Magyar Nemzet, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

­ A VELOCIPÉDTŐL A „VERSENYÉIG KERÉKPÁR­KIÁLLÍTÁS a DIVATCSARNOKBAN Nyitva: márc. 24-től ápr. 7-ig Hétköznap: fél 10—7-ig Vasárnap: 10—6-ig Vasárnap, 1956. április L lagwSerint Munka, hivatás, pályaválasztás Írta: Ács Ernő kétszeres Kossuth-díjas, a Távközlési Kutató Intézet igazgatója 11/Minden ember életének köz­­ponti kérdése a munka. Ez természetes is, hisz munkájá­val keresi meg mindazt, ami saját maga és hozzátartozói el­tartásához szükséges. Munká­jával keresi meg mindazt, ami meghatározza életének ízét, színét, a jobb ruhát, könyve­ket, kirándulási lehetőségeket, színházat, operát, szórakozást, szóval a munkája szerint él. A mi társadalmi rendszerünk­ben egy embernek az adja meg a társadalmi rangját, hogy dol­gozik és ahogyan dolgozik. Aki nem beteg, nem túl fiatal, vagy túl öreg, az társadalmi meg­becsülésre olyan mértékben számíthat, ahogyan azt mun­kájával kiérdemli. A munkát társadalmi rend­szerünk igen magas fokra emelte, becsületes dolgozó előtt a mindennapos harcok és meg­újuló sikerek területe. Bízvást el lehet mondani, hogy a kol­lektív embernek a munka nemcsak legszentebb köteles­sége, de ez öröme is. Rendkívül sok függ tehát at­tól, hogy valaki szereti-e a munkáját vagy sem, boldoggá teszik-e őt azok a sikeres har­cok, melyeket egy nagy közös­ség tagjaként napról napra, s hétről hétre vív meg a munka eredményessége érdekében. Természetes tehát, hogy min­den fiatal ember központi kér­dése, legégetőbb, legszínesebb problémája: a pályaválasztás. Nyilvánvaló, hogy azt a mun­kát végzi mindenki szívesen, amelyhez hajlamot, tehetséget érez és azt a munkát tartja nehéznek, fárasztónak, kilátás­talannak, amit nem kedvel. A fiatalok, akik előtt külö­­nö­nösen a mi rendszerünk­ben, nemcsak vágyaikban, de a valóságban is nyitva áll az egész világ, gyakran úgy érzik, hogy ha nem kerülhetnek ar­ra a pályára, amelyhez kedvük van, voltaképpen a szép jövő­től estek el, mert más pálya legfeljebb az életlehetősége­ket, de nem azt a munkaterü­letet biztosíthat számukra, ahol képességeiket szabadon kibontakoztathatják. Ez a felfogás hovatovább oda vezet, hogy aki nyolc ál­talános iskolát végzett, az mindenképpen technikumba, gimnáziumba, tehát középisko­lába, aki technikumot vagy középiskolát végzett, minden­képpen egyetemre kíván men­ni, mert úgy gondolja, hogy az oklevél a siker kulcsa. Ez a felfogás több okból is helytelen. Úgy gondolom, nem kell különösebben magyarázni azt, hogy társadalmunkban a mérnökök, technikusok, fizikai dolgozók, tisztviselők, orvosok, biológusok, tanárok stb. száma nem lehet tetszőleges, hanem bizonyos egészséges arányokat be kell tartanunk. Szükség van mérnökre, de szükség van munkásra is. Szükség van ag­­ronómusra, de szükség van traktorosra is és így tovább. Nem jó az sem, ha sok a mun­kás és kevés a mérnök, de for­dítva sem helyes: a szükséglet szabályozza az elosztást. A nyolc általános iskolát végzettek, vagy érettségit tet­tek között elég sokan vannak olyanok, akik a fizikai munkát lebecsülik. Többre tartják az íróasztalt, vagy tervezőasztalt a munkapadnál, nem látják, hogy a dolgozó nép életének szépsége, boldogsága végső so­ron ott dől el, ahol a kezek alól a termékek kikerülnek, ahol a dolgozó munkáskéz megte­remti mindazt, amit ez a szó, »életszínvonal« takar. Tehát egyre több és jobb minőségű acélt, magasabb kalóriájú sze­net, jó