Magyar Nemzet, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
Szerda, 1956. augusztus 1. Maaw Nemzet. A Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója Ezután napirend szerint következett Non Györgynek, a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója. Bevezetőben rámutatott arra, hogy az új, a lenini elvek szerint létrehozott ügyészi szervezet a szocialista törvényesség legfőbb őre. Felügyel arra, hogy a minisztériumok és az összes állami és egyéb szervek, az állampolgárok megtartsák a törvényeket. Ezután az ügyészi szervezet munkájáról beszélt. — Három évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműködött ama intézkedések végrehajtásában, melyeket az 1953. júniusi párthatározat szellemében a törvényesség megszilárdítására hozott kormányzatunk. — 1953-ban megszűntek az internálótáborok. Az ügyészi szervezet részt vett az internáltak ügyeinek felülvizsgálásában. Ezek az intézkedések 4184 személyt érintettek. Egyidejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közkegyelmi rendeletet maradéktalanul végrehajtsák. A közkegyelmi rendelet végrehajtásával több mint 23 000 személy került szabadlábra. Törvényalkotásunk nagy feladatai — 1953 júliusa óta számos új jogalkotás fejlesztette tovább szocialista jogrendünket, államapparátusunkat és annak demokratizmusát. Az eredmények ellenére megállapítható, hogy törvényalkotásunk előtt még hatalmas feladatok állanak. Bár megalkottuk az 1950. évi II. törvényt, büntetőtörvénykönyvünk általános részét, az egész büntetőtörvénykönyv még megalkotásra vár éppen úgy, mint a polgári törvénykönyv, amelynek előkészítési munkálatai folyamatban vannak. Különösen fontos az államigazgatási eljárásról szóló új törvény megalkotása, amelynek világosan meg kell határoznia az államigazgatási szervek hatáskörét, segítenie kell a bürokrácia elleni harcot, és az állami szervek feletti törvényességi felügyeletet. Törvényalkotásunk előtt az a feladat áll, hogy elemezze a XX. kongresszus és pártunk KV határozatait, azokat felhasználva, hozzálásson még szélesebb, még hatalmasabb törvényalkotási feladatok elvégzéséhez. Ennek során a jogelmélet számos elvi kérdését is tisztázni kell. . . Pártunk Központi Vezetősége most azt a feladatot állítja elénk, hogy megteremtsüka népi demokrácia, a szocializmus egész életét átfogó törvények, jogszabályok rendszerét. A továbbiakban részletesen foglalkozott azzal, hogy az ügyészi szervezet az állampolgárok lakásügyi, munkaügyi és más jogainak védelmében hogyan gondoskodik a panaszok intézésének állandó javításáról. — A három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77 088 panasszal fordultak. Ezek között — persze — sok a vélt sérelem. A panaszoknak legnagyobb részével — a lakásügyi panaszokkal — már előbb foglalkoztam. Jelentékeny a munkaügyi panaszok száma is. — A Munkatörvény megsértése leggyakrabban a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos. A dolgozók sok esetben panaszolják, hogy ügyükben törvénytelenül intézkednek. Nem egy esetben az is előfordul, hogy nőkkel, sőt terhes anyákkal szemben élnek vissza a törvénnyel. — Találkozunk olyan esetekkel, amikor a dolgozót azért helyezik át vagy bocsátják el, mert felfedi és bejelenti a vállalatnál észlelt hibát vagy visszaélést. Ilyen esetben a törvénysértően fellépő vezetők mindent megtesznek, hogy hibát találjanak a dolgozó magatartásában, aki mint mondani szokták,minden lében kanál, és túladnak rajta. Az ügyészi munka egyik hiányossága, hogy csak ritkán vonjuk felelősségre a hatalmukkal így visszaélő vezetőket. Ezért arra utasítottuk az ügyészi szervezetet, hogy a dolgozók jogait ne csak azzal védje, hogy hatályon kívül helyezteti a