Magyar Nemzet, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

2 fáradozunk és a jövőben is azon munkálkodunk majd, hogy e kapcsolatok jószomszé­diak legyenek és a békés együttélés elvei alapján fej­lődjenek. Kormányunk, mint mindig, kész a jövőben­­is a kölcsönös barátságon, az egyenlőségen is az egymás belügyeibe való be nem avat­kozáson alapuló államközi kapcsolatokat fenntartani a szomszédos Jugoszláviával. Az albán népet szoros barátság fűzi Jugoszlávia népeihez s ennek forrása a közös ellen­ség ellen vívott harcunk. Mi mindig vigyázni fogunk erre a barátságra és kudarc vár azok­ra, akik ellenséges érzelmeket akarnak elhinteni testvéri né­peink között. Enver Hodzsa ezután Albá­niának, Olaszországgal és Gö­rögországgal fennálló kapcso­lataival foglalkozott. Hangoz­tatta, hogy e két országgal is jó viszonyban akarnak élni. De az olasz kormány a szov­jet figyelmeztetés ellenére az utóbbi időben hozzájárult ah­hoz, hogy országának területén amerikai­­ rakétatámaszponto­kat építsenek. Hasonlóan poli­tizálnak a görög vezető körök is. Az olasz és a görög kormány felelőssége A támaszpontok — mondot­ta — a Szovjetunió, az Albán Népköztársaság és a többi szo­cialista országok ellen irá­nyulnak. Felépítésük élezi a helyzetet a Balkánon és az Adriai-tenger térségében, köz­vetlenül veszélyezteti Albánia szuverenitását és területi ép­ségét. Az adott helyzetben nem ülhetünk karbatett kéz­zel. Ha Görögország rálép ugyanarra a veszélyes útra, amelyen már Olaszország jár, ez arra kényszeríti az albán és a szovjet kormányt, hogy megállapodjék egymással az Olaszország és Görögország irányába tekintő albániai ra­kétatámaszpontok felállításá­ban, hogy megvédelmezzék Albánia szabadságát és függet­lenségét, valamint a szocia­lista tábor sérthetetlenségét. Kormányzónk szeretné remél­ni — hangsúlyozta Enver Hod­zsa —, hogy a szóbanforgó or­szágok kormányai szem előtt tartják népeik és a béke érde­keit és nem vállalják ezt a pusztító utat. Enver Hodzsa az albán párt és kormány nevében őszintén üdvözölte Hruscsovnak azt a nagy jelentőségű javaslatát, hogy a Balkán és az Adriai­­tenger térsége atomfegyver­mentes békeövezet legyen. Az albán kormány kijelenti, hogy a Hruscsov-javaslat teljesen reális és időszerű, s kész tár­gyalásokat kezdeni erről, az összes érdekelt kormánnyal. Támogatta azt a román javas­latot, hogy hívják össze a bal­káni kormányfői értekezletet. Hru­scsov beszéde A gyűlésen ezután Hruscsov szólalt fel, aki kijelentette: a népi Albániának a szocialista építésben elért sikerei meg­győzően példázzák a kis né­pek és kis országok, sorsának alapvető különbségét a szo­cializmusban és a tőkés rend­ben. Albánia — mondotta a szovjet kormányfő — a szo­cialista tábor előretolt bás­tyája a Földközi-tenger térsé­gében. A szocialista tábor egy­sége azt jelenti: ha valaki merényletet követ el Albánia, vagy bármely más szocialista ország határai ellen, annak az egész szocialista tábor ere­jével kell szembenéznie. Adenauerek kalmárkodása is - Hruscsov ezt követően a genfi külügyminiszteri érte­kezlettel foglalkozott. A többi között a következőket jelen­tette ki: — Sajnos, a nyugati hatal­maknál nem tapasztalhatunk törekvést az égető nemzetközi kérdések megoldására. A Genfben előterjesztett nyugati javaslatok a berlini helyzet rendezésére azt mutatják, hogy a szerzők helytelenül értelmezik a kérdés