Magyar Nemzet, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

2 Szovjet állásfoglalás a nemzetközi helyzetről Moszkvából Jelenti a TASZSZ: A szovjet kormány megújította azt a javaslatát, hogy a NATO és a varsói szerződés szervezete kössön meg nem támadási egyezményt. A szovjet kormány nyilatkozatot tett abból az alkalomból, hogy Washingtonban április 2-től 4-ig megtartják az északatlanti szövetség tanácsának rendes ülésszakát. A szovjet kormány nyilatkozatában rámutat, hogy egy ilyen szerződés megkötése gyökeres fordulatot jelentene a jelenlegi nemzetközi helyzet fejlődésében, az államok baráti viszonyának megerősítése és a bizalom légkörének megteremtése javára. — Ugyanakkor — mutat rá a kormánynyilatkozat — a meg nem támadási szerződés megkötése komoly fékező tényező lenne minden agresszor számára, minthogy háború kirobbantása esetén az agresszor nemzetközileg elszigetelődne és ráhárulna a felelősség az agresszió minden következményéért. A szovjet kormány úgy véli — hangzik a nyilatkozat —, hogy a jelenlegi viszonyok között teljes mértékben megfelelne az európai béke megszilárdítása érdekeinek, ha a NATO és a varsói szerződés tagállamai megegyezésre jutnának, hogy nem nyújtanak segítséget az agresszornak. A szovjet kormány javasolja, állapodjanak meg abban, hogy a varsói szerződés és az északatlanti szerződés szövegébe beiktatják: nem nyújtanak segítséget az agresszornak. A szovjet kormány nyilatkozatában felhívja a NATO- tagállamok kormányait, állapodjanak meg a közép-európai atom-, hidrogén- és rakétafegyvermentes övezet megteremtéséről szóló lengyel kormányjavaslat megvalósításában. A szovjet kormány nyilatkozatában megerősítette azt a javaslatát, hogy csökkentsék a külföldi csapatok létszámát az európai államok területén. A szovjet kormány, amikor javasolja: csökkentsék a külföldi csapatok létszámát Németország területén és a többi európai állam határain belül, kész részt venni olyan kérdések megvitatásában, mint a NATO-hoz és a varsói szerződéshez tartozó tagállamok fegyveres erőinek kölcsönös visszavonása, vagy annak az övezetnek kérdése, ahol korlátoznák a csapatokat és a fegyverzetet, valamint a felügyelet problémája. A szovjet kormány nyilatkozatában ismét rámutatott: sürgetően szükséges, hogy megoldják az atomfegyver teljes eltiltásának és az államok fegyverzetéből való kiiktatásának kérdését, valamint a hagyományos fegyverzet és az államok fegyveres erőinek lényeges csökkentését. Mint a szovjet kormány rámutat, az európai, kontinens békéjét mindaddig nem lehet biztosítani, amíg nem oldják meg Európa központi kérdését, a német békeszerződés megkötését és a nyugat-berlini helyzet rendezését. Szovjet jegyzék külügyminiszteri értekezletről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere március 30-án fogadta az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét a külügymiiniszteri értekezletről és a csúcsértekezletről. Ugyanaznap Gromiko fogadta Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagyköveteit is és hasonló tartalmú jegyzékeket nyújtott át nekik. Az amerikai kormányhoz intézett jegyzék megállapítja: A szovjet kormány megelégedéssel vette tudomásul, hogy az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és a Szovjetunió kormányai megegyeznek abban, hogy a külügyminiszteri értekezleten és a legmagasabb szintű értekezleten hozzá kell látni a megérett nemzetközi kérdések megoldásához. Ez kétségkívül hozzájárul majd a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és