Magyar Nemzet, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-01 / 77. szám
2 arról a veszélyről, amelyet a nyugatnémet Bundeswehr felfegyverzése és különösképpen atomfegyverrel való ellátása jelent az európai békére. — Ezzel Adenauer meghúzta a lélekharangot Németország egyesítése felett — jelentette ki a külügyminiszter. — A Német Szövetségi Köztársaság veszélyes úton halad, erre a Szovjetunió nemegyszer figyelmeztette a nyugatnémet állam vezetőit. Ha a Bundeswehrt ellátják atomfegyverrel, az újabb akadály a leszerelés útján. A varsói szerződés tagállamai levonják ebből a gyakorlati következtetéseket és megfelelő intézkedéseket foganatosítanak. A kormányjavaslat feletti vitában több ismert képviselő szólalt fel. Kurcsatov akadémikus, az ismert szovjet atomfizikus elmondotta, hogyan kezdték meg és folytatták kutatásaikat a szovjet tudósok az atomenergia felhasználása terén. Kijelentette: az amerikai elnök valótlant mondott, amikor azt állította, hogy volt olyan korszak, amikor az amerikaiaknak volt atom- és hidrogénbombájuk, de mégsem használták fel a Szovjetunió ellen, amely nem rendelkezett ezekkel a fegyverekkel. — Ami az atombombát illeti — mondotta Kurcsatov —, abból a háború utáni években még oly kevés állt az Egyesült Államok rendelkezésére, hogy az nem volt számottevő hadászati tényező. A hidrogénbomba előállítása terén pedig a Szovjetunió jó fél évvel megelőzte az Egyesült Államokat. — A Szovjetunió ellátta hadseregét valamennyi szükséges atom- és hidrogénfegyverrel, s aki atomfegyvert fog ellenünk, az atomfegyver által vész el — mondotta Kurcsatov. — Egyetlen nagy hidrogénbomba — folytatta — nagyobb robbanóenergiával rendelkezik, mint valamennyi repülőbomba, amelyet Németország, Anglia és az Egyesült Államok a második világháború hat éve alatt előállított. Hirosimában és Nagaszakiban az atombombától néhány százezer ember pusztult el, de ha egy nagyvárosra hidrogénbombát dobnak, az több millió ember halálát jelenti. Az akadémikus beszélt arról a veszélyről is, amelyet maguk a kísérletek jelentenek. Ha így folytatódik tovább, akkor a kísérletek során felszabaduló radioaktív anyagok nemzedékenként több millió embert fertőznek meg. A vita során felszólaló Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, javasolta a Legfelső Tanácsnak, forduljanak felhívással az amerikai kongresszushoz, Nagy-Britannia és a világ minden országa parlamentjéhez: kövessék a Szovjetunió békés lépéseit. Rahimbabajeva asszony, az Üzbég Kommunista Párt titkára a nyugatnémet Bundestaghoz intézendő felhívástervezetet bocsátott a Legfelső Tanács elé. Ebben a legfőbb szovjet törvényhozó szerv nyomatékosan felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a nyugatnémet hadsereg atom- és rakétafegyverekkel való felfegyverzése jelent. Rahimbabajeva beterjesztett egy másik felhívás-tervezetet is, amelyben a Legfelső Tanács javasolja a volt Hitler-ellenes koalíció és a hitlerista agreszsziótól szenvedett államok parlamentjeinek: egyesítsék erőiket a Német Szövetségi Köztársaság atom- és rakétafegyverkezése ellen. A Legfelső Tanács a beterjesztett javaslatokat nagy tapsvihar közepette egyhangúlag megszavazta. Kulcsár István Az Interparlamentáris Unió tanácsa a csúcsértekezlet összehívását sürgeti Genfből jelenti a TASZSZ. Vasárnap véget ért az Interparlamentáris Unió különböző szerveinek tavaszi ülésszaka. AI ülésszakon az Unió tanácsa egyhangú határozatot fogadott el, amely a csúcsértekezlet