Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

­.Masai SI A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . 19­5­9 B. U. E. K. — sikert, sze­rencsét, eredményes jó mun­kát, hozzá erőt és egészséget kívánunk ma egymásnak, sok százezer kártyán, telefonon, személyes kézrázással, vidám éjféli öleléssel, régi szokás formáit követve, de őszinte, tiszta szívvel, igaz érzéssel. Boldog új esztendőt kívá­nunk mi is minden olvasónk­nak, amikor az újévi szám vezércikkében — mint min­den évben — végiggondoljuk, mit is várunk, mit tervezünk, mit kívánunk valamennyiünk­nek, magunknak, 1959-ben. Ha jósok lennénk, csillagjó­sok, vagy ólomöntők, megál­lapítanék, hogy az előjelek, az új csillagok és az öntők ered­ményei kedvezőek. De vidám és derűs jóslatokra jogosít minden más is, amit magunk körül látunk. Mit jósoltunk, mit ígértünk ma egy esztendeje? Akkor az újévi cikkek arról szóltak, hogy az 1958-as esztendő nem lesz könnyű, nehéz munkát ígér és nem életszínvonal­­emelkedést. Alig egy eszten­dővel az ellenforradalom le­verése után nem is lehetett könnyű ígéreteket­­tenni. Az ország népe minden erejét latba vetve dolgozott az ellen­forradalom okozta károk hely­reállításán. Népünk vezetői biztos kézzel irányították az ország hajóját, de nem tettek­be nem váltható ígéreteket. Azt írtuk akkor, hogy sem újabb béremelésre, sem ár­­csökkentésre nem lehet 1958- ban számítani. Elmúlt egy esztendő, s meg­állapíthatjuk, hogy sokkal többet adott, mint amennyit vártunk és reméltünk tőle. Ha a kormány nem is ígért élet­színvonalemelkedést, az mégis bekövetkezett, jobban él az ország népe, mint egy évvel ezelőtt. A karácsonyi ünnepi vásáron láthattuk, hogy soha ilyen élénk forgalom nem volt az üzletekben. Minden kará­csonyfa alá bőven jutott aján­dék. Mindez az életszínvonal emelkedését, a vásárlóerő nö­vekedését bizonyította. A Magyar Nemzet mai szá­ma hatvan találomra megszó­lított ember válaszát közli ar­ra a kérdésre, hogy mit vár, remél, mit kíván 1959-től. Va­lamennyi válasz derűs, opti­mista, valamennyi bízik, ter­vez. Kis és nagy dolgokat kí­ván: utazást, sok kisiborjút, százforintos munkaegységet, holdrakétát, lakást, autót , békét. S mi biztosan hisszük, hogy ezek a tervek, vágyak, célok, teljesülni is fognak a most következő esztendőben, hiszen csak rajtunk áll, hogy teljesüljenek. Minden lehető­ség a kezünkben van. És meg fognak valósulni azok a tervek is, amelyeket az ország készít magának az 1959-es esztendőre. 14,7 mil­liárdos beruházásból bányákat nyitunk, üzemeket, kórháza­kat, iskolákat építünk és 38 ezer lakást, ami azt jelenti, hogy a 15 éves lakásépítési terv keretében már ebben az évben több százezer ember jut új, megfelelő hajlékhoz, több százezer ember számára bizto­síthatunk jobb és szebb életet. Nem messze távolban van te­hát lakásgondunk megoldása, hanem már a következő esz­tendő jelentős lépést tesz egyik legnagyobb nehézsé­günk megszüntetéséhez. Ma lép életbe az új nyugdíj­­törvény. Mától kezdve igazsá­gosabban és méltányosabban osztjuk el azt a hatalmas őszk­özeget, amelyet államunk ér­demes nyugdíjasaink számára biztosít. Következik a pedagó­gusok és az egészségügyi dol­gozók megígért fizetésrendezé­se, s ma jelent meg a kor­mány határozata a termelési árak bevezetéséről, ami né­hány fontos közszükségleti cikk árának leszállításával jár. Most már bátran és felelősen ígérhetünk is emelkedő élet­színvonalat, virágzó gazdasági és kulturális életet a követke­ző esztendőre. Annál biztosabban és annál felelősebben, mert hiszen nem egyedül járjuk a felemelke­dés nagyszerű útját. Előttünk a Szovjetunió és Kína hatal­mas eredményei és még cso­dálatosabb tervei és a szom­szédos népi demokráciák fej­lődése. 