Magyar Nemzet, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
Péntek, 1958. augusztus 1-. Hetvenöt új autóbuszt kap ősszel a főváros A járműipar tájékoztatása szerint a Fővárosi Autóbusz Üzem október-novemberben megkapja a kért 75 új, nagy befogadóképességű autóbuszt. Tízet vonalmeghosszabbításra használnak fel, így Rákoscsabán a Csillag-telepi lakótelepen és a Nagy Lajos király útján. ________________________Magyar Nemzet_________ Nyíregyháza több segítséget kér Pótolni szeretné elmaradását Bocskay hajdúinak ősi fészke, Krúdy Gyula szülővárosa, ez a messzi szabolcsi város, mintha aludna, csak a keskenyvágányú vasút mozdonya riasztja fel néha hosszú és éles füttyével. Az utóbbi 25 év alatt lakosainak száma sem igen gyarapodott (talán csak 5—6000-rel), mégis súlyosak a lakásviszonyok. Most kezdik majd egy kétszázlakásos épülettömb alapjainak lerakását az Arany János utcában. A kisvasutat ki kell telepíteni a városból Vasúti csomópont, megyeszékhely, Kelet-Magyarország egyetlen városa Nyíregyháza. Így mondják ezt az ottaniak, s utána rövid szünetet tartva hozzáteszik: »Sajnos, távol élünk Budapesttől!« — Lemaradtunk a többi fejlődő magyar város mögött — mondja Ördögh János v. b. titkár, amikor erről beszélgetünk. — Nekünk nincs csatornázásunk, nincs vízvezetékünk. Egy példát említek csak. Pécs 28 millió forintot kapott a csatornahálózat kibővítésére, Nyíregyháza pedig félmilliót csatornatervezési költségeire. Ezért mondják nálunk: "Hja, távol vagyunk Budapesttől, az ország szívétől. Itt van ez a keskenyvágányú vasút! Naponta 30 vonat megy át a városon, az utcákon zakatol, füttyög, halálos baleseteket okoz, ki kellene telepíteni. A megnövekedett forgalom is ezt kívánja. Közlekedés, színház és lakás Alszik ez a város valóban? — Nem — mondja Ördögh János. — Amióta a népfront tevékenykedik, amióta megalakultak a bizottságok, élénkebb lett a közügyek iránti érdeklődés. Az emberek foglalkoznak a város jövőjével. Egyre nagyobb számban vállalnak társadalmi munkát is. A város élni akar s egy-két éven belül 10—15 esztendő elmaradását akarja pótolni. Ezt bizonyítja az épülő tanító-akadémia, amely új iskolatípus és a nyíregyházi lesz az egyetlen az országban. Korszerűsítik a színházat, arról is szó lehet a közeljövőben, hogy Nyíregyháza állandó színtársulatot kap. Egyelőre a kultúrotthonban tartanak színházi előadásokat a miskolci, a debreceni vagy a békéscsabai társulat tagjai. Mozija négy van, de a múlt héten megnyílt az 1200 férőhelyes szélesvásznú szabadtéri mozi is, amely hetenként 23 előadást tart. Szó van arról, hogy új autóbuszokat kap a város, ezek kötik majd össze a központot a külső településekkel. Jelenleg kerékpáron közlekedik a fél város, a kerékpárok forgalma igazán nagyvárosi. A villamosközlekedés az elavult kocsikkal lassú. A kilátásba helyezett két új autóbusz nagyban javítaná a közlekedést. Az sem ártana, ha a már meglevő járatok is menetrendszerűen közlekednének, mert jelenleg sohasem tudják az utasok, hogy mikorra várhatják a buszt, jön-e félórán belül, vagy másfélórát kell várni rá. Korszerű gyógyfürdő a Sóstón Ha a nyíregyháziak panaszát fontossági sorrendbe szednénk, akkor első helyen a vízvezeték- és a csatornahálózat hiánya állana. A városban 360 mélyfúrási kút van, ebből 