Magyar Nemzet, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
Megkezdődött Genfben a nemzetközi atomértekezlet Az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó II. nemzetközi értekezlet — mint a TASZSZ különtudósítója jelenti — Genfben, a Nemzetek Palotájában zajlik le szeptember 1-től 13-ig, körülbelül ötezer tudós részvételével. Közülük kétezer hivatalos küldöttként szerepel 66 ország és sok nemzetközi szervezet képviseletében. Az értekezleten körülbelül 650 tudományos előadás hangzik majd el és kerül megvitatásra. A beterjesztett tudományos előadások száma 2200. Az előadások kifejtik a tudósok legújabb eredményeit az atomenergia békés felhasználása terén. Az értekezlet részvevői kölcsönös tájékoztatást adnak az utóbbi években kifejtett munkájukról. Az egyik központi témát a könnyű atommagok fúzióján alapuló termonukleáris folyamatok tanulmányozásával kapcsolatban eddig elért eredmények alkotják. Bőségesen foglalkoznak majd az izotópok tudományos és technikai felhasználásának további kiterjesztésével is. Az 1955-ben leszjlott első értekezleten csak három szakosztály működött, most pedig hat szakosztályban dolgozzák majd fel a beterjesztett előadások nagy részét. Az értekezleten filmekkel, tudósok nyilvános előadásaival, az atomenergia békés felhasználását bemutató kiállítással segítik elő a széleskörű eszmecserét és a szorosabb együttműködést. A szovjet küldöttség több mint 220 előadást terjesztett az értekezlet elé, kétszer anyuját, mint 1955-ben. Az előadások felét szovjet tudósok személyesen olvassák majd fel az értekezlet plenáris ülésein és a szakosztályok ülésein. Mint a Reuter és az AP hírügynökség jelenti, vasárnap Genfben megnyílt az atomerő békés felhasználását bemutató kiállítás, melyet Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára nyitott meg. A kiállítás érdekes módon szemlélteti azokat az eredményeket, amelyeket a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok tudósai a termonukleáris kutatásokban elértek. Igen nagy érdeklődést keltett a kiállításon a szovjet tudósok által bemutatott OGRA nevű gépezet, melyet az úgynevezett termonukleáris plazma előállítására alkalmaznak , ami fontos állomás a hidrogénenergia békés célú felhasználásában. A szovjet kiállítás keretében bemutatják a harmadik szputnyik modelljét is, továbbá a Lenin atomhajtású jégtörő hajó modelljét, reaktorok és más kutató-berendezések modelljeit. Az angol kiállításon a legújabb nukleáris reaktorok és atomerőművek modelljei, valamint különböző nukleáris műszerek láthatók. A kiállításon bemutatják a rádióizotópok alkalmazásának különböző módjait is. Az amerikai kiállítás központjában egy 150 000 kilowatt teljesítőképességű atomerőmű legfontosabb részének teljes méretű modellje áll. Bemutat a kiállítás két különböző típusú atomreaktort is működés közben. Pineau: „De Gaulle alkotmányreformja ellen szárazok* Mint a Reuter jelenti, Christian Pineau, aki több mint két évig volt Franciaország külügyminisztere, kijelentette, hogy a szeptember 28-án sorra kerülő népszavazáson de Gaulle alkotmánytervezete ellen fog szavazni. *Nem akarom azt mondani, hogy az 1946-os alkotmány jó volt — mondotta Pineau, de az 1958-as még ennél is roszszabb, mert konfliktust okoz a végrehajtó és a törvényhozói hatalom között. Azoknak, akik azt állítják, hogy ha de Gaulle köztársasági elnök lesz, nem fog visszaélni hatalmával, azt válaszolom, hogy az alkotmány általában hoszszabb életű, mint egy ember és de Gaulle utódait esetleg kísértésbe hozza majd személyi hatalmuk.