az egész nemzetközi légkör megjavításához, amire, mint ismeretes, a szovjet kormány szakadatlan erőfeszítései irányulnak. A külügyminiszteri értekezlet napirendjét, időpontját és helyét illetően a szovjet kormány kijelenti: egyetért az Egyesült Államok kormányának azzal a javaslatával, hogy a külügyminiszteri értekezlet (Svájc kormányának hozzájárulásával) 1959. május 11-én Genfben üljön össze a Németországot érintő kérdések — beleértve a német békeszerződést és a berlini problémát — megvitatására. A szovjet kormány sajnálattal állapítja meg, hogy még nincs teljes megértés a Lengyel Népköztársaságnak és a Csehszlovák Köztársaságnak a külügyminiszteri értekezleten való részvételéről. A szovjet kormány az amerikai kormány álláspontjának figyelembe vételével lehetségesnek tartja, hogy ezeknek az országoknak a részvételét az értekezleten döntsék el. Mint az eddigi véleménycseréből megállapítható, megoldottnak tekinthető az a kérdés, hogy a május 11-én kezdődő külügyminiszteri értekezleten mindkét német állam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — képviselői részt vesznek. A Pravda kommentárja Nasszer damaszkuszi beszédéről Moszkvából jelenti a TASZSZ: "A győzelem biztosítéka az arab népek egysége a függetlenségi, harcban* címmel "Szemleíró** írt cikket a Pravda hétfői számában. A cikk főként Nasszer elnök március 71-i damaszkuszi beszédét kommentálja. "Szemleirel emlékeztet rá, hogy az arab népek vezetői, közöttük Gamal Abdel Nasszer elnök is, több ízben elismerték és nagyra értékelték a békeszerető országok támogatásának, különösen a szovjet segítségnek a felmagasló jelentőségét az arabok függetlenségi harcában, az Egyiptom elleni imperialista agresszió visszaverésében. Annál nagyobb meglepetéssel értesültek a szovjet emberek róla, hogy Nasszer úr legutóbbi néhány nyilvános beszédében olyan képet adott a Szovjetunió állásfoglalásáról az arabok felszabadító harcával és az Egyiptom elleni angol—francia—izraeli intervencióval kapcsolatban, amely ellentétben áll a jól ismert történelmi tényekkel és magának az EAK elnökének korábbi kijelentéseivel is. A Pravda cikkírója rámutat, hogy az EAK-ban most lármás propagandahadjárat folyik a kommunisták, azanem_zetközi kommunizmus*", a Szovjetunió és a többi szocialista ország vezetői, továbbá az Iraki Köztársaság ellen. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a jelenlegi propagandahadjárat éppen akkor indult meg, amikor — részben a szíriai Baath párt vezéreinek mesterkedései következtében — fokozódtak az EAK belső nehézségei. E vezérek minden eszközzel akadályozni igyekszenek az arab népek egységét, gyűlölködést hirdetnek a haladó erőkkel szemben. Mint az utóbbi időben kitűnt —jegyzi meg "Szemleíró** —, egyes közel-keleti politikusok arab nacionalizmus alatt annak a gondolatnak megvalósítását értik, hogy az összes arab államokat azonnal és gépiesen hozzá kell csatolni az együikthez, függetlenül attól, akarják-e ezt a többiek, vagy nem. Azokat, akik ezzel az elgondolással nem értenek egyet, cionistának, kommunistának, az arab nép ellenségének minősítik. Az arab nacionalizmust alaptalanul szembeállítják minden arab haladó mozgalommal. Ily módon az imperialistaellenes erők tömörülése helyett viszályok támadnak. Ez pedig csak a népek szabadsága ellenségeinek, az imperialistáknak kedvez. Magyar Nemzet A tibeti események hátterét fedi fel a dalai láma és Jan Kuan-szan tábornok levélváltása Pekingből jelenti az Új Kína. A tibeti