Magyar Nemzet, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
2 Miért beszéltem többet a Minisztertanács eddigi munkájának negatív vonásairól, mint eredményeiről? Azért tettem ezt, hogy a legközelebbi országgyűlésen már ne kelljen e hibákról beszélni. Azért, mert bízom népi kormányunkban, az általunk és bizalmunkból választott kormányunkban, hogy példát fog mutatni az eddig elkövetett hibák következetes és gyors kijavításában is. Ezt olvasom ki a Minisztertanács beszámolójában tapasztalható határozottságból és őszinte öivlbírálatból is. A Minisztertanács beszámolóját helyesnek, jónak, reálisnak tartom, azt elfogadom és az Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. Vég Béla ! A következő felszólaló, Vég Béla országgyűlési képviselő először arról beszélt, hogy a párt és a kormány intézkedései eredményeként megnőtt a dolgozók aktivitása, erősödött a szabad, alkotó vita, a meglevő hibák jogos bírálata és a kezdeményezés ezek kijavítására, majd a Központi Vezetőség 1956. július 18—21-i ülésén elfogadott határozatot méltatta. — A határozat — mondotta — világos és biztos utat mutat, választ ad egy sor régen vitatott problémára, megjelöli a szocialista építőmunkában előttünk álló feladatokat. A Központi Vezetőség határozata szilárd bázis, harci program minden hazáját szerető magyar hazafi számára. Dolgozó népünk helyesli a határozatot, egyetért vele. Különösen egyetért azzal, hogy vitás kérdések lezárásával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő feladataira irányítjuk. A továbbiakban a Minisztertanács beszámolója alapján, ahhoz csatlakozva, gazdasági életünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. — Ismeretes, 1953—1954-ben népgazdaságunk helyzete nem minden vonatkozásban alakult megfelelően. A párt Központi Vezetősége helyes intézkedésekkel és azzal, hogy leleplezte a fejlődést gátló jobboldali nézeteket, megteremtette a népgazdaság egészséges fejlődésének feltételeit. Az eredmény nem is maradt el: az 1955. évi népgazdasági tervet túlteljesítettük és sikereket érünk el az 1956-os terv teljesítésében is. Az elért eredmények mellett azonban vannak még olyan nehézségeink, amelyek komoly gondot okoznak és fékezőleg hatnak népgazdaságunk fejlődésére. Népgazdaságunk gyorsabb fejlesztését az anyagellátási nehézségek és az energiahordozók elégtelensége gátolja. Kétségtelen, hogy ha az üzemek anyag- és energiaellátása nem teljesen kielégítő, ez a körülmény termelési eredményeiket kedvezőtlenül befolyásolja. Annak ellenére, hogy a szénbányászat az első félévi terv előirányzatánál 353 ezer tonnával többet termelt, mégis a népgazdaság tüzelő- és fűtőanyag szükségletének biztosításában nehézségeink vannak. Ahhoz, hogy a második félévben az ipar, a közlekedés és a lakosság igényeit ki tudjuk elégíteni, elengedhetetlenül szükséges az, hogy a szénbányászat második féléves tervét minimálisan 300 ezer tonna szénnel túlteljesítse. Ez nehéz, de nem megoldhatatlan feladatot jelent. E feladat eléréséhez arra van szükség, hogy nagy erőfeszítéseket tegyenek a bányák műszaki fejlesztésére, elsősorban a külszíni és földalatti rekonstrukciókra, a bányafa minél nagyobb mértékben való pótlására nemcsak az elővárásban, hanem a fejtéseikben is és nem utolsósorban a bányák célszerű gépesítésére, valamint a biztonságra és az egészségvédelemre. Nem kétséges, hogy a szénbányászat dolgozói megértik a terv túlteljesítésének nagy, országos jelentőségét és teljesítik a párt és a kormány kérését. A szakembereknek az a véleményük, hogy az ország nehéz energiahelyzetét véglegesen csak az atomenergia felhasználása oldhatja meg. A Szovjetunió baráti segítsége lehetőséget ad arra, hogy már a harmadik ötéves tervben több nagyteljesítményű atomerőmű lépjen üzembe. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretén belül a Szovjetunió és a népi demokratikus országok baráti segítsége lehetővé teszi, hogy energiahiányunkon szén- és áramimporttal segíthessünk. Mindez azonban nem teszi feleslegessé az energiával való legnagyobb takarékosságot. Ezután a színesfém és a hengerelt acél ellátási nehézségekről szólott. Tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok közé a kérdések közé tartozik, melyek leginkább foglalkoztatják az ipar dolgozóit, a pártnak és a kormánynak fokozott erőfeszítéseket kell tenni az anyagellátás megjavítására. A második ötéves terv időszakában komoly beruházásokat eszközlünk az energiahordozók, a valamosenergia és általában az alapanyagok termelésének fokozására, a népgazdaság anyagszükségleteinek kielégítésére. Az anyagellátás megjavításéit országos üggyé kell tenni A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához a legnagyobb szervező erőt a II. ötéves terv jelenti. Ebből következik, hogy jelenleg is és az elkövetkezendő években is e terv megvalósítására kell összpontosítani a párt, az állam szervező, vezető, irányító munkáját, dolgozó népünk alkotó tevékenységét. A pártunk, államunk, dolgozó népünk előtt álló gazdasági feladatok sikeres megvalósításának döntő előfeltétele, hogy minden ingadozás nélkül folytassuk az ország, ezen belül a gazdasági élet, s a gazdasági vezetés demokratizálását, s ezen keresztül biztosítsuk a magasabb színvonalú gazdasági vezetést. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatai, a Minisztertanács elhangzott beszámolóra nagyszerű távlatokat nyitnak dolgozó népünk előtt. Most mindannyiunk előtt az a feladat, hogy a helyes határozatok végrehajtására mozgósítsunk minden erőt. Nem kétséges, hogy dolgozó népünk ugyanúgy, mint a múltban annyiszor, erejét nem kímélve fog dolgozni azon, hogy a szocialista hazáink építésében előttünk álló feladatokat mind sikeresebben oldjuk meg. Megnőtt a dolgozók aktivitása, erősödött a szabad, alkotó vita kívánják a megoldásra váró kérdéseket, de ez a rendezés a mai napig késik. — A Balaton — folytatta — szép hazánk egyik legértékesebb természeti kincse, egységes egészet képez. Ma a Balaton partján mégis két megye osztozik öt járással. Az egységes fejlesztés érdekében indokoltnak tartjuk, hogy a Balaton környéke egy közigazgatási egységbe tartozzék, ezt a küszöbön álló területrendezés során figyelembe kellene venni. Molnár Ernő Az életszínvonal emelése a termeléstől függ Molnár Ernő országgyűlési képviselő következett szólásra. Több budapesti problémával foglalkozott, s ezzel kapcsolatban szóvátette a helyi szervek önállóságának kérdéseit is. Elmondotta például, hogy kerületükben, a III. kerületben nemrég értesültek arról, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium meg akarja építtetni a hármashatárhegyi függővasutat. Arra gondoltunk — mondotta —, hogy az elképzelés nem rossz, a megvalósításával pedig még ráérünk. Csak akkor mérgelődtünk, amikor nem sokkal később nagyszámú bizottság szemlét tartott a függővasút ügyében és az építés helyét is kijelölték. Véleménye szerint a függővasútra szükség van, de nem a második ötéves tervben, hanem majd a harmadik ötéves terv vége felé, hiszen jelenleg számos olyan kérdést kell megoldani a kerületben, amelyet a lakosság évek óta sürget. Ilyen például a Margit-kórház bővítése, vagy a kerületi lakáshelyzet javítása. Végül hangsúlyozta, hogy a dolgozó nép életszínvonalának emelése attól függ, hogy a termelésünk mennyivel lesz jobb, több és olcsóbb. A Minisztertanács elnökének beszámolóját elfogadta. Urbán Ernő A Központi Vezetőség határozata új helyzetet teremtett az irodalmi