Magyar Nemzet, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
1 7o r 1 n i W1 1R 11W# i 1 i ■ I 1 ; ín | * 19S8-4prl,is 4 I 1 1 T 9 Ijl 1 ■ I jWjjII. év, 80. szára A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A magyar szabadság ünnepe Harminckilenc évvel ezelőtt, alkut kötött elárulására s ha 1919. április 4-én Móricz nem lett volna az illegális Zsigmond egy kis cikke jelent kommunista párt és néhány meg az egyik pesti lapban. Az bátor szövetségese, a magyar a címe: Tőke. Csak néhány so közéletben szó sem esik róluk, rát hadd idézzem: így fojtotta meg a Tanácskozik kapitalista azt mondta: társaság Magyarországát az elő Fiam, gyújts tőkét. Ha lenforradalom, hogy 25 éves pénzed van, mindened van, rémuralma végét csonka hidak. Pénzen vehetsz kényelmet, kifordult bele házak, összeélelmet, szerelmet... Gyújts omló utcák közt kódorgó lovak pénzt, mert lehetsz undok, go- apokaliptikus látványa ábránosz és förtelmes, a pénzedért tolja. Egy reményevesztett jobb lennél a Jézusnál, böt nemzet vergődött 1944 gyilkos cseleb Salamonnál és szebb hónapjainak hurokjában, száz Apollónál, Végy magadhoz ezrek halálba menetelését pénzt, pénzt, pénzt, nézze magatehetetlen, gyáva A kommunista azt mondja: ságba, gyalázatba süllyedten — Fiam, gyújts tőkét. Ha egy egész nemzet szeretet vesz körül, nem kell a második ellenforradalom félned az élettől. Ha erős szó kísérlete kell, hogy minden vétségben élsz embertársaid becsületesen gondolkodó mádér, akkor mindazoknak az gyár, akár párttag, akár párereje, akivel társulsz, a tiédonkívüli, emlékezetébe idézze is . Ha művész vagy, nem az első ellenforradalom esekeli emberi hiúságok előttményeit, tanulságát. S ez a kezmegnyomorodnod, ha tudós tős emlék csak még elevenebb-QQV, nem kell a kenyérharcben és bennünk a felszabadulekélyességében vergődnöd, halás évfordulóján. Amikor ma munkás vagy, nem kell a ki- ünnepelünk, őszinte hálával zsákmányolás géprészévé vál- szívünkben, nem elég az, ha nod...« _ csak elismételjük, mit is kö-És így tovább, szinte himszönhetük a hitleri igából, az inkus szárnyalással ír a kom- úri Magyarország igájából munista jövendőről, a kom- Való szabadulásunkért a Szormunista társadalomba kommu-jetuniónak s mit köszönhetünk nista ember jövendőt formáló azért a segítségért, amit a műerejéről. sodik ellenforradalmi kísérlet két világot, két társadalmi leverésével a magyar népért politikai szemléletet állított tett. Nem elég, ha arra emlészem be Móricz, a Magyar Ta-kezünk, hogy milyen saját tanácsköztársaság első zavarta- bák és bűnök, milyen külső és lan, diadalmas napjaiban. 1917 belső ellenség tehette azt,1919 között magyar hadifog- hogy két ellenforradalomra is lyuk segítettek a Szovjetunióhor kerülhetett hazánkban. Az első, életre-halálra szóló har sem elég, ha hálával és mély cajban, mert úgy érezték, saját gyásszal gondolunk azokra a ügyükért, saját nemzetük felhősökre és áldozatokra, akikszabadulásáért is harcolnak, nek élete, hősi harca és hősi Móricz Zsigmond is, Móra Fe- mártíriuma hozta el szabadrene is megírják s megírták Ságunkat. Minderre gomdolmég annyian, hogy az első vinunk kell, mindezt nem feledlágháború orosz hadifoglyaihetjük el sohasem De csak az hazavágyakozva ugyan, de se emlékezés, a gyász és a hálagítettek a magyar kommunis- nem elég ezen az évfordulón,iáknak. A Tanácsköztársaság Az a harc, amelyet a felismert külső és belső okok közszabadító Szovjetunió vezetett vetkeztében elbukott, de a a magyar dolgozó nép jelsz amagyar népé, a magyar délbadítására, az a segítség, amit gőzöké az érdem, a dicső 1956. őszén a feltámadt ellenség, hogy elsőnek követte a forradalom kísértetének elűzén szovjet példát a világ forrásére adott, többre kötelez, dalmi erőinek nagy harcában. Meg kell értenünk, hogy 1945. Amikor ma felszabaduló- április negyedikén a magyar funk tizenharmadik évforduló- történelemnek merőben útját ünnepeljük, nem gondolna- korszaka kezdődött, a magyar tank megindultság nélkül társadalomnak, az egész maazokra, akik már annyi évtigyár nép életének forradalmi reddel ezelőtt életüket adták