Magyar Nemzet, 1957. szeptember (13. évfolyam, 1-19. szám)
1957-09-08 / 1. szám
Vasárnap, 1957. szeptember 8. Magyar Inkrrt A magyar népgazdaság problémái írta: Bognár József A termelőszövetkezetek megszilárdításáról hozott határozatot az MSZMP Politikai Bizottsága Gazdasági életünkben sok biztató jelenséggel és egészséges tendenciával találkozunk. A pozitív mozzanatok mellett és azokkal egyidőben, — amint az a gazdasági életben lenni szokott —, számos kedvezőtlen tünet, ismert vagy új nehézség is megállapítható. Gazdasági életünk spektrumában észlelhető pozitív és negatív jelenségeket elsősorban abból a szempontból kell értékelnünk, hogy azok jó, vagy rossz kiindulást jelentenek-e nagy feladataink: az egészséges gazdasági és termelési struktúra, az ipar korszerűsítése, a mezőgazdaság belterjes fejlesztése, az életszínvonal megalapozott emelése megvalósításában. A feladat nem egyszerűen az október előtti termelési színvonal, szerkezet és arányok helyreállítása, hiszen azok az arányok és az a termelési struktúra nem felelt meg az ország természeti-gazdasági adottságainak, ami kifejezésre jutott abban, hogy a nemzetközi fizetési mérleg éveken át kedvezőtlenül alakult, az életszínvonal bizonyos visszaesés, majd stagnálás után lassan emelkedett, a gazdasági élet belső feszültségei pedig messze meghaladták a normális méreteket. Melyek azok az egészséges, a józan derűlátásra alapot adó jelenségek a gazdasági életben, amelyekre bevezetőben utaltam? Az ipar termelési szintje az egy munkanapra eső termelésben júniusban megközelítette, majd júliusban elérte az eternit esztendő első kilenc hónapjának átlagát. Az ipar X. félévi tervét 105,9 százalékra teljesítette. Az elmúlt ével tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem minden tervtúltelje- sítés helyes és reális. Anyag- és energiaellátási zavarok esetén a tervtúlteljesítés — kivételes esetektől eltekintve — hibás és költséges. Tervtúltelje- sítés a külkereskedelem által nem igényelt, vagy a belső fogyasztásban nem szükséges a rákiban növeli a nehezen eladható készleteket, befagyasztja a népgazdaság forgóeszközeit. A tervtúlteljesítés előnyös, vagy előnytelen, szükséges, vagy szükségtelen voltát csak a gazdasági élet összes folyamatainak ismerete, az összefüggések széles megvizsgálása alapján lehet eldönteni. Az I. félévi ipari tervtúlteljesítés pozitív jellegű, mert: a) a túlteljesítés a termelékenység emelkedése révén vált lehetővé, b) az anyag- és energiaellátás sokkal jobb volt, mint az előző években, c) 14,6 százalékkal magasabb volt az áruexport, mint azt a terv előírta, de az árualapok és a vásárlóerő egyensúlyát sikerült helyreállítani, tehát a túlteljesítés túlnyomóan szükséges árukban valósult meg. Sok megnyugtató jelenséggel találkozunk gazdasági életünk legérzékenyebb területén, a mezőgazdaságban. A terméseredmények, illetve kilátások kedvezőek és így a mezőgazdasági terv 3 százalékkal túlteljesül. A vártnál kedvezőbb mezőgazdasági eredmények a vetésstruktúra megváltozásával az állatállomány öszszetételének megjavulásával és a jó időjárással indokolhatók. Minden mezőgazdasági termésnövekedés, eredmény és fejlődés azonban elsősorban a dolgozó parasztság megnövekedett termelési kedvét bizonyítja. A begyűjtés eltörlése, a mezőgazdasági tervezés észszerű értelmezése és alkalmazása, valamint a józan falusi politika új lendületet kölcsönzött a magyar mezőgazdaságnak. Magától érződik, hogy ilyen körülmények között a felvásárlás is kedvezően alakul. A mezőgazdaság esetében sem az egyszerű