lényegét. A Herter előterjesztette hét­pontos tervezet egyetlen tár­gyalási elemet sem tartalmaz. A Szovjetunió őszintén óhajt­ja a megegyezést, de elutasítja azt az elvet, hogy az egyik fél rákényszerítse saját felté­teleit a másikra. Adenauer és külügyminisztere Brentano ezt az elvet próbálja a külügymi­niszterek nyakába varrni. Sze­rintük a Szovjetunióval így kell tárgyalni, engedményt engedményért. De ez kalmár­kodás. Mi nem ilyen elv alapján tárgyalunk. Nincs miért engedményeket tennünk, mert javaslatainkat nem al­kura terjesztettük elő. Abból indulunk ki, hogy olyan ésszerű megoldást kell talál­ni, amely nem károsítja meg egyik felet sem.­­ Hajlandók vagyunk meg­vitatni minden javaslatot, amelynek célja a nemzetközi feszültség enyhítése, a hábo­rús konfliktusok kirekesztése, a békés együttélés feltételei­nek megteremtése. Ha a tár­gyaló feleinknek más a szán­dékuk, terméseztesen nehéz lesz kölcsönös megértésre jutni. Aki valóban a békére törekszik, annak a tárgyalá­sokon nem kalmár-módszere­ket kell alkalmaznia. Ha a nyugati képviselők rendezni akarják a megoldásra érett kérdéseket, mi nem sajnáljuk a fáradságot és készek va­gyunk dolgozni ,hogy felkutas­suk az enyhüléshez vezető utakat. Franciaország veszélyes úton Hruscsov ezt követően Fran­ciaország és Nyugat-Németor­­szág viszonyával foglalkozott. Rámutatott arra,­­ mennyire tarthatatlan az az érvelés, hogy Nyugat-Németország NATO-tagsága biztosítékot nyújt a német militarizmus feltámadásával szemben. Egyes francia vezetők azt han­goztatják, hogy az ENSZ ka­tonai erejének növekedését a nyugati hatalmak ellenőrzik. Nyilván azok a francia veze­tők is gyakorolni szeretnék ezt az ellenőrzést, akik ma síkra­­szállnak Franciaország és az NSZK közeledéséért. Számolni kell azzal a ténnyel, hogy Nyugat-Németország valóban erős állam, de katonailag ugyanakkor igen veszélyes is. A szovjet kormányfő meg­jegyezte, hogy Nyugat-Német­­országban­ javarészt ugyan­azok vannak vezető tisztségek­ben, akik annak idején tevé­­­k­enyen támogatták és istení­tették Hitlert. Megemlítette Strauss bonni hadügyminisz­tert, Speidel tábornokot és Grewe washingtoni nyugatné­met nagykövetet, aki Genfben az NSZK-t képviseli. A nyu­gatnémet sajtó közölte, hogy ugyanez a Grewe a Monats­­hefte für Auswärtige Politik című fasiszta folyóirat 1941 szeptemberi számában »világ­­történelmi missziónak« minő­sítette a Szovjetunió ellen in­tézett hitleri támadást. Ugyan­ez a Grewe követelte, hogy a Szovjetunió ellen indított há­borúban vessék el a nemzet­közi jogi kötelezettségeket és minősítsék *►elavultnak« a nemzetközi jogi normákat. Va­jon lehet-e számítani ilyen emberek békeszeretetére? — vetette fel a kérdést Hruscsov. A francia állami vezetők vajon nem túlságosan veszélyes já­tékot folytatnak? Feledékeny államférfiak Felfegyverezni Nyugat-Né­­metországot, atomfegyverrel ellátni, segíteni hadseregének felállításában azzal a gondo­lattal, hogy ezt úgyis ellenőr­zik majd, az öngyilkossággal egyértelmű. Nyugat-Németor­szág most közeledik Francia­­országhoz, de csak azért teszi ezt, hogy francia segítséggel fokozza erejét, fegyverkezzék. Ha ez megvalósul, Nyugat-Né­metország katonai tekintetben erősebb lesz Franciaországnál. És vajon egy gyenge ország korlátozhatja-e az erősebbet? Nem is olyan sok idő múlt el azóta, hogy egyes államfér­fiak, akik ma keblükre ölelik