Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
▼sárnap, 1959. március 1.. HITLER HANGJA amerikai lemezen Két ember várakozik az udvaron • Ki emléküzik a még a11111- velt európaira, aki a harmincas évek derekán elhagyta Európát, melynek akkor minden zugából egy őrült,hangja rikácsolt és borzolta az érzékeny idegeket? A-művelt európai, annyi irodalmi ínyenc és sznob eszményképe, ki választékos irályával iskolát teremtett, anélkül,hogy a legcsekélyebb mondanivalója lett volna, ahang elől menekült, amelynek puszta akusztikai hatása elviselhetetlen volt számára — függetlenül azoktól a barbár és gyilkos eszméktől, amelyeket ez a hang világgá üvöltött. Nos, a hang ismét hallható, ha gazdája régen el is porladt a birodalmi kancellária romjai közt, mondhatnám: kikiabál a sírból, mely nemcsak egy őrült eszméit nyelte el, hanem, fájdalom, millió és millió emberéletet, s mindazt,ami emberek millióinak életével összefügg: családok boldogságát, törekvést, álmokat, szerelmeket... De hát elnyelte-e valóban a történelmi sír a tengernyi emberi érték mellett azt, ami a pusztulás és borzalom éveinek ihletője, s mozgatója volt: az őrült gonosztevő eszméit? A kérdés sajnos, egyáltalán nem szónoki formula ez esetben, hanem gyötrelmes órák vissza-visszatérő gondja, valószínűleg mindazok számára, akik tanúi és szenvedő részesei voltak a hitleri borzalomnak, s nem menekültek el felborzolt idegekkel, mint aművelt európai. Az, hogy a hang ismét hallható s nem csupán átvitt értelemben, hanem valóságosan, lehet, hogy szimptóma csupán, mindenesetre igen jellemző és fölöttébb aggasztó szimptóma. Arról van szó, hogy nyugatnémet zeneműkereskedésekben kapható Hitler hanglemezre vett beszédeinek válogatása, helyesebben néhány hatásos részlet a beszédekből. Nyilván, hogy a hitleri eszmék céltudatos terjesztéséhez a Fühhrer hangjával adják meg az akusztikai alátámasztást. A lemezek kaphatók diszkrétebb csomagolásban — Hitler képe nélkül — az olyan vásárlók részére, akik még nem érzik elérkezettnek az időt az effajta zenei műélvezethez, de azért meghitt baráti körben elájtatoskodnak a Führer hangja mellett. Kaphatók továbbá kevésbé diszkrét csomagolásban is: Hitler képével díszített borítékban —igen alkalmas ajándékozásra, különleges ünnepi alkalmakra" — az olyan vásárlók igényeinek kielégítésére, akik már régen nem csinálnak titkot abból, hogy szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor Európa minden zuga visszhangzott Hitler bömbölésétől. S ezek úgy látszik, elég sokan vannak Nyugat-Németországban, mert a hanglemezüzlet — a Frankfurter Rundschau tudósítása szerint — remekül bevált. Ha már a dolog Ozleti Teaménél tartunk, említsük meg azt is, hogy a hitleri hanglemezeket egy amerikai cég gyártja és hozza forgalomba. Naivitás lenne ebben az összefüggésben csak az üzleti részre felfigyelni. Van ebben jó adag politika is, ha nem is a lemezeket gyártó cég részéről, bár az olyanfajtaüzleti elfogulatlanságot", melynek mindegy, hogy mivel kereskedik, sohasem árt fokozott gyanakvással fogadni. Dehát nem ez a leglényegesebb része a dolognak, még akkor sem, ha az illető amerikai cég régi náci korifeusok búvóhelye, ami könnyen lehetséges. A leglényegesebb ebben a vonatkozásban az, hogy az Egyesült Államok illetékesei évek óta olyan politikát folytatnak, ami rendkívül alkalmas, hogy bizonyos német körökben feléledjen és aktivizálódjon a vonzalom a hitlerizmus eszméi s méginkább módszerei iránt. Nem vonom kétségbe, hogy azok az amerikai politikai vezetők, akik elősegítik a hitleri eszmék terjedését Nyugat-Németországban, maguk is elborzadnának, ha ez a "gyanútlan vetés meghozná a maga iszonyú termését. Mindenesetre van valami megdöbbentő jelképi erő abban, hogy Hitler hangjának konzerválása és árubabocsátása Amerikából