termésnövekedést tekintem jó tendenciának, hanem olyan jelenségeket is, mint a vágásra kerülő sertések átlagsúlyának jelentős növekedése, a vágható sertéseik arányának növekedése az egész sertésállományon belül, vagy az erőteljes szőlő- és gyümölcsfatelepítés. Biztató körülmény, hogy a baráti országok segítsége, valamint a magyar ipar, erőfeszítései révén ebben a fél esztendőben kialakult az árualapok és a vásárlóerő közötti egyensúly. A kereskedelmi forgalomban egyre nagyobb szerepet játszanak az elektromos háztartási gépek és az építőanyag. A százalékos összehasonlítások gyakran nem sokat mondanak, mégis érdemes megírni, hogy az I. félévben négyszer annyi háztartási gép került értékesítésre, mint az elmúlt esztendő azonos időszakában. A termelés és a forgalom így sem tudott lépést tartani a megnövekedett fizetőképes kereslettel. A mosógépekben vagy építőanyagokban észlelhető hiányok ellenére megállapíthatjuk, hogy iparunk igen komoly és sikerrel kecsegtető erőfeszítéseket tesz a kereslet kielégítése érdekében. Az árualapok és a fizetőképes kereslet egyensúlyának gyors helyreállítása csak olyan országban lehetséges, amely erős iparral rendelkezik. A kereslet megváltozása, a lakosság fogyasztásának növekedése egyben elősegíti a helyes termelési szerkezet kialakulását, s. A külkereskedelem, — amelynek megfelelő alakulása létkérdésünk és az is marad a következő évtizedekben — szintén kedvezőbben alakult a vártnál. Az előirányzottnál 14,6 százalékkal többet exportáltunk és valamivel kevesebbet kellett importálnunk. A világpiaci árak alakulása éveken át hátrányos volt ránk nézve, mert a magyar nyersanyagárak nem a nyersanyagimportáló, hanem az exportáló országoknak kedveznek. A nyersanyagárak most tapasztalható csökkenése lehetővé teszi, hogy azonos exportárak mellett olcsóbban tudjunk importálni. A külkereskedelemben elért viszonylagos eredményeinket azonban a legnagyobb józansággal és mértéktartással kell megítélnünk. Változatlanul igen nagy az egyensúlyhiányunk, amelynek áthidalását csak a szovjet segítség tette lehetővé. A nagyobb export és az olcsóbb import csak a nagy egyensúlyhiány némi csökkenését tette lehetővé! A kedvező jelenségek mellett azonban a nehézségekről, valamint a kedvezőtlen tünetekről is szólni kell. Ebben az évben, mint ismeretes a baráti segítség nagymértékben elősegítette a népgazdasági egyensúly megteremtését. A hitelek felhasználása akkor történik ideális módon, ha a folyó év egyensúlyának helyreállítása mellett olyan szükséges felesleg jön létre, amely jelentősen megkönnyíti a következő év előre látható feszültségeinek csökkentését. E szempontból az első félév különösen nehéz volt, hiszen a termelés igen alacsony színvonalról indult el, megközelítőleg sem elégítette ki a szükségleteket és a hiányt a segítségből kellett kiegyenlíteni. A második félév ebből a szempontból kedvezőbb, hiszen az elmúlt év júniusában és júliusában elért termelési szintje képezi a kiindulópontot. A jövő esztendő szempontjából nagy jelentőségű lenne, ha a kedvező indulási lehetőségek kiaknázásával meg tudnánk teremteni a szükséges felesleget. A folyó terv megvitatása során sok jogos észrevétel hangzott el a beruházási előirányzatok alacsony volta miatt. Közismert az is, hogy régebben túlságosan sok beruházást kezdtek meg egyidőben, az egyes létesítmények megkezdése és üzembelépése között indokolatlanul hosszú idő telt el, ezért a létesítmények a szükségesnél nagyobb ráfordítást igényeltek, a megvalósításukhoz szükséges anyagi eszközök éveken