Magyar Nemzet, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

élitek, 1959. május 1. Magyar Nem­zet Szocialista szolidaritás — kapitalista diszkrimináció t­ávol-keleti körútja során Pekingbe érkezett a magyar párt- és kormámyküldött vég. Peking legalább tízezer­­kilo­méternyire van Budapesttől — légvonalban. De nem sokkal kisebb az a távolság sem, mely a történelmi fejlődésben mu­tatkozik Magyarország és Kí­na között. Már amennyiben egyáltalán össze lehet hason­lítani olyan kis ország törté­nelmét, mint a miénk, egy olyan birodalmával, mely mé­reteit és népének sokféleségét, régi államszervezetének sajá­tosságait tekintve tulajdon­képpen csak az Ökör római birodalmával lenne összemér­hető. Amellett a kínai írás­módtól kezdve, a kulináris kultúra különlegességein át a vallások szerepének és értel­mének teljesen különböző vol­táig, ezer és ezer oldalon mu­tatkoznak szinte áttekinthetet­­len távolságok a mi örökölt világképünk és az övék között. Mégis — s itt találkozik az ember legelevenebb formájá­ban azzal a csodával, mely a XX. századot fölébe emeli minden megelőző évszázadnak —, hog­y közös eszmék áthi­dalnak minden távolságot, amelyet évezredek különböző kultúrái hoztak létre. S itt nem csupán arról van szó, hogy bizonyos, s bármeny­nyire is nagy horderejű kér­dések megítélésében azonos szemléleti alapon állunk — bár ez is nagy dolog —, ha­nem olyan aktív együttműkö­dés kialakulásáról, egymástól sok ezer mérföldyire élő né­pek között, amelyben átérté­kelődnek a régi világ fogal­mai a fejlődést mozgató erők­ről. A­­zocialista világképből tökéletesen eltűntek az em­beri kapcsolatok olyan torzu­lásai, mint­­a faji előítélet, s egyáltalán a diszkrimináció minden válfaja. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ütött először széles rész az egész diszkriminációs rendsze­ren, amely egyik legjellem­zőbb terméke a kapitalista gondolkodásnak. Amióta pe­dig­­a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világ­­rendszerré vált­, az imperia­lista politikának ez a jelleg­zetes fegyvere végképp hasz­nálhatatlan lett. Ma már a nyugati országok uralkodó kö­reiben is kénytelenek felfi­gyelni arra, hogy a diszkri­minációs módszerek alkalma­zása — faji vagy gazdasági alapon — inkább nehezíti a helyzetüket. Látniuk kell azt is, hogy a szocialista szolida­ritás nemcsak óriási politik­ai és gazdasági erőt jelent a mai világban, hanem nagy vonzó­hatást, morális erőt is. A szocialista országok kö­zött kialakult kölcsönös se­gítség, mely az élet minden területére kiterjed, olyan ben­sőséges kapcsolatokat terem­tett a legkülönbözőbb népek között, amihez foghatóról ko­rábban még álmodni is nagy merészség lett volna. S ebben mutatkoznak meg legtága­sabban a jövő fejlődés pers­pektívái is. A világ vala­mennyi népe számára a szo­cializmus és a kapitalizmus küzdelme felveti a kérdést: szolidaritás vagy diszkrimi­náció? Ma már minden­esetre ott tartunk, hogy ahol összeütközésre került a sor a szocialista szolidaritás és a tőkés diszkriminációs politika között, minden esetben a szo­cialista szolidaritás került ki győztesen. Eát a magunk példáján is tapasztalhattuk, nem is egy esetben. 1943 után, amikor ha­zánkban egy gyökeréig rom­lott rendszer totális összeom­lása következtében, valóban a nullpontról kellett elindulni — s nemcsak az a­­ feladat állott előttünk, hogy eltaka­rítsuk a bukott rendszer rom­halmazát, hanem az is, hogy merőben új alapokon kezd­jük el az építést — a Szovjet­unió segítsége tette lehetővé számunkra e gigantikus fel­adatok megoldását. És ké­sőbb is, minden további lé­pésnél ott volt mellettünk a szocialista országok segítsége. Ott volt akkor is, amikor az 1956-os ellenforradalom ide­jén — és utána is — az egész nemzetközi reakció összefogott ellenünk. Kajánul