Magyar Nemzet, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

2 arról a veszélyről, amelyet a nyugatnémet Bundeswehr fel­fegyverzése és különösképpen atomfegyverrel való ellátása jelent az európai békére. — Ezzel Adenauer meghúz­ta a lélekharangot Németor­szág egyesítése felett — je­lentette ki a külügyminiszter. — A Német Szövetségi Köz­társaság veszélyes úton halad, erre a Szovjetunió nemegy­szer figyelmeztette a nyugat­német állam vezetőit. Ha a Bundeswehrt ellátják atom­fegyverrel, az újabb akadály a leszerelés útján. A varsói szerződés tagállamai levonják ebből a gyakorlati következ­tetéseket és megfelelő intéz­kedéseket foganatosítanak. A kormányjavaslat feletti vitában több ismert képviselő szólalt fel. Kurcsatov akadémikus, az ismert szovjet atomfizikus el­mondotta, hogyan kezdték meg és folytatták kutatásaikat a szovjet tudósok az atomener­gia felhasználása terén. Kije­lentette: az amerikai elnök va­lótlant mondott, amikor azt állította, hogy volt olyan kor­szak, amikor az amerikaiak­nak volt atom- és hidrogén­bombájuk, de mégsem hasz­nálták fel a Szovjetunió ellen, amely nem rendelkezett ezek­kel a fegyverekkel. — Ami az atombombát ille­ti — mondotta Kurcsatov —, abból a háború utáni években még oly kevés állt az Egyesült Államok rendelkezésére, hogy az nem volt számottevő hadá­szati tényező. A hidrogén­bomba előállítása terén pedig a Szovjetunió jó fél évvel meg­előzte az Egyesült Államokat. — A Szovjetunió ellátta had­seregét valamennyi szükséges atom- és hidrogénfegyverrel, s aki atomfegyvert fog ellenünk, az atomfegyver által vész el — mondotta Kurcsatov. — Egyetlen nagy hidrogén­bomba — folytatta — nagyobb robbanóenergiával rendelke­zik, mint valamennyi repülő­bomba, amelyet Németország, Anglia és az Egyesült Álla­mok a második világháború hat éve alatt előállított. Hiro­simában és Nagaszakiban az atombombától néhány száz­ezer ember pusztult el, de ha egy nagyvárosra hidrogén­bom­bát dobnak, az több millió ember halálát jelenti. Az akadémikus beszélt arról a veszélyről is, amelyet maguk a kísérletek jelentenek.­­ Ha így folytatódik to­vább, akkor a kísérletek so­rán felszabaduló radioaktív anyagok nemzedékenként több millió embert fertőznek meg. A vita során felszólaló Gri­­sin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, javasolta a Legfelső Tanács­nak, forduljanak felhívással az amerikai kongresszushoz, Nagy-Britannia és a világ min­den országa parlamentjéhez: kövessék a Szovjetunió békés lépéseit. Rahimbabajeva asszony, az Üzbég Kommunista Párt tit­kára a nyugatnémet Bun­destaghoz intézendő felhívás­tervezetet bocsátott a Legfelső Tanács elé. Ebben a legfőbb szovjet törvényhozó szerv nyo­matékosan felhívja a figyel­met arra a veszélyre, amelyet a nyugatnémet hadsereg atom- és rakétafegyverekkel való felfegyverzése jelent. Rahim­babajeva beterjesztett egy másik felhívás-tervezetet is, amelyben a Legfelső Tanács javasolja a volt Hitler-ellenes koalíció és a hitlerista agresz­­sziótól szenvedett államok parlamentjeinek: egyesítsék erőiket a Német Szövetségi Köztársaság atom- és rakéta­fegyverkezése ellen. A Legfelső Tanács a beter­jesztett javaslatokat nagy tapsvihar közepette egyhan­gúlag megszavazta. Kulcsár István Az Interparlamentáris Unió tanácsa a csúcsértekezlet összehívását sürgeti Genfből jelenti a TASZSZ. Vasárnap véget ért az Inter­­parlamentáris Unió különböző­­ szerveinek tavaszi ülésszaka.