Magyar Nemzet, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

Szombat, 1950. március 1. Magyar Nemzet A társadalmi tulajdon védelmében Megalakult a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság A fővárosi tanács péntek délelőtt az Új Városháza nagy­termében Bolgár Miklós elnök­­lésével rendkívüli ülést tartott, amelyen megválasztották a Fő­városi Népi Ellenőrzési Bizott­ság tagjait. Megelőzőleg dr. Mikó József, a végrehajtó bi­­zottság titkára ismertette a népi ellenőrzési bizottság előtt álló feladatokat. Elmondotta, hogy az ellenforradalom hatá­sára a fővárosban sokhelyütt elburjánzott a fegyelmezetlen­ség, a spekuláció, és a társa­dalmi tulajdon megkárosítása. Az ellenőrzés hatékonyságának egyik legfontosabb tényezője a dolgozók mind szélesebb köré­nek bevonása a különböző vizsgálatokba. A népi ellenőrzésről szóló törvény alapján a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság tel­jes jogkörrel ellenőrzi majd a tanács államigazgatási szer­veit, az irányítása alatt álló hivatalokat, vállalatokat, in­tézményeket, szövetkezeteket, valamint a magánkisipar és magánkiskereskedelem tevé­kenységét. Az ellenőrzés kiter­jed azokra a minisztériumi irá­nyítás alatt levő vállalatokra, intézményekre, hivatalokra is, amelyek a lakosságot áruval, szolgáltatással­ látják el. Hang­­­súlyozta',­ flögy''á' bizottsák­­ási kor felel meg feladatának, ha szorosabbá teszi a kapcsolatot a tanács és a lakosság között, ha széles társadalmi alapon veszi fel a harcot a visszaélé­sek ellen. Gátat vetni a visszaéléseknek A továbbiakban Mikó József a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság hatásköréről szólott. Rámutatott, hogy tevékenysé­gük rendkívül nagy területet fog át, hiszen a fővárosi tanács irányításával ez idő szerint 274 ipari, szolgáltató, kereske­delmi, közlekedési, népműve­lési vállalat és középfokú irányítószerv működik. A kü­lönböző egészségügyi, oktatási, szociális és egyéb intézmények száma ennél is jóval maga­sabb. Ezek a gazdálkodó szer­vek évenként sok százmillió anyag- és béralapot használ­nak fel. Beszéde végén kérte a tanácsapparátus dolgozóit, a tanácstagokat, hogy adjanak meg minden segítséget a népi ellenőrzésnek. A bizottság Gitt­ai A beszámoló után három hozzászólás hangzot el. Erős Imre hangsúlyozta, hogy az ellenforradalom okozta károk helyreállításánál világosan be­bizonyosodott, mennyire szük­ség van olyan tömegeket át­fogó népi ellenőrzési szervre, amely a dolgozók segítségével gátat vet a visszaéléseknek. Varga Gyula szerint a népi el­lenőrzésnek nagyobb gondot kell fordítania a kisebb sérel­mek, a jogos panaszok orvos­lására, d­e nem szabad beleme­rülni,a­ részletkérdésekbe és elsősorban közérdekű vizsgá­latokkal kell foglalkoznia. Horváth Gyula javasolta, ne csak azok a tanácsi irányítás alatt levő vállalatok és intéz­mények tartozzanak az ellen­őrzés hatáskörébe, amelyek budapesti szükségletet elégí­tenek ki, hanem olyanok is, amelyek esetleg kivitelre dol­goznak. Ezután dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke, a fővá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága nevében a Budapesti Pártbizottsággal és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsá­gával egyetértve a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nöke. két elnökhelyettese és tagjainak megválasztására a következő javaslatot terjesztet­te elő: elnök: Gyárfás Kálmán, a Csepeli Vas- és Fémművek Csőgyárának termelési osz­tályvezetője. Elnökhelyette­sek: Káldor Gyula, az Or­szágos Munkásőrség Pa­rancsnokságának osztályveze­tője, dr. Vásárhelyi Boldizsár, a Műszaki Egyetem dékánja. Tagok: Tímár Mátyás, pénz­ügyminisztériumi főosztályve­zető, dr. Benedek Jenő, a Jo­gászszövetség főtitkára, Hartai Ferenc, az Óbudai Népkert Vállalat vezetője, Jochlik La­jos, a Budapesti Pártbizottság ipari