Magyar Nemzet, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-20 / 67. szám

Csütörtök, 1958. március 20. FILM KRÓNIKA ÉGI MADÁR Új magyar film Sok minden csábítja a né­zőt a moziba az Égi madár megtekintéséhez. A közönség minden új magyar filmet nagy várakozással, szeretettel fogad. Ez a film a talán legolvasot­tabb, legmegbecsültebb magyar író, Móricz Zsigmond elbeszé­léséből készült Új, fiatal szí­nésznőt avat, a még főiskolás Szabó Ildikót. Férfi főszere­pein olyan ifjú tehetség és olyan régi nagy színész oszto­zik, mint Szirtes Ádám és Kiss Ferenc. Az a Fehér Imre ren­dezte, akinek nevét egyszeri­ben ismertté tette első alkotá­sa, az itthon és külföldön egy­aránt nagy sikert aratott Ba­karuhában. A film megtekintése után szép jelenetek egész sorának emlékével távozunk. Miként első filmjében, Fehér Imre az Égi madárban is a bensőséges érzéseket tárja fel a legsike­rültebben, minden erőszakolt hatáskeresés nélkül, ízlésesen, kultúráltan ébreszt lírai han­gulatokat. Panni (Szabó Ildi­kó) és Miska (Szirtes Ádám) egymásratalálása, együttes ne­­kivágásuk az életnek, belopja magát a nézőkbe szűkszavú szépségével, melegségével. A hajnali táj úgy tárul ki előt­tük, mint ahogy a szívük egy­másnak. Megható Panni és Édes (Somogyi Erzsi) kapcsola­ta, kétfajta vergődésük, a két­féle aszonyi sors más és más, de egyként testet senyvesztő, lelket tépő markolásában. Édes alázatba görnyedt tartá­sa, remegése lányáért, vágya, hogy megkímélje attól a nyo­morúságtól, amely őt magát ilyenné gyötörte a hitelesen martézi figura, s új vonások­ban gazdag, a Somogyi Erzsi megformálta sok korábbi anyaszereppel összehasonlítva. Komáromi gazda (Kiss Ferenc) jellemének is azokat a vonásait árnyalta legfinomabban a ren­dezés, amelyek Panni iránti szerelmét mutatják. Kiss Fe­renc nagy színjátszó tudása megérteti, miért vállalja ez a vérbő férfi, a falu első gazdája még a megaláztatást is, hogy megtartsa magának asszonyát. Megrendítő éjjeli hazatérése az iskolabálból hazamenekült­kergetett Pantnijához. Szere­náddal békíti, csábítja az as­s­­zonyt, de összeroppan, meg­hátrál annak szenvedélye, ön­magát is emésztő szerelme elől Odaveti Panninak: -Reg­gelig ne várj hazat. Láncra köti a házőrzőt, s viszamegy a bálba. A fogda kulcsát a csendőrőrmesternek adja: eressze szabadon Miskát. é ő maga visszaül kártyázni. A szerelmes, öregedő férfi tra­gédiája, érzelmi alárendeltsége fűzi át e jelenetsort, s a szép színészi játékot Forgács Ottó érzékeny operatőri munkája gazdagítva mutatja. Még az ál­talában szépen fényképezett magyar filmek között is elő­kelő helyet foglal el az Égi madár. Premierplapjai kifeje­­zőek, külső felvételei szépek. Külön operatőri bravúr s hoz­zá rendezői, színészi remeklés Miska kocsmai birkózása a csendőrrel. Ez a film legfeszül­tebb pillanata. Ezt a feszültséget azonban kívülről vitték a filmbe, nem a cselekményből következik, az elbeszélésben még csak uta­lás sincs rá. Még nagyobb baj, hogy ez a jelenet a film drá­mai csúcsa s olyan további feszültségeket ígér, amilye­nekre hiába várunk. Baj ez már csak azért is, mert innen — köznapiasan szólva — esik a