Magyar Nemzet, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

l­erla 1M». ***** *•“ Vorosilov, Hruscsov és Bulganyin újévi üdvözletei Moszkvából jelenti a TASZSZ. Vorosilov, Hruscsov és Bulga­­nyin a külföldi államfőkhöz és kormányfőkhöz baráti újévi üdvözletet intézett, s ebben ki­fejezte azt a reményt, hogy az új esztendő a népek barátságá­nak és a béke megszilárdulá­sának éve lesz a békés együtt­élés elvei alapján, s ily módon az emberek mindenütt nyugod­tan élhetnek és dolgozhatnak, nem kell aggódniuk jövőjük, gyermekeik és szeretteik sorsa miatt. Vorosilov, Hruscsov és Bul­­ganyin az üzenetekben e ne­mes cél eléréséhez sikereket és boldogságot kívánt a né­peknek. á. A magyar nép szilárdan a szocializmus, a béke frontján áll Kádár János nyilatkozata a Radé Právo főszerkesztőjének A krilolitikai helyzet A SZOVJETUNIÓVÁ VALÓ TÁRGYALÁSOK KÉRDÉ­SÉBEN éles polémia főik az angol és az amerikai sajtó kö­zött Különösen nagy feliporodást keltett Angliában a Chicago Tribüne kirohanása, ami a többi között azt állította, hogy­­dühöng Angliában a detizmus és a gyermekes hiszékeny­­eke. A Yorkshire Post zérc­ikkbem válaszol az amerikai lap­nak és leszögezi, hogy szovjetunióhoz való újabb közeledés nem a gyermekes hiszélység, hanem az érett, józan ész pa­­■ rancsa A Liverpool Po megállapítja, hogy­­Dullesék állás­pontja reménytelenül érkezik a való helyzettel. Ha az ame­rikai törvény­hozás folyón uralkodó benyomáson múlik a ren­dezés kérdése, akkor az a reális álláspont fog győzni .. . Fi­gyelmeztetjük az ameriakat, hogy azoknak, akik csak most kezdik az atomháború káratát viselni, nincs semmi joguk óvatosságra inteni azok akiket Dulles oly gyakran kergetett a háború örvényének síre". A Scotsman washimi tudósítója Amerika jelenlegi hely­zetét elemezve úgy véletökre lezárult az Egyesült Államok történetének egyik har­a, midőn politikája azon a feltevé­sen alapult, hogy Amer katonailag sebezhetetlen és műsza­kilag verhetetlen.* A Szovjetunióval­­ tárgyalások kérdésében Amerikán belül is komoly viták vak az ellentétes irányzatok között. A vezető körökben feig még kisebbségben levő Kennan­­féle irányzat annak a étének ad kifejezést, hogy elérkezett az általános leszerelésigyalások ideje. »Az európai atom­mentes övezetre vonat lengyel—szovjet indítványt tanul­mányozni kell* — jelez ki Kennan —,­­mert esetleges po­litikai rendezés alapszolgálhat". Harold Stassen szi szembeszáll Dulles "nem tárgyalási" álláspontjával és mint az AP hírmagyarázója, John Scali írja, Stassen írásban íte le a nemzetközi feszültség eny­hítését célzó javaslati Az Egyesült Áltamázsiai külpolitikájának kudarcai is éles visszhangot váltó ki világszerte, de magában az Egye­sült Államokban is. San demokratapárti szenátor hétfőn felszólította az Essent-kormányt, módosítsa külpolitikáját annak érdekében, hasensúlyozni tudja azt a hatást, ame­lyet a szovjet szputh az ázsiai semlegesekre gyakorol­nak A szenátor csakégiben tért vissza tizenhárom ázsiai országban tett útjáró, ott szerzett tapasztalatok alapján megállapítja, hogy az­ országokban a Szovjetunióval kap­csolatban olyan nézők hultak ki, hogy »az a nemzet, mely képes a világűr megháza, képes gátakat és acélüzemeket , k­öteni növelni tu mezőgazdasági termelést és általá­nosságban enyhítheti azál táplált emberek és az elmaradt országok szenvedései" Kádár Jós nyilatkozata A Padé Právo fősztő­je kérdéseket intézedár Jánoshoz, a magyar fl­ru munkás-paraszt korel­­nökéhez, az MSZMF tit­­kárához. A kérdés a válaszokat alább fcl — Hogyan fogad­a­­gyar nép és a masin­­kásosztály a szoc.