és közlekedési osztályá­nak vezetője, Kolossa József, a Ganz Vagongyár csoportveze­tője, Fenyvesi Gáborné, a fő­városi tanács kereskedelmi ál­landó bizottságának elnöke, Sásdi István, az ipari állandó bizottság elnöke és Neményi István, a Beruházási Bank igazgatója. Az indítványt a tanácsülés egyhangúlag elfogadta és az­után a Fővárosi Népi Ellenőr­zési Bizottság tagjai letették az esküt. Az ülés befejezése előtt Z. Nagy Ferenc, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnökhelyettese szólalt fel és köszönetet mondott a fővá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának az előkészítő munká­latokért. Majd rámutatott ar­ra, hogy a népi ellenőrzés rendszere sem csodaszer, vagy varázsige. Akkor lesz jó, ha a tagok munkájukat lelkiisme­­resen ellátják. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a fővá­rosi tanács ezt a szervet a magáénak érezze, fogadja bi­zalommal és támogassa. A népi ellenőrzési bizottságok szervezete biztosíték arra, hogy, tagjai mindig a siépa ér­dekében tevékenykednek, fel­lépnek a társadalmi tulajdon védelm­ében, harcolnak a pa­zarlás, a felelőtlenség ellen. Hiszem, hogy a most megvá­lasztott népi ellenőrzési bi­zottság eredményes munkát végez. A kerületi népi ellenőrzési bizottságokat az illetékes ta­nácsok április 30-ig választják meg. A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai leteszik az esküt KÖNNYEBB LESZ A f-*^0 illlill!lll!llllll!llll|||||||||||ll!llllllll||!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllll t/V 9 0 9 Anyagmegtakarítási rendszabályok a kohó- és gépiparban Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán — éppen egy hó­nappal ezelőtt — Apró Antal miniszterelnökhelyettes az 1958. évi terv tárgyalásakor a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium munkájáról részleteseb­ben beszélt: elmondotta, hogy a minisztériumhoz tartozó vál­lalatok, iparágak összessége 836 millió forinttal túlteljesítette ugyan tervelőirányzatát, mun­kájuk nem minden tekintetben kielégítő. Főként az anyagta­karékosság terén lehet — és kell — többet tenni. Új technológiai eljárások csökkentik az anyagköltséget — Mi történt az országgyű­lés óta eltelt egy hónap alatt? — kérdezzük Szakácsi Lászlót, a minisztérium anyaggazdál­kodási osztályvezetőjét. — Természetesen, nem vál­tozott meg egycsapásra a hely­zet. Máról holnapra nem is le­het ilyen nagy jelentőségű, sok tízezer ember átgondoltabb, jobb munkáját követelő fel­adatot megoldani — s ha hoz­zá is kezdtünk, eredmény még nem látszik. — A kohó- és gépipari vál­lalatok a legtöbbfajta anyagot használják, nagy mennyiség­ben. Jelenleg vállalataink egész tevékenysége, a termelé­si terv és ennek alapján a lét­szám és béralap alakulása mind az anyaghelyzettől függ. A vállalati mérlegbeszámoló még nem mindenütt készült el, de annyit máris mondhatunk, hogy az anyagköltség 1957. évi mutatója csökkenést jelez az előbbi évekhez viszonyítva — ez a csökkenés azonban a ter­melésnek a munkaigényes gyártmányok felé való eltoló­dásából adódik s nem onnan, hogy az anyagtakarékosság már mindenütt megfelelő. — Az idei esztendőre az anyaghányad további csökke­nését tervezzük, új technoló­giai eljárások segítségével, s az anyaggazdálkodási, raktározási munka megjavításával ez sike­rül is. Nem készül el terv anélkül, hogy a mérnökök és konstruk­tőrök ne végeznének alapos számításokat, milyen lehetőség mutatkozik a gazdaságos anyagmegtakarításra. Szaká­csi László példát is mond erre: a Hazai és külföldi gyártmá­nyok súly-összehasonlítása sok esetben hátrányos számunkra. A Csepel Autógyár tehergép­járműveinél a hasznos terhe­lés és az önsúly aránya kedve­zőtlenebb, mint a hasonló ka­tegóriájú Steyr gépkocsinál. A Fémáru- és Szerszámgép­­gyárnak — főleg régebbi kon­strukciójú — esztergapadjai is nehezek, sok felesleges anya­got