film s emiatt éppen azzal marad adós, ami lényege len­ne. Az Égi madár: Panni ket­tős drámája. A fiatal asszonyé, aki kényszerből, unszolásból, gőgből öregedő férfit választott s a kapáslányé, aki az első gazdához ment, hogy a falu fö­lé kerekedjék. De a selyem-­­ paplan alig takarja be éjsza­káinak szégyenét, s a falu a selyemrokon­vában is csak ka­páslánynak látja. Az elbeszélés , drámaiságát éppen Panni asz­­s­szonyi és társadalmi drámájá­­i­nak összefonódása adja meg.­­ Csak így válik érthetővé vér- : csevijjogása, amellyel Miskára uszítja a férjét. "Vért adtam i vérért! Vért fizessen értel­em- i bemért'« — követeli, rikácsol­ ;­ja az egész falu előtt s ebben­­ a maga széevenét szerencsét­­­­lenségét ordítja világgá. Így­y áll bosszút saját magán, amiért­­ Miska a szemébe vághatta: Eladtad mag­ad! Ezel a nagy drámával, egész pontosan Panni drámájának teljességével marad adós a film. Ez az egyik, de talán a legfőbb oka annak, hogy sok jó részlete nem áll össze egész­­szó. Könnyű lenne Szabó Ildi­kót elmarasztalni ezért. -Fia­tal színésznő, még tapasztalat­lan, nem birkózott meg a sok­színű móriczi figurával." An­nál könnyebb lenne azt mon­dani, mert van is benne vala­mi. De mégsem ez az igazság. S fölöttébb veszélyes is lenne egy ilyen megállapítás, hiszen nem egy kritika igyekszik a rendezők kedvét elvenni attól, hogy fiatal vagy éppen kezdő színészeket léptessenek fel fon­tos szerepben. Már­pedig saj­nálatos lenne, ha a rendezők letennének arról, amit az utób­bi néhány évben oly dicsérete­sen gyakoroltak. A magyar filmgyártás nyert azzal, hogy a főszerepekben nem ugyanaz a néhány színész váltogatja egymást. A "felfedezések" sok­ban gazdagították a filmek művészi erejét, még akkor is, ha ez többeknek konzervati­vizmusból vagy elfogultságból nem is tetszik. Sok kultúrált, biztos ízlésű kritikus ennél az egy kérdésnél mindig elfelejti, hogy a film nem színház, a felvevőgén előtt a színészi já­ték formálása sokkal inkább a rendező kezében van, mint a színpadon s ez nagyobb lehe­tőséget ad fiatalok szerepelte­tésére. Kár lenne Fehér Imre szemére vetni a bátorságot, legfeljebb abban lehet elma­rasztalni, hogy ebben az eset­ben kevésbé sikeres játékmes­ternek bizonyult. Ez viszont — úgy vélem — nem rendezői tehetségével, ha­nem sokkal inkább azzal az el­hibázott dramaturgiai koncep­cióval függ össze, amely meg­nyirbálta Panni drámájának társadalmi vonatkozásait. Ezért torzult el Komáromi fi­gurája is. M­­óricznál ravasz, sőt alattomos, feleségével úgy bá­nik, mint a tulajdonával, s nem hogy nem mer kiállni Miskával, hanem a bálba ép­­pencsak betoppanó legényre ráuszítja hamis váddal a csendőröket. Még inkább érződik ez a dramaturgiai félresiklás a falu életének sekélyes, népszínmű­re emlékeztető ábrázolásában. Nehéz megtalálni a mértékét annak, hogy mennyi hárul eb­ből a forgatókönyvet készítő Cseres Tiborra és mennyi a rendezőre. Osztoznak benne. Cseres szerencsés kézzel, jó hangvétellel írta meg az Égi madár egyik lehetséges kezde­tét, ámbátor már itt eltért a novellától. Móricz szerint Mis­ka katonaéveit szolgálta, aköz­ben ment feleségül szerelme