összehívását sürgeti. A fegyverzet csökkentésével foglalkozó bizottság a Szovjetunió és Anglia küldöttségének javaslatai alapján határozati javaslatot fogadott el a béke megszilárdításáról. A határozatti javaslat, amelyet az Inter- parlamentáris Unió 47. konferenciája elé terjesztenek, rámutat az atomfegyverkísérletek veszélyére. A vasárnapi záróülésen elfogadták az Unió Rio de Janeiróban júliusban megtartandó 47. értekezletének napirendjét. A napirenden a béke megszilárdításának, az atomleszerelésnek, az atomfegyverkísérletek beszüntetésének, a fejlődésükben elmaradott országok megsegítésének, a népek kulturális kapcsolatainak, a sajtó és a tájékoztatás szabadságának kérdései szerepelnek. A tanács elfogadta a lengyel küldöttség javaslatát, hogy az Interparlamentáris Unió 48. értekezletét 1959-ben Varsóban, a 49.-et pedig 1960-ban Tokióban tartsák. Tüntetés az Egyesült Arab Köztársaságban az algériai háború ellen Kairóból jelenti az AFP. Vasárnap délelőtt az Egyesült Arab Köztársaság egész területén öt percre beszüntették a munkát, tiltakozásul a hős algériai nép ellen indított francia támadás miatt. A tüntetés az algériai nap keretében zajlott le, amelynek megtartásáról az afrikai—ázsiai értekezlet még decemberben határozatot hozott Kairóban. Az egyiptomi főváros utcáin diákok vonultak végig, s ismert színművészekkel és zenészekkel együtt gyűjtöttek az algériai felszabadító hadsereg javára. Nasszer egy havi elnöki fizetését ajánlotta fel. A kairói lapok vasárnap megemlékeztek az algériai napról. Az Al Dzsumhurija felszólítja az arab népeket, támogassák Algériát. A lap vezércikkében ezt írja: "Az ázsiai és az afrikai népek követelik a függetlenség megadásét Algéria népének. Az ázsiai és afrikai népek milliói elítélik a francia gyarmatosítók véres gaztetteit.* Nagyszabású békegyűlés volt vasárnap Párizsban is. A Pleyel-teremben az ország minden megyéjét képviselő 1800 békeharcos gyűlt össze, a jelenlévők, a kommunistáktól a haladó katolikusokig a francia baloldal minden árnyalatát képviselték. Követelték a tárgyalások megkezdését az algériai nép hivatott képviselőivel. Az algériai nap alkalmából tömeggyűlést tartottak vasárnap a moszkvai diákok is, a Lenin-hegyi egyetemen. Rendkívüli állapot Kubában Havanából jelenti az AP: Havanában tovább élesedik a helyzet. A kormány és a felkelők hívei egyaránt azt jósolják, hogy az idei nagyhét valószínűleg nagyszabású vérontást hoz. Fidel Castro, a felkelők vezére, kijelentette, hogy közeledik az általános sztrájk és a fegyveres felkelés kirobbanásának órája. Castro közlönye, a Resistencia felhívott minden fegyverviselésre alkalmas férfit, hogy ragadjon fegyvert Batista kormánya ellen. A felhívás nagypéntekre ígéri a fegyveres felkelés kirobbanását A római katolikus egyház vezetői lemondták a nagycsütörtökre és nagypéntekre tervezett vallásos felvonulásokat. A felkelők titokban fegyvereket osztogatnak a velük rokonszenvezőknek. Ezrével terjesztik a kormányellenes röplapokat. A kormány készenléti állapotba helyezte a hadsereg, a haditengerészet és a légierő alakulatait, mintegy 34 000 embert. A stratégiailag fontos pontokat megerősítették. A kormányfunkcionáriusokat és családjukat fegyveres testőrök kísérik. A városok utcáin járőrök cirkálnak. A kongresszus hétfőn soronkívül ülést tartott és kihirdette a rendkívüli állapotot. A (Róma, AFP) Az Olasz Kommunista Párt titkársága tekintettel a május 25-én és 26-án lezajló általános választásokra, szombat este