Adenauert, Nagy-Britanniába és más országokba menekültek a német csapatok elől. Mindez elég gyorsan kiröppent emlé­kezetükből. Nyilván nem von­ták le a kellő tanulságot abból a két háborúból, amelyet a né­met militarizmus robbantott ki. Hruscsov beszéde végén hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség albániai tárgyalásai szívélyes, testvéri légkörben folytak és a nézetek teljes azo­nosságát bizonyították minden kérdésben. Magyar Nemzet Fogadás a szovjet küldöttség tiszteletére Szombaton az Albán Mun­kapárt Központi Bizottsága és az Albán Minisztertanács fo­gadást adott a Tiranában tar­tózkodó szovjet párt- és kor­mányküldöttség tiszteletére. A rendkívül szívélyes hangulatú, baráti légkörben lezajlott fo­gadáson Enver Hodzsa és Nya­­ki­ta Hruscsov mondott pohár­­köszöntőt. Vasárnap a szovjet párt- és kormányküldöttség több tagja: Muhu­gyinov, Firjubin, Bulga­kov, Dumbadze, Raszulov, Ve­­zirov és Vinogradov visszatért Moszkvába. Hruscsov, a kül­döttség vezetője és Malinov­­szkij marsall szovjet honvé­delmi miniszter néhány napot még Albániában tölt. Hruscsov és Enver Hodzsa Vlorában is beszélt Hruscsov Enver Hodzsával, valamint a szovjet küldöttség más tagjaival és több albán vezetővel vasárnap Vlora vá­rosába érkezett. Az itt rende­zett nagygyűlésen Enver Hod­zsa a szocialista tábor erejét méltatta beszédében és a többi között kijelentette: — Aki kezet mer emelni a szocialista táborra, az nyakát töri. Az imperialista sakálok és a szolgálatukban álló revi­zionisták hiába próbálják meg­állítani a történelem kerekét. Népeink már régen megmond­ták: szilárd elhatározásuk, hogy megvédik a békét, a bé­kés együttélést kívánják. Hruscsov főként a kommu­nizmus jövőjéről beszélt. A szocialista tábort megtámadni öngyilkosság■ !— A kommunizmus, amely felváltja a kapitalizmust — hangoztatta — elkerülhetetle­nül győzni fog, mert a tár­sadalmi fejlődés újabb, ma­gasabb fokát jelenti. Kiküszö­böli a kapitalizmusban rejlő ellentmondásokat, sohasem lá­tott lehetőséget nyit a tudo­mány és a technika fejlődése, a társadalom összes éltető erői­nek felvirágzása előtt. A kom­munizmus minden ember szá­mára a legjobb életet, a leg­magasabb életszínvonalat hoz­za. A kommunizmus a dolgo­zók régi hő­vágya, az emberi­ség boldog jövője. A düledező tőkésrendszer igyekszik meghosszabbítani létét, de hiába minden próbálkozása, pusztulás vár rá, mert az új, győzelmes rendszer, a kommu­nizmus már közeleg, hogy fel­váltsa. Az imperialista tábor­ban egyes örültek atom- és hidrogénbombáikkal fenyege­tik a világot, erejüket fitog­tatják. Esztelen politikájukkal közelebb hozzák a tőkésvilág végét, azt az időt, amikor az emberiség­­ mélyen elás­hatja a kapitalizmust. Hruscsov szólott a Szovjet­unió és a szocialista országok gazdasági erejének gyarapodá­sáról és megállapította: — Ha az imperialisták tá­madást kísérelnek meg elle­nünk, mi olyan csapást tudunk mérni rájuk, hogy nem heve­rik ki. Az imperialisták isme­rik erőinket. Bennünket meg­támadni egyenlő az öngyilkos­sággal, ilyet csak őrült követ­het el. * A külügyminiszterek zárt ülést tartottak Genfből jelenti az MTI. A négy hatalom külügyminiszte­re hétfő délután fél 4-kor a szovjet küldöttség villájában zártkörű ülést tartott. Az ülé­sen Gromiko szovjet külügy­miniszter elnökölt. Ezt megelőzően a három nyugati külügyminiszter Bren­tano bevonásával hétfő