szerszámgépeket, esz­tergapadokat, marógépeket, nagyszerű építkezéseket és csa­ládi házakat, varrógépeket, motorkerékpárokat, rádiók és más termékek végtelen sorát. S valamennyiből egyre többet, jobbat — olcsóbban! Kétségtelen, hogy a tervezői gondolat, a kutatás kijelöli egy-egy gyártmány útját, de megvalósításuk a munkáske­zekre vár. Hogy melyik az előbbrevaló, melyik a fonto­sabb: a terv, vagy a kivitel? A gondolat, a terv megelőzi a kivitelt, tehát a mérnöki, ku­tatói munka elől jár, de a ki­vitel, a gyárakban megszülető termék a legdöntőbb és egyben igazolása is a gondolatnak, a tervnek. Kétségtelen örömet okoz egy-egy új konstrukció­nak a rajztáblán megjelenő képe. De mennyivel nagyobb az az öröm, amit a munkás érez, amikor a rajz által meg­határozott körvonalakat élet­­re hívja, a való életet varázsol­ja elő. Az alkotásnak, a szel­lemi és fizikai munkának ez a kettőssége és szoros kapcsolata adja meg a fizikai munka mélységes értelmét, alkotó örö­mét. Az embert, főleg a fiatalo­kat, a mi világunkban sok öröm éri. Ezek közül — saját tapasztalataimból állíthatom — a legnagyobb öröm a jól végzett munka öröme. Az olyan munkát, amit nemcsak kézzel, de gondolkodó ember módjára fejjel is végzünk, az olyan munkát, melynek mene­tét egy-egy új gondolat a cél­szerűség irányában gyakran megváltoztatja, a győzelem folytonosan megújuló érzése követi. Aki így dolgozik, újít, tanul, tapasztalatokat szerez, tapasztalatokat közöl, rövid idő alatt nemcsak beleillesz­kedik abba a kollektívába, amelyikben él, hanem csak­hamar vezetővé válik, akár ipari tanuló, akár szakmunkás. Az ilyen embert társai meg­becsülik és szeretik, ő maga is szereti környezetét és munka­helyét második otthonának tekinti. A népi demokratikus rendsze­­rünk szemefényének te­kinti az ifjúságot. Éppen ezért igen sok gondot fordít arra, hogy munkás, dolgos életre ké­szítse fel őket. A nyolc általá­nos iskola, vagy érettségi meg­szerzése után minden fiatalnak joga és kötelessége pályát vá­lasztani. A fiatalság többsége magától értetődően szakmun­kássá válik, kisebb hányada technikumokra, főiskolákra jut. A felsőbb oktatásba való bejutás kiváló tanulmányi előmenetel és hely kérdése. A szakmunkássá válás mindenki számára nyitva áll, a munká­hoz való jogot alkotmányunk biztosítja minden polgára szá­mára. Sok fiatal súlyos szerencsét­lenségnek érzi, ha nem juthat technikumba, vagy egyetemre. Nincs igaza, eltúlozza a dolgot. Különösen áll ez az érettségi­zettekre, akik tetszőleges szak­mát tanulhatnak ki körülbelül másfél év alatt, s közben már fizetést is kapnak. A középis­kolát végzettek matematika, fizika, kémia s egy-két idegen nyelv ismeretében olyan elő­nyökkel rendelkeznek, ame­lyek semmiképpen sem lebe­csülendők. Magyar és idegen nyelvű szakkönyveket olvas­hatnak, munkaterületükön szakképzettségüknél fogva egy­kettőre újítókká válhatnak, az átlagnál magasabb keresetre tehetnek szert. Azok, akik mint jó szakmunkások úgy ér­zik, hogy van tehetségük a magasabb ismeretek elsajátítá­sához, néhány évi gyakorlat után kérhetik az esti egyetem­re való felvételüket. Ilyenek­ből lesznek az igazán jó tech­nikusok, mérnökök, azok a szakemberek, akik nemcsak a fejükkel értik, de a tenyerük­kel, izmaikkal is érzik azt, amit csinálni kell. Ezek a szak­emberek nem az elvi vonalak­ról igyekeznek sok buktatón keresztül a valóságot megkö­zelíteni, hanem fordítva, a va­lóságba, az életbe belegyöke­rezve keresik a dolgok közötti