Magyar Nemzet, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
Kedd, 1958. szeptember 4 Felavatták az ország legkorszerűbb általános iskoláját Tápióságon Az ország legkorszerűbb általános iskoláját avatták fel vasárnap a Pest megyei Tápióságon. Az iskolát pavilonrendszerűen építették. Közös folyosó köti össze a négy pavilont, ezekben kettesével helyezték el az osztály, és egyéb termeket és mellékhelyiségeket. Minden pavilonhoz külön udvar tartozik. Az iskolának ez az építési rendszere pedagógiai és egészségügyi szempontból is rendkívül előnyös: a tanulók a tantermet elhagyva nem zsúfolódnak össze egy folyosóra, s valamennyi tanterem napfényes, világos. Az egészségügyi körülményekhez az is hozzájárul, hogy az iskola a Tápió partján, 12 holdas park, évszázados fái alatt épült. A hattantermes korszerű szertárakkal, természettudományi előadóteremmel, úttörő szobával is rendelkező iskola és a hozzátartozó pedagógus-lakás felépítése 2 700 000 forintba került Több mint egymilliárd forint értékű áru a bányásznapi vásárokon Megkezdték a bányásznapi vásárok előkészítését. Épülnek a vásárvárosok sátrai, ahol több mint egymilliárd forint értékű árut kínál majd eladásra a kereskedelem. A bányásznapra szánt 1150 motorkerékpárt és 50 Skoda- Spartak személygépkocsit a bányászok réges-régen túljegyezték, ezért újabb 214 motorkerékpárt és 85 autót küldenek a vásárokra. Hét közepére a vásárok színihelyén lesz a sok mosógép, hűtőszekrény, villanytűzhely, televíziós készülék, a rengeteg szövetféle és egyéb ruházati cikk, a többi sok-sok áruval együtt. Mindenki iskolája Amikor ezeket a sorokat az olvasó a reggeli kávé mellett átfutja, szinte ugyanezekben a percekben egy kicsiny Vas megyei faluban száz gyerek zsibongva vesz birtokába egy új iskolát, a bobait. Amúgy külszínre nincs semmi különös ezen a bobai iskolán. De azért megfigyeltem a hangsúlyt, ahogyan az a szemüveges kislány mondta az ősi harangláb mellett, amikor az új iskoláról érdeklődtem: — Itt be tetszik fordulni, aztán egyenesen kell menni és mindjárt meg tetszik látni azt a szép, nagy, emeletes épületet. Azt hiszem, ez a három jelző nem véletlenül szegődött társul az épület szó mellé. Mert ez az iskola valóban szép, valóban nagy és, ne felejtsük el: emeletes! k Két iskola áll egymás mellett a tanácsházzal szemben. A régit pontosan harminc esztendővel ezelőtt építették. A régi és az új értelmét kevés dolgon lehet kitapinthatóbban szemléltetni, mint ezen a két iskolán. A régi? Nagyon masszív, szilárd alapokon nyugvó épület, tágas termek, széles falak. Csakhogy ... rideg, szürke, árasztja a közönyt. S ami a legfőbb: mindössze két tantermes. Az új? Hatalmas fehér épület, árad belőle a világosság, nagyméretű ablakszemei hívogatóan tekintenek a nebulók felé. És négy tantermes, szertárakkal, úttörőszobával, tanárival és igazgatói irodával. A régiben a kabátok még bent lógtak a teremben, az újnál már kint a folyosón, kulcsra záródó szekrénykékbe kell beakasztani a téli kabátokat. Vaskályhák helyett folyosóról fűthető hatalmas cserépkályhák ontják majd télen a meleget. Azt mondhatná az olvasó: mindez nyilvánvaló, hiszen harminc év alatt fejlődött iskolaépítészeti kultúránk. Ám hadd említsek meg valamit, ami független az építkezések általános fejlődésétől. Nem