reakciós lázadás hátterére vet fényt az a levélváltás, amely a dalai láma és Tan Kuan-szan tábornok között március 10 és 17-e időpontjában, tehát abban az időben zajlott le, amikor a tibeti áruló klikk kirobbantotta a felkelést és elhurcolta a dalai lámát. Ismeretes, hogy a lázadás azon a napon tört ki, amikor a dalai láma színielőadásra készült. Az árulók előre felkészülve lázadásukra, azt terjesztették, hogy a kínai csapatok nem engedik majd haza a dalai lámát és ezzel az ürüggyel tömeget gyűjtöttek össze Lhászában, megostromolták a láma palotáját. Az erőszakos cselekmények kezdete után Tan Kuan-szan tábornok azonnal levelet írt a lámának és kérte, hogy a reakciós lázadás miatt egyelőre ne vegyen részt a színielőadáson. A levél így hangzott: "Tisztelt Dalai Láma! Nagyon örülünk, hogy kifonogat a katonai körzet parancsnokságára. Szívélyesen fogadjuk önt. Minthogy azonban a reakciós cselszövés és provokáció miatt ön igen nehéz helyzetbe került, azt tanácsolnánk, hogy egyelőre ne látogasson el hozzánk... A láma válasza A dalai láma erre a felszólításra sajátkezűleg írt levélben válaszolt. Ezt írta: "Kedves politikai biztos elvtárs! Eredetileg szándékomban volt ellátogatni a katonai körzet parancsnokságára, hogy megtekintsem a tegnapi színielőadást. De ezt nem tehettem meg, mert egyházi és világi személyek, akiket kis számú rossz elemek uszítottak és akik nem ismerték a tényeket, megakadályoztak ebben. Ezt leirhatatlanul szégyellem. A legnagyobb mértékben izgatott vagyok, aggódom és nem tudom, mitévő legyek. El sem képzelheti, mennyire megörültem, amikor megkaptam levelét. Reakciós, elvetemült elemek olyan tevékenységet fejtenek ki, amellyel engem is veszélyeztetnek, méghozzá saját biztonságom megőrzésének ürügyén. Azon vagyok, hogy a fejleményeket lecsendesítsem. Néhány napon belül, ha a helyzet ismét szilárd lesz, feltétlenül felkeresem önt. Ha bármilyen bizalmas útmutatása van számomra, kérem, őszintén írja meg és juttassa el hozzám küldöncöm útján.** A tábornok válaszul hangoztatta, hogy »a reakciósok immár olyan arcátlanok, hogy nyíltan és szemtelenül katonai provokációkat követnek el. Erődítéseket létesítettek, nagy mennyiségű géppuskát állítottak fel és reakciósokat fegyvereztek fel a nemzetvédelmi útvonal mentén és ezzel komolyan veszélyeztetik a honvédelmi összeköttetés biztonságát**. Megírja ezután, hogy a tibeti katonai parancsnokság levélbére kért fel egyes vezetőket: mondják meg a reakciósoknak, hogy semmisítsék meg erődítményeiket és azonnal vonuljanak vissza az útvonalról, különben minden komoly következményért őket terheli a a felelősség. A tábornok kérte a dalai lámát, fejtse ki, mi erről a nézete. „Minden erőmmel meg akarok birkózni a nehézségekkel". A dalai láma újabb sajátkezű válaszában kifejti: "Fájdalommal töltenek el a reakciós klikk törvénytelen cselekedetei. Tegnap közöltem a Kasával (a helyi kormányzat egyik tagja), rendelje el az illegális népi értekezlet'' haladéktalan feloszlatását és azoknak a reakciósoknak haladéktalan visszavonását, akik oltalmazásom ürügyével mentek Norgu Lingkába. Ami a tegnapi és a tegnapelőtti incidenseket illeti — amelyeket biztonságom oltalmazásának ürügyével idéztek elő és amelyek erősen megrontották a központi kormány és a helyi kormányzat viszonyát —, minden erőmmel meg akarok birkózni velük. Ma reggel pekingi idő szerint fél 9-kor a tibeti hadsereg néhány tagja váratlanul tüzelni kezdett a csinghaji tibeti útvonal közelében. Szerencsére nem támadtak komolyabb bajok. Ami az ön levelében megemlített kérdéseket illeti, azt tervezem, hogy meggyőzöm néhány alárendeltemet és utasításokat adok nekik. Kérem, közölje velem őszintén, ha van valamilyen iránymutatása számomra.