életben is Urbán Ernő országgyűlési képviselő volt a következő felszólaló. Először a szocialista demokratizmusról beszélt. — Az első kérdés — mondotta —, amely ezzel kapcsolatban az emberben felvetődik: vajon tanácsaink jelenlegi apparátusa, maguk a funkcionáriusok alkalmasak-e arra, hogy a vezetésnek ezt az újszerű, a jelenleginél sokkal több önállóságot, körültekintést, felelősséget és kimondom, bölcsességet igénylő munkáját ellássák? Mint nézelődő, országot járó ember azt mondhatom erre: általában igen. Tapasztalatom szerint az utolsó három-négy esztendőben egy egész generáció nőtt fel és foglalta el a maga helyét államapparátusunkban, akik szaktudásukat iskolákban, hosszabb és a kezdetben szokásos gyorstalpalásnál sokkal alaposabb tanfolyamokon szerezték meg és a nagyon nehéz, sok buktatóval járó gyakorlati munkában is igyekeztek megállni a helyüket. — Helyeslem, hogy Hegedűs elvtárs itt, az ország színe előtt megvédte arra érdemes funkcionáriusainkat, de még jobban helyeslem azt az elvet, amely képességeikhez méltó munkát, a jelenleginél sokkal nagyobb önállóságot biztosít nekik, és amely végső soron funkcionáriusainkat szimpla rendelet-végrehajtókból a maguk kisebb-nagyobb közösségének hivatott és kétszeresen felelős vezetőivé teszi. De bár a beszámoló nem tért ki rájuk, úgy érzem, szólni kell és szintén az ország nyilvánossága előtt kell szólni a kontárokról, a karrieristákról, a kétszínű, felfelé csupa készség, lefelé csupa gorombaság farizeusokról is. Bár nincsenek sokan, de mégis csak vannak és hibáikra, amelyek éket vernek a nép és vezetői közé, nincs és nem is lehet mentség, de még csak magyarázat sem — hangsúlyozta, majd így folytatta: — Köztudomású, hogy milyen széles és milyen egyetértő visszhangot váltott ki pártunknak és kormányunknak az a kezdeményezése, hogy falvaink nyilvános gyűlésen, minden körülményt pontosan mérlegelve vegyék le a kuláklistáról az ártatlanul megbélyegzett középparasztokat, s amikor erről beszélünk, sokszor és joggal hivatkozunk a nép megsértett igazságérzetére. De kérdem, nem félmegoldásnak tartja-e a nép igazságérzete azt az esetet, amikor a középparasztok lekerülnek ugyan a kuláklistáról, s erkölcsi, sőt anyagi kárpótlásuk érdekében is nagyon helyesen intézkedés történik, viszont az a funkcionárius, aki köztudomásúan személyes bosszú, vélt érdemhajhászás, vagy egyéb hasonló okok miatt tört vesztükre, továbbra is a helyén marad, nem vonják felelősségre. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a sajtóban, rádióban, de a képviselői munkában is kapjon hangot a bizalom és a türelem. — Végül néhány szót — ahogy Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az íróikkal való félreértések, illetve nézeteltérések dolgáról is. Mi volt szerintem a lényege ezeknek a félreértéseknek, iletve nézeteltéréseknek? Kezdem azokkal az írókkal, akiknek a jóhiszeműségéhez semmi kétség nem fér. Bizonyos türelmetlenség, csak részben indokolt aggodalom amiatt, hogy a XX. kongresszus tanulságainak alkalmazása a mi sajátos magyar viszonyainkra vagy késik, vagy ha történik is ilyen irányú kísérlet, az a bátorság, a kellő következetesség hiánya, s a személyi kultusz maradványainak fel nem számolása miatt csak félmegoldást hozhat — mondotta többi között, majd így folytatta: — Ezekre a nézetekre adott csattanós választ a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi plénuma, s teremtett új helyzetet az irodalmi életben is. A kibontakozásra minden remény megvan, ennek már jelei is mutatkoznak. Biztosra lehet venni, hogy a nézeteltérésekből mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz, s ezt művek is fogják bizonyítani; bizottságai által előterjesztett tervjavaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesztésének kérdéseit együttesen tudjuk vizsgálni. Persze, ha segít is ez a módszer, rögtön hozzá kell tennem: mindazt a sok kérdést, amit Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs itt elmondott, nem fogjuk tudni nyomban megoldani. Ezeknek a megoldásához idő kell. Földvári elvtárs nagyon határozottan vetette fel a beruházások kérdését és bírálta ebből a szempontból a Minisztertanács munkáját. A beruházás az a területe a népgazdaságunknak, ahol a legkirívóbbak az elmúlt években elkövetett mulasztások. A beruházások terén elkövetett mulasztás nem jelentkezik olyan kiáltó módon, mint mondjuk az elmaradás a negyedéves termelési tervekben, de azok, akik a gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, tudják, hogy a beruházások körüli mulasztásoknak nagyon súlyos kihatásuk van egész népgazdaságunkra és nagyon súlyos kihatásuk van az életszínvonalra is. A Minisztertanács látja ennek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beruházásokat, a beruházások előkészítését. A beruházások jóváhagyását a Minisztertanács a maga számára csak a legfontosabb beruházásoknál tartotta fenn, egyébként a beruházásokat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosítani tudjuk erőinket a legfontosabb beruházásokra. Ezért az építőipar nagyon erős szétforgácsoltságát bizonyos mértékig megszüntettük és az Építésügyi Minisztérium irányítása alá központosítottuk az állami építőipar jelentős részét. Ugyancsak a beruházások meggyorsítását szolgálta az a bérrendezés is, amelyet az elmúlt hónapban végrehajtottunk az építésügy és az építőipar területén. A Földvári elvtárs elmondotta még, hogy falun több olyan panasz van, amit gyorsabban kellene orvosolni. Azt hiszem, ebben sok az igazság, de engedje meg Földvári elvtárs, hogy hozzátegyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagy mértékben a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelősséget egyszerűen a helyi szervekre akarnám hárítani. Végső fokon minden hibáért, amit a helyi szervek elkövetnek, a Minisztertanács is felelős. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok lehetőséget nem használnak ki helyi szerveink az ilyen panaszok orvoslására, amelyet pedig ki lehetne használni. Itt van például a húsellátás. Az egyes falvak között nagyon nagy aránytalanságok vannak. Ahol a földművesszövetkezetek jól dolgoznak, ott a húsellátást megoldottnak lehet tekinteni; szinte minden héten van vágás és van friss hús. Ahol helyi szerveink nem fordítanak elég gondot a földművesszövetkezetekre, mellékes kérdésnek tekintik munkájuk megjavítását, ott a húsellátás nincs biztosítva. A Minisztertanácsnak az a véleménye, hogy feltétlenül biztosítani kell — különösen nyáron, ősszel és tavasszal — a falu ellátását friss hússal. Többek között ez a legfontosabb előfeltétele annak, hogy baromfi begyűjtési terveinket — és hozzátehetem: baromfi exportterveinket — teljesíthessük. Nekünk az az érdekünk, hogy a falu húsellátása biztosítva legyen, de ennek nem az a módja, hogy a központi vágóhidakra, például Budapestre még több sertést hozzunk be, s innen szállítsuk le mondjuk Szabolcs megye valamelyik községébe. A megoldás az, hogy a faluban a földművesszövetkezetek segítségével hizlaljanak több sertést és több sertést vágjanak ott a helyszínen. Rendelkezéseink ezt lehetővé teszik, s kell, hogy helyi szerveink éljenek ezekkel a lehetőségekkel. Szerintem részben az adó- és begyűjtési panaszokra is ez vonatkozik. Az adó- és begyűjtési panaszok egy része olyan természetű, amelyeknek eredetét a rendeleteinkben, törvényeinkben kell keresni. Ezekkel a kérdésekkel a Minisztertanácsnak kell foglalkoznia és foglalkozunk is