közzétette a különböző választási körzetekre vonatkozó listavezetők neveit. Palmiro Togliatti, az Olasz KP főtitkára áll a lista élén a torinói, római és bari körzetekben. _Magyar Nemzet. ___Kedd. Tömeges sztrájkok Nyugat-Németországban az atomfegyverkezés ellen Berlinből jelenti az MTI. A bonni szövetségi gyűlésnek az a döntése, amely gyakorlatilag megnyitja az utat Nyugat- Németország korlátlan atomfegyverkezése előtt, a parlamenti csata lezárása után továbbra is általános vita tárgya. Mint a Kurier című nyugat-berlini jobboldali lap megállapítja,a szövetségi köztársaság minden részében szaporodnak az olyan hangok, amelyek óva intenek Nyugat-Németország atomfegyverkezésétől, vagy tiltakoznak ellene e. A tiltakozás tömeges sztrájkokban jut kifejezésre elsősorban a nyugat-németországi ipari üzemekben, valamint néma tüntetésekben, amelyeket elsősorban az egyetemi városok ifjúsága szervez. A Die Kultur című müncheni kultúrpolitikai folyóirat legújabb száma "Soha atomfegyvereket Németországnak !* felirattal jelent meg. A folyóirat élesen tiltakozik Nyugat - Németország atomfegyverkezése ellen. Ezt a tiltakozást 24 órán belül több, mint 150 nyugat-németországi kulturális személyiség írta alá, közöttük Barlog, a nyugat-berlini városi színházak igazgatója, Bartning professzor, neves építészmérnök, Otto Dix közismert festő, Werner Egk zeneszerző, Martin Held, Hans Söhnker, Fritz Kortner, Wolfgang Neuss, Carl Raddatz színművészek, Helmut Kolubner filmrendező és sokan mások. A Német Szociáldemokrata Párt törvényjavaslatot dolgozott ki arról, hogy az atomfegyverkezésről tartsanak népszavazást. A szociáldemokrata javaslat szerint minden nyugatnémet állampolgárnak a következő kérdésekre kellene a népszavazás keretében választ adnia: 1. egyetért-e azzal, hogy a német hadsereget atomrobbanótestekkel szereljék fel? 2. egyetért-e azzal, hogy Nyugat-Németország területén atomrakéták kilövésére alkalmas berendezéseket létesítsenek? A szociáldemokrata törvényjavaslat feltételezi, hogy a népszavazást a következő három hónapon belül megtartják, a szavazásnak általános, egyenlő és titkos szavazati jogon kellene alapulnia. A nemzetközi felháborodás is tovább terjed a Bundesrat döntése miatt. A Borba hétfői számaiban a többi között hangoztatja: Nyugat-Németország megszegte a demilitarizálásra vonatkozó potsdami egyezményt és megszegte a párizsi szerződéseket is. Nyugat-Németország sárba taposta az ENSZ alapokmányát is, mert hadseregének atommal való felfegyverzésével olyan helyzetet teremtett, amely a béke megdöntéséhez vezethet. Az ENSZ-nek kell tehát feltartóztatnia Nyugat-Németországot, hogy sárba ne tapossa a békét is. Mint a Reuter jelenti, Hugh Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére Birminghamben szombaton kijelentette, hogy a csúcstalálkozóra vonatkozó szovjet javaslatra adott nyugati válaszok "zavarosaik, ügyetlenek és nem megfelelőek voltak. Azt is mondotta, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése nukleáris fegyverekkel, egy "harmadik világháború talán legnagyobb veszélyét" idézi elő. Gaitskell azt mondotta, noha véleménye szerint Németország megosztottsága veszélyt jelent Európára, sohasem tekintené a német újraegyesítést egy esetleges leszerelési egyezmény feltételének. Ha sikerül megegyezni a leszerelésről — állapította meg —, akkor megteremtődik a légkör a politikai egyezményekhez. A csehszlovák üzemek dolgozói röpgyűléseken tiltakoznak a nyugatnémet parlamentnek az