Magyar Nemzet, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

k AZ IKKA felhívja ügyfelei figyelmét, hogy a karácsonyi ajándékcsomagok kiszolgáltatásának zavar­talan és időben történő lebonyolítása érde­kében, értesítsék külföldi ajándékozóikat, hogy ajándékcsomagjaikra befizetéseket a rendelést felvevő helyeken legkésőbb DECEMBER 6-ig eszközöljék Vasárnap, 1958. november 16., Magyar Nemzet. Évente 330 millió kilowattórát termel majd a Dunai Erőmű A visegrádi nagymarosi erőmű előmunkálatainak első szakasza befejeződött A Magyar Nemzet múlt vasárnapi számában részletes tájé­­■Aé­­koztatást adtunk a három- és ötéves terv nagyszabású villamosítási beruházásairól. Közöltük, hogy a második öt­éves tervben kigyúl a villany Magyarország valamennyi köz­ségében. A hároméves terv és a második ötéves terv tehát minden faluba eljuttatja a villamos áramot, a rádió, mozi, televízió, mosógép, villanytűzhely, villanyvasaló működteté­séhez. De túl ezeken­ a munka nehezét a falun is fokozatosan átveszi a villanymotor, amely sokféle munkagépet hajt majd a magyar falvakban. A többlet villamosáramot több új hőerőmű és a második ötéves terv egyik legnagyobb létesítménye, a Dunai Erőmű adja. Milyen lesz a csehszlovák—magyar összefogással épülő alkotás, hol tartanak a munkálatok, megbeszélések — ezekre a mindenkit érdeklő kérdésekre kerestük a feleletet a Víz­ügyi Tervező Irodában. Az erőmű három fő része — A Dunai Erőmű előmun­kálatainak első szakasza le­zártnak tekinthető — mondot­ták munkatársunknak. A VIZITERV 1951 óta foglalko­zik az erőmű kérdésével. Évek során végig vizsgálta a viseg­rádi Duna-kanyar topográfiai, hidrológiai és geológiai prob­lémáit. Több elrendezési váz­latot és tanulmányt készített az erőmű elhelyezésére és ki­alakítására. A folyó áramlási viszonyait helyszíni kísérle­teikkel vizsgálták, és laborató­riumi kísérleteket folytattak. Ezekkel felülvizsgálták a gát helyét és elrendezését. A Du­nai Erőmű három fő részből áll majd: a tulajdonképpeni duzzasztóműből, az erőműből, amelyben a turbinák áramot állítanak elő és a hajózsilip­ből, a hajózás zavartalan lebo­nyolítására. A Budapesti Műszaki Egye­tem II. számú Vízépítéstani Tanszéke áramlástani labora­tóriumában végrehajtott kí­sérletek és a helyszínen vég­zett kutatások választ adtak a tervezőknek: hol legyen az erőmű, hol helyezzék el a zsi­lipet. Az eredeti elgondolás az volt, hogy az erőmű a viseg­rádi oldalra kerül, ez a terv most módosul, olyként, hogy középen helyezik el, mert ott a legkedvezőbbek az áramlási viszonyok. Kemény hőset a Duna medre alatt Ez évben nagy lendülettel folyt az erőmű helyén a me­derfeltárási munka és szep­temberben befejeződött. A fúrások alapján megállapí­tották, hogy a mű létesítése szempontjából ezen a helyen kedvező a kőzet. A Duna med­re alatt andezit-réteg húzódik, amelyet egy-két méter ka­vicshordalék takar. Az ande­zit jó teherbíró kőzet, amely­re duzzasztóművet, az erőmű­vét és a hajózsilipet bizton­ságosan lehet építeni. A szakemberek behatóan megvizsgálták a part mentén a duzzasztógát bekötési he­lyét. Az ilyen műveknél nagy problémát jelentenek az alá­­mosások és egyéb nehézsé­gek, amelyek abból adódnak, hogy a felduzzasztott víz a gát alatt sokszor utat keres magá­nak. Ebből a szempontból itt kedvező a helyzet, mert kimo­sás, alámosás veszélye nem áll fenn. Vízzáró „függönyök” A Dunai Erőmű építésével kapcsolatban felmerül az az aggály, hogy a duzzasztómű által felduzzasztott víz a mé­lyebben fekvő területekre be­hatolhat. Ennek megelőzésére a szükséges intézkedést meg­teszik. Magyarországon