91 kézikút. Ezek javítása és karbantartása sokkal többe kerül, mint a vízvezeték karbantartása kerülne. A felszabadulás óta a csatornázás hiánya miatt nagyszámban kellett biológiai derítőket (szennyvízlevezető berendezést) építeni, összesen 12 millió forint értékben. Ebből az összegből megépíthették volna a csatornahálózat első szakaszát, a két főcsatornát. A város lakossága bármikor hajlandó társadalmi munkát vállalni a csatornaépítésnél, de a vízvezeték építése is megmozgatná az egész várost. A népfront kezdeményezésére rövidesen megkezdik a fürdő korszerűsítését. A Sóstón két kutat fúrtak az idén, ezekből 51 fokos melegvíz tör elő. Hasonló a Hajdúszoboszlói vízhez. Ide, a régi elhanyagolt strand helyére korszerű új medencéket építenek. A tavat később csak csónakázásra használják majd. A fürdő terveit Budapesten készítik, az úszómedence az elképzelések szerint ötvenméteres lesz, ezenfelül építenek thermál- és gyógyfürdőt is. Az építkezések mielőbbi megkezdése érdekében Nyíregyháza lakossága nemcsak társadalmi munkára, de anyagi áldozatokra is hajlandó. (i. s.) Három jómadár Amiről a rendőri krónika mesél A legfrissebb rendőri krónikákból gyűjtöttük össze az alábbi csokrot: három emberről, típusokról, akiket társadalmunk fejlődésére káros tevékenységük miatt a közbiztonsági őrizetbe helyeztek. Az ilyen emberek rendőri őrizetbevétele csak használhat népünknek, a becsületes embereknek, s idővel talán — nekik maguknak is. Mutassuk be arcképüket. A mosolygó milliomos . Alacsony, kövér emberke az egyik. Szolgálatkész modorú. Kocsmáros volt. A kőbányai Vidám Kert lombos fái alatt a törzsvendégek nem sejtették, hogy Karcsi bácsi, Binder Károly, az üzletvezető, aki kedélyesen, mosolyogva járkált fel s alá közöttük, „mellényzsebből megvásárolhatná az egész vendéglőt, kertestől, zenekarostól. 1953-ban került a vendéglő élére. Két mosoly közt alaposan megkeverte a bort. A silányabbat drágán adta, a jót elrontotta, s amikor egy-egy nagyobb befektetést eszközölt, tömbszámra hordta haza az előre bélyegzett vendéglátóipari blokkokat tíz- és tízezer forint értékben. Költekező életmódja feltűnt azoknak, akik Kőbányán ismerték. Nem tudták elképzelni, hogy a havi kétezer forintos fizetéséből hogyan telik neki mindenre ... Pedig tellett... Az utóbbi években Kispesten 120 ezer forintért vett telket és házat. Tavaly tataroztatta, festette és központi fűtést szereltetett bele. Később ugyanarra a telekre még egy házat emeltetett. Aztán személygépkocsit vett s az elmúlt hónapokban a Törökbálinti úton 400 ezer forintért vendéglőt vásárolt. Ezekhez képest a házkutatáskor csupán "apróságok" kerültek elő. A kövér, barátságos ember főúri módon berendezett lakásán mosó-, parkettkefélő-, porszívó- és egyéb háziasszonyt gyönyörködtető gépek sorakoztak, a szekrényekben féltucat színarany kar- és zsebórát találtak, természetesen a legjobb svájci márkákat. Máshelyütt öt írógép és egy számológép búslakodott, a szenvedélyes értéktárgy-gyűjtő ezeket időnként bérleti díjért kikölcsönözte. Így gyűjtögette az egykori kocsmáros milliós vagyonát, illegálisan szerzett jövedelmének gyarapodásával egyenes arányban okozott kárt a dolgozóknak, államnak egyaránt. Mint gazdasági életünkre káros egyént helyeztek közbiztonsági őrizetbe. Nem