indult ki — onnan, ahová húsz évvel ezelőtt aművelt európai" e hang elől menekült. Persze, hivatalos, sőt világnézeti alapon hivatalos amerikai álláspont szerint a gazdasági szabadság hazájában senkit sem lehet korlátozni abban, hogy olyan árut hozzon forgalomba, amilyet akar. Feltéve, hogy nem ütközik össze valamilyen nagymonopólium érdekeivel, vagy pedig áruja nem ártalmas az emberi egészségre. A Hitler hangjáról készült hanglemezről igazán nem lehet azt állítani, hogy forgalombalhozatala — pláne Nyugat-Németországban — ütköznék a nagymonopóliumok érdekeivel. Ha így lenne, akkor az eredeti sem szólalt volna meg, vagy megrekedt volna a bajor sörcsarnokokban s nem lett volna belőle világraszólóattrakció". Ami pedig az emberi egészségre való ártalmasságot illeti, tudjuk, hogy e téren a fogalmak eléggé bizonytalanok, semhogy egy amerikai hatóság számára foghatóvá lehetne tenni az ártalmat, mely e hang jelentkezésében rejlik. Mindenesetre a holttestek hegyei figyelmeztetnek a hang hatásának ártalmasságára, s e hullahegyekben akadnak bőven amerikai tetemek is. De hát ne túlozzuk el a dolgot: Hitler hanglemezen bizonyára kisebb veszélyt jelent — főleg 1959-ben —, mint az eredeti jelentett 1933-tól 1945-ig. De hogy mekkora közvetlen veszélyt jelent, ezt csak akkor tudjuk felmérni — aminthogy az eredeti veszélyességét a maga idejében azon kellett volna felmérni —, hogy milyen légkörben hangzik, milyen a politikai akusztikája? Ha nem csörtetnék megint eszeveszetten a kardjukat a német militaristák; ha nem lennének napirenden Nyugat- Németországban az antiszemita kilengések; ha maga Adenauer kancellár nem lenne kénytelen arról panaszkodni, hogya túlságosan nyílt és hangos" zsidózás veszélyezteti a Német Szövetségi Köztársaság jó hírét a világ közvéleménye előtt; ha a különböző SS- gyilkosok tárgyalásain a bíróság nem lenne kénytelen minduntalan óvatosságra inteni a mentőtanúkat s figyelmeztetni, hogy a bíróságnem alkalmas hely a politikai agitációra", s közben nem árasztanák el fenyegető levelekkel a terhelő tanúkat; ha általában nem az lenne a bonni politika jelszava, hogyne siessünk leleplezni a világ előtt vonzalmainkat anagy német múlt és benne a hitlerizmus iránt; egyszóval, ha az, amit ma Németországiban demokráciának neveznek, egyéb lenne átlátszó köpenyegnél, mely gyanús formaruhákat takar, s egyre kevésbé takarja e formaruhákat ihlető szellemet — akkor talán nem kellene komolyan venni, hogy akad-e érteknes vállalkozó, aki Hitler hangjával csinál üzletet. Ha az efféle hanglemez csak riasztó emlékül szolgálna, mely a német történelem legvégzetesebb eltévelyedésére figyelmeztet, akkor talán valóban csak kuriózum-értéke lenne egy ilyen hanglemeznek. Vagyis, ha az igazi demokrácia, tehát az, amelynek szociális értelemben is szilárd alapjai vannak, olyan erős lenne Nyugat-Németországban, hogy képes ellensúlyozni a hitlerista fertőzés hatását. Az ilyen eleven és hatékony demokratikus közszellem kialakulásához azonban alapvetően más politikát kellett volna — és kellene — folytatni, — mint amilyet a bonni kormány folytat. A Német Demokratikus Köztársaság példája harsányan bizonyítja, hogy ilyen politika nem idegen a német nép karakterétől. Sőt, a német nép nemzeti érdekeinek is ez a politika felel meg, mindenesetre sokkal inkább, mint az,amelyet Adenauer kormánya követ s amelynek az a lényege, hogy a német kérdés megoldatlansága állandó zavaró tényezője legyen a nemzetközi politikának. Abban a légkörben, mely ennek az alapvetően agresszív politikának természetes légköre, természetesen bőven tenyésznek a fasizmus kórokozói, s nemcsak tenyésznek, hanem egyre virulensebbekké válnak. Azok a nyugati kombók, akik újabban aggódva írnak a demokrácia sorsáról a Német Szövetségi Köztársaságban — s ilyenek főleg az