Magyar Nemzet, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

Péntek, 1936. június 1. FI­LMKRÓNIKA­­■aMmtiiniiiiiimmmuimiiiiiiiiiMiiiiiimiiimiiiiiiimimiitmnmm HOLNAP MÁR KÉSŐ - Olasz film Számos regény, színdarab és film foglalkozott már serdülő fiatalok szerelmi életével, több kevesebb sikerrel törekedve arra, hogy a bigott elfogultság, az álszemérem és a fiatalok­kal szemben gyakran tanúsí­tott konok despotizmus gonosz és káros következményeit le­leplezze. A Holnap már késő című kitűnő olasz film, amely­nek rendezője Leonide Mogny, a forgatókönyvet Alfréd Macharddal együtt alkotta, he­lyesen mutat rá: ott rejlik minden hibák gyökere, hogy a felnőttek elfelejtik a maguk serdülő korának megpróbálta­tásait. A serdülő korban levő leányok és fiúk jogos kíván­csisága és tájékozatlansága tá­maszt súlyos zavarokat a fia­talok lelkében, s ezekkel a je­lenségekkel szemben maradt szülők és nevelők értetlen ká­ros, durva, kíméletlen módon állnak szemben. A film, amely kedves drámai történetben veti fel ezt a kérdést, hangulatos művészettel fogalmazza meg a választ is. Ez a válasz világo­san értésre adja, hogy a fiúk és lányok különválasztott ne­velése értelmetlenül mélyíti a két nem közti különb­séget és ebben a természetelle­nes légkörben születik meg a fiúk nyers és durva magatar­tása. Milyen kedves az a jele­net, amikor az évzáró ünne­pély előadására készülve az egyik fiú, mint ifjú herceg ost­romolja a kis kamaszt, aki a kis hercegnőt alakítja, hogy ajándékozza meg őt mély ér­zelmeivel. A nadrágos szerel­mes pár próba jelenetét az egész osztály harsány kacaja kíséri. Ez az előlegezett balsi­ker biztatja az okos nevelőt ar­ra, hogy a leányszerepben leányt léptessen fel és mily megkapó az, mikor az ifjú tru­badúr a bűbájos hercegnő szí­vét ostromolja. A zárt nevelés, a goromba szétválasztás fon­tos kérdése, amely egy színi­­előadás próbáján megmutatko­zik, visszatér a film fordula­tai során olyan drámai módon, hogy szinte a tragédia határát érinti. Megható együttérzéssel bontakoztatja ki előttünk a film a kis Mirella (Anna Pie­­rangeli) és Franco (G. Leurini) ébredező, őszinte, tiszta vonzal­mát és nagyon szemléletes módon azt az avatatlan nyer­seséget, ahogyan a nevelés régi iskolájának hívei, az öreg igaz­gatónővel az élén gyanúval, rá­galommal, szitokkal és ütleg­­gel, szinte az ártatlan fiatal leány gyilkosaivá válnak. A fe­lelősségteljes, haladó szellemű nevelők nagyon vonzó művé­szi tolmácsot nyertek Vittorio de Sira és Lois Maxwell mű­vészetében. A hiteles, pompás gyermekfigurák a lényeggel szervesen összekapcsolódó vál­tozatos hangulatú jelenetek a reálisan megteremtett lélkor és a fordulatos előadásmód él­vezetessé teszi ezt a filmet, amely lényegében nem egyéb, mint egy megértő, őszinte, em­beri és hasznos nevelési elv dramatikus igazolása. Nehéz megérteni, hogy a MOKÉP, amely ezt a filmet csak I5 éven felüliek számára engedélyezi, miféle aggodalmat táplál, amikor a serdülő fia­talokat, tehát éppen azokat, akiket a film leginkább illet, s akik azt valószínűleg nagy érdeklődéssel tekintenék meg, eltiltja a filmtől. Ez a tilalom hasonlít arra a meg nem értő szigorra, amelyet a filmen a gonosz szipirtyónak becézett igazgatónő gyakorol. A MATRÓZ — Színes szovjet film A magyar nézőközönség még ma is szívesen emlékezik a Makszimka című szovjet filmre, amely nálunk olyan megérdemelt és őszinte sikert aratott, hogy a rövidre vágott, s bodorított női hajviseletet ma is — évek múltán — Mak­szimka frizurának nevezik Budapesten. A filmtörténet K. Sztanjukovics egykori cári tengerésztiszt, haladó szelle­mű orosz novellaíró