Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-07 / 5. szám
Cserna, 1959. január 1., NAPLÓ Január 7 Paul Köbesen, a világhírű néger énekes hétfőn adta első hangversenyét a moszkvai Nagy Színház Kamaraszínházában. Néger, angol és más népdalokat énekelt. »Tegnap« a címe a Dobozy Imre forgatókönyvéből készült új magyar filmnek, amely az 1056-os ellenforradalom idején játszódik. Rendezője Keleti Márton, főszereplői: Bitskey Tibor, Makléry Zoltán és Ladányi Ferenc. Az amerikai filmértékelő bizottság Ingrid Bergmannt »1958 legjobb színésznője« címmel tüntette ki. Az év legjobb filmszínésze Spencer Tracy, aki az »öreg halász és a tenger* című film főszerepét játszotta. 1958 legjobb amerikai produkciójának a fenti filmet tartják, amelyet Hemingway hasonló című regényéből készítettek. A legjobb külföldi film díját az indiai "Pater Panhalia« című film nyerte el. A legjobb amerikai rendező: John Ford, aki "Az utolsó hurrá« című filmet rendezte. * * • A Közlekedési Klub Művészegyüttese január 20-án, kedd este előadja nyugdíjasainak M. A. Nexo: A Dangaardi emberek című háromfelvonásos drámáját. A Hazafias Népfront budapesti békebizottsága a nemzetközi békemozgalom megindulásának 10. évfordulója alkalmából díszes kiállítású könyv kiadását készíti elő. A kiadvány négy nyelven — angolul, franciául, németül és oroszul — jelenik meg és bemutatja Budapest és az ország nyolc-tíz jelentős városának történelmi fejlődését, jellegzetességeit. A könyvvel a Hazafias Népfront budapesti békebizottsága a városok közötti barátkozás gondolatát kívánja szolgálni.A Vittorio de Sica új filmjének címe: »Ma délután vége a Világnak. A filmet Zavattini írta, s főszereplője Gina Lollobrigida, 1959-re egész sor külföldi énekest és zeneművészt hívtak meg Japánba. A vendégszereplők között van Földes Andor magyar származású zongoraművész is. Hétfőn helyezték örök nyugalomra a párizsi Montparnasse temetőben Francis Jourdaint, a neves francia művészt, a Francia Népi Segély elnökét, a francia írók országos bizottságának tiszteletbeli elnökét, a Francia Kommunista Párt központi bizottságának tagját. Restaurálják a temesvári Hunyadi-kastélyt, amelynek néhány termében bánsági múzeumot létesítettek. oo A Csehszlovák és a Magyar Tudományos Akadémia közös kiadásában még ebben az évben megjelenik a 80 000 szavas cseh—magyar szótár. Ezenkívül Pozsonyban egy kisebb magyar—szlovák—cseh szótár és magyarok számára írt szlovák nyelvkönyv jelenik meg . Januárban több neves külföldi vendégművész látogat hazánkba. Január 13-án és 14-én a kiváló muzsikusokból álló híres bécsi együttes, a Wiener Oktett szerepel Budapesten, a hónap végén pedig Josef Suk, fiatal csehszlovák hegedűművész, Antonin Dvorzsák dédunokája. A Magvető Könyvkiadó az év első negyedében mai íróink, költőink számos új alkotását bocsátja közre. Megjelenik a többi között Dutka Ákos önéletrajzi regénye, Füst Milán kisregényei, Kassák Lajos, Thurzó Gábor, Török Sándor novellái és Tensánszky J. Jenő két regénye. A május melegen cirógatta meg a Főtér köveit. A házak piros cseréptetején kövér galambok ültek és lassú szárnycsapással emelkedtek az ezüstpárás kékség felé, amely alatt gyöngykagylófényű felhők vitorláztak a lilás árnyékú hegyek tájaira. A