velük. Például most nagy gonddal dolgozunk a begyűjtési törvény módosításán, fenntartva a begyűjtés mennyiségének jelenlegi kereteit. Ez a törvény az országgyűlés elé kerül a legközelebb® ülésszakon — amint a Minise* tertanács beszámolójában is* mertettem. Ebben a törvény* ben sok panaszt akarunk orvo* solni, amelynek alapja a be* gyűjtési törvényben vagy az a* nak végrehajtási utasításában keresendő. — Nagyon sok olyan panasz van azonban, amelynek oka az* hogy helyi szerveink, adó- és begyűjtési szerveink, a tanáresök végrehajtó bizottságai, a községekben, a járásokban nem elég emberségesen dolgoznak, nem intézkednek a felmerült panaszokkal kapcsolatban, a kérdések megoldását elhúzzák. Ezzel kapcsolatban szeretnék foglalkozni azzal a kérdéssel, amelyre Urbán elvtárs is utalt. A Minisztertanács beszámolójában és a Központi Vezetőség ülésén a politikai beszámolóban Gerő elvtárs is helyesen megvédte az államapparátus dolgozóit. Ha úgy értékelnénk államapparátusunk dolgozóit, amint néhány cikkben egyes újságíróink értékelik, akkor nem volna szabad a bürokratikus kötöttségeket csökkenteni, mert akkor nem volna szabad bíznunk abban, hogy államapparátusunk dolgozói öntevékenyen, bátran tudnak javítani a hibákon, ha nekik valóban szabad kezet adunk. De mi bízunk államapparátusunk dolgozóiban és ezért bátran és határozottan akarunk azon az úton haladni, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak, azok elnökeinek és az igazgatóknak sokkal nagyobb hatáskört adunk azért, mert bízunk bennük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, igaza van Urbán elvtársnak abban, hogy államapparátusunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem oda valók. Ezeket ki kell tenni az államapparátusból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat nem segít, ki kell tenni. — Urbán elvtárs megemlítette azt a típust, amely felfelé hajlong, ugyanakkor az irányítása alatt álló dolgozókhoz, vagy általában a dolgozókhoz, akiknek ügyeivel foglalkozik, nem viszonyul emberségesen. Még egy típus van, amellyel szemben fel kell lépnünk: az, aki az aktákat tologatja, aki azért nem mer intézkedni, mert attól fél, hogy intézkedésében hiba lesz. Lehet, hogy hiba fordul elő azoknak az embereknek az intézkedéseiben, akik mernek intézkedni. Valószínűleg több hiba, mint azoknak az intézkedéseiben, akik egyáltalán nem intézkednek. Mégis elsősorban azoknak az embereknek a munkáját kell megbecsülnünk, akik mernek intézkedni és akik a meglevő hibákat, hiányosságokat a helyszínen valóban ki is javítják, ahelyett, hogy aktatologatással próbálnák az ügyeket megoldani. Persze az intézkedők közt is elsősorban azokat kell megbecsülnünk, akik az esetek többségében helyesen intézkednek — nehogy ezen a téren túlzásba essünk! — Nagyon helyeslem azokat a javaslatokat, amelyeket a képviselőtársak az egyszerűsítéssel kapcsolatban elmondottak. Ezek a javaslatok mind abban az irányban haladnak, hogy megfontoltan, a kérdést nem az akta oldaláról nézve nyúljunk hozzá az államapparátus munkájának megjavításához és hogy az egyszerűsítést ne tekintsük egyszerűen egyes rubrikák megszüntetésének, hanem a kérdést a másik oldalról is nézve, az egyszerűsítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista demokratizmus fejlesztését és államapparátusunk bizonyos mértékig új módszereinek kifejlesztését. Hegedűs András végezetül a Minisztertanács nevében megköszönte azt a bizalmat, amely a hozzászólásokban megnyilvánult, s határozati javaslatot terjesztett elő, melyben az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi a Minisztertanács beszámolóját és egyetért azon elgondolásokkal és tervekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az