voltam ott a régi iskola felépítésénél, nem is tudok róla semmit, de azt hiszem, akkoriban az emberek közönyösen mentek el az épülő falak mellett. Bobán most úgy épült az iskola, hogy az állam kijelentette: — Rendben van, régi kérésetek teljesül, de sokba kerül az iskola, félmillió forintba. Adjatok hozzá magatok is pénzt és munkát, hiszen a tiétek lesz. Adtak A bodai tanácsülés két éven át az egyenes adó 18 százalékát szavazta meg községfejlesztés címén az iskola javára — kitett ez 120 ezer forintot —, társadalmi munkájuk pedig 22 000 forintot ért. És ez a társadalmi munka aratáscséplés, a napi dolog után teljesült, valahogy úgy, hogy Porkolábék, Banyó Lajosék családja hazajött este szekérrel a mezőről, letette a szerszámokat az út szélén, felrakott a szekerére egy halom törmeléket vagy téglát és elfuvarozta a kijelölt helyre. Aztán hazament és másnap este megint megkérdezte, mit kéne elvinni. És így segítettek a gyerekek is, akik már markolni tudták a talicskát és hordani a maltert. Azt már talán mondanom sem kellene, hogy mind e munkák;bán a pedagógusok jártak elöl, Kálmán Károlyné igazgatónő, és Bokor Gyula igazgatóhelyettes vezetésével. Bokor Gyula — tucatnyi funkciója mellett — a Hazafias Népfront helyi titkára is, ő a népfronton belül szervezte a munkát a fiatal tanácselnökkel, Kovács Károllyal együtt. És »bohóckodtak« is a pedagógusok, mint utólag cseppnyi öngúnnyal mondják, mert az iskola részéről felajánlott tízezer forint java részét színielőadásokkal, bálokkal gyűjtötték egybe. A bobai nevelők nemcsak úttörő zenekart, énekkart vezényeltek, de ráléptek a világot jelentő deszkákra is, a világot jelentő új iskoláért. Augusztus 20-án — határidőre — műszakilag átadták az iskolát és 24-én, a bobaiaknak sokáig nevezetes napon felavatták. A község népe hajnalig mulatott és ünnepelte az új emeletes épületet. És ünnepelhetett mást is: munkáját, egy kis falu összefogását, mely fedelet adott a kultúrának és iskolát emelt a háromévtizedes régi mellé. Gábor István OOOOOOOOOOOOOO-OOOOOOO-OO'OOOOOOOOOPOOOOOOOPOOP § Szeptember csengetés ! Kimondod: szeptember X már hallod is. Nagyon messzi szól a csengő, évtizedek távolságából, de olyan tiszta a hangja, mintha itt szólna. Egészen közel, a szívedben. Igen, ott, ahol annyi régi tarka holmi van raktáron: szavak, mozdulatok, színek, ízek. Ott kezd berregni a csengő. S egy régi-régi szeptember elevenedik meg, gyermek ballag az utcán táskával a hátán, szemében kíváncsi várakozással, kis szívében izgalommal. Szeptember van, s az utcán ma sok ilyen gyermek ballag Ma reggel nyolc órakor megszólalt a csengő és a nyitott, ablakon át érezni lehetett a kréta fanyar és az olajos padló nehéz szagát. Zsongott a tanterem, elsősök ismerkedtek az iskolával, mi meg álltunk a nyitott ablak alatt. Hatan lehettünk. Mintha csak véletlenül álltunk volna meg éppen itt, pihenni egy percre, sütkérezni a szeptemberi napfényben. Olyan jó meleg ilyenkor a nap. Ha behunyom a szemem, akkor most én is bent vagyok a zsongó tanteremben, mint harmincnyolc évvel ezelőtt. Az első padban bal oldalon, jobbkéz felől a kis Pálinkás ül, új cipője van s új folt a nadrágján. Van neki egy színes üveggolyója, s van egy facsigája, ostorral lehet hajtani. A tanító léptei alatt közben megreccsen