Magyar Nemzet, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

Kedd, 1959. június 2.­ Madar Nemzet A katolikus egyház helyzete Magyarországon és a Vatikán A kormány szóvivőjének legutóbbi sajtótájékoztatója foglalkozott XXIII. János pá­pának a magyarországi kato­likus egyház helyzetével fog­lalkozó pünkösdi beszédével és az ezt kommentáló nyugati sajtónak legújabb, valótlansá­goktól hemzsegő támadásaival a magyar népi demokrácia el­len. Az ellenséges sajtónak unal­mas, kopott és fáradt táma­dásaira nem­ érdemes vála­szolni. Ezekből annyira kilát­szik a lóláb, hogy már a saját olvasótáboruk sem veszi ko­molyan őket. XXIII. János pápa pünkösdi beszédének a magyarországi katolikus egy­házzal foglalkozó része azon­ban arra késztet, hogy részle­tesebben foglalkozzunk vele és a tények bizonyító erejével mutassuk ki, mennyire téve­sen informálták a pápát a reakciós vatikáni körök. A va­tikáni reakció e képviselői nem tudnak belenyugodni ab­ba, hogy a szocializmust építő Magyarországon, a szocialista társadalomban békességben élhet egymással állam és egy­ház, hogy a katolikus hívők nagy többsége támogatja a­­kormány politikáját, amely­nek minden erőfeszítése a nép­jólét emelésére, a béke bizto­sítására irányul. Ezek a reak­ciós­­ vatikáni körök most is, egy új világ kialakulásának kellős közepén éppúgy, mint az elmúlt századokban, ádáz ellenségei az emberi haladás­nak, az igazi népi uralomnak. Feltehető, hogy ezek a kö­rök informálták rosszul és csalárd módon XXIII. János pápát is a­­magyarországi ka­tolikus egyház helyzetéről. Bi­zonyára nem mutatták meg neki a magyarországi római katolikus püspöki kar január 22-i nyilatkozatát, amelyben nemcsak a világ-békemozga­­lom közös nemes küzdelme mellett tettek hitet, hanem hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság és a népi de­mokratikus országok tábora­­»igen nagy erőfeszítéseket tesz a­­ világbéke megőrzése és a népjólét felemelése érdeké­­ben«. Ugyanez a nyilatkozat kimondja: »A püspöki kar és a papság, követve az Országos Béketanács hívó szavát, be­kapcsolódott a békemozga­lomba. He­lyesen cselekedett, hogy részt kért a béke megőr­zésének szent szolgálatából. Ezt a munkásságunkat katoli­kus kötelességünk, a nép szol­gálata parancsolóan írja elő. Örülünk hazánkban a nép jó­léte emelkedésének, amelyet a Magyar Népköztársaság kor­mánya a dolgozók támogatásá­val hozott létre.« T.» a püspökkari nyilatko­zat egymagában is felvilágo­síthatta volna a magyar kato­likus egyház igazi konstruk­tív szelleméről és valódi hely­zetéről XXIII. János pápát, ha a magyar püspöki kar egy­értelmű álláspontjáról tudo­mást szerzett volna, és nem a rossz tanácsadók szavaira hall­gatott volna. Úgy érezzük, kötelességünk, hogy a rossz tanácsadók ferdí­téseit helyreigazítva elősegít­sük nemcsak Rómának, de az egész nyugati katolikus köz­véleménynek helyes infor­máltságát a magyarországi ka­tolikus egyház jelenlegi hely­zetéről. Helyettünk beszélje­nek a tények és a számok. A tények és a rosszindulatú, ha­mis információk egybevetése alapján ítéljék meg a Vati­kánban is, a nyugati sajtó és rádió szerkesztőségeiben is, mi­lyen a valóságban a római ka­tolikus egyház helyzete Ma­gyarországon. A Magyar Népköztársaság­ban 5500 katolikus pap műkö­dik. Olaszországot és Spanyol­­országot leszámítva, nincsen ország a világon, amelyben a katolikus hívek lelki gondo­zását a katolikusok számará­nyához viszonyítva, ilyen ma­gas létszámú lelkipásztor lát­ná el. Éppen az Osservatore Romanóban és más katolikus lapokban gyakran olvasunk sirámokat arról, hogy