törvénysértő határozatot, de hasson oda, hogy a dolgozót ért kárt jóvá is tegyék és a sértett teljes elégtételt kapjon. Általános törvényességi felügyeleti munkánk fontos feladata a termelőszövetkezetek védelme, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének támogatása és ezzel együtt a már működő termelőszövetkezetek segítése — folytatta. — Különösen fontos ez most, amikor egyes helyeken az ellenség újból támadást indított a termelőszövetkezetek ellen. Járási ügyészeink részt vesznek a termelőszövetkezetek közgyűlésein, őrködnek a tagság jogai, az alapszabály rendelkezéseinek megtartása fölött, indítványokat terjesztenek elő az öregek jogainak biztosítására, a földjáradék kifizetésére stb. Az ügyészi felügyelet megállapította, hogy termelőszövetkezeteink egyikénél-másikánál nem fordítanak kellő figyelmet jogaik érvényesítésére. Nem törődnek eléggé azzal sem, hogy a termelőszövetkezetet ért kár az utolsó fillérig megtérüljön. A termelőszövetkezetek fejlesztésének alapelve a szövetkezés önkéntessége. Ennek megsértése súlyos törvénysértés, amely ellen az ügyészség köteles fellépni. Az önkéntesség nyílt megsértése ma már ritkábban fordul elő. De még találkozunk félrevezető ígérgetésekkel a belépni szándékozó parasztoknak jogaira és kötelességeire vonatkozóan, elsősorban Vas, Somogy és Zala megyében. A továbbiakban hangoztatta: az ügyészi szervezet elsőrendű kötelessége, hogy a polgárok alkotmány biztosította jogai felett éberen őrködjék, hogy e jogok valóban minden területen érvényesüljenek, nem csupán formálisan, mint a burzsoá államokban. Majd így folytatta: — Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadalmi rendünk kialakult, az ellenséges erők elszánt és veszedelmes támadásainak visszaverését követelte meg. Közvetlenül a felszabadulás után gyökeresen új bűnüldözési és igazságszolgáltatási szervekre volt szükség. 1948 után azonban a feszült nemzetközi helyzetben nálunk károsan hatott az a téves nézet, hogy az osztályharc állandóan és minden területen élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó személyi kultusz és ezzel együtt a bizalmatlanság légköre, amelynek rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szerveknek különleges helyzete. Ebben a légkörben az államvédelmi hatóság irányítói, vezetői és tisztjei közül sokan visszaéltek hatalmukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányával. Erkölcsi és fizikai kényszert alkalmazva egy sor esetben hamis és koholt bizonyítékokat készítettek, valótlan beismerő vallomásokat csikartak ki, ezzel a szocialista törvényességet a legdurvábban megsértették. Lehetővé tette a törvénysértéseket az is, hogy sem az ügyészség, sem más szervezet nem gyakorolt ellenőrzést az államvédelmi szervek tevékenysége fölött, hiszen az ügyészi szervezetet ezzel a feladattal csak 1953-ban bízták meg. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata megkövetelte a szocialista törvényesség megszilárdítását, az elkövetett törvénysértések kivizsgálását és jóvátételét. Ezután került sor az államvédelmi szervek munkájának felülvizsgálatára. A vizsgálat fény£ derített a korábbi államvédelmi vezetők bűnös tevékenységére. A katonai bíróság 1953 decemberében hozott ítéletében megállapította: — idézem — »Péter Gábor és társai vezető beosztásukkal járó hivatali hatalmukkal visszaélve, egyrészt az államvédelmi munkában súlyosan törvénytelen módszereket honosítottak meg, ezáltal tudatosan népellenes irányban ferdítették el az állam büntetőpolitikáját, másrészt mérhetetlen személyes igényeik kielégítése érdekében éveken keresztül óriási mértékben fosztogatták s pazarolták a társadalmi tulajdont." Ezután megkezdődött azoknak az ügyeknek