Komáromihoz. A filmbeli kiin­dulás talán enyhíti Panni vét­két, de ennyiben már eleve félresiklat. A dráma társadal­mi hátterét segít elkenni Mis­ka bimbózó érdeklődése egy másik lány iránt, vagy pél­dául a sógorasszony figurájá­nak megrajzolása. A nagyon tehetséges Kiss Manyi alig ta­lálja helyét ebben a szerepben. Remekül komédiázik, de nem falusi asszonyt visz a vászon­ra. Hamis légkört teremtett a rendező azáltal is, hogy egész sor színész nem a megfelelő tí­pust adja, s a díszletek olgika is eléggé népszínműszerű. Való­színűleg téves rendezői felfo­gás hozta magával a film sok­­helyütt lassú, elnyújtott tem­póját is. Az első filmjében Fe­hér Imre nagyszerű ritmusér­zékű rendezőként mutatkozott be. Annál meglepőbb ez a mostani vontatottsága. Persze, ezen lenne a legkönnyebb se­gíteni. Van néhány kép amely szinte kínálkozik a kivágásra. Ha a tempó meggyorsítása nem is küszöbölné ki a film hibáit, legalább kevesebb időt hagyna a nézőnek, hogy észre-­­ vegye azokat, s még inkább a szép jelenetek emlékével tá­voznék a moziból a film meg­nézése után. Révész József sagát könnyebben értenénk, ha az illetékesek a »Zsiska"-val egyidőben újra műsorra tűz­nék a kiváló első részt és ha a már elkészült harmadik rész bemutatására nem kelle­ne sokáig várnunk. ZSISKA A NÉP ELEN Színes csehszlovák történelmi film A csehszlovák nép történel­mének kiemelkedő korszaka a huszita mozgalmak ideje. Husz János és követőinek vallási megmozdulása hamarosan szé­les népmozgalommá fejlődött a szociális igazság és a nem­zeti függetlenség érdekében. Érthető tehát, hogy a cseh­szlovák állami filmgyártás nagy befektetéssel, nagy erők megmozgatásával lelkesen ál­doz ennek a dicső és emléke­zetes történelmi tettnek há­romrészes, monumentális film­kompozíciójával. A trilógia első részét — a "Húsz János"-t évekkel ez­előtt láthattuk — sajnos csak rövid ideig. A második rész, »Zsiska a nép élén« címen most kerül vetítésre. Ez a film 1419—20-ban játszódik, négy évvel Husz János megöletése után. A hétköznapok hamva alatt izzik a parázs. Róma — a vallási mezbe rejtőzött vi­lághatalom — és Zsigmond német-római császár fenyege­téseikkel szembefordítják a té­továzó IV. Vencel cseh királyt a néptömegekkel. A pohár ki­csordul és a nép Zsiska had­vezér és Zselivszki prédikátor vezetésével felkel, hogy ér­­vény­t szerezzen igazságának. A király meghal és a trónküz­delem mögött tovább hullám­zik a nép forrongó harca, míg végül a nemesség árulása miatt Zsiska hada Prágából Tábor várába vonul. A történelem ábrázolása széles áradású, de meglehető­sen felszínes. A trilógiának el­ső, bevezető része mélyen be­világított az események, okai­ba, a tiszta és fondorlatos szándékok mögé. Ez a máso­dik rész nem mélyül el eny­­nyire. A rendező, Otakár Vávra tömegmozgatása kitűnő, csata­jelenetei lenyűgözőek, ám a mű egésze hosszadalmas. Vác­­lav Hanus képei művésziek,, olykor azonban harsányak. A szereplők közül kiemelkedik Zdenek Stepánek, aki az előző részben Huszt alakította, s most a robusztus népvezér alakját állítja elénk. Franti­­sek Horák (Zselivszki) és Ma­rie Tomasova (Johanka) szere­püket túlzott