a korhadt padló. Érzem a számban a kalács foszlós ízét is, amit reggelire ettem, s anyám meleg, puha csókját a homlokomon. Apám könnyű kezét a fejemen, s elszorul a szívem, a torkomat fojtogatja valami. Az iskolával szemben van egy kirakat, oda állok, szemben az üveggel, s nem tudom hirtelen ki az a hízásra hajlamos, kopaszodó férfi, aki szembenéz velem, mit keres itt az árnyképem? Magának is iskolába jár a gyereke? — kérdezi mellettem egy idős ember, fehér bajusszal. — Az enyémek már kijártak régen minden iskolát mondja , megzavarodik hirtelen. Krakog. — Csak erre jártam... Hallottam, hogy csengetnek. Hatvan évvel ezelőtt, amikor év is... Elhallgat. Most ő is a padban ül, tudom, a második jobbról, éppen hatvan éve, s a katedra fölött Ferenc József képe. Talán érzi ő is apja kezének simítását a fején. Hatvan éve. Vajon gondolt rá Volhyniában? Nekem eszembe jutott egyszer Breszt-Ivovszkban, amikor feküdtem a gránátesőben és égtek a házak körülöttem, mintha papírból lennének. Közben hallottam Pogács tanító úr hangját, láttam a mozdulatát is a tábla előtt és százszor elismételtem akkor magamban, mint egyetlen vigaszt, egyetlen valóságot: Az A-betűnek lehúzzuk a száját. Így ni, látjátok, gyerekek? Az A-betű, kérem, harmincnyolc évvel ezelőtt. Azóta jártam már sárban, vérben, hulló sárga falevelekben holdfénynél, vártam lányra dobogó szívvel, szerelmes voltam egy őrszemű asszonyba, aki nem szeretett, s most eljöttem ide, hogy visszalopjak valamit egy régi életből. A kalács ízét? Az anyám csókját? Apám könnyű kesének simítását? Pogács tanító úr! Húzzuk le bátran az A-betű szárát, így ni! Nézem az előttem álló, hunyorgó öreget. Mondanom kéne neki valamit, hazudnom, hogy igen, most hoztam a fiam, az elsőbe jár. Azért vagyok itt. Vagy valami gorombát kellene mondani, nehogy leleplezzem magam. Aztán nem szólok semmit, eloldalgok. Mellékutcába fordulok, a fal mellett osonok tovább. A többiek is így osonnak el, tolvajként viszik szívükben az első csengetés emlékét. Ki egy szót, ki egy mozdulatot, kalácsok ízét, iskolatermek olajos illatát. Én, anyám régi, puha csókját a homlokomon. Illés Sándor löOÖOöOOOOOOOOOOOOOOOOOOO'OOOOOOOOOOOOOOlOOöOO' . M&wNejnM Ünnepélyesen megnyílt az új tanév Új iskolákat, tantermeket avattak a tanév első napján Hétfőn az ország valamenynyi iskolájában tanévnyitó ünnepségeket rendeztek. Az új oktatási évadban számos új iskola és tanterem várja a diákokat. Szekszárdon hétfőin avatták a hétmillió forint költséggel épített húsztantermes általános iskolát. Az új intézmény jelentősen enyhíti a tanteremhiányt: a városban csupán egy iskolában kell továbbra is délelőtt és délután is tanítani. Tolna megyében még négy községben — Bogyiszlón, Pusztahencsén, Alsótengericen és Bölcskén — adtak át új iskolát. Somogy megyében 82 új pedagógust köszöntettek teendő tanítványaik. Hat községben — többi között Csokornyavistántán, Balatonföldváron és Somogyszobon — kaptak új iskolát a tanulók. Veszprém megyében, különösen a Bakony vidékén nagy számban élő német nemzetiségű lakosok kérésére az idén kilenc általános iskolában tanítják a német nyelvet. Keszthelyen és Tapolcán zenei tagozatú általános iskola nyílt 80 elsőosztályossal. Győr- Sopron megyében, Mosonmagyaróvárott és Gyirmóton új iskolában