változása. Nem vált egyszerre a világ dolgozóinak s a ma ketté a magyar világ, mint gyár dolgozó népnek a szabad- ahogy azt épp harminckilenc sagáért. Ma, két ellenforrada- éve Móricz Zsigmond lelkelem után, még jobban megért-sült cikke hirdette, gonosz kajak áldozatukat. De nem gonpitalistákra és makulátlan hozhatunk megindultság nél- kommunistákra. A múlt rossz kor Móricz Zsigmond rajongó örökségét is mi kaptuk, sok soraira sem. Ma már tudjuk, gyarlósággal, hibával s nem hogy a kommunista társada- egyszer bűnnel is terheltük lem, a kommunista világrend azt a munkát, amivel egy új nem születik olyan magától él- társadalom felépítése jár. S tetődő lendülettel, mint őre- közöttünk jár a belső ellenség méhe, mi tudjuk, hogy ke is, fáj neki minden eredmémény, állhatatos munkára, seknyünk, minden építő tettünk, sok küzdelemre, áldozatra van De legyen akárhány ellensészüktség, hogy a szocialista günk, külső is, belső is s kötársadalom megszülessen, hogy vethettünk el hibákat, egyet a szocialista világ az emberi- ne feledjünk: rajtunk áll, a jég ügyét diadalra vezesse, mi munkánkon múlik, hogy az Magának Móricz Zsigmond- 1945-ben megkezdődött háziak is hamarosan tapasztalhatalmas társadalmi átalakulás kellett ezt, nyomban az első folyamata előrehaladjon. Rajellenforradalom véres és ketünk áll, hogy megvalósul egyetlen győzelme után, ez sem az egyetlen igazságos társadalíméltes évek nyomasztó halllom, a szocialista társadalom hatása volt a sorsa, hogy egész Magyarországom. Akik életűéletét milyen árnyék, milyen két áldozták a mi szabadsáfenyegetés kísérte, közismert,ginkért, akik vérüket ontott S közismert az is, hogyan viták azért, hogy a mi dolgodult es az ellenforradalom vézeimik is kezükbe vegyék a rés útjára Siófokon. Orgová- hatalmat, az ország sorsának ngon keresztül s hogyan tette intézését, éppen ezt az öntudatunkre, egészen Hitlernek való tót várják tőlünk. Ez ad értélkiárusításig a magyar népet, met harcunknak is, halálunk- Hogyan sodorta hazánkat a nak is. nemzethalál szélére. Szekfű , azt hisszük, az októberi el- Gyula jellemezte az utat télenforradalmi kísérlet leverévesztett nemzetet, a kettétörtse óta eltelt idő azt bizonyítja, gerincű középosztályt, Bajcsy- hogy a magyar nép döntő több- Zsilinszky Endre, a falukutasége megértette, megérti féltők elénk állították a meggye- szabadulásunknak ezt a legtört parasztságot s a munkás főbb értelmét. Felszabadulóosztállyal — azzal a hivatalos funkkal olyan folyamaton- Magyarországon szinte senki dúlt meg hazánkban is, nem törődött. Bethlen—Peyer amely hamarosan félretolta a polgári demokrácia formáit s a dolgozó nép demokráciáját, a dolgozó nép uralmát teremtette meg. S éppen az októberi ellenforradalmi kísérlet óta eltelt másfél év bizonyítja, hogy milyen kitéphetetlenül mély gyökereket eresztett rendszerünk. Aki járja az országot, naponta tapasztalhatja ezt. Tudjuk, hogy a kollektív szeretetnek az a szocialista világa, amiről Móricz Zsigmond álmodott, kemény munka árán, sok önmagunkkal való harc árán születik meg. De tudjuk, hétköznapjaink, ünnepjeink tanúsítják, születőben van, bízhatunk benne. Ma a növekvő szocializmus Magyarországon sokkal erősebb, sokkal tisztább, mint az elmúlt években bármikor. S azt is elmondhatjuk, hogy erre az erőre, tisztaságra, becsületes jó munkára büszke az országban minden becsületes magyar, akkor is, ha nem párttag, akkor is, ha sok kérdésben még vitázik velünk. Ez az egyetértés alapja további fejlődésünknek megvalósul, épül a szocialista Magyarország, minden magyar dolgozó békés, jó hazája, így ünnepeljük igazán felszabadulásunkat, ez a felszabadító Szovjetunió iránti hálánk legmélyebb értelme. Ortutay Gyula A megbonthatatlan magyar—szovjet barátság ünnepe Münnich Ferenc és N. Sz. Hruscsov beszéde az operaházi díszünnepségen A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az elnökségben foglalt helyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának, az Elnöki Tanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának számos tagja, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tagjai, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vezetésével az elnökség soraiban foglalták el helyeiket. Az operaházi ünnepségen részt vett a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisége. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai testület több vezetője és tagja. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mondott megnyitó beszédet. Meleg szeretettel köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Visszapillantást vetett a diadalmas szovjet hadsereg nagyszerű győzelmére, amellyel kiűzte Magyarország területéről a menekülő fasiszta hordát. Az elmúlt tizenhárom esztendő szorgos munkája meghozta gyümölcsét — mondotta Dobi István —, tudjuk valamennyien mekkora segítséget nyújtott ehhez a testvéri Szovjetunió, valamennyi baráti népi demokratikus ország. Eredményeink új erőt adnak további békés építő munkánkhoz. Ezután dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondotta el ünnepi beszédét. Dr. Münnich Ferenc ünnepi beszéde — Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1945. április 4-én adta hírül a Szovjetunió népeinek és az egész világnak a szovjet hadsereg főparancsnoksága, hogy Magyarország területéről kiverték az Utolsó hitlerista és magyar fasiszta csapatokat. Tizenharmadszor ünnepeljük most április 4-ének évfordulóját, a magyar nép legnagyobb ünnepét. Legnagyobb ünnepünk ez, mert április 4-nek, felszabadulásunknak köszönhető, hogy sokévszázados belső és idegen elnyomatás után Magyarország ismét független állam lett, lehetővé vált, hogy a magyar dolgozó nép visszatérjen arra az útra, amelyen 1919-ben egyszer már elindult, folytassa, amit a Magyar Tanácsköztársaság elkezdett. Mai ünnepi gyűlésünk fényét emeli, hogy körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, s a küldöttség vezetőjét, Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. — Ezen a napon emlékeznünk kell a múltra. A felszabadulás előtt Magyarország Európa egyik elmaradott területe volt. A magyar nép kettős elnyomatás: a magyar földesúri-kapitalista, valamint a Habsburg-hatalom, később pedig a nácizmus igájában sínylődött. Ennek következménye volt a dolgozó tömegek teljes politikai jogfosztottsága és a mélységes gazdasági nyomor. Magyarország sem politikailag, sem gazdaságilag nem volt független. Félgyarmati függőségére jellemző számadat, hogy az ipari és a bányászati részvénytársaságok részvényeinek mintegy 20 százaléka, a pénzintézetek részvényeinek mintegy 30 százaléka külföldi tőkések kezében volt. A magyar uralkodó osztályok hazánk legősibb ellenségeivel is összepaktáltak, elárulták az ország és a nép érdekeit, hogy védjék és megőrizzék a kizsákmányolás lehetőségeit. Az ország legnépesebb társadalmi osztályai: az ipari és a mezőgazdasági proletariátus a lakosságnak több mint 43 százalékát tette ki, de az összes jövedelemnek kevesebb, mint 25 százalékát kapta meg. Ugyanakkor a tőkéseik és a földbirtokosok, valamint nagyjövedelmű alkalmazottaik, a hajcsárok, az összes egyéni jövedelem 30 százalékát élvezték, holott arányszámuk a lakosság egészében még a kilenc százalékot sem érte el. — Ha a régi újságok lapjait forgatjuk, még az akkori — zömében kapitalista — sajtó híradásaiból is elénk tárul a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség helyzete. A munkások életét akkor a létbizonytalanság jellemezte. Robotoltak a munkások, de munkájuk eredménye a tőkés zsebébe vándorolt. S még boldognak mondták, aki robotolhatott. Az egyházi és a világi főurak, földbirtokosok százezer holdjain szinte az állatokkal egy sorban tengődtek a parasztok milliói. Robotoltak, de az aratásból nekik csak a végtelen fáradság és a család kenyerére rendszerint kevés, néhány kereszt búza jutott. — Aratott akkor bőven a halál. Magyarország szomorú rekord birtokosa volt a múltban. Az európai átlagnál jóval magasabb volt a gyermekhalandóság. Szedte áldozatait a »morbus hungaricus«, a »magyar betegség”, a tüdővész, amely hamar leverte lábáról a kunyhókban összezsúfolva sínylődő, rosszul táplálkozó dolgozó emberek tíz- és százezreit. Az idősebbek emlékeznek