dél­ben a­­francia küldöttség szál­lásán megbeszélést t­­­rtott és megvizsgálta a nyugati szak­értők múlt héten kidolgozott jelentését a nyugat-berlini kérdésről. Mint ismeretes, a nyugati négyhatalmi munka­­csoport londoni ülésszakán Ugyancsak készített egy terve­zetet, de ezt a külügyminisz­terek nem találták kielégítő­nek és ezért adtak megbízást a szakértőknek újabb jelentés előterj­esztésére. Megkezdődött az „ellen-közös piac’' értekezlete A szocialista termelési viszonyok győzedelmeskedtek a mongol népgazdaság minden ágában Cedenbal nyilatkozata Stockholmból jelenti a DPA. Hétfőn kezdődött Stockholm­ban az európai gazdasági kö­zösségen kívül álló európai országok, Anglia, Svédország, Norvégia, Dánia, Ausztria, Svájc és Portugália gazdasági szakértőinek értekezlete. Az értekezlet célja e hét említett ország­­kis szabad kereskedel­mi övezetének" megteremtése, amely­­nem veszélyeztetné az európai gazdasági közösséget, de megteremtené a sokoldalú alapon felállítandó új európai gazdasági közösség magvát". Vlan Bátorból jelenti az MTI. Cedenbal, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke nyilat­kozott az MTI és a Népszabad­ság munkatársának. Cedenbal a Központi Bizottság márciusi ülésének határozatairól elmon­dotta: azok fő célja elsősorban az volt, hogy meggyorsítsák a szocializmus termelési alapjai­nak létrehozását. A Központi Bizottság határozott intézkedé­seket tett a Politikai Bizottság megerősítésére. A népgazdaság helyzetéről elmondotta, hogy alapjában véve befejeződött az egyéni állattenyésztő gazdaságok szö­vetkezetekbe tömörítése. Meg­szűnt a városi magánszektor, biztosították a szocialista tár­sadalmi tulajdon két formá­jának, az állami és a szövet­kezeti tulajdonnak az uralmát. Ez azt bizonyítja, hogy a szo­cialista termelési viszonyok győzedelmeskedtek a népgaz­daság minden ágában. A szövetkezeti mozgalom rohamos fejlődése természet­szerűen megköveteli a helyi közigazgatási szerveknek az új adottságokkal összhangban álló átépítését. Ennek az újjá­szervezésnek az a lényege, hogy a dolgozókat még jobban és még nagyobb számban be­vonják az ország igazgatásába. Elmondotta Cedenbal, hogy a magyar—mongol testvéri, szívélyes kapcsolatok évről év­re szakadatlanul erősödnek. A két nép megbonthatatlan ba­rátságának erősítéséhez fontos tényezőként járult hozzá a Münnich Ferenc vezette ma­gyar párt- és kormányküldött­ség mongóliai látogatása. A Magyar Népköztársaság jelen­tős anyagi és műszaki segítsé­get nyújt Mongóliának. Prém­festőgyár építésére tízmillió rubel hitelt folyósít, továbbá minden, ellenszolgáltatás nél­kül segítséget ad kutak fúrá­sához, s ez létfontosságú a mongol állattenyésztés fejlő­dése szempontjából. — őszinte köszönetü­nket tolmácsoljuk a baráti magyar népnek és a Magyar Népköz­­társaság kormányának ezért a nagy, testvéri segítségért és újabb, még nagyobb sikereket kívánunk a népi demokratikus Magyarország szocialista építő munkájához, a világ békéjéért vívott harchoz — fejezte be nyilatkozatát Cedenbal. Szovjet jegyzék az angol kormányhoz Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány május 30-án jegyzéket juttatott el a laoszi kérdésben Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségéhez. A szovjet kormány ebben a jegy­zékben kifejezi azt a meggyő­ződését, hogy a laoszi nemzet­közi felügyelő és ellenőrző bi­zottság tevékenységének