Magyar Nemzet, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-26 / 48. szám
Szerda, 1958. február 28. Ifiül ISI Lili Fllií/lll A MAY KÁROLY-VITA, amelyet a Könyvbarát című folyóirat indított, már régen esedékes volt. Az irodalmi közvélemény ugyanis két részre szakadt May Károly műveinek megítélésében. Az egyik tábor őszülő fejjel, de ifjonti szívvel hevül gyermekkorának kedvenc írójáért, a másik tábor pedig fiatal koponyával és fiatal szívvel ront neki a szerintük elavult kalandregények elavult szerzőjének. Most el kell dönteni — ha ugyan lehet —, hogy melyik tábornak van igaza! Vagy egyiknek sem?-" Bőrharisnya és Vadölő, Strogoff Mihály és Sándor Mátyás, Winnetou és Old Shatterhand, Nemecsek és Szihalmi Pál, ezek az ifjú korunkban hozzánk szegődött regényhősök, mind-mind örök útitársai azoknak a magyar olvasóknak, akik ma életük deléhez közeledek, vagy túl is jutottak azon. Cooper, Verne Gyula, May Károly, Molnár Ferenc és Bródy Sándor regényalakjai addig élnek bennünk, amíg mi élünk. Molnár Ferenctől származik az a megállapítás: "Aki a gyermekek lelkébe horgonyozta le a jövendőjét, örökké él." (Ebben van ugyan némi túlzás, de annyi kétségtelenül igaz, hogy aki a fiatalokra bízta a művelt, az mindaddig él, amíg ezek a fiatalok meg nem öregednek és sírba nem szállnak.) Mi, akik fiatalon ismerkedtünk meg az előbb említett írók műveivel, szeretnénk, ha fiaink is odaállíthatnák könyvespolcaikra . Az utolsó mohikán, a Vadölő, a Grant kapitány gyermekei, A rejtelmes sziget, A Pál utcai fiúk és Az egri diákok mellé — May Károly néhány regényét, így a Winnetou-t, Az Inka örökségé-t és Az Ezüsttó kincsé-t. Nekünk az az érzésünk, hogy May Károly legjobb művei semmiképp sem árthatnak, sőt csak használhatnak a fiatalságnak! Rónaszegi Miklós, mint más korosztályok szószólója, viszont úgy véli, hogy "May Károly rossz író; hogy regényhősei jelentős részben "elvetemültek; hogy regényalakjainak társadalmi és egymásközötti kapcsolatai "semmitmondóak"; hogy May Károly "képtelen a hangulatteremtés, a jellemrajzolás, a cselekedtetés és beszéltetés klasszikus módszereivel élni«. A Könyvbarát vitaindító cikkének szerzője tagadja May Károly néprajzi tudását és pedagógiai képességeit is, kifejtve, hogy regényei csak a primitív olvasókat elégítik ki. Még szerencse, hogy nem kívánja a bárhol fellelhető May-könyvek azonnali elégetését, hanem hozzájárul ahhoz, hogy egy vagy két regényét megjelentessék. Helyes, ha tudjuk, hogy a Szovjetunióban May Károly műveinek egész sorát adták ki, és senki sem félt attól, hogy ebből kár származhat! Helyes, ha arról sem feledkezünk meg, hogy — mint a Berliner Zeitungban olvastuk — a Német Demokratikus Köztársaságban May-sorozatot készítenek elő! Amikor a Német Demokratikus Köztársaságban egy-két év előtt az írók és könyvkiadók megvitatták a May-kötetek kiadásának lehetőségét, kitűnő német írók egész sora állapította meg. May művei becsületességre, szívósságra, emberiességre, a színes bőrűek megbecsülésére és a faji gyűlölet elítélésére nevelik az ifjúságot. Ugyanakkor néhány író rámutatott arra, hogy a szenilis Hindenburg minden idők legnagyobb írójának tekintette és a jelzőre nem szoruló Hitler kedvenc szerzőjének minősítette May Károlyt. Ennek a két dicséretnek köszönhette a Winnetou és Az Inka öröksége szerzője, hogy sokan a német faji felsőbbrendűség hirdetői közé sorolták és egyszerűen kiátkozták, amit pedig semmiképp sem érdemelt meg. Lehet, hogy May Károly regényeiben szépszámú néprajzi hiba található, de ugyanakkor több May-kutató arra az eredményre jutott, hogy művei földrajzi és természetrajzi szempontból — apróbb, könynyen kijavítható tévedésektől eltekintve — kifogástalanok. Az író nemcsak fantáziájának