elvi összefüggéseket. Engedtessék meg ezúttal, hogy a saját példámra hi­vatkozzam. Nehéz lenne rólam, aki már hosszú évek óta tu­dományos pályán működöm, azt feltételezni, hogy a tudo­mányos munkát, a szellemi tudományokat lebecsülöm. És mégis, bátran mondhatom: ön­tudatomnak, szilárd akaratom­nak legfőbb alapja, hogy van tanult szakmám és ezen felül még egy-két szakma néhány fogását is ismerem. Sok öröm, siker és még több sikertelen­ség ért életemben és él most is, de a munkasikerek és örö­mök íze ma is ugyanaz, mint amit akkor éreztem, amikor először szereltem fel önállóan egy bonyolult telefonkapcso­lat és kisebb hibák kijavítása után üzembe is helyeztem. Számos példa bizonyítja, hogy akik a munkapadtól ke­rültek az egyetemre, vagy más felsőbb iskolába, jobban meg­állják a helyüket, jobban értik a szakmájukat, mint azok, akik az egyetem elvégzése után elméleti tudással ellát­va, de gyakorlat teljes hiá­nyában az üzemekbe kerül­nek. Végül nem hallgathatom el, hogy a technikumot, vagy fel­sőbb iskolát végzetteknél gyakran hosszú évek telnek el, amíg az általuk választott pályán annyi gyakorlatot szed­nek össze, hogy elismert szak­emberekké váljanak. Azok az érettségizettek azonban, akik szakmunkásokká lesznek, ma­gasabb előképzettségük foly­tán csakhamar színesnek, ér­dekesnek, vonzónak találják választott pályájukat, s köny­­nyen legyőzik a nehézségeket. A legtehetségesebbek pedig kemény akaraterővel ily mó­don is tovább képezhetik ma­gukat, hogy mielőbb tanult, művelt műszaki vezetőkké vál­janak. Kívánatos, hogy fiataljaink a fizikai munka szépségét ne csak szakmai tudással fokoz­zák. Foglalkozzanak minél többet sporttal, zenével, iro­dalommal, s a művészet töb­bi ágával: tanulmányozzák a képzőművészeteket, járjanak kiállításokra, hangversenyek­re, az Operaházba, olvassanak jó könyveket. Ezen az úton válnak művelt, egész embe­rekké, akik a munka öröme mellett az élet örömeit is él­vezni tudják. 31 135 000 forintra emelkedett az árvízkárosultak részére befizetett összeg Szombat délig több mint három­millió forint érkezett az árvízkáro­sultak megsegítésére nyitott bank­számlákra. A péntek estig befizetett 27 948 000 forint ezzel 31 135 000 fo­rintra emelkedett. A szombati napon tehát a befizeté­sek az alábbiak szerint alakultak: Budapest 15 715 000 Ft (Ebből SZOT 6 millió Ft) Baranya megye 744 000 Bács-Kiskun megye 588 000 ,, Békés megye 820 000 Borsod-Abaúj-Zemplén m. 1 893 000 ,, Csongrád megye 1 114 000 , Fejér megye 524 000 ,, Győr-Sopron megye 956 000 Hajdu-Bihar megye 558 000 .. Heves megye 919 000 Ft Komárom megye 542 000 Nógrád megye 1 207 000 , Fest megye 833 000 „ Somogy megye 640 000 .. Szabolcs-Sz­a­ttmár megye 316 000 Szolnok megye 887 000 .. Tolna megye 250 000 .. Vas megye 468 000 „ Veszprém megye 790 000 Zala megye 671 000 Úttörők ______________690 000 Összesen: 31 135 000 Ft A március 31-i felajánlások közül az alábbiak emelkednek ki: Nitrokémia Ipartelepek, Veszprém 90 000 Ft Egyesült Izzó 50 000 „ Lovászi Kőolajtermelő V. 50 000 Filmelőadások április 1-én AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK JAVÁRA Ady g211 órakor Egymillió fontos bankjegy Duna 11 „ Örökség a ketrecben Toldi 10 „ Puccini Marx 11 „ Szakadék Terv V4­2 „ Szakadék Felszabadulás V2II Tiltott játékok Corvin V2II ., Ali baba Kultúr 11 „ Tiltott szerelem Újlaki 10 „ Fiam a tanár úr József Attila Bp. 10 „ Egymillió fontos bankjegy Rendes helyár Jegyek