* SIKERTELEN KOCKAJÁTÉK A szeptemberben kezdődő ENSZ-közgyűlésnek, a görög kormány kérésére meg kell vitatnia a ciprusi helyzetet. Utoljára a tavaly decemberi közgyűlésen szerepelt a napirenden ez a probléma, de a görög határozati javaslat nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. A görög kormány akkor határozati javaslatában további tárgyalásokat sürgetett annak érdekében, hogy az önrendelkezés jogának elvét alkalmazzák Ciprusra is. Az időköziben eltelt csaknem egy év alatt a ciprusi helyzetben minimális javulás sem következett be. Ellenkezőleg, mint ezt Lennox-Boyd angol gyarmatügyi miniszter is elismerte, a helyzet most a legsúlyosabb azóta, hogy a sziget angol kormányzat alatt áll. A brit miniszternek ez a megállapítása nemcsak úgy értelmezendő, hogy magán Cipruson tovább éleződtek az ellentétek, egymást érik a merényletek, gyújtogatások. A ciprusi helyzet rosszabbodásának fokozottabb jelentőségét mindenekelőtt az adja meg, hogy a szigeten lejátszódó polgárháborús események komoly mértékben érintik három NATO-szövetséges: Anglia, Görögország és Törökország viszonyát. Ezeket az ellentéteket korábban sikerült úgy-ahogy elsimítani. A közép-keleti helyzet kirobbantása óta azonban a NATO politikai, de főként katonai elgondolásaiban zavaró momentumként jelentkezik a ciprusi helyzet rendezetlensége. A sziget ugyanis az imperializmusnak az a támaszpontja, amelyről ellenőrizheti az Arab- Keletre vezető utakat s kiindulópontként használhatja katonai lépéseihez. Lényegében ez történt akkor is, amikor az angol ejtőernyősök innen indultak Port-Szaid felé, amikor itt hajózták be a Szuez elleni agresszióban részt vett angol csapatokat. A Közép-Kelet elleni intervenció idején pedig a Ciprus—Jordánia légiót volt a katonai akció egyik legfontosabb szakasza. Nyilvánvaló ezek után, a NATO-tagállamok, de különösen Anglia számára nem éppen kedvező, hogy Görögország — amely egyébként ugyancsak tagja az Északatlanti-pakturztnak — az ENSZ-hez fordult a ciprusi problémával. Lényegében ezt a lépést akarta megelőzni Macmillan angol miniszterelnök, amikor nemrég személyesen tárgyalt Karamanlisz görög és Menderesz török kormányfővel. Nem érdektelen most, a közgyűlés előtt, feleleveníteni ennek a tárgyalásnak néhány kísérő jelenségét sem. A brit miniszterelnök athéni utazása még az angol közvéleményt is meglepte, a sajtó pedig leplezetlen szkepticizmussal várta a fejleményeket, semmi jót sem remélve a tárgyalásoktól, amelyre a miniszterelnökúj ciprusi tervet* vitt magával. Ennek részleteit egyébként akkor még homály fedte. A Times például ezeket írta: •A Macmillan látogatásában rejlő hatásos gesztus ellenére kedvezőtlenek a megegyezés kilátásai.* A Daily Mail szerint ezzel az úttal Macmillanpolitikai pályájának legvakmerőbb kockajátékába kezdett. A Daily Express pedig azt jósolta, hogy a megbeszélések sikertelensége esetén a szigeten még rosszabb lesz a helyzet, mint bármikor is volt. Amikor azonban a hírügynökségek kedvező híreket röpítettek világgá Athénből, érthető okoknál fogva egyszerre megváltozott az angol sajtó hangja, dicséretekkel árasztották el a kormányfőt, aki a görög fővárosban kijelentette: "Tárgyalásai teljes mértékben igazolták utazását* és “elvileg megállapodtak*. A második fordulat viszont — ezt híven tükrözték az ismét pesszimista angol kommentárok — akkor következett be, amikor Macmillan hazatért Londonba. A görög kormány hivatalos állásfoglalásából ugyanis kiderült, hogy Macmillan “új, ciprusi terve nem új, hanem lényegét tekintve ugyanaz, amelyet a görög kormány egyszer már — júniusiban — elutasított s természetesen ezúttal sem tartotta elfogadhatónak, sőt két nappal az angol miniszterelnök látogatása után elhatározta, hogy újra az ENSZ elé viszi Ciprus ügyét. A ciprusi kérdés megoldásának londoni terve szerint — mint ismeretes —, a sziget továbbra is angol fennhatóság alatt maradna, azonban hétéves mandátummal két képviselőház alakulna, a görög, illetve a török közösség képviselőiből és megválasztaná képviselőit a kormányzótanácsba, amelynek élén az angol kormányzó áll. Az angol kormányé lenne a döntés joga a sziget külügyeinek, továbbá külső és belső biztonságának kérdésében. A görög kormány érthető okokból nem ad segédkezet annak az angol elképzelésnek a gyakorlati megvalósításához, amely szerint a gyarmati fejlesztés politikája végül is önkormányzathoz vezetne. Ragaszkodik a sziget önkormányzatához, a török kisebbség