újdonság ez neki. A törvénnyel már négyszer került összeütközésbe. A rettegett „vagány” Csődület a villamoson. Az egyik utas megérezte a zsebében turkáló kezet, odakapott, az erszény azonban már a földön hevert. Harminc év körüli fiatal vagány, szemébe lógó hajjal, fölényesen tiltakozik a gyanúsítgatás ellen, majd szitkozódva ballag a rendőr mellett. Szerencséje van, nincs közvetlen bizonyíték ellene, elengedik. Macher Imre, az újpesti alvilág jól ismert alakja. Börtön- és kocsmatöltelék. Tizennyolc éves korában volt először büntetve, majd tíz év alatt még ötször. Csavargás, hatóság elleni erőszak, zsebtolvajlás — ezek a priuszában szereplő ismertetőjelek. Valahányszor hetyke alakja feltűnt a Komjáth Aladár utcán, a környék lakói éles fordulattal tértek ki előle. Mindennapos botrányokozó, kötekedő, verekedő ember, aki félelemben tartott mindenkit. Utoljára tavaly áprilisban szabadult, de a rendőri felügyeletnek fittyet hányt. Kocsmában érte utol az igazoltatás, őrizetbe vétele után fellélegezhetnek az újpestiek. Egy csavargóval kevesebb veszélyezteti a közbiztonságot. Börtön és rabkórház között Fiatal nő, de kiélt arca egy évtizeddel idősebbnek mutatja. Sorsa szánandó, s talán személye is az lenne, ha nem szántszándékkal merülne el újra és újra a fertőben. Kelemen Erzsébet, 26 éves, foglalkozásnélküli — tünteti fel a nyomozati jegyzőkönyv. Munka nélkül élni — a cél, törvényt szegni, testével kereskedni — ezek az eszközök. Négyszer ült már börtönben fiatal kora ellenére, sikkasztásért, orgazdaságért és közveszélyes munkakerülésért. Az erkölcsrendészetet úgy ismeri akár a tenyerét, hiszen tizenháromszor gyűlt meg már vele a baja. A fegyház és a rendőrőrszobák mellett harmadik "fenntartott" lakhelye a rabkórház volt, ahová néhány év alatt hétszer vitték be fertőző betegségével. Legutóbb kitiltották Budapestről s ő mégis maradt. Úgy gondolta, hogy ilyen életmóddal vidéken nem "boldogulhatna". Csalódott, mert a fővárosban sem tűrik f el az ilyesmit. A Mara téri Forintos Büfében egyik éjszakán éppen ittas férfiakkal ismerkedett, amikor a rendőrőrszem hozzálépett. — Már megint bajuk van velem? —• kiáltott fel bosszúsan a "munkájában" megzavart éjjeli pillangó. A társadalomnak sok baja volt s még ma is van a fejlődésére, békéjére káros, veszélyes elemekkel. Közbiztonsági őrizetbe vételük egyik hasznos orvosság e baj leküzdésére. Fekete Gábor Ha a HÉV-ről leszállván, megindulunk az aquincumi állomásról a múzeum épülete felé, a jobboldali rommezőn hosszúkás, téglalap alakú épület maradványait láthatjuk. Középen mintegy ötméteres átmérőjű hengeralakú építmény, köröm körül pedig, a téglaalap vonalai mentén, négyszögletes helyiségek kőfalmaradványai sorakoznak. Nero császár rézpénze A macellum ez Aquincumnak, a hajdani római kori városnak vásárcsarnoka. Még így, romjaiban is rendkívül becses emlék, mert rendkívül ritka: ilyen macellum csak a Vezúv hamuja által eltemetett Pompei-ben, Puteos-ban, a görögországi Ephesos-ban, a kisázsiai Perge városában és az afrikai Leptis Magná-ban maradt az utókorra. — Róma, az impérium fővárosa nem őrizhette meg vásárcsarnokainak romjait. Időszámításunk előtt, a II. században épített ugyan egy macellumot Rómában az a Fulvius Nobilior, aki az amphitheátrumokban