felülvizsgálata, amelyekben az elítélt volt államvédelmi vezetők irányították az eljárást. A bonyolult, nehéz, súlyos törvénysértések és bűncselekmények feltárását eredményező vizsgálat hosszú ideig tartott. A felülvizsgálat nem ment könnyen, lassan indult, vontatottan haladt. Az utóbbi időben azonban a vizsgálat meggyorsult és ma már a végére értünk. A vizsgálatok alapján beigazolást nyert, hogy elvtársaink, akiket a törvénytelen perekben elítéltek, nem voltak árulók, kémek, kártevők. De beigazolást nyert az is, milyen rendkívüli súlyos károkhoz vezet a szocialista törvényesség megszegése, az ügyészi szervezet hiánya. A rehabilitáció s Pártunk javaslatára megszervezett ügyészség nagy szerepet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatában. Az alaptalanul elítéltek ügyük felülvizsgálatának befejezése után, sokan már a vizsgálat alatt is szabadlábra kerültek. A Legfelsőbb Bíróság eddig 149 elítélt ügyében hozott döntést, ennek során 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett. 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, 10 személy bűnösségét kisebb súlyú bűncselekményben állapította meg, és ennek megfelelően lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a Legfelsőbb Bíróság elítélt, mert már korábban letöltötték a kiszabott büntetést, illetve egyéni kegyelmet kaptak. A felülvizsgálat folyamán még 156 személy került szabadlábra, részben kegyelemmel, részben büntetésfélbeszakítással. A Legfelsőbb Bíróság perújítási eljárásban olyanok ügyé-ben is hozott felmentő ítéletet, akiket annak idején a koholt vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat. Ők jóvátehetetlenül áldozataivá váltak a törvénysértéseknek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szemben kötelezettségeink. Kivégzett elvtársaink rehabilitálásán túlmenően intézkedést tettünk és teszünk hozzátartozóik erkölcsi és anyagi támogatására. Mintegy háromszáz alaptalanul elítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket koholt vádak alapján tartóztatták le és ítélték el a »Rajkügyben, a »Kádár-ügyben«, a »Sólyom-ügyben«,a volt szociáldemokraták ügyében", a »volt jugoszláv emigránsok ügyében” és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köztudomású, évtizedes munkásmozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondoskodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják el az őket megillető helyet társadalmunkban. Pártunk és állami szerveink anyagi vonatkozásban sokat segítettek eddig is a rehabilitáltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a törvény előírta módon rendezzük. Erre az igazságügyminiszter megtette a szükséges intézkedéseket. Intézkedés történt, hogy a rehabilitáltakat munkába helyezzék, részükre lakást biztosítsanak, a betegeket orvosi kezelésben, gyógyüdültetésben részesítsék, az idősebbeknek megfelelő nyugdíjat folyósítsanak. Intézkedés történt arra is, hogy a rehabilitáltak munkaügyi jogfolytonosságát elismerjék, kitüntetéseiket visszakapják stb. Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíróságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egyidejűleg a bizalmatlanság egészségtelen légkörében sok elvtársat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsátottak el felelős funkciókból, illetve munkahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jól végző mai vezetőket, beosztottakat leváltanánk, indokolt a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakörbe állítani, amit képesítésüknél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demokratikusrendszerünknek van ereje ahhhhoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysértéseket felfedje, hogy érvényt szerezzen a szocialista