Magyar Nemzet, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

z lakóházépítő szövetkezetek lé­tesítését kezdeményezte. A lakóház-szövetkezetek a má­sodik ötéves terv során mint­egy 25­ ezer lakást fognak fel­építeni, sok állami kedvez­ménnyel. A lakásprobléma megoldására más intézkedése­ket is teszünk. A Miniszter­­tanács már másfél éve elren­delte a hivatali helyiségek egy részének lakásokká történő visszaalakítását. Ennek ered­ményeként eddig több mint 7200 lakást sikerült felszaba­dítani, s­ még az idén legalább 4000 lakás szabadul fel­ ily módon. Helyreállításukra a kormány mintegy 100 millió forintot fordít. A lakáselosz­tással kapcsolatban a Minisz­tertanács kötelezte a minisz­tereket és a tanácsokat arra, hogy a lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül részt vevő dolgozók kapják meg. Feladatunk, hogy ellen­őrizzük ennek a rendeletnek a végrehajtását. A lakáshelyzet különösen nehéz Budapesten, ahol a lakosság száma a fel­­szabadulás előttihez képest je­lentősen megnőtt. Ezért a bu­dapesti üzemek vezetőinek ar­ra kell törekedniök, hogy munkaerő-szükségletüket min­denekelőtt a főváros jelenlegi állandó lakói közül fedezzék. Fiatalok munkába állítása és szakmai továbbképzése Intézkedések történnek olyan 14—18 éves fiatalok munkába állítására és szakmai továbbképzésére, akik az álta­lános iskola elvégzése után nem tanulnak tovább közép­iskolákban, illetve az MTH iskoláiban. Évente mintegy 20 ezer ilyen fiatalról van szó. Elhelyezésükről az üzemekben kell gondoskodni olyképpen, hogy csökkentett munkaidővel és ennek megfelelő bérezéssel alkalmazzák őket. Kisegítő munkájuk során ezek a fiata­lok megismerik az üzem életét, az egyes gépeket és munka­­folyamatokat, megszeretik a munkát. Ha a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gyárak igazgatói, az idősebb szak­munkások törődnek az ifjú­munkások továbbképzésével, akkor iparunk jó utánpótlást nyer. Az állami szervek munkáját sok jogos kritika éri Hegedűs András ezután az államapparátus és a gazdasági igazgatás egyszerűsítéséről be­szélt. Az állami szervek munká­ját sok jogos kritika éri — mondotta. — Dolgozóink kü­lönösen gyakran bírálják ál­lami szerveink bürokratikus intézkedéseit. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy népi demokratikus államapparátu­sunk fejlődésében jelenleg a bürokratizmus az egyik leg­főbb kerékkötő, a bürokratiz­musnak viszont egyik fő oka a túlzott központosítás. Sok­szor kis jelentőségű kérdések eldöntéséhez is számos, úgy­nevezett ‘‘illetékes­ hozzájáru­lása szükséges. A túlzott köz­­pontosítást a bizalmatlanság szülte. Sokan félnek attól, hogy az alsóbb szervek nem a nép­­gazdasági érdekek, hanem egy­egy üzem, falu, járás szűkebb szempontjai alapján döntik majd el a kérdéseket. Ez a bi­zalmatlanság a helyi vezetők-­­kel szemben alaptalan. Az ál-­­­lamapparátusban ott vannak­ azok az új munkás- és dol-l gozóparaszt-káderek, akik ak­kor, amikor bekerültek az ál-­­­lamapparátusba, természete-­­­sen még nem rendelkeztek­­ megfelelő szakismerettel. Leg-­­­többjüknek nem volt tapaszta­­­ lata a vezetésben, a tanácsi­ munkában, de az elmúlt évek­­­­dén kemény akarattal tapasz- t talatot és tudást szereztek és ma már sok ezer tehetséges, rátermett helyi vezetőnk van, akik joggal követelnek maguk­nak nagyobb hatáskört. Na­gyobb jogkört és több felelős­séget kell kapniuk a helyi vez­e­zetőknek, akik ilyen módon­­ be is bizonyítják rátermett­ségüket. Gyakorlati javaslatokkal harcoljunk a bürokrácia ellen A helyi vezetők jogkörének és felelősségének növelését akadályozza tervezésünk, anyaggazdálkodásunk, pénz­­gazdálkodásunk, statisztikai adatszolgáltatásunk jelenleg még erősen kötött és bonyolult rendszere. A Minisztertanács a múlt hét keddjén megtár­gyalta az egyszerűsítés to­vábbi feladatait, és célul tűzte ki, hogy e területeken is ren­det teremt. De rendkívül fontos az is, hogy a dolgozók — és kü­lönösen a helyi vezetők — ne általános szólamokkal lépje­nek fel a bürokrácia ellen, ha­nem tegyenek gyakorlati ja­vaslatokat arra, hogyan lehet­ne egyszerűbben és olcsóbban megoldani a feladatokat.