1959-ben kezdődik a Szovjetunió új hétéves terve, amely egy időben fejeződik be a mi hároméves és utána kö­vetkező ötéves tervünk végre­hajtásával. Egységes és azonos a szocialista országok fejlődé­sének ritmusa és ha nálunk még vannak is néhol a ritmi­­kus zavarok — mint például a mezőgazdaság szocialista fej­lődésének ütemében, vagy ér­telmiségünk egy részének ideológiai fejlődésében —­ a diagnózist ismerjük már, meg tudjuk találni a gyógymódot is. . . Küszöbön áll az 1959-es év egyik legfontosabb eseménye, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa, amely utat mutat majd a kö­vetkező esztendőkre. Mögöt­tünk a magyar fejlődés egy fontos állomása, a novembe­ri választás, amelynek szilárd alapján építhetjük tovább életünket, építhetjük egyre gyorsabb tempóban a szocia­lizmust. A választásokban megerősödött Hazafias Nép­front új, nagy feladatokra vállalkozhat az 1959-es esz­tendőben. Vannak korszakok, amikor az emberek általában a múlt­ba néznek, azt emlegetik só­hajtozva, hogy hej, azok a régi szép idők, akkor volt jó, nagyapáink korában. És van­nak korok,, amikor az embe­rek a jövőre néznek, ma jó és szép az életünk, holnap még jobb és még szebb lesz és a gyermekeink élete még annál is jobb. A magyar nép ma nem néz sóhajtozva a múltba, semmi oka, hogy visszakíván­ja a fasiszta évtizedek ször­nyűségeit, nyomorát. A ma­gyar nép, a magyar munkás, a magyar pa­raszt és a magyar értelmiség minden eddiginél teljesebb bizalommal tekint a jövőbe, indul az új esztendőbe. Tud­juk, hogy a dolgozó nép jobb sorsa és az ország boldogulá­sa csak békében képzelhető el Békére vágyik az ország, az egész világ. Bízunk abban is, hogy az 1959-es esztendő a béke megszilárdulásának esz­tendeje lesz. A szilveszter-éjféli és az újévet ünneplő ingadozók tö­mege sohasem áramlott ilyen fényben ragyogó körutakon, sugárutakon és utcákon, mint ma. Soha nem indultunk ilyen jogos bizalommal, ennyi reá­lis tervvel új esztendőbe. Boldog, békés, eredményes 1959-et kívánunk! Ma lépnek életbe az új termelői árak Néhány kiskereskedelmi ár korrekciója évi 320 millió forint megtakarítást biztosít a lakosságnak A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A párt és a kormány határo­zata alapján 1959. január 1-től új ipari termelői árak, új épí­tőipari egységárak, új áruszál­lítási díjtételek és kereske­delmi haszonkulcsok lépnek életbe. Az árrendezés révén meg­változnak a vállalatok egy­­más közötti forgalmában érvé­nyesülő árak. A cél az, hogy az alapanyagtermelő iparágak — a bányászat, a kohászat, az építőanyagipar — együttesen több milliárd forintos állami támogatására ne legyen többé szükség, s hogy a termelői árak jobban tükrözzék a ter­mékek önköltségét. Azok az iparágak, amelyeket eddig az államnak támogat­nia kellett, a tényleges ön­költségen aluli árakon adták el termékeiket a feldolgozó iparágaknak. Az állami ártá­mogatásnak az volt a követ­kezménye, hogy a feldolgozó iparágak önköltségében az alapanyagok alacsony összeg­gel szerepeltek, ezért az eze­ken alapuló termelői árak a feldolgozó iparágakban sem tükrözték a tényleges önköltsé­get. Egyes gyártmányok ter­melői ára tehát jelentékenyen eltért az előállítás tényleges költségeitől. Az új árrendszer a gazdaságosabb termelést szol­gálja, mert megszünteti eze­ket a visszásságokat.