­­ AI­ ülésszakon az Unió tanácsa egyhangú határozatot fogadott­­ el, amely a csúcsértekezlet összehívását sürgeti. A fegyverzet csökkentésével­­ foglalkozó bizottság a Szovjet­unió és Anglia küldöttségének­­ javaslatai alapján határozati javaslatot fogadott el a béke­­ megszilárdításáról. A határozat­­­ti javaslat, amelyet az Inter-­­ parlamentáris Unió 47. konfe­renciája elé terjesztenek, rá­mutat az atomfegyverkísérle­tek veszélyére. A vasárnapi záróülésen el­fogadták az Unió Rio de Ja­­neiróban júliusban megtartan­dó 47. értekezletének napi­rendjét. A napirenden a béke megszilárdításának, az atom­­leszerelésnek, az atomfegyver­­kísérletek beszüntetésének, a fejlődésükben elmaradott or­szágok megsegítésének, a né­pek kulturális kapcsolatainak, a sajtó­ és a tájékoztatás sza­badságának kérdései szerepel­nek. A tanács elfogadta a lengyel küldöttség javaslatát, hogy az Interparlamentáris Unió 48. értekezletét 1959-ben Varsó­ban, a 49.-et pedig 1960-ban Tokióban tartsák. Tüntetés az Egyesült Arab Köztársaságban az algériai háború ellen Kairóból jelenti az AFP. Va­sárnap délelőtt az Egyesült Arab Köztársaság egész terü­letén öt percre beszüntették a munkát, tiltakozásul a hős al­gériai nép ellen indított fran­­­cia támadás miatt. A tüntetés az algériai nap keretében zaj­lott le, amelynek megtartásá­ról az afrikai—ázsiai értekez­let még decemberben határo­zatot hozott Kairóban. Az egyiptomi főváros utcáin diákok vonultak végig, s is­mert színművészekkel és ze­nészekkel együtt gyűjtöttek az algériai felszabadító hadsereg javára. Nasszer egy havi el­nöki fizetését ajánlotta fel. A kairói lapok vasárnap megem­lékeztek az algériai napról. Az Al Dzsumhurija felszólítja az arab népeket, támogassák Al­gériát. A lap vezércikkében ezt írja: "Az ázsiai és az afri­kai népek követelik a függet­lenség megadásét Algéria né­pének. Az ázsiai és afrikai né­pek milliói elítélik a francia gyarmatosítók véres gaztet­teit.­* Nagyszabású békegyűlés volt vasárnap Párizsban is. A Pleyel-terem­ben az ország minden megyéjét képviselő 1800 békeharcos gyűlt össze, a jelenlévők, a kommunistáktól a haladó katolikusokig a fran­cia baloldal minden árnyala­tát képviselték. Követelték a tárgyalások megkezdését az algériai nép hivatott képvise­lőivel. Az algériai nap alkalmából tömeggyűlést tartottak vasár­nap a moszkvai diákok is, a Lenin-hegyi egyetemen. Rendkívüli állapot Kubában Havanából jelenti az AP: Havanában tovább élesedik a helyzet. A kormány és a fel­kelők hívei egyaránt azt jósol­ják, hogy az idei nagyhét való­színűleg nagyszabású véron­tást hoz. Fidel Castro, a felkelők ve­zére, kijelentette, hogy közele­dik az általános sztrájk és a fegyveres felkelés kirobbaná­sának órája. Castro közlönye, a Resistencia felhívott minden fegyverviselésre alkalmas fér­fit,­­ hogy ragadjon fegyvert Batista kormánya ellen. A fel­hívás nagypéntekre ígéri a fegyveres felkelés kirobbaná­sát A római katolikus egyház vezetői lemondták a nagycsü­törtökre és nagypéntekre ter­vezett vallásos felvonulásokat. A felkelők titokban fegyve­reket osztogatnak a velük ro­­konszenvezőkn­ek. Ezrével ter­jesztik a kormányellenes röp­lapokat. A kormány készenléti álla­potba helyezte a hadsereg, a haditengerészet és a légierő alakulatait, mintegy 34 000 em­bert. A stratégiailag fontos pontokat megerősítették. A korm­á­ny­funkcionáriusokat és családjukat fegyveres testőrök kísérik. A városok utcáin jár­őrök cirkálnak. A kongresszus hétfőn soronkívül ülést tartott és kihirdette a rendkívüli ál­lapotot. A (Róma, AFP) Az Olasz Kommunista Párt titkársága tekintettel a május 25-én és 26-án lezajló általános válasz­tásokra, szombat