Magyar Nemzet, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
2 fáradozunk és a jövőben is azon munkálkodunk majd, hogy e kapcsolatok jószomszédiak legyenek és a békés együttélés elvei alapján fejlődjenek. Kormányunk, mint mindig, kész a jövőbenis a kölcsönös barátságon, az egyenlőségen is az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapuló államközi kapcsolatokat fenntartani a szomszédos Jugoszláviával. Az albán népet szoros barátság fűzi Jugoszlávia népeihez s ennek forrása a közös ellenség ellen vívott harcunk. Mi mindig vigyázni fogunk erre a barátságra és kudarc vár azokra, akik ellenséges érzelmeket akarnak elhinteni testvéri népeink között. Enver Hodzsa ezután Albániának, Olaszországgal és Görögországgal fennálló kapcsolataival foglalkozott. Hangoztatta, hogy e két országgal is jó viszonyban akarnak élni. De az olasz kormány a szovjet figyelmeztetés ellenére az utóbbi időben hozzájárult ahhoz, hogy országának területén amerikai rakétatámaszpontokat építsenek. Hasonlóan politizálnak a görög vezető körök is. Az olasz és a görög kormány felelőssége A támaszpontok — mondotta — a Szovjetunió, az Albán Népköztársaság és a többi szocialista országok ellen irányulnak. Felépítésük élezi a helyzetet a Balkánon és az Adriai-tenger térségében, közvetlenül veszélyezteti Albánia szuverenitását és területi épségét. Az adott helyzetben nem ülhetünk karbatett kézzel. Ha Görögország rálép ugyanarra a veszélyes útra, amelyen már Olaszország jár, ez arra kényszeríti az albán és a szovjet kormányt, hogy megállapodjék egymással az Olaszország és Görögország irányába tekintő albániai rakétatámaszpontok felállításában, hogy megvédelmezzék Albánia szabadságát és függetlenségét, valamint a szocialista tábor sérthetetlenségét. Kormányzónk szeretné remélni — hangsúlyozta Enver Hodzsa —, hogy a szóbanforgó országok kormányai szem előtt tartják népeik és a béke érdekeit és nem vállalják ezt a pusztító utat. Enver Hodzsa az albán párt és kormány nevében őszintén üdvözölte Hruscsovnak azt a nagy jelentőségű javaslatát, hogy a Balkán és az Adriaitenger térsége atomfegyvermentes békeövezet legyen. Az albán kormány kijelenti, hogy a Hruscsov-javaslat teljesen reális és időszerű, s kész tárgyalásokat kezdeni erről, az összes érdekelt kormánnyal. Támogatta azt a román javaslatot, hogy hívják össze a balkáni kormányfői értekezletet. Hruscsov beszéde A gyűlésen ezután Hruscsov szólalt fel, aki kijelentette: a népi Albániának a szocialista építésben elért sikerei meggyőzően példázzák a kis népek és kis országok, sorsának alapvető különbségét a szocializmusban és a tőkés rendben. Albánia — mondotta a szovjet kormányfő — a szocialista tábor előretolt bástyája a Földközi-tenger térségében. A szocialista tábor egysége azt jelenti: ha valaki merényletet követ el Albánia, vagy bármely más szocialista ország határai ellen, annak az egész szocialista tábor erejével kell szembenéznie. Adenauerek kalmárkodása is - Hruscsov ezt követően a genfi külügyminiszteri értekezlettel foglalkozott. A többi között a következőket jelentette ki: — Sajnos, a nyugati hatalmaknál nem tapasztalhatunk törekvést az égető nemzetközi kérdések megoldására. A Genfben előterjesztett nyugati javaslatok a berlini helyzet rendezésére azt mutatják, hogy a szerzők helytelenül értelmezik a kérdés lényegét. A Herter előterjesztette hétpontos tervezet egyetlen tárgyalási elemet sem tartalmaz. A Szovjetunió őszintén óhajtja a megegyezést, de elutasítja azt az elvet, hogy az egyik fél rákényszerítse saját feltételeit a másikra. Adenauer és külügyminisztere Brentano ezt az elvet próbálja a külügyminiszterek nyakába varrni. Szerintük a Szovjetunióval így kell tárgyalni, engedményt engedményért. De ez kalmárkodás. Mi nem ilyen elv alapján tárgyalunk. Nincs miért engedményeket tennünk, mert javaslatainkat nem alkura terjesztettük elő. Abból indulunk ki, hogy olyan ésszerű megoldást kell találni, amely nem károsítja meg egyik felet