­­ A termelői árrendezés foly­tán szükségessé vált egyes fo­gyasztói árak emelése, ez azonban a kiskereskedelmi áruforgalomnak rendkívül szűk körét, mindössze fél szá­zalékát érinti és az áremelést bőségesen ellensúlyozza az egyes fogyasztási cikkeknél végrehajtott kiskereskedelmi árleszállítás. Az áremelések ugyanis olyan cikkeket érinte­nek, amelyeket a lakosság ál­talában nem rendszeresen és nem nagy mennyiségben vá­sárol, s az áremelések összege országos viszonylatban körül­belül évi 330 millió forint; az árcsökkentések viszont nagy­részt a lakosság ellátása szem­pontjából jelentős cikkekre vonatkoznak, s évi összegük mintegy 650 millió forint, vagyis az áremelések összegé­nek csaknem kétszerese. Az áremelés a következő fontosabb cikkekre terjed ki: különböző vas-, műszaki áruk (alkatrészek, szerszámok, sze­relési anyagok), egyes vegy­szerek, mozaik- és cement­lapok, vasbetongerendák, nád- és gyékénylemezek, torontáli- és perzsaszőnyegek, kötelek, vatta, egyes hangszerek, va­dásztöltény, bognár- és kádár­ipari termékek, zsákszövetek. Az árcsökkentés a követke­ző fontosabb cikkekre terjed ki: A zsír ára kilogrammonként 28 forintról 25 forintra, a zsír­szalonna és hál fogyasztói ára 27 forintról 24 forintra, a só­zott kenyérszalonna ára 32 fo­rintról 27 forintra, a füstölt paprikás csemege szalonna fo­gyasztói ára 46 forintról 40 forintra, az egyéb szalonna­féleségek ára 4­7 forinttal, a rétesliszt ára 2,40 forinttal, a bors ára 300 forinttal csökken. Az éttermekben megszűnik a kiszolgálási díj, az úgyneve­zett zene­felárat pedig beszá­mítják az árakba. A könnyűipari cikkek közül az árleszállítás több textil-, ruházati- és cipőipari terméket érint. A nylonharisnya fo­gyasztói ára a szálvastagságtól függően, páronként 17, 12, il­letve 7 forinttal, a férfi és női nylonzoknik ára mintegy 20— 25 százalékkal, a nylon női pulóver fogyasztói ára mintegy 5—12 százalékkal, a festett nylon méteráruk fogyasztói ára méterenként 6—25 forint­tal csökken. A kardbársony ára 97 forint helyett 85 forint lesz. Mintegy 25—40 százalékkal csökken a PVC-anyagból ké­szült esőkabátok, terítők és egyéb közszükségleti cikkek fogyasztói ára. A tiszta műszálból készült pamutszerű méteráruk árát 15—20 százalékkal szállították le. Csökken a mikroporózus gu­mitalpú cipők és szandálok, valamint a tornacipők, a cér­naféleségek és kézimunka­fonalak, továbbá a gumiból készült játékok ára is. Az ajtók és ablakok fo­gyasztói ára 10 százalékkal, a mész fogyasztói ára pedig 32 százalékkal csökken. Csökken­tik a 300-as és a 400-as ce­ment árát is. Vidéken bevezetik a terü­let szerint megállapított egy­séges háztartási és világítási áram­díjszabást, ez 24 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. A petróleum ára 6 forintról 4 forintra, a benzin ára 4 fo­rintról 2,70 forintra csökken. A kormány intézkedése alapján a kereskedelemnek január 1-től már az új árakon kell biztosítani a forgalom le­bonyolítását. Az Egyesült Államok külpolitikája 