** Tan Kuan-szan tábornok következő levelében felfedi a reakciós zendülés előzményeit. Megírja, hogy ezek a személyek külföldiekkel szövetkeztek. A központi népi kormány régóta nagylelkű magatartást tanúsított irányukban és utasította a tibeti helyi kormányzatot, hogy erélyesen bánjon el velük. De a tibeti kormányzat mindvégig csak színlelte egyetértését, valójában az árulókat segítette. A központi népi kormány még mindig reméli, hogy a helyi kormányzat változtat hibás magatartásán, haladéktalanul eleget tesz kötelességének, leveri a lázadást és szigorúan megbünteti az árulókat. Máskülönben a központi népi kormánynak kell cselekednie, hogy megoltalmazza a haza szolidaritását és egyesítését. »Szívből üdvözöljük az ön becsületes magatartását — folytatja a tábornok a lámához írt levelében. — Igen aggaszt bennünket az ön jelenlegi helyzete és biztonsága. Ha szükségesnek és lehetségesnek tartja, hogy megszabaduljon, jelenlegi veszélyes helyzetéből és elkerülje, hogy a lázadók elhurcolják, szívélyesen látjuk mind önt, mind kíséretét rövid időre a katonai parancsnokságon. Készek vagyunk teljes felelősséget vállalni az ön biztonságáért. Teljesen önre tartozik, hogy eldöntse, melyik a legjobb út.** „Titokban elmegyek a katonai parancsnokságra”. A dalai láma utolsó válasza a következőket tartalmazta: "Éppen most, 3 órakor kaptam meg az ön levelét. Jóleső érzéssel veszem tudomásul, hogy aggódnak biztonságomért és köszönetemet fejezem ki. Tegnapelőtt, a tibeti naptár második hónapjának ötödik napján (1959. március 14-én) beszédet mondtam a kormányzat tisztviselőinek több mint hetven képviselője előtt. Több oldalról is megvilágítottam előttük nézeteimet, felszólítottam őket, komolyan fontolják meg jelenlegi és jövőbeni érdekeiket, csillapodjanak, különben életem veszélybe kerül. Szigorú feddéseim után a helyzet kissé megjavult. Noha jelenleg még mindig igen nehéz megbirkózni a nehézségekkel, igyekszem gondosan meghúzni a választóvonalat, hogy megállapítsam a kormánytisztviselők között kik halladó gondolkodásúak és kik ellenzik a forradalmat. Néhány nap múlva — mihelyt elegendő megbízható személyt gyűjtöttem öszsze — titokban elmegyek a katonai parancsnokságra. Ha ez időszerűvé válik, előbb levelet küldök önnek. Kérem önt, tegyen megfelelő intézkedéseket. Szeretném ismerni nézeteit. Kérem, írjon gyakran .A* Lhaszában teljesen helyreállt a rend . Eddig tart a kínai tábornok és a dalai láma levélváltása. Eközben Tibetben az élet viszszatér rendes kerékvágásába, így Iliászában is már minden a szokott módon folyik. Az üzletek nyitva tartanak, a piacon újból kapni friss zöldséget, marha- és birkahúst. A parasztok, akiket a lázadók megakadályoztak a tavaszi vetések elvégzésében, hozzáláttak a munkához. A thászai előrű dolgozói szorgalmasan javítják a megrongált villamosvezetékeket, újból megkezdte működését az egészségügyi szolgálat. A város utcáin nagy tömegek gyűlnek össze a hirdetőtáblák előtt és figyelmesen olvassák az államtanács határozatát, az Új Kína hírügynökség közleményét és a népi felszabadító hadsereg parancsnokságának kiáltványát. Ngapo Ngavang Dzsigme, a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának alelnöke és főtitkára, az Új Kína tudósítójának kijelentette: "Szilárdan támogatjuk a központi népi kormányt, őszinte szeretetet ! érzünk a népi felszabadító hadsereg iránt, s elutasítjuk az imperialisták és a hazaárulók mesterkedéseit.