­­or­szágok kommunisun­­káspártjainak 19 óra­bér 14—16-i meszte­­kezletén elhangzóat­­kozatát? — A magyar kólák a közelmúltban véjsú­­lyos harcot vívtak de­mokratikus rendszer­é­ben és e harc tártáé­ként a szocializmusáé, valamint a szociálisa­­gok testvéri egység de­­­séért. A szocialisták kommunista és art­­jainak moszk.Volt ér és az értekezleten elfyá­­latkozat hitvallás­iz­mus, a béke és a­dta országok egysége is kifejezi közös , havi programját. Ezért az kommunisták egystü­­léssel fogadták e nőt s készek dolgozni ii a nyilatkozat celit. Mindez jól kifejezett Központi Bizottságe­­nek, párt aktíváink, pártnapjaink lelkea­­ban és­­ egységes han. — Ami magát itt dolgozó népet illat lélekkel állíthatjuk e­lnyomó többsége a szocializmus, a ben áll és kellően zsz­­ciatista országok K értékét és ionén - nak még további A magyar munkások* és az öntudatos­­ dolgozók — ellens­­éjen hazugsága - legjobbjaink életet­ véve öntudatos te,­alkotó tettekkel s­­ták ezt az ellentá­­madás, a forrada­madás, a népi e rendszer koma folytatott harc fő szakában. Az öt­gyár dolgozók­a­tály és annak pártja vezetését nyolc esztendeje ellenforradalmi lista erőkkel szemben azokért a magasztos célokért, amelye­ket a novemberi moszkvai ta­nácskozásokról kiadott nyi­latkozat és békekiáltvány oly jól kifejez, ezért a magyar nép egész szívvel és lélekkel helyesli e nyilatkozatokat. A nemzetközi Lenin-díj bizottság december 31-én köz­zétette azoknak a kiváló sze­mélyeknek a névsorát, akiket a békéért és a békés együtt­élésért kifejtett aktív tevé­kenységükért az 1956. évi nemzetközi Lenin-díjjal tün­tettek ki. A kitüntetettek között van Csandraszekhar Venkat Rá­mán kiváló indiai fizikus, aki az optikában végzett munkála­tairól ismert. Emanuel d’Astier de la Vi­­gerie (Franciaország), a beke­lt arcosok mozgalmának egyik első részvevője, Joliot­ Curie fegyvertársa; Maria Rosa Olivér, argentí­nai újságírónő és közéleti sze­mélyiség, akit a latin-ameri­kai országokban jól ismernek a békepolitikát védelmező fel­szólalásaiból ; Nyikoláj Tyihonov ismert szovjet költő, a Szovjet Béke­védelmi Bizottság, elnöke; Udalkendavala Saranankara There buddhista pap, ceyloni közéleti személyiség, aki annak idején felhívást intézett arra, hogy tiltakozzanak az angolok karácsony-szigeti hidrogén­­bombon-robbantásai ellen; Daniia Dolci olasz író, a há­borús tömbök politikája ellen, valamint az atom- és hidro­génfegyverek eltiltásáért ví­vott harc tevékeny részvevője. Heinrich Brandweiner (Auszt­)— Mi a nézete országaink és pártjaink együttműködé­sének további távlatairól? — A Magyar Népköztársa­ság és a Csehszlovák Köztár­saság országai, népei és forra­dalmi munkáspártjai közötti testvéri jó viszony az utóbbi időszakban jelentős mérték­ben erősödött. Ebben nagy szerepet játszott az a tény, hogy az ellenforradalmi tá­madás időszakában az egész magyar nép látta: a csehszlo­vák elvtársak, vezetők és egy­szerű­ dolgozók egy emberként mozdultak meg és siettek se­gítségére minden elképzelhető formában a bajba jutott ma­gyar népnek. Pártunk és né­pünk mindezért hálás cseh­szlovák elvtársainknak és az egész csehszlovák dolgozó nép­nek . Mi azonos célokért