Magyar Nemzet, 1957. szeptember (13. évfolyam, 1-19. szám)

1957-09-08 / 1. szám

Vasárnap, 1957. szeptember 8. Magyar Ink­rrt A magyar népgazdaság problémái írta: Bognár József A termelőszövetkezetek megszilárdításáról hozott határozatot az MSZMP Politikai Bizottsága Gazdasági életünkben sok biztató jelenséggel és egészsé­ges tendenciával találkozunk. A pozitív mozzanatok mellett és azokkal egyidőben, —­ amint az a gazdasági életben lenni szokott —, számos kedvezőtlen tünet, ismert vagy új nehéz­ség is megállapítható. Gazda­sági életünk spektrumában észlelhető pozitív és negatív jelenségeket elsősorban abból a szempontból kell értékel­nünk, hogy azok jó, vagy rossz kiindulást jelentenek-e nagy feladataink: az egészséges gaz­dasági és termelési struktúra, az ipar korszerűsítése, a mező­­gazdaság belterjes fejlesztése, az életszínvonal megalapozott emelése megvalósításában. A feladat nem egyszerűen az október előtti termelési színvo­nal, szerkezet és arányok hely­reállítása, hiszen azok az ará­nyok és az a termelési struk­túra nem felelt meg az ország természeti-gazdasági adottsá­gainak, ami kifejezésre jutott abban, hogy a nemzetközi fi­zetési mérleg éveken át kedve­zőtlenül alakult, az életszínvo­nal bizonyos visszaesés, majd stagnálás után lassan emelke­dett, a gazdasági élet belső fe­szültségei pedig messze meg­haladták a normális mérete­ket. Melyek azok az egészséges, a józan derűlátásra alapot adó jelenségek a gazdasági életben, amelyekre bevezetőben utal­tam? Az ipar termelési szintje az egy munkanapra eső terme­lésben júniusban megközelí­tette, majd júliusban elérte az eternit esztendő első kilenc hónapjának átlagát. Az ipar X. félévi tervét 105,9 százalékra teljesítette. Az elmúlt ével­ ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy nem minden tervtúltelje- sítés helyes és reális. Anyag- és energiaellátási zavarok ese­tén a tervtúlteljesítés — kivé­teles esetektől eltekintve — hi­bás és költséges. Tervtúltelje- sítés a külkereskedelem által nem igényelt, vagy a­ belső fo­gyasztásban nem szükséges a rákiban növeli a nehezen el­adható készleteket, befagyaszt­ja a népgazdaság forgóeszkö­zeit. A tervtúlteljesítés elő­nyös, vagy előnytelen, szüksé­ges, vagy szükségtelen voltát csak a gazdasági élet összes folyamatainak ismerete, az összefüggések széles megvizs­gálása alapján lehet eldönteni. Az I. félévi ipari tervtúltelje­­s­ítés pozitív jellegű, mert: a) a túlteljesítés a terme­lékenység emelkedése révén vált lehetővé, b) az anyag- és energia­­ellátás sokkal jobb volt, mint az előző években, c) 14,6 százalékkal maga­sabb volt az áruexport, mint azt a terv előírta, de az árualapok és a vá­sárlóerő egyensúlyát sikerült helyreállítani, tehát a túlteljesítés túlnyo­móan szükséges árukban való­sult meg. Sok megnyugtató jelenséggel találkozunk gazdasági életünk legérzékenyebb területén, a mezőgazdaságban. A terméseredmények, illetve kilátások kedvezőek és így a mezőgazdasági terv 3 százalék­kal túlteljesül. A vártnál ked­vezőbb mezőgazdasági eredmé­nyek a vetésstruktúra megvál­tozásával az állatállomány ösz­­szetételének megjavulásával és a jó időjárással indokolhatók. Minden mezőgazdasági termés­növekedés, eredmény és fejlő­dés azonban elsősorban a dol­gozó parasztság megnöveke­dett termelési kedvét bizo­nyítja. A begyűjtés eltörlése, a mezőgazdasági tervezés ész­szerű értelmezése és alkalma­zása, valamint a józan falusi politika új lendületet kölcsön­zött a magyar mezőgazdaság­nak. Magától érződik, hogy ilyen körülmények között a fel­vásárlás is kedvezően alakul. A mezőgazdaság esetében sem az egyszerű