angol sajtóban elég sokan jelentkeznek —, elfelejti:,, hogy ezzel a bizonyos nyugati típusú demokráciával azokban az országokban is baj van, ahonnan a nyugatnémetek a mintát vették. Nem valószínű például, hogy a francia fejlemények túlságosan növelték volna a nyugatnémetekben a bizalmat az úgynevezett polgári demokrácia iránt. Nem szólva arról a hatásról, amit a demokrácia sajátos amerikai értelmezése és alkalmazása keltett bennük. Nem csoda, ha a demokráciának ebben az amerikai válfajában több ismerős vonást fedeztek fel a faji felsőbbség és a különleges osztály kiváltságok hívei a maguk vágfelfogásával, mint azok a hiszékeny emberek, akik e demokrácia fogalmával valamiféle magasabbrendű életfonna képzetét azonosítják. Sajnos, a németek azt látják, hogy a Nyugatról importált politikai rendszerben rengeteg a hasonló vonás azzal az önkényuralmi rendszerrel, amelyet a német nép az elmúlt történelmi időszakban többféle formában is éltett. Hamis az a következtetés, hogy ""a német nép politikai karaktere alkalmatlan a demokrácia befogadására", mint ahogy például az Economist cikkírója kifejti, s tulajdonképpen a jelenlegi helyzetben is csak a führer-elv újfajta alkalmazását látja. Adenauer személyével azonosítva a "demokráciát". Ez végzetes félreismerése a német nép, s egyáltalán minden nép politikai karakterének. Persze, ha demokrácia címén egy népnek pontosan azt a romlott politikai kosztot tálalják fel, amivel már annyiszor elrontotta a gyomrát, nem sok lelkesedést fog mutatni az efféle demokrácia iránt. Világos, hogy a demokrácia nem lehet puszta cégér, új címkéje egy régi rossz árunak, aminthogy sajnos, Nyugat-Németországban alig több ennél. A demokrácia, ha megteremtik hozzá a szilárd társadalmi, gazdasági és politikai-eszmei feltételeket, mint ahogy ez a Német Demokratikus Köztársaságban történt, a német nép számára is elfogadhatóvá válik. S nemcsak elfogadja, hanem megtanul élni is vele. Mi pedig, a német népnek abban a részében, ■mely a Német Demokratikus Köztársaságban megtanult élni a demokráciával, garanciát látunk az egészséges német fejlődésre. Márpedig ez Európa tartós békéjének kétségkívül lényeges, mondhatni döntő feltétele. Faragással teli görcsös bot van a kezeiben, arca pirospozsgás, haja és bajusza hófehér, a szeme pedig kék. Pásztorkalap van a fején és megáll az ajtó előtt a napfényben fürdő udvaron, ahol rozmaringok illatoznak fűszeresen. Megáll az ajtó előtt, majd meghajlik, s úgy lép be. Mert alacsony az ajtó, ő meg magas, sudár öreg ember, lehet már hetvenen felül. Meghajol és belép. Előbb a nyitott kéményű konyhában tekint szét, aztán egy hang befelé invitálja a szobába. — Tessék, jöjjön beljebb. Itt született. — Én most vagyok itt először — mondja. — Tessék, lépjen csak be. — Régen el szerettem volna már ide jönni. Belép, megáll a szobában a láda előtt. Egy másik ember is áll ott, sokan vannak, ünneplőben. Ő a botot szorongatja a kezében, a faragott pásztorbotot, s nézi a ládát, majd végigsimítja a kezével. Süt a nap, egy fénykéve beragyog az ablakon, s ebben a fényben áll a másik ember levett kalappal. Az öreg kérdez valamit tőle, de a másik nem érti. Csak rámosolyog. Mind a ketten mosolyognak. Így találkoztak pénteken Petőfi szülőházában. Az egyik ember A. Sztarcev, a szovjet nagykövetség tanácsosa, a másik id. Balázs György szabadszállási gulyás. A láda meg az, amelyikre felszállott az "Anyám tyúkja". — Petőfi álma megvalósult! — mondotta Sztarcev este a Művelődési Otthonban, amikor a szovjet—magyar barátságot méltatta az ünnepségen. — Megvalósult az álma, a magyar nép szabad és a szocializmust építi! A vendégek, akik Kiskőrösön és a környékén jártak ezen a napon, találkoztak a szocializmust építő szabad magyar néppel. A magyar—szovjet barátsági hónap keretében