jogainak szavatolásával. Londonban viszont azt hangoztatják, hogy nem lehet önkormányzatot adni, amíg nincs rend és nyugalom Cipruson. Athén erre azzal válaszol: nem lesz rend és nyugalom, amíg nincs önkormányzat. Mint látható tehát az angol kormány ciprusi dilemmája egy lépéssel sem került közelebb a megoldáshoz. Ellenkezőleg, Törökország állásfoglalása még csak bonyolítja a helyzetet, miután ankarai hivatalos korok továbbra is ragaszkodnak a sziget kettéosztásához. Elfogadhatónak tartják azonban az angol tervet, miután úgy látják, a hétéves úgynevezett “lehűlési időszak” az általuk szorgalmazott megoldáshoz vinne közelebb. Hogy a helyzet most mennyire kényes, arra mi sem jellemzőbb, mint a török kormánynak az a javaslata: csapatokat küld Ciprusra. S az sem visz közelebb a kibontakozáshoz, hogy Nagy- Britannnia, a hírek szerint, hozzáfog ciprusi tervének egyoldalú megvalóatásához. A szövetségesek — mint egy tudósító szellemesen megfogalmazta — nem akarnak partnerek lenni a sziget közigazgatásában és birtoklásában. A török kormány kinevezi képviselőjét az angol kormányzó mellé, Görögország azonban megtagadta ezt. Mint Karamanlisz görög miniszterelnök megjegyezte,más kormányok beavatkozása a sziget közigazgatásába, bonyodalmakat, nézeteltéréseket és versengést szül, ami nemcsak a lakosság két részének kapcsolatait nehezíti meg, hanem a két szövetséges ország viszonyát is. E kapcsolatok romlásának — épp Ciprus miatt — már korábban is határozott jele volt például az, hogy a görög tisztek elhagyták a NATO izmiri főhadiszállását és Görögország nem volt hajlandó résztvenni az északatlanti szövetség földközi-tengeri hadgyakorlatain. Nem kétséges, hogy a kapcsolatok további romlása miatt utazott pár napja Athénbe Norstad tábornok, a NATO főparancsnoka. Az AFP értesülése szerint is arra akarta rábírni a görög kormányt, hogy tanúsítsonrugalmasabb politikát* a ciprusi kérdésben. Fennáll annak a veszélye— feltételezik athéni diplomáciai körökben —, hogy Görögország lassankénta semlegesség egyik formája felé siklik, s ez, persze nem maradhatna hatás nélkül a NATO földközi-tengeri működésére, zavarná egyes stratégiai elgondolások keresztülvitelét. Végeredményben tehát igaza lett a Daily Expressnek: Cipruson rosszabbodott a helyzet, az átmeneti fegyverszünet után újult erővel fellángoltak a harcok, nőtt a távolság egyrészről az angol és a görög, másrészről a török és a görög koncepció között. Ezeket a bonyolult és súlyos ellentéteket az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell majd áthidalnia. Úgy látszik, feladata ma sokkal kényesebb és nehezebb, mint kilenc hónappal ezelőtt volt is,m _ttastar Nemzet iiiimil in ffl \mi®iiJ?É Kairói lapok Hammarskjöld jordániai tárgyalásáról Az As Saab című lap Hammarskjöld ENSZ-főtitkár Jordániában folytatott tárgyalásait kommentálva megállapítja, hogy e tárgyalások nem jártak lényeges eredménnyel. Egyébiránt — mutat rá a lap — az ENSZ-közgyűlés ülésszakán egyhangúlag elfogadott arab határozati javaslat világosan kimondotta, hogy Hammarskjöldnek olyan lépéseket kell foganatosítania, amelyek előmozdítják a külföldi megszálló csapatok mielőbbi kivonását a közel-keleti térségből. Az Al Gumhurija ezzel kapcsolatban a következőket írja: •Sürgős intézkedésekre van szükség... a közel-keleti térségben állomásozó idegen csapatok kivonása nemcsak legfontosabb pontja az ENSZ- közgyűlés ülésszakán elfogadott határozatnak, hanem egyszersmind a normális helyzet visszaállításának és a feszültség enyhítésének is nélkülözhetetlen feltétele.