ipar, s a mezőgazdaság további fejlesztésére, a gazdasági vezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvonalának emelésére, az állami s a gazdasági élet demokratizmusának széleskörű kibontakoztatására javasol. Szavazás után az országgyűlés a Minisztertanács elnökének beszámolóját, s az előterjesztett határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Hegedűs András válasza Ezután az elnök bejelentette: a beszámolóhoz több hozzászóló nincs, így a vitát bezárta. Az elhangzottakra Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke válaszolt. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy miután a vitában felszólaló képviselők helyeselték a Minisztertanács beszámolóját, a zárszóban csupán azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyeket a beszámolóval kapcsolatban javaslatként, vagy a Minisztertanács működésével kapcsolatban bírálatiként felvetettek. — Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs is igen erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit. Achátz elvtárs Pécs városa fejlesztését, Földvári elvtárs Borsodét, a borsodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem, mindkét elvtársnak igaza van. Tervezésünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fejlesztésének szempontjai nem érvényesültek megfelelő módon. A minisztériumok az egyes területek fontosságát másképp és másképp értelmezték. Ez természetes is. Másképp értelmezi mondjuk Pécs fontosságát a Kohó- és Gépipari Minisztérium, mint a Vegyipari Minisztérium, vagy a mezőgazdasági minisztériumok valamelyike. Ezért ezen a kérdésen, amelyet Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs felvetett, mi úgy igyekszünk segíteni — s a Minisztertanács már hozott is ilyen határozatot —, hogy az egyes megyei tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve a kiemelt négy város végrehajtó bizottságai tervjavaslatot készítenek a Minisztertanácsnak. Amikor a Minisztertanács az éves terveket jóváhagyja, nemcsak az egyes minisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá, hanem jóváhagyja a megyei végrehajtó bizottságok, illetve a kiemelt városok végrehajtó Kiss Imre A minisztériumok jobban segítsék a tanácsok önállóságának kifejlesztését Kiss Imre országgyűlési képviselő a Veszprém megyei tanácsok munkájával foglalkozott. Bevezetőben megállapította, hogy a tanácstagok és a választók együttműködése nélkül, eleven tömegkapcsolatok nélkül nem beszélhetünk a tanácsi munka megjavításáról. Elmondotta, hogy szükségesnek tartja: a szaktárcák jobban segítsék a tanácsok önállóságának kifejlesztését. — Tanácsaink — folytatta — megfelelően tudják irányítani a területükön működő, a lakosság közvetlen szükségleteit kielégítő vállalatokat is. Egyes minisztériumok mégsem veszik ezt figyelembe. A Belkereskedelmi Minisztérium például nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy a Balaton környéki vállalatait átadja a tanácsnak. A minisztériumi vállalatok megkülönböztetetten jobb áruellátása igen gyakran sérelmes a tanácsi vállalatokra és a lakosságra egyaránt. Amíg például a Csemege Vállalat megyénkben levő két üzlete erre a negyedévre 300 kiló citromot kapott, addig a tanácsi kiskereskedelmi boltokra mindössze húsz kiló jut. A megyei tanács látta ezeknek a kérdéseknek a rendezetlenségét, s ezért, valamint az üdülők igényeinek kielégítésére úgynevezett balatoni tanácsrendelet-tervezetet dolgozott ki az érdekelt Somogy megyei tanács végrehajtó bizottságával együtt. Már az év elején tárgyalni akarták ezt, de a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium észrevételt tett ellene azzal az indokolással, hogy még az idei , nyaralási idény előtt rendezni —Szerda, 1956. auguszttár.