** Egész Kínában gyűléseket tartanak, amelyeknek résztvevői teljes mértékben támogatják az államtanács rendeletét a tibeti lázadás leveréséről. A lapokhoz intézett levelekben a dolgozók elítélik a reakciósklikk cselekedeteit. A pancsen láma távirata Mao Ce-tunghoz és Csou En-lajhoz Csudzsi-Gelceng pancsen láma, a tibeti autonóm tartomány előkészítő bizottságának ideiglenes elnöke, vasárnap táviratot intézett Mao Cetung köztársasági elnökhöz és Csou En-laj miniszterelnökhöz. Hangsúlyozta, hogy támogatja az államtanács döntését, helyesli a lázadás leverését és üdvözli a tibeti katonai körzeti parancsnokság kiáltványát. Bejelenti, hogy a tibeti egyházi és világi tömegek, valamint a maga nevében határozottan támogatja a központi népi kormány intézkedéseit. A többi között kijelenti: "A reakciós erők szüntelenül akadályozták a demokratikus reformokat, mindenkor a tibeti nép érdekei ellen léptek fel. A Kínai Kommunista Párt és a központi népi kormány határtalan nagylelkűséggel járt el irányukban, türelmesen várta, hogy megjavuljanak. De a felső rétegek reakciós klikkje megátalkodottságában „gyengének” tekintette a központi népi kormányt és „összeroppanthatónak” ítélte a népi felszabadító hadsereget.** A pancsen láma ezután megállapítja, hogy a Csang Kajsek klikkel összejátszó reakciós erők elrabolták a dalai lámát, több haladó embert és hazafit meggyilkoltak, hazaárulókká váltak. Aggodalmát és mély együttérzését nyilvánítja a dalai láma iránt, aki még mindig a reakciós lázadók fogságában van. A dalai láma akadályoztatásának idejére elvállalja az autonóm tartomány előkészítő bizottságának elnöki tisztségét. A Csang Kaj-sek klikk beismerése A tibeti lázadás hírére a Csang Kaj-sek-klikk sietett "tevékeny támogatásáról** biztosítani az összeesküvőket és kijelentette, hogy régótaszoros kapcsolatban áll* a lázadók vezetőivel és évek óta támogatja őket. Csen Cseng, a tajvani klikk "alelnöke** újságíróknak kijelentette, hogy már 1957-ben szoros kapcsolatot, teremtettek a tibeti lázadók vezetőivel. A nagy távolság miatt "a segítség nem lehetett elég nagymértékű, de a jövőben minden erővel azon lesz Szerda, 1959. április 1. nek, hogy leküzdjék ezt az akadályt**. Csang Kaj-sek március 21-án felhívást intézetta tibeti honfitársakhoz**, és azzal buzdította az árulókat, hogy "nincsenek elszigetelve*, mert ő mindent megtesz, hogyállandó és hatékony segítséget kapjanak. Az amerikai külügyminisztérium is nyilatkozott a tibeti eseményekről. A nyilatkozat "barbár intervenciót** emleget, a tibeti nép politikai és vallásos autonómiájának "durva megsértését** rója fel és tttszéli hangon rágalmazza a kínai központi népi kormányt. A State Department rosszindulatú provokációs koholmányt terjeszt, amikor a pancsen láma ideiglenes kinevezését úgy igyekszik beállítani, mintha az a dalai láma elmozdítását jelentené. A külügyminisztérium egyébként "mély együttérzését" fejezi ki a lázadók iránt. A sanghaji buddhista vezetők állásfoglalása A Kína-szerte tartott gyűlések sorában megnyilatkoztak a buddhista egyház sanghaji vezetői is. Sirob Dzsako, a kínai buddhista szövetség elnöke, a következőket mondotta: "Mint tibeti és mint buddhista, teljes mértékben helyesnek tartom a központi népi kormány intézkedéseit. A tibeti nép csak úgy élhet nyugodtam és boldogan, ha határozottan megsemmisítik a reakciós körök lázadását. Szégyenletesnek és rágalmazónak minősítem azokat az amerikai állításokat, amelyek szerint a lázadás elfojtása a vallási autonómia elnyomása. Mint a kínai buddhista szövetség elnöke, teljes joggal állíthatom, hogy népünk vallásszabadságát senki sem korlátozza. A tibeti lázadók nemcsak a törvény, hanem a buddhista hittételek ellen is vétkeztek.