szárnyalását követte regényeinek elkészítése közben, hanem egyfelől bejárta az észak-afrikai kikötőket, és rengeteg személyes élményre alapozta alkotásait, másfelől — miként hagyatékából kiderül — háromezer kötetes tudományos könyvtárból szedte össze adatait. Nem állítjuk, hogy May Károly művei döntő segítséget adhatnak ifjúsági irodalmunknak, amelynek nagy lendítőerőre lenne szüksége. Azt sem állítjuk, hogy e művek nélkül nem nőhet fel új magyar fiatalság. De, igenis, az a nézetünk, hogy May Károly műveinek kiadásából semmiféle baj nem származhat és a fiatalság természetes kalandvágya semmiféle szempontból sem terelődik helytelen irányba. Rónaszegi Miklós is kénytelen megállapítani, hogy May Károly műveit nem szabada ponyvákkal, a comicsokkal, a Cinkékkel, vagy a gyengébb Donászykkal" egy sorba állítani. Amit azonban e mondat előtt leírt, az voltaképp kísérlet arra, hogy May Károlyt a ponyvaírók vagy ponyvaírókhoz hasonlók színvonalára süllyessze. Kár a fáradságért! Teljesen egyetértünk viszont a Könyvbarát cikkírójának azzal a befejező követelésével: »Ne kívánja senki, hogy új May-kultusz szülessék.* Nemi Új May-kultuszt senki sem akar! Egy új May-kultusz ugyanolyan kártékony lenne, mint May lepocskondiázásának mai divatja! Egyikből sem kérünk! * "BARÁTOM — A KÖNYV*, ez a címe annak a nagyon érdekes füzetnek, amelyben a Csongrád megyei tanács és a Móra Ferenc Irodalmi Kör adta ki az egyik irodalmi pályázatára beérkezett legsikerültebb műveket. Jakab Zoltán, Tornyai Károly és Major Judit, három hódmezővásárhelyi diák, arra a kérdésre válaszolt, hogy miért szereti és miért tekinti barátjának a könyvet. A fiatalok pályamunkáinak legfőbb értéke, hogy — élményszerző és igaz írások. Jakab Zoltán elmondja, hogy nagyanyjának szép meséi és később az első, jól megválogatott meséskönyvek vezették el őt a könyvek szeretetéhez. A szépirodalmi művek elősegítették iskolai tanulmányainak elmélyítését is. "Ha földrajzórára kell megtanulni — olvassuk pályamunkájának egyik részében — a szélességi és hosszúsági fokokat, azt nehéz megérteni, de ha Jules Verne Tizenötéves kapitányához szegődöm útitársul, milyen egyszerű a kérdés. Ilyenkor már én vettem elő a földrajz könyvet, hogy utánanézzek és tisztázzak hiányos ismereteket, ismeretlen fogalmakat és itt már a komoly tanulás is szinte játéknak tűnt.« Nemcsak érdekes, hanem mélyenszántó gondolatokat is tartalmaz Jakab Zoltán írásának az a szakasza, amely azzal foglalkozik, hogy a könyvekhez fűződő barátság alapjai közé tartozik »az olvasás etikája-e. Arról a tudományról van szó, mit és mikor olvassunk. Tornyai Károly pályaműve arról az útról beszél, amelyet a fiatal diák a "mesemondóktól" a valóság ábrázolásának néhány mesteréig és ezektől általában a realista regényig tett. Izgalmasan tárja elénk, hogy miképp vergődött Jókai és Mikszáth között, és hogyan pártolt el végül Jókaitól Mikszáthoz. A három diák annyi vitaanyagot sűrített pályamunkáiba, hogy néhány régi eszszéírónk is jogos irigységgel tekinthet fiatal kollégáira! Ezek a fiatalok gondolkodtak! És gondolkodva írtak! Sós Endre Magyar Nemzet Heves megyei napok az idén Szabadtéri játékok jövőre Egerben Érdekes, új jelenség kulturális életünkben, hogy a vidéki városok egyre több országos ünnepségre, kiállításra készülnek. Nemrégiben két város nyári progamjáról adtunk hírt: Szeged ismét felújítja a szabadtéri játékok hagyományait, Gyulán pedig országos táncfesztivál lesz nyáron. Most Eger áll elő színes, szabbadtéri nyári műsorok terveivel. Mit tagadjuk, sok minden van a tervben, megvalósítása nem lesz könnyű, Eger város tanácsa abból indul ki, hogy azt kell náluk szabad téren bemutatni, amit másutt nem láthat a közönség. Van ilyen különlegessége a városnak: a huszonöt esztendeig e falak között élő, s itt eltemetett nagy író, Gárdonyi Géza alkotása, az Egri csillagok. Ezt a regényt, melynek minden sorából Eger történelmi levegője árad, illő is, hogy méltó köntösben színpadra alkalmazva, itt adják elő. Az elgondolások szerint a regényt újból kellene dramatizálni, a helyszínhez alkalmazkodva. És ez a helyszín nem akármilyen: az egri vár festői környéke adná a keretet, a vártető pedig a nézőtér és színpad helyét. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség már hozzájárult ahhoz, hogy itt adják elő az Egri csillagokat. A színpad hármas tagolású lenne. Alul a régi, XII. századbeli székesegyház korfala volna a keret, középütt zajlana le a cselekmény, felette pedig a nagy felvonulásokat, tömegjeleneteket láthatnék. A tervből már annyi a reális valóság, hogy az egyik tervező vállalat megkapta a megbízást a színpad és a 2000 személyes tribün elkészítésére. A szabadtéri játékokon még két másik darab szerepelne. Szeretnének előadni egy Vidroczkiról, a helyi népromantika hőséről szóló daljátékot, melynek szövegét Innocent Vincze Ernő, zenéjét pedig Farkas Ferenc készítené el. Végül Heves megyei népi motívumokra épült táncjátékot is bemutatnak majd a program szerint. A táncjáték meséjét Szölősi Gyula, a megyei népművelési csoport vezetője saját gyűjtései alapján írta, zenéjét Vaszy Viktor szerezte, A táncjáték címe: Kiskondás. A múlt hónap végén megyei értekezleten, országos szakemberek bevonásával beszélték meg a legfontosabb kérdéseket. Itt dőlt el az is, hogy a szép programot idén már nem lehet megvalósítani, inkább alapos előkészítés után jövőre, 1959-ben kezdik meg az egri szabadtéri játékokat. De akkor már azzal az igénynyel, hogy ez évenként visszatérő alkalom lesz — külföldiek számára is — Eger szépségeinek, nevezetességeinek bemutatására. A Hazafias Népfront megyei bizottsága úgy járul hozzá e tervekhez, hogy az Eger Vára Barátainak Köre bevonásával társadalmi munkára kéri fel a város és a megye lakosait, s tevékenyen részt vesz a szervezésben is. Társadalmi munkára egyébként sok szükség lesz, mert ma még a vár meglehetősen elhanyagolt állapotban van, a régebben abbahagyott ásatások folytatása nélkül nehezen elképzelhető a szabadtéri játékok megrendezése. De Eger nemcsak a holnapra gondol. Már az idén nyáron is fontos kulturális események színhelye lesz e kedves, patinás város: az úgynevezett Heves Megyei Napokat rendezik meg, júniustól egészen őszig. A sok esemény a IV. dalos ünneppel kezdődik június végén. Az első egri dalosünnep ötven évvel ezelőtt zajlott le, ennek a szép hagyománynak a folytatása lesz az idei, amelyre harminc észak-magyarországi és tíz más vidékről érkező kórust várnak. A dalos ünneppel egy időben sok kiállítást terveznek, köztük iparit, mezőgazdaságit, egészségügyit is. Nagyon érdekesnek ígérkezik a Dobó István múzeum terve: az ünnepségekre — ha lehetséges — nyilvánosság elé tárják a volt líceumi képtár anyagát, amelyben nagyszerű művek, a többi közt XVI., XVII. századbeli németalföldi és olasz festők, Mednyánszki és Barabás Miklós képei várják a látogatókat Szeretnének egy török hódoltság korabeli kiállítást is rendezni, ehhez sok segítséget várnak az Iparművészeti Múzeumtól. A dalos ünnepség után júliusban, a Heves megyei népi zenekarok versenye következik, ahol a negyvenöt öntevékeny zenekarnak legalább egyharmadára számítanak. Ezt a megye tánczenekarainak, táncolóinak versengése követi majd és a Heves megyei naplókat az immár hagyományossá vált nagyszabású ifjúsági béketalálkozó fejezi be, a számítások szerint 20—25 000 részvevővel. Itt azután minden lesz, ami a fiatalságnak kedves: karnevál, felvonulás, hatalmas bál. A Heves