­­A bürokrácia csökkentésében csak akkor lehet eredménye­ket elérni, ha a dolgozók száz­ezreinek véleményére és gya­korlati tapasztalataira támasz­kodunk. A dolgozók javaslatai egyben nyomást is gyakorol­nak azokra az állami szervek­re, amelyek még nem értették meg, hogy bízni kell a helyi vezetőkben. A szocialista törvényesség további megszilárdítása A szocialista törvényességről szólva, Hegedűs András meg­állapította: a bürokrácia elleni harc mellett az egyik legfon­tosabb feladat, hogy az állami szervek minden dolgozóját — bármilyen beosztásban legyen is — törvényeink tiszteletére, a szocialista törvényesség szi­gorú megtartására neveljék. E tekintetben még sok a tenni­való, bár az elmúlt egy-két esztendőben sok súlyos hibát jóvátettünk. De nemcsak a hi­bák kijavítása a feladat, ha­nem a szocialista törvényesség további megszilárdítása az ál­lamapparátus minden láncsze­mében, s ilyen módon annak biztosítása, hogy törvénytelen­ségek soha többé elő ne for­duljanak. A szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében több intézkedés történt. A közel­múltban megjelent a társa­dalmi tulajdon védelméről szóló törvény módosítása, amelyre a társadalmi tulajdon kisebb, 200 forinton aluli meg­károsítását, vagy megrongálá­sát — ha nem ismétlődő eset­ről van szó — az eddigi bün­tető eljárás helyett szabály­­­sértési, illetve üzemi, vállalati fegyelmi eljárásra utalja. A Minisztertanács nemrég az El­nöki Tanács elé terjesztett egy olyan törvénytervezetet, amely sok, eddig bűntettnek minősí­tett cselekményt szabálysértés­sé minősít. Ilyen ügyekben tehát nem a bíróságok, hanem a tanácsok mellett felállított szabálysértésekkel foglalkozó bizottságok járnak el a jö­vőben. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a Munka Törvénykönyv végrehajtási utasításának módosításai és a társadalmi bíróságok felállítá­sa. A Rákosi Művekben is lét­rehozzák a társadalmi bírósá­gokat, amelyekben részt vesz­nek majd az élenjáró tekinté­lyes dolgozók, a tanácstagok, a népi ülnökök. A kormány a párt útmutatása alapján mindent elkövet azért, hogy az államigazgatásban a bürokratikus módszerek helyét az ügyek érdemi és gyors el­intézése foglalja el, hogy az állami munka minden fokán a kérdések eldöntésénél törvé­nyeink és rendeleteink szigorú megtartása és megtartatása le­gyen az irányadó. Mindez meg­erősíti népi demokratikus rend­szerünket, a munkásosztály hatalmát, és elősegíti, hogy or­szágunkban meggyorsuljon a haladás, és azok a nagyszerű célok, amelyeket a második öt­éves tervünk irányelvet tartal­maznak, hiánytalanul megva­lósuljanak. ­ Nemzetközi kapcsolataink szélesítésére törekszünk Hegedűs András ezután át­tért a nemzetközi helyzet elemzésére, s először is a nem­zetközi feszültség enyhüléséről beszélt. " A magyar kormány arra törekszik, hogy a maga részé­ről is hozzájáruljon a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez és a béke biztosításához — mon­dotta. — Ez a cél vezette kor­mányunkat akkor, amikor a hadsereg létszámát 20 000 fő­vel csökkentette, s amikor a közelmúltban határozatot ho­zott arról, hogy a déli hatá­rok után a nyugati határon is el kell távolítani a műszaki zárat. A kormány arra