atomfegyverkezésről hozott határozata ellen. A szombati csehszlovák lapok munkások, értelmiségi dolgozók nyilatkozatait köztik, amelyekben tiltakoznak a bonni parlament döntése ellen. Csak Párizsban egymillió dolgozó lép ma sztrájkba Párizsból jelenti az MTI. Franciaországban országos jellegű, majdnem általános sztrájk körvonalai bontakoznak ki. A vasutasok több szakszervezetének egységes állásfoglalásával, április 1-re meghirdetett vasutas-sztrájk, a francia dolgozók mind több rétegének munkabeszüntetését vonja maga után. A közalkalmazottak mintegy félmilliós tömege is sztrájkot határozott el keddre, de abbahagyják a munkát a párizsi Metró és az autóbuszok dolgozói, a légi közlekedésben foglalkoztatottak is, és a gáz-és villanygyári munkások is országos figyelmeztető bérkövetelési napot tartanak munkabeszüntetésekkel, gyűlésekkel. A CGT felhívására a bányászok is munkabeszüntetéssel adnak hangot bérköveteléseiknek. Ugyancsak a CGT akcióra szólította fel a vasasokat és az élelmezési és a vendéglátóipari dolgozókat is. Előzetes becslések szerint Párizsban ma körülbelül egymillió dolgozó sztrájkol, országos viszonylatban pedig a sztrájkolók száma még jóval nagyobb arányú lesz. Új párt alakult Görögországban Athénból jelenti az MTI. Mint a Tanjug tudósítója jelenti: Görögországban — a választások küszöbén — Haladó Munkás-Paraszt Mozgalom néven újabb politikai párt alakult, amelynek vezére Kacotasz antikóni polgármester. Kacotasz felhívta a három középpártot: az EPEK-et, a Demokrata Pártot és a Földművelők Pártját, hogy közösen induljanak a választásokon. A három párt választási jelszava a következő lenne: "A nemzeti függetlenségért, az igazi demokráciáért, az ország jobb gazdasági fejlődéséért és a szociális igazságért!* Az új párt programjában hirdeti, hogy ellenzi az atomtámaszpontok létesítését Görögország területén. Heves tűzharc a szí Damaszkuszból jelenti a Reutert Egy szíriai katonai szóvivő közölte, hogy a szíriai -izraeli határ középső szakaszán, a Háleh-tó nyugati partja közelében vasárnap 75 perces tűzharc folyt izraeli csapatok és az Egyesült Arab Köztársaság haderői között. Tel-Avivban az izraeli hadsereg szóvivője kijelentette, hogy a tűzharcban harckocsik, nehéz aknavetőik és géppuskák is részt vettek. A szíriai hatóságok azonnal értesítették a fegyverszüneti vegyesbizottságot, kérve, hogy ■iáiz izraeli határon járjon közbe a tüzelés beszüntetéséért. Miután a tüzelés ennek ellenére tovább folytatódott, a szíriai erők kénytelenek voltak tüzérségi tűzzel válaszolni az izraeli támadásra. A szóvivő megállapítása szerint az izraeliek súlyos veszteségeket szenvedtek. A kairói rádió jelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság kormánya jegyzéket intézett az ENSZ főtitkárához, a szíriai tartomány határánál történt "izraeli agressziók" ügyében. Külpolitikai hírek (Párizs, MTI) A vasárnapi párizsi választáson a választóknak több mint a fele távolmaradt az urnáktól. A Marcel Cachin halálával megüresedett mandátum sorsát eldöntő második fordulóban Alexis Thomas, a jobboldal jelöltje kapta a legtöbb szavazatot: 160 454 szavazattal választották meg. A második a kommunista párt jelöltje, Gaston Auguet volt, aki a leadott szavazatoknak 24,1 százalékát nyerte el. A (Madrid, AP) jelentések szerint Fernando Castiella spanyol külügyminiszter vasárnap este váratlanul, repülőgépen az Egyesült Államokba utazott. Politikai források a rejtélyes utazást összefüggésbe hozzák az algériai, tuniszi