Megyei Napok népszerűsítésére a megyei tanács kisterjedelmű havi lapot szeretne kiadni, sok hírrel a készülődésről és a tervekről. ,S miközben már az idei ünnepségek előkészítésén dolgoznak, máris gyűjtik az elgondolásokat a jövő nyár nagy programjára, az egri szabadtéri játékokra. Gábor István !!l!!llll!lll!lllllllllllll!ll!l!l!lll!!!!!!!!i!!!!!!llllllllllllll!!!!lli m Emwmm Fiatal karmesterek és egyebek Először vezényelte a Sevillai borbélyt *— Borbély Gyula. A Rossini-vígopera így még egy "borbéllyal" gazdagodott, s tagadhatatlan, hogy a "névrokon-- előnyös tulajdonságokkal mutatkozott be a karmesteri pulpitusnál. Rossini megveregethette volna a vállát: "Bravó, fiatalember, önnek tetszik az én muzsikám." Valóban, Borbély Gyula szemmel léthatóan maga is élvezte a frissen pezsgő Rossini-zenét, s a saját örömeit árasztotta szét a közönségre. Figarót Reményi Sándor énekelte, Almaviva gróf szerepében Külkey László először lépett színpadra. A többször már elismerően méltatott fiatal tenorista Indiszpozícióval küzdött. Ettől függetlenül, az volt az érzésünk, hogy képességeit még meghaladó feladatra vállalkozott. De bőven kárpótolt Gyurkovics Mária villogóan bravúros Rosinája, és Székely Mihály nagyszerű Don Basciliója. A páratlan basszus orgánumot utoljára talán tíz éve hallhattuk ebben a remek buffo-szerepben; érthető volt az operalátogatók öröme a Székely—Don Basilóval való viszontlátás — és Viszonthallás — miatt. * Tóth Péter számára ünnepi alkalom volt a Bolygó hollandi előadása: először vezényelt Wagnert az Operaházban. Kezdjük dicsérettel: kitűnően oldotta meg a Wagner-karmester feladatát. Ösztönösen érzi a stílust, megvan hozzá a képessége, hogy a nagy romantikus zenét szenvedélyes viharaival és folytonos érzelmi hullámzáséval elevenen tudja tolmácsolni. Imponáló dinamikája mellé egy-egy szabadabban kezelt, sodróbb stringendő is kívánkozik még. A zenekar jelentőségét nem méretezi túl, sőtogyan is elkeltek a zenekari hatások, mivel a színpad nem nyújtott túl sok élvezetet. Az értékesek közül csupán Simándy Józsefet emelhetjük ki. Hosszabb külföldi vendégszereplésről hazatért kiváló teroristánk Erik szerepében szolgált rá a rokonszenvező tapsokra. Nem hallgathatjuk el, hogy Fodor János — aki Operaházunk egyik nagy erőssége — ezúttal ugyancsak kiábrándítóan énekelte a Hollandit. Kétségtelenül része volt ebben súlyos indiszponáltságának, de alighanem felkészületlenségének is. Nem beugrás volt! S még egy szerény észrevételt. A február 13-i Wagner* évforduló napján, sem előtte, sem utána Való nap, nem szerepelt Wagner az Operaház műsorrendjén. A feledékenység korrigálására pedig a 22-i Bolygó hollandi egyáltalán nem volt alkalmas! (SZJ) A szinkronstúdióban: szállnak a darvak A Pannónia Filmstúdió most készíti a "Szállnak a darvak" magyar hangját. Kis József nemzetközi Békedíjas rendező és az egész művészkollektíva, Császár Miklós hangmérnök, Valkó László rendező-asszisztens, Kamarás Anny gyártásvezető és Somló Éva dramaturg az igazi nagy művet megillető megrendüléssel végzik munkájukat éppen úgy, mint a színészek: Csernus Mariann, Bitskey Tibor, Buss Gyula, Mányai Lajos, Szirtes Ádám, Lászlóffy Kata. Mindegyikük rajong a filmért, lelkesek és spontán lelkiismeretességgel igyekeznek alaposan, minél tökéletesebben dolgozni. Somló Éva, a magyar szöveg írója azt vallja: ez élete legkedvesebb filmje. Miért? Mert őszinte, emberi, pátoszmentes és szűkszavú. Azt mondja: ezért volt könnyű — és egyben nehéz is a munkája. Ugyanúgy vélekedik Csernus Mariann is. — A legszebb film, amit láttam — mondja. — Szívbemarkol és megragad. Sőt, magával ragad. Természetes, igaz emberi asszonyi életet ábrázol, hitelesen és valóságosan, egyszerű eszközökkel, sőt, szinte