este közzé­tette a különböző választási körzetekre vonatkozó listave­zetők neveit. Palmiro Togliat­ti, az Olasz KP főtitkára áll a lista élén a torinói, római és bari körzetekben. _Magyar Nemzet. ___K­edd. Tömeges sztrájkok Nyugat-Németországban az atomfegyverkezés ellen Berlinből jelenti az MTI. A bonni szövetségi gyűlésnek az a döntése, amely gyakorlati­lag megnyitja az utat Nyugat- Németország korlátlan atom­fegyverkezése előtt, a parla­menti csata lezárása után to­vábbra is általános vita tár­gya. Mint a Kurier című nyu­gat-berlini jobboldali lap meg­állapítja,­­a szövetségi köztár­saság minden részében szapo­rodnak az olyan hangok, ame­lyek óva intenek Nyugat-Né­­metország atomfegyverkezésé­től, vagy tiltakoznak ellene­ e. A tiltakozás tömeges sztrájkok­ban jut kifejezésre elsősorban a nyugat-németországi ipari üzemekben, valamint néma tüntetésekben, amelyeket első­sorban az egyetemi városok if­júsága szervez. A Die Kultur című münche­ni kultúrpolitikai folyóirat legújabb száma "Soha atom­fegyvereket Németországnak !* felirattal jelent meg. A folyó­irat élesen tiltakozik Nyugat - Németország atomfegyverkezé­­se ellen. Ezt a tiltakozást 24 órán belül több, mint 150 nyu­gat-németországi kulturális személyiség írta alá, közöttük Barlog, a nyugat-berlini vá­rosi színházak igazgatója, Bart­­ning professzor, neves építész­­mérnök, Otto Dix közismert festő, Werner Egk zeneszerző, Martin Held, Hans Söhnker, Fritz Kortner, Wolfgang Neuss, Carl Raddatz színművészek, Helmut Kolubner filmrendező és sokan mások. A Német Szociáldemokrata Párt törvényjavaslatot dolgo­zott ki arról, hogy az atom­fegyverkezésről tartsanak nép­szavazást. A szociáldemokrata javaslat szerint minden nyu­gatnémet állampolgárnak a kö­vetkező kérdésekre kellene a népszavazás keretében választ adnia: 1. egyetért-e azzal, hogy a német hadsereget atom­rob­­banótestekkel szereljék fel? 2. egyetért-e azzal, hogy Nyu­­gat-Németország területén atomrakéták kilövésére alkal­mas berendezéseket létesítse­nek? A szociáldemokrata tör­vényjavaslat feltételezi, hogy a népszavazást a következő három hónapon belül megtart­ják, a szavazásnak általános, egyenlő és titkos szavazati jo­gon kellene alapulnia. A nemzetközi felháborodás is tovább terjed a Bundesrat döntése miatt. A Borba hétfői számaiban a többi között hangoztatja: Nyu­gat-Németország megszegte a demilitarizálásra vonatkozó potsdami egyezményt és meg­szegte a párizsi szerződéseket is. Nyugat-Németország sárba taposta az ENSZ alapokmá­nyát is, mert hadseregének atommal való felfegyverzésé­vel olyan helyzetet teremtett, amely a béke megdöntéséhez vezethet. Az ENSZ-nek kell te­hát feltartóztatnia Nyugat-Né­­metországot, hogy sárba ne ta­possa a békét is. Mint a Reuter jelenti, Hugh Gaitskell, a munkáspárti ellen­zék vezére Birminghamben szombaton kijelentette, hogy a csúcstalálkozóra vonatkozó szovjet javaslatra adott nyu­gati válaszok "zavarosaik, ügyetlenek és nem megfele­lőek­ voltak. Azt is mondotta, hogy Nyugat-Németország fel­fegyverzése nukleáris fegyve­rekkel, egy "harmadik világ­háború talán legnagyobb ve­szélyét" idézi elő. Gaitskell azt mondotta, no­ha véleménye szerint Német­ország megosztottsága veszélyt jelent Európára, sohasem te­kintené a német újraegyesítést egy esetleges leszerelési egyez­mény feltételének. Ha sikerül megegyezni a leszerelésről — állapította meg —, akkor meg­teremtődik a légkör a politikai egyezményekhez. A csehszlovák üzemek dol­gozói röpgyűléseken tiltakoz­nak a nyugatnémet parlament­nek az