sem. Hajlandók vagyunk megvitatni minden javaslatot, amelynek célja a nemzetközi feszültség enyhítése, a háborús konfliktusok kirekesztése, a békés együttélés feltételeinek megteremtése. Ha a tárgyaló feleinknek más a szándékuk, terméseztesen nehéz lesz kölcsönös megértésre jutni. Aki valóban a békére törekszik, annak a tárgyalásokon nem kalmár-módszereket kell alkalmaznia. Ha a nyugati képviselők rendezni akarják a megoldásra érett kérdéseket, mi nem sajnáljuk a fáradságot és készek vagyunk dolgozni ,hogy felkutassuk az enyhüléshez vezető utakat. Franciaország veszélyes úton Hruscsov ezt követően Franciaország és Nyugat-Németország viszonyával foglalkozott. Rámutatott arra, mennyire tarthatatlan az az érvelés, hogy Nyugat-Németország NATO-tagsága biztosítékot nyújt a német militarizmus feltámadásával szemben. Egyes francia vezetők azt hangoztatják, hogy az ENSZ katonai erejének növekedését a nyugati hatalmak ellenőrzik. Nyilván azok a francia vezetők is gyakorolni szeretnék ezt az ellenőrzést, akik ma síkraszállnak Franciaország és az NSZK közeledéséért. Számolni kell azzal a ténnyel, hogy Nyugat-Németország valóban erős állam, de katonailag ugyanakkor igen veszélyes is. A szovjet kormányfő megjegyezte, hogy Nyugat-Németországban javarészt ugyanazok vannak vezető tisztségekben, akik annak idején tevékenyen támogatták és istenítették Hitlert. Megemlítette Strauss bonni hadügyminisztert, Speidel tábornokot és Grewe washingtoni nyugatnémet nagykövetet, aki Genfben az NSZK-t képviseli. A nyugatnémet sajtó közölte, hogy ugyanez a Grewe a Monatshefte für Auswärtige Politik című fasiszta folyóirat 1941 szeptemberi számában »világtörténelmi missziónak« minősítette a Szovjetunió ellen intézett hitleri támadást. Ugyanez a Grewe követelte, hogy a Szovjetunió ellen indított háborúban vessék el a nemzetközi jogi kötelezettségeket és minősítsék *►elavultnak« a nemzetközi jogi normákat. Vajon lehet-e számítani ilyen emberek békeszeretetére? — vetette fel a kérdést Hruscsov. A francia állami vezetők vajon nem túlságosan veszélyes játékot folytatnak? Feledékeny államférfiak Felfegyverezni Nyugat-Németországot, atomfegyverrel ellátni, segíteni hadseregének felállításában azzal a gondolattal, hogy ezt úgyis ellenőrzik majd, az öngyilkossággal egyértelmű. Nyugat-Németország most közeledik Franciaországhoz, de csak azért teszi ezt, hogy francia segítséggel fokozza erejét, fegyverkezzék. Ha ez megvalósul, Nyugat-Németország katonai tekintetben erősebb lesz Franciaországnál. És vajon egy gyenge ország korlátozhatja-e az erősebbet? Nem is olyan sok idő múlt el azóta, hogy egyes államférfiak, akik ma keblükre ölelik Adenauert, Nagy-Britanniába és más országokba menekültek a német csapatok elől. Mindez elég gyorsan kiröppent emlékezetükből. Nyilván nem vonták le a kellő tanulságot abból a két háborúból, amelyet a német militarizmus robbantott ki. Hruscsov beszéde végén hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség albániai tárgyalásai szívélyes, testvéri légkörben folytak és a nézetek teljes azonosságát bizonyították minden kérdésben. Magyar Nemzet Fogadás a szovjet küldöttség tiszteletére Szombaton az Albán Munkapárt Központi Bizottsága és az Albán Minisztertanács fogadást adott a Tiranában tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A rendkívül szívélyes hangulatú, baráti légkörben lezajlott fogadáson Enver Hodzsa és Nyakita Hruscsov mondott pohárköszöntőt. Vasárnap a szovjet párt- és kormányküldöttség több tagja: Muhugyinov, Firjubin, Bulgakov, Dumbadze, Raszulov, Vezirov és Vinogradov visszatért Moszkvába. Hruscsov, a küldöttség vezetője és Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter néhány napot még Albániában tölt. Hruscsov és Enver Hodzsa Vlorában is beszélt Hruscsov Enver Hodzsával, valamint a szovjet küldöttség más tagjaival és több albán vezetővel vasárnap Vlora városába érkezett. Az itt rendezett nagygyűlésen Enver Hodzsa a szocialista tábor erejét méltatta beszédében és a többi között kijelentette: — Aki kezet mer emelni a szocialista táborra, az nyakát töri. Az imperialista sakálok és a szolgálatukban álló revizionisták hiába próbálják megállítani a történelem kerekét. Népeink már régen megmondták: szilárd elhatározásuk, hogy megvédik a békét, a békés együttélést kívánják. Hruscsov főként a kommunizmus jövőjéről beszélt. A szocialista tábort megtámadni öngyilkosság■ !