küz­dünk. Közösek barátaink s azo­nos ellenséggel állunk szem­ben. Küzdünk a szocializmus eszméjét kompromittáló, kor­látolt dogmatikusok és a szo­cializmus ügyét eláruló revizio­nisták ellen. Harcolunk a bur­­zsoá reakció, az imperialista agresszió és veszedelmes nép­csaló nézeteik — a nacionaliz­mus és a sovinizmus — ellen. Közös a szomszédunk, legjobb, legdrágább közös barátunk, a Szovjetunió. Eszméink céljai és érdekeink azonossága fel­hőtlenné tette barátságunkat és semmi kétség, hogy az a jövőben népeink javára mind erősebb és erősebb lesz. — Felhasználom az alkalmat, hogy boldog új esztendőt és új sikereket kívánjak a Rudé Právo útján a testvéri Cseh­szlovák­ Köztársaság népeinek. Külön hálámat fejezem ki No­­votny és Sirorcy elvtársaknak, a párt és állami funkionáriu­­soknak, az egyszerű csehszlo­vák dolgozóknak azért a ba­ráti fogadtatásért, amelyben útjukon mindenütt rész­esítet­­ték az elmúlt hónapokban Csehszlovákiá­ban járt magyar küldöttséget. Kia­, a gráci egyetem nemzet­közi- és egyházjogi professzora, aki éveken keresztül vezette az osztrák békemozgalmat, ak­tívan szorgalmazza a leszere­lést és a vitás nemzetközi kér­dések békés megoldását. A Lenin-díj­ak adományozá­sáról szóló határozatot Dmit­­rij Szkobelcin, a Nemzetközi Lenin-díj Bizottság elnöke, Ruo Mo­zso, Louis Aragon, a bizottság alelnökei, valamint Grigorij Alekszandrov, John Sternal, Jan Demboivski, Anna Seghers, Pablo Neruda, Mihail Sadoveanu, Szingh Szokhi és Hja Erenburg, a bizottság tag­jai írták alá Külpolitikai hírek A (Taskent, TASZSZ) A­. Üzbég SZSZK legfelső Taná­csának elnöksége Manszur Mirza­ Ahmedovot nevezte ki a köztársaság minisztertanácsá­nak elnökévé. Szabri K­amalo­­vot felmentették­ a miniszter­­tanács elnökének tiszte alól, mert az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárává választották. A (New York, Reuter). A közlekedési dolgozók szakszer­vezetének csaknem 5000 tagja túlnyomó többséggel a sztrájk mellett szavazott, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy új év napján megbénul New York­ban a közlekedés. Kiosztották a népek békéjének megszilárdításáért adományozott nemzetközi Lenin-dánt Magyar Nemes ____% 1957 — az erőviszonyok megváltozásának éve A TÖRTÉNELEM KRÓNI­­­­KÁSA, ha majd megfelelő­­ távlatból értékeli 1957 nem­­­­zetközi politikai eseményeit, a­ megállapíhatja, hogy ennek az­­ évnek legjellemzőbb vonása a kor két fő irányzatának harca volt: a hidegháborús politikáé­­ egyrészt és a békés együttélés elvét és gyakorlatát valló irányzaté másrészt. S bizo­nyító tényeket sorol fel annak igazolására, hogy e tizenkét hónap leforgása alatt soroza­tos vereségeket szenvedett a hidegháborús politika és a meg­­félemlítési elméletek. E tények között lehet, hogy nem az első helyen, de bizonyára szere­pelni fog az úgynevezett »ma­­gyar kérdés« is, amelyet az ENSZ tizenegyedik, rendkívüli ülésszakán tűzött napirendre. Már maga a tény is, hogy az ENSZ egy nemlétező ügyet tárgyalt s özös bizottsága rá­galmaktól és hazugságoktól hemzsegő jelentést terjesztett a tagállamok küldöttei elé — nem a mi országunk népére mért csapást, hanem a nem­zetközi szervezet tekintélyén ejtett komoly sebet. Nem hát­ráltatta Magyarországon az el­lenforradalom után erőteljesen kibontakozó konszolidációt, és nem érte el alig rejthető tu­lajdonképpeni célját, egy nemzetközi méretű szovjetelle­nes