termésnövekedést tekintem jó tendenciának, ha­nem­­ olyan jelenségeket is, mint a vágásra kerülő sertések átlagsúlyának jelentős növeke­dése, a vágható sertéseik ará­nyának növekedése az egé­sz sertésállományon belül, vagy az erőteljes szőlő- és gyümölcs­­fatelepítés. Biztató körülmény, hogy a baráti országok segítsége, va­lamint a magyar ipar, erőfe­szítései révén ebben a fél esz­tendőben kialakult az áruala­pok és a vásárlóerő közötti egyensúly. A kereskedelmi for­galomban egyre nagyobb sze­repet játszanak az elektromos háztartási gépek és az építő­anyag. A százalékos összeha­sonlítások gyakran nem sokat mondanak, mégis érdemes megírni, hogy az I. félévben négyszer annyi háztartási gép került értékesítésre, mint az elmúlt esztendő azonos idősza­kában. A termelés és a forga­lom így sem tudott lépést tar­tani a megnövekedett fizető­képes kereslettel. A mosógé­pekben vagy építőanyagokban észlelhető hiányok ellenére megállapíthatjuk, hogy ipa­runk igen komoly és sikerrel kecsegtető erőfeszítéseket tesz a kereslet kielégítése érdeké­ben. Az árualapok és a fizető­képes kereslet egyensúlyának gyors helyreállítása csak olyan országban lehetséges, amely erős iparral rendelkezik. A ke­reslet megváltozása, a lakos­ság fogyasztásának növekedése egyben elősegíti a helyes ter­melési szerkezet kialakulását, s. A külkereskedelem, — amelynek megfelelő alaku­lása létkérdésünk és az is ma­rad a következő évtizedekben — szintén kedvezőbben ala­kult a vártnál. Az előirány­zottnál 14,6 százalékkal többet exportáltunk és valamivel ke­vesebbet kellett importálnunk. A világpiaci árak alakulása éveken át hátrányos volt ránk nézve, mert a magyar nyers­­anyagárak nem a nyersanyag­­importáló, hanem az exportáló országoknak kedveznek. A nyersanyag­árak most tapasz­talható csökkenése lehetővé teszi, hogy azonos exportárak mellett olcsóbban tudjunk im­portálni. A külkereskedelem­ben elért viszonylagos eredmé­nyeinket azonban a legnagyobb józansággal és mértéktartással kell megítélnünk. Változatla­nul igen nagy az egyensúly­hiányunk, amelynek áthidalá­sát csak a szovjet segítség tette lehetővé. A nagyobb ex­port és az olcsóbb import csak a nagy egyensúlyhiány némi csökkenését tette lehetővé! A kedvező jelenségek mel­lett azonban a nehézségekről, valamint a kedvezőtlen tüne­tekről is szólni kell. Ebben az évben, mint isme­retes a baráti segítség nagy­mértékben elősegítette a nép­­gazdasági egyensúly megte­remtését. A hitelek felhaszná­lása akkor történik ideális mó­don, ha a folyó év egyensúlyá­nak helyreállítása mellett olyan szükséges felesleg jön létre, amely jelentősen megkönnyíti a következő év előre látható feszültségeinek csökkentését. E szempontból az első félév kü­lönösen nehéz volt, hiszen a termelés igen alacsony szín­vonalról indult el, megközelí­tőleg sem elégítette ki a szük­ségleteket és a hiányt a segít­ségből kellett kiegyenlíteni. A második félév ebből a szem­pontból kedvezőbb, hiszen az elmúlt év júniusában és júliu­sában elért termelési szintje képezi a kiindulópontot. A jövő esztendő szempontjából nagy jelentőségű lenne, ha a kedvező indulási lehetőségek kiaknázásával meg tudnánk teremteni a szükséges felesle­get. A folyó terv megvitatása so­rán sok jogos észrevétel hang­zott el a beruházási előirány­zatok alacsony volta miatt. Közismert az is, hogy régeb­ben túlságosan sok beruházást kezdtek meg egyidőben, az egyes létesítmények megkez­dése és üzembelépése között indokolatlanul hosszú idő telt el, ezért a létesítmények a szükségesnél nagyobb ráfordí­tást­ igényeltek, a megvalósítá­sukhoz szükséges anyagi esz­közök éveken