Magyar Nemzet, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

2 Sehab tábornok lett a libanoni elnök Beirútból jelenti az AP. A libanoni főváros központját fokozatosan lezárták, amint az elnökválasztás órája közele­dett. A parlament épületét az ülés megkezdése előtt acél­sisakos katonák vették körül, a parlamenthez vezető utcák­ban páncélos kocsik állottak, a szomszédos házak tetején fegyveres őrök helyezkedtek el és a parlament környékét lezáró szögesdrótkerítés bejá­ratainál géppuska-állásokat létesítettek. A parlament bejáratánál mindenkit megmotoztak és biztonsági okokból még töltő­tollakat sem hagytak az ülés résztvevőinél. A parlament egybehívása előtt az ellenzéki nemzeti front vezetői ülést tartottak. Szaheb Szalam, a felkelők ve­zetője kijelentette, az ülés cél­ja az volt, hogy végleges dön­tést hozzanak az új elnök megválasztásának ügyében. Számi­el Szolh libanoni mi­niszterelnök a parlament épü­letében nyilatkozott, s kijelen­tette, nem vesz részt az elnök­választó ülésen és nem fogad­ja el Sehab megválasztását Libanon elnökének. Hivatko­zott az alkotmánynak arra a szakaszára, amely szerint ka­tonai tisztséget viselők nem választhatók meg... Helyi idő szerint 11.27 óra­kor megkezdődött a parla­menti képviselők ülése. Az ülés elején felolvasták az al­kotmánynak az elnökválasz­tásra vonatkozó cikkelyeit. Ezután megkezdődött a sza­vazás. Az első szavazáson két­harmados többség szükséges az elnök megválasztásához. A későbbi szavazásokon elegendő az egyszerű többség is. A parlament első szavazás­­án Sehab tábornok egy sza­vazat híján nem kapta meg a 44-es többséget. A második szavazáson Sehabot 48 szava­zattal választották meg. El­lenfele 7 szavazatot kapott. Egy szavazat érvénytelen volt. A Lordok Háza külügyi vitájának második napja Londonból jelenti az MTI. A Lordok Háza külügyi vitá­jának második napján lord Stansgate munkáspárti képvi­selő megkérdezte: Mikor kez­dődik végre a csúcstalálkozó, mikor tesz végre valahára Dulles pozitív lépést ebben az irányban, hol van most és mit tesz egyáltalán? Még nem tu­dunk semmit, hogy mikor ta­lálkozik Hruscsov Dullesszel. Semmiféle közhely nem pótol­hatja a választ erre a kérdés­re. Mit tettek londoni értekez­letükön az úgynevezett bag­dadi hatalmak, amelyek min­denütt vannak, csak éppen nem Bagdadban? Vajon Dulles arra vállalt-e kötelezettséget, hogy ha a bagdadiak bajba jut­nak, Amerika oda is csapa­tokat fog küldeni? Ez az egész dolog katonai rémlátásokon alapul. Még az Egyesült Ál­lamokban sincs egyhangú he­lyeslés a libanoni kalandhoz. Mi helyeseltük, ezért még la­kóim fogunk. Lord Silkin ugyancsak mun­káspárti főrend beszéde során kijelentette, mielőtt Dulles Angliából elutazott, többek között azzal indokolta ellenál­lását a csúcstalálkozóval szem­ben, hogy kétségbe vonja a Szov­jetunió közép-keleti érdekeit. De nem vitás, hogy a Szov­jetuniónak vannak ott érdekei már csak azért is, mert terü­lete szomszédos a Közép-Ke­lettel. Ilyen helyzetben ben­nünket is érdekelne, ami ott történik. Az angol kormány a görög és a török miniszterelnök közbelépését kérte a ciprusi vérontás megszüntetése érdekében Londonból jelenti a Reuter. Londoni politikai körök érte­sülése szerint Macmillan an­gol miniszterelnök­­ felkérte Törökország és Görögország miniszterelnökét, hogy