méltósággal for­málják meg. Úgy véljük, a film erényeit jobban értékelhetnénk, tanul­ Zay László _ MadarNemzet _ Peterdi Andor költőt a Munka Érdemrenddel tüntették ki A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Peterdi Andor költőnek több évtizedes munkássága el­ismeréséül a Munka Érdem­rend kitüntetést adományozta. NAPLÓI My*~ Nagyarányú bolgár képző­művészeti kiállítás nyílik a Műcsarnokban, március 22-én. Ez lesz a szocializmust építő Bulgária művészeinek első na­gyobb budapesti bemutatko­zása. A tárlatot, amelynek te­matikája a mai bolgár élet, Mihályfi Ernő miniszterhelyet­tes nyitja meg. Vasárnap este mutatják be a Katona József Színházban John Osborne »A komédiás" című kétrészes komédiáját, melynek főszerepeit Somogyi Erzsi, Csernus Mariann, Major Tamás és Makláry Zoltán ala­kítják. A darabot Marton End­re rendezi, a kísérőzenét Fé­nyes Szabolcs komponálta, díszlettervező: Bartiha László. V Orosházán március 29-től áp­rilis 14-ig rendezik meg Justh Zsigmondról, az első magyar paraszt-színház alapítójáról el­nevezett Békés megyei színját­szó seregszemlét. A Színház­­történeti Múzeum segítségével március 23-án színháztörténeti kiállítást nyitnak, amelyen be­mutatják Justh Zsigmond múlt századbeli parasztszínhá­zának emlékeit is.­­ A MADOME országos mű­­vész-fényképkiállítását tekin­tettel a nagy érdeklődésre meghosszabbították. A kiállí­tás így március 30-án zárul. & Fenyő A. Endre gyűjtemé­nyes kiállítása a Csók-galériá­ban pénteken fél hatkor nyílik.­­ Március 21-én két ér­dekes magyar mű bemu­tatója lesz a Zeneakadé­mián. Kazacsay Tibor "Ma­dách- szimfóniáját és Szőnyi Erzsébet "Concerto orgonára és zenekarra« című művét hall­hatja a közönség a MÁV Szim­­fónikusok előadásában, Pécsi Sebestyén közreműködésével.­­ Áprilisban Budapesten ven­dégszerepel a wroclavi Teatr Pantomima társulata. Ünnepélyesen megnyitották a Csajkovszkij zenei versenyt Kedd este a moszkvai kon­zervatórium nagytermében ha­talmas érdeklődés közepette ünnepélyesen nyitották meg a Csajkovszkij zenei versenyt. Az esten jelen volt N. A. Bul­­ganyin, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. I. Mikojan, a miniszterelnök első helyettese, A. I. Kiricsen­­ko, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára, a párt és a kormány több vezetője, vala­mint a szovjet és a külföldi zenei élet számos kiválósága. A megnyitón elnöklő Mihaj­lov, a kulturális ügyek minisz­tere beszédében szólt arról a hatalmas népszerűségről, és szeretetről, amely Csajkovszkij művészetét a Szovjetunióban és a külföldön egyaránt övezi. Dmitrij Sosztakovics zeneszer­ző, az előkészítő bizottság el­nöke méltatta a részvevők ma­gas színvonalú művészi felké­szültségét. Az ünnepi megnyitót hang­verseny követte. Szerda reggel a konzervatórium nagytermé­ben kerül sor a hegedűművé­szek versenyének első fordu­lójára. Ritz Béla találkozott a Képzőmű­vészeti Főiskola növendékeivel Uitz Béla, az évtizedek óta Moszkvában élő magyar festő­művész kedden este a Képző­­művészeti Főiskola dísztermé­ben találkozott egykori bará­taival — a főiskola oktatóival — és a főiskola növendékeivel. A