és marokkói nizonauista vezetők áprilisra tervezett tengeri találkozójával, amelyen az Észak-Afrika egyesítésére vonatkozó tervekkel foglalkoznak majd. 1958. április ! Am!rr a mögött van AZ ELSZAKADT „HORGONY” Szaúd-Arábia, amelyet Nyugaton úgy könyveltek el, mint az amerikai politika szilárd oszlopát a Közel-Keleten, váratlanul mozgásba jött, ezt az országot se kímélte meg az egész térségetátható irányzat: az arab egység megvalósításáért küzdők és ellenfeleik összecsapása. Mint ismeretes, Szand király ráruházta a tényleges hatalmat testvérére, Fejszál hercegre, a közismerten Nasszerrel rokonszenvező trónörökösre. A változások két héttel azután következtek be, hogy Damaszkuszban nyilvánosságra hozták a legújabb összeesküvés adatait, melynek célja az Egyesült Arab Köztársaság megdöntése volt. Szaud milliós összegeket juttatott el Szerázs szíriai tábornokhoz a■♦kivitelezés érdekében", de a tábornok leleplezte az összeesküvést, melyet Szaud király sem tudott érdemben megcáfolni, csak arra hivatkozott, hogy nem volt tudomása a dologról. Mivel azonban felesége, fia és apósa nyilvánvalóan bele varrnak keveredve az összeesküvésbe, nem látszott más kiút a dinasztia megmentésére, mint a politikai orientációnak legalábbis részleges megváltoztatása. Erre alkalmasnak látszott Fejszál herceg miniszterelnökké való kinevezése, annál is inkább, mivel ő a közelmúltban néhány hónapot töltött Egyiptomban. Az egyiptomi sajtó kitörő örömmel fogadta Fejszál herceg kinevezését. Azt persze ma még nem lehet pontosan előrelátni, meddig terjed majd a két ország együttműködése. Egy azonban bizonyos, hogy az iraki—jordániai unió szempontjából a fordulat rendkívül kedvezőtlen. A nyugati lapok emlékeztetnek arra, hogy annak idején Husszein jordániai királyt Szaúd-Arábia királya mentette meg a bukástól és hogy a jordániai tömegek, különösen az ott élő félmillió palesztin menekült elégedetlenségével szemben, most már ez a támaszték is elveszett. Ami pedig Szaúd-Arábia belső struktúráját illeti, ismeretes, hogy az arab világ egyik ■legelmaradottabb része, a nomád törzsek felett feudális monarchia uralkodik és a királyi család és környezetének gazdagságával szemben a lakosság rettenetes nyomorban él. Az állam szinte egyetlen jövedelemforrása az amerikaiaknak nyújtott olajkoncessziókból származó évi 300 millió dollár. Újabban azonban már nemcsak az ARAMCO nevű olajvállalatnak juttatott engedményeket Szaud-Arábia uralkodója, de Dahranban légitámaszpontot is biztosított az Egyesült Államoknak. Fejszál kinevezése és Szaud háttérbe szorítása különösen nagy izgalmat váltott ki az amerikai sajtóban. Bár attól közvetlenül nem tartanak, hogy Szaúd-Arábia felmondja a légitámaszpont létesítését szolgáló egyezményt, mégis aggodalmas hangok azt a kérdést tették fel, hogy vajon, a Nasszerrel folyó barátság nem vezet-e majd az olajforrások államosításának kísérletéhez. Ami azonban leginkább aggasztja az amerikai lapokat, az magának az ország politikai rendszerének a bizonytalansága. Az Alsop-fivérek a New York Herald Tribune-ben emlékeztetnek arra, hogy Dulles Szaud királyt az Egyesült Államok közel-keleti politikája "higanyának" nevezte. "Lehet, hogy Fejszál óvatos lesz — írják az Alsop-testvérek —, de az biztos, hogy a "horgony" elszakadt. Az arab országokban napirenden levő megmozdulások az imperializmuson kívül elsősorban a még fennmaradt feudális előjogokra és kasztokra mértek csapást. Szaúd-Arábiában viszont az egész belső