atomfegyverkezésről hozott határozata ellen. A szombati csehszlovák lapok munkások, értelmiségi dolgo­zók nyilatkozatait köztik, ame­lyekben tiltakoznak a bonni parlament döntése ellen. Csak Párizsban egymillió dolgozó lép ma sztrájkba Párizsból jelenti az MTI. Franciaországban országos jel­legű, majdnem általános sztrájk körvonalai bontakoz­nak ki. A vasutasok több szakszer­vezetének egységes állásfogla­lásával, április 1-re meghirde­tett vasutas-sztrájk, a francia dolgozók mind több rétegének munkabeszüntetését vonja maga után. A közalkalmazot­tak mintegy félmilliós tömege is sztrájkot határozott el kedd­re, de abbahagyják a munkát a párizsi Metró és az autóbuszok dolgozói, a légi közlekedésben foglalkoztatottak is, és a gáz-és villanygyári munkások is országos figyelmeztető bérkö­vetelési napot tartanak mun­kabeszüntetésekkel, gyűlések­kel. A CGT felhívására a bá­nyászok is munkabeszüntetés­sel adnak hangot bérkövetelé­seiknek. Ugyancsak a CGT ak­cióra szólította fel a vasasokat és az élelmezési és a vendég­látóipari dolgozókat is. Előzetes becslések szerint Párizsban ma körülbelül egy­millió dolgozó sztrájkol, or­szágos viszonylatban pedig a sztrájkolók száma még jóval nagyobb arányú lesz. Új párt alakult Görögországban Athénból jelenti az MTI. Mint a Tanjug tudósítója je­lenti: Görögországban — a vá­lasztások küszöbén — Haladó Munkás-Paraszt Mozgalom né­ven újabb politikai párt ala­kult, amelynek vezére Kaco­­tasz antikóni polgármester. Kacotasz felhívta a három középpártot: az EPEK-et, a Demokrata Pártot és a Föld­művelők Pártját, hogy közö­sen induljanak a választáso­kon. A három párt választási jelszava a következő lenne: "A nemzeti függetlenségért, az igazi demokráciáért, az ország jobb gazdasági fejlődéséért és a szociális igazságért!* Az új párt programjában hirdeti, hogy ellenzi az atom­­támaszpontok létesítését Gö­rögország területén. He­ves tűzharc a szí Damaszkuszból jelenti a Reutert Egy szíriai katonai szóvivő közölte, hogy a szíriai -izraeli határ középső szaka­szán, a Háleh-tó nyugati part­ja közelében vasárnap 75 per­ces tűzharc folyt izraeli csapa­tok és az Egyesült Arab Köz­társaság haderői között. Tel-Avivban az izraeli had­sereg szóvivője kijelentette, hogy a tűzharcban harckocsik, nehéz aknavetőik és géppuskák is részt vettek. A szíriai hatóságok azonnal értesítették a fegyverszüneti vegyesbizottságot, kérve, hogy ■iáiz izraeli határon járjon közbe a tüzelés beszün­tetéséért. Miután a tüzelés en­nek ellenére tovább folytató­dott, a szíriai erők kénytelenek voltak tüzérségi tűzzel vála­szolni az izraeli támadásra. A szóvivő­ megállapítása sze­rin­t az izraeliek súlyos vesz­teségeket szenvedtek. A kairói rádió jelentette, hogy az Egyesült Arab Köztár­saság kormánya jegyzéket in­tézett az ENSZ főtitkárához, a szíriai tartomány határánál történt "izraeli agressziók" ügyében. Külpolitikai hírek­ ­ (Párizs, MTI) A vasárnapi párizsi választáson a válasz­tóknak több mint a fele távol­maradt az urnáktól. A Marcel Cachin halálával megüresedett mandátum sorsát eldöntő második fordulóban Alexis Thomas, a jobboldal jelöltje kapta a legtöbb szavazatot: 160 454 szavazattal választot­ták meg. A második a kommu­nista párt jelöltje, Gaston Auguet volt, aki a leadott sza­vazatoknak 24,1 százalékát nyerte el. A (Madrid, AP) jelentések szerint Fernando Castiella spanyol külügyminiszter va­sárnap este váratlanul, repülő­gépen az Egyesült Államokba utazott. Politikai források a rejtélyes utazást összefüggésbe hozzák az algériai, tuniszi és marokkói