— A kommunizmus, amely felváltja a kapitalizmust — hangoztatta — elkerülhetetlenül győzni fog, mert a társadalmi fejlődés újabb, magasabb fokát jelenti. Kiküszöböli a kapitalizmusban rejlő ellentmondásokat, sohasem látott lehetőséget nyit a tudomány és a technika fejlődése, a társadalom összes éltető erőinek felvirágzása előtt. A kommunizmus minden ember számára a legjobb életet, a legmagasabb életszínvonalat hozza. A kommunizmus a dolgozók régi hővágya, az emberiség boldog jövője. A düledező tőkésrendszer igyekszik meghosszabbítani létét, de hiába minden próbálkozása, pusztulás vár rá, mert az új, győzelmes rendszer, a kommunizmus már közeleg, hogy felváltsa. Az imperialista táborban egyes örültek atom- és hidrogénbombáikkal fenyegetik a világot, erejüket fitogtatják. Esztelen politikájukkal közelebb hozzák a tőkésvilág végét, azt az időt, amikor az emberiség mélyen eláshatja a kapitalizmust. Hruscsov szólott a Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági erejének gyarapodásáról és megállapította: — Ha az imperialisták támadást kísérelnek meg ellenünk, mi olyan csapást tudunk mérni rájuk, hogy nem heverik ki. Az imperialisták ismerik erőinket. Bennünket megtámadni egyenlő az öngyilkossággal, ilyet csak őrült követhet el. * A külügyminiszterek zárt ülést tartottak Genfből jelenti az MTI. A négy hatalom külügyminisztere hétfő délután fél 4-kor a szovjet küldöttség villájában zártkörű ülést tartott. Az ülésen Gromiko szovjet külügyminiszter elnökölt. Ezt megelőzően a három nyugati külügyminiszter Brentano bevonásával hétfő délben afrancia küldöttség szállásán megbeszélést trtott és megvizsgálta a nyugati szakértők múlt héten kidolgozott jelentését a nyugat-berlini kérdésről. Mint ismeretes, a nyugati négyhatalmi munkacsoport londoni ülésszakán Ugyancsak készített egy tervezetet, de ezt a külügyminiszterek nem találták kielégítőnek és ezért adtak megbízást a szakértőknek újabb jelentés előterjesztésére. Megkezdődött az „ellen-közös piac’' értekezlete A szocialista termelési viszonyok győzedelmeskedtek a mongol népgazdaság minden ágában Cedenbal nyilatkozata Stockholmból jelenti a DPA. Hétfőn kezdődött Stockholmban az európai gazdasági közösségen kívül álló európai országok, Anglia, Svédország, Norvégia, Dánia, Ausztria, Svájc és Portugália gazdasági szakértőinek értekezlete. Az értekezlet célja e hét említett országkis szabad kereskedelmi övezetének" megteremtése, amelynem veszélyeztetné az európai gazdasági közösséget, de megteremtené a sokoldalú alapon felállítandó új európai gazdasági közösség magvát". Vlan Bátorból jelenti az MTI. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke nyilatkozott az MTI és a Népszabadság munkatársának. Cedenbal a Központi Bizottság márciusi ülésének határozatairól elmondotta: azok fő célja elsősorban az volt, hogy meggyorsítsák a szocializmus termelési alapjainak létrehozását. A Központi Bizottság határozott intézkedéseket tett a Politikai Bizottság megerősítésére. A népgazdaság helyzetéről elmondotta, hogy alapjában véve befejeződött az egyéni állattenyésztő gazdaságok szövetkezetekbe tömörítése. Megszűnt a városi magánszektor, biztosították a szocialista társadalmi tulajdon két formájának, az állami és a szövetkezeti tulajdonnak az uralmát. Ez azt bizonyítja, hogy a szocialista termelési viszonyok győzedelmeskedtek a népgazdaság minden ágában. A szövetkezeti mozgalom rohamos fejlődése természetszerűen megköveteli a helyi közigazgatási szerveknek az új adottságokkal összhangban álló átépítését. Ennek