sárkányfejes esőcsatornák vidoran bámulták egymást, vagy a macskaköveket, amelyeken akkor még élő, de azóta régen meghalt öregek tipegtek lilafátylas kalapokban és vadgalambszínű pantallókban. Az ilyen májusi délutánokon Erdélyi úr, a patikus, kalap nélkül állt a patika előtt és nagyot köszönt Sólyom János tanár úrnak. Valahogyan ilyen vagy ehhez hasonló kép jelenik meg bennem, ha a régi város nevét kiejtem, és tisztán hallom a tűzoltózenekar réztányérjának hatalmas csattogását. Az öreg Sólyom János tanár úrhoz régi barátság fűzött. Valamikor tanítványa voltam, később a barátja lettem. Magas, szikár alakját ismerte az egész város, amelyben jámbor, bölcs és nagytudományú férfiú hírében állott. Néhány könyvet is írt a régi görögökről, de szépen ívelő tudományos pályája, saját bevallása szerint, mégis csak torzó maradt. Egyébként a városban egyedül élt kis kertes házában, és haláláig agglegény maradt. Délutáni sétáin hosszú, kimért léptekkel haladt a görbe, kisvárosi utcákon, kezében hatalmas botot szorongatva. A városka kutyái már messziről megérezték közeledését, és ugatva, vonyítva menekültek előle. Szinte közmondásszerű volt az öreg ember kutyagyűlölete, amely érzés mindenképpen érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak látszott, hiszen jámbor, művelt és finomlelkű ember volt. Ennek a konok gyűlöletnek az okát senki sem tudta. Érthetetlen gyűlölete sok kellemetlenséget okozott neki. Egyszer még pörbe is lógták, mert vad haragjában agyonverte az őt megugató mérges tacskót, amely történetesen a postamesternőnek, a kövér Lizának a kutyája volt. Sólyom János megfizette a kártérítést, de tovább gyűlölte a kutyákat. Egy májusi este ott ültem a magányos ház könyvtárszobájában. A kertben kékesszürke alkonyárnyak ingtak, és a szagos eső után bódító akácillat kúszott be az ablakon.— Hogy miért gyűlölöm a kutyákat? — ismételte meg a kérdésemet inkább csak önmagának, azután sokáig hallgatott, és szomorúan maga elé nézett. A háttér lágy sötétjéből, mint eleven árnyék hajolt előre. Hamuszínei, aszott arcából szemüvegének tükörablaka fénylett, haja ezüstösen csillant a lámpafényben. Szeme kék volt és fátyolos, szája körül bánatos komolyságot fejeztek ki a ráncok. Azután felemelte a tekintetét, és szelíd hangján így szólt:— Régen történt. Fiatal tanár voltam, tele hittel és lelkesedéssel minden szépség iránt. Csak művész vagy tanár tud úgy lelkesedni, ahogyan én lelkesedtem valamikor. Abban az időben nagyobb tanulmányom jelent meg Perikies koráról. Volt görög professzorom ajánlatára állami ösztöndíjat és szabadságot kaptam, hogy a helyszínen tanulmányozhassam az antik görög világ emlékeit. Kora tavasz volt, zölden mosolygó, bájos április, amikor útrakeltem Görögország felé. A hajdani Athén romjai vonzottak. Látni akartam a Paussia-úton levő Nemzeti Múzeum és az Akropolis fennsíkján épült kis múzeum kincseit. Ragyogott a délvidéki napfény, amikor megérkeztem. Mindenütt virág és virág. Vöröses sárga kaviár és gyantás ízű bor, a recinata, voltak az első benyomások. A Nemzeti Múzeumban megnéztem Schliemann trójai ásatásainak aranykincseit és az antik művészet szoborcsodáit. De talán ez most nem is fontos... A vékony, ideges és öreg ujjak cigarettáért