zsúfolásig megtelt terem­ben Ék Sándor üdvözölte Uitz Bélát, aki művészi pályafutását 1908-ban a Budapesti Képző­­művészeti Főiskola falai között kezdte el. Ezután Uitz Béla fiatalkori emlékeiről, pályafutásának kezdetiről, a szocialista-rea­lista művészet és a tudomány elválaszthatatlan egvségéről és kapcsolatáról beszélt. A diá­kok nagy tapssal köszöntötték a mester felszólalását, utána a főiskola hallgatói kérdéseket tettek fel. A baráti hangulatú beszél­getésen részt vettek a főiskola tanárai, többi között Barcsay Jenő, Bernáth Aurél,­­­oma­­rovszky Endre, Ék Sándor, Hincz Gyula, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Mikus Sándor Kos­suth-díjasok, Papp Gyula Munkácsy-díjas, valamint a marxista tanszék tagjai. Az Állami Déryné Faluszín­házban megkezdődtek egy két­személyes és egy háromszemé­lyes színdarab próbái. Renato Relli »Az éjszaka útjain” cím­ű mai tárgyú drámájának fősze­­repére meghívták Petrik Józse­fet, a budapesti Petőfi Színház tagját. Mellette Takács Anna és Kenderessy Zoltán lépnek fel, s az előadást — ugyancsak vendégként — Nagy György rendezi. Begovics Milán "Ret­ten a viharban« című drámájá­nak Kassay Ilona és Rajna Mi­hály a szereplői. Az előadást Árva János rendezi.­­ Elkészült a magyar televízió második negyedévi műsorszer­kezete és műsorterve. A ter­vek szerint április 26-tól, pén­tek helyett szombaton közvetí­tenek műsort. A televízió ápri­lis 27-től kezdődően minden vasárnap ad műsort. MAGYARORSZÁGHOZ Henrik Ibsen Magyarország fáradt népe lerogyott a véres rögre! Harcmezőin tört siralmak dúltan szállnak és hörögve. És az éj borús neszéből fölrajong a hír az égre: láncon fetreng a magyar faj­u küzdelmének vége, vége. A szabadság hőseire rátört egy vadéta horda­, kincseiket e bakóhad örjöngőn rommá tiporta. Most ujjongjatok, ti fényes császárok! Szivetek rángva verhet már, hisz újra alszik a szabadság drága lángja! Árva föld! Fiaid vére hasztalan bőséggel omlott, de ragyogva s glóriásan fénylik a sok mártír-homlok, íme, tegnap még Európa kardja volt minden intézed , s holnap tán a Sors reád is lengyel­ pusztulást idézett. De az éj nehéz ködében hajnali színek szövődnek, s föltámadnak hőseid is, hősei boldog jövődnek, s kezüket nyújtják azoknak, kiket a Visztula mellett és a néma német földön véres gödrökbe tepertek. Ó, ha jönnek nemzedékek, kiket a hit harcra késztet, s pozdorjává zúznak össze minden trónt és bagolyfészket, a szegény, halott magyar név új csatán újjászületve, harsonás jelszóként zendül a viharra nyílt fülekbe! Hajdú Henrik fordítása Ibsen 1849-ben, grimsadti patikussegéd korában, közvetlenül a vi­lágosi fegyverletétel után írta ezt a verset. Ma, a nagy költő 130. szü­letésnapján közöljük a norvég kéziratból készített fordítást. TESTVÉRNÉPEINK MŰVÉSZETE TOSEF LADA KIÁLLÍTÁS Tavaly decemberben hunyt­­ el, néhány nappal hetvenedik­­ születésnapja előtt — amely-­­­nek megünneplésére egész­­ Csehszlovákia felkészült — Jo- Z­sef Lada, a Svejk egyik "szü­lője". Ő teremtette meg a né­pi és kispolgári elemekből gyúrt együgyű Svejk remek képi figuráját. Ormótlan ter­metével, krumpli orrával, bo­rostás állával