Magyar Nemzet, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-05 / 184. szám
▼asámap, 1956. augusztus 5.. Befejeződött az Egyházak Világtanácsának tanácskozása Szombaton befejeződött az Egyházak Világtanácsának Galyatetői tanácskozása, amelyen az ökumenikus mozgalom számos fontos kérdését vitatták meg. A szombati tanácskozásokon a bizottság meghívására vendégként részt vett Darai József népművelési miniszter és Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Megkezdődnek a tárgyalások az orosz ortodox egyházzal A délelőtti tanácskozásokon elsőnek az orosz ortodox egyházzal való kapcsolat kérdéseiről tárgyaltak. Jakab philadelphiai metropolita, a konstantinápolyi ortodox ökumenikus patriarchátus metropolitéja elmondotta a vita során: a Világtanács munkájában részt vevő ortodox egyházakat örömmel tölti el, hogy az orosz egyházzal megkezdődnek a tárgyalások. Kérte: ezeken a tárgyalásokon vegyenek részt az ökumenikus patriarchátus képviselői is. Többen rámutattak, hogy az orosz egyházzal való viszony javulása magával vonja más ortodox egyházak, köztük a jugoszláv, a román és a bolgár egyházzal való kapcsolat megjavulását is. Ezt követőleg a bizottság határozatot hozott arra, hogy meg kell kezdeni az előkészítő tárgyalásokat az orosz ortodox egyházzal. A tárgyalásokra a Világtanács kis létszámú bizottságot alakít. A délelőtti vitában megtárgyalták a folyó ügyekkel foglalkozó bizottság jelentését az Egyházak Világtanácsa és a nemzetközi missziós tanács kapcsolatáról, továbbá a pénzügyi bizottság jelentését és más kérdéseket. Az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának fontos határozata a kínai egyházról Az Egyházak Világtanácsártak központi bizottsága pénteken a késő esti órákban F. C. Fry, az amerikai luteránus egyház elnökpüspöke, a Világtanács elnöke javaslatára fontoshatározatot hozott a kínai egyházakkal kapcsolatban. A határozat szövege a következő: *A központi bizottság mély megelégedését fejezi ki, hogy Manukam püspök látogatása és Ting Kuan-en püspöknek a jelen gyűlésen való részvétele útján a Kínai Népköztársaság egyházai és a Világtanács ismét kapcsolatba léptek egymással. A bizottság örvendezik azoknak a tényeknek, amelyeket a beszámolóban az ország élénk egyházi életéről hallott. A központi bizottság meg van győződve arról, hogy a Világtanács képviselőinek látogatása a Kínai Népköztársaság egyházainál — amennyiben jóakaratúlag fogadják — hozzájárul a Világtanácsban képviselt keresztyén közösség jóakaratának, megértésének és testvériségének növekedéséhez. A központi bizottság ezen túlmenően kifejezi azt a reményét, hogy az elmélyült barátság segíteni fog a népek szabadsága, igazsága és igazságossága békés világának építéséhez. (MTI) Boldoczki János moszkvai rendkívülli és kiaghatalmazott nagykövet A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügyminiszter felterjesztésére — dr. Münnich Ferenc rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet felmentette a moszkvai nagykövetség vezetésére kapott megbízatása alól. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Boldoszki Jánost rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és megbízta őt a moszkvai nagykövetség vezetésével. (MTI) Az amerikai követ búcsúlátogatása a külügyminiszternél Christian M. Ravndal, az Amerikai Egyesült Államok távozó budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere augusztus 4-én, szombaton búcsúlátogatást tett Horváth Imre külügyminiszternél,. (MTI) Lajosttak házias szokásai támadtak, már nemcsak a szerelemről, a munkájáról is beszélt az asszonynak. Elmondta az utasokat, hosszan elidőzött egy-egy apró mozzanatnál, leírta az elfáradt bóbiskoló embereket, amint odafelé utaznak, aztán vissza, hazafelé már pirosak, barnák, kigömbölyödtek, mintha annyi év után a mamájuknál jártak volna látogatóba. “Én szép lányok... nem utaznak azon a buszon?« kérdezte az asszony tréfásan, de szorongva. Lajos csak bólintott, torkát köszörülte és hallgatott. Egyik nap zuhogott az eső. Pékné ott állt a sziklén, várt. Kendője húsos, gömbölyű vállára tapadt, bő mellének kereksége erősem kirajzolódott az átázott blúzban. A haja, ez a nehéz, sárga tömeg, megsötétedett a víztől. Késve érkezett az autóbusz, hörögve, lassan. Pékné elébe sietett. Valami öröm cikkant át rajta, hogy így láthatja őt Lajos, csuromvizesen, átázva. De mindenki lehuppant a kocsiról, csak éppen a Lajost nem látta sehol. Ismerte a sofőrt, a hétalvót, aki rossz időben fedett fészert keresett magának, de az most sietősen elfordult, ő meg csak távolról látta, hogy másik kalauz jött a kocsival. Röstellt odamenni, bár tele volt féltéssel, mi történhetett az ő emberével. Sebesen megfordult, az átázott szoknya súlyosan a combjához csapódott, ment haza. Másnap megint kiment a Sziklára s megint nem Lajos érkezett. Az otthon, a ház átfült a várakozástól, de olyan várakozástól, amely kibírrhatatlannná tette a levegőt, égetett minden, amihez hozzáért, a lepedő is véres csíkokat dörgölt a hátára. Most vette észre: itt volt egy ember, mindennap, akár egy családi lény, s mégg csak a pesti címét sem tudja. Következő napon, épp hogy befutott a busz , hírül adták a hegyek *— nyílott az özvegy ajtaja. Középtermetű, hamuszínű ember állított be, a kalauzok sötétszürke ruhájáiban. Sapkája bő volt, kissé a homlokába csúszott s egyik kezével táskája szíját markolta. — Tőle hoztam üzenetet. Kunicz Lalitól. Az asszony egy pillanatra megfogózott az asztalban, aztán végigsimított kötényével egy széken. — Tessék csak leülni. Hosszú, hosszú csend. — Nem jön többé. Nem jár többé erre. Más vonalra helyezték, mér hogy őt, a Lalit. Az asszony hóna alól vékony verejtékcsík indult útjára. Már a bordóm futott végig. Meglegyezgette az arcát. — Merthogy ezentúl Békésbe jár. Távolsági vonalon megtörténik az ilyesmi. Egyszer itt, egyszer ott. Az ember megtartja magát az utasításhoz. Ezt meg kell érteni.. . azt üzeni. Az asszony leejtette a kezét. Most egyszerre elfogy a levegő és kiszakad a szíve. •— Majd ha teheti, ír. Mer amilyen fürgebeszédű gyerek, olyan nehéz a közé. Nem lehet rá haragudni. Hanka felállt, az ajtó felé indult, de mikor látta, hogy a vendég nem mozdul, ráripakodott. — Maga mire vér? A férfi nem felelt, lecsúszott a székről, fölállt és ment kifelé. Csak a csönd, meg a fuldokló lélegzet maradt a szobában. Néhány nap így múlt el, teljes némaságban. A hét végén újra bekopogtatott az új kalauz. — Azt mondta nekem a Lali... — dadogott, akadozott a szava — Úgyis én leszek ezen a vonalon a kalauz... hogy ne hagyjam magára... hogy járjak ide... — Maga? — Mert jó fiú az a Lali... és nem akarja, hogy így hirtelen ... Én meg úgy gondolom, ha már egyszer idehozott a sors ... meghogy Özvegy ember vagyok *** Lassan, körülményesen előhúzta mellényesebéből ezüst zsebóráját. — Négyig van idő. A tűzhelyen piros