át­­­befagyaszt­­va" álltak. A beruházások új­ra tapasztalható elaprózódása és a befejezetlen beruházások állományának indokolatlan nö­vekedése komoly hibák for­rása lehet. Az árualapok és a fizetőké­pes kereslet egyensúlyát csak az áruforgalom növekedésével arányosan gyarapodó és a ke­reslet összetételével harmoni­záló kereskedelmi készletek útján lehet megvalósítani. Az elmúlt félévben megvalósult készletnövekedés összetétele azonban nem minden vonat­kozásban kedvező. A növeke­dés rész­ben inkurrens ár­ukban történt, amelyek idokolatlanul kötik le a népgazdaság forgó­eszközeit. Ez a magyarázata annak, hogy a készletnöveke­dés mellett, azzal egy időben egyes cikkekben hiány mutat­kozik. Gazdasági életünk spektrumát vizsgálva tehát a biztató, a derűs jelenségeket látjuk túlsúlyban, amelyek alapot adnak a józan derűlá­tásra. Az itt-ott jelentkező kedvezőtlen tünetek sem ad­nak jelenleg okot különösebb aggodalomra. A gazdasági helyzet sokol­dalú elemzése és régebbi ta­pasztalataink — amelyekért gyakran súlyos árat kellett fi­zetnünk — néhány olyan meg­állapításra, szempontra figyel­meztetnek, amelyek alakulása jövendő fejlődésünk szempont­jából döntő jelentőségű. Óva­kodjunk a vérmes remények­től, az elbizakodottságtól! A régi párt- és államvezetés megfeledkezett arról a gazda­sági alapigazságról, hogy a már egyszer megvalósult ter­melési színvonal biztosítása könnyebb, mint új, magasabb termelési színvonal elérése. A konszolidáció szempontjából nagy politikai és gazdasági eredmény, hogy az iparban és a mezőgazdaságban elértük az elmúlt év termelési szintjét. A legnagyobb feladat: az ország természeti-gazdasági adottsá­gaira alapozott termelési struktúra kialakítása, új, har­monikus népgazdasági arányok megteremtése még hátra van. Az új szerkezet kialakítása, az egészséges, harmonikus nép­gazdasági arányok megterem­tése és az erre felépülő kor­szerű ipar, modernizálódó me­zőgazdaság felépítése hosszú évek munkája. Arra is emlé­keznünk kell, hogy a régi ter­melési színvonalat sokkal na­gyobb bérköltség terheli. Stabil, következetes és türel­mes gazdaságpolitikára van szükség! A gazdasági életben nincse­nek abszolút, csak optimális megoldások. Nincs és nem is lehet olyan gazdaságpolitika, amely csak előnyökkel jár, amelynek nincsenek hátrá­nyai, negatívumai. Optimális megoldásról akkor beszélünk, ha valamely gazdaságpolitikai elhatározás sok előnnyel és ke­vés hátránnyal jár. A hátrá­nyokról, a negatívumokról azt is tudni kell, hogy azok éppen nagytávlatú gazdaságpolitika esetén gyakran az elhatározás után azonnal jelentkeznek, míg az eredmények csak jóval ké­sőbb valósulnak meg, illetve válnak kézzelfoghatóvá. Meg­fordítva: éppen a­ »mutatós«, rövidlátó intézkedések gyak­ran olyan látszat-eredménye­ket produkálnak, amelyekért később súlyos árat kell fizetni. Veszedelmes, ha a kormány­zat, vagy a nép részéről nincs elegendő türelem az eredmé­nyek megvárására. A rendsza­bályok negatív hatásait ter­mészetesen lehet is, kell is más gazdasági intézkedésekkel fé­kezni vagy ellensúlyozni. A gazdaság­politi­kai irányt azon­ban nem szabad gyakran vál­toztatni. Politikai téren sok szó esett arról, hogy a huza­vona milyen nagy kárt tett a népi demokráciának. A gazda­sági életben a huzavona gyak­ran azt jelentette, hogy az egyik irányzat eredményei még nem valósultak meg, ami­kor új irányzatot kezdemé­nyeztek. A gyakori kurzus vál­toztatások bizonytalanságot te­remtettek a gazdasági életben és a gazdasági vezetésben egy­aránt és hátráltatták az egész­séges fejlődést. Ezért van szükség a gazda­ságpolitikában stabilitásra, kö­vetkezetességre