ez a veszély különben kis területet érint, Esztergom és Komárom környékét. Bár a Duna víz­szintje mindenütt alacsonyabb lesz, mint az eddig észlelt leg­magasabb árvízszint, mégis állandó víz nyugszik, majd a töltéseken. Ezért fel kell derí­teni, hol szükséges töltéserősí­tés és töltésmagasítás. Ismer­ni kell a védőgátat környező terület talaját is, nehogy a vé­dőgát alatt a vízáteresztő tala­jon át hatoljon be a víz a vé­dett területre. Az ilyen vízáteresztő réte­gek elzáráséra nagy súlyt he­lyeznek. Vízzáró »függönyök­­kel«, acélpallókkal, továbbá agyag- és betonszádfalakkal vízzáró réteget alakítanak ki és ezzel védik majd a gát mö­götti területet az elöntéstől. Nagy jelentőségű újítás Az úgynevezett agyag-szád­­falat már több külföldi állam­ban sikerrel alkalmazzák. Ná­lunk is folynak kísérletek ki­sebb mértékben, most azonban mér kiterjedtebben sor kerül kipróbálására. Erre módot nyújt a rakacai völgyzárógát építése. Az agyag- és beton­függöny építésére két kiváló vízügyi szakemberünknek, Kampl Hugónak, a műszaki tudományok doktorának és Illés Vilmosnak, a VIZITERV irodavezető főmérnökének kö­zös újítása ad módot. Az újí­tás lényege: a talajba nagy belméretű csöveket süllyesz­tenek és a lyukakat agyaggal kitöltik, majd utána a csöve­ket kihúzzák, és a talajba lesüllyesztett agyag tökéletes vízzáró falként viselkedik. Ez a módszer rendkívül egyszerű és sokkal olcsóbb, mint az acélpallós eljárás, amelyhez az acélpallókat külföldről kelle­ne beszerezni. A Duna jobbparti öblözeteit most vizsgálják, a próbafúrá­sok Esztergom környékén foly­nak és ahol szükséges, az agyagfüggönyt alkalmazni fog­ják, ily módon tökéletes védő­vonalat alakítanak ki a duz­zasztógát előtti térségben. A Duna bal partján, a cseh­szlovák részen egészen a Nyit­­ra és a Vág torkolatáig ha­sonló feladatot kell megoldani a baráti csehszlovák szakem­bereknek. Ezen az oldalon csehszlovák vízügyi szakembe­rek végzik a feltárást és a ter­vezés előkészítését. Két nép közös terve, alkotása Mindkét oldal problémáit természetesen a csehszlovák és a magyar mérnökök teljes együttműködéssel oldják meg. A Dunai Erőmű a csehszlo­vák és a magyar nép közös terve és munkája alapján va­lósul meg, hogy a közös Duna­­szakasz vízügyi, hajózási lehe­tőségeit a két baráti nép még jobban felhasználja országa fejlesztésére, népe javára. A nagy­szabású mű létesíté­sének előkészítő munkáját csehszlovák és magyar rész­ről a legkiválóbb szakemberek végzik és szinte naponta be­szélik meg a közös problémá­kat. A csehszlovák mérnökök a Vág és a Vitová nagy erő­műveinek tervezésénél, építé­sénél már bebizonyított nagy tudásukat, a magyar mérnö­kök hazánkban és a Szovjet­unióban szerzett gazdag ta­pasztalataikat adják a közös műbe. A nagy tudással, és az értékes tapasztalatokkal fel­vértezett mérnöki gárda mun­kája a garancia arra, hogy a Dunai Erőmű a legjobban és a legolcsóbban épül meg. Fiatalok jelentkezése A Budapesti Műszaki Egye­tem II. számú Vízépítéstan Tanszékén beszéltünk Kozák Miklós adjunktussal. Elmon­dotta, hogy a Dunai Erőmű építése nagy visszhangot vál­tott ki az egyetemi ifjúság kö­rében is és élénk figyelemmel kísérik az előkészületeket. — Mér kiszámítottuk, hogy a Dunai Erőmű évi átlagos energiatermelése mennyit je­lent szénben. Az évi 830 mil­lió kWó megfelel évente 120 ezer vagon szénnek. Ez tizen­ötszöröse a Tiszalöki Erőmű energiájának és megközelíti az eddigi legnagyobb hőerőmű energiatermelését. A dunai vízlépcső megépítése — mon­dotta a fiatal adjunktus — szükségessé teszi számtalan, a létesítményhez nem közvetle­nül kapcsolódó