Magyar Nemzet, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

2 Külföldi légügyi küldöttségek Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szidki repülőaltábornagy, az egyiptomi légügyi küldöttség vezetője, pénteken fogadást rendezett. Az angol katonai repülők­ül­­döttség június 29-én Cornet-2 típusú lökhajtásos utasszállító gép­en elindult Londonba. Birch angol légügyi minisztert a szovjet hadsereg több ma­­gasrangú képviselője búcsúz­tatta. Birch kijelentette, hogy "na­gyon kiváló légiereje vam­ a Szovjetuniónak, jók a repü­lőgépei és nagyon jók a piló­­tái". Hozzátette, hogy a szov­jet légierő méltó társa a többi nagyhatalom légierejének. Amikor az angol légügyi mi­niszter búcsúzott a vnukovói repülőtéren, egy új Viscount­­típusú négymotoros légcsava­ros, gázturbinás, angol repülő­gép érkezett oda. Az angol vendégek meghívták a jelen­levő szovjet katonai vezetőket, hogy tekintsék meg a repülő­gépjét, amelyet a London—Kö­­zé­p-Afrika vonalra szántak. Az OSZSZSZK városi pártbizottsági titkárainak és városi szovjetjek végrehajtó bizottság­ elnökeinek értekezlete Moszkvából jelenti a TASZSZ. (Június 26-án és 27-én tartot­ták Moszkvában az OSZSZSZK városi pártbizottsági titkárai­nak és a városi szovjetek vég­rehajtó bizottsági elnökeinek értekezletét. Megvitatták, me­lyek az OSZSZSZK városi párt- és szovjet szervezetei­nek feladatai a lakásgazdál­kodás, a városrendezés és a lakosság kulturális életkörül­ményeinek megjavításában. Az értekezletet Beljajev, az SZKP Közp­onti Bizottságá­nak titkára nyitotta meg. A l vag w Wenner Sepilov athéni tárgyalása Karamanlisz görög miniszterelnökkel A külpolitikai helyzet­ ­ SEPILOV ATHÉNI TÁRGYALÁSÁÉ Sepilov szovjet külügyminiszter athéni nyilatkozatát a görög kormánykö­rök és az ország közvéleménye megelégedéssel fogadta. A Vima című lap hangsúlyozza: "­Sepilov nyilatkozatában megmutatta, hogy Oroszország békés szándékokat táplál Görögország iránt. Azok a kijelentései, amelyek országunk területi épségének és függetlenségének tiszteletben tartásáról, belügyeibe való be nem avatkozásról szóltak, nagy jelentőségűek a görög—szovjet tárgyalások sikere szempontjából.** Az Avgi című lap megál­lapítja, hogy a két ország viszonyának alapját ma a békés egy­más mellett élés elvei, a területi épség és a szuverén jogok kölcsönös tiszteletben tartása, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás és a gazdasági együttműködés alkotják. Széleskörű lehetőségek vannak a görög—szovjet kapcsolatok fejlesztésére. A Szovjetunió kezdeményezi is, hogy éljünk ezekkel a lehetőségekkel. A lapok általában hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió és Görögország gazdasági és kulturális kapcsolatainak további kiterjesztése kívánatos és szükséges.­­ A BRIT NEMZETKÖZÖSSÉGI MINISZTERELNÖKÖK ÉRTEKEZLETE .Péntek este hivatalos közleményt adtak ki Londonban a Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek érte­kezletéről. A hivatalos közlemény beszámol arról, hogy a hé­ten megtartott négy ülésen "átfogóan áttekintették a nemzet­közi helyzetet**. Ezenkívül megvitattak néhány Európával és a Közép-Kelettel kapcsolatos különálló kérdést. A közlemény bejelenti, hogy a jövő héten tartandó üléseken a nemzetközi helyzet további tényezőit szándékoznak megvitatni. Ezek közé tartozik elsősorban a Távol-Kelet, Délkelet-Ázsia és a Csendes­óceán térségének problémája. A közlemény szerint a minisz­terelnökök "remélik, hogy alkalmuk lesz véleménycserét foly­tatni a sterling-terület gazdasági helyzetéről és az atomerő békés felhasználásának továbbfejlesztéséről**. A pénteki ülésen egyébként hosszú vita folyt az arab—iz­raeli viszály kérdéséről. A Reuter jól tájékozott körökre hivat­kozva azt jelenti, hogy az értekezlet az e térségben fennállt feszültség enyhülését állapította meg. Egy miniszterelnök a Reuter értesülése szerint felvetette az algériai problémát is és azt javasolta, hogy a nemzetközös­­ségnek meg kellene kísérelnie a közbenjárást az ottani harcok befejezéséért. A kérdést azonban nem vitatták meg éppen az arab—izraeli viszony vitájának elnyúlása következtében. Az angol rádió szerint a pénteki ülésen a