1958-ban kudarcot vallott Nyugati kommentárok az amerikai „erőpolitika** csődjéről A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK évi összefoglalója és ér­tékelése komoly tervet foglal el nemcsak az Egyesült Államok, de más nyugati országok sajtójában is. James Warburg, neves amerikai publicista a Progressiv című folyóiratban közöl cikket “Az Egyesült Államok külpolitikája elavult­« címmel. A cikkíró megállapítja, hogy az amerikai politika céljai ~meg­valósíthatatlanok^. Majd kifejti, melyek azok a területek, ahol az Egyesült Államok politikusai kudarcot vallottak. “Kor­mányunk zsákutcába jutott a német kérdésben. Távol-keleti helytelen és makacs politikája válságból válságba dönt ben­nünket. Megrekedtünk a közép-keleti futóhomokon, sőt a nyugati féltekén is nagy bajok várnak ránk.­ Az amerikai külpolitika csődjét Warburg részben azzal magyarázza, hogy re külpolitika­­irányítói helytelenül értékelik a nemzetközi helyzetet és makacsul ragaszkodnak az­­elavult erőpolitiká­hoz­. Befejezésül Warburg hangoztatja, hogy az amerikai kül­politika az emberiség életét kockáztatja abban a játékban, amelyet az emberiség nyilván nem helyesel. ..Elveszítjük a hidegháborút, mert elveszítjük az emberek megbecsülését­ — állapítja meg az amerikai közíró. A Nyugat külpolitikájának problémáival foglalkozik a Sunday Star is, amely hangsúlyozza, hogy ennek a politiká­nak az­­átértékelésére­ van szükség, még akkor is, ha ez “fájdalmas­. A DPA hírmagyarázója szerint a “fájdalmas­­kifejezés alatt nyilván azt értik, hogy az Egyesült Államoknak fel kellene adnia berlini katonai pozícióját és el kellene fo­gadnia Németország semlegesítését. Figyelemre méltó, hogy a tárgyalások szükségességének gondolata ismét teret hódít. Ollenhauer, a Német Szociál­demokrata Párt vezetője újból állást foglal a Kelet és Nyugat között mielőbb megindítandó tárgyalások mellett. Ezeken a tárgyalásokon komoly alapokon meg kell vitatni — jelentette ki Ollenhauer — a leszerelést és az európai biztonság min­den kérdését, beleértve a német egység helyreállítását. A szo­ciáldemokrata politikus reális álláspontot követel a nyugati politikusoktól. Megállapítja: irreális dolog azt követelni, hogy Németországot szabad választások útján egyesítsék, míg nem döntötték el közmegelégedésre a leendő egyesített Német­ország katonái státusát. Ollenhauer hangsúlyozta, hogy sem­miféle lehetőségről sem szabad lemondani, amikor a közép­európai demilitarizált övezet megteremtéséről és az új közép­európai biztonsági rendszer létrehozásáról van szó. Számos nyugati hírmagyarázó, miközben a német kérdés­ben elfoglalt nyugati álláspontot igyekszik igazolni, kényte­len beismerni, hogy ez nem alkalmas a tárgyalások megkez­désére és ezért óhatatlanul is a washingtoni irányítást, a Dulles-féle külpolitika merevségét hibáztatják, dent a várost. A felkelők és a sorkatonaság az utcai csaták­ban szinte minden házért ke­mény harcot vív, s gyakran kézitusára is sor kerül. Az il­legális Kubai Kommunista Párt támogatja Fidel Castro mozgalmát és röpiratokon szó­lította fel tagjait, hogy segít­sék a felkelőket. Havanában, Kuba fővárosá­ban Batista rendőrsége és ka­tonasága riadókészültségben van. A felkelők bejelentették, hogy adott jelre ötezer fegyve­res partizán lép akcióba Hava­na utcáin. A Reuter-iroda szerdán dél­előtt New York-i