kampány kibontakoztatá­sát sem. Az amerikai diplomá­cia minden manővere ellenére a békeszerető s a nemzetközi légkör megjavításán fáradozó országok küldöttei elítélték és leleplezték a propaganda­mesterkedéseket. A hidegháború légkörét táp­láló rendkívüli ülést és a bi­zottság jelentéséről folyó vitát igaza tudatában nyugodt mél­tósággal fogadta a haladó ma­gyar közvélemény. Négy hónap sem telt el azóta és a kreált ügyet annyira belepte a por, hogy még Cabot Lodge ameri­kai küldött legutóbbi Magyar­­ország-ellenes kirohanásai sem­­ tudták­­felkelteni az érdeklő-­ dést az ENSZ üléstermében.­­ A KÖZVÉLEMÉNY ÉRDEK­LŐDÉSÉT már a rendkívüli­­ ülés idején sokkal inkább le­kötötte a Közel- és a Közép-­­ keleten veszélyesen feszültté­­ vált helyzet Ennek közvetlen­­ kiváltó oka a független és a függetlenségre törekvő arab országok belügyeibe történt beavatkozás volt az Egyesült Államok, Anglia és Francia­­­­ország részéről. Az Egyiptom- i­rán uralmát vesztett gyarmati rendszer Szíriában próbálta kárpótolni magát és megkísé­relte, hogy az­­Eisenhower­­doktrína hatáskörébe vonja a gazdasági és stratégiai szem­pontból fontos országot. Eszkö­zeiben nem volt válogatás, a Szíriában gondosan előkészített puccs meghiúsulása után Tö­rökországnak szánta a fősze­repet. A török—Szíriai konflik­tus kirobbanását és ezáltal egy új háborús tűzfészek keletke­zését azonban megakadályozta az arab országok kibontakozó egysége és határozottsága, amelyet pozitív irányban tá­mogatott a Szovjetunió és számos békeszerető ország gyors, hathatós állásfoglalása. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete ezúttal jó szolgálatokat tett a béke ügyének és alap­okmánya szellemében járt el, amikor a közgyűlés napirend­jére tűzte Szíria panaszát és lehetővé tette küldöttségének, hogy a legszélesebb közvéle­mény előtt tárja fel a mester­ségesen szított közép-keleti feszültségben rejlő óriási ve­szélyeket. E veszély okait ter­mészetesen nem sikerült kikü­szöbölnie a világszervezetnek, hiszen egy többségében kapita­lista országokat képviselő szer­vezet nem juthat el az imperia­lizmus gyarmati rendszerének bírálatáig. A panasz megvita­tásának egyik lényeges ered­ménye — a közel- és közép­keleti térségben a feszültség bizonyos mértékű feloldásán kívül — az is, hogy a realitás talaján álló nyugati körökben komoly kétségeket, ébresztett az Eisenhower—Dulles-elv használhatósága iránt. AZ ERŐPOLITIKA KU­DARCÁT betetézte az év "szenzációja", az első szovjet­­ mesterséges hold felröpítése,­­ miután sikerrel próbálták ki az interkontinentális ballisz­tikus rakétát. A Föld első útitársának, a Szputnyik I- nek a világűrből adott "hipp­­iolpp" jelzései valóban döbbe­netes hatást keltettek. E hatás természetesen lényegében kü­lönbözött egymástól a világ más és más pontjain. A szo­cialista tábor országaiban az öröm és a jogos büszkeség ér­zésével fogadták az óriási tu­dományos felfedezést, amely megnyugvást és őszinte el­ismerést váltott ki a békére vágyó emberek körében. A Szovjetunió eredménye hete­kig a világsajtó első oldalán szerepelt, azokkal a vezércik­kekkel és kommentárokkal együtt, amelyek meghúzták a lélekharangot a dullesi erő­politika felett. A megfélemlí­tés addig csalhatatlannak hitt elveivel együtt temették a Szovjetunió "elmaradottságá­ról" táplált illúzióikat. A Szputnyik I. és élő­lénnyel keringő társa, a Szput­nyik