törvényességnek, hogy helyrehozza az elkövetett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítélteik ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél tovább megyünk. Szabadlábra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul elítéltek, de azokat is, akikre valóban elkövetett bűncselekményeikért a múltban túl súlyos büntetéseket szabtak ki. Rendszerünk megszilárdulása lehetővé teszi, hogy kegyelmet gyakoroljunk és az igazságosan kiszabott büntetés letöltése előtt helyezzünk szabadlábra olyanokat is, akiket a háború utáni években háborús és népellenes bűntettekért és más politikai bűncselekményekért ítéltek el a bíróságok. Ezeknek az ügyét egyénileg bíráljuk el. Nem gyakorolunk kegyelmet olyanok esetében, akiknek kiszabadulása népünkre, államunkra veszélyt jelentene. Az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen döntenek abban, hogy kit kell szabadlábra helyezni. Ez a munka folyamatban van. Eddig 1400-nál több személyt helyeztettünk így szabadlábra. Megvizsgáltuk annak a 250 elítéltnek az ügyét is, akiket háborús bűntettekért a szovjet bíróságok ítéltek el és akiket a szovjet hatóságok átadtak a magyar szerveknek. Az 1953 júniusi központi vezetőségi határozat megkövetelte a pártellenőrzés megerősítését és az állami ellenőrzés megvalósítását az állambiztonsági szervek munkája fölött. Egyidejűleg az állambiztonsági szerveket, az ügyészi szervezetet, az igazságszolgáltatási apparátust a párthoz hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg, közöttük számos olyannal is, akiket rehabilitáltunk. Újjászervezett államvédelem Az ügyészi szervezet állandóan felügyeletet gyakorol az államvédelmi szervek munkája felett. A hároméves tapasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek munkájában gyökeres változás történt, a szocialista törvényesség itt is megszilárdult. Az ügyészi felügyelet során észlelt minden törvénysértés miatt felelősségrevonás történik. Ez alatt az idő alatt 54 államvédelmi nyomozóval szemben kezdeményezett az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvénysértések elkövetőit 13 ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet feladata, hogy minden erővel segítse az államvédelmi szervek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerősített államvédelmi szervek végeznek, igen nagy jelentőségű és rendkívül felelősségteljes. Ebben a munkájában segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szervek dolgozóit. Világosan kell látnunk, hogy a háborús uszítók elszenvedett kudarcaik ellenére sem tették le a fegyvert. Még hatályban van az Amerikai Egyesült Államok 1951. október 10-i törvénye, amely évi 100 millió dollárt irányoz elő a békeszerető államok elleni aknamunkára és kémkedésre. Ezt az összeget a legutóbb 25 millióval felemelték. Az ilyen szennyes feladatra azonban egyre kevesebb a jelentkező. De még mindig akadnak olyan elvetemült elemek, akik semmit sem tanultak, mint például Sulyánszki Jenő és 14 társa, akik volt ludovikás tisztjelöltekből, hadapródokból regrutálódtak. Fegyvereket gyűjtöttek a magyar nép ellen. Az ítélet kiütötte kezükből a fegyvert és lesújtott rájuk. Az utasszállító repülőgépünk ellen elkövetett gyalázatos merénylet is fokozott éberségre int bennünket. Az államvédelmi és igazságügyi szervek a szocialista törvényesség maradéktalan megtartásával ma már valóban csak az ellenségre mérik csapásaikat. Munkájuk egyre eredményesebb. Pártunk és kormányunk bizalma, dolgozóink fokozott támogatása lehetővé teszi, hogy keresztülhúzzák ellenségeink galád számításait, bűnös próbálkozásait, hogy szabotázzsal, zavarkeltéssel akadályozzák népünk jólétének emelésére, rendszerünk megszilárdítására tett