más műtárgy létesítését is, így az általános mérnöki kar több jelenlegi hallgatójának, illetve jövőbeni mérnökének lehetősége nyílik, hogy ebbe a nagyszabású és hatalmas munkát igénylő al­kotásba bekapcsolódhassák. Víg István A nagy pillanat Az ablakból a hídra látni, a híd vastag, magas cölöpökön áll az Eger folyó fölött. Fából van, fedél húzódik rajta, vala­mikor zsilip volt. Zúgott, mo­­rajlott, beszélgetett alatta a hegyekből lezúduló víz, mal­mokat hajtott, de most csak szelíden cseveg és ringatja há­tán a belehulló sárga levele­ket. Nincsenek iftár vízimal­mok errefelé. Nem zsilip már régen, csak híd, kopog a lépés alatt a deszkája, messzi hang­­zón. A felnémeti országutat köti össze a Petőfi termelő­­szövetkezet székházával. Farkas András, a Petőfi el­nöke az asztalra könyököl, szeme az ablakon. A híd felé tekint: jönnek-e már? Szecska Ferenc is benyit, rak a kály­hára, aztán leül. Néha ő is ki­tekint, aztán körülnéz, rend van-e? Mert vendéget várnak a faluból. Szabó András és Hüse István üzent: kijönnek délelőtt. Azért söpörgette föl még a széthulló faszilánkokat is Szecskó bácsi a kályha kö­rül. Kijönnek és szétnéznek a Petőfi portáján. Ezt a látogatást várom én is az irodában ülve. A nagy pillanatot szeretném ellesni. Amikor ott ikint jönnek majd az úton, egyéni gazdák még. Aztán kopog majd léptük alatt a híd deszkája. Kezet nyújtanak, hogy megpecsétel­jék a szót. Az arcukat szeret­ném látni, a hangjukat halla­ni, a mozdulatukat figyelni: íme, most váltak szövetkezeti emberekké! Kint esik az eső, egészen vékonyszálú, fényes őszi eső, szinte csak permet. Az ablak­ra pára fut, néha megtöröli Szecskó bácsi, hogy ne zavarja a kilátást. Aztán kinyitja a szekrényajtót, barnafedelű munkaegységkönyvek sorakoz­nak a polcokon. Ott is rend van. Az udvarra is kitekint, a hullott almát szedik ládák­ba, megigazgatja a ládákat, aztán visszalépked és rá­gyújt, ül a kályha mellett. Az­tán, mintha fény lobbanna be, villan az arcán a mosoly. — Emlékszel? — kérdi az elnöktől, s az is mosolyog. Tudom, hogy mire gondol­nak, s mire emlékeznek. Hi­szen az ő életükben is volt ilyen nagy pillanat. Mikor is? Tíz esztendeje alakult a fel­német­ Petőfi, az öreg Szecskó is az elsők között volt. Aztán Oovik József, Énekes Tibor, Szarvas Sándor, Takács And­rás, összesen tizenheten. Pro­letárok, nincstelenek. Szecskó bácsi községi csordás volt tizenkét esztendeig, s akkor a maga gazdája lett. Húsz­ hold gyümölcsös gazdája. Mert annyi volt, egy barázdával sem több, húsz hold gyümöl­csös és semmi más. És az első zárszámadás kilenc évvel ezelőtt? Ezt külön meg kellene egy­szer írni. Nem lehet megindult­­ság nélkül visszagondolni arra a napra. »Éppen így esett az eső — emlékezik a volt köz­ségi csordás. — Éppen így. Finomszálú eső mosta a földet. Csatakosak voltunk, rátapadt a sár a lábbelinkre. Fánk nem volt, hát nem fűtöttünk. Kö­rülé­lltük ezt az asztalt, mert az asztal még ugyanaz. Vártuk, hogy mit kapunk. Mert dol­goztunk nagyon sokat. keve­sen voltunk. Sok volt a munka. Számolgatott a könyvelő, szá­molgatott, aztán csak ült és nem szólt hozzánk...