és türelemre! Végül pedig tovább kell ha­ladni a gazdasági decentrali­záció, a vállalati önállóság fej­lesztésének útján. Nem lehet és nem szükséges a különböző gazdasági szervezetek számára mindent előírni, a gyakorlat­ban a tervezhetőségnek is, a tervezés és előírás célszerűsé­gének is megvannak a maga határai. Helyes gazdaságpolitika, jó­zan ár és értékviszonyok, a megfelelő irányba kialakított anyagi érdekeltség a szocialis­ta gazdaság viszonyai között szilárd alapot teremt a magyar nép boldogulásához és fejlődő­ Nagy jelentőségű határoza­tot hozott az MSZMP Politi­kai Bizottsága a termelőszö­vetkezetek politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdításá­ról. A határozat foglalkozik a szövetkezeti mozgalom kiszéle­sítésével, az árutermelés nö­velésével és az alacsonyabb típusú szövetkezési formák alapelveivel. Teljes önkéntesség A határozat megállapítja, hogy az elmúlt esztendőben szétvert szövetkezetek nagy ré­sze újból megalakult, ami élő bizonyíték, hogy a magyar ter­melőszövetkezeti mozgalom alapjaiban egészséges és élet­erős. A határozat legfőbb fel­adatnak a meglévő szövetkeze­tek politikai, gazdasági és szervezeti megerősítését tart­ja, de nagy szerepet szán a volt tsz-tagok megnyerésének is. Hangsúlyozza, hogy a ma­gasabb típusú szövetkezetek propagálása mellett nagyobb gondot kell fordítani az ala­csonyabb típusú szövetkezési formák népszerűsítésére és mindenképpen tiszteletben kell tartani az önkéntesség elvét. A határozat a félreértések és a túlzások elkerülése végett nyolc pontban foglalja össze a termelőszövetkezetek működé­sének néhány kötelező alapel­vét: a) A törvényesen megállapí­tott háztáji földön és jószágál­lományon kívül, közös minden termelőeszköz és az állatállo­mány. b) Minden termelési ágban közösen dolgoznak. c) Az eddig legjobbnak bizonyult munkaegységgel mérik a mun­kateljesítményt, és a jövede­lem túlnyomó részét a végzett munka alapján, kisebb részét a közgyűlés döntése szerinti arányban a földjáradékra for­dítják. d) Évente a kiosztható jövedelemnek legkevesebb öt százalékával gyarapítják a szö­vetkezeti alapot, e) A beszer­zést és az értékesítést közösen végzik, f) Minden évben ter­melési és költségvetési tervet készítenek, g) Pontos nyilván­tartást vezetnek a gazdálko­dásról. h) A tagokat szocialista szellemben nevelik, a kizsák­mányolás semmiféle formáját nem tűrik meg. A legfőbb : az árutermelés növelése Az állam csak az említett alapelveket betartó termelő­­szövetkezeteket ismeri el. Szól a határozat arról is, hogy a szövetkezetek elsősorban sa­ját erejükből fejlesszék gaz­daságukat. Az 1958. január 1- től bevezetendő új hitelezési rendszer megszünteti azt a gyakorlatot, hogy a rosszul gazdálkodó szövetkezetek ál­lami segítséggel tegyenek szert jövedelemre. A határozat a termelőszövetkezetek megszi­lárdításának fő feltételeként említi az árutermelés növelé­sét. A jövőben az állam a leg­különbözőbb gazdasági eszkö­zökkel arra törekszik, hogy a szövetkezéseket az árutermelés növelésére ösztönözze. A ter­melőszövetkezeteknek a beru­házási hitelekből legtöbbet a közös nagyüzemi állattenyész­tésre kell fordítaniuk. Az év folyamán kedvező feltételek mellett a szarvasmarhahizlalá­­si akciót kell indítani és elő kell segíteni a bérhizlalást. Kitér a határozat a gépállo­mások szerepére is. Ahol gaz­daságilag indokolt, ott állandó jelleggel ki kell helyezni a szükséges gépállomási gépeket a szövetkezetekbe. Fejleszte­ni kell a gépállomások gép­parkját, de lehetővé kell ten­ni, hogy a szövetkezetek trak­torokat és különféle gépeket vásárolhassanak. A párt és