bagdadi pak­tumról is szó esett, valamint megtárgyalták a nemzetközösség országainak állásfoglalását Egyiptommal kapcsolatban. A BBC diplomáciai tudósítója szerint "a tárgyalások felölelték a német egység helyreállításával kapcsolatos szempontokat is**. Angol lapjelentések szerint a brit nemzetközösség minisz­terelnökeinek csütörtöki, zárt ajtók mögött folyó értekezletén a szovjet kormány külpolitikai lépéseinek fényében tovább folytatták a nemzetközi helyzet megvitatását. A sajtóban meg­jelent értesülések szerint a vitában bizonyos nézeteltérések merültek fel az értekezlet részvevői között. Nehru indiai mi­niszterelnök amellett szállt síkra, hogy őszintén szilárdítsák meg a Szovjetunióval való együttműködést és hangsúlyozta, hogy India tapasztalatai ezen irányvonal helyességéről tanús­kodnak. * A Daily Herald politikai tudósítója szerint Nehru meg­­hasonlást idézett elő a Commonwealth-értekezleten azzal a nyomatékos és határozott állításával, hogy igazi változások történtek a Szovjetunióban. Nehrut támogatta Bandaranaike ceyloni miniszterelnök. Mindketten erélyesen hangsúlyozták, hogy e változások következtében gyökeres felülvizsgálásra szorul a Commonwealth álláspontja a létező szövetségek, mind a NATO, mind a SEATO-val szemben. A két ázsiai minisz­terelnök meggyőződését nem osztja Anglia, Kanada, Ausztrá­lia és Új-Zéland. A Times szintén megerősíti azt az értesülést, hogy Nehru sürgette a nemzetközösségi államférfiakat, ismer­jék fel, hogy fontos változások történtek a Szovjetunióban. A szovjet külügyminiszter athéni tárgyalásai Jozef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban a poznani eseményekről Athénból jelenti a TASZSZ. Karamanlisz görög miniszter­­elnök június 29-én fogadta Sepilov szovjet külügymi­nisztert. Huzamosabb megbe­szélésük során eszmecserét folytattak a két országot érintő számos kérdésről, va­lamint egyéb problémákról. A megbeszélésen jelen volt Szergejev, a Szovjetunió athéni nagykövete is. Karamanlisz miniszterelnök a megbeszélés után villásreg­gelit adott Sepilov szovjet kül­ügyminiszter tiszteletére. A vi­llásreggelin folytatták az eszmecserét. Június 29-én este Szergejev nagykövet fogadást adott Se­pilov szovjet külügyminisz­ter tiszteletére. A fogadáson megjelentek: Karamanlisz görög miniszterelnök, a görög kormány tagjai, továbbá a görög pártok vezetői és tekin­télyes képviselői — Venize­­losz, Papandreu, Kartalisz, Szarafisz, Papapolitisz, Sztefa­­nopulosz, Caldarisz, Markezi­­misz —, Franciaország, Ang­lia, az Egyesült Államok, Egyiptom és más országok nagykövetei, Bulgária, Cseh­szlovákia, Magyarország ke­reskedelmi képviseleteinek munkatársai, az üzleti körök képviselői. A fogadás meleg, fesztelen légkörben zajlott le, beszámolót Jasznov, az OSZSZSZK Minisztertanácsá­nak elnöke tartotta. Ezt köve­tően 26 felszólalás hangzott el. Varsóból jelenti a PAP. Jo­zef Cyrankiewicz, a Lengyel Népiköztársaság Minisztertaná­csának elnöke pénteken a kö­vetkező beszédet mondta a lengyel rádióban: — Poznan polgárai, lakói, munkások, értelmiségiek, fia­talok! — Mély fájdalommal fordu­lok önökhöz: szorgalmáról, ha­­zafiságáról és rendszeretetéről ismert gyönyörű városunk bű­nös provokáció és olyan véres eseménynek színtere lett, ame­lyek lelke mélyéig megrendí­tették Poznan minden becsüle­tes lakóját, minden lengyelt és amelyeket határozottan és keményen elítél egész társa­dalmunk. — Őszintén beszélünk önök előtt és nem szükséges takar­gatni, hogy a bűnös provoká­­torok azokat az elvitathatatla­­nul meglevő fogyatékosságo­kat és azt az elégedetlenséget használták ki, amelyeket gazdasági nehézségek és kü­lönböző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyár­ban. Ami ezeket, az egész sor poznani gyárban felfedezett hiányosságokat érinti — ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, valamint a kötelező törvények helytelen alkalma­zása —, teljesen érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktala­nul ki kell és ki is fogjuk ja­vítani, annál is inkább, mert a kormány és a párt már né­hány nappal ezelőtt határoza­tot hozott e hibák kijavításá­ról, amikor a kormány képvi­selői fogadták a munkás­küldöttségeket és p­ozitív meg­oldást nyert igazságos köve­teléseik kérdése.