vulkán- fazékban víz fortyogott, indu-latosan dobálta magát. Az aszszony a Szobában tett-vért valamit, puha ronggyal megdörögölte a tükröt és egy pillanat,ra maga feledkezve belenézett." Azok az apró tyúklábnyomok a szeme körül... múlik az. idő, Hanka! De mindez csak valóban egy pillanat volt. Máris a csontfehérre súrolt gyúródeszka fölött szorgalmaskodott. Haja megbickent, amint az érettsárga tésztát szaggatta. Az ember csak nézte, ínyére ínyér gyűlt. Ez aztán az asszony! A nő karján az izmok apró dudorokba gyűltek. Rendkívül gyors mozdulatokkal dolgozott A tészta szaga, amely olyan jellegzetes, betöltötte a levegőt. Hanka keze hímporos lett a leérttől. Dolgozott, s két ujjának ügyes mozdulatával a zubogó Vízbe dobta a piskótaformára szaggatott tésztát A víz pedig a baltára vette, leszívta a forró mélységbe s újra földobta. Hanka oldalvást az elszürkült arcú nyugtalan emberre nézett. — Lágyan szereti, vagy keményen? A férfi arca megtelt színnel, s boldogan bólogatott, nem lehetett tudni, mire helyesll . Kinevezések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügyminiszter felterjesztésére — Gábor József rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet felmentette a szófiai nagykövetség vezetésére kapott megbízatása alól és egyidejűleg megbízta a prágai nagykövetség vezetésével.* A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügyminiszter felterjesztésére — Némely Béla rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, berni követet felmentette e tiszte és megbízatása alól, s rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és megbízta őt a szófiai nagykövetség vezetésé vel.* A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügyminiszter felterjesztésére — Kolrpoltl Józsefet rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezte ki és megbízta őt a hágai követség vezetésével. (MTI) . Maga Nemzet - AKIK ALÓL KICSÚSZIK A FÖLD Viaskodó emberekről szól az alábbi történet: kis emberekről, akik alól kicsúszik ti föld. Nem képletesen, hanema szó valóságos értelmében: otthonuk, kertecskéjük, leéljük,vízvezetékek — mindennapi ,bétülk apró jávai alatt indult meg a föld. A szelíd termőföld, amelyet megvádittíttak, s amely egy nyel betonutat, sodor házat, temet maga alá erdőt, emészt el kartérát, szépséget, értéket, mintha földrengés bolygatta volna meg. Pedig ezt a földet nem dühödt elemek szaggatják, hanem gépek s nem a természet, vad fúriái resikelletik, hanem robbantások, ilyenformán a viaskodó emberek sem atermészettel viaskodnak, hanem a természetet provokáló emberekkel, gyárakkal, hatóságoktól, felsőbb szervekkel, sem ennek a drámának — nem akarok túlozni, de nem találok alkalmasabb szót — a legmélyebb konfliktusa,amilyent csak a hús-ter élet teremtheti, éppen az, hogy a természet pusztításának segédkezet nyújtó emberek is jót akarnak, végezetül pedig: a dráma nem egy távoli világ valamelyik részén játszódik, hanem itt a fővárosunkban, hét Villamosmegálló távolságra a Margotindtól — ugrásnyira Óbuda főterétől,a bécsi országút mentén. Egyik, vagy talán a legszebb magaslati pontja ez Vadárpestnek. Étkezésnél és búcsúzásnál innen vet az idegen első és utolsó pillantást gyönyörű fővárosunkra. És mit lát? Szánalmas silányságot gyémántfoglalatban — az Újlaki Téglagyártátongó agyagbánya gödreit Budapest csodálatos panorámájában. Jó évszázaddal ezelőtt telepedtek a behemót téglagyárak a bécsi országút