elővételben kaphatók Április 4-re készül az ország népe Az ország lakossága javában készül már a felszabadulá­s 11. évfordulójának megünneplésére. Városon és falun egyaránt arra törekszenek, hogy szabadságunk születésnapjának ünnepsé­gei minél színesebb, gazdagabb élményt nyújtsanak. Már megnyerték a versenyt -Halló, halló! Itt a Dinamó Forgógépgyár házi stúdiója... Köszöntjük üzemünk vala­mennyi dolgozóját, amiért vál­lalásuk teljesítésével lehetővé tették, hogy a vállalat március 29-én délben befejezhesse ne­gyedévi tervét. További sike­reket kívánunk a felszabadu­lási műszak eredményességé­hez" ... Forog a magnetofon, az ud­varon végigröppen a hangja. S a köszöntés után a gyár házi "rádió riportere­" két jól dolgo­zó munkással beszélget. Egyik Molnár Lajos generátor-sze­relő, 1953 óta selejtmentesen dolgozik. Hogyan? — Nincs benne semmi ördön­gösség. Nem kell hozzá más, mint becsületes munka és oda­adás ... Az emberek megismerik Molnár Lajos hangját, össze­nevetnek, szívesen hallgatják. — Mi akadályozza a generá­tor-csoport munkáját? — Több munkát szeretnénk, ne csak­ hónap végén... Az elején sem vagyunk betegek, akkor is lehet dolgozni... A házi rádiónak épp ez a ne­gyedik adása, a felszabadulási verseny legjobbjait népszerű­síti, serkenti a hátul kullogó­­kat. A gyárban négy komplex­ . A surjáni állami gazdaság­ban Pengi­y Mihály igazgató felvilágosít, hogy sok volt a ta­lajvíz, bizony egy kicsit elkés­tek a munkával. A munka az április 4-i verseny elindítása­kor kezdődött meg igazán. A növénytermesztő brigádok, amint a föld szikkadt, mentek rá a fogatokkal. — S hol tartanak most a munkával? — A koratavasziak 70 száza­lékát elvetettük. A fogatosok mellett most már tizenegy érő­gép is dolgozik a földeken. Ép­pen tegnap este tartottunk megbeszélést a növénytermesz­tőkkel. Elhatározták, hogy vasárnap is, meg negyedikén is brigád alakult mérnökökből, technikusokból. Kettő a selejt okait kutatja, a selejtcsökken­­tés lehetőségeit. A harmadik operatív brigád, csupa "főnök­ből" áll. A "főnökök" hívásra mindig abba a műhelybe men­nek, ahol sok a panasz, s aka­dálya van a versenynek és ha lehet, még helyben orvosolják. A negyedik brigád gyártmány­fejlesztő. A műszaki brigádok munkájának is eredménye, hogy a selejt hónapról hónap­ra csökken, a műhelyek a fel­szabadulási műszak alatt 105 százalékra teljesítik tervüket, hogy menetzárlatos motor eb­ben a hónapban alig volt. S míg exporttervüket januárban, februárban 106—107 százalék­ra teljesítették, addig március­ban­­pedig a márciusi terv mégegyszer annyi volt, mint az előző hónapiak) 114 százalékra. Az árvízi műszakot is a fel­­szabadulási verseny keretében tartották. Ezen a napon külö­nösen jó eredmények szület­tek. A munkaügyi és norma­­osztály dolgozói is lementek az üzemekbe és 110 darab mo­tor összeszerelését vállalták. A műszaknak ugyan még nincs vége, a Dinamó Villa­mos és Forgógépgyárban azon­ban már mondhatják: meg­nyertük a versenyt. sz. m. dolgozunk. Ma reggel, hogy a kertészeti brigád megtudta a növénytermesztők határozatát, nyomban röpgyűlést hívtak össze, s úgy döntöttek, hogy ők is dolgoznak és április 4-én es­tig befejezik a koronaalakító metszést és a téli permetezést. A Fegyverneken a tanácselnök azzal fogad, hogy náluk már másfél hete készülnek az ün­nepre. — Igen, igen. Ugyanis más­fél hete, hogy az egész határ­ban megkezdődött a munka, s a legutóbbi tanácsülésen elha­tároztuk: míg az utolsó