együt­tesen szólítsák fel a ciprusi népet a további vérontás meg­szüntetésére. A miniszterelnök, Selwyn Lloyd külügyminiszterrel együtt szerda este 50 perces megbeszélést folytatott Mende­­resz török miniszterelnökkel, aki elhalasztotta hazautazását. Ezen a megbeszélésen Macmil­lan hivatalosan felkérte Men­­dereszt erre a felhívásra, s ha­sonló hivatalos kérést intézett Karamanlisz görög miniszter­elnökhöz is. A közös felhívást Hugh Gaitskell, a munkáspárt par­lamenti vezetője javasolta. Karamanlisz görög minisz­­­tperelnök athéni jelentés szerint nyár teljesítette Macmillan kí­vánságát. Felhívást adott ki, s ebben arra kéri Ciprus gö­rög lakosságát, hogy járuljon hozzá a béke és a rend helyre­­állításához. Makariosz érsek felhívásá­ban a ciprusi török kisebbsé­get teszi felelőssé a véres ösz­­szetűzésekért, s ezt mondja: "A fő dolog azonban az, hogy a görög—török vérontást meg­szüntessük. Felszólítom a cip­rusi törököket, ők is jelentsék ki határozottan, hogy meg­szüntetik a görögök elleni tá­madásokat." A török és a görög lakosság viszálykodása három nap alatt tíz halálos és nagyszámú se­besült áldozatot követelt. Az atomszakértők genfi értekezlete legfontosabb szakaszába érkezett Genfből jelenti a Reuter. A keleti és a nyugati tudósok­nak szemlátomást minden le­hetőségük megvan arra, hogy "♦legalábbis technikai egyez­ményre" jussanak a nukleáris kísérletek ellenőrzési rendsze­rében — jelentette ki egy nyu­gati atomszakértő a genfi érte­kezlet szerdai zárt ülése után. A genfi atomszakértői érte­kezlet legfontosabb szakaszá­ba jutott. A szerdai ülésen megkezd­ték a vitát egy olyan ellenőr­zési rendszerről, amelynek se­gítségével "felügyeletet lehet gyakorolni a nukleáris kísér­letek megszüntetésére esetleg létre­jövő egyezmény felett". Mint ismeretes, az értekez­leten részt vevő tudósok már jóváhagyták a nukleáris rob­bantások észlelésének alap­vető módozatait és most meg kell kísérelniük, hogy ezekből a módozatokból megfelelő el­lenőrzési rendszert dolgozza­nak ki. Ha azután a Kelet és a Nyugat megállapodásra jut a nukleáris kísérletek meg­szüntetésében, akkor rendel­kezésére állhat a tudósok ki­dolgozta ellenőrzési rendszer. A Scotsman írja vezércikké­ben: A genfi hivatalos értekezlet bíztató következtetéseket ért el, amiben az a tanulság rej­lik, hogy a műszaki emberek jól tudnak együttműködni, ha a politikusok hagyják őket. A genfi megbeszéléseket út­törő tervnek lehet tekinteni az általános leszereléshez. Mind­ezek azt mutatják, hogy a leg­újabb műszaki nehézségeket is meg lehet oldani türelem­mel. A Scotsman szerint a hid­­rogénbombakísérletek meg­szüntetésének "­egyetlen aka­dálya az, hogy Franciaország mindenáron atomhatalom akar lenni s ezért meg akarja tartani saját kísérleteit." Ez ostoba pazarlás — fűzi hozzá a lap. Folytatódnak az osztrák—jugoszláv államközi tárgyalások Belgrádból jelenti az MTI. A szlovéniai Bledben csütörtö­kön ismét összeültek az oszt­rák és jugoszláv kormány kép­viselői, hogy folytassák meg­beszéléseiket a két ország kö­zötti nyitott kérdések rende­zéséről. Az osztrák—jugoszláv ál­lamközi tárgyalások ez év feb­ruár 25-én kezdődtek Bécs­ben. A két ország vegyes bizottsá­gának utolsó ülését április 17— 19 között tartották Belgrádiján, majd ezt követően a tárgyalá­sokat néhány héttel ezelőtt bi­zonytalan