tartották a megnyitó ünnepséget. Oroszlányban hétfőin a régi iskola növendékei együtt ünnepeltek a most felépült 16 tantermes iskola tanulóival. Az új intézmény Komárom megye legszebb iskolája. Fejér megyében 62 tanteremmel bővült az általános iskolai hálózat, számos községben nagyszerűen felszerelt természettudományi előadóteremben kezdik meg a politechnikai oktatást. Baranyában 50 000 gyermek előtt nyíltak meg az iskolák kapui, s 60 új tanterem várja a diákokat. Pé-, esett új zene- és képzőművészeti gimnázium, valamint német gimnázium nyílt. Bács megyében az idén az oktatási intézmények korsze-rűsítésére, bővítésére hatmillió forintot költöttek, ezenkívül 21 millió forintos beruházással 26 új általános iskola épül, közülük tizennégyet most vettek birtokukba az iskolások. Csongrád megyében, Szegeden 14 tantermes új gimnáziumot nyitottak, amelyben az idén már 500 gyermek tanul, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium növendékei bensőséges ünnepségen emlékeztek meg az iskola alapításának századik évfordulójáról. Hajdú-Bihar megyében az iskolai hálózat 33 tanteremmel bővült, ezenkívül helyi erőforrásokból tíz tantermet építettek Heves megyében több mint 45 000 diák kezdte el az új tanévet. Füzesabonyban, Mezőszemerén, Gyöngyöspatán és Ecséden négytantermes új iskola nyílt. Borsod megyében hétfőn többi között 12 új iskolában tartottak ünnepélyes tanévnyitót. Tokajban a hattantermes új iskolát virágokkal, függönyökkel díszítette a szülői munkaközösség. A gyulai állami óvónőképző intézetben szintén hétfőn nyitották meg az egyéves nemzetiségi óvónőképző-tagozatot, amelyen német, szlovák, délszláv és román nyelven 25 leány tanul. Ugyancsak hétfőn nyílt meg Szarvason a Tessedik Sámuel mezőgazdasági technikum szlovák nyelvű nemzetiségi tagozata is. Tanévnyitás az egyetemeken Az egyetemeken a tanévet az idén általában szeptember 7. és 15-e között kezdik. A Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó több felsőoktatási intézményben, néhány orvostudományi egyetemen, valamint a mezőgazdasági felsőoktatási intézményekben szeptember 8-án lesz a tanévnyitó. Ugyancsak 8-án tartják tanévnyitójukat a vidéki mezőgazdasági akadémiák. A szegedi Tudományegyetemen, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, az Állatorvosi Főiskolán az 1958—59-es tanév szeptember 15-én kezdődik. A Soproni Ersőnaérsséíri Főiskola — amely most ünnepli fennállásának 150. évfordulóját szeptember 3-án rendezi tanévnyitó ünnepségét a jubileumi ünnepséggel egybekötve. Magyar küldöttség vesz részt az egyetemi tanárok nemzetközi kongresszusán Az egyetemi tanárok és oktatók nemzetközi szervezetének XI. kongresszusára — amelyet Brüsszelben szeptember 1—6 között tartanak — magyar küldöttség utazott el. Szigeti József művelődésügyi miniszterhelyettes és Rigler György, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási főosztályának osztályvezetője képviseli a magyar egyetemi oktatókat a megnyíló nemzetközi konferenciára Segítsük az iskola nevelő munkáját! Az iskolai év megkezdésekor számba vesszük eddigi eredményeinket és megszabjuk azt az utat, amelyen járni akarunk. A közoktatásügy területén is komoly anyagi és erkölcsi károkat okozott az ellenforradalom, ezeket az elmúlt iskolai év folyamán, már nagyjából