Magyar Nemzet, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

ív.­- Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Májusi zászlók Kevés ország népének ju­tott osztályrészül úgy meg­győződni a munkásszolidari­tás erejéről, mint a magyar népnek. Ma együtt ünnepel­nek milliók és tízmilliók, vö­rös zászlók alatt, szerte a vi­lágon. Moszkvában és New Yorkban, Budapesten és Bécs­­ben, Varsóban és Párizsban, Prágában és Londonban, az Elba mentén és a Rajnánál, Pekingben és Delhiben, Dzsa­­kartában, Buenos Airesben, mindenütt. Minden ország ün­nepli a munkásszolidaritás napját. Ugyanaz a ritmus do­bog mindenütt a munkásszí­vekben, talán egyidőben ép­pen ugyanarra a dalra gyúj­tanak — hasonlóan ahhoz, ahogy 1956 októberének ret­tenetes napjaiban a mi­ né­pünk vérével együtt hullt a pártházat védelmező párizsi vasas, a párt lapjáért doron­got ragadó amszterdami nyom­dász vére. Egyazon ellenség­gel szemben, a munkásokra, a munkáshatalomra törő reak­ció ellen ontották vérüket Bu­dapesten, Párizsban, Amszter­damban; egyazon érzés: a munkáshatalom féltése ösztö­nözte az angyalföldieket, a pesterzsébetieket, s azokat a német, csehszlovák, rom­án munkásokat, akik készek vol­tak fegyverrel, életük árán is segítségünkre jönni. S szer­ződéses kötelezettsége mel­lett ugyanez az érzés, a pro­­letárinternacionalizmus ösz­tönözte a Szovjetuniót, a le­­ningrádi munkást, a krivos­­rogi bányászt, a Don menti pa­rasztot, a moszkvai tanítót, hogy segítségére jöjjön a ma­gyar népnek szorongatottsá­­gában, nehéz óráiban, mikor a munkások és parasztok ha­talmát megtámadta az ellen­­forradalom. A Szovjetunió népe vérét, életét áldozta szabadságunkért, független­ségünkért, jobb jövőnkért, s a május 1-i piros szegfűk ben­nünket, magyarokat erre a vérre is emlékeztetnek. Az április 4-i félmilliós nagygyű­lés, s mindazok az alkalmak, amelyeken az ország lakossá­gának nagy tömegei a Hrus­­csoval és a hazánkban járt szovjet küldöttség többi tag­jával találkoztak — meggyő­zően bizonyították: a magyar nép többsége megérti és he­lyesli a Szovjetunió fellépé­sét a magyarországi ellenfor­radalom gyors leverésére. A magyar nép miliől tudják, hogy a nemzetközi proletár­­szolidaritás és a Szovjetunió egyet jelent. A munkásszolidaritás dia­dalát hirdeti nekünk az új pompában ragyogó Körút, a teli üzletek, a pezsgő munka, rendezett életünk is. Mert hi­szen csak a magunok erejé­ből ilyen rövid idő alatt nem juthattunk volna ennyire az ellenforradalom több mint húszmilliárdos pusztítása után. Felemelkedésünk nagy­szerű ívét szovjet, kínai, cseh­szlovák, német, lengyel, ro­mán, bolgár, albán, vietnami, koreai munkások erőfeszíté­se támasztja meg. Azoknak az összegeknek, anyagoknak, cipőknek, ruháknak, amelyek­­kel a testvéri országok 56 te­lén és 57-ben megkíméltek bennünket az infláció roncso­lásától, a munkanélküliség szorításától, a nincstelenség kínjaitól, megvolt a helyük odahaza is. Testvéreink azt adták, amire nekik maguknak is szükségük volt, a maguk munkájának gyümölcsét küld­ték el nekünk, a maguk tö­rekvéseit, vágyait korlátozták, hogy mi ne szűkölködjünk. Ilyen segítésre csak testvé­rek, igaz barátok képesek. A maguk életében, egyéni gond­jaikban még azok is tudják ezt, akik a világ dolgaiban nem mindig látják meg, hogy ilyen