rejtenek. Előfordul az is, hogy a tervezett súlyt a való­ságban még mintegy 5—10 szá­zalékkal túl is haladják. A na­gyobb súly természetesen na­gyobb anyagfelhasználást je­lent, de azt is, hogy tervezőink és technológusaink sok helyütt túlzott "biztonsággal" számol­nak. A kohászathoz szükséges hőálló öntvények gyártásánál gyakran drága, import ötvöző­anyagokat rendelnek, holott erre nincsen szükség, mert fej­lettebb, rugalmasabb műszaki eljárás segítségével mindez el­kerülhető. Nem lesz „elfekvő” készlet . Hasonló bajokkal küzdött eddig bizonyos tekintetben hajó- és mezőgazdasági gép­gyártásunk is. A jövőben ez megszűnik: a konstruktőrök, tervezők szoros együttműködé­sével olyan technológiai eljá­rásokat vezetünk be ország­szerte, amelyek nem jelente­nek anyagveszteséget. Többé nem fordulhat elő olyan eset, mint amilyent a legutóbbi vizsgálat derített ki a Konver­­ta Gyárban: egy nemes, drága anyagból csaknem 70 kilóval többet utalványoztak ki, mint kellett volna, ezzel 40 000 fo­rint többletköltséget okoztak a népgazdaságnak. A jövőben kötelezővé tesszük a mennyi­ségi utókalkulációt, a megta­karítás vagy többletfelhaszná­lás egyetlen reális és lehetsé­ges mérlegét. Az anyagok táro­lásának, a raktárkezelésnek olyan organizációját vezetjük be rövidesen, amely lehetővé teszi, hogy ne legyen temér­dek -elfekvő­ készlet, ne le­gyenek felfedezetlen, elfelej­tett értékek egyes vállalatok raktáraiban, hanem a meglevő anyagok gyorsan jussanak ren­deltetési helyükre — s mindig mindenből legyen utánpótlás. — Reméljük — mondotta búcsúzóul Szakácsi László — hogy néhány hónap múlva olyan számadatokat is közöl­hetünk, amelyek meggyőzően bizonyítják: a kohó- és gép­ipar gazdaságosabban dolgozik, mint 1957-ben. (1.) Egy érdekes Móricz-dokumentum és hófúvások voltak azon a té­len. A vonatok járása is telje­sen bizonytalan volt. Móricz Zsigmond azonban öccsétől, Móricz Miklóstól értesülve a tanfolyam kezdetéről, azonnal vonatra ült, és szerencsésen meg is érkezett Sárospatakra. Az állomásról egyenesen a megnyitó ünnepélyre ment. “Kedves meglepetés — olvas­hatjuk a tanfolyam kőnyoma­tos lapjának, a Kerékvágás­nak egykorú tudósításából —, hogy a népfőiskola első napján megjelent közöttünk Móricz Zsigmond, a kiváló magyar író és azonnal bele is kapcsolódott a népfőiskola munkájába.* LÉLEGZETVISSZAFOJTVA hallgatta a 80 parasztifjú a nagy író saját felolvasásában pompás novelláját, a Barbáro­kat. Bevezetőül kedves közvet­lenséggel beszélt a hallgató­ságnak arról, hogyan is ír az író. Rövid előadását rögtönöz­ve mondotta el, s ennek szöve­gét, amely irodalmi érdekes­ségnek is számít, annak idején gyorsírással a következőkben sikerült megörökíteni: — Olyanról beszélek most — kezdte az író —, amit nem próbáltam. Visszaem­lékezem arra az időre, amikor kisdiák voltam itt Patakon. Negyedik gim­nazista koromban hozzám jött egy nyolcadikos diák, hogy írjak neki verset. Tud­tam, hogy tudok verset írni, de nem gondoltam, hogy lát­szik is rajtam. A verset meg­írtam, de nem mertem oda­adni. Az író ott kezdődik, hogy nem mer írni. — A tanár azt adja elő, amit tanult. Az a jó tanár, aki hozzá is ad, s előadás közben elfelejti azt, amit ta­nult. Az íróknak nincs isko­lájuk. Az írás nem gondolat­ból születik, hanem izga­lomból indul meg. Így szü­lettek a­­Barbárok­ és test­vérei. Szociális izgalomból született meg a legtöbb írá­som. Érez az ember valamit a közösségért, amit érettük akar kimondani. — Ezért mentem nóta­gyűjtő útra Szatmár megyé­be. Valóságos nótafákra ta­láltam. Egy leány 90 nótát mondott egyfolytában. Ezen az Utamon kérdezte egy asz­­szony: -Mit szed az úr?«­­Nótát meg mesét« — felel­tem. -A nyehességet! Rossz kereset lehet!* — dünnyögött az asszony. »Ne féltsd te az urat — szólt közbe a férje —, ingyen szedi a nótát, s a vásárban pénzért eladja.