Magyar Nemzet, 1957. október (13. évfolyam, 20-46. szám)
1957-10-01 / 20. szám
% A szovjet veteránok meglátogatták a MÁVAG és a MOM dolgozóit Fiatal öregek , látogattak el hétfő délelőtt a MÁVAG-ba, s velük együtt eljött egy kicsit a történelem is. Egy új korszak kezdetének öreg harcosai látogattak el a magyar ipar és a munkásmozgalom egyik fellegvárába, azok, akik annak idején Leninnel harcolták végig e század legdicsőbb éveit. A. N. Bicskova, aki még ma is fáradhatatlanul dolgozik egy szverdlovszki könyvtárban, J. P. Bojcov, az SZKP Ellenőrző Bizottságának elnöke, Sz. M. Makszimov, őszülő szakállú nyugdíjas bácsi, F. N. Szizrankin, kétszeres Sztálin-díjas feltaláló és G. P. Jenakiev, a vorosilovgrádi Diesel Mozdonygyárból, öreg munkások kalauzolták őket nagy szeretettel a százéves gyárban. Néhány ő közülük is végigharcolta odakint a forradalmat, így Puskás Gyula bácsi, aki 1917-től 1921-ig vöröskatona volt. Amikor beléptek egy-egy gyáregységbe, mindjárt körülfogták őket, barátkozás, beszélgetés indult. A mi barátságunk szilárd A gyár vezetőinek meleg üdvözlésére I. P. Bojcov válaszolt: "Különösen azért jelentős a MÁVAG-ban való látogatásunk — mondotta többek között —, mert ennek a gyárnak nagy munkásmozgalmi hagyományai vannak. A gyár sok munkása adta már életét osztályáért, a munkásfiatalokért. A győzelemhez vezető út nincs rózsákkal behintve. Mi, orosz kommunisták, jól ismerjük a nehézségeket, ezek közepette építettük az első világháború és a polgárháború után hazánkat. Első éveiben a szovjethatalom nem tudott volna fennmaradni, ha nem kapott volna állandó segítséget a nemzetközi munkásosztálytól. De a forradalomban is sokan harcoltak a volt monarchia katonái közül. Ezek közül az elvtársak közül sokan itt is vannak, teljes szívvel köszönetet mondunk nekik — mondotta I. P. Bojcov, majd arról beszélt, hogy sokan meghaltak a Vörös Hadsereg katonái közül ezen a földön, hogy leverjék a fasizmust és létrejöhessen a proletárhatalom. A mi barátságunk vérrel van megpecsételve és ez a záloga annak, hogy a mi barátságunk szilárd és mindig is az marad." Az olajos munkástenyerekben megcsillant a pohár. A barátság és szeretet tette a jelenlevők számára emlékezetessé ezt a találkozót. Önök is legyőznek minden nehézséget Kedves vendégeink tegnap délelőtt meglátogatták a Magyar Optikai Művek dolgozóit is: V. P. Vinogradovot, Sz. K. Buli-Kurlidzet, P. A. Blahint és P. P. Pleszuniszt oroszul írt üdvözlő felirat köszöntötte a gyár kapuján. A legifjabbak, a kis óvodások rózsacsokrokkal halmozták el a fehér hajú, idős harcosokat. Mielőtt az üzemrészekbe ellátogattak volna, rövid beszélgetésre ültek le a pártbizottságon az üzem vezetőivel. A beszélgetés után több üzemrészbe látogattak el a vendégek. Itt is, ott is csoportok alakultak körülöttük, kérdeztek, és őket is kérdezgették. Meleghangú, baráti beszélgetés folyt mindenfelé. Blahin elvtársat valósággal gyűrűbe fogták a munkások, úgy beszélt élményeiről. 70 esztendős, s több mint 50 éve párttag. Részt vett már az 1905-ös forradalomban is, végigharcolta a 17-es februári,majd a győzedelmes októberi forradalmat, többször találkozott Leninnel. 