törek­szik, hogy szélesítse nemzeti fóann Nemzet közi kapcsolatainkat. Tárgya­lásokat kezdeményezett diplo­máciai kapcsolatok felvételére Afganisztánnal, Brazíliával, Japánnal, Libanonnal, Mexi­kóval, Uruguayjal. Néhány nap múlva Magyar­­országra érkezik a finn parla­menti küldöttség. Meghívtuk a török parlament küldöttsé­gét is, s reméljük, hogy hama­rosan ellátogat országunkba. A múlt héten körünkben üd­vözölhettük a brazil­­szenátus külügyi bizottságának elnökét, é­s a szenátus másik tagját. El-­s látogatott hazánkba a brazil parlament képviselőinek né­pes csoportja is. Ugyancsak itt járt Szudán kereskedelmi mi­nisztere és a közelmúltban Magyarország vendége volt egy burmai és egy egyiptomi miniszter. Egyre több kapitalista or­szággal kötünk gazdasági szer­ződéseket. A magyar kormány tehát nemcsak szavakkal, ha­nem tettekkel is eredménye­sen munkálkodik a nemzetközi helyzet megjavításán, a béke fenntartásán. Együttműködésünk a szocialista tábor országaival egyre sokoldalúbbá válik Együttműködésünk a szocia­lista tábor országaival egyre sokoldalúbbá válik. A magyar kormány küldöttsége, amely Gerő elvtárs vezetésével részt­­vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a múlt héten tartott berlini üléssza­kán, ebben a szellemben mű­ködött közre az ott elfogadott határozat kidolgozásánál. Ez a határozat elősegíti, hogy az egyes országok természeti adottságaiknak legmegfelelőb­ben fejlesszék népgazdaságu­kat. Itt, Csepelen,­­az ország legnagyobb vasipari centru­mában, szeretnénk külön alá­húzni a szocialista tábor or­szágainak gépipara közötti munkamegosztás hallatlanul nagy jelentőségét, amely lehe­tővé teszi, hogy az egyes or­szágok messze szükségletükön felül gyártsanak egyes gép­típusokat. Ily módon nagy szériában, gazdaságosan ter­melhetnek gépeket, jelentősen csökkentve az önköltséget, nö­velve a munka termelékenysé­gét. Nagy jelentőségű szá­munkra az alapanyagtermelés­ben való együttműködés, amelynek során Lengyelor­szágból szenet, a Szovjetunió­ból vasércet, Romániából pe­dig földgázt fogunk kapni.­­­ A szocialista tábor orszá­gai között különösen jelentős az egyes országok dolgozói kö­zötti személyes kapcsolatok ki­alakítása, a turistaforgalom, a küldöttségek látogatása. Ez év öt hónapja alatt hatóságaink kétszer annyi kiutazási enge­délyt adtak ki, mint tavaly az egész esztendőben. A Minisz­tertanács a közelmúltban ha­tározatot hozott, melynek ér­telmében a népi demokratikus országokba útlevél nélkül, a személyi igazolványhoz csatolt betétlappal és a fogadó or­szág vízumával lehet utazni. A határozatot az érdekelt orszá­gok kormányai most ratifi-­­kálták, s a rendelkezés két hét múlva hatályba lép. Ez az in­tézkedés gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a kiutazási enge­dély megszerzésének ideje lényegesen megrövidül, költsé­gei pedig az eddigiek felére csökkennek. A Jugoszláviával folytatott tárgyalások sikeres befejezése jelentős esemény külföldi kapcsolataink fejlesztésében Külföldi kapcsolataink fej­lesztésében jelentős esemény, hogy sikeresen befejeződtek Jugoszláviával a gazdasági és pénzügyi kérdésekről folyta­tott tárgyalások. Kedden Ma­gyarország és Jugoszlávia kép­viselői aláírták a két ország közötti pénzügyi és gazdasági egyezményt, továbbá a mű­szaki­ és tudományos együtt­működésre vonatkozó megál­lapodást. A tárgyalások sikere annak köszönhető, hogy mind­két fél őszintén törekedett a megegyezésre. Az aláírt gazdasági és pénz­ügyi megállapodás szerint Magyarország öt év alatt — egyenlő részletekben elosztva — 85 millió dollárt fizet Ju­goszláviának. E nagy összeg­nek a megfizetése természe­tesen komoly terhet ró