erőfeszítéseinket. A Központi Vezetőség határozata megerősíti büntetőpolitikánknak az utóbbi időben már kialakított helyes gyakorlatát, amikor arra szólítja fel bűnüldöző szerveinket, ügyészeinket, bíráinkat, hogy államunk biztonságát és a törvényes rendet sértő súlyosabb bűncselekmények ellen összpontosítsák erejüket. A megtévedt dolgozók jelentéktelenebb bűncselekményeivel szemben elsősorban társadalmi úton, nevelő jellegű intézkedésekkel kell eljárni. Ennek az elvnek valóra váltásával elérjük, hogy a súlyos bűncselekményeket eredményesebben fogjuk felderíteni és elhárítani, a többi között azért is, mert megszabadítjuk igazságügyi szerveinket az apró-cseprő ügyek tömegétől. Ennek következtében csak azok kerülnek majd a börtönbe, akikkel szemben ennek a súlyos büntetésnek alkalmazása valóban szükséges. A büntető eljárás szocialista alapelveinek következetes érvényesítése, amit törvényeink és a Központi Vezetőség határozatai oly nyomatékosan megkövetelnek minden ilyen ügyben eljáró szervezetünktől, lehetővé teszi, hogy véget vessünk azoknak a súlyos törvénysértéseknek, amelyek a múltban olyan nagy károkat okoztak. A továbbiakban a legfőbb ügyész hangsúlyozta, hogy bűnüldözésünk egyik legfontosabb feladata a nép vagyona ellen vétők felelősségre vonatása és elmondotta, hogy rendőrségünk áldozatos helytállása eredményeként állampolgáraink hasonlíthatatlanul biztonságosabb körülmények között élhetnek és dolgozhatnak, mint azelőtt. — Az államrend elleni izgatások száma is csökkent — folytatta. — Világosan elkülönítjük azokat, akik bírálattal feltárják a megmutatkozó hibákat, segítik ezeknek kijavítását, azoktól, akiknek a gyűlöleten kívül semmi közük a demokráciához s izgató, gyűlölködő kijelentésekkel tesznek kísérletet, hogy zavart keltsenek, akadályozzák építő munkánkat. Az ilyen rosszhiszemű, ellenséges elemeket természetesen bíróság elé állítjuk. Elismeréssel szólt ezután rendőri és ügyészi szerveink nyomozati munkájának javulásáról, majd így folytatta: — Hazánkban éppenúgy, mint a,, többi szocialista államban, a társadalmi erők növekedésével a bűnözés erősen csökken. Elég például arra utalni, hogy 1932. évben 310 482 személy ellen indítottak eljárást, viszont 1955. évben ez a szám csak 172 749-et tett ki. Ez a csökkenés, ami több mint 45 százalék, világosan mutatja társadalmi rendünk erősségét. A büntető eljárás alá vontak száma még sokkal kevesebb lenne, ha maga az ügyészi szervezet nem követett volna el a múltban számos hibát. Sok esetben formális szemléletből kiindulva apró-cseprő ügyekben is bíróság elé állított dolgozókat. — Erre a hibára határozottan rámutatott pártunk Politikai Bizottságának 1955 novemberi határozata, amikor elítélte ezeket a torzításokat. — Országgyűlésünk mostani ülésszaka foglalkozik majd azzal a törvényjavaslattal, amely szabálysértési bizottságok létesítését javasolja — folytatta. — A szabálysértési bizottságoklehetővé fogják tenni, hogy főleg falun, a dolgozókat sokszor bosszantó, kisebb kárt okozó ügyek elintézése a leggyorsabban megtörténjen. — Ezek az intézkedések lényegesen hozzájárulnak a törvényesség megszilárdulásához, a bíróságok elé kerülő ügyek csökkenéséhez. Bíróságaink munkájáról szólva hangsúlyozta: a szocialista bíróságok a nép bíróságai és senkit sem ítélnek el pusztán osztályhelyzete miatt. Az osztályellenség, ha nem vét törvényeink ellen és eleget tesz az állam iránti kötelességeinek, pusztán osztályhelyzete miatt nem kerülhet bíróság elé. — Bíráskodásunk mélyen demokratikus jellege viszont megköveteli, hogy az ügy elbírálásánál mindenkor figyelembe vegyük azokat a körülményeket, amelyek arra mutatnak, hogy a bűntettes ártó szándéka éppen osztályhelyzetéből, a