szem­magot el nem vetjük, addig se vasárnapot, se ünnepnapot nem ismerünk. Majd azt mondja, hogy a munkában a tanács és a haza­fias népfrontbizottság tagjai járnak elöl, az ő példamutatá­suknak köszönhető, hogy a koratavaszi magvakat már az utolsó szemig elvetették. A népfrontbizottság K. Molnár József elnök kezdeményezésére április 4-e tiszteletére felaján­lási emléklapokat osztott ki a község dolgozó parasztjai kö­zött. Ezeken a lapokon a soron­­levő tavaszi munkák határidő­re való elvégzésére és a beadá­si kötelezettség teljesítésére tett felajánlások szerepelnek. Eddig ötszáznál több felajánlás történt, s 280 dolgozó paraszt már teljesítette vállalását: fél­évi, illetve egész évi tojás-, ba­romfi- és sertésbeadási kötele­zettségének eleget tett. Többen közülük már május 1-i válla­lást tettek. Az eredményt a tömegszer­vezetek tagjaiból alakult ver­senybizottság értékeli majd, de már most elárulják, hogy a felajánlás teljesítésében Földes Mihály, Angyal János és Uj József népfrontbizottsági tagok vezetnek. A fegyverneki nép­frontbizottság »szépítsd a falu­dat« néven mozgalmat indított a fák ültetésére, virágágyak készítésére, a házak meszelé­sére, hogy a község külsejében is méltó legyen a nagy ünnep­hez. (MikH5 * Zala megyében a Hazafias Népfront több mint 200 bizott­sága kapcsolódott be az előké­szítő munkába. Sokhelyütt vég­­népszokásokat elevenítenek fel az ünnepen. Zalalövőn például Turza Antalnak, a népfrontbi­zottság elnökének kezdemé­nyezésére 3-án este tábortüze­ket gyújtanak a falu határá­ban, s a tüzeknél régi népi já­tékokat mutatnak be. Lentiben április 4-én a környező falvak legszebb népi játékait mutat­ják be. A Hazafias Népfront zalai községi bizottságai sok­helyütt rendeznek az ünnep alkalmából műsorral egybekö­tött ismertető előadást. Kulturális események az ünnep tiszteletére Az üzemi és tömegszervezet, művészeti csoportok ünnep­­műsorral készülnek április 4-re. A felszabadulási ünnep napján és előestéjén mintegy 3000 helyi rendezvény lesz a fővárosban és ezeken körülbe­lül 50 000 öntevékeny szereplő­re számítanak. A műsoros megemlékezéseket sokhelyütt összekapcsolták az ifjúsági Kilián György kulturális sereg­szemle kerületi bemutatóival. Az V. kerületben ezen a napon csaknem 50 csoport versenyez az ifjúsági seregszemle arany­érméért. A X. kerületben a Kőbányai Téglagyár dísztermé­ben a REMIX Rádiótechnikai Vállalat színjátszói Uljanyin­­szkij Szerelem és becsület, az Orion-gyár fiataljai pedig Cse­hov Nyugdíjas állás című darabját mutatják be. Az üzemi csoportok műsor­összeállítása sok tekintetben javult az előző évekhez képest: egyes szakszervezetek már jó­­előre kiadták műsortanácsadó­jukat és így könnyítették meg a felkészülést. Kazincbarcikán a helybeli irodalmi­ kör tagjai jeleneteket és egyfelvonásos színműveket írtak az új város életéről. Eze­ket a helyi színjátszók április 4-én mutatják be és ekkor lép először színpadra a nemrégen alakult kazincbarcikai népi együttes is. Sokhelyütt rendeznek az MSZT szervezeteikkel együtt könyvan­kétokat a szovjet iro­dalom kiemelkedő alkotásairól. Április 3-án osztják ki először a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tárak és a megyei könyvtárak a DISZ József Attila olvasó­mozgalmában eredményesen részt vevő fiataloknak a juta­lomjelvényeket. Számos kulturális esemény gazdagítja továbbá felszabadu­lásunk 11. évfordulójának ün­nepét. A Zeneművészeti Főiskola nagytermében ma