bevezette az állatviadalokat, de az ő vásárcsarnokát lebontatták, mert helyére épült az "isteni Augustus császár" Fóruma. Augustus és később Nero is építtetett macellumot, de mindkettő nyomtalanul eltűnt, még egykori helyüket sem sikerült eddig kikutatni. Nero egy általa veretett rézpénzen megörökítette a római macellumot, s ez a rézpénz derített fényt a mi aquincumi vásárcsarnokunk rendeltetésének felismerésére is: amikor a múlt században feltárták, azt hitték, hogy közfürdő s csak Nero pénze mutatta meg, hogy a pannóniai város közel kétezer éves vásárcsarnoka került elő a föld alól. A rézpénz ábrája téglalap alakú, oszlopcsarnokkal körülvett, középen kerek építménnyel ellátott épületet mutat "Macellum" felirattal. Ennek a pénzábrának alapján folytatták most már az ásatásokat, amelyek hosszabb-rövidebb megszakításokkal félévszázadon át tartottak, mígnem a felszabadulás utáni nagyon komoly régészeti munka fel nem tárta minden részletét olyannyira, hogy egy makettben — a pontos méretarányok alapján — tökéletesen rekonstruálni lehetett. Vitruviusnak, "a római építészet atyjának" előírásai alapján épült az aquincumi macellum is: alapja 43X25 méteres téglaalap. A falak mentén 30 bolthelyiség sorakozik. A belső boltsor előtt oszlopcsarnok, hat-hat és a rövid téglalap száron négy-négy pillér által övezett és fedett tornác ez, amely védelmet nyújtott a tűző nap és a záporok ellen. A tornác által övezett belső udvar közepén a már említett hengeres középítmény áll: 12 oszloppal körülvett vízmedence ez, ebben tartották az eladásra szánt halakat s itt mosták meg az eladott húst, és a medencében pikkelyezték le azonnal az eladott halakat is. A beszennyeződött vizet földalatti csatornák vitték a Dunába. Lehet egy negyedfonttal több? A vízmedence fölött kupolát tartottak az oszlopok, a kupola tetején vagy a vásárokat védő istenség, vagy az éppen uralmon levő császár szobra állt. Egy ilyen császárszobornak bronz lábfejét megtalálták. Az aranyozott bronzlábon négy szíjpár szorítja a bokához a bőrből készült és az egész lábfejet betakaró sarut. milyen lábbelit csak az istenek és a császárok hordhattak a római impériumban, a köznép használatára csak a két szíjas sarut engedélyezték. Említsük meg ehhez azt is, hogy a rabszolga csak akkor nyirathatta meg a haját, ha felszabadult... Az aranyozott bronzisten vagy bronzcsászár szobra alatt meglehetősen szabadon folyt a súlyokkal való kissé "önkényes játék". Nyilván akkortájt is sokszor elhangzott már ez a kérdés: "Lehet egy negyedfonttal több?* — a macellum földjében megtalált, különböző alakú ólom- és kősúlyok ugyanis azt bizonyítják, hogy csaknem mindegyik súly lehetőséget adott a csalásra. Az alapsúlyegység a római fonta libra volt, amelynek súlya 33 deka. Csakhogy mindegyik librás súly 30 dekát nyomott csupán, tehát az eladó 3 dekát nyert minden libránál. A súlyokat az aediliseknek kellett volna ellenőrizniük, de általános volt a panasz, hogy az aediliseket mindig "lepénzelték". Mit mértek és mennyiért adták az árut az aquincumi macellumban? Napszámbér és emberpiac Az i. u. III. század pénzügyi anarchiájáig viszonylagosan állandó volt a pénz vásárló értéke. Egy szabad munkás napszámbére felment 1 dénárig, amelyért 10 font (mintegy 3 kg) búzát vásárolhatott. A bérházakban egy-egy szűk, sötét szoba évi 125 dénár volt; egy kis lakóház évi bére 500 dénár. Egy szarvasmarha ára darabonként és átlagban 200 dénár. Egy sötétszínű, durva szövésű anyagból készült munkaruha 10 dénár; az ezt kiegészítő csuklyás darócköpeny 20 dénár. Ünnepi ruha 75 dénár. 