Magyar Nemzet, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

2 hogy a haladás legfrissebb re­ménységeivel kezdjem a fel­sorolást, Ghánára, Tuniszra,­­ Marokkóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaság­ra, Indiára, a Kínai Népköz­­társaságra, a Szovjetunióra te­kintenek. Viszont, ha a föld­kerekség bármely területén van egy reakciós hatalmi cso­port, amely szeretné uralmát a feltörekvő néptömegek ellen megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormányára tekint, attól vár segítséget és általában nem is hiába. A segítség­listán ilye­nek vannak, mint Libanon el­szökött miniszterelnöke, Irak volt királyi családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kaj­­sek, Li Szin Man és sorolhat­nám a világ más tájairól meg­szökött politikai szélhámosok neveit is, akik, mivel alkalma­sak a kihívás politikájának érvényesítésére, számíthatnak a State Department támoga­tására is. Ha Nagy Imre vagy Maléter Pál megszökhetett volna Ma­gyarországról, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete és a közép­­európai béke ellen irányuló kihívási politikájának ezek lennének a fő eszközei. A ma­gyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszolgáltatás érdekei­nek tett eleget, hanem a nem­zetközi békének is szolgálatot tett, amikor a kihívás politiká­jának ezeket a veszedelmes eszközeit végérvényesen eltá­volította a State Department fegyvertárából. A kihívna a politika szótára A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíl­tan természetesen csak a sze­nátusi bizottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakba öl­tözteti, amelyek bódítóan hat­nak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikájának megvan a maga szótára és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lássuk a helyzetet. Az egyik jelszó a béke vé­delme. Arról vagyunk infor­málva, hogy az USA nagykö­vete Varsóban a Kínai Nép­­köztársaság nagykövetével azért tárgyal, hogy megment­se a békét Itt a közgyűlésen az angol és a francia külpoliti­ka képviselői támogatásukról biztosították az Egyesült Ál­lamok kormányát a békés meg­oldásra irányuló erőfeszítései­ben. Hogyan kell ezt érteni a ki­hívás politikájának fényében? Mit mondanak a tények? Elő­ször is arra a következetlen­ségre szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió vagy bármelyik szocialista ország javaslatot tett az Egyesült Államok kor­mányának arra, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak bizo­nyos feltételek mellett akarja a békét. Most a távol-keleti helyzettel kapcsolatban, szá­mítva a tömegek békevágyá­­na, az Egyesült Államok önma­gával szembeni következetlen­ségében a feltétel nélküli tűz­szünet jelszavával lép fel. De ez a képmutatás enyhébb ol­dala. A súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújtotta a házat a benne lakókra, azután a lakó­kat nevezi gy­új­toga­toknak és velük akarja eloltatni a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nem békebomlás, hogy Csang Kaj-sek kilenc év óta szaka­datlanul támadja a kínai anya­országot, hogy hadserege je­lentős részét az anyaország tőszomszédságában összponto­sítja a partraszállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen Csang Kaj-sekkel és az ott összpontosított amerikai ten­geri, légi és szárazföldi had­erővel együtt. Mindez a State Department szerint nem bé­kebontás. De az, hogy a Kínai Népköztársaság megvédi ma­gát és végérvényesen megszün­teti a támadás veszélyét saját területén, békebontás. Ilyen jogon a betörő is érvelhetne a szabadság és a békés élet jel­szavával, ha tetten érik és le akarják tartóztatni. A másik jelszó a biztonság. A kihívás politikája a bizton­ság szép jelszava alatt nem a néptömegek biztonságát, ha­nem a gyarmatosító hatal­mak gyarmati uralmának és az ezzel szövetkező reakciós klikkeknek a biztonságát érti. Mit mutatnak ismét a tények? A kihívás politikája szerint az nem veszélyezteti a biz­tonságot, hogy Csang Kaj-sek állandó kihívást jelent a Kí­nai Népköztársaság ellen, any­­nyira nem, hogy kihívó akciói miatt szilárd és hatékony szö­vetségesnek kell nevezni. De ha egy több mint hatszázmilliós ország