például a katolikus Latin-Amerikában mennyire kevés a pap. De ha­sonló panaszok hangzanak el katolikus részről Franciaor­­szágból, Angliából, sőt még a klerikális reakció Eldorádójá­­ból, Nyugat-Németországból is. Nálunk viszont a katolikus papság utánpótlásáról is gon­doskodik az állam, amennyi­ben az egyháznak hat teológiai főiskolája, egy hittudományi akadémiája van. Ugyanakkor hazánkban három férfi és egy női szerzetes tanítórend tanít a nyolc katolikus középiskolá­ban. A Katolikus Szó, az Új Ember, a Vigília, a Magyar Kurír képviseli a magyar saj­tóban a katolikus irányt. Ezen­kívül a vallásos teológiai és szépirodalmi művek megjele­nése is biztosítva van. Külön­böző teológiai, egyháztörténel­mi műveken kívül 1958-ban 180 000 példányban jelent meg hittankönyv, harmadik kiadás­ban jelent meg boldogult Czapik Gyula egri érsek ima­­könyve, Rogács püspök ima­könyve, megjelent a magyar Missale. Irodalmi téren a ka­tolikus elbeszélők gyűjtemé­nybe, Sik Sándor zsoltáros­­könyve stb. Gondoskodik az állam az egyház intézményeinek fenn­tartásáról s különösebb papjai­nak anyagi egzisztenciájáról, szociális gondoskodásáról, be­leértve az öregebb papok nyugdíját is. Azok a külföldiek, akik Magyarországon megfordul­nak, akár baráti, akár ellen­séges érzülettel látogatnak el hazánkba, lépten-nyomon sa­ját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy a vallás sza­bad gyakorlata Magyarorszá­gon népi köztársaságunk tár­sadalmi életének egyik jellem­ző sajátossága. Ezt nemcsak az istentiszteletek, a körmenetek megtartásának biztosításával láthatja a templomokban, vagy húsvétkor, Űrnapkor az utcákon, hanem mindenek­előtt szembeszökő módon a templomok állami hozzájáru­lással történő karbantartásá­ból, a háború és ellenforrada­lom által okozott rongálások helyreálltásából. A felszaba­dulás után, a fasiszta háború­ban megrongált, vagy elpusz­tított gyárak, hidak, üzemek, iskolák, kórházak helyreállí­­tásával párhuzamosan folyt a megrongált templomok hely­reállítása is. Ugyanez történt az ellenfor­radalom bukása után is, ami­kor a megsérült és egyéb okok miatt szükségessé vált budapesti katolikus templo­mok helyreállítására 1958-ban 9,5 millió forintot fordítottak, 1957-ben, közvetlenül az ellen­forradalom után pedig hasonló összeget. Az állam állítja helyre Bu­dapesten a Belvárosi templo­mot 1 647 000 forint, a Szent Rókus templomot 550 000 fo­rint, az Óbudai templomot 693 000 forint, az örökimádás templomot 3 400 000 forint ál­lami hozzájárulással. Mindezek a számok min­den tárgyilagosan gondolkodó ember számára, akár a Vati­kánban, akár a Vatikánon kí­vül él, azt bizonyítják, hogy a magyarországi »„vallásüldözés« meséjét vagy inkább rágal­mát sötét reakciós erők, az igazságosabb, emberibb szo­ciális társadalmi rend ellensé­gei találták ki, ezeket a rágal­makat csak a megtévesztet­tek, a rossz tanácsadók által helytelenül informáltak. — ez esetben sajnálatos módon maga XXIII. János pápa —, hihetik el. Az igazság azonban elsöpri a maga tisztító és felszabadító erejével a rágalmakat. Nem tűri meg tartósan a valódi té­nyek eltorzítását vagy megha­misítását. * A rosszul informált Rómá­nak e helyről szerényen fi­gyelmébe ajánljuk, hogy egy kissé foglalkozzanak a Vati­kán reakciós körei mindazok­kal a társadalmi jelenségek­kel, amelyek közvetlen közel­ségükben, Olaszországban kiáltanak egyre hangosabban segítségért és korszerű refor­­mokért. Az írás szavai szerint, ne a szálkát keressék mások szemében azok, akik a saját szemükben a gerendát sem ve­szik észre. Akik, amikor tá­­vollátó teleszkópjaikat