­­ Ez nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntetést szervez­zenek, amelyre már régóta ké­szülődtek az odaérkezett szer­vezők segítségével. — Poznanra összpontosult az imperialista közp­ontok fi­gyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poznanban, a nemzetkö­zi vásárok városában épp­en az itt folyó vásár idején idézze­nek elő rendzavarásokat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletle­nek. Így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munká­sok és alkalmazottak egy ré­szének elégedetlenségét, ame­lyet a város dolgozóinak és különösen a munkásoknak ne­héz anyagi körülményei vál­tottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körülmények nem olyanok, mint amilyeneknek mi látni szeretnénk.­­ A p­árt Közpoonti Bizottsá­ga és a kormány munkatervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a dolgozók életszínvona­lának fokozatos emelését. Mindenekelőtt a dolgozóknak azokat a csoportjait veszik te­kintetbe, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem aka­runk itt semmit ígérni, mivel az ígérgetéseknek nincs értelme és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszínvona­lat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközökhöz mérten, amelyeket az egész nép, külö­nösen a munkások és parasz­tok hoznak létre munkájuk­kal. E feladat megoldására akarjuk összp­ontosítani erőfe­szítéseinket. De erre töreked­tek-e a provokátorok? Ők ter­mészetesen más célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követeléseiket akar­ták előterjeszteni, amihez min­den joguk megvan, addig a provokátorok és az imperia­lista ügynökök pontosan az el­lenkezőjére gondoltak. Meg akarják akadályozni a mun­kások e követeléseinek telje­sítését — ez pedig nem sikerül nekik —, anarchiát akarnak előidézni, amely megakadá­lyozná életünk demokratizálá­sának fejlődő folyamatát is. Az imp­erialista ügynökök ettől félnek a legjobban. És ezért nem meglepő, hogy a provoká­torok e tervei összeomlottak, amint a munkásosztály túlnyo­mó többsége felismerte eze­ket. A munkásosztály többsége Az értekezleten beszédet mondott Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, elhatárolta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetés­ben, a fegyverrel támadó és középületeket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kirohanásaiban. Itt már nem a munkások gyak­ran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igaz­ságos, a mi körülményeik kö­zött lehetséges vagy még nem lehetséges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok ál­tal előkészített és a népi ha­talom elleni fegyveres meg­mozdulásról, állami épületek, a rendőrség és a biztonsági szervek tagjai ellen intézett támadásokról A munkások egészben véve, kevesek kivé­telével, támogatták népi ha­talmukat. Ekkor a város né­hány pontján, egyes épületek tetőzetén a provokátorok gép­fegyvereket állítottak fel, tü­zet nyitottak, mind a rendet őrző személyeiére, mind a vá­ros békés lakosságára, ennek következtében emberáldozatok voltak.­­ Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint ameny­­­nyi közük van a munkások­hoz az imp­erialista ügynökök­nek, akik szeretnék egész or­szágunkat a szakadékba taszí­tani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poznan hős lakossága a hitleri uralom ide­jén élt át.­­ Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Len­gyelország nem az akkori, nem olyanok a nemzetközi erővi­szonyok, a béke és a haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurítja a Háborús provokáto­rokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körül­mények nem gátolták meg abban, hogy alávaló akciókkal megpróbálják — egyébként eredménytelenül — visszafor­dítani a történelem menetét.­­ Ki kell emelni a rendőr­ség, a csapatok és a biztonsági szolgálat tagjainak magas­rendű felelősségérzettől és ál­lampolgári kötelességtudattól áthatott magatartását. Az utolsó pillanatig elkerülték a fegyverek alkalmazását, amíg nem nyitottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek nyugodtsága.