56 éves volt, amikor a német fasizmus rátört a szovjet államra, s újra csatasorba állt. Négy évig harcolt. — Nem ismeretlenek előttünk az olyasfajta jelszavak, amelyeket októberben maguk is hallottak, elvtársak, nálunk is voltak időszakok, amikor tanácsokat akartak egyesek, kommunisták nélkül, és demokráciát kommunisták nélkül. Csakhogy mi jól tudtuk: kommunisták nélkül nincs és nem lehet igazi szovjet, proletárdemokrácia. Munkásosztályunk hívein követte pártunkat és legyőztünk minden nehézséget. Így lesz ez bizonyára önöknél is. A fiatalok azt szerették volna tudni, milyen benyomásokat szerzett Blahin elvtárs Magyarországon, Budapesten? — Barátaim — válaszolta szeretettel — a munkások itt is olyanok, mint nálunk, odahaza. Egyszerű, nyílt, becsületes, jó emberekkel találkoztam, akik jobb életet, szocializmust akarnak. Amerre csak jártunk, otthonosan éreztük magunkat, barátok között. S Budapest ... gyönyörű város, talán a legszebb a világon. Búcsúzóul engedjék meg, hogy még elmondjam: a mi Leninünk mindig arra tanított bennünket: ha el akarjuk érni vágyainkat, a több keresetet, jobb életet, jobb lakásviszonyokat, akkor nekünk, munkásoknak képességünk maximumát kell nyújtanunk a termelésben, a munkafegyelemben, s nem elég csupán beszélnünk vágyainkról s a szocializmusról ... A látogatás végén a MOM munkásainak szívből jövő baráti üdvözletével tarsolyukban távoztak a vendégek a gyárból. Mit együnk, hogyan együnk, mennyit együnk? ELMONDJA AZ ÉLELMEZÉSTUDOMÁNYI INTÉZET IGAZGATÓJA : "Ma még fogyaszthatunk szóló szőlőt, csengő barackot, de közeleg a tél, nemsokára vége a gyümölcsidénynek, kevesebb lesz a zöldfőzelék is. Hogyan táplálkozzunk a vitaminszegény téli hónapokban, mit tanácsol az élelmezés tudományának kutatója? Erre voltunk kíváncsiak, amikor felkerestük dr. Tarján Róbertet, az Élelmezéstudományi Intézet igazgatóját. Mi a dolga egy tudományos intézetnek? Végzi kutatómunkáját és eredményeinek hasznosítására tanácsot ad. Vajon elfogadják ésmegfelelően hasznosítják-e a kapott tanácsot? Több C-vitamint ! — Sajnos, nem a kívánt mértékben — mondja Tarján doktor. — Íme egy példa. Világszerte ismerik a magyar gyümölcs értékét. Gyümölcstermelésünk még ma is fedezi — bár visszaesett némileg — a lakosság szükségletét. Fogyasztása azonban nem éri el azt a mértéket, ami egészséges táplálkozásunk szempontjából kívánatos lenne. A gyümölcsidény májustól október végéig tart, szervezetünknek viszont egész évben szüksége van vitaminra. Évek óta tanácsoljuk, javasoljuk, követeljük, készítsenek az ízes és vitamindús magyar gyümölcsökből alkoholmentes italokat, szörpöket. Ezek tápértéke egyenértékű a friss gyümölcsével. Tanácsunk eddig süket fülekre talált, holott a szükséges kis beruházás igen gyorsan megtérülne. Állítom, hogy kevesebb C-vitamin tablettakedvelő lenne ez esetben és csökkenne az influenzás megbetegedések száma is. A mi meggy, barack, málna, ribizli és őszibarack szörpünknek már világhírűnek kellene lenni! A világ minden részén ugrásszerűen megnőtt a ►►folyékony" gyümölcs gyártása. Oka: a helyes táplálkozás a szakembereken kívül a fogyasztók széles rétegeit is érdekli. Minél egészségesebben élni, ez a jelszó világszerte. Ha valaki körülnéz az utcán, villamoson, csupa jól táplált embert lát maga körül. Ez a helyes táplálkozás következménye? — tesszük fel a kérdést. — Nálunk érdekesen alakul a táplálkozás képe. Szeretünk jól élni, nehéz ételeket fogyasztani. Néptáplálkozásunk tehát kedvező képet mutat, ha az egy főre eső kalóriafogyasztást nézzük — hangzik a válasz. A legjobban állunk ezen a téren Európában, néhány északi állam kivételével, az egy főre eső kalóriamennyiség magasabb 3150 kalóriánál, összfehérje fogyasztásunk sem rossz, eléri az Egyesült Államokét. Mégis van reklamálni valónk: kevés az állati fehérje aránya, nem elég tejet és tejterméket fogyasztunk. A szervezetnek — gyereknek és felnőttnek egyaránt.