testvéreink a szocialista országok, ilyen igaz barátunk a világ munkássága. Ma a világ munkásságának összefogása a legnagyobb erő a világon, mert az együtt érző, együtt cselekvő munkásosz­tályban gyorsabb és hatalma­sabb láncreakció megy végbe, mint amilyet akár a legna­gyobb hidrogénbomba is ki­válthat A proletárinternacio­­nalizmus kiterebélyesedése, a népek összefogása teszi lehe­tővé, hogy korunkban, amikor pedig a háború eszközei pusz­­títóbbak, mint bármikor is voltak, lehetővé váljék először az emberiség történetében, a háború kirobbantásának el­hárítása. Az imperialista kö­rök hidegháborús politikájá­val, provokációs légitevékeny­ségével, elvakult hidrogén­­bomba-kísérleteivel, a csúcs­­találkozót halogató taktikájá­val szemben a néptömegek ma, a májusi vörös zászlók alatt is az emberi élniakarás azon követeléseiért tüntetnek, ame­lyeket legvilágosabban, leg­érthetőbben a Szovjetunió külpolitikája fogalmazott meg. Ez a közös tüntetés lebírh­atat­­lan. Ez a hatalmas erő vonzza a munkásosztály köré azokat is, akik még nem jutottak el a társadalom törvényeinek tuda­tos felismeréséig, még nem, vagy csak alig fogadják el a munkásosztály világnézetét. Ma a munkásokkal együtt ünnepel a haladó emberek ha­talmas sokasága. A munkás­ünnep korunkban nem korlá­tozódik a gyárak, üzemek két­kezi dolgozóira, hanem úgy szélesedik, részeseinek száma úgy nő, ahogy elterjed a fel­ismerése annak, hogy a mun­kásosztály a továbbfejlesztője mindennek, ami szép, nemes, igaz, értékes az emberiség tör­ténetében, kultúrájában, civi­lizációjában, s megteremtője az emberiség felszabadulásá­nak minden kizsákmányolás alól. A magyar parasztok törté­nelmi perét a földért a mun­kásosztály döntötte el, s a munkáshatalom, a munkás­szolidaritás állta útját annak, hogy 1956 októberében vissza­térjenek azok, akiknek uralma hárommillió koldus országává tette Magyarországot. A dol­gozó parasztság ma nem csend­­őrtolltól rettegő sehonnai, de szövetséges a munkásosztály­­lyal, népköztársaságunk lété­nek politikai fundamentuma, s ez igaz fordítva is: a dolgozó parasztság jobb jövőjének fundamentuma a munkásosz­tállyal való szövetség. A pa­raszti fölemelkedés helyes útját a munkásosztály pártjá­nak tanácsai mutatják meg a nagyüzemi gazdálkodás felé. Csak a munkásságtól kap — nem csillogó reklámot, nem talmi díszt, hanem igazi meg­becsülést a vers ritmusa, a dráma izzása, a dallam zen­gése, a gép sebesebb munkája, az anyag és a világűr irkái­nak feltárása. A magyar értel­miség szűk, legfelső rétege él­hetett a múltban villában, járhatott autón, kaphatott ►»méltóságosi« címet, de a ma­gyar értelmiség többsége fillé­res gondokkal küszködött, hátgörbítésre kényszerült, ha nem­­éppen hólapátolára. De ilyen rendezett életkörül­ményeket, ilyen szívet mele­gítő munkalehetőségeket mint ma az egész értelmiség még sosem élvezett. Kállai Gyula államminiszter legutóbbi par­lamenti beszéde megmutatta az értelmiségnek a munka,­­paraszt hatalom további erő­sítésével megnyíló további távlatokat. A párt és a kor­mány a maga részéről arra törekszik, hogy a magyar ér­telmiség minél előbb egészé­ben szilárd oszlopa legyen tár­sadalmunknak. Nagy szerep jut mindebben a Hazafias Népfrontnál­­ egyet­értésre, összefogásra hozni a népjólét emelésére, a szocia­lizmus