nép­gazdaságunkra. A magyar kormány a tárgyalások során elismerte és vállalta az 1947— 1948-ban felvett jugoszláv kölcsön visszafizetését, amely­ből — a kamatokat is számít­va — mintegy 25 millió dol­lárt kitevő adósságunk ma­radt vissza. De ugyanakkor a hátralevő mintegy 90 millió dollárt kitevő háborús jóvá­­tételi összeg jelentős csökken­tését kérte. Ennek a kérésnek a jugoszláv kormány részben eleget tett, amikor elengedte a hátralevő jóvátételi összeg egy­­harmadát, körülbelül 30 millió dollárt. Ezen az alapon jött létre a megegyezés. Jelentés a kedden aláírt műszaki és tudományos együttműködésről szóló egyez­mény is, amely lényegében hasonló a szocialista tábor or­szágai között már eddig is meglevő, ilyen jellegű megál­lapodásokhoz. Ez az egyez­mény lehetővé teszi, hogy Ju­goszlávia és Magyarország kölcsönösen átadhassa egy­másnak a szocialista építő­munkában szerzett tudomá­nyos, műszaki ismereteit és tapasztalatait. Ugyancsak le­hetőséget ad arra is, hogy köl­csönös alapon, hosszabb-rövi­­debb tanulmányutakra, gyár­látogatásokra küldhessünk ki­váló mérnököket és szakmun­kásokat, akik a helyszínen ta­nulmányozhatják országaink iparának legjobb technoló­giai folyamatait, technikai eredményeit. Belpolitikánkban sokkal nagyobb súlyt helyezünk a felvilágosító, meggyőző munkára Hegedűs András a továb­biakban megállapította, hogy országunk bel- és külpolitikai helyzete egyre szilárdabb lesz.­­ A régi rend hívei közül is egyre többen látják, hogy az az út, amelyen országunk 1945 óta fejlődött, feltartóztatha­tatlanul vezet előre — mon­dotta. — Ebből a felismerés­ből a régi rend hívei közül is sokan arra a következtetésre jutnak, hogy számukra is cél­szerűbb beleilleszkedni népi demokratikus rendszerünkbe. A pártnak, a munkásosztály­nak nem érdeke, hogy az osz­tályharc élesedjék, inkább ér­deke, hogy az osztályellenség — belátva a népi demokrácia elleni harc értelmetlenségét — fokozatosan visszavonuljon. E célnak megfelelően a kor­mány intézkedései továbbra is arra irányulnak, hogy a régi rend hívei — akik belátják hibájukat és hajlandók bekap­csolódni az építőmunkába — munkájuk szerint ítéltessenek meg. Ez a törekvés vezette a kormányt, amikor pár héttel ezelőtt a püspöki kar kérésére javaslatot tett arra, hogy az Elnöki Tanács részesítse ke­gyelemben Grősz Józsefet és hozzájárult ahhoz, hogy Grősz József mint kalocsai érsek­ működjék, s egyben ellássa a katolikus püspöki kar vezető­jének tisztét. Az a véleményünk, hogy Grősz József nézeteiben ugyan­úgy, mint sok más egyházi személy gondolkodásában is — az elmúlt években bekövetke­zett nemzetközi és belső fejlő­dés hatására — jelentős válto­zás ment végbe. Ezt mutatja Grősz József kalocsai érsek nyilatkozata, melyben kijelen­tette, hogy hűséges fia, enge­delmes polgára lesz a Magyar Népköztársaságnak és arra tö­rekszik, hogy a katolikus egy­ház és az állam közötti kapcso­lat egyre jobban elmélyüljön. A kormány­­reméli, hogy nem­csak a hazai egyházi tényezők, hanem a nyugati egyházi kö­rök — köztük a Vatikán is — belátják, hogy minden olyan kísérlet, amely népi demokrá­ciánk ellen akarja felhasznál­ni a vallásos meggyőződést, eleve kudarcra van ítélve. Ugyanakkor ismételten és a leghatározottabban ki kell je­lenteni, hogy a magyar népi demokrácia továbbra is a leg­teljesebb mértékben biztosítja a vallásszabadságot. A munkásosztály hatalmá­nak megerősödése lehetővé tette, hogy belpolitikánkban sokkal nagyobb súlyt helyez­zünk a felvilágosító, meggyőző munkára. Ez azonban nem je­lenti, és nem is jelentheti, hogy hatóságaink nem sújta­nak le törvényeink teljes szít. gorával az ellenséges elemek­re, ha megkísérelnének