átbefagyasztva" álltak. A beruházások újra tapasztalható elaprózódása és a befejezetlen beruházások állományának indokolatlan növekedése komoly hibák forrása lehet. Az árualapok és a fizetőképes kereslet egyensúlyát csak az áruforgalom növekedésével arányosan gyarapodó és a kereslet összetételével harmonizáló kereskedelmi készletek útján lehet megvalósítani. Az elmúlt félévben megvalósult készletnövekedés összetétele azonban nem minden vonatkozásban kedvező. A növekedés részben inkurrens árukban történt, amelyek idokolatlanul kötik le a népgazdaság forgóeszközeit. Ez a magyarázata annak, hogy a készletnövekedés mellett, azzal egy időben egyes cikkekben hiány mutatkozik. Gazdasági életünk spektrumát vizsgálva tehát a biztató, a derűs jelenségeket látjuk túlsúlyban, amelyek alapot adnak a józan derűlátásra. Az itt-ott jelentkező kedvezőtlen tünetek sem adnak jelenleg okot különösebb aggodalomra. A gazdasági helyzet sokoldalú elemzése és régebbi tapasztalataink — amelyekért gyakran súlyos árat kellett fizetnünk — néhány olyan megállapításra, szempontra figyelmeztetnek, amelyek alakulása jövendő fejlődésünk szempontjából döntő jelentőségű. Óvakodjunk a vérmes reményektől, az elbizakodottságtól! A régi párt- és államvezetés megfeledkezett arról a gazdasági alapigazságról, hogy a már egyszer megvalósult termelési színvonal biztosítása könnyebb, mint új, magasabb termelési színvonal elérése. A konszolidáció szempontjából nagy politikai és gazdasági eredmény, hogy az iparban és a mezőgazdaságban elértük az elmúlt év termelési szintjét. A legnagyobb feladat: az ország természeti-gazdasági adottságaira alapozott termelési struktúra kialakítása, új, harmonikus népgazdasági arányok megteremtése még hátra van. Az új szerkezet kialakítása, az egészséges, harmonikus népgazdasági arányok megteremtése és az erre felépülő korszerű ipar, modernizálódó mezőgazdaság felépítése hosszú évek munkája. Arra is emlékeznünk kell, hogy a régi termelési színvonalat sokkal nagyobb bérköltség terheli. Stabil, következetes és türelmes gazdaságpolitikára van szükség! A gazdasági életben nincsenek abszolút, csak optimális megoldások. Nincs és nem is lehet olyan gazdaságpolitika, amely csak előnyökkel jár, amelynek nincsenek hátrányai, negatívumai. Optimális megoldásról akkor beszélünk, ha valamely gazdaságpolitikai elhatározás sok előnnyel és kevés hátránnyal jár. A hátrányokról, a negatívumokról azt is tudni kell, hogy azok éppen nagytávlatú gazdaságpolitika esetén gyakran az elhatározás után azonnal jelentkeznek, míg az eredmények csak jóval később valósulnak meg, illetve válnak kézzelfoghatóvá. Megfordítva: éppen a »mutatós«, rövidlátó intézkedések gyakran olyan látszat-eredményeket produkálnak, amelyekért később súlyos árat kell fizetni. Veszedelmes, ha a kormányzat, vagy a nép részéről nincs elegendő türelem az eredmények megvárására. A rendszabályok negatív hatásait természetesen lehet is, kell is más gazdasági intézkedésekkel fékezni vagy ellensúlyozni. A gazdaságpolitikai irányt azonban nem szabad gyakran változtatni. Politikai téren sok szó esett arról, hogy a huzavona milyen nagy kárt tett a népi demokráciának. A gazdasági életben a huzavona gyakran azt jelentette, hogy az egyik irányzat eredményei még nem valósultak meg, amikor új irányzatot kezdeményeztek. A gyakori kurzus változtatások bizonytalanságot teremtettek a gazdasági életben és a gazdasági vezetésben egyaránt és hátráltatták az egészséges fejlődést. Ezért van szükség a gazdaságpolitikában stabilitásra, következetességre