eszköztelenül. Ezt elérni a legnehezebb, de talán a legszebb színészi feladat. A rendező azt mondja: — Ennek a filmnek a tartalmát épp úgy nem lehet elmondani, mint — mondjuk — Petőfi verse, a "Szeptember végén« tartalmát sem. Banális lenne. Miért? Mert a "Szállnak a darvak« elejétől végig a film nyelvén beszél, csodálatos filmszerűséggel. Bravúros eszközökkel eleveníti fel a némafilm ábrázolási módszereit, átformálva a hangosfilm lehetőségeire. A , maximumig fokozza ezzel a kifejezés erejét és érzelmi hatását. — A téma: a hűség. Éles konfliktussal fejti ki ezt, a hűtlenség ábrázolásával. Igazi tragédia — filmszerűen. Kis József ezután a rendezőt, Mihail Kalatozovot mutatja be. — Kitűnően ismeri a filmművészet — s benne az operatőr eszközeit és lehetőségeit. Eddigi filmjei már sejtették rendkívüli tehetségét. Ebben az alkotásában lenyűgöző érzelmi erő van. Lényegében Eizenstein és Pudovkin felfogásához tér vissza, az ő kifejező eszközeiket alkalmazza hangosfilmen. — Az operatőr, Vruszevszkij régi munkatársa Kalatozovnak. Ma talán a legnagyobb szovjet operatőr. Munkáját gondosság és technikai alaposság jellemzi. A színészek tökéletesen beleillenek a műbe. T. Szamojlova — Veronika alakítója — színészcsalád sarja. Ebben az első főszerepében felejthetetlen. — A "Szállnak a darvak" maradandó, felejthetetlen jelenetek sora, lenyűgöző és látványos, nem külsősége® értelemben és nem öncélúan. Mélyen és filmszerűen komponált jelenetek szakadatlan sorozatával fokozza a hatásosságot a végsőkig — fejezi be Kis József rendező. Zay László Vera Jindrachova, a hazánkban tartózkodó csehszlovák koloratúr-szoprán énekesnő február 28-án este fél nyolc órai kezdettel előadói estet tart a Művészeti Szövetségek Házában. Meghívók igényelhetők a Csehszlovák Kultúránál, Népköztársaság útja 25. szám alatt. HAYDN: „ÉVSZAKOK a Zeneakadémián Az "Évszakok" előadásának telt háza azt mutatja, hogy oratórium esteknek állandó és lelkes közönségük van. A hálás fogadtatás arról is tanúskodik, hogy a Haydn-oratórium több mint másfél évszázad után még ma is szinte változatlan, közvetlen hatást tesz hallgatóságára. A 18. századi tradíció, amely életre hívta, a korszak érzelmi divatja, amelynek nyomát magáia viseli, elhalványodhatott azóta; maga a mű friss és eleven mindmáig. Plasztikus és festői ábrázoló készsége, egyszerű és közvetlen kifejezésmódja, amely erőteljes s klasszikus egyensúlyú formákkal párosul, ma is megőrzi ható erejét. E szuggesztivitás titka — a pályája tetőpontjára jutott mester művészi érettsége mellett — az a meggyőződés és öntudat, amely a 18. század diadalmas humanista világnézetéből fakad, s amely ma sem téveszti el hatását. Lelkesedés és lendület nem hiányzott az előadásból, ez fűtötte az est egyik legfőbb szereplőjének, a Budapesti Kórusnak, s az irányító karmesternek, Forrai Miklósnak munkáját. A darab nagyvonalúsága így — ezt a közönség tetszése is igazolja — jól érvényesült az előadásban; jórészt persze maga a kompozíció felépítése is sugallja ezt a nagyvonalúságot. Talán, ha árnyalatokban is pontosabban kidolgozott lett volna az előadás — különösen ami itt-ott a zenekari kíséretet illeti — még többet nyerhetett volna a koncepció nagyvonalúsága. A szólisták közül Gyurkovics Mária kiegyenlített kultúrával énekelte szólamát; Ilosfalvi Róbert hangjának természetes szépsége inkább a magas fekvésekben érvényesült; Faragó András muzikális formáló készséggel — néhol talán kissé egyszínűen — énekelte szerepét. A szólisták megválogatása alapjában mégis szerencsésnek bizonyult. Az est hangszeres közreműködője az Állami Hangversenyzenekar volt. ( k. j.) . DR. HOMOKI NAGY ISTVÁNÍJ SZÍNES FILMJE. ÁLLATREGÉNY # &imkawiki BEMUTATÓ: MÁRCIUS 6 1