a kormány szükségesnek tartja, hogy minden 500 holdon felüli tsz megfelelő képzettségű szak­embert alkalmazzon. Kimond­ja a határozat, hogy két hóna­pon belül a Minisztertanács elé kell terjeszteni a tsz-tagok öregségi nyugdíj ügyét, a ta­gok saját hozzájárulásán ala­puló megoldással. Segíteni az egyszerűbb szövetkezeti formákat A határozat a különféle ala­csonyabb fokú szövetkezési formák működési alapelveit is­merteti ezután. Termelőszövetkezeti csoport: a) A bevitt szántóföldön táb­lás műveléssel, közös vetés­forgóban dolgoznak, b) Az alapvető munkákat közösen végzik, c) A közös termelést szolgáló beszerzést és értéke­sítést közösen végzik, d) Ter­melési és pénzügyi tervet ké­szítenek, elszámolási alapot lé­tesítenek. e) Fel nem osztható szövetkezeti alapot létesítenek, amelyet évente jövedelmüknek legalább 5 százalékával növel­nek. Termelői csoport: a) A ter­melés egyes folyamatait közö­sen végzik, b) A csoport tevé­kenységében a tagok meghatá­rozott mértékű személyes mun­kával vesznek részt, c) A kö­zös tevékenységet szolgáló be­szerzést és értékesítést közösen végzik, d) A gazdálkodási idő­szakra termelési és pénzügyi tervet készítenek, e) Közös gazdasági alapot létesítenek, évről évre legalább jövedel­mük 5 százalékával növelik azt, bizonyos mérvű közös be­ruházást végeznek, f) A közös jövedelmet a munkában való részvétel arányában osztják ki a munka és a vagyoni érde­keltség szerint. Mezőgazdasági társulás: a) A tagok egy-egy munkafolyamat közös elvégzésére társulnak. b) A közös munkafolyamatot a tagok személyesen végzik el. c) A közösen beszerzett va­gyontárgyak közös tulajdont képeznek. d) A jövedelemel­osztás azonos a termelői cso­portéval. A határozat szembeszáll minden káros nézettel és gya­korlattal, mindenfajta erőszak­kal. Ahol a tsz fejlesztésnek, alakításnak nincsenek meg a gazdasági, politikai feltételei, ott az egyszerű szövetkezeti formákat kell szorgalmazni. Kapásokból, szőlőből és gyümölcsből jó közepes termés várható A megyei tanácsok mezőgaz­dasági osztályainak vezetői, a megyei pártbizottságok falusi osztályainak vezetői és a gép­állomási igazgatóságok vezetői megtárgyalták a Földművelés­­ügyi Minisztériumban a mező­­gazdaság helyzetét és a soron­­következő feladatokat. Az ér­tekezleten Dögei Imre földmű­velésügyi miniszter tartott be­számolót. Kiemelte, hogy a mezőgaz­dasági termelés továbbfejlesz­tésének irányaként a párt­ és a kormány a belterjességet je­löli meg. A kormány az ország nehéz gazdasági helyzete elle­nére nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fej­lesztésére. Az idén félmillió holddal több takarmányt ve­tettünk, csökkent a kenyérga­bona és a napraforgó vetéste­rülete. A szőlő- és a gyümölcs­­termesztésben a telepítéseknél fellendülés mutatkozott, külö­nösen az egyéni termelőknél. A terméseredményekről szól­va kijelentette: kapásokból, szőlőből és gyümölcsből jó kö­zepes termésre számíthatunk. Az állattenyésztés kérdéseit érintve, elmondotta: a legfőbb feladat, hogy a szarvasmarha tenyésztésben jelentősen nö­veljük a tenyésztési színvona­lat. Sertésállományunk június­ra ismét meghaladta a hatmil­lió darabot. A továbbiakban a miniszter ismertette a legfontosabb fel­adatokat. A párt és a kormány — mondotta — a lakosság élet­­színvonalának továbbjavítása, az ipar nyersanyagellátása és mezőgazdasági exportunk nö­velése érdekében a mezőgazda­­sági termelés fokozottabb fel­lendítését fő feladatnak tekin­ti. Foglalkozott ezután a vitás földügyek rendezésével és ki­emelte, hogy ezek befejezése október 1-ig minden megyére kötelező. A tartalékföldeket, amelyeket kártalanítás vagy földvisszaadás céljára nem használtak fel, községi kezelés vagy haszonbérbeadás útján kell hasznosítani. Mintegy 300 000—500 000 hold földről kell így gondoskodni. 