elbeszé­lése alapján készült. Az új szovjet film "A matróz" Sztanjukovicsnak egy másik szép írását dolgozta fel. A filmkönyv és rendezés ezúttal is V. Braun műve, aki hűsé­ges megelevenítője az emberi érzésektől mélyen állhatott filmnek. Az elbeszélés eredeti címe: »A dajka". A dajka nem más, mint Csizsik mat­róz, sokat szolgált derék, be­csületes orosz tengerész, aki legényke kora óta a tengert járta és egyik kezének néhány ujja is a veszélyes szolgálat ál­dozatául esett. Ezt a matrózt parancsnoka, Luzgin II. osz­tályú kapitány a cári flottá­nál dívó patriarchális szoká­soknak megfelelően, otthoni, házi szolgálatra, felesége pa­rancsnoksága alá rendeli az­zal a feladatkörrel, hogy öt­­esztendős kisfiát dajkálja, őrizze, nevelje. A film drámai anyaga a kapitány szép felesége és ,a derék, kemény, becsületes, szolgálattevő katona kon­fliktusaiból táplálkozik. A katonássá nevelt, emberséges orosz paraszt félszeg helyzete abban az úriházban, ahol az úrnőt a rosszindulatú szakács aljas pletykái irányítják, al­kalom sok drámai jelenet ki­bontására. M. Kuznyecov nagy művészettel dolgozta ki a matróz szerepét, gazdag lel­kivilágát, becsületes, igazság­­szerető, józan emberi lényét, amely a cifra úri környezet­ben sem téveszti el feladatát és parancsnoka gyermekét gonddal óvja, neveli. A rátarti úriasszony dölyfös, igazságta­lan magatartása lesújtja, de a kis Szása ragaszkodó, hálás szeretete megerősíti a matrózt abban, hogy büszke öntudat­tal viselje el a megszégyenítő büntetést, amelyben kevély úrnője részelteti. V. Jemelja­­nov Luzgin kapitány szerepé­ben emlékezetesen fogalmaz­za meg egy olyan becsületes, demokratikus érzésű cári ten­gerésztiszt egyéniségét, aki­hez hasonló volt maga a tör­ténet írója, Sztanjukovics is. Kedves mozzanata a hangula­tos filmnek, amikor a matróz­dajka a beteg Szásenkának a Makszimka történetét meséli el és a kép felidéz egyes jele­neteket a néger kisfiú törté­netéből. A KIS SZÖKEVÉNY - Amerikai film Ennek a filmnek egyik ne­vezetessége az, hogy nem hi­vatásos amerikai filmesek te­remtették meg anyagi alapját, hanem becsületes amerikai kisemberek, minthogy céljuk az volt, hogy végre egy film igazat mondjon Amerikáról. A nemzetközi filmfesztiválon ez a film az első díjak egyi­két, az­­Ezüst oroszlán- jutal­mat nyerte. Hárman írták és rendezték: Ashley, Engel és Orkin, akiknek érdeme a film értékeit tekintve túlnyomó, tekintettel arra, hogy a játék középpontjában hétéves kis­­fiúcska áll, a Joeyt alakító Ri­­chie Andrusco. Ritkán sike­rül ilyen aprócska gyerme­ket ennyire élethű, kedves és vonzó játékra kaparni, s ha mégis igen, akkor ez a gondos rendezés szívós, odaadó törek­vésének eredménye. Amilyen egyszerű a történet, annyira fontos az a társadalmi kér­dés, amelyet fölvet. Mi történ­het az amerikai gyermekek­kel, miikor a szülők őket fel­ügyelet nélkül magukra hagy­ják? Ez az amerikai gyerme­kek túlnyomó többségét érintő kérdés. A cselekmény részben New York hatalmas proletárnegyedében, részben Comey Islandon, az ottani vurstliban, a mutatványosbó­dék körül, meg a közelben levő tengerparti fürdő terüle­tén játszódik. Itt az óriási tarka forgatagban ezernyi ve­szély között kíséri nyomon a film pöttömnyi hősét, a kis szökevényt, s aggodalommal osztozik számos kalandjában. u. i. „HOLNAP MÁR KÉSŐ" Művészi olasz játékfilm SZIKRA, CORVIN, DÓZSA, SZIGET ( Margitsziget, kertmozi) SZABADSÁG délelőtt ___Magyar Nemzet _ JÓ UTAT! Ma reggel indul el második nyugat-európai útjára az Ál­lami Népi Együttes. Először Londonban vendégszerepel, az­után Genovában lép fel egy fesztiválon — a francia és belga