60—70 dénár egy közepesen hizlalt sertés. (Ismételjük meg: egynapi munkabér: 1 dénár ...) Nézzük meg a vendéglői árakat is: az ókori segélyegyletek, az úgynevezett collegiumok (75 dénár temetkezési segélyt fizettek) többször tartottak társas összejöveteleket. Egyik ilyen közös vendéglői ebédnek számlája fennmaradt. Az egybegyűltek fogyasztása: öt malac, fehér kenyér, saláta, ecet, só, hagyma, egy olcsó és egy drága fajta bor, tömjén és adomány a felszolgálóknak, összesen 169 dénár ... És az emberpiac árai: egy légióskatona krétaszigeti rabszolganőt vásárolt és hozott Aquincumba 400 dénárért. Egy rabszolgafiú ára is 400 dénár. Egy hatéves Passia nevű kislányért 205 dénárt fizettek ki. Egy orvosképesítésű rabszolga ára elérte az 1500—2000 dénárt. A duumvirnek, a polgármesternek írnoka 300 dénárt kap havonta. A polgármesteri altiszt 175 dénárt. A polgármester testőrének 100 dénár a havi fizetése. Egy légionárius közkatona évi zsoldja 150 dénár ... A tisztek évi fizetése 2500—10 000 dénár között mozog — Commodus császár alatt ez az összeg elérte a 20 000 dénárt. A katonák mindent elkövettek, hogy a császárok meghaljanak: az elhunyt császár végrendelete szerint 75 dénárt kaptak s ugyanannyit kaptak az új császártól is, trónralépésének örömére. Mikor a közkatonát 25 évi szolgálat után leszerelték, 3000 dénár prémiumot kapott. Az ókori infláció Az időszámításunk utáni III—IV. században irtózatos infláció söpri végig a római birodalmat: Diocletianus császár rendelettel maximálja az árakat és minimálja a béreket. Az új árak és bérek így alakultak: Napszámbér: pásztoré 20 dénár; földmunkás 25 dénár; kézműveseké és folyami hajósoké 50 dénár. Tengerjáró matrózoké 60 dénár. A mázoló és falfestő napszámbére 75 dénár; a képfestő 150 dénárt kap egy képért. Egy nadrágvarrás 20 dénár. Hajnyírás 2 dénár, ugyanennyit kap a birkanyíró is egy megnyírt juh után. Az árcédulák A macellumban a közel kétezeréves árcédulák így festenek: Egy tojás 1 dénár. Egy darab alma 1—4 dénár. Egy modius (kb. 3 kg) őrölt só 100 dénár, kilója tehát 33 dénár körül van, több mint egy földmunkás napszámbére! Egy kiló árpa 10 dénár. A köles kilója 17 dénár. A babot 20 dénárért, a mákot 50 dénárért mérik kilónként. A sertéshús kilója 36 dénár, a sajté 24—36 dénár. Olcsó a kecskehús, kilója 8 dénár. Egy pár férfiszandál 120 dénár, női szandál 60 dénár. 100 dénárba kerül egy olajtartó üvegedény, finom kivitelű külföldi import-üvegedénynek 120 dénár az ára. Egész napra szóló fürdőjegy ára: 2 dénár. Nemsokára elkövetkezett az az idő, az ókori infláció korszakában, amikor a lakosok áttértek a kacsa, liszt, bor — röviden: az élelmiszervalutára, a cserekereskedelemre. A munkáért nem pénzt, hanem élelmet kértek. Aquincumot az időszámításunk utáni VI. században gyújtotta fel Alboin longobárd király fia, aztán népével Itáliába vonult. Mögötte összedőlt, füstös falak maradtak, amelyeket úgy eltemetett az idő és a homok, hogy 1200 évig, egészen a XVIII. századig, nem