időre elhalasztották. A tárgyaló felek eddig kul­turális, jogi és pénzügyi kér­désekben, valamint a kis ha­társzéli forgalom növelésében egyeztek meg. Ezeken kívül még számos probléma vár megoldásra! _______Magyar Nemzet________ A TASZSZ szemleírója az amerikai atomrobbantásokról Igor Orlov, a TASZSZ szem­leírója foglalkozik az Egyesült Államok intenzív atomrobban­tásaival. Megállapítja: az a példátlan intenzitás, amellyel az Egyesült Államok atomfegy­ver-kísérleteit végzi, felhábo­rítja a világ közvéleményét. Ezt a felháborodást csak fo­kozza, hogy az amerikai kato­nai körök a kísérletek idő­pontjául éppen azt az évszakot választják ki, amikor a lég­áramlás a Marshall-szigetek felől Japán, Kína, Korea és a Szovjetunió felé sodorja a rá­dióaktív anyagokat. Az Egye­sült Államok viszont az egész év folyamán, de különösképpen tavasszal és nyáron megbízha­tóan védve van azokkal az an­ticiklonokkal szemben, ame­lyek a Marshall-szigetek felől elsodorják a radioaktív anya­gokat. A szemleíró ezután így foly­tatja cikkét: — Ha figyelembe vesszük azt az intenzitást, amellyel az Egyesült Államok a legutóbbi hónapokban atomkísérleteit vé­gezte, fel kell tételeznünk hogy ezeknek a robbantások­nak több, eddig fel nem derí­tett áldozata van, mint aho­gyan azt eddig feltételezték. Hiszen a szovjet megfigyelő ál­lomások a legutóbbi négy hó­nap folyamán 32 olyan robban­tást észleltek, amelyeket az Egyesült Államok a Marshall­­szigeteken végrehajtott. Ezeket az adatokat a megfelelő ame­rikai hatóságok egyáltalán nem cáfolták, sőt az amerikai sajtóban is igyekeztek agyon­hallgatni azokat.­­ Az efféle fékevesztett atomfegyverkezés különösen baljóslatú jelleget ölt, ha te­kintetbe vesszük az Egyesült Államok közel- és közép-keleti agresszív politikáját, és azt, hogy az amerikai kormány nyíltan szabotálja azokat a szovjet javaslatokat, amelyek a legmagasabb szintű értekezlet haladéktalan összehívására vo­natkoznak — fejezi be cikkét a TASZSZ szemleírója. Közlemény Eisenhower és Fanfani tárgyalásairól Mint az AFP jelenti, Eisen­­hower amerikai elnök és Fan­­fani olasz miniszterelnök szer­da este kiadott közös közle­ményben bejelentette, "egyet­értenek" a közel-keleti válság megoldására teendő intézkedé­sekben. A záróközlemény megjegyzi: mindkét fél megerősítette, hogy "hazájuk hű marad az északatlanti szerződéshez". Szovjet mezőgazdasági szakemberek küldöttsége érkezett az Egyesült Államokba New Yorkból jelenti a TASZSZ. A szovjet-amerikai technikai és kultúrcsere egyezménynek megfelelően mezőgazdasági gépesítési szak­emberekből álló szovjet kül­döttség érkezett kedden New Yorkba. A tíztagú küldöttsé­get Hlamov, a szovjet Állami Tervbizottság tagja vezeti. A küldöttség körülbelül egy hónapot tölt az Egyesült Ál­lamokban. Ezen idő alatt me­zőgazdasági gépgyárakat, egyetemeket, laboratóriumo­kat és az Egyesült Államok fő mezőgazdasági területeit láto­gatják meg. A fiasi gyűlölet apostola — ismét sas*kas­­sasi kormányzó A New York Herald Tri­büne és a New York Times csütörtöki számában egy­aránt sajnálatosnak tartja, hogy az arkansasi elővá­lasztásokon Orvai Faubust, az állam eddigi demokra­­tapárti kormányzóját óriá­si szavazattöbbséggel vá­lasztották meg a Demok­rata Párt kormányzóje­löltjének. A New York Herald Tri­büne vezércikkében ezt ír­ja: »Faubus választási győ­zelme tragédia mind Ar­­kansas állam, mind az egész ország szempontjá­ból. Faubus volt az, aki az állam egész területén szí­totta a faji gyűlöletet, és aki szabad folyást engedett az erőszakoskodásoknak. Amikor ma azt állítja, hogy a választók védik meg kor­mányzói tisztségét, nem tesz mást, minthogy takar­gatja alkalmatlanságát er­re a tisztségre.