Magyar Nemzet, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-01 / 27. szám
TM Magyar Nemzet , A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Sajtó és nép (P. Gy.) Amikor 1956 február elsején ötödször ünnepeljük a Magyar Sajtó Napját, két kérdés támad fel a magyar újságíróban. Az egyiket önmagához, a lendismeretéhez intézi, a másodikat a magyar néphez. Az első kérdés, amelyet önmaga előtt vet fel az újságíró, valahogy így hangzik: "Hogyan álltad meg a helyedet újságírói hivatásod teljesítésében? Teljesítetted-e kötelességeidet néped iránt? Kifejezted-e írásaidban a nép hangját, erőfeszítéseit, hősi küzdelmeit? Szenvedélyesen harcoltál-e a legdrágább emberi kincsért, a békéért? Megértetted-e és kifejezted-e a nemzetközi helyzet világtávlatú problémáit éppúgy, mint egy a szocialista fejlődés útjára lépett magyar falu kérdéseit? Együtt dobogott-e a szíved írásaid közben minden magyar dolgozónak és a földkerekség minden békeszerető emberének szívével és vágyaival?" A Magyar Sajtó Napján az újságíróban felmerülő kérdések másik sora a magyar néphez szól és a többi között ilyenformán foglalható össze: "Népünk mindennapi munkája közben miképpen érezte a sajtó munkásainak segítségét? Miképp járult hozzá a magyar sajtó ahhoz, hogy biztosan és öntudatosan tájékozódjék a magyar nép mind a hazai, mind a nemzetközi időszerű kérdésekben? Miképp mozgósította a magyar sajtó a nép tömegeit a nagy feladatok felismerésére, vállalására, a párt politikájának megvalósítására?" Ezeket a kérdéseket egészen tömören ezekben a szavakban lehetne kifejezni: --Hogyan tanított és hogyan tanult a magyar újságíró az elmúlt években?" Természetesen erre a kérdésre nemcsak az újságírónak kell a maga lelkiismerete előtt válaszolnia, hanem a magyar népnek is. Mert a magyar újságíró és a magyar nép új viszonyának lényeges vonása abban van, hogy az újságírónak legnemesebb feladata, a Magyar Népköztársaságban megtalált legmagasztosabb hivatása abban áll, hogy a párt politikáját kép,viseli, hogy nap-nap után taníthatja, felvilágosíthatja népét. A sajtó agitációs, propaganda munkássága nem ismer szüneteket. Éppen ezért a felelőssége is rendkívül nagy. Tanítani csak az tud igazán és meggyőzően, maradandó hatással, aki maga is mindennap tanul. Az igaza újságíró ezt nem fárasztó kötelességnek, nemcsak a hivatással járó komoly feladatnak, hanem a párt érdekében folytatott harci tevékenysége szerves részének, az élet szüntelenül megújuló szépségének és frisseségének tekinti. A népet az újságíró csak akkor taníthatja, ha maga is örökké tanul a néptől. Ez a viszony forrasztja össze a mai magyar sajtó újságíróját a dolgozó néppel. Miben különbözik a mai magyar sajtó a régi rendszer sajtójától, a kapitalista világ üzleti sajtójától? Elsősorban abban, hogy a nép életéről, munkájáról, érzéseiről, kívánságairól a népnek ír. A mai magyar újságírónak legtisztább öröme abban van, hogy népe életét ábrázolhatja a magyar történelemnek ebben a legfelemelkedőbb szakaszában, történelmi jelentőségű korszakában. A magyar újságírók a népgazdaság és a kultúra legkülönbözőbb területein az élet eleven kontaktusát teremtik meg azáltal, hogy állandóan szolgálják a munkásság, parasztság, értelmiség együttműködését, írásaikban állandóan ott lüktet a szocializmus építésének örökifjú vérkeringése. Ez a vérkeringés újította meg a Magyar Népköztársaság sajtóját. Így fejlődhetett a népi hatalom országában a nép sajtójává a demokratikus magyar sajtó, így virágozhatott fel szabad sajtóként szabad hazában. A magyar nép felszabadító forradalmának végleges győzelme tette lehetővé az igazi szabad és népi sajtó megszületését. És ez a sajtó mélyen belegyökerezik a magyar