■— legalább napi fél liter tejre vagy annak megfelelő tejtermékre van szüksége. Tíz deka sajtban vagy egy deci tejfölben, ötdekányi vajban is megkapja a szervezet ezt a mennyiséget. A Szovjetunióban például tejport sütnek bele bizonyos kenyérfajtába, hogy így jusson a szervezetbe a tejtermék állati fehérjéje azoknál, akik más formában nem szeretik. Több húst is fogyaszthatnánk valamivel, de ezen a téren aránylag jó a helyzet. Kevés viszont a hal étlapunkon, pedig az a világ legolcsóbb fehérjéje. Ugyan ki tudja, hogy az ország lakosságának évente 150 tonna C-vitaminra van szüksége? Nálunk hozzávetőleg a becslés szerint ennek háromszorosa terem gyümölcsben és színesfőzelékben. Mégis tél végén és tavasszal a C-vitamin fogyasztás csupán egy töredéke a szükségesnek. Lisztből, tésztából, édességből többet eszünk a kelleténél; tejtermékből, gyümölcsből, színesfőzelékből kevesebbet a kívánatosnál. Helyes lenne az iskolai, üzemi, intézeti tejakciók felelevenítése, több tejbüfé felállítása, változatos étlappal. A kórházi élelmezés Az egészséges ember élelmezésénél is fontosabb a beteg embereké. Hiszen a tétlenségre kárhoztatott betegnek az étkezés az egyik legizgalmasabb problémája. Miután a kórházi ápoltak részéről gyakran hangzanak el panaszok az étkezéssel kapcsolatban, az intézet most egyik kutatási fő témául ezt a kérdést tűzte napirendre. Kétségtelen, hogy a panaszok egy része indokolt, de ezt számos tényező összejátszása okozza. Egyik: a főzőhelyek olyan távol vannak, hogy mire az étel eljut a betegig, nem kívánatos, hideg, törődött. Az étlap nem eléggé változatos, a konyhákkapacitása kicsi, a megadott keretek kihasználása sem megfelelő. Most kutatjuk a hibák gyökereit és már menetközben segítséget nyújtunk a kórházaknak a betegek élelmezését illetően. Tanácsadást szervezünk, ellenőrizzük az ételek minőségét, ízét, az étrend öszszeá tiltásét, megkérdezzük a betegek véleményét. Munkánkat az Egészségügyi Minisztérium hatékonyan támogatja. Nézzék csak meg tavaszra a kórházélelmezést, bizonyos, hogy komoly javulásról adhatnak majd hírt — mondja Tarján doktor. Örömmel vesszük tudomásul, hogy tudós kutatóink munkája ma már ilyen közel jutott a gyakorlati élet problémáihoz, dolgos hétköznapjaink, életünk megjavításához. Fehér Rózsa A Uéi Uieu*elUeda (di4áseHi.utcd6ia: 111 m is HL m jL ÚJ MAGYAR FILM Beüt” tat&: ókiéb&c 3 WagyarNemiel MELLTARTÓ HARISNYATARTÓ Melltartós KOMBINÉ speciális, jól bevált fazonban KÉSZÍTŐ : BOROS, Eötvös utca 24. (Aradi utca sarok) Magyar küldöttség az UNESCO nemzeti bizottságainak értekezletén Ma kezdődik Dubrovnikban az UNESCO nemzeti bizottságainak második konferenciája. A konferencián az UNESCO magyar nemzeti bizottságát öttagú küldöttség képviseli, amelynek vezetője Jóbora Magda művelődésügyi miniszterhelyettes, a bizottság elnöke. Tagjai között van Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója, a bizottság főtitkára, és Haász Árpád, a közgazdaságtudományi egyetem dékánja, a bizottság elnökségi tagja. Az értekezleten 25 ország képviselteti magát. Felavatták Rákóczi kiszabadítójának síremlékét Vasárnap avatták fel a kőszegi sírkertben Lehmann Gottfried kuruckapitány síremlékét. Lehmann bécsújhelyi kapitányt — aki lehetővé tette, hogy II. Rákóczi Ferenc kiszabaduljon börtönéből — 1701- ben lefejezték, s holttestét felnégyelték. 