« A New York Times a kö­vetkezőket jegyzi meg: »Valamennyiünk és az Egyesült Államok nemzet­közi hírneve szempontjából sajnálatos módon most... harmadízben választották meg Arkansas kormányzó­jának Faubust. A helyzet még a legjobb esetben is nyomasztónak mondható.­ Társadalmi aktivisták segítségével közérdekű javaslatokat dolgoznak ki a budapesti állandó bizottságok A budapesti kerületi taná­csok és a fővárosi tanács kü­lönböző osztályainak tevé­kenységét több mint hétezer társadalmi aktivista — köztük sok száz tanácstag — segíti. A széleskörű hálózat sokrétű munkát végez. A fővárosi tanács szociál­politikai állandó bizottsága például a csökkent munka­képességűek elhelyezésének kérdésével foglalkozik. Azt ja­vasolja, hogy a csökkent munkaképességűeknek olyan foglalkoztatókat állítsanak fel, amelyekben a teljesítményeket nem kötik tervelőírások. A közlekedési állandó bizott­ság műszaki szakemberek be­vonásával arról tanácskozik, hogyan lehetne az utcai forga­lom zaját csökkenteni, milyen beruházásokra lenne szükség a zajtalan­ közúti közlekedés biztosításához. Az oktatási állandó bizottság a közelmúltban azzal az indít­ványal fordult az illetékesek­hez, hogy indítsanak megfe­lelő továbbképző tanfolyamo­kat a technikumi pedagógusok részére, a népművelési állandó bizottság pedig elhatározta: A zene mindenkié elnevezéssel mozgalmat indít, hogy az ed­diginél több lehetőséget te­remtsen az ifjú művésznemze­dék érvényesülésére, fejlő­désére. Az állandó bizottságok közér­dekű javaslataikat, indítvá­nyaikat eljuttatják a megfelelő tanácsi szervekhez. Rendelet az 1958/59. évi vadászati idény és a tilalmi idők megállapításáról A Magyar Közlöny július 31-i száma közli a földművelésügyi miniszternek az 1958—59. évi va­dászati idény és a tilalmi idők megállapításáról szóló rendeletét. A rendelet kimondja, többek kö­zött, hogy egész évben szabad vadászni rókára, borzra, vadmacs­kára, nyestre, nyuszira, görényre, menyétre, hermelinre, továbbá hörcsögre, ürgére, üregi nyúlra, sündisznóra, kóbor kutyára és kó­bor macskára, valamint vidrára, pézsmapocokra, vaddisznóra, a madarak közül pedig verébre, a dolmányos varjúra, a szarkára, a szajkóra, a galambász héjára, a barna réti héjára, a kékes réti héjára, a gatyasölyvre, a kar­valyra, a barna kányára, a sarki búvárra, az északi búvárra és a szürke gémre. Részletesen tag­lalja a rendelet az időszakosan va­dászható vadfejekre vonatkozó rendelkezést. .Fentek, 1958. augusztus 1- Áraiba hitül mögött van CHAMOUN MEGY — AZ AMERIKAIAK MARADNAK A libanoni elnökválasztás, amelyet még az utolsó pilla­natban is igyekeztek megaka­dályozni, úgynevezett alkot­mányos úton, de az amerikai fegyverek árnyékában, eltá­volította a politikai világszín­pad egyik legellenszenvesebb figuráját, Chamoun elnököt — ezt a közép-keleti Li Szin Man-t. Az amerikai fegyverek árnyéka azonban rávetődik az új elnökre is. Az új elnök, Sehab tábor­nok, akit csütörtökön