az újjászervezésnek az a lényege, hogy a dolgozókat még jobban és még nagyobb számban bevonják az ország igazgatásába. Elmondotta Cedenbal, hogy a magyar—mongol testvéri, szívélyes kapcsolatok évről évre szakadatlanul erősödnek. A két nép megbonthatatlan barátságának erősítéséhez fontos tényezőként járult hozzá a Münnich Ferenc vezette magyar párt- és kormányküldöttség mongóliai látogatása. A Magyar Népköztársaság jelentős anyagi és műszaki segítséget nyújt Mongóliának. Prémfestőgyár építésére tízmillió rubel hitelt folyósít, továbbá minden, ellenszolgáltatás nélkül segítséget ad kutak fúrásához, s ez létfontosságú a mongol állattenyésztés fejlődése szempontjából. — őszinte köszönetünket tolmácsoljuk a baráti magyar népnek és a Magyar Népköztársaság kormányának ezért a nagy, testvéri segítségért és újabb, még nagyobb sikereket kívánunk a népi demokratikus Magyarország szocialista építő munkájához, a világ békéjéért vívott harchoz — fejezte be nyilatkozatát Cedenbal. Szovjet jegyzék az angol kormányhoz Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány május 30-án jegyzéket juttatott el a laoszi kérdésben Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségéhez. A szovjet kormány ebben a jegyzékben kifejezi azt a meggyőződését, hogy a laoszi nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottság tevékenységének felújítása egyike lenne azoknak a leghatékonyabb intézkedéseknek, amelyek segítenék a Laoszra vonatkozó genfi megállapodások végrehajtását. A szovjet kormány — mondja a jegyzék — teljesen osztja a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányának azt a véleményét, hogy a laoszi kormány intézkedései komolyan veszélyeztetik az indokínai békét és biztonságot. A szovjet kormány javasolja, hogy az indokínai kérdésben összehívott genfi értekezlet két elnöke hívja fel közös üzenetben a laoszi kormányt a genfi egyezmény megtartására és a laoszi nemzetközi bizottsággal korábban folytatott együttműködésének felújítására, hogy ez a bizottság a közeljövőben folytathassa munkáját. A szovjet kormány abban a reményben mellékelt jegyzékéhez a közös üzenet tervezetét, hogy az elfogadható lesz Nagy- Britannia kormánya számára. .Kedd, 1959. június 8. Frau fiflüller maradjon otthon ? Pierre Gránicher úrnak, Svájc szabad állampolgárának kegyetlenül éles perpatvara támadt a berni Bunddal. A német nyelven megjelenő tekintélyes lap nem nézi jó szemmel, hogy Gránicher úr -abszolút politikamentes- társasutazásokat kíván szervezni Magyarországra. Miután Granicher felkereste hazánkat és megszerette természeti szépségeit, hazatért és körlevélben szólította fel honfitársait: »Ne oda menjen üdülni, ahová minden második svájci polgár ellátogat. Abszolút különleges helyet ajánlok önnek — keresse fel Magyarországot!« Vállalkozását is úgy nevezte el, hogy a különlegességekre hívja fel a figyelmet: Exclusives Tours. Az érdeklődők számára kis estet is rendezett, amelyen dióhéjban ismertette Magyarország történetét és négy kisfilmet vetített le: a magyar történelmi műemlékekről, a szüretről, a népművészetről és a Balatonról. Az est után a megjelentek nagy része — Granicher 150 személyt hívott meg — kitöltötte a kiosztott űrlapot és ezzel jelét adta annak, hogy legalább is érdeklődik az »exclusiv« ország szépségei iránt. Ez bőszítette fel olyannyira a Der Bundot. Hogyan?! Milyen jogon szervez társasutazást Herr Gránicher Magyarországra? Milyen címen szólítja fel Frau Maltert a szomszédból, hogy »»személyes összeköttetések révén szolgálja a népek jobb megértését«. Nem gondol arra Gránicher úr, hogy ez a társasutazás »biztosan nyugtalanságra ad majd okot magyar menekült körökben és ezek az aggályok mindenesetre jogosak?