a népi demokráciák és így Magyar­­ország felé irányítják, hogy ott mindenáron hibákat talál­janak, e teleszkóp látómezejé­ben természetesen nem látják meg a népi Magyarországon az új, virágzó emberi telepü­léseket, a munkanélküliség teljes hiányát, az állam és az egyházak közötti békés együtt­­érzést, ugyanakkor a saját sze­mükkel sem hajlandók tudo­mást szerezni a római nyo­mornegyedek szörnyű társa­dalmi helyzetéről, az olasz munkanélküliek több mint két és fél milliós kétségbeesett, az olasz tőke tartalékhadseregét jelentő tömegéről és ezek csa­ládjairól, de nem hajlandók a Vatikán említett, minden föl­di jóban búslakodó reakciós körei tudomást venni, főleg a dél-olaszországi és szicíliai ka­tolikus alsópapság égbekiáltó nyomoráról sem. Ha már a Vatikán említett körei a magyar püspöki kar nyilatkozatait nem hajlandók elolvasni, bizonyára kénytele­nek voltak elolvasni azt a két körlevelet, amelyet a Vatikán­hoz legközelebb álló Lombardi olasz és Lepich nyugatnémet jezsuita páterek kezdeménye­zésére a német jezsuiták in­téztek a nyugatnémet kato­likus papsághoz. E levelekben személyesen szólították fel őket, hogy a dél-olaszországi alsópapság elképzelhetetlen nyomorának enyhítésére ha­vonként keresetükből harminc márkát küldjenek egy köz­ponti segélybizottságba. E fel­hívás rámutat arra, hogy az olaszországi alsópapság kény­telen fizikai munkát végezni, lelkipásztori működése rová­sára. A második felhívás rámutat arra, hogy Olaszországban a plébánoshelyettesek és káplá­nok semmiféle államsegély­ben nem részesülnek s az ösz­­szes kereseti forrásuk a mise­mondás, ha ugyan mondatnak velük miséket. Ezek után könnyű felelni ar­ra a kérdésre, az olasz »ke­­resztény­demokrata« kormány gondoskodik-e jobban az alsó­­papság helyzetéről vagy a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya? Parragi György Dobi István távirata az Olasz Köztársaság elnökéhez Giovanni Granchi úr Őex­cellenciájának, az Olasz Köz­társaság elnökének, a Róma Fogadja Elnök úr, Olaszor­szág nemzeti ünnepe alkalmá­ból az olasz nép jólétére és az ön személyes boldogságára irányuló, mind a magyar nép, mind a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, mind pe­dig a magam nevében kifeje­zett őszinte jókívánságaimat. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Békegyűlés Szarvason és Mezőmegyeren A Békés megyei Mezőme­­gyer termelőszövetkezeti köz­ségben vasárnap békenagygyű­lést tartott a Hazafias Nép­front. A művelődési ház nagy­termét zsúfolásig megtöltötték a község magyar és szlovák anyanyelvű lakosai. Ortutay Gyula dr., a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Szarvason Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára beszélt az ottani békenagygyűlésen. Tíz nappal a határidő előtt megindult a forgalom a Nagykörúton Tíz nappal a kitűzött határ­idő előtt, kereken négyheti munka után, elkészült a Nagy­körút Bérkocsis utca és Do­hány utca közötti szakaszán az aszfaltozás. Hétfő reggel is­mét megindult a közúti forga­lom a Nagykörútnak ezen a­­ részén s így a járműveknek már nem kell kerülőt tenniük. Az útépítéssel egyidejűleg megszűnt a Népszabadság épü­lete és a Bástya mozi előtt a kitérővágány, ellenben a Kör­útról a Népszínház utca felé új befordulósínpárokat építet­tek. Új villamos-megállószige­­tek is létesültek, mégpedig az eddiginél sokkal hosszabbak. Nagyon jól beválik az átkelő­helyeken az aszfaltba ágyazott fehér keramit-jelzősáv. A Rákóczi út építési munkái szintén erős ütemben folynak. A jelek szerint­ sikerül itt is jó­val a kitűzött határidő előtt