válasz­tott meg a parlament. A je­lentések beszámolnak arról, hogy a tábornoknak csak a második fordulóban sikerült megszereznie a szükséges többséget, bár az előzetes hí­rek szerint a libanoni politi­kai élet különböző csoportjai elfogadták Sehab jelölését. Sehab megválasztásának út­ját Murphy amerikai külügyi államtitkár is egyengette, pontosabban az ő tárgyalásai révén jött létre az elnök sze­mélyére vonatkozó kompro­misszum. Sehab tábornok személye azonban nem most került az előtérbe. Július 14-én, tehát az amerikai partraszállás előesté­jén olyan hírek érkeztek Li­banonból, hogy megegyezés történt egy ideiglenes kor­mány létrehozására, Sehab el­nökletével. Sőt még korábban, már májusban, nem sokkal a felkelés kirobbanása után — amint azt annak idején meg­írtuk a Magyar Nemzetben —, nyugati körökben felvető­dött Chamoun elnöknek Se­­habbal való kicserélése, mert mint azt a londoni Economist írta, a tábornok "sohasem vett részt a libanoni politikai élet kavargásában". A politi­kailag kompromittált Cha­­mount tehát fel kell váltani egy katonával, "aki nem poli­tizál", hanem majd rendet csinál. A dolog gyökere azonban nem a politizálásban vagy a nem-politizálásban rejlik, ha­nem kifejezetten a Chamoun által folytatott politika jellegé­ben. Az egyetlen közel-keleti ország, mely elfogadta az Eisenhower-doktrinát Libanon volt és ezt Chamoun elnöknek "köszönhette". És Chamoun elnök volt az, aki az általa képviselt politika ellen fellá­zadt libanoni nép ellen behívta az országba az amerikai csa­patokat, vagyis a gyakorlat­ban segített érvényre juttatni a politikailag kudarcot vallott doktrínát. Ezzel azonban vég­képp eljátszotta a szerepét. Chamoun elnöknek minden­képpen mennie kellett, őt már oly mértékben kijátszották, hogy amerikai szempontból is "nem kívánatos személy" lett. Ami pedig Sehabot illeti, ne­héz megmondani, hogy való­jában kinek és milyen mérték­ben bírja a bizalmát. Egy do­log kétségtelen, megválasztá­sával az ellenzék siettetni akarja az amerikai csapatok kivonását. A partraszállásnak ugyanis az volt a legáltaláno­sabb eredménye, hogy még a korábban kormányhű poli­tikusok is kompromittálva érezték magukat és szükséges­nek tartották csatlakozni a csapatok kivonását követelő túlnyomó többséghez. Vannak olyan jelentések, melyek sze­rint Murphy tárgyalásai során ígéretet tett erre. Az Egyesült Államok libanoni nagykövet­ségének szóvivője keddi nyi­latkozatában már más húrokat penget, és az amerikai csa­patokról kijelentette, hogy csak akkor vonulnak ki Liba­nonból, "ha azt a libanoni és amerikai kormány, valamint az ENSZ is kívánja". Hogy az amerikaiak mennyire veszik figyelembe a libanoni kormány vagy akár az ENSZ előírásait, arra kitűnő példa a mostani beavatkozásuk, amikor is a bejrúti kormányt mindössze három órával a partraszállás előtt értesítették készülő ka­tonai akciójukról, az ENSZ-et és az egész világot pedig befe­jezett tények elé állították. E jelek tehát arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok Li­banon hosszas megszállását tervezi. Az újabb csapatok partraszállítása is ezt látszik megerősíteni. Azt a kérdést, hogy Sehab megválasztása mennyiben je­lent változást a libanoni poli­tikában, ma még nehéz meg­állapítani Feltételezhető, hogy az ellenzék követeléseit leg­alább is részben