építésére, a béke védel­mére hazánk minden becsü­letes állampolgárát. Ez a fo­lyamat, tudjuk, nem megy máról holnapra. A türelem, a meggyőző őszinte beszéd, a nyílt véleménycsere, a külön­böző dolgozó rétegek sajátos problémáinak megértése egyen­getheti csak ezt az utat. A mindennapok sodrában so­kan hajlamosak­ arra, hogy csak a maguk gondjait, ba­jait vagy örömeit lássák. Több mint kilencmillió lakosa van az országnak: osztályhovatarto­zásban, meggyőződésben, kul­turáltságban, öntudatban na­gyon különböző emberek. Kö­zülük sokan nem, vagy alig politizálnak. Nem gondolkod­nak el a világ kérdéseiről, az országos közügyekről, csak élni akarnak becsületesen, egy­szerűen. Ezt vallják és ma mégis érzik, hogy vannak kér­dések, amelyek elöl sem ele­fántcsonttoronyba, sem a trog­­lodyta barlangjában, sem az őslény iszapjában nem lehet elbújni. A kor, amelyben élünk, és senki más, sürgeti ezeknek az embereknek az ál­lásfoglalását. Korunk, amely­ben egymás mellett él, mert így hozta a történelem alaku­lása, a régi, a letűnő kapita­lista rend és a szocializmus, a születő út. A szocializmus fel­tartóztathatatlanul halad a győ­zelem felé. Miért kell hát azok­nak az állásfoglalása, akiknek tudata még nem fogadta be a közösségi érdekeket, embersé­ge még nem elég nagy a közös­ségi kötelességek vállalásához? Éppen azért, mert a kapitaliz­mus számára legyőzöttsége miatt csak a pusztítás fegyvere maradt a szocializmus ellen. A világ túllépett a kapitalizmu­son, de a kapitalizmus magá­val akarja rántani a pusztu­lásba a világot. Ezt a veszélyt csak az emberek százmilliói­nak öntudatra ébredése, össze­fogása háríthatja el az emberi­ség feje felől. A magyar értelmiség széles rétegei eljutottak ennek az igazságnak a felismeréséhez. Innen már rövidebb az út an­nak a megértéséhez, hogy ami igaz a világban, igaz idehaza is. Magyarország népe számára is az ember méltó, szép, tartal­mas élet záloga: a nemzet min­den alkotó rétegének, a hazát őszintén szolgálni, gyarapítani akaró minden lakosának össze­fogása a munkásosztály oldalán a testvéri országok népeivel együtt. A munkásszolidaritás vörös zászlaja és a béke lobogója alatt száz- és százmilliók vo­nulnak. Ma ünnepelni, holnap munkába, harcba az életért, az emberiségért. A béke, a népek barátsága és a proletár internacionalizmus szellemében ünneplik a világ dolgozói május elsejét Délelőtt 10 órakor kezdődik a budapesti felvonulás Május elsejét dolgozó né­pünk a béke, a népek közötti barátság és a proletárinter­nacionalizmus szellemében együtt ünnepli a világ összes országának munkásosztályá­val. A hagyományos tavaszi seregszemlét Budapest dolgo­zói az idén is az ünnepi alka­lomhoz méltóan feldíszített Dózsa György téren rendezik. A fővárosi üzemek, hivata­lok dolgozóinak és a kerületek lakosságának ünnepi felvonu­lása délelőtt 10 órakor kezdő­dik. A felvonulás részvevői hét oszlopban vonulnak el a dísz­emelvény előtt, amelyen a párt és a kormány vezetői foglal­nak helyet, ők fogadják majd és vezetik fel a térségre a fel­vonuló oszlopokat, ahol Maro­sán György, a budapesti párt­­bizottság első titkára üdvözli a május elsejét ünneplő buda­pesti dolgozókat. A menet élén több mint száz munkásőr halad, piros és nemzetiszínű zászlókkal, va­lamint a népi demoráciák lo­bogóival. Ezután