fel­lépni népi demokráciánk ellen, ha kárt okoznának szocialista építésünknek. Hegedűs András végezetül arról beszélt, hogy fejlődésünk elkövetkezendő szakaszában mily rendkívül fontos szerepe lesz a dolgozó tömegek kezde­ményező készségének, aktivi­tásuk kibontakoztatásának. —» Úgy, ahogy a múltban, a jövő­ben is a munkásosztály helyt­állása lesz az alapja további fejlődésünknek — mondotta. — Ez a helytállás lesz a ma­gyar népi demokrácia további sikereinek is legfőbb biztosí­téka. (MTI)­­ • .Péntek, 1956. június . A budapesti tanács végrehajtó bizottsága megvitatta a második ötéves terv fővárosi irányelveit A fővárosi tanács végrehaj­tó bizottsága csütörtöki ülé­sén megvitatta a második öt­éves terv irányelveinek fővá­rosi vonatkozásait és az osztá­lyok kiegészítő javaslatait. A több­­órán át tartó vitában részt vettek az állandó bizott­ságok meghívott elnökei, az osztályok vezetői és a Terv­hivatal képviselője. A főváro­si tanács tervosztálya dolgoz­ta fel a beérkező javaslatokat és a főváros fejlődése, a la­kosság életszínvonalának eme­lése érdekében legfontosabba­kat terjesztette a végrehajtó bizottság elé. Lakás, közlekedés Az ötéves terv irányelvei 2­­­1 milliárd forintot szánnak az állami tulajdonban levő bu­dapesti lakóházak felújításá­­r­ra és karbantartására. A vég­­­­rehajtó bizottság szerint ez az­­ összeg kevés, legalább 3 mil­­l­liárd forintra van szükség,­­ mert ha a lakóházfelújítási és - tatarozási munkát az eddigi ütemben folytatják, az épüle­­t­­ek állagának állandó romlá- I­­sával kell számolni. Ezzel­­ kapcsolatban fontosnak tartja a végrehajtó bizottság, hogy a tanácsi építőipar teljesítőké­pességét az előirányzottnál nagyobb arányban emeljék. Az irányelvek szerint a tervidőszakban Budapesten 60 000 lakás épülne. A végre­hajtó bizottság véleménye sze­rint 104 000 lakásra lenne szükség ahhoz, hogy a leg­szükségesebb igényeket kielé- s­gítsék.­­ Sok hozzászólás és javaslat hangzott el Budapest közúti közlekedéséne­k fejlesztésével kapcsolatban. A végrehajtó bi­zottság nem ért egyet az irányelvekben közölt jármű­vek fajták szerinti megosztá­sával. A 140 darab villamos­­motorkocsi helyett a tervidő­szakban 250 darabra lesz szükség, 165 darab új troli­buszt szereznek be, viszont a tervezett 600 autóbusz helyett megelégszik a főváros 300 új autóbusszal. Ezek az új jár­művek tulajdonképpen nem jelentenek szaporítást, csupán a selejtezés pótlására elegen­dők. Javasolták, hogy vegyék fel a tervbe a Róbert Károly körúti aluljáró megépítését. Több felszólaló foglalkozott a földalatti gyorsvasút építke­zésének újbóli megkezdésével, amit az irányelvek is tartal­maznak. Felvetették az Erzsé­­bet-híd újjáépítésének kérdé­sét is. A végrehajtó bizottság tagjai örömmel üdvözölték mind a két nagylétesítmény megvalósításának tervét, de mérlegelve a fontossági sor­rendet, az az álláspont alakult ki, hogy az Erzsébet-híd fel­építését előtérbe kell helyezni, mert a híd újbóli megnyitása a forgalom nagymérvű teher­­mentesítését jelentené. Java­solja a végrehajtó bizottság, hogy az ötéves terv folyamán a budapesti autótaxik számát 450 darabbal szaporítsák, il­letve az állományt korszerű­sítsék. A főváros úthálózatá­nak javítása, az egyre fokozó­dó forgalmi igények kielégíté­sére már alkalmatlan utak szilárdburkolatú utakká való átépítése nem halasztható to­vább. Egészségügy, oktatás Budapest egészségügyi intéz­ményeinek fejlesztése is első­rendű feladat a második öt­éves terv keretében. A kórházi ágyak számát ezerrel növelik és ezen belül Pest déli terüle­tén 400 ágyas új kórház léte­sül. A III. és XIII. kerületi új rendelőintézeteken kívül a fő­város szükségesnek