közönség után most az angol és az olasz nézők is megismerkedhetnek a magyar művészettel, zeneszerzőink és koreográfusaink, zenészeink, énekeseink és táncosaink mű­vészi magatartásával és telje­sítményével. Az angol sajtó már napok óta foglalkozik az együttes ér­kezésével. A londoni Times azzal ad hírt az együttes érke­zéséről, hogy az­t a legélén­kebb érdeklődést keltette, amikor az elmúlt évben Pá­rizsban és Brüsszelben vendég­szerepeit­. A Manchester Guardian különös reményeket fűz az együttes első, Nagy-Bri­­tanniában tartandó előadás­­sorozata elé. A Star írja az Együttes zenekaráról: »Fülbe­mászó zenéjük kétségkívül rö­videsen nagyon népszerű lesz egész Londonban.« A magyar művészek London egyik leg­nagyobb hangversenytermében lépnek fel, minthogy vendég­­szereplésük rendezői jelenté­keny érdeklődésre számítanak. Jó utat, igaz sikert kívánunk a második nyugat-európai kör­útjára induló Állami Népi Együttesnek. Vigye el valóban a magyar művészet szavát a nyugati közönséghez és a mű­vészeti körökhöz, erősítse ez­zel is a népek barátságát és békéjét. S. Gy. Örülök, hogy London láthatja a Magyar Népi Együttes művészetét A budapesti angol követ nyilatkozata a Magyar Rádiónak L. A. C. Fry, Nagy-Britan­­nia és Észak-Írország Egye­sült Királyság budapesti rend­kívüli követe és meghatalma­­zott minisztere a következő nyilatkozatot adta a Magyar Rádiónak az Állami Népi Együttes angliai útja alkalmá­ból. Az Egyesült Királyságban már jól ismerik a magyar nép több rétegének képviselőit. Különösen a zenészek, akik közül néhányan már híresek, mások még fiatalok és törek­­vőek, gyakran ragadtatták el az angol közönséget művésze­tükkel. Épp ilyen jó hírnévre tettek szert és épp ilyen nép­szerűek egy másik síkon az önök sportolói, akik oly nagy­szerűen szerepelnek a fűtő- és labdarúgó-pályákon, a vívó­versenyeken, valamint sok más sportágban. Most a Magyar Állami Népi Együttes megy Londonba és semmi kétségem sincs afelől, hogy nagy sikert fog aratni. Az el­­últ hat-hét hónap során négy alkalommal örömmel megnéztem előadásait és újból és újból nagy hatást tett rám az a magas színvonal, amelyet a tánckar, a kórus és a zene­kar elért. Meg vagyok győ­ződve, hogy London lakossága az együttest meleg fogadta­tásban részesíti majd, amelyet meg is érdemel. Örömmel tölt el emellett az is, hogy az együttes tagjainak alkalmuk lesz — bármilyen rövid időre is — látni és meg­ismerni egy kissé Angliát és népét. Az utóbbi időben sok szó esett a föld népei közötti nagyobb megértés kifejleszté­sének szükségéről. Talán a leg­fontosabb az Egyesült Király­ság és a Szovjetunió miniszter­elnökeinek az a nyilatkozata, amelyben a nyilvánosság előtt leszögezték határozatukat, hogy — az ő szavaikkal élve —­­minden lehetőséget meg kell adni az Egyesült Király­ság és a Szovjetunió népeinek ahhoz, hogy megismerjék egy-" más véleményét és életmód­ját". Feltétlenül úgy érzem, hogy igen kívánatos a személyi érintkezés minden színvonalon és minden törvényes működési téren. Ismétlem tehát: öröm­mel köszönjöm azt az alkal­mat, hogy London láthatja az önök népi együttesének mű­vészetét és hogy az együttes tagjai, a magyar nép egy újabb rétege, láthat valamit országomból. Szívből kívánom, hogy ang­liai tartózkodásukat siker és boldogság kísérje és várom, hogy diadalmaskodjanak azok az erőfeszítések, amelyeket tennünk kell — Sir Anthony Eden szavait idézem —, »hogy elősegítsük nemcsak az egyén hanem az eszmék és vélemé­nyek szabad forgalmát". N­A­P­L­Ó­I Csütörtökön délben az Ál­lami Operaházban zsúfolt né­zőtér előtt tartották meg Bar­tók A csodálatos mandarin cí­mű felújított táncjátékának főpróbáját.