és türelemre! Végül pedig tovább kell haladni a gazdasági decentralizáció, a vállalati önállóság fejlesztésének útján. Nem lehet és nem szükséges a különböző gazdasági szervezetek számára mindent előírni, a gyakorlatban a tervezhetőségnek is, a tervezés és előírás célszerűségének is megvannak a maga határai. Helyes gazdaságpolitika, józan ár és értékviszonyok, a megfelelő irányba kialakított anyagi érdekeltség a szocialista gazdaság viszonyai között szilárd alapot teremt a magyar nép boldogulásához és fejlődő Nagy jelentőségű határozatot hozott az MSZMP Politikai Bizottsága a termelőszövetkezetek politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdításáról. A határozat foglalkozik a szövetkezeti mozgalom kiszélesítésével, az árutermelés növelésével és az alacsonyabb típusú szövetkezési formák alapelveivel. Teljes önkéntesség A határozat megállapítja, hogy az elmúlt esztendőben szétvert szövetkezetek nagy része újból megalakult, ami élő bizonyíték, hogy a magyar termelőszövetkezeti mozgalom alapjaiban egészséges és életerős. A határozat legfőbb feladatnak a meglévő szövetkezetek politikai, gazdasági és szervezeti megerősítését tartja, de nagy szerepet szán a volt tsz-tagok megnyerésének is. Hangsúlyozza, hogy a magasabb típusú szövetkezetek propagálása mellett nagyobb gondot kell fordítani az alacsonyabb típusú szövetkezési formák népszerűsítésére és mindenképpen tiszteletben kell tartani az önkéntesség elvét. A határozat a félreértések és a túlzások elkerülése végett nyolc pontban foglalja össze a termelőszövetkezetek működésének néhány kötelező alapelvét: a) A törvényesen megállapított háztáji földön és jószágállományon kívül, közös minden termelőeszköz és az állatállomány. b) Minden termelési ágban közösen dolgoznak. c) Az eddig legjobbnak bizonyult munkaegységgel mérik a munkateljesítményt, és a jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján, kisebb részét a közgyűlés döntése szerinti arányban a földjáradékra fordítják. d) Évente a kiosztható jövedelemnek legkevesebb öt százalékával gyarapítják a szövetkezeti alapot, e) A beszerzést és az értékesítést közösen végzik, f) Minden évben termelési és költségvetési tervet készítenek, g) Pontos nyilvántartást vezetnek a gazdálkodásról. h) A tagokat szocialista szellemben nevelik, a kizsákmányolás semmiféle formáját nem tűrik meg. A legfőbb : az árutermelés növelése Az állam csak az említett alapelveket betartó termelőszövetkezeteket ismeri el. Szól a határozat arról is, hogy a szövetkezetek elsősorban saját erejükből fejlesszék gazdaságukat. Az 1958. január 1- től bevezetendő új hitelezési rendszer megszünteti azt a gyakorlatot, hogy a rosszul gazdálkodó szövetkezetek állami segítséggel tegyenek szert jövedelemre. A határozat a termelőszövetkezetek megszilárdításának fő feltételeként említi az árutermelés növelését. A jövőben az állam a legkülönbözőbb gazdasági eszközökkel arra törekszik, hogy a szövetkezéseket az árutermelés növelésére ösztönözze. A termelőszövetkezeteknek a beruházási hitelekből legtöbbet a közös nagyüzemi állattenyésztésre kell fordítaniuk. Az év folyamán kedvező feltételek mellett a szarvasmarhahizlalási akciót kell indítani és elő kell segíteni a bérhizlalást. Kitér a határozat a gépállomások szerepére is. Ahol gazdaságilag indokolt, ott állandó jelleggel ki kell helyezni a szükséges gépállomási gépeket a szövetkezetekbe. Fejleszteni kell a gépállomások gépparkját, de lehetővé kell tenni, hogy a szövetkezetek traktorokat és különféle gépeket