fel­újítása egyike lenne azoknak a leghatékonyabb intézkedé­seknek, amelyek segítenék a Laoszra vonatkozó genfi meg­állapodások végrehajtását. A szovjet kormány — mond­ja a jegyzék — teljesen osztja a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a Kínai­­ Népköz­­társaság kormányának azt a véleményét, hogy a laoszi kor­mány intézkedései komolyan veszélyeztetik az indokínai bé­két és biztonságot. A szovjet kormány javasol­ja, hogy az indokínai kérdés­ben összehívott genfi értekez­let két elnöke hívja fel közös üzenetben a laoszi kormányt a genfi egyezmény megtartá­sára és a laoszi nemzetközi bi­zottsággal korábban folytatott együttműködésének felújításá­ra, hogy ez a bizottság a közel­jövőben folytathassa munká­ját. A szovjet kormány abban a reményben mellékelt jegyzéké­hez a közös üzenet tervezetét, hogy az elfogadható lesz Nagy- Britannia kormánya számára. .Kedd, 1959. június 8. Frau fiflüller maradjon otthon ? Pierre Gránicher úrnak, Svájc szabad állampolgárá­nak kegyetlenül éles per­patvara támadt a berni Bunddal. A német nyelven­­ megjelenő tekintélyes lap nem nézi jó szemmel, hogy Gránicher úr -abszolút po­litikamentes-­ társasutazá­sokat kíván szervezni Ma­gyarországra. Miután Gra­nicher felkereste hazánkat és megszerette természeti szépségeit, hazatért és kör­levélben szólította fel hon­fitársait: »Ne oda menjen üdülni, ahová minden má­sodik svájci polgár elláto­gat. Abszolút különleges he­lyet ajánlok önnek — ke­resse fel Magyarországot!« Vállalkozását is úgy nevezte el, hogy a különlegességek­re hívja fel a figyelmet: Ex­­clusives Tours. Az érdeklő­dők számára kis estet is rendezett, amelyen dióhéj­ban ismertette Magyar­­ország történetét és négy kisfilmet vetített le: a ma­gyar történelmi műemlé­kekről, a szüretről, a nép­művészetről és a Balaton­ról. Az est után a megjelen­tek nagy része — Granicher 150 személyt hívott meg — kitöltötte a kiosztott űrla­pot és ezzel jelét adta an­nak, hogy legalább is ér­deklődik az »exclusiv« or­szág szépségei iránt. Ez bőszítette fel olyannyi­ra a Der Bundot. Hogyan?! Milyen jogon szervez tár­sasutazást Herr Gránicher Magyarországra? Milyen cí­men szólítja fel Frau Mal­tert a szomszédból, hogy »»személyes összeköttetések révén szolgálja a népek jobb megértését«. Nem gondol arra Gránicher úr, hogy ez a társasutazás »biz­tosan nyugtalanságra ad majd okot magyar mene­kült körökben és ezek az aggályok mindenesetre jo­gosak?« Sőt, a Bund még a felháborodással sem elég­szik meg, hanem felhívja a berni kanton rendőrfőnök­ségének figyelmét Grani­cher úr személyére és fel­veti, vajon nem kellene-e utánanézni »viselt dolgai­nak«. A rendőrfőnökség sie­tett reagálni a felszólításra és a lap hasábjain közölte: »Pierre Gránicher eljárásá­ra nincs mentség. Tevé­kenységét jogilag ugyan megtiltani nem lehet, de a rendőrség pontosan figye­lemmel kíséri azt". Eddig a »Gránicher-ügy« fejleményei. Most már csak az marad hátra, hogy kibo­gozzuk: miért hördült fel olyannyira a Der Bund a magyarországi társasuta­zások hírére. Talán csak nem azért, mert Pierre Gránicher a népek jobb megértését akarja szolgál­ni? Egy svájci lapról ilyes­mit feltételezni, ugyebár teljes képtelenség .Egy gya­nú maradhat csak. A Der Bund szerkesztősége attól tart, hogy a másfélszáznyi svájci polgár Magyaror­szágra utazva a személyes tapasztalatok alapján eset­leg más véleményre