fehéringes, fehérblúzos, vörösnyakkendős úttörők következnek, akik öt oszlopban menetelve köszöntik a díszemelvényen levőket, a tribünökön helyet foglaló dip­lomatákat, a munkásmozgalom régi harcosait, a hazánkba ér­kezett külföldi szakszervezeti delegációkat. A kerületek menetét a Test­­nevelési Főiskola fiataljai nyitják meg látványos gyakor­lataikkal. Ezután jönnek majd a kerületi üzemek dolgozói hét, egyenként tízsoros oszlop­ban. Az első oszlop élén a XIII. kerületiek haladnak, utánuk a III., a II. és a XIV. kerület üzemeltek küldöttsé­gei következnek. A második oszlopot a másik nagy mun­káskerület, Újpest dolgozói vezetik, a IV., a XV. és a a XVI. kerületiek előtt. A har­madik oszlopot az ifjúság so­rai nyitják meg: mintegy 4000 egyenruhás KISZ-fiatal halad el tisztelegve a díszemelvény előtt. Őket követik a X., XIX., a XVIII. a XX. és a XVII. kerület küldöttségei. A negye­dik oszlop sorrendje: a VIII. ker., XII. kerület, I. kerület. Az ötödik oszlop elején a IX. kerületi üzemek munkássága halad, utánuk a XI. kerületi üzemek dolgozói. A hatodik oszlopban — élükön a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói­val — a XXI., a VII. és a VI. kerületiek menetelnek. A he­tedik oszlopban a XXII. és az V. kerületiek haladnak. Az ünnepi felvonulás után gazdag program várja a május elsejét köszöntő fővárosiakat. A Városligetben és a Népli­getben délután három-három szabadtéri színpadon lesznek ünnepi műsorok, a legjobb együttesek felléptével. A Mar­gitszigeten, a Majakovszkij Színpadon 4 órakor kezdődő Májusi csokor című vidám énekes, táncos műsor várja a szórakozni vágyókat. A szige­ti ló­színpadon az Állami Bábszínház egésznapos mű­sort ad a gyermekeknek. A Városmajorban a szakszerve­zeti és gyermekegyüttesek, a Csajkovszkij-parkban az Álla­mi Bábszínház művészei és az Erkel Művészegyüttes szóra­koztatják a közönséget A hű­vösvölgyi Nagyréten délelőtt sportbemutatók, báb- és gyer­mekműsorok lesznek, délután 4-től 7-ig a postás-szakszerve­zet központi ének- és zene­kara mutatkozik be. Gazdag program, több he­lyen éjfélig tartó utcabál vár­ja a kerületekben is a szóra­kozni vágyó közönséget. A Magyar Rádió május else­jén ünnepi műsort sugároz. A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség május elseje al­kalmából nyilatkozatot adott ki, amelyben köszönti a világ minden országának fiataljait, diákfiatalok színes lampio­nokkal járták be a város ut­cáit A felvonulás után a vá­Moszkvából jelenti az MTI. Csütörtök délelőtt tíz órakor a moszkvai Vörös téren a szov­jet hadsereg alakulatainak díszszemléjével kezdődik meg a háromnapos májusi ünnep. A díszszemlét Moszkalenko marsall, a moszkvai helyőrség parancsnoka vezényli, s a had­sereg alakulatai, valamint az egybegyűlt vendégek előtt Ma­­linovszkij marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere mond majd beszédet. A moszkvai dolgozók felvo­nulása 11 órakor kezdődik. A felvonulást az idén a szovjet ipar és tudomány kimagasló eredményeinek szentelik. Kü­lönösen nagy érdeklődéssel várják a fiatalok és a sporto­lók díszmenetét. Ebben az év­ben a sportolók felvonulását motorkerékpárok és verseny­autók nyitják majd meg. Vala­mennyi moszkvai sportegyesü­let legjobbjait küldi a menet­be. A szovjet főváros ünnepi köntösbe öltözött