mentére. Azóta, de különösen a felszabadulás óta, a lakatlan vidéket belterületté varázsolta a fejlődés. Kertes családi házak népesítették be s nemesítették gyönyörű szabálóid klímájú üdülőhellyé az óbudai hegyek lankásait. És ezt a fenségesen szép ékszert, amit megirigyelhet tőlünk bármelyik Világváros, ezeket a kedves lankákat fogyasztja, falja és emészti az anyagra éhes téglagyárak mohó gyomra. Állj oda a Sztálin-híd budai hídfőjéhez, ahol a második ötéves terv során az új lakások százai fognak megépülni. Innen látod legjobban azt a szívszorító pusztulást, amit az újjászületése előtt állő Óbuda koronája, a hegyvidék szenvedett. S ha már a múlt bűneit nem is lehet jóvá tenni — a további pusztulást mindenképp meg kell akadályozni. A vita, a hadakozás a városképet mocskoló, egyre veszélyesebben terjeszkedő, fejlődést gátló Újlaki Téglagyárral nem újkeletű. A gyár 1895 óta ideiglenes jellegű és 1942 óta állandóan meghosszabbított engedély alapján működik. Hat hegy (Mátyás-, Remete-, Vihar-, Tábor-, Testvér-és Csúcshegy) lakossága évtizedek óta viaskodik a földéhes gyárral. A tőkések fittyet hánytak a felháborodott lakosság sorozatos feljelentéseire, a közigazgatási eljárások tömegére, nem kevésbé a biztonsági intézkedésekre. Ám az érdekelt lakosságnak az fáj, hogy ezek az intézkedések ma sem kielégítőek. Megértik, hogy a tégla mindig nagy kincs volt s még nagyobb kincs ma nekünk, akik a szocializmus, a béke országát építjük. A mi országunkban sosem volt szükség annyi téglára, mint most. De vajon szükség van-e arra, hogy alábányásszanak a lakosságnak, s tömegesen csúsztassák kiemberek lába alól a földet? Mert ez történik a Remete- és a Táborhegy oldalában. A nagy esőzések után a Remetehegyi út felső része nemrég leszakadt. A megcsúszott föld cigarettapapírként sodorta el a betonútm — most ott fekszik összetörten a mélyben. De az egész szemetehegyi út veszélyeztetett zónává vált. E pillanatban csak ezen a részen 30 ingatlant kell kisajátítani. Szabó Lajossal, a III. kerületi tanács lakásosztályának vezetőjével és dr. Szilágyi László tanácstaggal (maga te a veszélyeztetett zóna lakója) kétszer is bejártuk a felfedezett, összevissza szaggatott hatalmas földdarabot. Megrendítő látvány. Szakadékok mindenfelé. A lövészárokszerűen, hosszan húzódó földrepedések sötét, tátongó mélysége nem embert, de lovat is elnyelne. Félelmetes. Gyermeket nem engednek a közelébe. A földcsuszamlások magyarázati egyszerű. Az úgynevezett kiscelli (kék) agyagon 40 méter vastag meddő (sárga agyag) fekszik. A repedéseken lefolyó vizet a kék agyag nem ereszti át s a rettentő súlyú meddő réteg úgy csúszkál az altalajon, mint a szappanom A bányagödrök mélyítése egyre inkább veszélyezteti a csuszamlásra eredeti állapotban is hajlamos hegyoldal biztonságát. A leszakadt utat töltik. Dózerek hordják rá a téglatömeléket (amiből aztán az élelmesebbek kiválogatják a feles és háromnegyedes darabokat, s jó pénzért eladják). A repedéseket is törmelékkel »plombálják«. Azt hiszem, nincs ennél reménytelenebb próbálkozás. — Nem így kellene versenylökém a megbolygatott természettel — mondja dr. Szilágyi László. — Szivárgókat, csatornákat kellene építeni a rétegközi vizek elvezetésére és fásítani kellene. A somkóró megfogná a földet. De egyelőre az ellenkezője történik: lent és fent ássák, törik, szántják, lazítják, tehát növelik vízáteresztő-képességét. Jól nézze meg a helyet, ahol most