1705-ben a győztes kurucok Kőszegre hozták tetemeit, s katonai pompával eltemették. A polgári világ elfeledkezett Lehmann érdemeiről. Sírját nem gondozták, sőt sírkövét a húszas évek elején eltávolították. A Magyar Történelmi Társulat Vas megyei szakmai munkaközösségében dr. Horváth Boldizsár tanár felkutatta a sírhelyet. Kőszeg városa barokk síremléket emelt a kapitánynak. A turistaházak várják a kirándulókat A Turistaházakat Kezelő Vállalat, amelynek ma már az ország valamennyi vidékén vannak menedékházai, felkészült a nagy őszi kirándulószezonra. Tudomásuk szerint az idei őszön a különböző szövetségek és társadalmi szervezetek nagyarányú túrákat rendeznek a Mátrában, a Bükkben, a Mecsekben és a Bakonyban. A vállalat jelenleg mintegy kétezer vendégnek tud napi 36 forintért szállást és napi ellátást biztosítani. A most épülő mátraházi menedékház a síszezokba nyílik meg, s már rendelkezésre áll az új szentendrei menedékház is. A radioaktív sugárzás megrövidül az emben életet A franciaországi Cannes-ban 33 ország tudósai ültek össze kongresszusra, hogy megvitassák a radioaktív sugárzásoknak az emberre gyakorolt hatását. A francia Lacassagne professzor rámutatott, hogy az atomsugárzások ártalmas változásokat idéznek elő az öröklés szempontjából, s növelik a rákos megbetegedések veszélyét is. A radioaktív sugárzások az emberi élettartam megrövidülésével is járhatnak — hangoztatta a francia profeszszor. Kísérletek bebizonyították, hogy 30 éven át 50 röntgen (ez a radioaktív sugárzás mértékegysége) felszívódása az ember szervezetébe az illető életének két évvel való megrövidülését idézi elő. SZÁLLODA ÉTTERME Hiválá U&Hiika Október 1-től MARTINY LAJOS tánczenekara o díma Bác SZABÓ-BEAMTERDUÓ Kedd, 1957. október 1. Hol a helyük? Azt kérded, hol a helyük az értelmiségi asszonyoknak? Valóban, talán indokolt is a kérdés, hiszen az utóbbi években — amikor a munkás és parasztasszonyok, és háziaszszonyok sok munkát vállaltak — nagyon kevés értelmiségi nő vett részt a nőmozgalomban. Igen kevesen kértek, de kevesen kaptak is közülük feladatot. S talán kevesen is látták épp e réteg asszonyai közül a tőmunka jelentőségét. Most látni csak igazán, hogy ez milyen hiba volt, amikor a munkás és parasztasszonyok mellett egyre több a segíteni akaró értelmiségi nő is. Csatlakoznak az értelmiségi asszonyok. Elsősorban azért, mert ők is dolgozó nők, ők is anyák. Ebben minden asszonynak közös a gondja, közös az öröme, bármely réteghez tartozik is. De csatlakoznak azért is, mert érzik, hogy a nőmozgalom célkitűzéseinek megvalósításában jelentős feladatok várják őket. Munkásasszony, orvos, tanítónő, parasztasszony, ha anya, mindjárt megtalálják a közös szót: a gyermekeikről, azok jövőjéről beszélnek. S a nevelésről, a szülők nagy felelősségéről a gyermekért, a felnövő új generációért, az új társadalomért. Nem is véletlen, hogy ez áll most a műmozgalom középpontjában. Hogyan neveljünk? Mi a felelőssége ebben a családnak, mi az iskolának? Hogyan lehet összehangolni a kettőt? Hogyan lehet elérni, hogy a többféle világnézet minél kevésbé zavarja meg a gyermeket, amikor a helyét keresi a társadalomban, amelybe belenő. Ha erről van szó, hiányozhatnak-e a pedagógusok a nőmozgalomból? S nem az ő hivatásuk-e az is, hogy a maguk pedagógiai tudományából adjanak a családnak is, az anyának is. S nem kell-e szoros barátságot kötniök, egymást segíteniök a közös munkában a gyermekért, anyának és nevelőnek? A Magyar Nők Országos Tanácsának a programja, hogy sok-sok előadás hangozzék el a családi nevelésről, a gyermekről. S ezt a munkát elsősorban a pedagógusokra akarja bízni. A másik célkitűzése az, hogy a szülői munkaközösségek valóban a család és iskola öszszehangolásának a formái legyenek. Ez újra csak kapcsolatot jelent szülők és pedagógusok között, a kölcsönös segítség kapcsolatát. A pedagógusok tudásáért mit adhat a nőmozgalom; bizalmat, megbecsülést, nehéz munkájukban segítséget. Ezt meg is értették azok a pedagógusok, akik országszerte lelkes hivatástudattal vettek részt a nőtanácsok megbeszélésein és segítettek kialakítani a nevelési programjukat. A másik legfontosabb, ami a