saját területén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biztonság rovására írandó. Tudniillik egy nép­es hazaáruló klikk bizton­ságának rovására. Megvilágítható ez egy má­sik példával is. Mind Mr. Dul­­les, mind Mr. Selwyn Lloyd riadóztatni igyekezett a köz­gyűlést azzal a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások veszélyeztetik a Közép-Kelet biztonságát. Az angol külügy­miniszter idézett is ilyen rá­dióadásból, majd a biztonság érdekében nemzetközi ellenőr­zést követelt. A kihívás politi­kája szempontjából az ilyen rádióadások addig veszélyez­tetik a biztonságot, amíg ez adások a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szól­nak. Viszont szabad folyásit kell adni, sőt a State Depart­ment támogatását kell bizto­sítani az olyan rádióadások számára, amelyek a néptöme­gek biztonságát veszélyeztetik. Az arab rádióadások az arab népek szabadságmozgalmára buzdítanak és az arab nacio­nalizmus ellenségeit támadják. De felhívom a figyelmet az Amerika Hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína Hangja adásaira. Adato­kat szolgáltathatunk — részben az ellenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új Fehér Könyvben hoztunk nyilvános­ságra néhányat belőlük — ar­ról, hogy az Amerika Hangja, a BBC és a Szabad Európa az ellen­forradalom alatt és után egymással versengve uszította a magyar bányászokat a bá­nyáknak vízzel való elárasztá­sára, felrobbantására, útmuta­tásokat adott merényletek el­követésére és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika Hangja és a Szabad Kína Hangja távol­keleti tevékenységéről az itt­levő küldöttségek beszélhet­nének. Ha itt lenne már a Kí­nai Népköztársaság képvise­lője, beszédes példákkal bizo­nyíthatná, hogy az amerikai és az angol propagandaszervek, az Amerika Hangja, a Szabad Kína Hangja, az angol rádió propagandája milyen akna­munkákra igyekszik izgatni a Kínai Népköztársaság ellen Hongkongról, Kimojról és Taj­vanról. Ez persze eggyel több ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen itt. A biztonság jelszaván tehát azoknak a politikai, katonai, gazdasági és propaganda-erő­dítményeknek a kiépítését kell érteni, amelyek Ázsia és Afri­ka feltörekvő népeivel szem­ben a gyarmatosító uralom biztonságát védik. Az ál-igazdág bajnokai A kihívás politikájának to­vábbi jelszava az igazságos­ság. Amikor nem a mostani távol-keleti fegyveres esemé­nyek megszüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rendezéséről, akkor a State Department a béke szó mellé mindig kínos gondossággal te­szi oda a másikat: igazságos. A kihívás politikája az igaz­ságosság védelmének lát­szatával lép fel. Mr. Lodge olyan hangnemben szokott a State Department külpoliti­kájáról beszélni, mintha az amerikai külpolitika képvise­lői csupa orleansi szüzek len­nének, hősies és makulátlan bajnokai az igazságnak. Ismét mit mutatnak a té­nyek? Ha Jordánia Husszein királya diktatórikus intézkedé­seket tesz és tömegével küldi koncentrációs táborokba az arab nacionalizmus hőseit, ak­kor ezt az amerikai politika és propaganda az igazság győzel­meként ünnepli. De ha az Ira­ki Köztársaság rendes bírói úton felelősségre vonja a nép árulóit, a népáruló királyi csa­lád politikai ügynökeit, akkor az amerikai külpolitika és propaganda felháborodottan igyekszik beavatkozni az el­járásokba és védelmet nyúj­tani a bűnösöknek. Ha az arab országok az egység, a szövetség és az együttműködés különböző for­máit keresik egymással, ak­kor ezt aknamunkának bé­lyegzik a State Department külpolitikájában és az egy­­ségbontásra irányuló törekvé­seket tekintik igazságos kül­politikának. Mivel a napokban Mr. Lod­ge a történelemre hívta fel figyelmünket annak igazolá­sára, hogy az amerikai kül­politikát sohasem vezették önző szándékok, hanem min­dig az igazság védelme, azért én most emlékezetbe szeret­nék idézni néhány távolabbi és közelebbi történelmi tényt. Közbevetve szeretném azon­ban megjegyezni, a magyar nép örökké hálás lesz az amerikai népnek azért, hogy múlt századbeli nagy szabad­ságharcának hősét, a szám­űzött Kossuth Lajost olyan felejthetetlen megbecsüléssel fogadta. A mostani