be­fejezni a munkát és június 20-a körül az út egyik felét át­adják a forgalomnak. Több mint negyven ország vásárol magyar motorkerékpárt, kerékpárt és varrógépet Egyre több külföldi ország érdeklődik a Csepel Művek termékei iránt. A gyár­ önálló exportját lebonyolító Pannónia Külkereskedelmi Vállalat je­lenleg több mint negyven or­szágba szállít motorkerékpárt, kerékpárt, varrógépet. A motorkerékpárok export­jában az idén rekorderedmény várható. Ebben az évben húsz­ezer Pannónia- és Danuvia-motorkerékpárt szállítanak külföldre. A Pannónia-motor­­kerékpárok a Párizs melletti Monthlery-pályán rövidesen sorra kerülő megbízhatósági versenyen is részt vesznek. Kerékpárból hatvanezer dara­bot indítanak útba idén a vi­lág négy tája felé. Varrógép­ből körülbelül ugyanennyi ke­rül exportra. Ötezer magyar telefonkészülék, húsz Ikarus-autóbusz Uzsakartában Egyhetes magyarországi tar­tózkodás után vasárnap eluta­zott Budapestről Abdoelmoet­­talip Danpeningrat, az Indo­néz Köztársaság közlekedés­­ügyi minisztériumának állam­titkára. — Azt tapasztaltam — mon­dotta búcsúzóul —, hogy Ma­gyarország technikai színvona­la igen magas. A nyugati or­szágokéval egyenlő feltételek­kel tud például Diesel-vonato­kat, személyvagonokat, táv­közlési berendezéseket, autó­buszokat szállítani. Rövidesen húsz Ikarus-autóbusz és ötezer magyar gyártmányú telefonké­szülék érkezik Dzsakartába. Indonézia közlekedésében ki­próbáljuk ezeket a gyártmá­nyokat, és remélem, hogy az első próbarendeléseket továb­bi szállítmányok követik majd. Moszkvai tudósítónk tele­fon jelentése Magyar divatbemutatót tartanak három szovjet városban A magyar külkereskedelem már hosszabb ideje szállít kü­lönféle konfekcionált cikkeket a Szovjetunióba. A szovjet vá­sárlók körében nagy népsze­rűségnek örvendenek a ma­gyar fehérneműk, férfi- és női ruhák, kabátok. A MODEX Külkereskedelmi Vállalat a közeljövőben há­rom szovjet városban mutat­ja be legújabb nyári férfi- és női divatkollekcióját. Június 15—22. között L­eningrádban az Első ötéves Terv Kulturális Palota nagytermében kerül sor esténként a magyar divatbe­mutatóra, az utána következő héten Rigában, a Lett Szovjet Köztársaság fővárosában, a Tudományos Akadémia épüle­tében, majd július elején Ki­­jevben, a Sportpalotában is­mertetik meg a szovjet közön­séggel az új magyar divatcik­keket. A bemutatásra kerülő darabok javarészt pamutból készült nyári ruhák lesznek. A divatbemutató-körútra hét manöken érkezik Budapest­ről a Szovjetunióba. Ve­lük együtt szerepel egy hat­tagú magyar jazz-zenekar is. A bemutatókkal egy időben Leningrádban, Rigá­ban és­ Kijevben magyar köny­­nyűipari kiállítást is rendez­nek, ahol a legújabb méteráru, kötöttáru, bőrdíszmű- és cipő­­modellekkel ismertetik meg a szovjet közönséget. Külkereskedelmi szakembe­reink azt várják ezektől a be­mutatóktól, hogy tovább öreg­bítik a magyar divat hírnevét a Szovjetunióban és elősegítik, hogy újabb tételek szállítására kapjunk megrendeléseket. Leningrádban, Rigában és Kijevben máris nagy érdeklő­dés nyilvánul meg a hamaro­san sorra kerülő magyar di­vatbemutatók iránt. K. I. Mozgóárusok a mezőkön, borsófejtő gépek a Balaton mentén A zöldség és a gyümölcs felvásárlásáról és értékesítési feladatokról tárgyalt az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Hétfő délután az Újváros­háza tanácstermében megkez­dődött az Országos Földműves­szövetkezeti Tanács kétnapos ülése. Az első napi tanácskozá­son részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja és Tömpe István, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja is. A tanácsko­zást Nyers Rezső, a SZÖVOSZ elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesz­tésének elősegítése mellett a földművesszövetkezeteknek el kell látniuk az egyénileg gaz­dálkodó parasztokat a zavar­talan termeléshez szükséges eszközökkel, tovább kell javí­tani a városok és iparvidékek zöldáru ellátását, s ennek ér­dekében segíteni kell a ter­melőszövetkezetek árutermelé­sét is. A földművesszövetkezeti ke­reskedelem időszerű feladatai­ról Molnár Károly, a SZÖ­VOSZ elnökhelyettese számolt be. Megállapította, hogy egyes cikkekből nincs az üzletekben elegendő, a vásárlók ízlésének és a keresletnek megfelelő áru. Különösen a konfekció-iparra és a cipőgyártó iparra vonatkozik ez. Az idei nyáron megszervezik a mozgó árusí­tást: hűsítő italokkal, dohány­nyal, cukorkával, egyes étel­fajtákkal, és más szükséges árukkal, munkahelyükön nap­közben felkeresik a fogyasz­tókat. Panák László, a SZÖVOSZ elnökhelyettese a zöldség­­gyümölcsfelvásárlásról és el­látásról számol be. A közös gazdaságok 1958-ban még csak kilencezer hold zöldségre kö­töttek termelési szerződést, 1959-ben pedig már 14 500 holdra. Ezzel egy időben kere­ken 10 000 holddal nőtt az összes szerződött zöldségterü­let. Tervezik, hogy az üdülő­helyeket előretisztított zöld­borsóval látják el. A Balaton mindkét partján borsófejtő­gépeket állítanának fel és a borsót gépkocsival szállítanák reggelre az üdülők konyhájá­ra. Felmerül annak szüksé­gessége is, hogy tájegységen­ként kis kombinátok épülje­nek hűtőtérrel, jégüzemmel, csomagoló- és tárolótérrel. Veszprémben, Pécsett, és más centrumokban készletező rak­tárak épülnek. Vidám műsorok, izgalmas versenyek a gyermeknapon A vasárnapi gyermeknapon sok szeretet, kedves meglepe­tések sorozata várta minde­nütt a gyermekeket. Bár a bu­dapestiek szórakozását meg­megzavarta a szemerkélő eső, mégis a reggeli óráktól kezdve sok száz gyermek kereste fel a Városliget, Népliget, Margit­sziget rendezvényeit. A Hősök­ terén száz meg száz felnőtt és gyermek állt sorfa­lat a rollerek és robogók ver­senyénél. Nem csoda, hisz ezen a mérkőzésen 220 gyer­mek indult az erkölcsi győze­lemért és a nem megvetendő értékű játékcsomagért. A VIII. kerületi Gutenberg Művelődési Otthonban jóízű kacagás fogadta a látogatót. Trükkfilmeket vetítettek az apróságok örömére. Aztán fel­hangzott a hajrá, mert a fehér vásznon izgalmas sportesemé­nyeket, az év nagy eseményeit látták viszont a gyerekek. A margitszigeti Úttörő sta­dionban atlétikai versenyek folytak. A verseny legjobbjai a júniusi országos szpartakiá­­don küzdenek majd az első­ségért. A II. kerületben volt talán a legtöbb rendezvény a gyer­meknapon. A Harcsa utcában látogatásunkkor éppen a gör­korcsolya-verseny finise foga­dott. A krétával megjelölt célba egy roller gyorsaságával Rozsnakd Lacika futott be. Szép piros versenyautót ka­pott jutalmul. Aztán sivitás, fütyülés, kezdődött a szalag­futás. Repültek a copfok, csa­pódtak a szoknyák az apró lá­bacskákhoz, ahogy szalad a sok kicsi lány a kék, piros, sárga és ki tudja még hány­féle színű szalaggal. Ebben a­ versenyben Miklós Sári volt az első. A Városmajor hatalmas színpadának nézőtere is zsúfo­lásig tömve volt gyermekek­kel és felnőttekkel. A szellemi olimpiász végére érkeztünk és épp a jutalmakat osztották a győzteseknek. Néhány perces szünet következett, felépítet­ték a báb­falat és már jött ás az Okos-Macikó meg a Buta- Sün. Kedves történetükön aranyos gyermekkacajt kaptak fizetségül. A vidéken is mindenütt­ m­S- sarokkal szórakoztatták a gyermekeket ezen a­ napon.

Next