nőmozgalom középpontjában áll: maga a nő. Az életkörülményei, a jogainak védelme, munkájának a megkönnyítése. Hogyan is állunk az alkotmányunk biztosította egyenjogúsággal? Hogyan érvényesül az az életben, a munkahelyen? S tudnak-e a nők élni a jogaikkal, ismerik-e azokat? Hová kell fordulniuk, ha megsértik jogaikat? Egyetlen hívó szóra segítségünkre siettek jogászok, bírák, ügyészek, ügyvédek, nők és férfiak, Budapesten és országszerte. Vizsgálják a nők jogi helyzetét, s ha kell, módosító törvényjavaslatokat dolgoznak ki. Hétről hétre felváltva fogadóórákat tartanak, hogy egyéni ügyeikben útbaigazítást adjanak. Nem hiányoznak a nőmozgalom segítőtársai közül az orvosnők, de az orvosok sem. Milyen sok előadást tartottak a nőtanácsok rendezésében az elmúlt hónapokban az aszszonyoknak, a fertőző gyermekbetegségek megelőzéséről. S mennyi felvilágosító ankétot vezettek a nők egészségéről a házasélet problémáiról. De nem hiába hívta a nőtanács a művészeket, az írónőket, az újságírónőket sem. Sok ötlettel és a maguk alkotói és előadói munkájának a felajánlásával álltak a nőtanács kulturális munkája mellé. Ennek a most fellendülő új nőmozgalomnak igen lazák a szervezeti keretei. Nincs tag, könyv, nincs bélyeg. De várt ennél sokkal erősebb összekötő ereje: a munka egymásért és a közös célokért. Saját gyermekünkért kapcsolódunk be a szülői munkaközösség munkájába, de a többi gyermekért veszünk részt az ifjúságot felügyelő bizottságokban, hogy az utcán csavargó, kimaradó gyermekre vigyázzunk, hogy baja ne essék, míg a szülei dolgoznak. Mindnyájunk gyermekeiért, mint anyjuk helyett anyjuk árusítjuk a gyermekváros téglajegyeit, s közös gondunkon akarunk könnyíteni, amikor javaslatot teszünk és a szakszervezetekkel együtt mozgalmat indítunk azért, hogy a művelődési otthonok vezessék be az iskolán kívüli gyermekfoglalkoztatást és alkalmazzanak erre kitűnő pedagógusokat. Súlyos terhünkön, minden asszony legnehezebb »műszakján« akarunk könnyíteni, amikor ahhoz gyűjtjük az ötleteket, hogy hogyan gépesítsük, hogyan oldjuk meg jobban a háztartási munkát. S az állami szervek, tanácsok segítségre készen figyelnek ezekre a javaslatokra. S van-e erősebb kapocs, mint az a sok mindennapi apró munka, amellyel egymás segítségére sietnek az asszonyok? Az egyikük beteg, elmennek segíteni hozzá, ha gyermeke beteg, gondozzák, amíg odavan, elintézik a nőtanácsok a hozzájuk forduló aszszonyok ügyes-bajos dolgait. Nem egy helyen alakítottak női szövetkezeteket, vagy indítottak háziipari tanfolyamokat, hogy kenyeret adjanak asszonyok, leányok kezébe. Ezekben a munkákban forrnak össze a munkás, a paraszt és az értelmiségi asszonyok. Egyre többen csatlakoznak, ha nagyon sok asszonyhoz még nem is jutottunk el. Még sokan kérdezik meg: mit is csináltok ti ott a nőtanácsban? • S ilyenkor mi vagy hosszú felsorolásba kezdünk, hogy mi mindent is csinálunk, mi mindent tesz az a sok ezer aszszony országszerte, amiből öszszetevődik a nőmozgalom, vagy csak néhány szóval felelünk: dolgozunk, hogy segítsünk az asszonyok mindennapi apró gondjain, segítünk kialakítani egy újfajta emberi magatartást, s megteremteni a könynyebb, jobb élet feltételeit. Egyszóval: dolgozunk a szocialista társadalom megvalósításáért. Ortutay Zsuzsa a Magyar Nők Országa Tanácsának alelnöke Képviselők vitája a gépállomásokról Hétfőn Békéscsabán a Hazafias Népfront megyei székházának nagytermében tanácskozott az országgyűlési képviselők Békés és Szolnok megyei csoportja. Fő napirendi pontként a Békés megyei gépállomások őszi munkáját és a termelőszövetkezetekkel való viszonyát vitatták meg. megvenni az e heti LOTTÓ szelvényét.