rendszer van veszélyben, Szaud oligarchikus, az alkotmányos monarchiának még látszatát is elkerülő módszerei ugyanis rendkívüli mértékben kiélezték a helyzetet. Az Errintommal való szorosabb barátság természetesen ebben az irányban is sietteti a folyamat kibontakozását. És ez az, ami a leginkább aggasztja az amerikai érdekelteket. A Manchester Guardian maliciózusan jegyzi meg ezzel kapcsolatban, hogy »aki romlott, bá'drikó rendszereket választ szövetségeseknek, mint amilyen Szaúd király rendszere, annak számolnia kell azzal a kockázattal, hogy ezek a fejére omlanak«. Az angol lap megmagyarázza, hogy: »Az az erős hatás, amelyet Nasszer az arab világra gyakorolt, nemcsak nacionalizmusán, hanem radikalizmusán is alapul. Majd hozzáteszi, hogy Angliát is ilyen gondok gyötrik az arab félsziget más részein. A radikalizmus alatt természetesen nem elsősorban az Egyesült Arab Köztársaság politikai struktúráját értik, hanem az anti-imperializmust és a pozitív semlegességpolitikát, melyet a Közel-Keleten elsőnek Egyiptom hirdetett meg. Ezek valóban veszélyes dolgok, nemcsak az amerikaiakra, de az angolokra nézve is, annál is inkább, mert az arab tömegek szemében az 1956-os szuezi agresszió óta ez a politika rendkívül nagy népszerűségre tett szert. Lehet, hogy igazuk van azoknak a nyugati kommentátoroknak, akik a változásban olyan manővert látnak, melylyel kísérlet történik az uralkodóház helyzetének megmentésére. S hogy Fejszál előtérbe állítása csak a tömegek, mind a szaúd-arábiai, mind a többi országokban élő arabok megnyugtatását célozza, és ezzel tulajdonképpen csak az amerikai politika számára teremt kedvező körülményeket egy már tarthatatlanná váló állapot kedvező irányba való terelésére. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Az Egyiptom és Szíria egyesítésével létrejött új tömörülés rendkívüli mértékben meggyorsította az arab egységmozgalom folyamatát és ezzel együtt mozgásba hozta azokat az erőket, melyek a közelkeleti politikai és társadalmi elmaradottság ellen küzdenek. A szaúd-arábiai események mindenképpen azt bizonyítják, hogy nem lehet kitérni ennek a folyamatnak az útjából és hogy valamilyen formában minden közel-keleti országnak alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Az Alsop-fivérek miközben aggódva tekintenek Irakra és Jordániára és veszélyeztetve látják Libanon nyugatbarát politikáját, hiszem Irak esetleges beavatkozása még Jordániában is, hogy Libanont ne is említsék, csak Nuri Szaid helyzetét kockáztatná, magában Irakban. "Röviden — írják a New York Hérald Tribüne szemleírói —, az események áramlata most azzal veszélyezteti a nyugatbarát arab kormányokat, hogy olyan rendszerrel váltja fel őket, amely nyugatellenes és egyben Nasszer-párti. Márpedig az életfontosságú közelkeleti olajforrásokat az államosítástól csakis a meglevő nyugatbarát arab kormányok védhetik meg. A szaúd-arábiai változás, bár korántsem jelenti az imperialista pozícióknak azonnali megszüntetését, amint ez a fenti idézetből kitűnik — hiszen az Alsop-fivérek közismert harangfélreverők, hogy még idejében figyelmeztessenek egy későbbi veszélyre —, mégis kétségtelenül joggal nyugtalanítja a nyugati vezető köröket. Egy olyan folyamat mozzanatáról van ugyanis szó, melyet a Manchester Guardian szavaival élve, azamerikaiak úgysem akadályozhatnak meg*, beavatkozásuk pedig — és ezt nyilván a szuezi angol tapasztalatokból szűrték le —csak gyorsítaná ezeket a változásokat*. Forgács Marcell 1.