« — Nem kaptam ezekért a nótákért pénzt,­­nem is ad­tam ki. Azért kellett ez az út is, hogy bemehessek kis há­zakba, s megérezzemp azt az életet, amelyet ott élnek. A tarka cihák között jól érez­tem magam. A novellák en­nek a gyűjtőútnak az ered­ményei. Láttam a szegény­séget, ahol paszullyal, télen főtt kukoricával élnek. Lát­tam házi veszedelmeket. Egy alkalommal egy öregasszony éppen a magyar Jankóról diktálja nekem a mesét, ami­kor berohan egy fiatalem­ber, késsel a kezében, s ezt ordítja: -Levágom, vén ku­tya­" — megszégyenülve ment ki a feldühödött em­ber, amikor észrevett en­gem, az idegent. A meny és anyós harca volt ez, s a meny az anyós ellen uszított. — Ez a pillanat számta­lanszor felvillan bennem. Megéreztem a zabolátlan, féktelen indulatot, ahogy át­csap rajtam. Ez indokolja, miért van barbár vadság írá­saimban. Azért, mert tőle­tek kaptam, a nagyapáitok­tól. Érdekes a primitív em­berek élete. Primitív ember az, aki emberi érzésein nem tud uralkodni. Kultúrája van a primitív embernek is. Mély az ősi népnek, a pásztorok­nak a kultúrája. A pásztor másképpen dalol, mint a falu. A skálája is más. Néz­zük meg a primitív pászto­rok életét a »Barbárok« című novellámban, s aztán hozzáfogott a felolvasáshoz, halkan, s a parasztifjak mindvégig fe­szült érdeklődéssel hallgatták: Móricz Zsigmond halkszavúsá­­gával is le tudta nyűgözni hall­gatóságát. Hegyi József A FELSZABADULÁS ÓTA ez idén történt meg először, hogy az ország néhány vidé­kén a Hazafias Népfront kez­deményezésére ismét megkez­dődött a népfőiskolai oktatás. A népfőiskolának hosszú idő­re visszanyúló hagyományai vannak hazánkban, de Sáros­patakon rendezték 1935-ben az első olyan bentlakásos népfő­iskolai tanfolyamot, amelynek a tananyagában a mezőgazda­sági ismereteken kívül köz­ismereti tárgyak is szerepeltek. Minden télen három hónapon át neves írók, tudósok, művé­szek, mérnökök, mezőgazdá­szok tartottak előadásokat a hallgatóknak. Az előadók kö­zött volt többekkel együtt Móricz Zsigmond is. A nagy író — mint ismeretes — a harmincas évek végén rendkívül nagy érdeklődést ta­núsított minden olyan hazai kezdeményezés iránt, amelyből bármilyen szellemi vagy anya­gi gyarapodást lehetett re­mélni a paraszti élet számára. Semmiféle viszontagság, fá­radtság sem tartotta vissza at­tól, hogy egy-egy felbukkanó hír nyomán elinduljon, és egy új próbálkozás hasznáról sze­mélyesen is meggyőződhessék. ÍGY JELENT MEG a sáros­pataki népfőiskola negyedik tanfolyamának megnyitásán is 1940. január 23-án. Csontig ható fagyok, szörnyű viharok Nagy részvét mellett temették el Glatz Oszkár Kossuth-díjas festőművészt Glatz Oszkár Kossuth-díjas, kiváló művészt, péntek dél­után barátainak, növendékei­nek és tisztelőinek népes tá­bora kísérte utolsó útjára, a Farkasréti temetőbe. Az egy­házi szertartás után Doma­­novszky Endre, a Képzőmű­­szeti Főiskola főigazgatója mondott búcsúbeszédet a főis­kola tanári kara és az egykori növendékek nevében. — Többen állunk itt, volt növendékeid közül — mondot­ta­­—, akiknek emlékezetében még ma is élénken él annak a napnak az emléke, amikor először találkoztunk Veled, a Mesterrel. Találkozás a szó­nak legkevésbé sem hétköz­napi értelmében, a pályájukat kezdő fiatal festők első lépé­sének sorsdöntő eseménye volt ez. Nem voltál a félelmetes tekintély, a rettegett mester, minden szavadat a meleg sze­retet, az emberség hatotta át. A mesterségre nevelés legfon­­tosabbját megkaptuk Tőled, mert emberiességeddel a mű­vészet és a valóság iránti alá­zatosság érzését oltottad be­lénk. Hálásak vagyunk Neked ez­ért és mmiért csaknem egy ne­­­gyedszázados fáradhatatlan tár­zári működésed alatt mindvé­gig fiatal akartál és tudtál ma­radni, minden próbálkozásun­kat megértéssel és meleg sze­retettel segítetted. Hamar megértettük, hogy művészi ki­fejezésben csak annak van ér­telme és