még az Állástalan Diplomások Országos Bizottságára, amely tevékenységét sikeresnek mondhatta, ha mérnökök és más diplomás emberek számára sikerült egy-egy villamoskocsi vezetői, vagy kalauzi állást kijárnia. Akinek ez sem jutott, a hólapátolásnál találkozott össze volt egyetemi évfolyamtársaival. A Horthy-fasizmus a maga rendszerét hazafias rendszernek akarta feltüntetni. Terjesztette a nacionalizmust, a sovinizmust, az antiszemitizmust, gyűlöletre izgatta a magyar dolgozókat más népek dolgozóival szemben, az országon belül még a katolikusokat és a protestánsokat is szembe akarta fordítani egymással, hogy megossza az erőket, a nép ereje az egymás közti villongásban merüljön ki, ne egyesülhessen az uralkodó osztály megdöntésére, a nép hatalmának megteremtésére irányuló forradalmi harcban. A Horthy-fasizmus kiszámított tervszerűséggel állandóan rágalmazta az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot, de emlékét soha nem tudta kiölni a dolgozó emberek szívéből. Rágalmazta a Szovjetuniót, az elnyomott magyar milliók mégis mindig szeretettel, reménykedéssel és bizalommal tekintettek a megvalósult munkáshatalom országa felé. A munkásosztály, a kommunisták által vezetettfüggetlenségi és felszabadulási harchoz csatlakoztak más haladó erők is, mert egyre inkább megértették, hogy a kommunisták az igaz hazafiak, akik harcra akarják mozgósítani népünket azzal a rendszerrel szemben, amely az ország és a nép sorsát a legreakciósabb, nyílt fasiszta diktatúrákhoz, Hitler Németországához és Mussolini Olaszországéhoz kötötték. A magyar és a szovjet párt- és kormányküldöttség tárgyalásai Az Országházban a Minisztertanács üléstermében csütörtök délben tizenkét órakor folytatódtak a tárgyalások a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormánya küldöttségei között. Magyar részről a tárgyaláson részt vett Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettese, Fock Jenő elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marosán György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Sik Endre elvtárs, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. A tárgyaláson jelen voltak: Szirmai István elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, Gyáros László elvtárs, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Sebes István elvtárs, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének helyettese és Mányik Pál elvtárs, a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma kollégiumának tagja. Szovjet részről a tárgyalásokon részt vett N. Sz. Hruscsov, elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, F. R. Kozlov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. A. Gromiko elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Grisin elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, P. J. Seleszt elvtárs, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a kijevi területi pártbizottság első titkára, A. P. Bojkova elvtársnő, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Revíziós Bizottságának tagja, a leningrádi városi pártbizottság másodtitkára és J. I. Gromov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A tárgyaláson jelen voltak: L. F. Iljicsov elvtárs, a Szovjetunió Külügyminisztériuma kollégiumának tagja, F. F. Kolocskov elvtárs, a Szovjetunió Külügyminisztériuma protokoll osztályának vezetője és P. Sz. Gyeduskin elvtárs, a Szovjetunió Külügyminisztériuma V. európai osztályának vezetője. A szívélyes és barátságos légkörben folyó tárgyalásokon folytatódott a két felet érdeklő politikai, gazdasági és kulturális kérdések megvitatása. A küldöttségek eszmecserét folytattak az aktuális nemzetközi helyzetről is. A felszabadulást követő 13 esztendőt a nagyszerű eredmények jellemzik . A magyar kommunisták, a magyar nép legjobbjainak ereje azonban kevésnek bizonyult a szabadság és a függetlenség kivívásához. Dolgozó népünk 1919 után akkor lett ismét szabad, amikor a szovjet hadsereg szétverte Hitler rablóseregét. Ezért fogadták felszabadító barátokként, ezért üdvözölték meleg szeretettel hazánk földjén a Szovjetunió