történelem szellemileg és politikailag legtermékenyebb hagyományainak rétegeibe. A mai magyar sajtó mint eszméket hordozó, gondolatokat gerjesztő, a népi tömegeket mozgósító dicső őseire tekinthet viszsza a magyar szabadságharcok sajtótermékeire, Petőfi, Kossuth, Táncsics, Ady Endre publicisztikai munkásságára. A legújabb kor, a mi napjaink forradalmi átalakulásának legmaradandóbb irányító fénye azonban az illegális Szabad Nép első számának megjelenésével támadt fel a második világháború legreménytelenebb, legsötétebb éjszakáján. Ezért lett február elseje, az illegális Szabad Nép első számának megjelenése a Magyar Sajtó Napja. Ez az ünnep elsősorban arra kötelezi a magyar sajtó minden munkáját, hogy legyen hű a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért harcoló régi és új forradalmi sajtó hagyományaihoz, és legyen hű a párthoz, a magyar dolgozó néphez. A nép milliói megadták a magyar sajtó dolgozói iránt érzett megbecsülésük, a nép sajtóját körülövező szeretetük formájában a választ azokra a kérdésekre, amelyeket e napon az újságíró a magyar néphez intéz. Mert a nép megbecsüli sajtóját, a népért dolgozó újságírót. Mi, újságírók, viszont ezen a napon még mélységesebben érezzük át, mivel tartozunk népünknek. Visszaérkeztek a Magyar Népköztársaság megbízottai a Politikai Tanácskozó Bizottság prágai ülésszakáról A varsói szerződésben részt vevő országok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai ülésszakáról kedden délelőtt visszaérkeztek Budapestre a Magyar Népköztársaság megbízottai: Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal és Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, valamint Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, továbbá a Minisztertanács több tagja és a politikai élet számos vezető személyisége. Jelen volt a fogadtatásnál a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője (MTI) Csen En-laj beszéde a nemzetközi helyzetről és Tajvan békés felszabadításának kérdéséről felszabadításának kérdéséről A külpolitikai helyzet A PRÁGAI TANÁCSKOZÁSOK HATÁROZATAINAK x* nemzetközi visszhangjából megállapítható, hogy a világ valamennyi békeszerető népe körében élénk és helyeslő visszhangra találtak az értekezletről kiadott deklaráció elvei és javaslatai. A nemzetközi sajtó visszhangjáról egyébként közöltünk már beszámolót és a mai számunkban is ismertetjük a világsajtó számos fontos lapjának kommentárját. E helyt csak azt a rendkívül élénk és lelkes fogadtatást akarjuk kiemelni, amelyet a német nép békeszerető tömegei körében keltett a Politikai Tanácskozó Bizottság prágai üléséről kiadott deklaráció. A Vorwaerts "A békeharc világos programja" című cikkében megállapítja: a deklaráció az európai és a világbékéért vívott harc programja. "A békeszerető államok Prágában a világbéke programját fogadták el" — írja a lap, majd hangsúlyozza, milyen nagyfontosságú az a javaslat, hogy a fennálló katonai csoportosulások helyett kollektív európai rendszert alkossanak meg. S Európában, Németország mindkét részét beleértve, különleges övezetet létesítsenek, amelyben korlátozzák és ellenőrzik a fegyverzetet. »Az e kérdésben elért megegyezés — írja a Vorwaerts — előirányozhatná a Németországban állomásozó külföldi csapatok kivonását, vagy számuk csökkentését, valamint az NSZK és NDK fegyveres kontingenseinek korlátozását." A lap örömmel fogadja azt a javaslatot, hogy kössenek olyan egyezményt, amelynek értelmében a Németország területén álló csapatok nem rendelkeznének atomfegyverrel. Befejezésül a lap a következőket írja:A prágai ülésen a varsói szerződés tagállamai azon eltökélt szándékuknak adtak hangot, hogy elérik e javaslatok megvalósítását és minden erejüket a népek közötti béke elmélyítésének nemes ügyéért folytatott harcnak szentelik. Egyidejűleg kellő gondot fordítottak arra, hogy biztosítsák biztonságukat és e célból fokozzák a békeszerető államok erejét." 