­­ A hatóságok a polgárok életének és vagyonának meg­védése és a rend helyreállítása érdekében kénytelenek voltak szigorú intézkedésekhez folya­modni. A támadók többségét, egy részét fegyverrel a kezé­ben, elfogták. Ellenük bíró­sági eljárás indul.­­ Mély fájdalommal és szomorúsággal tölt el az, hogy az események során elestek hős katonák, rendőrök és a biztonsági szolgálat tagjai, akik őrhelyüket védték, vala­mint poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatok­kal együtt visszavágtak a pro­vokátoroknak. Fájdalommal és szomorúsággal tölt el bennün­ket azoknak az ártatlan pol­­gári személyeknek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartózkodtak. A Poznanban kiömlött vér az el­lenségnek, a Lengyelországgal szemben ellenséges imperia­lista központoknak és a reak­ciós földalatti mozgalomnak a bűne, amelyek közvetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események azonban nem tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfe­szítéseit, amelyek életünk de­mokratizálására, feladataink jobb végrehajtására, a gazda­sági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányulnak, azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket a dolgozók életkörülmé­nyeinek minél gyorsabb meg­javításáról való odaadó gon­doskodás diktál. Ilyen körül­mények között a párt és a népi hatalom az egész társa­dalom teljes támogatására, Poznan munkásainak és dol­gozó értelmiségének teljes tá­mogatására számít. Bízunk abban, hogy minden poznani dolgozó becsülettel teljesíti kötelességét. Minden provoká­tor vagy örült, aki kezet mer emelni a népi hatalomra, ne kételkedjék abban, hogy a népi hatalom lefogja kezét a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értel­miség érdekében, a lakosság életszínvonalának emeléséért folyó harc, életünk további demokratizálása, hazánk érde­kében. De mindig köszönet­tel fogjuk üdvözölni fogyaté­kosságaink, hibáink és hiá­nyosságaink egészséges, haza­fias bírálatának minden meg­nyilvánulását.­­ Együtt fogunk harcolni életünk további demokratizá­lásáért. A demokratizálódás természetesen együttjár azzal, hogy növekszik az államért érzett felelősség tudata a leg­szélesebb a tömegek között és minden egyes állampolgár ré­széről külön-külön. — Poznan polgárai! Ebben a súlyos és szomorú pillanatban, amelyet együtt éltünk át, fel­hívom önöket a párt és a kor­­mány nevében, a népi hata­lom nevében, hogy nyújtsanak teljes támogatást a népi hata­lomnak abban a törekvésünk­ben, hogy leküzdhessük a már ma leküzdhető fogyatékos­ságokat és segítsenek bennün­ket azoknak a fogyatékossá­goknak megszüntetésében, amelyet holnap fogunk közös erőfeszítésekkel leküzdeni, ab­ban a törekvésünkben, hogy megjavítsuk gazdaságunkat, megjavítsuk a széles tömegek életkörülményeit. — Dolgozzunk együtt, gon­doljuk meg nyugodtan, mit­­ kell tenni, hogy teljesen hely­reálljon Poznan jó hírneve és az a tisztelet, amely Poznan lakosait szerte Lengyelország­ban övezi és hogy a jövőben Poznan lakosainak serény gazdasági munkája és hazafi­­sága még nagyobb mértékben segítse elő hazánk felvirágzá­sát. —Vasárnap, 1956. fó TVing ) A­ lengyel nép haraggal bélyegzi meg az imperialista ügynökök poznani provokációs támadását Varsóból jelenti a TASZSZ. A p­oznani imp­erialista provo­káció mélységes felindulást és felháborodást keltett a mun­kásosztály, a dolgozó p­araszt­­ság, az egész lengyel nép kö­rében. Országszerte tömeg­gyű­­léseket és szabad p­árt gyűlése­ket tartanak, amelyeken a dol­gozók határozottan megbélyeg­zik az aljas támadás szerve­zőit és sugalmazóit. A munká­sok, a parasztok és az értel­miség a gyűléseken határoza­tot hoz és levelet intéz a Len­gyel Egyesült Munkásp­árt Központi Bizottságához, amely­ben biztosítják a Közp­onti Bi­zottságot arról, hogy fokozzák éberségüket­­az imperialista ügynökök és a belső reakciós földalatti mozgalom mesterke­déseivel szemben. A varsói személygépkocsi­­gyárban szabad pártgyűlést tartottak. A gyűlés részvevői levelet intéztek az ország párz­­alap­ szervezeteithez és a válla­latok dolgozóihoz. A levélben arra szólítanak fel, hogy fo­kozzák a provokátorokkal szembeni éberséget. Tömeg­­gyűléseket