pótolták, viszszatért medrébe, és szabályosan folyt az iskolai élet. A nevelők, a szülők, a társadalmi szervek megtettek minden tőlük telhetőt, hogy eredményesen záródjék a tanév. Elmélyült az iskolai tartalmi munka is, az általános iskola alsó tagozatában már új, a szocialista szemléletet jobban tükröző, a mindennapi élethez közeledő, a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő tantervek és tankönyvek alapján tanultak, viszont a felső tagozaton most kerül bevezetésre, majd fokozatosan három év alatt az egymásra épülés elve alapján valósul meg az új tartterv, és jelennek meg az új tankönyvek. Az elmúlt tanév igazolta az iskolai nyelvoktatás új rendjét és az ilyen megoldás helyességét. A kötelező orosz nyelv mellett az általános iskolában lehetőség volt — ingyenes rendkívüli tárgyként — nyelvtanulásra, a középiskolák közül pedig a gimnáziumban és a közgazdasági technikumban még egy szabadon választott, kötelező nyelv tanulására. Több helyütt megpróbálkoztak a régi kívánság, a gyakorlati oktatás megvalósításával, de ez inkább szakkörszerűen folyt, az ősszel kezdődő iskolai évben azonban már általános és középiskoláink egy része módszeres felépítésű tanterv alapján kötelező tantárgyként tanítani fogja az ipari, vagy mezőgazdasági gyakorlati ismereteket. Mindezek jobbatlán iskoláink tanító munkájára vonatkoznak, márpedig a helyesen szervezett és végzett iskolai munka kétoldalú, oktató-nevelő, amely egyensúlyban. Van egymással. Mi ennek az iskolai oktató-nevelő munkának célja? A tanulóifjúság előkészítése a szocialista építés feladataira, az abban való tevékeny részvételre. Ennek a célnak kell áthatnia minden iskolai megnyilvánulást, ennek a célnak kell mozgatnia minden iskolai tevékenységet. A cél eléréséhez nemcsak általános műveltségi ismeretek, bizonyos készségek szükségesek, de olyan magatartás és olyan jellemvonások is, amelyek nélkülözhetetlenek az új társadalom felépítésében és a társas együttélésben, és amelyeket lassú, hosszadalmas, aprólékos munkával a nevelőnek kell kialakítania, felhasználva a szülői ház, a társadalom minden segítségét. Épp ez az a terület, a nevelési, ahol nem egyöntetű, nem kiegyensúlyozott munkával találkozunk, mintha előtérbe kerülne az oktatás és elhalványulna a nevelés. Mindjárt adódik a válasz is a miértre, mert a nevelés világnézeti jelege seregnyi, úgynevezett kényes kérdést vet fel, mint a nacionalizmussal kapcsolatos , különféle nézetek, pl. irredentizmus, sovinizmus, amelyekkel olykor a nevelők nem szívesen szállnak szembe, inkább kikesrülik őket. A jövő iskolai évtől kezdve el kell mélyítenünk a pedagógusi tevékenység nevelési részét, és tengelyébe a világnézeti-erkölcsi nevelést kell állítanunk. A helyes világnézeti-erkölcsi nevelés sikerre csak úgy vezetget, ha a nevelési tényezők egyöntetűen ezt sugározzák, ha nevelők és szülők nem keresztezik egymást, hanem összefognak, egymás munkáját támogatják, kiegészítik. Egyaránt meg kell mindenkinek értenie, aki nevel, hogy az iskolai nevelés a jövőt látja maga előtt, és ez a szocialista társadalom. Ifjúságunknak, ha majd felnő, ebben kell élnie, ennek fejlesztésén kell munkálkodnia. Mi szocialista szellemű ifjúságot akarunk, és megkívánjuk, hogy iskoláinkban szocialista szellemű nevelés folyjék. S a