államért két hónap múlva esetleg már hiába keresi . . Látja, ott — mutat a távolba — két éve még erdősáv volt, kedvert kirándulóhely. Amott terült el a Kulcsár-féle mintagyümölcsös ... Most tátongó gödröt látok a helyén. De kísérőim pontosan meg tudják mutatni, hol volt az Okányi-, a Mező-, a Franttecr- stb. bár ... Alattunk, fasürtagyságú gödörben iparvágányok szövedéke fut. Csillék, földgyaluk, markolók és dózerek mozognak. Azt hittem, termelnek, bányásznak. Nem. Biztosítási munkálásokat végeznek a műveléssel járó Veszély Csökkentésére. Ezeknek a munkáiknak a költsége csak tízmillió forintokban fejezhető ki — ami persze nincs beszámítva a tégla önköltségébe. Akkor az Újlaki Téglagyár, téglája hajmeresztően drága lenne — ahogy mondják: arany tégla. A fegWSSftW) Sí&tatM szélén két halálraítélt ház áll: Véffédus Gézáé és Tinád Istvántzéé. Megmutatják Freisich Gábornak, Budapest főépítészének Válaszát a lakosság beadványára. Többek között ezt írja: ›‚... A bányaműveléssel kapcsolatos talajmozgások által előidézett mindennemű kárt az üzent, illetőleg felügyeleti szerve a károsultak részére megtéríti. Gondoskodás történik ezenkívül az esetleg kiürítendő lakások lakóinak átmeneti elhelyezéséről mindaddig, amíg a kártalanítás keretében új lakóháza felépül vagy egyéb módon rendelkezésre áll.« De mikor? — kérdezik a lakók. Még a kilakoltatási eljárás sínek befejezve. Az ekörüli bürokratikus házatatott Hegedűs Géza szerint a felbecsült kártérítési összeg a felét sem teszi pusztulásra ítélt háza tényleges értékének. (Az állam nem lehet fejőstehén — de a becsléseket jó lenne felülvizsgálni.) Átmenetileg a Guszev utca 29- ben kiutaltak neki és Raábnénak két kétszobás, összkomfortos lakást. Oda meg nem akarnak bemenni, mert a lakás az Építésügyi Minisztérium szolgálati lakása. (Hegedűs és Raábné pedig semmiféle szolgálati viszonyban nincs sem az üzemmel, sem a minisztériummal), amit cserélni nem lehet. S ráadásul nincs még beszerelve a gáz, nincs főzési lehetőség. Közben egyre többen leszünk. Mindenki mondja a magáét, az állandó bizonytalanságról folyik a szó. - Megállt az élet — mondja Arányi Ferenc esztergályos egy gyümölcsfát nem merünk ültetni. És látja, két tűz közé szorulunk, mert a 2-es telep művelése is erre, Budapest egyik legszebb iskolája, az erdőaljai iskola irányában halad. Mi lesz, ha a két művelés találkozik? És mi lesz, ha a csúszó föld a Bécsi útra is rátolódik, s viszi magával magát a gyárat is? Autóbusz-útjaink egymásután fogynak el, már a Mármarosi út (az óvodával) is veszélyben van, s a Farkassóroki autóbuszutat is lezárták. Meddig lehet itt futballozni az emberekkel és a milliókkal? Hiszen minél előbbre mennek Pesthidegkút felé, annál magasabb hegybe, vastagabb meddőbe ütköznek — annál költségesebb lesz a bányászás. Távolodva az irdatlan gödör partjától, szép, kertes házacskák mentén, haladunk. Feltűnik, hogy a házak falai repedezettek. Megmagyarázzák, hogy itt még nem a süllyedéstől, hanem a másik nagy veszedelemtől, az állandó robbantástól. Dr. Jakkóvích Sándor á hatótás szerint nincs közérdekű védelmi szerv, amely megakadályozná a lég lárvását abban a jogtalan eljárásban, amit még a tőkés, legprofitéhesebb korszakban beállított gyárvezetési irányzat épített ki. Előbért reggel betig robbantanak a gyakorlatban egész nap. Valamelyik este fél tízkor a Margit-kórház betegeit részkeztette meg ágyaikban a robbantás. És ki