figyelték, hogy miután megbirkóztunk a fegyveres zendüléssel és az árulással, hogyan fogunk összeomlani a gazdasági ne­hézségeken. Nem omlottunk össze, sőt, sokkal gyorsabban állunk talpra, mint bárki is hitte volna. Az igazság az, hogy az utóbbi években na­gyobb lendülettel törtünk előre a szocialista építés út­ján, mint korábban bármikor. Hogy valóban így volt, min­denki tudja, barát és ellen­ség egyaránt. S hogy így le­hetett, ebben döntő része volt a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország, köztük a Kí­nai Népköztársaság segítségé­nek. A magunk példája is igazolja tehát, hogy a szocia­lista szolidaritás milyen döntő tényező abban a világméretű küzdelemben, amely a hala­dás és a reakció, a béke és az imperializmus tábora között folyik. Ezt egyébként az imperialis­ták oldalán is látják és nem kis aggodalommal. A Kínai Népköztársaság hatalmas gaz­dasági előretörésével kapcso­latban például egyes imperia­lista vezetők és sajtóorgánu­mok, a fejlődés­­végzetes kö­vetkezményeire" hívják­ fel a nagytőkés körök figyelmét. Az kétségtelen, hogy bizonyos szempontból tényleg végzetes következményei lehetnek a Kínai Népköztársaság gazda­sági és politikai megerősödé­sének. Végzetessé válhat ez a fejlődés a háborús politikára, az imperialista kizsákmányo­lásra s az egész diszkriminá­ciós rendszerre, amivel a nyu­gati kormányok igyekeznek még mindig behálózni a vilá­got. A tények azt mutatják, hogy a béke esélyei együtt nö­vekednek a szocialista tábor erejének növekedésével, s eb­ből a szempontból a szocialista szolidaritás mindinkább döntő tényezőjévé válik a nemzetkö­zi helyzet alakulásának. A kis e elmúlt napokban tet­ték közzé a Kínai Népköztár­saság első ötéves tervének eredményeiről szóló jelentést. A nyugati politikusok és szem­leírók is elismerik, hogy a Kí­nai Népköztársaság hallatlan eredményei, vagy ahogy ők mondják, a "kínai példa" óriá­si hatással van az ázsiai or­szágokra. Elsősorban azokra, amelyekben változatlanul do­minál a nyugati monopolisták befolyása. Ezeknek az orszá­goknak népei, sőt, részben ve­zetői is azt látják, hogy a Kí­nai Népköztársaság saját ha­talmas erőforrásainak mozgó­sításával, a szocialista szolida­ritás erejére támaszkodva si­keresen felszámolta az évezre­des elmaradás nyűgeit, s mér­­földes léptekkel megindult az iparosodás útján. Kínában megoldották azokat a problé­mákat, amelyek számos ázsiai országban, még olyan nagy or­szágokban is, mint India és Japán, annak ellenére, hogy e két ország fejlettsége és egész gazdasági struktúrája között lényeges különbség van, válto­zatlanul megoldatlanok. Egyes­ nyugati szakértők "malthuziá­­nus övezetnek" nevezik a vi­lágnak azt a részét, ahol az éhínség állandó szorongató ve­­­szélyt jelent milliós néptöme­­gekre. Ezek a szakértők meg-­ állapítják, hogy Ázsia legna-­­gyobb népsűrűségű országa,­ Kína, az első ötéves terv során­ máris kitört ebből az övezet-­ ből és feltétlenül biztosított-­ nak tekinthető a 680 milliós­­ kínai nép ellátottsága. Meg-­ állapítják azt is, hogy • Kína, hovatovább "konkurrensként­ jelentkezhet a világpiacokon"­ fontos iparcikkekben is.­­ Való igaz, hogy Kína eseté-­ ben is fényes győzelmet ara-­­tott a szocialista szolidaritás­ a nyugatiak diszkriminációs­ politikájával szemben. Egy-­­szerűen értelmetlenné tette a­ kereskedelmi megkülönböztet­­­­ések egész rendszerét, amivel , az imperialisták meg akarták­ fojtani a népi Kínát. Mi láto­­tünk Tiencsinben egy export­­kiállítást. Itt azokat a kínai­ árucikkeket állították ki,­­ amelyeket a tiencsini kikötő-­ ből szállítanak a világ minden részébe. E tökéletes kivitelű­ árucikkek között tucatjával­ voltak olyanok, amelyek sze-’ repeltek az amerik­aiak úgy­', nevezett embargó listáján.’ Egyébként pedig a tiencsini­ kikötőben és Sanghajban is­ láttunk angol, svéd, dán, nyu-­­gatnémet s más nyugati lobo­­­gók alatt horgonyzó hajókat,' amelyek kínai árut rakodtak, be. Tehát elmondhatjuk, hogy' saját szemünkkel láttuk a­ blokád siralmas összeomlását.’ Amikor azlán alkalmunk' volt Csou En-lajnál látogatást­ tenni, megkérdeztük vélemé-' nyét az amerikai embargóról­ is. Csou En-laj mosolyogva­ válaszolt: "Tulajdonképpen mi sokat köszönhetünk az em­bargónak, amit az imperialis­ták ellenünk alkalmaztak. Kénytelenek voltunk még erő­sebben a saját lábunkra áll­ni... Persze, abban, hogy erő­sebben állhattunk a lábunkra, a szocialista országok segítet­tek bennünket, köztük az önök országa is ...« Csou En-laj szavai emlékez­tettek bennünket arra is, hogy milyen óriási fordulat következett be Magyarország nemzetközi helyzetében. Nem­csak hogy nem vagyunk többé elszigetelt helyzetben, mint voltunk annyi nehéz száza­don át, hanem tevőleges ré­szesei vagyunk egy világerő­nek, mely a népek százmil­lióit fogja össze és további száz- és százmilliók sorsának jobbrafordításáért harcol. Harcolunk azért, hogy a né­pek kapcsolatából örökre el­tűnjön mindenféle diszkrimi­náció s győzedelmeskedjen a nemzetközi szolidaritás szel­leme az egész világon. Paul Ferenc Rendelet az építési kölcsönök összegének felemeléséről A pénzügyminiszter és az építésügyi miniszter együttes rendeletet adott ki, amely mó­dosítja az építési kölcsönökre vonatkozó eddigi előírásokat. Az új rendelet szerint az épí­tési kölcsönök egyes fajtáinak összege megváltozik, nagyobb lesz. Ennek értelmében fokozot­tabban támogatják elsősorban a munkások társasházi építke­zéseit. Ilyen célra az egy-egy lakásra adható kölcsön össze­gét 70 000 forintról 90 000 fo­rintra emelték. Az eddiginél nagyobb köl­csönben részesítik a családi ház­építőket is, abban az eset­ben, ha házukat csoportosan építik fel. Csoportos családi ház építkezéseknél a kölcsön összege az eddigi 60 000 forint­tal szemben 70 000 forintig ter­jedhet. A lakásm­egosztások, vagy más helyiségek lakássá való átalakítására folyósítható köl­csönök felső határa 10 000 fo­rinttal növekedett: 35 000 he­lyett 45 000 forint. Új feltételeket állapítottak meg a vállalatok, intézmények által szervezett emeletráépíté­seknél, padlástér beépítéseknél is. Az ilyen építések költségeit ugyanis eddig az állam és a la­kástulajdonosok egyenlően megosztva viselték. Most a költségeknek a 60 százalékát téríti az állam, s 40 százalék jut a bérlőre. Ezzel lakáson­ként 20 000 forinttal emelke­dett az állami támogatás mér­téke. Például egyszobás lakás­nál az állami hozzájárulás fel­ső határa 35 000 forint helyett 55 000, kétszobásnál 60 000 fo­rint. Az építési költségeken kí­vül, a fennmaradó kiadások fe­dezésére is adnak kölcsönt, amelynek összege 10 000 forint­tal magasabb lehet, mint ed­dig, Így például emeletráépí­tésnél, ha kétszobás lakás ára 110 000 forint, a költségekből az állam visel 60 000 forintot, a fennmaradó összeg 75 száza­lékára építési kölcsön adható. Ebben az esetben tehát 12 500 forint készpénz elegendő a la­káshoz. A fővárosi tanács in­tézményesen összegyűjti az összes ilyen építési lehetősége­ket és a Budapesti Városépí­tési Tervező Iroda útján szük­ség szerint gondoskodik a ter­vezési munkák elvégzéséről is. A Minisztertanács ülése A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Elfogadta és az Elnöki Tanács elé terjeszti a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas terü­letek kialakításáról szóló tör­vényerejű rendelet tervezetét. Rendeletet hozott az újítások­ról és találmányokról. Meg­hallgatta és jóváhagyólag tu­domásul vette a nemzetközi vízügyi egyezmények alapján 1958. évben tett intézkedések­ről szóló beszámoló jelentést, majd folyó ügyeket tárgyalt. $ Sivicz Gyula: Májusi