nyúltak. Sólyom János rágyújtott, majd így folytatta: — Néhány nap múlva egyik ismerősöm azt tanácsolta, hogy alkonyatkor menjek fel az Akropolisra, mert az Fehér Tibort ilyenkor a világnak legszebb helye. Valóban felejthetetlenül szép volt. A bukó nap lágy arannyal és rózsaszínű bársonnyal kevert káprázatos sugárözönben csillogtatta meg a rozsdabarna várfalakat és Perikies aranykorának márványemlékeit. A vörösödő, alkonyi fény megfestette a Hymettos hosszan elnyúló, alacsony gerincét. A hegylejtő mélylila volt, az athéni völgy rózsaszínű. Az alkonyi ég narancssárgára , váló tüzében szinte megbabonáztak a Parthenon titán ésmégis légies formái. Oszlopai és a kariatidák kosarai megelevenedett álomként ragyogtak, tündököltek. Akkor bukott le szelíd megadással a Lykabettos csúcsa mögé a nap. Ebben a pillanatban láttam meg egy leányt. Addig észre sem vettem, hogy velem együtt mások is bámulják a legcsodálatosabb naplementét. A leány ott állt a kariatidák oszlopcsarnoka előtt kosárkával a karján. Fehér ruhája élesen villant meg az alkonyi, sötétedő fényekben. Levette florentin kalapját, bronz szőke nagy haja vígan lengett a Pireus felől fújó, sósillatú, tengeri szélben. Társasága ekkor tapsolni kezdett, mert a fiatal leány váratlan mozdulattal fejére tette kosárkáját. Olyan volt a kosárkával, mint egy megelevenedett kariatida, aki sokkal, de sokkal szebb márványba faragott szobortársainál. Az öreg tanár nagyot sóhajtott. Hallgatva bámult ki az ablakon. A kisváros felett most lebbent fel a hold telt arca sötétes aranysárgán, akár a régi elefántcsont. A lágy holdfény fehéres szőttese rálebbent a kertre áttetsző csillogással. Lassan tovább beszélt: — Mintha egy mély húr pendült volna meg bennem akkor a görög alkonyatban. A hang édes zengése egészen megváltoztatott. Az alkonyat kékülő fényeiben fehéren ragyogott a város egészen a Saroni öböl partjáig. Salamis és a többi sziget lassan beleolvadt valamilyen lilakék árnyékba, amelybe beleveszett a márványban élő hajdankor, de fehéren tündökölt az élő jelen. Megbabonázva követtem az eleven kariatida kecses szökkenését. Mégis nyugodt voltam, mintha ismeretlen béke költözött volna a szívembe. Az örök Európában lépkedtem azon az estén, örök szépségek között az illatos alkonyatban. Sólyom János kiitta maradék korát, majd tovább folytatta: — Másnap már kora reggel a szállodájuk körül őgyelegtem, mint egy szerelmes gimnazista. A kis kariatida egy idős férfi társaságában lépett ki a szálloda kapuján. Az Omonia téren melléjük kerültem. Valamilyen üzletet kerestem. — Édesapám, kérdezze meg ezt az urat! — szólalt meg a fiatal leány legnagyobb meglepetésemre magyarul. Apja franciául szólított meg. Természetesen magyarul válaszoltam, mire mindnyájan jót nevettünk és megismerkedtünk. Az apa jónevű budapesti orvos volt, aki kedvelt írója, Ibsen, tiszteletére, leányának a Nóra nevet adta. Ettől kezdve együtt róttuk a várost. Örültek a váratlan barátságnak, mert én mindenről tudtam valamit, hiszen elméletben és gyakorlatban sokszor bejártam az egész várost. Az öreg most a szemembe nézett, majd ezt mondta: — Gondolhatod, hogy köztem és Nóra között a barátságból elég gyorsan szerelem szövődött. Mindketten éreztük, tudtuk ezt, de még