« Sőt, a Bund még a felháborodással sem elégszik meg, hanem felhívja a berni kanton rendőrfőnökségének figyelmét Granicher úr személyére és felveti, vajon nem kellene-e utánanézni »viselt dolgainak«. A rendőrfőnökség sietett reagálni a felszólításra és a lap hasábjain közölte: »Pierre Gránicher eljárására nincs mentség. Tevékenységét jogilag ugyan megtiltani nem lehet, de a rendőrség pontosan figyelemmel kíséri azt". Eddig a »Gránicher-ügy« fejleményei. Most már csak az marad hátra, hogy kibogozzuk: miért hördült fel olyannyira a Der Bund a magyarországi társasutazások hírére. Talán csak nem azért, mert Pierre Gránicher a népek jobb megértését akarja szolgálni? Egy svájci lapról ilyesmit feltételezni, ugyebár teljes képtelenség .Egy gyanú maradhat csak. A Der Bund szerkesztősége attól tart, hogy a másfélszáznyi svájci polgár Magyarországra utazva a személyes tapasztalatok alapján esetleg más véleményre jut az itteni viszonyokról, mint a lap cikkei után, amelyek jobbára bizonyos disszidens körökből származnak. S ha ez a baj, akkor, ha nem is osztjuk teljesen a Bund aggályait, mindenesetre megértjük. Elvégre kellemetlen ügy, ha egy valóban nagytekintélyű lap olvasótáborának bármilyen sovány rétege is rádöbben, hogy — enyhén szólva — nem egészen a tényeknek megfelelően tájékoztatják. (-1) Szenátusi választások Algériában Párizsból jelenti az MTI. Vasárnap Algériában szenátusi választásokat rentdeztek. Nyolc megyeszékhelyen folyt le a szavazás. Az urnák elé 6067 úgynevezett nagyválasztót szólítottak, akik megválasztották Algéria 32 szenátorát. Ezzel teljessé vált a francia szenátus, amelyben 255 anyaországi, 2 szaharai és 32 algériai szenátoron kívül, a külföldön élő franciák képviseletében 6, a tengeren túli megyék és területek képviseletében pedig további 12 szenátor foglal helyet. Az Algériában megválasztott 32 szenátor közül 22 muzulmán, ezeknek azonban szinte mindegyike a sorsát, a francia kapitalistákhoz kötött arab nagypolgárság képviselőjének mondható. A megválasztottak nagy része Algéria integrációjának, vagyis az anyaországba való beolvasztásának programjával indult. Néhány helyen kudarcot vallott a legszélsőségesebb jobboldal, megbuktak a »közüdy-bizottságok« szellemében indult jelöltek, de a "liberálisnak" mondott jelöltek sem jutottak szenátori mandátumhoz. Algírban Alain de Sérigny, az Echo d’Alger hírhedt főszerkesztője kénytelen volt visszalépni a szavazás első fordulója után, Soustelle támogatása ellenére. Oran megyében megbukott André Móricé, volt hadügyminiszter, az algériai— tuniszi határzár névadója. Móricé a novemberi nemzetgyűlési képviselőválasztásokon az anyaországban lépett fel, de egykori választókerületének választói ott is ellene fordultak. A szenátusi választások napján tovább folytak a harcok Algériában. Jelentések szerint, Algír megyében Camp-Maréchal körzetében volt a legvéresebb összecsapás. Szingapúrban a Népi Akció Párt aratott nagy győzelmet Szingapúrból jelenti az MTI. Hírügynökségi közlések egyöntetűen megerősítik, hogy a baloldali Népi Akció Párt döntő győzelmet aratott a szingapúri választáson. A választás végső eredménye: 43 mandátumot szerzett az 51-ből. Még nem bizonyos, hogy a Népi Akció Párt vezetője, Li Kuang-ju, elvállalja-e a kormány megalakítását. Korábban kijelentette, csak akkor vállalja tisztségét, ha szabadon bocsátják a párt "felforgató tevékenység" címén bebörtönzött kilenc vezetőjét. Li Kuang-ju vasárnap felkereste Sir William Goode kormányzót, hogy a kormányalakításról tárgyaljon vele. A nyugati hírügynökségek beszámolói szerint, a Népi Akció Párt vitathatatlan győzelme nyugtalanítja a "mérsékelt" pártokat, elsősorban pedig a Szingapúri Népi Szövetség vezetőit, akik már a választási hadjárat alatt aggodalommal nyilatkoztak a kikötő sorsáról, "ha szélsőbaloldali párt kerülne hatalomra". Nyugtalansággal figyelik a helyzet alakulását brit és ausztráliai körökben is és hangsúlyozzák a szingapúri támaszpont fontosságát Délkelet-Ázsia "védelme" szempontjából. A június elsején életbe lépő új alkotmány már eleve tartalmaz azonban, nem egy úgynevezett védő záradékot arra az esetre, ha a szingapúri belpolitikai helyzet esetleg veszélyeztetné Nagy-Britannia külpolitikáját