­ Hetven csehszlovák képző­művész érkezik a napokban hazánkba, hogy a Műcsarnok­ban megtekintse Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrász­­művész gyűjteményes kiállí­tását.* Ember Győző, az Országos Levéltár Kossuth-díjas főigaz­gatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, má­jus 30-án este Berlinbe utazott a potsdami új levéltár épületé­nek felavatására.­­ Szombaton nyílik a Szépmű­vészeti Múzeumban Ferenczy István, Izsó Miklós és Stróbl Alajos emlékkiállítása. Bukarestbe érkezett Antal István zongoraművész, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művésze. Három ízben ad hangversenyt. Hriszto Botev bolgár költő halálának 80. évfordulója al­kalmából a Magyar Írók Szö­vetsége és a Kultúrkapcsola­­tok Intézete június 2-án, szombaton 17.30 órakor emlék­estet rendez a Magyar Írók Szövetsége székházában (VI., Bajza utca 18).□ A szovjet matematikusok Moszkvában tartandó kong­resszusára a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia meghívta AL­win Walther darmstadti egye­temi tanárt. ** * : Könyvsorozatot ad ki a Veszprém megyei tanács a me­gye haladó hagyományairól. I MERÉNYLET A KIKÖTŐBEN IZGALMAS SZOVJET JÁTÉKFILM EGY KÉMBANDA LELEPLEZÉSÉRŐL BEMUTATÁSRA KERÜL, JÚNIUS 7-TŐL A pedagógus nap előtt NEVELŐK JAVASLATAI (Levelek a szerkesztőséghez) A POLITECHNIKAI OKTATÁSRÓL Nagy örömmel és érdeklő­déssel olvastam a politechni­kai oktatás időszerűségéről írt cikkeket.­­Mint az iskolai poli­technika régi művelője, enged­tessék meg, hogy hozzászóljak e tárgyhoz. Egy ország techni­kai átneveléséről, százezrek helyesen irányított iskolai po­litechnikai oktatásáról van szó. Véleményem szerint a poli­technikai oktatás első lépései egy fillér befektetés nélkül megindíthatók, csak a teljes tervszerűséget kell kiépíteni az óvodától kezdve az általános és középiskolán keresztül az egyetemig. Meg kell állapí­tani, hogy milyen munkane­meket és anyagféleségeket kell szakszerűen feldolgozni, mi­lyen legyen a szükséges felsze­relés, mennyire alkalmazkod­jék a gyermek korához és vé­gül megfelelő kiképzőhelyeket, tantermeket kell teremteni. Legfontosabb kérdés az oktató­káderek ügye, hiszen sok ezer emberről van szó. Ez a hatalmas munka csak hatósági és társadalmi össze­fogás útján történhet. Ha a szülői munkaközösségek be­kapcsolódnak a munkába, pél­dául a háztartás felesleges eszközeinek átadásával, vagy ha az üzemek az iskolák ren­delkezésére bocsátanák hasz­nálaton kívüli szerszámaikat, gépeiket, házi műhelyt lehetne felállítani, ami nagy segítsé­get adna a politechnikai okta­tás első lépéseinek. Salacz János tanár. SZÜLŐK ISKOLÁJA El szeretnék mondani né­hány problémát, amely még mindig gátolja az iskolát ab­ban, hogy teljesértékű nevelő­­munkát nyújtson. Kétségtelen, hogy a nevelés egyik tényezője az iskola, a másik nem kevésbé fontos vi­szont a szülői ház. Csak a kettő összehangolt munkája hozhatja meg a kívánt ered­ményt. Sok szülő ahelyett, hogy segítené a pedagóguso­kat, akadályozza, keresztezi az iskola nevelését a gyermek hibáinak elnézésével. Leg­többször az apró gyermeknél kezdődik ez a helytelen neve­lési mód, amikor értelmes be­széd helyett gügyögésre szok­tatják rá a gyermeket. Véleményem szerint helyes lenne megszervezni a leendő szülők iskoláját, ahol a leg­elemibb nevelési eljárásokat, problémákat ismerhetnék meg a házasság előtt álló fiatalok. Ezzel megelőznénk számtalan olyan hibát, amelyek helyre­hozása nevelőmunkánk leg­főbb erőfeszítését veszi igény­be. Úgy hiszem, a DISZ ke­retén belül megoldható lenne ez a probléma. A leendő szülők