niz­onauista vezetők áprilisra tervezett tengeri ta­lálkozójával, amelyen az Észak-Afrika egyesítésére vo­natkozó tervekkel foglalkoz­nak majd. 1958. április ! Am!rr a mögött van AZ ELSZAKADT „HORGONY” Szaúd-Arábia, amelyet Nyu­gaton úgy könyveltek el, mint az amerikai politika szilárd oszlopát a Közel-Keleten, vá­ratlanul mozgásba jött, ezt az országot se kímélte meg az egész térséget­­átható irány­zat: az arab egység meg­való­sításáért küzdők és ellenfeleik összecsapása. Mint ismeretes, Szand király ráruházta a tényleges hatal­mat testvérére, Fejszál her­cegre, a közismerten Nasszer­­rel rokonszenvező trónörökös­re. A változások két héttel azután következtek be, hogy Damaszkuszban nyilvánosság­ra hozták a legújabb összees­küvés adatait, melynek célja az Egyesült Arab Köztársaság megdöntése volt. Szaud mil­liós összegeket juttatott el Szerázs szíriai tábornokhoz a­­■♦kivitelezés érdekében", de a tábornok leleplezte az össze­esküvést, melyet Szaud király sem tudott érdemben megcá­folni, csak arra hivatkozott, hogy nem volt tudomása a dologról. Mivel azonban fele­sége, fia és apósa nyilvánva­lóan bele varrnak keveredve az összeesküvésbe, nem látszott más kiút a dinasztia megmen­tésére, mint a politikai orien­tációnak legalábbis részleges megváltoztatása. Erre alkal­masnak látszott Fejszál her­ceg miniszter­elnökké való ki­nevezése, annál is inkább, mivel ő a közelmúltban né­hány hónapot töltött Egyip­tomban. Az egyiptomi sajtó kitörő örömmel fogadta Fejszál her­ceg kinevezését. Azt persze ma még nem lehet pontosan előrelátni, meddig terjed majd a két ország együttműködése. Egy azonban bizonyos, hogy az iraki—jordániai unió szem­pontjából a fordulat rendkí­vül kedvezőtlen. A nyugati la­pok emlékeztetnek arra, hogy annak idején Husszein jordá­niai királyt Szaúd-Arábia ki­rálya mentette meg a bukástól és hogy a jordániai tömegek, különösen az ott élő félmillió palesztin menekült elégedetlen­ségével szemben, most már ez a támaszték is elveszett. Ami pedig Szaúd-Arábia belső struktúráját illeti, isme­r­etes, hogy az ara­b világ egyik ■legelmaradottabb része, a no­mád törzsek felett feudális monarchia uralkodik és a ki­rályi család és környezetének gazdagságával szemben a la­kosság rettenetes nyomorban él. Az állam szinte egyetlen jövedelemforrása az ameri­kaiaknak nyújtott olaj­kon­cessziókból származó évi 300 millió dollár. Újabban azon­ban már nemcsak az ARAMCO nevű olajvállalatnak juttatott engedményeket Szaud-Arábia uralkodója, de­ Dahranban lé­gitámaszpontot is biztosított az Egyesült Államoknak. Fejszál kinevezése és Szaud háttérbe szorítása különösen nagy izgalmat váltott ki az amerikai sajtóban. Bár attól közvetlenül nem tartanak, hogy Szaúd-Arábia felmondja a légitámaszpont létesítését szolgáló egyezményt, mégis aggodalmas hangok azt a kér­dést tették fel, hogy vajon, a Nasszerrel folyó bará­tság nem vezet-e majd az olajforrások államosításának kísérletéhez. Ami azonban leginkább ag­gasztja az amerikai lapokat, az magának az ország politikai rendszerének a bizonytalan­sága. Az Alsop-fivérek a New York Herald Tribune-ben em­lékeztetnek arra, hogy Dulles Szaud királyt az Egyesült Ál­lamok közel-keleti politikája "higanyának" nevezte. "Le­het, hogy Fejszál óvatos lesz — írják az Alsop-testvérek —, de az biztos, hogy a "horgony" elszakadt. Az arab országokban napi­renden levő megmozdulások az imperializmuson kívül első­sorban a még fennmar­adt feu­dális előjogokra és kasztokra mértek csapást. Szaúd-Arábiá­­ban viszont az egész belső rendszer