jelentések alapján közli, hogy a kor­mánycsapatok harcosai száz­számra pártolnak át a fel­kelőkhöz. Jules Dubois, a Chicago Tribüne című lap havanai tu­dósítója, szerdán táviratban jelentette, hogy a Las Villás tartományért folyó csata a végéhez közeledik. Ugyanak­kor közölte, hogy 400 jól fel­fegyverzett katona egy pán­célvonattal, Santa Clara város közelében, megadta magát a felkelőknek. Ernesto Betancourt, a kubai felkelők washingtoni képvi­selője közölte, hogy Las Vil­lás tartományban eddig mint­egy 4000 katona adta meg magát a felkelőknek. A Reuter-iroda New York-i jelentése szerint Batista kubai diktátor két kiskorú fia és idős apja repülőgépen New Yorkba érkezett. Macmillan általános választásokat tervez tavaszra Londonból jelenti az MTI. A font átválthatóságának té­nye megerősítette londoni po­litikai és sajtókörökben azt a benyomást, hogy Macmillan általános választásokat tervez tavaszra. Ennek az elképzelés­nek az az alapja, hogy a font árfolyamváltozásainak vesze­delmei csak a távolabbi jövő­ben lesznek érezhetők. A köz­vetlen hatás rövidlejáratú nyereség lehet London szá­mára, miután bizonyos spe­kulatív jellegű tőkéket Zü­richből és New Yorkból Lon­donba vonz majd a magasabb kamatláb, és a teljes bevált­­hatóság, ami pillanatnyilag erősítheti a font árfolyamát, sőt kissé növelheti az arany- és dollártartalékot. A kor­mány bizonyára választások útján akarja majd politikai­lag kamatoztatni ezeket a rö­vidlejáratú előnyöket. A konzervatívok ezenkívül kortesfegyvert kovácsolhatnak abból a figyelmeztetésből, hogy egy esetleges munkás­párti kormány csökkentené az Anglia iránti bizalmat az ide­gen pénzközpon­tokban, b­en. ­ Fid­el Castro: Küszöbön áll Batista bukása Havanából jelenti a TASZSZ. Fidel Castro csapatai és a dik­tátor hadserege között to­vábbra is elkeseredett harcok folynak. A leghevesebb a küz­delem Las Villás tartomány­ban. Szerdán hajnalban érkezett AP-jelentések szerint a 150 000 lakosú Santa Clara-ban, Las Villas­ tartomány fővárosában utcai harcok folynak. A sebe­sültek száma kedden este már ezrekre rúgott. A várost a kormánycsapatok szünet nél­kül bombázzák. A kormány­­csapatok Santa Clara-i vere­sége után Kubában folyta­tódnak a harcok. Az AP megbízható forrá­sokra hivatkozva jelenti, hogy a két fél vesztesége mintegy háromezer halott, illetve sebe­sült. E forrás szerint a leg­utóbbi negyvennyolc órában Kuba történetének legvére­sebb harcai folytak. Batista az ország minden részéből Santa Clara városába irányít­ja csapatait. A harcba vetett friss csapatokat tüzérségi és harckocsizó egységek, vala­mint légirajok támogatják. Az AP legfrissebb jelentése szerint Fidel Castro egységei újabb győzelmet arattak és a felkelő vezér kijelentette, Batista kormányának megdön­tése küszöbön áll. A mögöttes területeken tevékenykedő fel­kelők Havana külvárosában felrobbantottak egy lőszerrak­tárt. Ugyanakkor két kisebb robbanást jelentettek a fővá­rosból is. A felkelők ezenkívül bejelentették a Las Villas tartomány középső vidékén levő 15 ezer lakosú Trinidad város elfoglalását. A várost most légiegységek bombázzák és géppuskatüzet zúdítanak a felkelők állásaira. Újabb jelentések hangsú­lyozzák, hogy a fővárostól 160 mérfölddel keletre levő Santa Clara elestével Kuba két rész­re szakad. Ezért Batista min­den erejével meg akarja vé­

Next