megrendezett találkozáson a szovjet vendégeken kívül résztvettek a kiskőrösi járás, a tanács, az MSZBT és a Hazafias Népfront képviselői, Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, magasrangú szovjet tisztek, termelőszövetkezeti parasztok és egyéni gazdák. — Igyanak az én boromból, váljék egészségükre! — lépett a vendégekhez Rakonczai Pál 8 holdas kiskőrösi gazda és sorra kínált mindenkit a demizsonból, amiben a legjobbik borát hozta. Jöttek nyomában a többiek, körülfogták a kedves vendégeket. Soltvadkerten, az állami célgazdaságban M. Kovács Mihály a célgazdaság legrégibb munkása, tizenegy gyermek apja elmondotta, hogyan él a dolgozó nép ezen a vidéken. Kiváló szőlőművelők laknak itt, akik 1500 forintot is megkeresnek havonta. Azelőtt a legnagyobb nyomorban éltél ezen a vidéken a szegény emberek. Ilyen nincstelenek, volt béresek, napszámosok alakították meg a soltvadkerti Új Alkotmány Termelőszövetkezetet is. Ma megelégedett, jómódú emberek, akik ünneplő ruhában várták a vendégeket. Az egyik szobában éppen a zárszámadás végösszegéről készített kimutatást a könyvelő. Az Új alkotmánynak 750 hold földje van, s ebből 42 hold a szőlő. Minden munkát géppel végeztek az idén. — Nekünk is van egy Zetorunk, de a gépállomás is küld elég gépet szántáshoz, vetéshez. Van ezenkívül fűrészgépünk és saját darálónk — mondja Kurta József elnök. — Maga mennyit keresett az idén? — kérdezi Sztarcev nagykövetségi tanácsos Csáki Pétertől. A kérdezett maga se tudja hirtelen. Négyszáztizenhét munkaegysége volt, ötezerötszáz forintot készpénzben már hazavitt. Azonkívül terményt. Bort. Negyvenezer forinton felül keresett az elmúlt esztendőben. Ónozó István traktoros keresete még több volt. Gazdag János jövedelme sem kevesebb. — Mindig csúfolódásnak hangzott az én nevem — mondja. — Nem voltam soha életemben gazdag. Most az vagyok. A szovjet vendégek megtekintették a termelőszövetkezet gazdaságát, állatállományát, majd elbeszélgettek a tagokkal. Asztalra került a soltvadkerti kadar és a rizting. Ott volt a négy új tag is, aki a hét elején lépett be a termelőszövetkezetbe. A jó hangulat csakhamar nótát szült. Felhangzott előbb magyarul, aztán oroszul a dal, tüzes, lángoló, mint a homoki bor, amit a nyári nap heve éltél ilyenné ezen a vidéken. Aztán hirtelen csend lett. Valaki bejött és azt mondta: — Két ember van kint. Az elnök kitekintett az ablakon. A vendégek is. Valóban, két ember állt kint az udvaron. A Nap akkor hanyatlott le a szőlők mögé. — Mit akarnak? Az elnök felállt, s kiment hozzájuk. Egy perc múlva jött velük vissza, karonfogva. Két új belépő volt. Illés Sándor Márkás iparművészeti ajándéktárgyakat küldjön külföldi rokonainak, ismerőseinek A teljes lebonyolítást az Ipacu+UA/Isxen Vállalat végzi Kossuth Lajos u. 12..tem. A közönség kényelmére az akciót a CORVIN ÁRUHÁZRA is kiterjesztette Harmadik fogás: TEJSZÍNES KÁVÉTORTA Vegyünk az élelmiszer- vagy édességboltban egy doboz KÁVÉPASZTAT és az abban található receptből minden háziasszony megtudhatja, hogyan lehet GYORSAN ÉS KÖNNYEN a legkitűnőbb TEJSZÍNES KÁVÉTORTÁT, kÁvékrémet, kÁvéparfait, vagy moccatortát KÉSZÍTENI. KÁVÉPASZTA sűrítve tartalmazza a kávé minden ízét, zamatát. A harmadik fogás tehát nem gond, nem fáradság, olcsón, gyorsan elkészíthető és kitűnő. A gépek és a szakemberek szerepéről tárgyaltak az országos mezőgazdasági konferencia második napján A magyar—szovjet mezőgazdasági napok alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett országos mezőgazdasági konferencia szombaton folytatta munkáját. A tanácskozás második napján került sor Somos András akadémikus pénteken elhangzott előadását kiegészítő felszólalásokra. Elsőnek V. K. Gulevszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára emelkedett szólásra. Nagy elismeréssel