megem­lékezést — amikor az ameri­kai posta Kossuth-emlékbé­­lyeget ad ki — hasonlókép­pen hálásan fogadnék, ha a State Department nem hasz­nálná ezt is kihívási politiká­jának eszközeként. Az amerikai nép nemes ha­ladó hagyományainak semmi közük ahhoz a kihívási poli­tikához, amely ma a State De­partment tevékenységét jel­lemzi. Most pedig tegyünk eleget Lodge úr kívánságának és nézzük a történelmet. Vajon milyen igazságosság tükröző­dött az 1898. évi amerikai— spanyol háborúban, amikor Kuba, Puertorico és a Fülöp­­szigetek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt 1900- ban az Amerikai Egyesült Ál­lamok abban az expedíciós különítményben, amely a gyarmatosítók elleni kínai népfelkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903-ban az Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kér­dezni az 1910-ben Nicaragua ellen folytatott akcióval kap­csolatban. Lodge úr elfelejtet­te talán a Szovjetunió ellen intézett 1918-as amerikai in­tervenciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a második világháború alatt, az Egyesült Államok Grönlandban és Iz­­landban támaszpontokat léte­sített azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat. De ígéretét nem tar­totta meg. Milyen igazság iga­zolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kínában, a Fülöp-szigeteken? Kik voltak az első idegen ka­tonák, akik Koreában harcba­­szálltak? Amerikaiak. És kik lesznek az utolsók, akik Ko­reát elhagyják? Amerikaiak. Idézzük emlékezetbe Ameri­ka szerepét az 1954-es guate­­malai eseményekben. Talán az amerikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge úr történelemkönyvé­ből? Ami pedig a jelenkori tör­ténelmet illeti, joggal írja az U. S. News and World Report, hogy aki az úgynevezett sza­bad világ térképének bárme­lyik pontját megérinti, az Egyesült Államok valamelyik támaszpontját érinti. Negyven­kilenc országban 950 támasz­pontból álló hálózaton legalább másfélmillió katona tartózko­dik Amerika határain kívül. Ha valaki ezt az erő jelének tartja, annak csupán azt mond­hatom, hogy ez éppen a gyen­geség jele, mert az igazság nem szorul ilyen jellegű vé­delemre. A népek igazsága pedig úgy is előbb-utóbb fel­számolja ezeket a támaszpon­tokat. Ennek hatalmas jelei mutatkoznak ma a Közép-Ke­leten is, éppen Libanonban is és mégin­kább a Távol-Keleten. (A beszéd második részét holnap közöljük.) ■Szerda, M9S.­okiéba 1. Ma­r Nemzet Vorosilov Afganisztánba utazott Moszkvából jelenti a TASZSZ: Mohamed Zahir Sah afgán király meghívására Kli­­ment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke kedden baráti lá­togatásra Afganisztánba uta­zott. Vorosilov Zahir Sahnak a Szovjetunióban tett látogatá­sát viszonozza. „A kínai nép nem tűr idegen beavatkozást” Kuo Mo-zao phenjani benéde Phenjanből jelenti a TASZSZ. A Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba ér­kezett kínai kormányküldött­ség tiszteletére Phenjanban rendezett gyűlésen Kuo Mo­­zao, a küldöttség vezetője kije­lentette, hogy Tajvan ősidők óta Kínához tartozik. A kínai nép feltétlenül fel­szabadítja Tajvant — mondot­ta Kuo Mo-zso. — Ugyancsak felszabadítja Kimoj és Macu partmenti szigeteket is. Ez ki­zárólag Kína belügye és a kí­nai nép e kérdésben nem tűr semmiféle idegen beavatko­zást. Ha az amerikai imperialis­ták háborút akarnak rákény­szeríteni a kínai népre, akkor a sziklaszilárd egységben tö­mörült 600 milliós kínai nép megsemmisítő csapást mér az agresszorokra — hangsúlyoz­ta Kuo Mo-zso. A kínai külügyminisztérium sajtóértekezlete Pekingből jelenti az Új Kína. A kínai külügyminiszté­rium tájékoztatási osztálya hétfőn sajtóértekezletet tar­tott, azzal kapcsolatban, hogy a csangkajsekista légierő az amerikaiak közvetlen ösztön­zésére amerikai irányított lö­vedékeket használt. A sajtóér­tekezleten kínai és külföldi tudósítók vettek részt. A Román Népköztársaság kormányának nyilatkozata az Egyesült Államok Kína elleni agressziójáról Bukarestből jelenti az MTI. Hétfőn hozták nyilvánosságra Bukarestben a Román Népköz­­társaság kormányának az Amerikai Egyesült Államok Kína elleni agressziójával kapcsolatos nyilatkozatát. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a román kormány és a román nép aggodalommal figyeli a távol-keleti helyzet alakulását. A román kormány — szö­gezi le a nyilatkozat — a leg­határozottabban tiltakozik az Egyesült Államok távol-keleti provokációja ellen, és annak a véleményének ad kifejezést, hogy valamennyi kormánynak kötelessége követelni ennek az agresszív akciónak azonnali megszüntetését és az amerikai csapatok visszavonását Tajvan térségéből. A Román Népköztársaság teljes szolidaritását fejezi ki a Kínai Népköztársasággal, amelyhez mélységes barátság fűzi és szolida­ritását fejezi ki azzal a harccal, amelyet a népi Kína az ország biztonságáért és területi integritásáért foly­tat — fejeződik be a nyilat­kozat. Az angol Munkáspárt új végrehajtó bizottsága Scarboroughból jelenti a Reuter. Az angol Munkáspárt Scar­­boroughban ülésező országos értekezlete kedden megválasz­totta a párt új országos végre­hajtó bizottságát. Érdekes vonása volt a szava­zásnak, hogy a legtöbb — 892 000 — szavazatot Anthony Greenwood kapta, akiről köz­tudomású, hogy a párt bal­közép szárnyán áll. Valamivel kevesebb — 871 000 szavazatot — kapott Barbara Castle asz­­szony, a párt balszárnyának másik tagja,, akit a párt veze­tősége alig egy héttel ezelőtt dorgált meg azért, mert bírál­ta a Cipruson állomásozó an­gol katonák magatartását. Az összetételben mutatkozó változás arra utal, hogy foko­zottan érvényesül a pártban a nagy szakszervezeteik állásfog­lalása, ami balratolódást ered­ményez a pártban. Erre mutat, hogy Frank Cusins, a Szállító­­ipari és Általános Szakszerve­zet vezetője az országos érte­kezlet hétfői ülésén ismertetett állásfoglalásában, eltért a Munkáspártnak attól az irány­vonalától, amelyet Gaitskell és a párt jobbszárnyán őt támo­gató szakszervezeti vezetők kö­vetnek. Tagja még az új végrehajtó bizottságnak Tom Driberg, a párt eddigi elnöke, Harald Wilson, Richard Crossman, Ian Micardo, James Callaghan, továbbá Margaret Herbison és Alice Bacon asszony. Tisztségénél fogva tagja a végrehajtó bizottságnak Hugh Gaitskell, a párt elnöke, Ja­mes Griffiths, a párt alelnöke, valamint Aneurin Bevan, a párt pénztárosa. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója alkalmából Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének, Lin Sao-csi elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Országos Népigyűlése Elnöksége­ elnökének, Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, P­e­k­i­n­g A Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfor­dulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a for­radalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar dolgozó nép nevében legforróbb testvéri üdvözletünket küldjük Önök­nek, kedves Elvtársak és Önökön keresztül a hős kínai népnek. A nagy szabadságharcos hagyományokkal rendelkező kí­nai nép, amely történelme folyamán — hasonlóan a magyar néphez — számtalanszor fegyverrel harcolt külső és belső el­nyomói ellen, kilenc évvel ezelőtt döntő csapást mért kizsák­­mányolóira és harcokban edzett, a marxizmus—leninizmus el­veihez hű kommunista pártja és népi kormánya vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. A testvéri kínai nép az elmúlt kilenc esztendő alatt a Kí­nai Kommunista Párt vezetésével hatalmas sikereket ért el a szocializmus felépítése, szabadsága és függetlensége megvédé­sében. A 600 milliós kínai nép nagyszerű fejlődése során politikai, gazdasági és kulturális téren elért nagy sikerei lelkesedéssel töltik el a szocialista tábor országainak, valamint a nemzeti függetlenségükért harcoló országok népeit is. Az utóbbi időben a magyar és kínai nép kapcsolatai mind gazdagabbá, sokoldalúbbá válnak. Nagy jelentőségű kapcsola­taink további szélesítése szempontjából a magyar kormánykül­döttség látogatása a Kínai Népköztársaságban. A látogatás al­kalmából megfogalmazott nyilatkozatok és egyezmények né­peink azon törekvéséről tanúskodnak, hogy a proletár interna­cionalizmus szellemében a legmesszebbmenően elősegítik egy­más fejlődését és előrehaladását. Minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy a magyar és kínai nép barátsága és együttműködése