hallgattunk róla. Az idő pedig szélsebesen rohant. Nóráék készülődni kezdtek hazafelé. Az utolsó estén azután nem hallgattam tovább, megvallottam szerelmemet. Szívesen fogadta vallomásom. Akkor estefelé az öreg nélkül bolyongtunk, mint a boldog megszédültek az idegen város utcáin. Elfojtotta cigarettáját, majd folytatta a történetet: — Mintha én is fiatal görög lettem volna, olyan otthonosan lépkedtem Nóra mellett. Szomjasan lestem minden szavát. Fogtuk egymás kezét, és a zafírkék fényben vágtunk neki az Akropolis meredek útjának, hogy búcsút vegyünk tőle. Lassan lépkedtünk szelíden andalítva, ahogyan ezer meg ezer éve lépkednek a szerelmesek. Mire felértünk a sötét várfalakhoz, alattunk esti fényekben fürdött a vidám város. Odafönt a sötétszürke sziklákra és a fehér romokra a hold permetezett kékesfényű ködfelhőt. Az öregember hamuszínű arcán vörös foltokat hívott elő az emlékezés izgalma. Keze remegve nyúlt ismét a pohár felé. Mohón ivott. Ismét maga elé meredt. Levette szemüvegét, és kék szemének párás tekintetével a parkett mintáin merengett. Kíváncsian vártam a történet folytatását. Végre újból megszólalt: — A Nike templom előtti márványtömbre ültünk. Mindketten sokáig hallgattunk a meghatottságról. Azt hiszem, az volt életem legszebb órája. Nóra kezét fogtam igaz boldogságban. Azután megcsókoltuk egymást. Csak keveset beszéltünk, annyira egyek voltunk, hogy a beszéd zavarta volna szívünk harmóniáját. Te vagy az első és azt hiszem, hogy az utolsó ember, akinek elmondom. Most olyan az egész, mintha ma volna. Alattunk a hegyoldal lágy hajlatában fehéren ragyogott a Dionysos színház félkörös lépcsőzete. Mélyen belém vésődtek a képek. Akkor szinte vártam,, hogy megelevenedik az antik világ, és az örök dermedtségből kilépnek valamelyik görög dráma szereplői, és beszélni kezdenek Sophoklés nyelvén. De mélységesen mély volt a csönd, hangtalanul peregtek a percek. Későre járt, megindultunk a város felé. Útközben megbeszéltük, hogy három hónap múlva, amikor a szabadságom véget ér, felkeresem őket Budapesten, hogy feleségül vegyem. Sólyom János elhallgatott. Felállt a kis asztal mellől, és hosszú lépteivel néhányszor végigsétált a könyvespolc előtt. Azután megállt velem szemben, rámnézett, és csaknem bocsánatkérően mondotta: •— Persze, te azt kérdezted, hogy miért gyűlölöm annyira a kutyákat. Látod, közben majdnem elfelejtettem. De hidd el, a dolgok összefüggenek jobban, mint gondolnád. Még le sem telt a háromhónapos szabadság, máris indultam hazafelé. Nórától akkor már tizedik napja nem kaptam egy sor írást sem, pedig előzően sűrűn leveleztünk. Nem tudtam mire vélni hosszú hallgatását. Gyötrően hosszú utazás volt Athéntől Budapestig. Ha lett volna akkor repülőgép, bizonyosan azon utaztam volna, mert igazán repülni szerettem volna. Csúf, latyakos őszi este volt, amikor Budapestre érkeztem. Éppen csak átöltöztem, máris rohantam hozzájuk. A Vérmező mellett laktak egy kis budai házacskában. Apja jött elém dűlt arccal, talpig feketében. Megjelenése úgy hatott rám, mint a villámcsapás. Szótlanul meredtem reá gyötrő félelmemben, hiszen abban a szörnyű pillanatban tudtam már, hogy Nórát nem láthatom többé, mert az ostoba halál elragadta tőlem az élet igazi értelmével