tudták a magyar föld lakói, hogy itt egykor egy olyan római város állt, amelyet Aquincumnak hívtak. A múlt században megindult ásatások hozták azután felszínre Aquincumot, és derítettek fényt arra, hogy miképpen éltek egykor Pannóniában ... Maron Ferenc ÍGY ÉLTEK SPANNICINIOÁJAINI... Bevásárlókörút az aquincumi kétezer éves húscsarnokban Bacaceto céics A József körúti rétesboltban többen állunk: cseresznyés rétest szeretnénk. -Nincs kérem... de van valami más ... újítás... barackos rétes." A sor megtorpan. Barackos rétes. Ilyet még az öreganyám se hallott. Almásrétes, az igen. Túrósrétes is. Cseresznyés is. Mákos is. Káposztás is. Sőt egyik-másik vidéken még sárgarépás, meg krumplis is. De barackos rétes? Nem, nem, köszönöm ... akkor nem kell. És elmegy az egyik vevő, elmegy a másik. És akkor egy komoly, szemüveges, rokonszenves férfiú igen határozottan azt mondja: -Én kérek két darabot... elvégre egyszer ki kell próbálni.* Most már mindenkinek kell. Hát persze! És egyszerre kíváncsi szemek kutatják a most sült, csábító tésztát. Hiszen, ha egyszer jó a barack kompótnak, lekvárnak, gombócnak — miért ne volna jó rétesnek is? És valamikor csak ki kellett találni ezt is. Ha nem lett volna a Napóleon-ellenes szárazföldi blokád, sose találták volna fel a cukorrépát. Ha nem jöttek volna rá, hogy a krumpli gumója ehető , ma is kidobnák a drága kincset és nem volna sem rakott krumpli, sem tejfölös krumplileves. Ha az ember azt mondja, hogytalálmány*, vagy -újítás*, rendszerint űrrakétára gondol, hatalmas laboratóriumokra, száguldó mozdonyokra, centrálékra, bonyolult műszerekre, rajzokra, vitatkozó tudósokra. De hát a hétköznapoknak is vannak találmányai. Egyenként csak olyanok, hogy: orrvasat lehet tenni a cipőre, akkor kevésbé kopik, hogy kreppnylonból lehet zoknit készíteni, és akkor nem kell öklömnyi lyukakat stoppolni minden este, hogy liftet lehet építeni a magas házakba, és nem kell a szívet, tüdőt terhelni az emeletmászással. Kitalálni a barackos rétest, az annyit jelent, hogy nincs az életnek olyan területe, nincs olyasfajta munka, olyan beosztás, ahol valamit, akár csak a legjelentéktelenebb változtatást, javítást ne lehetne elvégezni, nincs olyan ember, aki ne találhatna ki olyat, amivel örömet szerez, amivel ad valamit az emberiségnek. — Nincs az a hivatalnok, aki ne javíthatna valamit a munkamódszerén, hogy valamivel gyorsabban és jobban intézze a hozzákerülő ügyeket, a napközis tanárnő, aki ne találhatna ki egy újfajta társasjátékot, a vegyész, aki nem próbálkozhatna valami gyorsabb, újabb, ésszerűbb eljárással ... Nem a barackos rétes feltalálóiról nevezik el a történelmi korokat, ritkán kapnak szobrot és emléktáblát a szülőházuk falán. Az önzetlen szolgálat, a munkájuk iránti lelkesedés teremti meg új és új ötletüket... És persze olyan közszellem szükséges, amely megérti és támogatja mindazt, ami új és jó. Szükséges, hogy legyenek emberek, akik fel mernek ülni az első vonatra vagy űrhajóra, akik hajlandók kipróbálni az orrvasat, az újfajta golyóstollat, a készételt, a televízió kísérleti adásait, a műanyagszállal kevert szövetet, a kötelező ipari számlakeret új kiadását, a zajtalan fogfúrást és igenis, a barackos rétest. Egyébként: tényleg jó a barackos rétes. Fehér Klára 5