* A lapok szembeszállnak azokkal a kísérletekkel, hogy különböző ürügyekkel megakadályozzák a közgyűlési határozat gyors végrehajtását A Pravda a genfi atomértekezletről Az atomerő békés felhasználásával foglalkozó második genfi értekezlet megnyitása alkalmából a Pravdában megjelent Jemeljanovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő atomenergiaügyi főigazgatóság vezetőjének cikke. Jemeljanov cikke bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió mindig szívesen osztotta meg atomfizikai tapasztalatait más országokkal. Amikor a Szovjetunió felavatta a világ első atomvillanytelepét, ezt nem tette zárt objektummá, hanem megnyitotta a külföldiek előtt, hogy megismerkedhessenek szerkezetével és munkájának tapasztalataival. Ahhoz — írja a szovjet tudós —, hogy az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos munka elérhesse a kellő arányokat, meg kell szüntetni e munka akadályoztatásának legfőbb okát — meg kell tiltani a nukleáris fegyverek használatát, meg kell szüntetni e fegyverek kipróbálását és gyártását, az összes atomrobbanóanyag-készleteket nukleáris fűtőanyagként kell felhasználni energetikai atomreaktorokban. Jemeljanov cikkében emlékeztet arra, hogy az első genfi értekezleten a Szovjetunió volt az egyetlen ország, amely jelentést terjesztett be az első ipari atomvillanytelep felépítéséről és munkájáról. A második genfi értekezleten ugyancsak a Szovjetunió lesz az egyetlen ország, amely jelentést terjeszt be az atomenergia meghajtóerőként való felhasználásáról. A szovjet tudósok beszámolnak az első atommeghajtású jégtörő hajó építéséről, új atomreaktorok és atomvalanytelepek létesítését célzó kutatómunkákról. A második genfi értekezleten ezen túlmenően ismertetni fogják a szovjet tudósok a Szovjetunió együttműködését más országokkal az atomerő békés hasznosításában. Amerikai távolból irányított rakétakísérlet kudarca Mint a Reuter jelenti a Cape Canaveral-i kísérleti telepen szombat este közölték, hogy az amerikai légierő Smark nevű távolból irányított rakétája, amelyet szombaton kísérletképpen kilőttek, 6000 mérföldre tervezett repülése alatt technikai hiba következtében a tengerbe zuhant. A rakéta a hiba miatt megváltoztatta repülési irányát, és hét órával a kilövés után a Cape Canaveral-i partok mentén hullott az óceánba. Újabb merényletek Párizsban Párizsból jelenti az MTI. Szombaton és vasárnap Párizsban újabb egyéni merényletek követeltek áldozatokat. Szombaton a Montparnasse metróállomás egy földalatti folyosóján egy fiatal francia katonát lőttek le, vasárnap pedig egy másik fiatal katonát ebesítettek meg súlyosan késszúrásokkal az algériaiak. Az Humanité megjegyzi, hogy az elmúlt héten Párizs özpontjában négy egyszerű francia katonát követelt áldozatul az algériai háború. Vajon lehet-e nem sajnálni őket? “Biztosak megyünk — írja a Francia Kommunista Párt lapja —, hogy az algériaiak tömegükben maguk is úgy vélik, hogy mindaz, ami elszigeteli őket a francia néptől, nem tesz jószolgálatot ügyüknek sem. A lap ezután hangoztatja, a francia szélsőjobboldali sajtó nagyon is boldog, hogy leleplezheti “az algériai felszabadítási front merényleteit, mert azt reméli, hogy ez lehetővé teszi a francia dolgozók szembeállítását algériai testvéreikkel. De a tragédiák alapvető oka az algériai háború. .Kedd, 1968. szeptember 2. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1945. szeptember 2-án alakult meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A japán hódítókra mért megsemmisítő csapások után az augusztusi forradalom eredményeképpen jött létre a vietnami nép szabad köztársasága. De a francia gyarmatosítók nem tudtak belenyugodni birtokuk elvesztésébe és megkezdődött az az ellenállási harc, mely végül is kilenc év után a Dien-Bien-Phu-i szégyenletes vereséggel végződött a franciák számára, a vietnami nép azonban elérte Észak- Vietnam felszabadítását. Az 1954-es genfi egyezményekkel helyreállt a béke egész Indokínában. Ez az esemény lehetővé tette, hogy Észak-Vietnam területén befejezzék a népi demokratikus forradalmat és rálépjenek a szocialista forradalom útjára. A Vietnami Demokratikus Köztársaság előtt az elmúlt négy esztendőben az a hatalmas feladat állt, hogy a szocializmus építését egy olyan országban kezdje meg, melyet a nyolcvan esztendős gyarmati uralom maradványai hátráltattak fejlődésében, melynek gazdaságát egy tizenöt évig tartó háború pusztította. A gazdaság helyreállítását az 1954/58-as időszakban hősies erőfeszítéssel és a testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió segítségével már megvalósították. 