üdvözlet Hazaérkezett a varsói külügyminiszteri értekezleten részt vett magyar küldöttség A varsói szerződés tagálla­mai és a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztereinek Var­sóban tartott értekezletén Pé­ter János, a külügyminiszter első helyettese vezetésével részt vett magyar küldöttség csütörtökön hazaérkezett. A delegáció fogadásán a Ferihe­gyi repülőtéren megjelentek Sebes István és Szarka Ká­roly külügyminiszterhely­ette­sek, valamint az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osz­tályának és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának kép­viselői. Ott volt Adam­ Will­­mann, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete és V. V. Asztafjev, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet­sége budapesti nagykövetsé­gének­ ideiglenes ügyvivője. Ünnepélyesen átadták A CSILLEBÉRCI ATOMREAKTORT Csütörtök délután a csille­bérci központi fizikai kutató­intézetben hivatalosan átadták az első magyar kísérleti atom­reaktort. Az ünnepségen részt vettek a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságánál­ és a kormánynak több tagja, a magyar tudományos élet veze­tői, valamint az atomreaktor építői. Jelen voltak a Szovjet­unió nagykövetségének képvi­selői is. A megjelenteket Jánossy Lajos akadémikus, a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgató­ja üdvözölte, majd az építőik nevében Rieth József, a 44-es Állami Építőipari Vállalat mű­vezetője adta át a reaktor kul­csát a kormány képviseletében megjelent Kiss Árpádnak, az Országos Tervhivatal elnöké­nek, az Országos Atomenergia Bizottság alelnökének. Ezután Kiss Árpád mondott avatóbeszédet, amelynek vé­gén a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány nevében átvette az építőktől az első ma­gyar kísérleti atomreaktort és átadta Jánossy Lajosnak, a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatójának. Az ünnepiséget t -­náncnéni dr. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, majd Kiss Árpád kormány­­kitüntetéseket nyújtott át az atomreaktor számos építőjének és dolgozójának. Ezután a vendégek megte­kintették az atomreaktort. A vártnál kisebb volt a fagykár Jól halad a kapások vetése és a növényápolás A Földművelésügyi Minisz­térium tájékoztatása szerint befejeződött az országban a hibridkukorica vetőmag cse­réje. Az 1222 vagon hibridku­korica vetőmagból 600 vagon­nal termelőszövetkezetek vet­tek igénybe. Cukorrépából 203 615 holdnyi területet ve­tettek be. A pillangós virágú takarmánynövényekből orszá­gosan 437 128 holdat vetettek el. Jelentettük már, hogy a múlt héten bekövetkezett ta­vaszi fagy nem okozott na­gyobb károkat a gyümölcsö­sökben. A károkról most hiva­talos jelentést adtak ki. Esze­rint a szántóföldi növények­ben a fagy egészen elenyésző kárt okozott, a korai burgo­nyánál a szedés néhány hetes eltolódását jelenti. A zöldség­­félék közül csak a kipalántá­­zott paradicsomot és paprikát érte kár. Viszonylag jelenté­kenyebb a kár a gyümölcsö­sökben. A diónál­ és­ a mandu­lánál az ország egyes vidékein 50—80 százalékos kárt jelen­tettek. A kajszibarackból a fagykár országosan 30—40 százalékos, kisebb területeken 60 százalékig terjedő károso­dás is mutatkozik. A fő kaj­szitermő vidéken — Kecske­mét környékén — a kár 30 százalékos. Hasonló a helyzet a cseresznyénél, a meggynél is. A szilvában, az őszi ba­rackban, az almában és a körtében a fagy lényeges kárt nem okozott. Országos állag­ban 15—20 százalékos a kár, ennél nagyobb csak nagyon szórványosan mutatkozik. A szőlőkben az előzetesen becsült kár általában 10—15 százalékos. Elsősorban a cse­megeszőlőket és a korai bor­szőlőket érte károsodás. A fagy által okozott kár te­hát a vártnál sokkal kisebb. Ezeket a károkat a fokozott gondozással ellensúlyozni le­het.

Next