létjoga, aminek belső tartalma is van. Hálás, de megtört szívvel kísérünk utol­só utadra felejthetetlen, szere­tett Mesterünk: Glatz Oszkár. A temetésen küldöttség képviselte a Nógrád megyei Buják lakosságát, amelynek körében évtizedeket töltött a nagy mester, s akikről annyi szép és értékes képét festette. Nevükben Almási Miklós bu­­jáki iskolaigazgató mondott búcsúszavakat. Azután fel­hangzott a gyászdal, amely­nek hangjainál a gyászkocsira helyezték a koporsót és meg­indult a menet a sírhoz. Az egyházi szertartást köve­tően a mester egyik volt mun­katársa, Eötvös Gyula olvasta fel versét, amelynek ezt a cí­met adta: Buják üzent — Bu­ják búcsúzik. Ezután a sírba eresztették a koporsót, s a friss hantot rövidesen elborí­tották a kegyelet, a tisztelet és a hála virágai­, köztük az Or­szágos Béketanácsé, amelynek Glatz Oszkár is tagja volt, és a bujákiak hatalmas koszo­rúja. Újabb árhullám a Körösökön Kétóránként 7-8 centimétert emelkedik a visszint Elrendelték a másod­foki­ készültséget Az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság tájékoztatása szerint a Tisza felső szakaszán kisebb áradás keletkezett, amely már Técsőig apadóban van, Técső és Tokaj között pedig most vo­nul. Az áradásnál közreját­szott, hogy a Túr hirtelen meg­áradt. Az újabb tiszai árhul­lám komolyabban nem veszé­lyezteti a vidéket. A múlt heti nagyobb ár most Szolnoknál tetőzik 690 centiméteres víz­állással, s mivel itt a Tisza esése igen kisméretű, a levo­nulás még több napig elhú­zódik. A Duna felső szakaszán stag­náló vízállás van, Linz alatt pedig apad. Valószínű, hogy ez néhány centiméteres emel­kedést jelent majd Buda­pesten és a délebbi szakaszon is. A gyulai vízügyi igazgató­ság pénteken délben közölte, hogy a Körösök a Békés me­gyei szakaszon mindenütt ki­léptek medrükből, ezért a Fe­hér és Fekete Körösök felső szakaszain elrendelték a má­sodfokú készültséget. Itt a töltések oldalait már egy mé­ternél magasabban mossa a víz. S mivel a Tiszán is levo­nuló árhullám van, a Körö­sökből lassú a lefolyás. A kia­dós csapadék is gyarapítja a vizet, ezért kétóránként hét­­nyolc centimétert emelkedik a Körösökön a vízszint. A ro­mán vízügyi szervek jelzései szerint újabb, de kisebb ár­hullám várható, amely előre­láthatóan szombat éjjelre a Körösök magyar szakaszára érkezik. Beavatkozásra eddig még sehol nem volt szükség. A gyu­lai vízügyi főigazgatóság gon­dosan felkészült a védelemre. A veszélyes szakaszokon ké­szenlétben állnak a tehergép­kocsik, motoros szivattyúk és személyzetük. Az érdekelt vá­rosokban és falvakban a taná­csoknál is megszervezték az éjjel-nappali szolgálatot. Távíróoszlopokat döntött ki és közlekedési akadályokat okozott a vihar Inota környékén Péntekre virradó éjjel a Du­nántúl egyes részein többórás heves szélvihar tombolt. Az orkán az Inota és Várpalota közötti vasútvonalon teljesen meggátolta a vasúti közleke­dést. Ezen a szakaszon mint­egy 100 távíróoszlopot döntött le a szél, a vezetékek pedig többkilométeres szakaszon megrongálódtak. A vihar az inotai vasútállomás tetőszer­kezetét a sínek közé sodorta. Várpalotán a kidöntött távíró­oszlopoktól két tolatómozdony megsérült. A helyreállítási munkákban a pályafenntartó munkásoknak és a posta vonalépítőinek hon-,­védségi alakulatok segédkez­nek. A munkát gyors ütemben végzik, hogy mielőbb lehető­vé tegyék a November 7. Erő­mű­­ zavartalan szénellátását. Fuchsék 280 kilométerre vannak a végcéltól Dr. Vivian Fuchs angol tu­dós és a vezetése alatt haladó nemzetközösségi délsarki ex­pedíció 280 kilométerre köze­lítette meg a Scott-támaszpon­­tot, a délsarki szárazföldön át­haladó expedíció végállomását — jelenti a Scott-támaszpont­­ról az újzélandi sajtóügynök­ség tudósítója. A hátralevő út­szakasz már felderített terüle­ten át vezet és nem fog külö­nösebb nehézségeket támasz­tani. 5

Next