« A szovjet sajtó kommentárja Ovcsinnyikov, a Pravda tudósítója beszámolt a tibeti reakciós zendülés kudarcáról. Kiemeli, hogy a külföldi imperialista elemekkel szövetkezett reakciós tibeti körök zendülését nem támogatta a nép. A tibeti lakosság túlnyomó többsége szegényparaszt és állattenyésztő, aki türelmetlenül várja felszabadulását a feudális iga alól. De a lakosság többi rétegében is nem kis számban vannak hazafias erők, akik felháborodással szemlélték az árulók magatartását. A zendülőknek Tibet 1 200 000 lakosa közül félrevezetéssel és fenyegetésekkel alig 20 000-et sikerült saját oldalukra állítaniuk. A zendülők maradványai egyes nehezen megközelíthető helyeken még tartják magukat, de már most világos, hogy az áruló csoport fegyveres kalandja teljes kudarcba fulladt. Anglia kivonja légierő-egységeit a habanijai támaszpontról Londonból jelenti a Reuter. Az angol külügyminisztérium hétfőn hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben közli, hogy Anglia aziraki kormánnyal történt megállapodása értelmében „rövid időn belül kivonja légierő-egységeit a habanijai katonai támaszpontról. A támaszponton jelenleg 300 angol katona és 60 polgári személy tartózkodik. Mint a közlemény megállapítja, Iraknak a Bagdadi Paktumból történt kilépése érvénytelenítette a támaszpontról kötött külön angol-iraki egyezményt. Halálra ítélt moszuli felkelők kivégzése Bagdadból jelenti a TASZSZ: Bagdadban végrehajtották azt a halálos ítéletet, amelyet a moszuli felkelés négy aktív részvevője ellen hoztak. Abdullah Nadzsi volt repülőezredest, Kasszám al Azzavi volt repülőőrnagyot, valamint Ahmed Mahid Asur és Fadil Nasszer főhadnagyot az ítéletnek megfelelően hétfőn kivégezték. Mint a moszuli lázadók ügyében folytatott bírósági eljárás kiderítette, a Mosul OH Copipany két angol rádiótechnikai szakértője segítséget nyújtott az összeesküvőknek. Debré újabb algériai katonai erőfeszítésekre buzdított Párizsból jelenti a TASZSZ. Michel Debré francia miniszterelnök szombaton Loches városban beszédet mondott, amelyben a többi között foglalkozott az ország gazdasági helyzetével. Azt bizonygatta, hogy a kormánynak a múlt év végén végrehajtott pénzügyi intézkedései bizonyos pozitív eredményekkel jártak. Egy szóval sem emlékezett meg azonban arról, hogy a dolgozókra nézve milyen súlyos következményűek a kormány nemrégiben hozott gazdasági és szociális jellegű határozatai. Ugyancsak hallgatott arról a mély elégedetlenségről és azokról a tiltakozásokról is, amelyeket ezek a határozatok kiváltottak a lakosság legszélesebb rétegeiben. Azt azonban mégis kénytelen volt beismerni, hogy egészében Franciaország pénzügyi és gazdasági helyzete »még változékony”. Debré azt is elismerte, hogy az algériai háború »súlyos teherként nehezedik Franciaország pénzügyi helyzetére*. De a miniszterelnök a beismerés ellenére is igyekezett igazolni az algériai gyarmati háború folytatását, azt hangoztatta, hogy »Franciaország nem lehet meg Algéria nélkül*. Debré arra buzdított, hogy újabb "katonai erőfeszítéseket" tegyenek Algériában, és dicsőítette a francia hadsereg tevékenységét.