beszélt a magyar mezőgazdaság kimagasló eredményeiről, s hangsúlyozta, hogy a szovjet mezőgazdaság sok hasznos tapasztalatot, kiváló módszert kapott a magyar mezőgazdasági szakemberektől, s ezt a kölcsönösen hasznos együttműködést a jövőben igyekszenek még tovább szélesíteni. Petőfi Sándor, a Helvéciai Állami Gazdaság igazgatója a szántóföldi növénytermesztésben, főként pedig a zöldségtermesztés, valamint a gyümölcstermesztés és szőlészet területén nagy sikerrel alkalmazott szovjet gépekről, új, korszerű módszerekről beszélt. Ványi József és Kapás László minisztériumi osztályvezetők hozzászólása után Halász József, a MEDOSZ főtitkára a mezőgazdasági szakembereknek a termelőszövetkezeti mozgalom nagyarányú fellendüléséből adódó feladatairól beszélt. A magyar—szovjet mezőgazdasági napokat megnyitó országos mezőgazdasági konferencia eredményeit Magyar András földművelésügyi miniszterhelyettes foglalta össze. Befejezte tanácskozását a szakszervezeti nőkonferencia A magyar szakszervezet nőkonferenciája szombaton folytatta tanácskozását. A vitában elsősorban a dolgozó nőket érintő törvények alkalmazásáról, a nők politikai és szakmai neveléséről s a háztartási munka könnyítéséről beszéltek a felszólalók. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy az ország vezetői az elmúlt években igen nagy segítséget nyújtottak a női munka megkönnyítéséhez s az érvényben levő törvények, rendeletek megfelelő módon biztosítják a nők egyenjogúságát. Az üzemek vezetői, szakszervezeti bizottságai is minden igyekezetükkel javítani kívánják a nők élet- és munkakörülményeit. Baradzscj Lászlóné, a Kistex küldötte például elmondotta, hogy üzemükben mosodát és ruhajavítót rendeztek be, szabás-varrás tanfolyamot szerveztek, éjjeli inspekciós orvost alkalmaztak, aki szükség esetén a dolgozók segítségére siet. Faragó Erzsébet, a Lenini Kohászati Művek küldötte arról számol be, hogy Diósgyőrött a nőket bevonták az egyeztető bizottságba és a lakáselosztó bizottságba is. Délczeg Józsefné elmondotta: az élelmiszeriparban lehetővé vált, hogy a betanított munkások — s ezek főként nődolgozók —, akik legalább öt éve a szakmában dolgoznak, szakmunkás vizsgára jelentkezhessenek. Több felszólaló hangoztatta azonban, hogy a sok jó példa ellenére sem érvényesülnek mindenütt teljesen a dolgozó nőket védő rendelkezések. Szinte valamennyi felszólaló hangsúlyozta, a politikai és szakmai nevelés fontosságát. A kétnapos vitában összesen harmincketten szólaltak fel, sokan pedig írásban, nyújtották be javaslataikat. A felszólalásokra Bugár Jánosné, a SZOT titkára válaszolt, majd a tanácskozás részvevői táviratot küldtek a Szakszervezeti Világszövetséghez és a nagyhatalmak genfi atomértekezletéhez, amelyben követelik: teljesítsék a világbékét kívánó százmilliók kérését és kövessenek el mindent, hogy a tárgyalások mielőbb megoldáshoz vezessenek. A guineai kormányküldöttség vezetőjének távirata a kormány elnökéhez Louis Lansana Beavogui, a Guineai Köztársaság gazdasági és tervezésügyi minisztere, a Magyarországon járt guineai kormányküldöttség vezetője, táviratban mondott köszönetet a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének azért a meleg baráti fogadtatásért, amelyben az itt járt guineai kormányküldöttség részesült. Táviratában annak a reményének adott kifejezést, hogy a két ország kapcsolatai előmozdítják népeik jólétét és a békét. öt év alatt 957000 tonna vas Öt esztendővel ezelőtt, 1954. február 28-án avatták fel a Dunai Vasmű első nagyolvasztóját. Az évforduló napján, szombat délelőtt került sor a 10 380. csapolásra. Ez az adat derült ki Nasta Imre főolvasztói naplójából, amelyet öt év alatt pontosan vezetett. Öt esztendő mérlege szerint a sztálinvárosi 1. számú Petöfikohó eddig 957 000 tonna vasat adott a népgazdaságnak