van veszélyben, Szaud oligarchikus, az alkot­mányos monarchiának még látszatát is elkerülő módsze­rei ugyanis rendkívüli mér­tékben kiélezték a helyzetet. Az Errintommal való szoro­sabb barátság természetesen ebben az irányban is sietteti a folyamat kibontakozását. És ez az, ami a leginkább ag­gasztja az amerikai érdekelte­ket. A Manchester Guardian maliciózusan jegyzi meg ezzel kapcsolatban, hogy »aki rom­lott, bá'drik­ó rendszereket vá­laszt szövetségeseknek, mint amilyen Szaúd király rendsze­re, annak számolnia kell az­zal a kockázattal, hogy ezek a fejére omlanak«. Az angol lap megmagyarázza, hogy: »Az az erős hatás, amelyet Nasszer az arab világra gyakorolt, nemcsak nacionalizmusán, ha­nem radikalizmusán is ala­pul.­ Majd hozzáteszi, hogy Angliát is ilyen gondok gyöt­rik az arab félsziget más ré­szein. A radikalizmus alatt termé­szetesen nem elsősorban az Egyesült Arab Köztársaság po­litikai struktúráját értik, ha­nem az anti-imperializmust és a pozitív semlegesség­­politi­kát, melyet a Közel-Keleten elsőnek Egyiptom hirdetett meg. Ezek valóban veszélyes dolgok, nemcsak az ameri­kaiakra, de az angolokra nézve is, annál is inkább, mert az arab tömegek szemében az 1956-os szuezi agresszió óta ez a politika rendkívül nagy népszerűségre tett szert. Lehet, hogy igazuk van azoknak a nyugati kommentá­toroknak, akik a változásban olyan manővert látnak, mely­­lyel kísérlet történik az ural­kodóház helyzetének megmen­tésére. S hogy Fejszál előtér­be állítása csak a tömegek, mind a szaúd-arábiai, mind a többi országokban élő arabok megnyugtatását célozza, és ez­zel tulajdonképpen csak az amerikai politika számára te­remt kedvező körülményeket egy már tarthatatlanná váló állapot kedvező irányba való terelésére. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Az Egyiptom és Szíria egyesítésé­vel létrejött új tömörülés rendkívüli mértékben meg­gyorsította az arab egység­­mozgalom folyamatát és ezzel együtt mozgásba hozta azokat az erőket, melyek a közel­­keleti politikai és társadalmi elmaradottság ellen küzdenek. A szaúd-arábiai események mindenképpen azt bizonyítják, hogy nem lehet kitérni ennek a folyamatnak az útjából és hogy valamilyen formában minden közel-keleti országnak alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Az Alsop-fivérek miközben aggódva tekintenek Irakra és Jordániára és veszé­lyeztetve látják Libanon nyu­gatbarát politikáját, hiszem Irak esetleges beavatkozása még Jordániában is, hogy Li­banont ne is említsék, csak Nuri Szaid helyzetét kockáz­tatná, magában Irakban. "Rö­viden — írják a New York Hérald Tribüne szemleírói —, az események áramlata most azzal veszélyezteti a nyugat­­barát arab kormányokat, hogy olyan rendszerrel váltja fel őket, amely nyugatellenes és egyben Nasszer-párti. Márpe­dig az életfontosságú közel­­keleti olajforrásokat az álla­mosítástól csakis a meglevő nyugatbarát arab kormányok védhetik meg.­ A szaúd-arábiai változás, bár korántsem jelenti az im­perialista pozícióknak azonnali megszüntetését, amint ez a fenti idézetből kitűnik — hi­szen az Alsop-fivérek közis­mert harangfélreverők, hogy még idejében figyelmeztesse­nek egy későbbi veszélyre —, mégis kétségtelenül joggal nyugtalanítja a nyugati vezető köröket. Egy olyan folyamat mozzanatáról van ugyanis szó, melyet a Manchester Guar­dian szavaival élve, az­­ame­rikaiak úgysem akadályozhat­nak meg*, beavatkozásuk pe­dig — és ezt nyilván a szuezi angol tapasztalatokból szűrték le —­­csak gyorsítaná ezeket a változásokat*. Forgács Marcell 1.

Next