vásárolhassanak. A párt és a kormány szükségesnek tartja, hogy minden 500 holdon felüli tsz megfelelő képzettségű szakembert alkalmazzon. Kimondja a határozat, hogy két hónapon belül a Minisztertanács elé kell terjeszteni a tsz-tagok öregségi nyugdíj ügyét, a tagok saját hozzájárulásán alapuló megoldással. Segíteni az egyszerűbb szövetkezeti formákat A határozat a különféle alacsonyabb fokú szövetkezési formák működési alapelveit ismerteti ezután. Termelőszövetkezeti csoport: a) A bevitt szántóföldön táblás műveléssel, közös vetésforgóban dolgoznak, b) Az alapvető munkákat közösen végzik, c) A közös termelést szolgáló beszerzést és értékesítést közösen végzik, d) Termelési és pénzügyi tervet készítenek, elszámolási alapot létesítenek. e) Fel nem osztható szövetkezeti alapot létesítenek, amelyet évente jövedelmüknek legalább 5 százalékával növelnek. Termelői csoport: a) A termelés egyes folyamatait közösen végzik, b) A csoport tevékenységében a tagok meghatározott mértékű személyes munkával vesznek részt, c) A közös tevékenységet szolgáló beszerzést és értékesítést közösen végzik, d) A gazdálkodási időszakra termelési és pénzügyi tervet készítenek, e) Közös gazdasági alapot létesítenek, évről évre legalább jövedelmük 5 százalékával növelik azt, bizonyos mérvű közös beruházást végeznek, f) A közös jövedelmet a munkában való részvétel arányában osztják ki a munka és a vagyoni érdekeltség szerint. Mezőgazdasági társulás: a) A tagok egy-egy munkafolyamat közös elvégzésére társulnak. b) A közös munkafolyamatot a tagok személyesen végzik el. c) A közösen beszerzett vagyontárgyak közös tulajdont képeznek. d) A jövedelemelosztás azonos a termelői csoportéval. A határozat szembeszáll minden káros nézettel és gyakorlattal, mindenfajta erőszakkal. Ahol a tsz fejlesztésnek, alakításnak nincsenek meg a gazdasági, politikai feltételei, ott az egyszerű szövetkezeti formákat kell szorgalmazni. Kapásokból, szőlőből és gyümölcsből jó közepes termés várható A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályainak vezetői, a megyei pártbizottságok falusi osztályainak vezetői és a gépállomási igazgatóságok vezetői megtárgyalták a Földművelésügyi Minisztériumban a mezőgazdaság helyzetét és a soronkövetkező feladatokat. Az értekezleten Dögei Imre földművelésügyi miniszter tartott beszámolót. Kiemelte, hogy a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének irányaként a párt és a kormány a belterjességet jelöli meg. A kormány az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Az idén félmillió holddal több takarmányt vetettünk, csökkent a kenyérgabona és a napraforgó vetésterülete. A szőlő- és a gyümölcstermesztésben a telepítéseknél fellendülés mutatkozott, különösen az egyéni termelőknél. A terméseredményekről szólva kijelentette: kapásokból, szőlőből és gyümölcsből jó közepes termésre számíthatunk. Az állattenyésztés kérdéseit érintve, elmondotta: a legfőbb feladat, hogy a szarvasmarha tenyésztésben jelentősen növeljük a tenyésztési színvonalat. Sertésállományunk júniusra ismét meghaladta a hatmillió darabot. A továbbiakban a miniszter ismertette a legfontosabb feladatokat. A párt és a kormány — mondotta — a lakosság életszínvonalának továbbjavítása, az ipar nyersanyagellátása és mezőgazdasági exportunk növelése érdekében a mezőgazdasági termelés fokozottabb fellendítését fő feladatnak tekinti. Foglalkozott ezután a vitás földügyek rendezésével és kiemelte, hogy ezek befejezése október 1-ig minden megyére kötelező. A tartalékföldeket, amelyeket kártalanítás vagy földvisszaadás céljára nem használtak fel, községi kezelés vagy haszonbérbeadás útján kell hasznosítani. Mintegy 300 000—500 000 hold földről kell így gondoskodni. 