II. visszavonhatatlanul elavulttá és nem kis mérték­ben nevetségessé tette a be­hozhatatlan amerikai ipari és tudományos fölényről hangoz­tatott frázisokat." A különböző pártálású nyu­gati lapok és­ a politikusok egy része is felismerte, hogy a Szputnyik megjelenésével lényegesen megváltoztak a vi­lágban az erőviszonyok. Ebben a valóban reális megvilágítás­ban vették bonckés alá a dul­lesi külpolitika irrealitásait. Következtetéseikben főként a szovjet tudományos eredmény katonai oldalát hangsúlyozták, nyilvánvalóan azzal a célzattal is, hogy tetemes összeggel nö­veljék Nyugaton a katonai ki­adásokat. A Szovjetunió a fel­fedezés tudományos jelentő­sége mellett természetesen nem hallgatta el annak strat­­tégiai vonatkozásait sem, s félreérthetetlenül leszögezte, hogy az interkontinentális bal­­lasztikus rakéta, háború ese­tén, véget vet Amerika te­rületi sérthetetlenségének. A­­ szovjet külpolitikának a Szput­­y­nyik megjelenését követő­­ konstruktív lépései pedig csat­­t­­anós választ adtak arra az el­képzelésre, mintha a szocialista­­ ország politikájában valami­­­­féle fordulat következnék, s a Szovjetunió véget vetne a­­ békülékenység korszakának. Az ENSZ ülésszakán és azonkívül is a szovjet kormány által a leszerelés kérdésében tett erőfeszítések következetes folytatását jelentik a békés egymás mellett élés elvén nyugvó politikájának. A lesze­relési albizottság tárgyalásai során és a világszervezet kere­tében nem sikerült eredményt elérni, még a nukleáris kísér­letek egy bizonyos időre szóló felfüggesztése kérdésében sem. A sok éves meddő harc tapasz­talatai késztették a Szovjet­uniót arra az elhatározásra, hogy kilépjen a leszerelési bi­zottságból és az eredményte­lenségre kárhoztatott szűkkörű bizottság hely­ett az ENSZ va­lamennyi tagállamát magában foglaló állandó leszerelési al­bizottság felállítását javasolja. KÉT NAGY JELENTŐSÉ­GŰ NEMZETKÖZI ÉRTE­KEZLET állt az érdeklődés­­ középpontjában 1957 utolsó két hónapjában. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. év­­­fordulójának megünneplésére­­ Moszkvában tartózkodó kom­­­­munista és munkáspártok ve­­­­zetői megtárgyalták a nemzet­közi munkásmozgalom legfon­­­tosabb problémáit és eszme­­i cseréjük eredményeként köz­­­zétették a szocialista országok­­ pártjainak Nyilatkozatát és a­­ hatvannégy párt képviselőinek , Békekiáltványát. A két doku­­­me­ntum egyrészt a szocialista­­ tábor országainak elvi egysé­­­gét és teljes nézetazonosságai­t tükrözne minden lényeges kér­­­désben, másrészt pedig újólag­­ tanúsította a nemzetközi mun­­­­kásmozgalom vezető erőinek­­ azt a következetességét, hogy­­ egyetlen lehetőséget sem hagy­­­nak kihasználatlanul a háború­­ elkerülése és a békés egymás­­t mellett élés megvalósítása ér­­r­dekében. Moszkva után a NATO veze­tők párizsi tanácskozása felé­­ forduló közfigyelem két sor-­­­kalatos probléma felé összpon­­t­­osult: megtalálják-e a nyugat­i vezetők a tagállamok között­i ellentétekből kivezető utat? S­­ milyen választ adnak a Bul­­anyín levelében foglalt köz­­s­emén­yezések­re ? Az ellentétek evezetését az amerikai politi­­kusoknak az értekezletet meg­főző kétoldalú tárgyalásokon arányos mértékig sikerült el­érniük. A látványosan megren­­dezett tanácskozás azonban l lglényeg­esebb kérdéseiket il­­etően nem érte el eredeti célk­etűzését. Az atlanti egység rém bontakozott ki a kívánt­­demonstratív