« — No, mi van? — kérdezte valamelyikünk. — Mennyit ka­punk? Mi jár egyévi mun­kánkért? — A könyvelő csak hallgat, aztán feláll, de nem ránk néz — folytatja Szecskó bácsi. — Nem ránk néz, hanem a földre tekint, a sáros lábbelinket nézi. Majd azt mondja csendesen: Mindenkinek fizetni kell két forintot, mert ennyi a hiány. Elhallgat az öreg, fény úsz­kál a szemén. Rak a tűzre, s csendesebb hangon folytatja: — Egy ideig álltunk szótla­nul, aztán egyenként odalép­tünk az asztalhoz és letettük a két forintot. Nálam nem volt. Hazaszaladtam és hoztam. Igen... Tizenheten voltunk... Aztán csak kilencen marad­tunk ... Hallgatunk, dohog a tűz a kályhában, kint eső mossa a há­zak tetejét. A hidat figyeljük, de nem látni senkit. Most már kiváncsi vagyok, s izgatott. Hát tovább, hogy volt? Tovább? Kilencen maradtak. Egy évre rá kaptak két lovat. Énekes Tibor hozta meg a hí­rét. Futott az úton, zuhogott lépte alatt a deszkapalló a hídon, mintha riadót verne. — Mi az? — kérdezték tőle. — Baj van talán? — Két lovat kaptunk. Az államtól. Ingyen ... Aztán kaptak malacokat is. Azzal meg, hogy jártak? Megpiszkálja a tüzet az öreg Szecskó. Elmeséli, hogy mi lett velük. Befogták hízni a hat malacot, mert kellett a tagok­nak a zsírozó. — Az egyik nagyon szép volt, kövér. Százötven kilós is lehetett. Hát, egy éjszaka meg­fialt. Nem is számítottunk rá. Mit csináljunk? Ebből már nem lesz hízó, meghagy­tuk magkocának. Ebből lett a tör­zsállomány. Most 107 szapo­rulatunk van, 13 anyakocánk, s hetven hízóra kötöttünk szer­ződést. Olyan egyszerűen mondja, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon. Közbe ismét kitekint az udvarra, hogy mi van az almával. Jön majd érte egy tehergépkocsi. Ezt a hullottat két forintjával veszik csak át, de a java az első osztályú volt: Jonathán, rozmaring, arany parmen. Al­maillatban úszott az egész kör­nyék, amikor megkezdődött 48 holdon az almaszüret. Mert most már ennyi van húsz he­lyett. Szántó pedig 150 hold. A tagok száma 66. — Milyen volt a termés? — kérdezem. — A régi húsz hold alma 37 vagonnal termett — mondja az elnök, mire Szecskó közbe­szól. — Az első évben azt mond­ták: »Éhenhalunk! Vágjuk ki a gyümölcsöst!« Nem vágtuk ki. Inkább visszaadtuk a két forintot. Aztán bíztunk két esztendeje is, pedig igen csa­vargatta a vihar a fák dere­kát akkoriban. Odalép a szekrényhez, le­emel a polcról egy munkaegy­ségkönyvet. Jakab Istváné, s 330 egység van beleírva. Hat­van forint jut egyre. De van olyan, akinek négyszáz, sőt­­ ötszáz a munkaegysége. Az elnök felugrik. Izgatott. Az ablak felé mutat. — Jönnek. Két ember közeledik. Most dobban a léptük a hídon. Szecskó bácsi elébük megy. A vendégek megállnak a ládák mellett, nézik az almát. Szabó András kiválaszt egyet, szép piros Jonathánt. Megtörülgeti a kabátja ujjába, aztán bele­harap. Hersen a foga alatt. Letörülik a cipőjüket az ajtó előtt, aztán belépnek. Az el­nök nyújtja a kezét. Ez hát a nagy pillanat. Nagy pillanat? Nem. Az a másik volt az, kilenc esztendővel ezelőtt, amikor álltak némán az asztal mellett, majd lassan benyúl­tak a zsebbe és előkotorták a két forintot. Az nagy pillanat volt. S az, amikor Énekes hoz­ta futva a hírt a két lóról. * Szabó Andrást és Hüse Ist­vánt már nem gyötrik kétsé­gek, nem hánykolódnak ál­matlanul: egyenes az út, amer­re indultak. Vidáman, bizako­dóan nyújtják a kezüket, mo­­­­solyognak az elnökre. Akkor mi is jövünk majd! Illés Sándor Alágy fejlő­diós előtt ési XII. kerület Vásárváros és tizenkét—tizenhatemeletes toronyházak építését tervezik Milyen feladatok várnak a XI. kerület új tanácstagjaira, akiket ma választanak meg négy esztendőre? Lágymányos, Gellérthegy, Sasad, Őrmező, Kelenföld, Ka­maraerdő, Albertfalva — ez a XI. kerület. Nagyobb, mint Debrecen vagy Szeged —, 130 ezer ember lakik itt. Budapest egyetemi negyede, gép- és tex­tiliparának egyik központja, határában gazdag termelőszö­vetkezetek vannak. Földjét több ezer éve lakja az ember, mégis új város­rész. A Duna partjáig lesza­ladt Gellérthegy hosszú ideig elzárta Pest-Budától. Az 1896- bam