1958-ban pedig megkezdték a szocialista építés hároméves tervének teljesítését. A mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés és a kultúra területén óriási eredményeket értek el Észak-Vietnamban. De Vietnam ma még mindig kettéosztott ország. Dél-Vietnamban befészkelték magukat az amerikai imperialisták és ösztönzésükre a dél-vietnami hatóságok szabotálják a genfi egyezmény határozatait, elzárkóznak attól, hogy szabad választások útján egyesítsék az ország két részét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nemegyszer felhívta a világ figyelmét arra, milyen súlyos veszélyekkel terhes Dél- Vietnam amerikai katonai bázissá való kiépítése, nemcsak az ország és Délkelet-Ázsia, hanem az egész világ békéjére nézve. Ugyanakkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság újból és újból konstruktív javaslatokkal fordult a délvietnami hatóságokhoz, a két zóna közötti normális kapcsolatok megteremtése érdekében, az ország egyesítésére irányuló általános és szabad választások megtartásának előkészítése céljából. Azok a hatalmas sikerek, amelyekkel joggal büszkélkedhetnek az észak-vietnami dolgozók, nagy vonzóerőt jelentenek Dél-Vietnamban élő testvéreik számára. Ezeknek a nagyszerű eredményeknek a titka az a szilárd vezetés, amelyet a Vietnami Munkapárt, Ho Si Minhhel az élén, biztosított az ország számára. S ez a szilárd vezetés jelenti a garanciát arra nézve is, hogy a jövőben is ezen az úton haladnak tovább. Sikereikre nemcsak a vietnami nép, hanem az egész szocialista tábor büszkén hivatkozhat. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe a mi ünnepünk is, és a magyar nép forró, testvéri üdvözletét küldi a vietnami népnek, a köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából. Üdvözlő táviratok a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke a vietnami nép nemzeti ünnepe, a Vietnami Demokrata Köztársaság fennállásának 13. évfordulója alkalmából táviratban köszöntötte Ho Si Minh-t, a VDK elnökét, a Vietnami Munkapárt Központi Bizottságának elnökét és Pham Van Dongot, a VDK Minisztertanácsának elnökét. Üdvözlő táviratot küldött Pham Van Dongnak dr. Sik Endre külügyminiszter is. Kurcsatov akadémikus a szabályozható termonukleáris reakciókról Igor Kurcsatov akadémikus, a szabályozható termonukleáris reakciók ismert szovjet szakembere a Pravda hétfői számában kifejezi azt a reményét, hogy az atomerő békés felhasználásának ügyében Genfben megnyíló második nemzetközi tudományos és technikai értekezleten a szabályozható termonukleáris reakciókra vonatkozó kutatómunkákról elég teljes tájékoztatás hangzik majd el. A Pravda kivonatosan közli Kurcsatov akadémikusnak az Atomenergia című szovjet folyóirat legújabb számában megjelent cikkét, amely ismerteti, milyen munkát végzett eddig a Szovjet Tudományos Akadémia Atomenergia Intézete a szabályozható termonukleáris reakciók terén. Kurcsatov cikkében áttekintést ad a Szovjetunióban a szabályozható termonukleáris reakciókkal kapcsolatban folyó kutatásokról. Megemlékezik a többi között az »OGRA” nevű szovjet készülékről, amelynek az a feladata, hogy segítségével széleskörű fizikai kutatómunkát végezzenek a szabályozható termonukleáris reakciókkal kapcsolatban. Mint a szovjet akadémikus rámutat, a különböző országok fizikusainak az utóbbi évtizedben végzett munkái megmutatták: elvileg megoldható a kitűzött feladat, a termonukleáris erő átalakítása elektromos energiává és már nincs is olyan messze e feladat megoldásának időpontja. Bár még sok nehézséget kell legyőzni és sok elméleti kérdés is még megoldásra vér — írja Kurcsatov akadémikus —, az Atomenergia Intézet szükségesnek tartja, -hogy a szabályozható termonukleáris reakció területén a legszélesebb körű kutatómunkákat végezze — beleértve olyan nagyszabású berendezések elkészítését is, mint az •OGRAM.