szülők vajon egyöntetűen támogatják-e ezt? Egy részük gyerekét a szocializmus ügyének szeretetére neveli, küzd a káros nézetek ellen, egy másik rész közömbös, nem törődik az ellenséges megnyilvánulásokkal, végül egy kis rész, mely nem igen tud megbarátkozni a szocializmus ügyével, nem ért vele egyet. Mindezek gyerekei együtt vannak az iskolában, gyakran hozzák magukkal a szülői ház, a tágabb környezet befolyását, és ezt kell közömbösítenie, legyőznie és a közös, a helyes szocialista szellemű nevezőre hoznia az iskolának. Az iskolai nevelőmunkán áll jelentékeny mértékben, mivé fejlődnek, hogyan alakulnak gyerekeink nézetei, mennyire tud az iskola a maga sok irányú tevékenységével szószólója és harcosa lenni az újnak, a szocializmus ügyének. A szülői feladat helyesen értelmezve tehát az lehet csak, hogy minden téren támogatja az iskolát oktató-nevelő tevékenységet. Nem befolyásolja azt más irányba, nem kényszeríti a maga nézeteit gyermekére, belátja és megérti, hogy gyermeke jövője a szocialista társadalomhoz kapcsolódik, tehát szocialista szellemű nevelésben kell részesülnie. Az iskolai nevelési tevékenység azonban nem hagyhatja számításon kívül az Úttörőmozgalmat az általános iskolában, a KISZ-t a középiskolában, ezek az ifjúsági szervezetek szintén az ifjúság szocialista szellemű nevelésének részesei, sőt hajtóerői, bekapcsolódásuk a közös feladatok megoldásába nélkülözhetetlen. A nevelőknek élniük kell azzal a lehetőséggel, amely a közös cél elérését erősíti, és minél többüknek szerepet kell vállalnia az iskolai ifjúsági mozgalomban. Annak a tartózkodásnak, amely még előfordul a nevelőtestület körében, el kell tűnnie. Az ifjúsági mozgalom ma már leküzdte a kezdeti nehézségeket, erős lábon áll és a maga korszerű, az ifjúság életkorához alkalmazkodó működési követelményeivel rendkívül népszerűvé vált az ifjúság körében, nagy segítséget tud adni a szocialista szellemű nevelőmunkában. Bizton tudjuk, ifjúságunk nevelését egységes politikai, világnézeti és pedagógiai elvek alapján mélyebben szocialista szelleművé fogjuk tenni. Ez a nevelők, a szülők, az egész társadalom, de elsősorban ifjúságunk érdeke. Gyalmos János, Budapest Főváros Tanácsa oktatási osztályának vezetője Magyar ruhák nyerték a Grand Prix-t a brüsszeli világkiállításon A magyar ipar újabb sikert aratott. A brüsszeli világkiállításon franciák, olaszok, osztrákok és más nemzetek kollekciója előtt a Ruhaipari Tervező Vállalat 30 modellje nyerte el a pálmát, a nemzetközi bírálóbizottság a magyar kollekciónak ítélte a nagydíjat. A tervezővállalat székházában lázasan dolgoznak most a szeptember 20-án bemutatásra kerülő új kollekció befejezésén. Ekkor kerül sor Brüszszelben a kiállításon résztvevő nemzetek reprezentatív ruhabemutatójára, amelyet az Elegancia palotájában tartanak meg. A Ruhaipari Tervező Vállalat, az OKISZ Tervező laboratóriuma, a Különlegességi Divatszalon, a Kötszövő Mintázó és a Csepeli Szőrmekonfekció 140 ruhát és kabátot vonultat fel a nemzetek nagy versenyén. A részvevők különleges érdeklődéssel várják, hogy a Grand Prix-vel jutalmazott magyar ruhaipar mivel szerepel majd ezen az útl-i népségén. K IS MILLIÓ GYERMEK NEM JÁR iskolába Latin- Amerikában — állapította meg a Venezuelában összeült országos tanítói értekezlet.