2 AZ ANGOL—AMERIKAI TÁRGYALÁSOKRÓL a londoni ■“* rádió azt jelenti, hogy a tulajdonképpeni megbeszélések már hétfő reggel megkezdődtek Eisenhower villásreggelije alkalmával, amelyet Eden miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter tiszteletére adott. Ebből az alkalomból — hivatalos szóvivő kijelentése szerint — általános jellegű megbeszélést folytattak "a Szovjetunió diplomáciai tevékenységéről", a többi között Bulganyin üzenetéről. A londoni rádió ebben a vonatkozásban hangsúlyozza az angolok és amerikaiak "nézetazonosságát". Az érdembenitárgyalások hétfő délután kezdődtek és ezen már részt vettek az amerikai és angol tárgyalófelek tanácsadói is. A hivatalos szóvivő szerint ez alkalommal elsősorban a közép-keleti helyzetről volt szó, a többi között az arab-izraeli viszályról és Szaúd-Arábia legutóbbi lépéseiről. A szóvivő megjegyezte, hogy az angol és amerikai álláspont között "csekély eltérés" van. Kedden tovább folytatták a középkeleti kérdés megvitatását és előreláthatóan még szerdán is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A londoni rádió kommentárt fűz a tárgyalásokhoz és megjegyzi, hogy "látványos eredményekre nem szabad számítani, a záróközlemény minden bizonnyal csak a nyugati politika általános irányvonalait fogja leszögezni". A rádiójelentés végül mint a tárgyalásokon valószírűleg felmerülő nehézséget emeli ki az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Kínával kapcsolatos nézeteltéréseit. Ami az angol—amerikai tárgyalásoknak központi kérdését, a közép-keleti kérdést illeti, figyelemreméltó a közvetlenül érdekelt sajtó álláspontja. Ebből a szempontból fel kell hívni a figyelmet az Al Hajat című egyiptomi tekintélyes folyóirat cikkére, amely kifejti, hogy "Eden és Eisenhower tárgyalásai nem oldják meg a közép-keleti kérdést és nem vezetnek a középkeleti béke helyreállítására, de nem is ez a céljuk. Eisenhower és Eden azért ült össze, hogy a világimperializmus problémáit oldja meg és megegyezzen a népek gyarmati kizsákmányolására irányuló tervek összehangolásában." A cikkíró kiemeli, hogy "a Közép-Keleten kizárólag a gyarmatosító rendszer fenyegeti a békét". A FRANCIA NEMZETGYŰLÉSBEN ma délután bemutatkozott a Guy Mollet-kormány. A kormány kinevezésére csak akkor kerül sor, ha a nemzetgyűlés bizalmat szavaz a miniszterelnöknek. Az új alkotmány értelmében a képviselők személy szerint szavaznak és a beiktatáshoz elegendő az egyszerű többség is. Mint ismeretes, eddig az alkotmányos többség (314 szavazat) volt szükséges a kijelölt miniszterelnök beiktatásához. A tegnap nyilvánosságra hozott kormánylistán máris változások történtek, amennyiben a köztársasági szocialisták (volt gaulleisták) Soustelle algériai főkormányzó leváltása miatt megtagadták a hozzájárulást ahhoz, hogy két képviselőjük, Chaban-Delmas és Maurice Lemaire részt vegyen a kormányban. Guy Mollet kénytelen volt az éjszaka folyamán átalakítani a kormánylistát és Chaban-Delmas helyére a szocialista Tanguy-Prigent-t jelölte a frontharcosok ügyeivel foglalkozó államminiszteri tisztségre. Bizonyos nehézségek merültek fel az utolsó órákban a radikálisok részéről is, de végül is a párt parlamenti csoportjának ülésén jóváhagyták a radikálisok rész- vételét a kormányban. Ezt azonban meglehetősen heves vita előzte meg és több radikális képviselő élesen bírálta Guy Mollet magatartását a radikális párttal szemben. Csen En-laj politikai beszámolója Pekingből jelenti az Új Kína. Csou