elkészült északkeleti ka­pun, a mai Szabadság-hídon keresztül csak lassan terjesz­kedett a főváros. De amióta felépült a Boráros téri híd, nö­vekedett az építkezések száma is. Különösen meggyorsult a fejlődés üteme napjainkban. A Duna nyugati partján, a budai hegyek lábánál elterülő kerü­let Budapest egyik legszebb része, erre terjeszkedik a fő­város. Új szocialista városrész Szerte a kerületben építkez­nek. Az albertfalvai új lakóte­lepen 825 család talált otthon­ra. Állnak már a Villányi úti új házak is. A fő útvonalakon sorra tüntetik el a foghíjakat s a dombok lejtőin, a barac­kosok között sok száz családi ház épült, illetve épül. A Bocskai úton nemsokára há­rom tízemeletes pontház épít­kezését kezdik meg. A kerület legnagyobb épít­kezése a lágymányosi. A szé­les mezőkön, ahonnan tíz perc alatt el lehet érni Budapest szívét, új szocialista városrészt építenek Sztálinváros alkotói: 7000—8000 lakás épül itt. Ami néhány évvel ezelőtt még csak terv volt, ma már megvalósult. Nagy lakótelepek emelkednek a Fehérvári úti üzemektől északra. Eddig 734 lakásba költöztek be az új la­kók, idén még előreláthatóan 177 lakást adnak át. Gyors ütemben folynak az idén megkezdett építkezések is s közben a Lakóterv és BUVÁTI mérnökei már ter­vezik a következő szakaszokat A legújabb építési elvek sze­rint korszerű, önálló házakat terveznek. Az Irinyi József utcában Ázbey Sándor elgon­dolása nyomán épülnek a hét­emeletes házak, amelyeket földszintes üzletsor köt össze. A keletre, nyugatra néző la­kásokat bőven éri a levegő, napfény. Készülnek már a ti­zenkét emeletes toronyház ter­vei is. A televíziós központ épülete is, amit ugyancsak Lágymányoson kívánnak elhe­lyezni, tizenhat emeletes lesz. A Lágymányoson akarják felépíteni az új vásárvárost is. A Duna-menti síkság kivá­lóan alkalmas nemzetközi vá­sárok rendezésére. Jövőre már megkezdik az előkészítő mun­kákat is. Az új tanácstagok feladatai A gyorsiramú fejlődés sok feladatot ró a tanácsra. Új uta­kat kell építeni, javítani kell a közlekedést. Mindenekelőtt a Móricz Zsigmond körtér zsú­foltságát akarják csökkenteni. A Petőfi-hídról érkező villa­most a Karinthy Frigyes út helyett már a következő hóna­pokban az új lágymányosi la­kónegyeden vezetik keresztül. A kocsik a piac mellett a Fe­hérvári útra kanyarodnak majd. A körtérre autóbusz­központot terveznek és a HÉV-et ki akarják telepíteni. Egyik elgondolás szerint a Bu­dafoki úton haladna a HÉV Petőfi-hídig. Érdekes kulturális terveket is készítettek. A lágymányosi toronyház szomszédságában ezerszemélyes szélesvásznú filmszínházat kívánnak építe­ni. A mozik hálózatát a tele­vízió várható gyors terjedése miatt tovább nem akarják bő­víteni. A Feneketlen-tó mel­lett, gyönyörű környezetben felépült a­ Bartók Béla Szabad­téri Színpad. A 130 000 lakosú kerület állandó színházat is szeretne. Épületét a tanács szakemberei a Gellérthegy déli oldalára javasolják, a Villányi úti olvasópark helyére. A Bartók Béla úton, hol es­ténként ezüstkék fénycsövek világítanak, a hídtól a Koszto­lányi Dezső térig alakítják ki a kereskedelmi központot, a kerület „Rákóczi útját­'-*. Kor­szerű, nagy üzleteket tervez­nek, gyermekkórházat, új böl­csődéket, óvodákat, iskolákat és a Sashegy oldalában gyógy­szállókat szeretnének építeni. Mindezek a tervek, elgondo­lások a kerület életének meg­oldásra váró kérdéseit fejezik ki. Megvitatásuk — esetleges módosításuk —,é s megvalósí­tásuk már az új tanácstagok­ra vár. Másfélszáz új tanács­tag, másfélszázezer lakosú vá­rosrész további fejlesztésének gondjait veszi ma vállára. At. _5

Next