május 1-re. A felvonulás központjában, a Vörös téren Lenin—Sztálin mauzóleumával szemben Lenin hatalmas képmását helyezték el. Jobb- és baloldalon az SZKP Központi Bizottsága má­jus 1-i jelszavait hirdető táb­lák vannak. A Kreml falát a Szovjetunió és a szövetséges köztársaságok címereivel dí­szítették fel. Előkészítették már az ünnepi kivilágítást is több mint egymillió villanykörte, több ezer reflektor világítja majd meg a legszebb moszkvai épületeket, az ünnepi dekorá­ciós táblákat. A szovjet fővárosba sok ezer külföldi vendég érkezett az ünnepségekre. Kedden érkezett meg Moszkvába a 270 magyar turistát szállító külöpvonat. Az ifjúsági szervezet és a szakszervezetek képviselőiből álló csoport tagjait a moszkvai dolgozók meleg szeretettel fo­gadták. Romániában már kedden több ünnepi ülést tartottak május­­ köszöntésére. Ünnep­séget rendeztek a román Tu­dományos Akadémián, a buka­resti üzemekben, a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerész Inté­zetben, a "Victor Babes« és a »Bólyai­ Tudományegyetemen. Prágába kedden megérkez­tek a bolgár, a magyar, a mon­gol, a norvég, a román, a szov­jet és a svéd szakszervezeti küldöttség tagjai, akik több más ország küldöttségével együtt részt vesznek a prole-*­tár nemzetköziség ünnepén. Május­­ előestéjén sok város­negyedben utcai táncmulatsá­gokat rendeztek. A szerdai lengyel lapok első oldalon közölték a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának május elsejei kiáltványát. A kiáltvány meg­állapította, hogy a »Világ pro­letárjai egyesüljetek« jelszó sohasem volt időszerűbb, mint ma, amikor az atomháború ve­szélye fenyegeti az emberisé­get. Párizsban a CGT a rendőr­­prefektus által betiltott ünnepi felvonulás helyett nagyszabá­sú tömeggyűlést rendez, ame­lyen Benoit Frachon, a CGT főtitkára szól a párizsi dolgo­zók nevében az algériai hábo­rúról, az élet drágulásáról, bal­oldali kormány szükségességé­ről.­ ­Hincz Gyula rajza­­ros főterén több ezren gyö­nyörködtek az üzemi művész­­csoportok műsorában. Moszkvától Párizsig Május elsejének előestje vidéken A vidéki városokban és fal­vakban lampionos, zenés fel­vonulásokkal, májusfákkal köszöntötték a munka ünne­pének előestjét. Pécsett a KISZ fáklyás felvonulást ren­dezett. Az üzemek, hivatalok művelődési otthonaiban, klub­jaiban több ezer,pécsi dolgozó szórakozott. A váci Dunaparton az üze­mek ifjúmunkásai és a közép­­iskolás diákok tábortüzet gyújtottak. Cegléden az ün­nepi zenei napok záróhang­versenyén a munka ünnepét köszöntő dalokkal szerepelt a 70 tagú városi zenekar. Miskolcon a KISZ-fiatalok lampionos felvonulásán a menet élén KISZ-egyenruhás bányászfiatalok vitték a párt­­tól kapott vörös selyemzász­lót. A fiatalok a megyei párt­­bizottság épülete előtt hossza­san éltették a Magyar Szo­cialista Munkáspártot. A nyíregyházi párt- és KISZ-bizotts­ág rendezésében szerdán idős kommunisták és fiatalok találkoztak a sóstói erdőben, az úgynevezett Hár­masdombon, ahol az illegali­tás éveiben a munkásmozga­lom harcosai gyűltek össze. A somogyi falvakban több­száz szépen feldíszített május­fa köszönti a munka ünnepét. Vas megyében is májusfákkal tarkították a falvakat. A Salgótarjánt körülvevő hegyek ormain szerda este ki­­gyulladtak a KISZ-esek öröm­­tüzei. A bányász-, munkás- és

Next