iskolája le­rakná a családi és iskolai ne­velés alapjait, tudatosíthatná már szervezésével is mindenki előtt, hogy a nevelés közügy. András Tivadar nevelő, Budapest. ORSZÁGJÁRÁS Sok szó esik mostanában a politechnikai oktatásról. Úgy érzem, a kizárólagos technikai rész mellett elfeledkeznek egy igen hasznos nevelési módról, a tanulmányi kirándulásokról. A most készülő új gimnáziumi tantervek összeállításánál fo­kozott mértékben kell, hogy helyet kapjanak a tanulmányi kirándulások is. Tapasztalatból tudjuk, hogy ifjúságunk zömének helyhez­­kötöttsége, mozgási korláto­zottsága akkora, hogy csekély kivételtől eltekintve, születési és lakóhelyének tágabb hori­zontján túl a tanuló ifjúság alig jut el. A szűk látókörben felnövő nemzedék, amely a nép széles rétegeivel közvet­len kapcsolatot kiépíteni nem tudott, nem érezheti igazán magáénak az országot. A gya­korlati honismeret céljait szol­gáló tanulmányi kirándulások óriási népnevelő hasznát vala­mennyien átérezzük és tudjuk azt is, hogy a diákéveknek az országjárásra kínálkozó, de el­mulasztott alkalmai később soha vissza nem térnek. A po­litechnikai oktatás tárgyi és személyi feltételeinek biztosí­tása belátható időn belül ne­hezen képzelhető el. De máris megközelíthető a cél, a szocia­lista országépítés hatalmas eredményeinek helyszíni ta­­nulmányozása, mintaüzemek gyakorlati és kézzelfogható megismerése által. Pedagógus-ankétok, nevelő munkaközösségek sokat fog­lalkoznak a közösségi szellem­re való neveléssel. Egyetér­tünk abban, hogy a tantermi keretben folytatott nevelő­munkával ezt a célt legfeljebb csak megközelíteni lehet. Iga­zán jó tanulóközösségek az is­kolán kívüli társas rendezvé­nyek során forrnak eggyé. Ifjú­ságunk kész örömmel fogadja a tanulmányutak tervét, de azok megvalósulásának útjá­ban állnak a magas utazási költségek. Éppen ezért kötele­ző és mindenkire kiterjedő tanulmányi kirándulások be­vezetését kellene megvalósí­tani a középiskolákban. Tud­juk jól, hogy az iskolai célta­karékosságtól nem várható akkora eredmény, hogy egy­­vagy kétnapos tanulmányutat fedezzen. Különösen akkor nem, ha az összeg kétharma­dát közlekedési költségek emésztik fel. Úgy gondolom, a MÁV részéről kellene valamit tenni a tanulóifjúság csoportos utazásainak megkönnyítésére. Dr. Emresz Károly Sopron. Az V. pedagógus napra országszerte készülnek a szü­lői munkaközösségek, úttörők, DISZ-fiatalok, az iskolákat patronáló üzemek. Az ünnep­ségek június 2-án a kiváló pe­dagógusok kitüntetésével kez­dődnek. Fogadás Moszkvában a Jugoszláv Drámai Színház együttesének tiszteletére Május 29-én este a kulturá­lis ügyek minisztériuma foga­dást adott a Jugoszláv Drámai Színház Moszkvában vendég­­szereplő együttesének tisztele­tére. A fogadáson Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere mondott pohárköszöntőt. HOZZA RENDBE HÁZA TÁJÁT! Ácsmunkák, tetőszerkezeti javí­tások, ólak, színek készítése stb. R­ENDELÉSÉT VÁRJA A 2 „ÁPRILIS 4" ÉPÍTŐ KSZ ács részlege. Bp., Vill., Auróra u. 23 Telefon: 142—247 Díjmentes tájékoztatás Megkezdődött a VII. Korányi Sándor vándorgyűlés A Magyar Tudományos Aka­démia nagygyűlésének ese­ménysorozatában csütörtökön reggel a­ Semmelweis-terem­­ben megkezdődött a VII. Ko­rányi Sándor vándorgyűlés. Babics Antal egyetemi tanár, akadémikus, a vándorgyűlés ez idei elnöke bevezetője után megkezdődtek az előadások. A háromnapos vándorgyűlésen mintegy negyven előadás hangzik el a budapesti és a vidéki gyógy- és kutatóintéze­tekben egy év alatt elért tudo­mányos eredményekről. 5 „A KIS SZÖKEVÉNY" Amerikai film egy kisfiú kalandjairól KOSSUTH, MUNKÁS, UGOCSA

Next