fog azért egyszer felelni, kérdezi az állatmévre, hogy a téglagyárak agyagásási engedélyük félrétetélénél végzik a veszélyes meredek művelést, rézsútos művelés helyett, ,s felfalták már a Fényes Elek utcát, a Nyírt. Utat, s még öt névtelen utcát. Most a Remetehegyi út lét szakaszán a sör. A téglagyárait fel fognak ugyan mutatni eredményeket, ám azokkal nem állítják szembe a közvagyon súlyos sérülését és az esztétikai, idegenforgalmi károsodás pénzben ki sem fejezhető értékét. Wirtz síelátállt és krónikás, am újságíró sem állapíthat meg mást: a hegyvidék állapotát tekintve, az ügyet mér nem lehet többé téglaterv melési kérdésként felfogni — ez ma már kultúra kérdése, természeti kincseink megóvásának, s mindenekelőtt hat hegy lakossága nyugalmának kérdése. Hogyan lehet a drámai konfliktust megoldani, az ütköző érdekeket összeegyeztetni? Nem szólom, ha azt mondjuk: a XX. kongresszus szellemében, a néppel egyetértésben. A termelés állami érdek , de állami érdek a főváros tájszépségének és az embernek a védelme is. Az óbudai dráma államot képviselő szereplői, Komlós gyárigazgatótól Szíjártó építésügyi miniszterig becsületes, jószándékű emberek, kommunisták, akik a kép javáért akarnak dolgozni. Hívják össze a hat hegy lakosságát, s vitassák meg kölcsönök őszinteséggel a helyzetet, mérjék fel a reális lehetőségeket. Oszlassák el végre a tervszerűtlenség ködét, a bizonytalanságot, ami kilátástalan, rossz érzések szülője. A bizonyosságot — még ha nem is kedvező — jobban elviselik az emberek. És volnának gondolataik, ötleteik, javaslataik is. (Van aki a gyárépület áthelyezésére ajánl megoldást, van aki azt javasolja, hogy a gyár maradjon a helyén, csak az agyagot szállítsák a közeli Solymártól, mások szerint a gyárépületek telephelyül szolgálhatnak más gyárnak is.) Éppen napjaink tanúsítják, hogy a néppel sikerrel vitattak már meg országos terveket is. Miért ite lehetne megbeszélni az érdekelt lakossággal, miképp lehetne megállítani a földindulást, megmenteni, visszarántani a szakadék széléről a halálra ítélt hegyvidéket. Hogy ez a szépséges, egészséges táj ne pusztuljon, hanem virágozzék. Közösen kell megtalálni a módját, hogy a hat hegy ne süllyedjen kietlen bányagödrök mélyébe — legyen ez a gyönyörű hegyvidék fővárosunk második Rózsadombja. Bertalan Imre Augusztus 20-ra készülnek az üzemek A vita lezajlott — kezdődnek a tettek. A második ötéves terv elfogadott irányelvei ismét nagy feladat elé állítják a bányák és üzemek munkásságát. A szép tervek végrehajtása már megkezdődött és most augusztus 20, az alkotmány ünnepe tiszteletére újabb lendületet kap ez a munka. A Fogaskerékgyár augusztus folyamán nagy lépéssel igyekszik előrehaladni a műszaki fejlesztés terén. Ennek érdekében a célgépek egész sorának tervezését kezdték meg. Az új gépek elkészítéséhez felhasználják a régi, használaton kívül helyezett gépeiket iS. A diósgyőri olvasztároknak nehéz dolguk van augusztusban. A Béke-kohó nagyjavítása miatt a két másik kisebb kohónak kell helyt állnia ígéretük 100 tonna terven felüli nyersvas gyártása , valóraváításához. Az eddigi eredmények alapján azonban minden remény, megvan erre: a kiskohó olvasatára már csaknem 800 tonna nyersisat gyártottak tervükön felül. Megkezdődött a verseny a lakásépítkezéseknél is. A Bocskai úti építők elhatározták, hogy alkotmányunk ünnepének tiszteletére két héttel megrövidítik az új lakás befejezési munkálatait. 5