jut az itteni viszonyokról, mint a lap cikkei után, amelyek jobbára bizonyos disszidens körökből származnak. S ha ez a baj, akkor, ha nem is osztjuk teljesen a Bund ag­gályait, mindenesetre meg­értjük. Elvégre kellemetlen ügy, ha egy valóban nagy­­tekintélyű lap olvasótábo­rának bármilyen sovány ré­tege is rádöbben, hogy — enyhén szólva — nem egé­szen a tényeknek megfele­lően tájékoztatják. (-1) Szenátusi választások Algériában Párizsból jelenti az MTI. Vasárnap Algériában szenátusi választásokat rentdeztek. Nyolc megyeszékhelyen folyt le a szavazás. Az urnák elé 6067 úgynevezett nagy­választót szólítottak, akik megválasztot­ták Algéria 32 szenátorát. Ezzel teljessé vált a francia szenátus, amelyben 255 anya­országi, 2 szaharai és 32 algé­riai szenátoron kívül, a kül­földön élő franciák képvisele­tében 6, a tengeren túli me­gyék és területek képviseleté­ben pedig további 12 szenátor foglal helyet. Az Algériában megválasztott 32 szenátor közül 22 muzul­mán, ezeknek azonban szinte mindegyike a sorsát, a francia kapitalistákhoz kötött arab nagypolgárság képviselőjének mondható. A megválasztottak nagy ré­sze Algéria integrációjának, vagyis az anyaországba való beolvasztásának programjával indult. Néhány helyen kudar­cot vallott a legszélsősége­sebb jobboldal, megbuktak a »közüdy-bizottságok« szelle­mében indult jelöltek, de a "liberálisnak" mondott jelöl­tek sem jutottak szenátori mandátumhoz. Algírban Alain de Sérigny, az Echo d’Alger hírhedt fő­szerkesztője kénytelen volt visszalépni a szavazás első for­dulója után, Soustelle támoga­tása ellenére. Oran megyében megbukott André Móricé, volt hadügyminiszter, az algériai— tuniszi határzár névadója. Mó­ricé a novemberi nemzetgyűlé­si képviselőválasztásokon az anyaországban lépett fel, de egykori választókerületének választói ott is ellene fordul­tak. A szenátusi választások nap­ján tovább folytak a harcok Algériában. Jelentések szerint, Algír megyében Camp-Maré­­chal körzetében volt a legvére­sebb összecsapás. Szingapúrban a Népi Akció Párt aratott nagy győzelmet Szingapúrból jelenti az MTI. Hírügynökségi közlések egy­öntetűen megerősítik, hogy a baloldali Népi Akció Párt dön­tő győzelmet aratott a szin­gapúri választáson. A válasz­tás végső eredménye: 43 man­dátumot szerzett az 51-ből. Még nem­ bizonyos, hogy a Népi Akció Párt vezetője, Li Kuang-ju, elvállalja-e a kor­­­­mány megalakítását. Koráb­ban kijelentette, csak akkor vállalja tisztségét, ha szabadon bocsátják a párt "felforgató tevékenység" címén bebörtön­zött kilenc vezetőjét. Li Kuang-ju vasárnap felkereste Sir William Goode kormány­zót, hogy a kormányalakítás­ról tárgyaljon vele. A nyugati hírügynökségek beszámolói szerint, a Népi Ak­ció Párt vitathatatlan győzel­me nyugtalanítja a "mérsé­kelt" pártokat, elsősorban pe­dig a Szingapúri Népi Szövet­ség vezetőit, akik már a vá­lasztási hadjárat alatt aggoda­lommal nyilatkoztak a kikötő sorsáról, "ha szélsőbaloldali párt kerülne hatalomra". Nyugtalansággal figyelik a helyzet alakulását brit és ausztráliai körökben is és hangsúlyozzák a szingapúri támaszpont fontosságát Dél­­kelet-Ázsia "védelme" szem­pontjából. A június elsején életbe lépő új alkotmány már eleve tartalmaz azonban, nem egy úgynevezett védő záradé­kot arra az esetre, ha a szinga­púri belpolitikai helyzet eset­leg veszélyeztetné Nagy-Bri­tannia külpolitikáját

Next