este öntevé­keny ének- és zenekarok orosz és szovjet zeneszerzők művei­ből adnak­­hangversenyt. Ugyanitt április 3-án délután 6 órakor ünnepi hangversennyel emlékeznek meg hazánk fel­­szabadulásának évfordulójáról. A felszabadulási ünnep tiszte­letére ad díszhangversenyt az Út­ Vasúttervező Vállalat ze­nekara is április 2-án délután a vállalat Molotov téri székhá­zának előadótermében. A miskolci Déryné Színház április 4-én ősbemutatót tart, Sós György Három kívánság című drámájának színpadraho­­zásával. E napon kerül színre Kaposvárott először Sarkadi Imre Szeptember című műve. Bemutatót tart a budapesti Dé­ryné Színház (Faluszínház) is, Sásdi Sándor Cseresznyevirág című művével. A Néphadsereg Színháza április 4-én délelőtt rendkívüli előadáson játssza a Szent Johannát és az előadás bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. Új üzemek, két­ezer tonnás uszály Hazánk felszabadulásának 11. évfordulója tiszteletére indult széleskörű munkaverseny az ország új ólombronz-csapágy öntödéjének építésében is fé­nyes sikerre vezetett. Az épí­tők lendületes munkájának eredményeképpen komplett be­rendezésével együtt elkészült a csapágyöntöde és április 2-án meg is kezdheti a termelést. Az új üzem lehetővé teszi, hogy évente több száz tonna import­­színesfémet takarítsanak meg. Új technológiája pedig évi 200 000 forint önköltségcsök­kentést hoz. Április 4 tiszteletére készült el Sztálinvárosban a kok­szolómű és az erőmű ellátá­sára épült szárazszén-előkészítő gyár is. Az új üzem a jövő hé­ten már az első szénszállít­mányt fogadja. A Balatonfüredi Hajógyár­ban a felszabadulási verseny pótolta a februári többhetes elmaradást, úgy, hogy szomba­ton időre elkészült a tervezett két­ezertonnás uszály. A hajó­műhely dolgozói elhatározták: az április 4-i versenyben szer­zett tapasztalatok felhasználá­sával a második negyedévben a tervezett két uszály helyett hármat építenek. Jó tavaszi munkával ünnepel a falu­ m Vecsés, Pilis, Cegléd, Abony... amerre járunk, min­denfelé serény munkától han­gos a határ. Abonyt elhagyva találomra betoppanunk a Lenin termelőszövetkezet köz­ponti tanyájára. Az egyik épü­let homlokzatára egy idős ács­mester éppen most szegezi fel a táblát, amelyen ez a felirat áll: Földmívesszövetkezeti bolt. — Április 4-én avatjuk — szól le a létráról —, a berende­zés, az áru már megérkezett, még csak a tábla hiányzott. A bolt mellett van az iroda. Előtte fekete táblán fehér kré­tával: az április 4-i verseny ál­lása. Az adatok a március 30-i eredményt tudatják. Eddig el­vetettek 40 hold árpát, 11 hold borsót, 10 hold zabot, 35 hold lucernát, 40­ hold cukorrépát, 8 hold takarmányrépát. Az őszi vetések fejtrágyzását is elvé­gezték. Csepel D 350 elromlott gépkocsimotorját azonnal cseréli üzemképes motorra, felújítható motor leadása mellett f­utómotorjavító Vállalat Bpest, XIII., Véső utca 9. Telefon: 204—494, 204—130 Petrecz Ferencné szövőnő a Szocialista Munka Hőse Hatvannyolc könnyűipari dolgozót tüntettek ki A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a termelésben elért sikerekért 68 könnyű­ipari dolgozót részesített kor­mánykitüntetésben. Petrecz Ferencné, a Magyar Pamut­ipar szövőnője, a Szocialista Munka Hőse címet és a vele járó Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést kap­ta. A kitüntetéseket az Elnöki Tanács megbízásából Nagy Jó­­zsefné könnyűipari miniszter adta át szombaton este a mi­nisztérium dísztermében. 3

Next