tartja, hogy a XIV. és a XX. kerület­ben is új központi rendelőinté­zetek épüljenek. Nagyon fon­tos az az állásfoglalás, mely szerint a tu0 ágyra jutó kór­házi kiszolgáló személyzet lét­számát 65 főre kívánja emel­tetni a főváros. A végrehajtó bizottság javasolja, szüntessék meg azt a néhány évvel ezelőtt bevezetett helytelen gyakorlat,­tot, hogy a budapesti idős és munkaképtelen lakosokat a fő­várostól messze eső szociális otthonokban helyezzék el. Eze­ket a gondozottakat hozzák vissza a fővárosba és a szociá­lis férőhelyek számát 50 szá­zalkkal emeljék. Az oktatás kérdéséről szin­tén mélyreható vita folyt. Az irányelvek Budapesten 600 új általános iskolai tantermet he­lyeztek kilátásba a tervidő­szakban, ezzel szemben a fővá­ros kimutatta, hogy 1060 új tanteremre van szükség. A kö­zépiskolai tantermek számát mintegy 30 százalékkal kell növelni. Közművek, kereskedelem Budapest közműveinek tel­jesítőképességét is jelentősen növelni kell az új ötéves terv­ben. Szükségesnek tartja a fő­­s város a víznyerőterületek szennyeződéstől való megóvá­sát. Javasolja felvenni az irányelvek közé a rákospalotai főgyűjtő megépítését és elő kell készíteni a dunajobbparti főgyűjtőcsatorna és a Római­part csatornázásának terveit. Miután az óbudai Gázgyár to­vább már nem fejleszthető, sürgősen hozzá kell kezdeni a fővárostól nem túl messze eső egyik bányaterületen egy nagy­teljesítményű új gázgyár ter­vezéséhez. Biztosítani kell, hogy a gázfogyasztó készülékek ismét bérleti rendszerben áll­janak a lakosság rendelkezésé­re. A fürdők fejlesztésére vo­natkozó tervek kapcsán azt ja­vasolták, hogy olyan helyen bővítsük a fürdőket, ahol meg­felelő terület áll rendelkezésre erre a célra. Sürgették a Duna­­fürdők létesítését. Az új fe­dettuszoda céljaira a főváros nem tartja alkalmasnak a Városligetet, amelynek terüle­­­tét ugyanis állandóan csonkít­ják különféle létesítmények elhelyezésével. Feltétlenül szükségesnek tartja a végrehajtó bizottság egy-két középméretű újabb sütőüzem építését. A budapesti helyiipar terme­lési értékét a tervidőszak so­rán 25 százalékkal kívánják emelni, ezen belül nagyobb arányban kell növelni az épí­tőanyag, a műanyag és a vas­­­­ipari cikkek termelését. Élénk vita folyt a Patyolat fejlesz­tésének szükségességéről, illet­ve a fejlesztés arányáról. A második ötéves terv 410 000 darab háztartási mosógép gyártását irányozza elő és en­nek a mennyiségnek több mint a fele Budapesten kerülne for­galomba. Ugyanekkor a Patyo­lat kapacitásának bővítésére egy napi 300 méter mázsa tel­jesítőképességű újabb mosodát és egy napi 1500 darab ruha vegytisztítását elvégző üzemet javasol létesíteni a tervezet. A főváros szerint a háztartási mosógépek tömeges gyártása mellett óvatosabban kell foly­tatni a Patyolat fejlesztését és elegendőnek tart egyelőre egy 60 mázsás új mosodát. Pongrácz Kálmán, a végre­hajtó bizottság elnöke foglalta össze a vita során elhangzot­takat. Hangsúlyozta, hogy a végrehajtó bizottság Budapest lakosságának jogos és legsür­gősebb problémáit tárta fel. A maga részéről is helyeselte a földalatti vasút továbbépítését, de fontosabbnak minősíti sor­rendileg az Erzsébet-híd újjá­építését. A Vár helyreállítá­sába a fővárosnak eddig nem volt beleszólása, de javaslato­kat fognak tenni e kérdésben. Nemcsak a városkép szempont­jából fontos a Vár újjáépítése, hanem azért is, mert az oda beköltöző hivatalok sok lakást szabadítanának fel a város te­rületén. A végrehajtó bizott­ság ezután határozatot hozott, amelyben megbízta a vb elnö­két, hogy a hozzászólásokat, a javaslatokat juttassa el az MDP Központi Vezetőségéhez és a Minisztertanácshoz. Gárdonyi Jenő

Next