a Szovjetunió vezette szocialista tábor soraiban a jövőben tovább erősödjék. Néhány héttel az imperializmus által végrehajtott közép­keleti intervenció után, az Egyesült Államok uralkodó körei újabb agresszív cselekedetet hajtanak végre a Távol-Keleten és durván beavatkoznak a Kínai Népköztársaság belügyeibe. A magyar nép és a Magyar Népköztársaság kormánya leg­határozottabban elítéli az amerikai kormánynak a kínai bel­­ügyekbe való beavatkozását és teljes mértékben támogatja a testvéri kínai nép jogos harcát Tajvan és a környező szigetek teljes felszabadításáért. A kínai nép nagy nemzeti ünnepén, önöknek, kedves elv­társak és az egész kínai népnek további, minden eddiginél na­gyobb sikereket kívánunk a szocializmusért és a béke védel­méért vívott harcukban. 1958. szeptember 30. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, •. . r. v.Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Dr. Sík Endre külügyminiszter Csen Ji-nek, a Kínai Nép­­köztársaság külügyminiszterének küldött meleghangú üdvözlő táviratot. A Francia Kommunista Párt politikai irodájának nyilatkozata Pártus, 1958. szeptember 30. (MTI) A Francia Kommunista Párt politikai irodája a nép­szavazást követően nyilatko­zatot adott ki. A nyilatkozat megállapítja, hogy a tekintélyuralmi alkot­mányt elfogadták, s ez súlyos veszélyeket rejt magában, mind a népképviseleti alkot­mányos intézményeket, mind a szabadságjogokat illetően. A nyilatkozat rámutat arra, hogy Franciaországban a köz­társaság hívei politikai válto­zásra törekedtek, s ezt a jo­gos törekvést a személyi hata­lom szolgálatában álló propa­ganda a baloldal erőinek meg­osztottsága következtében ki tudta használni. A nép meg­kérdezésének egy személyre szóló népszavazás jellege ked­vezett a kétértelműségnek. Azzal, hogy a franciáktól azt követelték, hogy egy ember­ről nyilatkozzanak, nem pedig egy programról, a zűrzavar­ban egymás mellé állíthatott olyan szavazatokat, amelyek­nek pedig különböző, sőt el­lentétes értelmük volt. Az el­következő események, a kor­mány cselekedetei minden bi­zonnyal kirobbantják majd az ellentmondásokat. Nem lehet ugyanis az algériai problémá­ra olyan megoldást találni, amely egyidejűleg kielégíti egyfelől az integráció és a háború, másfelől a tárgyalá­sok és a béke híveit is. Azok a társadalmi erők, amelyek május 13-án hata­lomra segítették de Gaulle tábornokot, osztályérdekeik folytán nem folytathatnak olyan politikát, amely meg­felel a nemzet szükségletei­nek. Nem lehet a dolgozók életszínvonalát emelni, ha közben folytatják a gyarmati háborút és kedveznek a tőké­nek. A francia nép tömegei gyorsan fel fogják ismerni en­nek a politikának igazi jelle­gét és demokratikus úton megtalálják azokat az eszkö­zöket, amelyek törekvéseik valóraváltásához szükségesek. Pártunk — folytatja a nyi­latkozat —, amely az alkot­mány elfogadása ellen küz­dött, tovább folytatja harcát a szabadságjogok védelmében. Az a 4 600 000 francia, aki »nem«-mel szavazott, máris nagy erő és nagy ígéret a köz­társaság híveinek feltétlenül szükséges tömörüléséhez. A Francia Kommunista Párt politikai irodája a továbbiak­ban leszögezi, hogy csak a munkás- és demokratikus erők egysége teszi lehetővé azoknak a problémáknak a megoldá­sát, amelyek minden franciát foglalkoztatnak. A kommunis­táknak, akik a köztársasági el­lenzék leghatalmasabb erejét képezik, valamint a többi de­mokratáknak a feladata, hogy kivétel nélkül szenvedélyesen munkálkodjanak a népi erők egységén azért, hogy megte­remtsék a békét Algériában, hogy érvényre juttassák a dol­gozók követeléseit, hogy meg­védjék a fenyegetett szabad­ságjogokat és lehetővé, tegyék egy demokratikus és francia politika kialakítását. Guinea szuverén állammá vált Párizsból jelenti az MTI­ Párizsban hétfőn bejelentet­ték, hogy a vasárnap tartott népszavazás eredményeképpen a nemmel szavazó Guinea hétfőn éjfélkor szuverén ál­lammá vált. Ezzel egyidejűleg Guineában összehívták a parlament rendkívüli ülését. Jól értesült körök szerint a­ parlament valószínűleg mint alkotmányozó gyűlés ül majd össze, hogy hozzáfogjon az új afrikai köztársaság alkotmá­nyának kidolgozásához.

Next