úgy áll előttünk és immár úgy él képzeletünk­ben Svejk a derék katona, ahogy Hasek világraszóló re­gényfiguráját Lada örökérvé­nyűen megjelenítette, meg­mintázta. Mert bár a figurát csupán néhány egyszerű és ki­fejező vonallal elevenítette meg, fogta össze képi formára — mégis Svejket Lada il­lusztrációin az élet különböző helyzeteiben olyan érzéklete­sen, mozgásában oly elevenen látjuk magunk előtt, mint egy minden nézetből megmintá­zott, körüljárható, tökéletes szobrocskát. A Ku­ltúrkapcsolatok Intéze­tének kiállítása nemcsak szív­derítő szórakozás a látogató­nak, hanem felidézi a kitűnő grafikusművész emberi egyé­niségét, munkásságának sok­oldalúságát és rámutat szem­léletének, vaskos humorának, tompított színvilágának sajá­tosan cseh nemzeti voltára. Bi­zonyos, hogy a csehek egyik legnagyobb fiukat tisztelhetik Ladában, aki a grafika széles regiszterén egyforma bra­vúrral mozgott. Sokat mesélt a gyermekeknek. Tisztán át­tekinthető, meleg kedéllyel át­itatott, a groteszk túlzásoktól tartózkodó meserajzaiban so­hasem lépett túl a valóságon. Nem is volt szüksége rá, hi­szen a valóságban is annyi egészséges, szép költői mozza­natot látott meg. Mégis az a mesevalóság, amit Lada meg­mutat, tele van pompás meg­figyelésekkel, nagyszerű egy­szerűséggel, józan derűvel, félszeg bájjal és elsősorban őszinte emberi közvetlenség­gel Ezek a tulajdonságok azok, amelyek Lada munkás­ságának, stílusának egyéni jellegét hordozzák. Sokan látogatják a Dorottyás­ utcai Lada-kiállítást. Hossza­san időznek egy-egy mulatsá­gos Svejk illusztráció, a sör­issza, pókhasú nyárspolgári típusokat zamatos humorral kifigurázó gúnyrajzok, a hal­vány színekre hangolt, tiszta­levegőjű meseképek előtt. A közönség élvezi ezeket a mű­vész teremtette rajzokat, figu­rákat, jeleneteket, amelyek­ben annyira benne él az al­kotóművész egész egyénisége. Két nép baráti kapcsolatának említésére az igaz művészet mindig megteremti a kedvező légkört. Úgy éreztük Lada emberséges művészete révén még közelebb kerültünk a ba­ráti cseh néphez. Dutka Mária 7 A vakok Homeros-kórusának jubileumi hangversenye Ünnepi hangverseny zajlott le a Zeneakadémián: harminc éve működik a vakok szövet­ségének Homeros-kórusa. A sokrétű — madrigáloktól, romantikus műveken át. Bar­tók, Kodály és Bárdosig terjedő — műsor egyszerű megtanulása is komoly teljesítmény egy olyan kórus részéről, ahol a memorizálás hallás után törté­nik. A vakok énekkara bebizo­nyította, hogy a lelkesedés minden nehézséget legyőz. Az énekkart 1928-ban alapí­totta Schnitzel Gusztáv. 1954 óta Somorjai Ferenc vezeti őket, s gondos, lelkes munkájá­ért minden dicséretet megérde­mel. A hangverseny magas színvonalát az ő alapos beta­nítói munkája eredményezte. A jubileumi hangversenyen a Zeneakadémia közönsége me­legen ünnepelte a kórust, a va­kok és csökkentlátók zene­karát Berindán László vezeté­sével és a kitűnő közreműkö­dőket, Stomfai Károly orgona­művészt, a Beethoven op. 28. szonátát előadó Ungár Imrét, akinek művészetét szükségte­len itt külön méltatnunk. A vakok szövetsége arany-babér­koszorúval ajándékozta meg a jubiláló kórust. R. jf.

Next