tartottak a lodzi, bydgoszczi, lublini, sziléziai és a Balti-tenger melléki vállala­tokban. Lengyelország egész dolgozó népe felháborodásának ad hangot az imperializmus ügynökei és a belső reakció okozta poznani események miatt. A jugoszláv külügyi szóvivő a leszerelés kérdéséről Belgrádból jelenti a Tan­­jug. Branko Draszkovics, a ju­goszláv külügyi államtitkárság hivatalos szóvivője a szoká­sos p­énteki sajtóértekezleten ü­dvözölte az amerikai szená­tus határozatát, amellyel el­vetette a Jugoszláviának nyúj­tandó amerikai segély beszün­tetését indítványozó módosítá­si javaslatot. Az ENSZ leszerelési bizott­ságának legközelebbi üléséről Draskovics a többi között eze­ket mondotta: " Az általános hangulat a világban, a nemzetközi biza­lom megszilárdulása, valamint a legfelelősebb tényezők ál­­lásp­ontjainak közeledése a le­szerelés kérdésében azt bizo­nyítja, megértek a feltételek a kezdeti és korlátozott meg­egyezésre.­­ Véleményünk szerint a nézetek közelebb jutottak egymáshoz, és hogy nem olyan nagyok már a leszerelés kérdésében fennálló különb­ségek. Minden jel arra mutat, hogy elérkezett az idő, amikor határozottabban kellene a konkrét megegyezésre gondol­ni, még akkor is, ha az csak kezdeti és korlátozott lenne, mert ennek megvalósítása po­­zitív hatást gyakorolna mind a leszerelés kérdésére, mind pe­dig a nemzetközi kapcsolatok további fejlődésére. Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát­ a nemzetgyűlés elnökségének tagjává választották Szófiából jelenti a Tanjug. A bolgár nemzetgyűlés hatodik rendkívüli ülésszakán Todor Zsivkovot, a Bolgár Kommu­nista Párt Közp­onti Bizottsá­gának első titkárát a nemzet­­gyűlés elnökségének tagjává választották. Az ülésen jelen volt Radha­­krisnan, az Indiai Köztársaság elnökhelyettese is, aki p­éntek óta Bulgáriában tartózkodik. Ferdinand Kozovszki, a nem­zetgyűlés elnöki irodájának el­nöke rövid beszédben üdvö­zölte Radhakrisnant és India békeszerető politikájáról be­szélt. Radhakrisnan válaszá­ban annak a reményének adott kifejezést, hogy India és Bulgária kapcsolata baráti szellemben fejlődik majd. Duclás beszéde Brüsszelben a kommunista és szocialista dolgozók akcióegységének erősítéséről Brüsszelből jelenti a TASZSZ. Június 28-án este Brüsszelben a belga dolgozók nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen, amelyet a Belga Kommunista Párt szervezett, Ernest Bur­­nelle, a párt Közp­onti Bizott­ságának titkára mondott meg­nyitót, majd Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titká­ra tartott beszédet. Duclos hangsúlyozta, hogy a Francia Kommunista Párt­nak számtalan nehézséggel kellett megküzdenie, s ezeket csak úgy tudta legyőzni, hogy mindig a munkásosztály harci egységére támaszkodott. Utalt a kommunista és szocialista dolgozók akcióegysége erősí­tésének fontosságára és ezt mondotta: "Azok a bámulatos sikerek, amelyeket a Szovjet­unió és a szocialista tábor or­szágai értek el, újabb lendüle­tet adtak s adnak a szocialista eszmék terjedésének, s ez hoz­zájárul a kommunisták és szocialisták akcióegységének fejlődéséhez. A kommunisták­nak és szocialistáknak össze kell fogniok — ez közös érde­kük. Ez egyszersmind együttes győzelmük feltétele.« Duclos végezetül utalt az SZKP XX. kongresszusának óriási jelentőségére. "Ez a kongresszus — mondotta — nagy távlatokat nyitott meg a nemzetközi munkásmozgalom előtt.** Lemondott a Jordánia! kormány Ammanból érkezett jelenté­sek szerint Szaid el Mufti mi­niszterelnök kormánya szom­baton bejelentette a királynak lemondását — közli az ame­rikai rádió. Az angol alaóHázban megütközéssel togidtiki Bonn csak 34 millió fonttal járul hozzá az angol csapatok költségeihez Londonból jelenti az MTI. Az angol alsóház mindkét ol­dalán megütközéssel fogadták Monckton hadügyminiszter bejelentését, amely szerint Bonn csupán 34 millió fontot fog fizetni a Nyugat-Németor­­szágban állomásozó angol csa­patok költségeire. Ez az összeg 30 millió fonttal kevesebb, mint amennyit Anglia ilyen kiadásai kitesznek. Eisenhower elhagyta a kórházat Washingtonból jelenti az MTI. Eisenhower elnök szom­baton délben elhagyta a Wal­­ter Reed kórházat.

Next