5 A képviselők választóik körében Munkában a parlamenti bizottságok ►.Évente elmegy tíz-húsz te­metésre s harminc bankettre" — kezdte híres versét Koszto­lányi, a harmincas évek úri Magyarországának közéleti ki­tűnőségéről, aki alatt az ak­kori idők bármelyik közismert dzsentri képviselőjét is ért­hettük. De milyen az élete egy mostani képviselőnek, aki nem járt a mágnáskaszinóba, sohasem volt gyáros, földbir­tokos, »csak« bányász vagy földműves? Nyári szünet végén va­gyunk, indul az őszi politikai élet. Még nem tudni, mikor hívják össze az országgyűlést, de annyi már biztos, hogy még ebben az évben letárgyal­ják az új hároméves tervről szóló törvényjavaslatot. A bi­zottságok már meg is kezdik munkájukat, többi közt az újonnan alakított államigaz­gatási bizottság is összeül kedden. Mindez azonban még csak­­ lesz. Érdekesebb, hogy mivel jöttek vissza a kép­viselők választókerületeikből, a nyári szünetről. Lapozzunk csak bele megyei képviselőcsoportok jelentései­be, rögtön kitűnik, mennyi problémával érkeznek ősszel Budapestre a honatyák. Pest megyében például a megyei tanács jelentése alap­ján megvitatták a felvásárlás nehézségeit. Szóba jött, hogy a zöldség és a gyümölcs fo­gyasztói ára magasabb volt mint tavaly. Kiderült, hogy a felvásárlás során számos mel­lékszerv nehezíti a fogyasztó­hoz vezető utat és ez az impro­duktív kiadásaival árnövelő hatást kiváltó bürokrácia nem csekély mértékben felesleges. Elhatározták, hogy az indo­kolatlan árnövelés leküzdése érdekében határozati javaslat­tal fordulnak a kormányhoz. Ez az általános probléma még élesebben jelentkezett Ács Ferenc csillaghegyi kép­viselő egyik legutóbbi beszá­molója során, amelyhez tizen­négyen szóltak hozzá. A fel­szólalók elpanaszolták, hogy állami szervek felvásárolják a környékbeli termelőszövetke­zet zöldségét, amely azután csak egyszer egy héten kerül vissza az ottani Közért­hez. Egyszerűbb lenne, ha a Közért közvetlenül kaphatná az árut A felesleges bürokrácia itt már megfogható módon jelent­kezett. Arról is panaszkodnak a Pest megyeiek, hogy sok kis­lakás-építkezést engedélyez­nek, viszont nem biztosítják a vízellátást és építőanyagot sem kapnak az engedély mel­lé. A választók úgy látják hogy ezeket a nehézségeket egyes középvezetőknél tapasz­talható visszaélések okozzák­ és szigorú vizsgálatot kér­nek. Komárom megyéből egész­ségügyi problémákat jelentet­tek a képviselők.­­Gyarmati Sándorné súlyos vészproblé­­máikat kifogásolta, valamint azt is, hogy az egészségügyi dolgozók egyes helyeken élet­­veszélyes lakásokban laknak. A zöldségfelvásárlás érthető módon általános probléma volt a nyáron itt is és az a panasz, hogy a vele foglal­kozó 16 földművesszövetkezet közül sok nem tudja elraktá­rozni áruját, mert nincs rak­tárhelyisége. ►"Utoljára, de nem utolsó­nak" említsük meg végül, hogy Győr megyében legutóbb a Hazafias Népfrontról tár­gyaltak a képviselők. Ki­derült, hogy a képviselőknek alig van kapcsolatuk a nép­front helyi szervezeteivel. Ez pedig öreg hiba, segíteni kell rajta. Egyes választék gondja­­baja, sok-sok kérdés kereke­dik végül is országos problé­mává, ha csokorba kötjük ezeket a képviselői jelentése­ket. S visszatükröződnek ben­nük a kormányzat helyes in­tézkedéseinek jó hatása, az emberek véleménye, meg a bürokrácia kerékkötő mun­kája is. A képviselőkön is múlik, hogy a választók hangja, véleménye, számos ja­vaslata tettekké érlelődjék. Máté Iván

Next