együtt. Még semmit sem szólt, de tudtam már, hogy Nóra nem él... Az öreg Sólyom János nekidőlt a hatalmas könyvespolcnak, arca szürke volt, mint a hamu, és nehezen vett lélegzetet. Látszott rajta, hogy a gyötrő emlék még ma is, annyi hosszú év múltán, tépi, marcangolja a belsejét kegyetlenül. Azután majdnem hörögve, szakadozottan ejtette felém a súlyos szavakat: — Egy átkozott kutya harapta meg Nórát. A seb olyan gyorsan mérgesedett el, hogy nem tudtak segíteni rajta. Vérmérgezésben halt meg. Néhány nappal a megérkezésem előtt temették. Nem tudtam őt elfelejteni soha többé. Hát ezért... Beleroskant a karosszékbe, és az utolsó mondatot nem tudta akkor este befejezni. RÁDIÓMŰSOR Szerda, január 1. KOSSUTH: 8.10: Nyitányok, kórusok, közzenék. 9.00: Rádiószabadegyetem. 9.30: Német dalok és népi táncok. 10.10: Gyermekműsor. 10.20: Ifjúsági Műsor. 10.30: Operettrészletek. 11.00: A Rádió ipari rovata. 11.20: Magyar nóták. 11.40: Kórusok. 12.10: Tánczene. 13.15: Klasszikus operettek. 14.00: Népi zenekar. 14.40: Gyermekműsor. 15.05: Ifjúsági műsor. 15.25: Francia népdalok. 15.45: Válaszolunk hallgatóinknak. 16.10: Napirenden ... 16.15: Szív küldi... 16.45: A Rádió gyermekkórusa. 17.00: Csehszlovákiai riportsorozat. 17.16: Élőszóval — muzsikával. 19.00: Verbunkosok, csárdások. 19.15: Menyasszonyok — vőlegények iskolája. 19.35: Szovjet szerzők operettjeiből. 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! 20.00: Esti krónika. 20.30: Legkedvesebb dalom. Zenés riport. 21.12: Tudományos híradó. 21.30: Az operaszínpad csillagai: Basilides Mária. 22.20: A Rádió szimfonikus zenekara. 23.30: Népszerű melódiák. 0.10: Klarinétszámok. PETŐFI. 14.20: Orosz nyelvlecke általános iskolásoknak. 14.40: Zenekari hangverseny. 16.00: Szórakoztató muzsika. 16.20: Osztrov- 8zkij: Az acélt megedzik c. regényének rádióváltozata. 17.15: Magyar népdalok. 17.35: Gyermeknevelés. 17.55: Cembalo- és clavichord-est. 18.30: Rádióegyetem. 19.06: Operettrészletek. 19.30: Falurádió. 20.00: Részletek Mozart: A varázsfüvem c. operájából. 20.45: Magar Nemzet. Sporthíradó. 21.95: Kamarakórus. est. Közreműködik: Gencsy Sári. 81.25: Népi zenekar. 21.50: Moszk- Melis György, Simándy József és vas jegyzetek. 22.00: Könnyűzenei a Rádió szimfonikus zenekara. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Operaház: Lammermoori Lucia (Székelyhidy-bérlet 4.) (7) — Erkel Színház: Bolygó hollandi (2. bérlet 3.) (7) — Katona József Színhár Járórája (Hevesi—Ujházy-bér- let 3.) (7) — Katona József Színház: Lyuk az életrajzon (7) — — Néphadsereg Színháza: Ilyen nagy szerelem (7) — Madách Színház: Hosszú út (7) — Madách Kamara Színház: Névtelen csillag (7) — Irodalmi Színpad: a Biztató-* — Mai magyar költők estje (Bérletszünet) (8) — Petőfi Színház: Optimista tragédia (7) — Jókai Színház: A második kakasszó (7) — József Attila Színház: A kertész kutyája (7) — Fővárosi Operettszínház: Három tavasz (7) — Blaha Lujza Színház: Bástyasétány 77 (7) — Vidám Színpad: A helyzet a következő (fél 8) — Kis Színpad: Majd a papa ... (7) — Fővárosi Nagycirkusz:150 év a porondon (az Aeros Cirkusz vendégjátéka) (hu. fél 4 és este fél 8) — Budapest varieté: Vannak még csodák (7). 