dolgozók társadalmi rendjének gyűlöletéből fakad. Bíróságainknak eszerint kell mindenkor törvényeinket alkalmazni. Ítélkezési gyakorlatunkat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy bíróságaink ítéleteiben általában érvényre jut dolgozó népünknek törvényeinkben kifejezett akarata. Világosan rá kell mutatnunk arra is, hogy bíróságaink nem mindenkor tartottak lépést társadalmunk fejlődésével. Pártunk Politikai Bizottságának 1955 novemberi határozata megállapította, hogy túl sok olyan, alapjában véve rendesen dolgozó embert ítéltek el a törvény merev felfogásával börtönbüntetésre, akikkel szemben nem börtönt, hanem más — elsősorban nevelő jellegű, a szocialista humanizmus szellemének megfelelőbb intézkedéseket kellett volna alkalmazni. A Politikai Bizottság 1955 novemberi határozata alapján felülvizsgáltuk a közönséges bűncselekményekre meghozott ítéleteket. Javaslatunkra 390 elítélt kegyelmet kapott, míg 8500 személyt ügyük felülvizsgálása után feltételesen szabadlábra helyeztettünk. Azoknak az ítéleteit is felülvizsgáltuk, akiket még nem hívtak be börtönbüntetésük megkezdésére. Ennek során több mint 12 000 személy börtönbüntetését nevelő jellegű büntetésre változtattuk. Felülvizsgáló munkánkat tovább folytatjuk. A szocialista igazságszolgáltatás követelményei A következőkben Non György hangoztatta, hogy a bíróságok tanácsainak minden bíróság elé állított személy ügyében gondosan kell vizsgálniuk az ügy összes körülményeit. A múltban sok esetben a puszta beismerés túlzott jelentőséget nyert. Azt a régi, de helytelen érvet, mely szerint a beismerés a bizonyítékok királynője, »confessio regina probationum«, a legkritikusabban kell vizsgálnunk. Le kell szögeznünk, hogy a beismerés egyáltalán nem »királynője« a bizonyítékoknak, hanem egy bizonyíték csupán, amelyet a bíróság mint minden más bizonyítékot, a perben felmerült minden adatot összefüggésében, szabadon mérlegel. Büntető perrendtartásunk kifejezetten ki is mondja, hogy »a terhelt beismerése egymagában egyéb bizonyítási eszközök alkalmazását feleslegessé nem teszi«. — Az igazság kiderítésében nagy jelentősége van a védelemnek, a védelem szabadságának — folytatta. — A védelemhez való jog érdemben illet meg minden bíróság elé állított személyt. — Meg kell állapítanunk, hogy sokszor nem vettük kellőleg figyelembe a szocialista igazságszolgáltatás eme alapvető követelményét. A védői jogok korlátozása törvénysértés és hátrányára van az igazságszolgáltatásnak. Ezt felismerve az igazságügyminiszter, a belügy- és honvédelmi miniszter és a legfőbb ügyész közös utasítása megszabja azokat a törvényi feltételeket, amelyek a védők jogait biztosítják azokban az ügyekben is, ahol az államtitok és a közerkölcs érdekében a törvény kivételesen zárt tárgyalást enged meg. A védők jogait, amelyeket a büntető perrendtartás törvényben, biztosít, minden nyomozó, ügyész és bíró a legpontosabban köteles tiszteletben tartani valamenynyi büntetőügyben. A törvényesség érvényesülése érdekében a vádképviselet mellett biztosítani kell a vádlott jogait éppen úgy, mint az ügyben fellépő védő minden törvényadta jogát. Az igazságszolgáltatás törvényességének nagyfontosságú biztosítéka a tárgyalás nyilvánossága és az így is érvényesülő társadalmi ellenőrzés. Ezzel a lehetőséggel sem éltünk teljes mértékben. A társadalom ellenőrzésének valódi kiszélesedését és hatékonyságát akkor fogjuk biztosítani, amikor — s hozzáteszem, minél hamarabb — megvalósítjuk a bíráknak a választását és a bírák rendszeres beszámolóit választóik előtt, ahogy azt alkotmányunk és a Központi Vezetőségünk legutóbbi határozata megköveteli. Beszámolója további részében Non György elmondottat .