figyelembe kell majd venni. Elsősorban azért, mert az immár közel három hónapja tartó felkelés és zavargások meggyőzően demonstrálták a korábbi irányzattal való elégedetlen­séget. Nyilván ez az oka an­nak, hogy az amerikaiak a tá­bornok megválasztásával sem érzik biztosítva egy nyugat­­barát-rendszer fenntartását és mivel csak jobb megoldás hí­ján egyeztek bele Chamoun leváltásába, főügynökük bu­kása után most már saját ma­­guk vették kézbe az "ameri­kai érdekek" biztosítását. Ez annál is inkább szükségszerű­nek látszik számukra, hiszen Murphy "csak a fegyverrel nem harcoló­ ellenzékkel tárgyalt és ezek a tárgyalá­sok nem gátolták meg, hogy a felkelők és a kormánycsa­­patok között tovább folyjanak a harcok még Beirut szívében is. Az elnökválasztás tehát az amerikai tervek első sza­kaszának megvalósítását jel­zik, amikor az amerikai csa­patok puszta jelenlétükkel "politizálnak". Amennyiben azonban az elnökválasztás után a felkelők tovább foly­tatnák a kormánycsa­patok el­leni tevékenységüket, az ame­rikai hadsereg — mint azt ko­rábban jelezték —, erőtelje­sebben is fellép a libanoni nép megfélemlítésére. A kompromisszum jegyében megtartott elnökválasztásra egyébként az amerikaiaknak azért is sürgősen szükségük volt, hogy a Szovjetunió és az egész világ közvéleménye által követelt csúcstalálkozót már olyan helyzetben tarthassák meg, amikor az Egyesült Álla­mok "rendezett állapotokra­­tud majd hivatkozni és mind­ezt csapatai "érdeméül­ fel­tüntetni. Ez azonban — még­ha igaz is lenne — nem vál­toztat az agr­esszió tényén. A libanoni agresszió, melyet az iraki forradalom másnap­ján hajtottak végre, nem csu­­pán Libanon megtartását cé­lozta, hanem az iraki esemé­nyek menetének befolyásolását is. Az elmúlt két hét azonban az amerikaiakat is meggyőz­hette arról, hogy ez már nem olyan egyszerű dolog, nem is beszélve azokról a súlyos koc­kázatokról, amelyekkel minden Irak ellen irányuló lépés jár­hat. Ami pedig Libanonnak, mint stratégiai pozíciónak a megtartását illeti , itt sem si­került tartós megoldást talál­niuk. Az amerikai csap­atok huzamosabb jelenléte mégin­­kább kockáztatja az így ki­­kényszerített politikai megol­dás tartósságát, annál is in­kább, mivel a világ közvéle­ménye előtt, magában az ENSZ-ben sem hatnak meg­győzően az amerikai "érvek". Chamoun elnök távozása még nem jelenti a konszolidá­ciót Libanonban. A konszolidá­ció akkor kezdődhet, ha Cha­moun után az amerikai csapa­tok is eltávoznak ebből a so­kat zaklatott országból. F. M. Hispolitik­ai fairek A (Washington, AFP) .Dul­les amerikai külügyminiszter augusztus 8-án Rio de Ja­­neiróba utazik — jelentették megbízható forrásból. A (Clermont Ferrarid, Reu­ter) Több száz ember tünte­tett de Gaulle tábornok alkot­mánytervezete ellen. A rend­őrség közbelépett és szétosz­latta a tüntetőket. Az össze­tűzés alkalmával 12 rendőr és körülbelül ugyanannyi tüntető megsebesült, többen közülük súlyosan. A (Washington, AP) Eisen­­hower külön 22 300 000 dollár megszavazását kérte a kong­resszustól a Közép-Keletre és Afrikába irányuló amerikai rádióadások megjavítására. Hagerty, a Fehér Ház sajtó­­főnöke közölte, hogy ezt az összeget az energia­szolgálta­tó berendezések tökéletesíté­sére fogják fordítani. A rádió­adásokat az Egyesült Államok tájékoztatási hivatala irányít­ja.

Next