5 A képviselők választóik körében Munkában a parlamenti bizottságok ►.Évente elmegy tíz-húsz temetésre s harminc bankettre" — kezdte híres versét Kosztolányi, a harmincas évek úri Magyarországának közéleti kitűnőségéről, aki alatt az akkori idők bármelyik közismert dzsentri képviselőjét is érthettük. De milyen az élete egy mostani képviselőnek, aki nem járt a mágnáskaszinóba, sohasem volt gyáros, földbirtokos, »csak« bányász vagy földműves? Nyári szünet végén vagyunk, indul az őszi politikai élet. Még nem tudni, mikor hívják össze az országgyűlést, de annyi már biztos, hogy még ebben az évben letárgyalják az új hároméves tervről szóló törvényjavaslatot. A bizottságok már meg is kezdik munkájukat, többi közt az újonnan alakított államigazgatási bizottság is összeül kedden. Mindez azonban még csak lesz. Érdekesebb, hogy mivel jöttek vissza a képviselők választókerületeikből, a nyári szünetről. Lapozzunk csak bele megyei képviselőcsoportok jelentéseibe, rögtön kitűnik, mennyi problémával érkeznek ősszel Budapestre a honatyák. Pest megyében például a megyei tanács jelentése alapján megvitatták a felvásárlás nehézségeit. Szóba jött, hogy a zöldség és a gyümölcs fogyasztói ára magasabb volt mint tavaly. Kiderült, hogy a felvásárlás során számos mellékszerv nehezíti a fogyasztóhoz vezető utat és ez az improduktív kiadásaival árnövelő hatást kiváltó bürokrácia nem csekély mértékben felesleges. Elhatározták, hogy az indokolatlan árnövelés leküzdése érdekében határozati javaslattal fordulnak a kormányhoz. Ez az általános probléma még élesebben jelentkezett Ács Ferenc csillaghegyi képviselő egyik legutóbbi beszámolója során, amelyhez tizennégyen szóltak hozzá. A felszólalók elpanaszolták, hogy állami szervek felvásárolják a környékbeli termelőszövetkezet zöldségét, amely azután csak egyszer egy héten kerül vissza az ottani Közérthez. Egyszerűbb lenne, ha a Közért közvetlenül kaphatná az árut A felesleges bürokrácia itt már megfogható módon jelentkezett. Arról is panaszkodnak a Pest megyeiek, hogy sok kislakás-építkezést engedélyeznek, viszont nem biztosítják a vízellátást és építőanyagot sem kapnak az engedély mellé. A választók úgy látják hogy ezeket a nehézségeket egyes középvezetőknél tapasztalható visszaélések okozzák és szigorú vizsgálatot kérnek. Komárom megyéből egészségügyi problémákat jelentettek a képviselők.Gyarmati Sándorné súlyos vészproblémáikat kifogásolta, valamint azt is, hogy az egészségügyi dolgozók egyes helyeken életveszélyes lakásokban laknak. A zöldségfelvásárlás érthető módon általános probléma volt a nyáron itt is és az a panasz, hogy a vele foglalkozó 16 földművesszövetkezet közül sok nem tudja elraktározni áruját, mert nincs raktárhelyisége. ►"Utoljára, de nem utolsónak" említsük meg végül, hogy Győr megyében legutóbb a Hazafias Népfrontról tárgyaltak a képviselők. Kiderült, hogy a képviselőknek alig van kapcsolatuk a népfront helyi szervezeteivel. Ez pedig öreg hiba, segíteni kell rajta. Egyes választék gondjabaja, sok-sok kérdés kerekedik végül is országos problémává, ha csokorba kötjük ezeket a képviselői jelentéseket. S visszatükröződnek bennük a kormányzat helyes intézkedéseinek jó hatása, az emberek véleménye, meg a bürokrácia kerékkötő munkája is. A képviselőkön is múlik, hogy a választók hangja, véleménye, számos javaslata tettekké érlelődjék. Máté Iván