1 Egyesítették a sörgyárakat , javul a sörellátás Január elsejével egy országos vállalatba tömörítették a sörgyárakat. Ez az intézkedés megszünteti a szétaprózottságból származó hátrányokat s a szállítások huzavonáit. Dr. Tamás György, az Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője nyilatkozatában kiemelte, hogy a sörgyárak egyesítése elsősorban a lakosság jobb és tervszerűbb sörellátását jelenti. Eddig a sörgyárak csak az ország egy-egy körzetében hozhatták forgalomba termékeiket. Gyakran előfordult, hogy a szállításra jogosult vállalat nem tudott megbirkózni a megnövekedett igényekkel. Viszont a másik gyár, még ha voltak is készletei, nem szállíthatott idegen körzetbe. Célt értek az angol léggömb utasai Mint ismeretes, Arnold Biobart 51 éves repülőszázados és három társa — köztük egyik társának felesége — december 12-én a Kanári-szigetekről egy műanyag léggömbbel elindult, hogy a szelek szárnyán átrepülje az Atlanti-óceánt. A »Kis Világ névre keresztelt lég-, gömbről és utasairól 19 napon át semmi hír nem érkezett. Mint most kiderült, a léggömbutasok rádiókészüléke néhány nappal elindulásuk után felmondta a szolgálatot és a vállalkozó szellemű négy angol a világtól elszakadva tette meg a 3000 kilométeres légiót nagy részét. Hétfőn a Kis Világ négy utasával együtt épségben megérkezett Barbados szigetére és ezzel a léggömbutasok elérték céljukat. Operációs zenével A dán kórházakban mind általánosabbá válik, hogy zeneszó mellett operálják azokat a betegeket, akiknél helyi érzéstelenítést alkalmaznak. Közvetlenül az operáció előtt fejhallgatót kap a beteg és az egész kezelés alatt zenét hallgat. Azene segíti az izomzat felizzítását és így a sebész nyugodtan dolgozhat. A beteg nem hallja az operációnál felhasznált eszközök zaját és nem nyugtalankodik. Trágya szénporból Egerben a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepén érdekes kísérleteket folytatnak: lignitport kevernek műtrágyával. Ebből a keverékből holdanként 3—600 mázsát szórnak ki a szőlőkertekbe. A szénpor lazábbá teszi a talajt, megköti a nedvességet és elősegíti a baktériumflóra megtelepedését. Megállapították, hogy a keverék egyenértékű az istállótrágyával. Harapós kutyák helyett -- magnetofon A jövőben már nem harapós kutyákkal védik az üresen álló lakásokat. Egy nápolyi mérnök ennél sokkal modernebb módszert dolgozott ki. A lakó a ház elhagyásakor mindössze egy magnetofonszalagot kapcsol be. Mihelyt valaki csenget, a lakásban vad kutyaugatás hangzik fel és elriasztja az illetéktelen személyeket. — Gyermekörökbefogadási feketepiac van New Yorkban. Egyes házaspárok 3700 dollárt is fizetnek egy gyermek örökbefogadásáért, akinek szüleiről semmit sem tudnak. — KOPORSÓBAN ÉDES A NYUGALOM... A Londonban élő Archie Miller 30 esztendeje minden éjjel egy kényelmes koporsóban alszik, amelyetkülönleges fából csináltatott magának. A 93 éves Mr. Miller, aki életében most beteg először, így válaszolt az orvosnak, aki azt tanácsolta, hogy feküdjön ágyba: "Soha! Ez a halálomat jelentené!" JÖN!JÖN! A San Francisco-i fesztivál díjnyertes magyar filmje URI A SPOKILABC ALATT Irt* Tatay Sándor Fényképezte : Illés György Zene : Sárközy István Rendező: MAKK KÁROLY Főszereplők : Bara Margit, Psota Irén, Görbe János , BEMUTATÓ: JANUÁR 15