En-laj, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület országos bizottságának elnöke, a testület hétfő délutáni ülésén beszámolót mondott a kül- és belpolitikai helyzetről. Beszédében a többi között ezeket mondotta: Az elmúlt évet a nemzetközi feszültség enyhülésének irányzata jellemezte. A béke nemzetközi erői egyre fokozódó mértékben magukhoz ragadták a kezdeményezést. A világbékét védő erők sorai egyre gyarapodtak és erősbödtek. Ezek az erők magukban foglalják a Szovjetunió vezette szocialista országokat és ezenkívül általában a világ más békeszerető népeit és országait is. A múlt év óta az egész világ népeiben egyre növekvő támogatásra talált a békés egymás mellett élésért és a gyarmatosítás ellen küzdőbandungi szellem, valamint a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a nemzetközi ellentéteknek tárgyalások útján való rendezéséért küzdőgenfi szellem Ezzel szemben az Egyesült Államok agresszív köreinek és ezek követőinek "erőpolitikája" egyik vereséget a másik után szenvedte el. Kína már javasolta és továbbra is támogatja, hogy az ázsiai országok széleskörű részvételével távol-keleti értekezletet hívjanak össze Korea tárgyalások útján történő békés egyesítésének megoldására. Kína javasolja, hogy a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények megvalósítása céljából ismét hívják össze az Indokínáról tárgyaló genfi értekezletet. Erre meg kell hívni a vietnami nemzetközi bizottságban részt vevő három országot — Indiát, Lengyelországot és Kanadát. A Tajvan körüli feszültség enyhítésének és felszámolásának kérdésében Kína álláspontja világos. Kína hajlandó a megbeszéléseken megegyezésre törekedni, de semmiképpen sem járulhat hozzá a tárgyalások állandó elhúzásához, ami akadályozza a tajvani térségben fennálló feszültség csökkentését. A kínai kormány Ázsia és a csendes-óceáni térség kollektív békéjének megvalósítása érdekében meg kívánja ismételni 1955. július 30-án tett javaslatát, amely szerint Ázsia és a csendes-óceáni térség országai — beleértve az Egyesült Államokat — az ezekben a térségekben jelenleg fennálló és egymással ellentétes katonai tömbök helyett kössenek kollektív békeegyezményt.• Különösen ki kell emelnünk a szovjet kormány által az Egyesült Államok kormányának tett legutóbbi javaslatot szovjet—amerikai baráti és együttműködési szerződés megkötésére. Kína teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak ezt a javaslatát. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának megjavulása a világbéke ügyének fontos tényezője lenne. A Szovjetuniónak ezt a célt szolgáló új javaslata világszerte megfelel a széles embertömegek követelésének és ezt semmiképpen sem lehet egyszerű elutasítással elintézni. A kínai nép minden időkre a Szovjetunió és a népi demokratikus országok mellett áll. A világ semmiféle ereje sem aknázhatja alá a közöttünk fennálló szolidaritást és barátságot. Fokozni akarjuk szolidaritásunkat az összes békeszerető országokkal és népekkel is. Megvagyunk győződve, hogy az adott körülmények között, amikor a szocialista tábor országainak ereje egyre fokozódik és a népek világszerte egyre inkább a saját kezükbe veszik a béke megvédésének ügyét, megszüntethetők az agresszív tömb háborús kalandjai. Másrészt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy mi bárót kívánunk ugyan, de ha a nemzetközi agresszív tömb háborút kényszerítene reánk, attól sem ijedünk meg. Ami a belső helyzetet illeti, ennek kiemelkedő jellemvonása, hogy az ország — mint ahogy azt Mao Ce-tung elnök mondotta — "a nagy szocialista forradalom nagyszerű időszakát éli. Csou En-laj azután arról beszélt, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítása a tervezett időnél korábban valósítható meg. 1955 december végéig az ország mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek száma több mint 1 900 000-re növekedett, tagjainak teljes létszáma pedig 70 millió parasztcsalád, vagyis az ország összes parasztcsaládjainak több mint 60 százaléka volt. Egy éven belül, tehát 1956-ban, nagyjából végrehajtható lesz a félszocialista mezőgazdasági szövetkezetesítés. További két év múlva, tehát 1958-ban a szocialista mezőgazdasági szövetkezetesítés is befejeződik nagyjából. Az ország kisiparának szocialista átalakítása szintén nagy fejlődést mutat. 1955 decemberének végén a Kínában működő kisipari termelőszövetkezetek száma felülmúlta a hetvenezret, tagjaik létszáma több mint kétmillió, tehát az az ország 7 850 000 főnyi kisipari munkásának és kézművesének több mint egy negyedrésze volt. Ebben az évben és a jövő évben, tehát 1957-ben a kisipar szocialista átalakítása nagyjából megvalósul. A mezőgazdasági szövetkezetesítés gyors fejlődésének hatása alatt új időszakába lépett az ország kapitalista ipara és kereskedelme is. A magánvállalatok az ország különböző részein vegyes állami magánvállalatokká kezdenek fejlődni Az összes magánvállalatoknak vegyes állami-magánvállalatokká átalakítása egész iparágakban az államkapitalizmus legmagasabb formáját jelenti. Ez döntő lépés a kapitalista tulajdonnak szocialista tulajdonná való átalakítása felé. A mezőgazdaság, a kisipar, valamint a kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakítása azt mutatja, hogy országunk nagy lépést tett előre a szocialista forradalom, tehát a szocialista átalakulás útján. Csou En-laj azután arról beszélt, hogy sikeresen teljesítették az első ötéves terv harmadik évének tervét is. Ha csak rendkívüli természeti csapások nem jönnek közbe és teljesíthetik majd az 1956-os tervet, az ország négy vagy négy és fél éven belül valósíthatja meg első ötéves tervét. A fent említett feladat végrehajtása érdekében nem csupán a munkásosztály és a paraszti tömegek alkotó munkájára kell támaszkodni, hanem az ország értelmiségének erejét is teljes mértékben mozgósítani és foglalkoztatni kell. Az atomenergia felfedezése és felhasználása, az elektronfizika fejlődése és alkalmazása új ipari forradalom kezdetét jelenti az emberiség számára. Elérkezett az ideje, hogy az ország népe, mindenekelőtt az értelmiség, előrehaladjon a modern tudományban. Az állami tervbizottság, a tudományos akadémiával és a különböző minisztériumokkal karöltve, most dolgozza ki az 1956—1967-es hosszúlejáratú tervet Kína tudományos fejlesztésére, úgyhogy a harmadik ötéves terv végén Kína legfontosabb tudományos intézményei megközelítik majd a világ legelőrehaladottabb tudományos intézményeinek színvonalát. Befejezésül Csou En-laj Tajvan felszabadításának kérdéséről beszélt. Rámutatott arra, hogy a kormány az elmúlt évben újra és újra hangsúlyozta, Tajvan háborús eszközökkel való felszabadításának lehetősége mellett fennáll Tajvan békés eszközökkel való felszabadításának lehetősége is. Törekedni kell Tajvan békés eszközökkel való felszabadításáéra, de emellett tevékenyen fel kell készülni Tajvan katonai eszközökkel való felszabadítására is. A Kudminstar.g katonai és politikai vezetői két út között választhatnak. Az egyik út, hogy továbbra is az Egyesült Államok járszalagján haladjanak. A másik út a megbánás útját jelenti, azt, hogy hazafias lelkiismeretükre hallgatva, békés eszközökkel felszabadítják Tajvant és ezzel lehetővé teszik tajvani honfitársaik számára, hogy visszatérjenek anyaországuk ölelő karjaiba, a maguk számára pedig lehetővé teszik, hogy hazájuk népe megbocsásson nekik. Ha a Kuomintaing katonai és port?