erővel, sem az amerikai rakétatámaszpontok nyugat-európai elhelyezését, sem pedig a Bulganyin leve­­elére adandó választ illetően. A józan európai közvélemény elég erősnek bizonyult ahhoz,­­hogy a Szovjetunióval folyta­tott tárgyalások gondolatát ne lehessen egyszerűen kizárt do­lognak tekinteni. A közvéle­mény és a politikai szükség­­szerűség hatására elképzelhető­ a jövő év megérleli a hivata­los atlanti külpolitika bizo­nyos fokú reálisabb átértékelé­sét és felülvizsgálását. AZ ESZTENDŐ ZÁRÓAK­KORDJA kétségtelenül a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak nagy jelentőségű decem­beri határozata, amelyet a pá­rizsi NATO-ülésre adott vá­lasznak is tekinthetünk. A ha­tározat újból megkísérli, hogy elmozdítsa a holtpontról a le­szerelés ügyét. Megismétli a szovjet kormány és más szo­cialista országok korábbi ja­vaslatait, így Lengyelország­nak az atommentes övezetre vonatkozó ajánlatát. Ha a hét pontból álló javaslatnak mind­össze egy pontját fogadnák is el a nyugati hatalmak, mér nagy lépéssel távolodna el az emberiség a háborús "szaka­dék" széléről és a béke meg­növekedett reményével kezd­hetné az új esztendőt. A ja­vaslatokon kívül a Legfelső Tanács ismét kezdeményező lépéseket tett a leszerelés gya­korlati megvalósítása terén. Határozatában megbízta a szovjet kormányt, vizsgálja meg a szovjet fegyveres erők további csökkentésének kérdés­­ét. Gromiko ugyanakkor a szovjet kormány nevében in­dítványozta, annak érdekében, hogy a leszerelés ügyét kive­zessék a zsákutcából, hívják össze az ENSZ külön üléssza­kát, vagy hívjanak össze érte­kezletet ebben a tárgyban. E konstruktív kezdeménye­zéseket még a legelfogultabb nyugati publicisták sem hagy­hatták figyelmen kívül és nem illethették a szokások "propa­ganda gesztus" jelzővel, anél­kül, hogy ne váljanak nevetsé­gessé a közvélemény szemé­ben, amelynek józan rétegei előtt épp az idei évben vesz­tették el maradék hitelüket a szovjetellenes amerikai pro­paganda sablon­szólamai. E szólamok közül is talán a bi­zalom kérdését emlegették leg­gyakrabban az utóbbi időben — a frázisok természetének megfelelően —­ ködös és a gya­korlattól elvonatkoztatott for­mában. Amíg nincs bizalom, nem lehet tárgyalni... Bizalom nélkül nem oldható meg a le­szerelés ... Ilyen és ehhez ha­sonló megfogalmazásokat ol­vashattunk a dullesi politika híveinek tollából. Való igaz, hogy a szocialista tábor és a béke híveinek tábora a NATO tagállamok részéről 1957-ben nem tapasztalhatott egyetlen olyan lépést sem, amely az oly sokat emlegetett bizalom lég­körének megteremtéséhez já­rult volna hozzá. Ennek elle­nére a Szovjetunió újból kö­zeledett a legfontosabb kérdés megoldása felé, méghozzá egy­oldalúan, ha úgy tetszik, va­lóban demonstratív módon. A "propagandának" ez a le­hetősége, amikor egy nagyha­talom cselekedetekkel bizo­nyítja békés szándékát, adva van bármely ország számára. Csak élni kell vele. A JELENLEGI NEMZET­KÖZI HELYZETET értékelve Hruscsov a minap hangsúlyoz­ta, hogy most érnek meg a béke megszilárdításának ked­vező feltételei. A nyugalomra és békés életkörülményekre­ vágyó emberek azzal a re­ménnyel néznek 1958 elé, hogy ez lesz a hidegháború leáldo­­zásának esztendeje s a két rendszer versenye — ha nem is további komoly erőfeszíté­sek és zökkenők nélkül —, de előbb-utóbb áttolódik a gazda­sági és a kulturális élet terü­letére. Somogyi Nóra

Next