Magyar Nemzet, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

2 Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata Moszkvából jelenti a TASZSZ.­­ Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma hétfői záró­­ülésén — mint már jelentet­tük — határozatot fogadott el. A határozat megjelöli a párt- és tanácsi szervek, valamint a népgazdasági tanácsok azon feladatait, amelyek az SZKP XXI. kongresszusának hatá­rozataiból fakadnak. Mint köztudomású, a XXI kongresz­­szusnak ezek a határozatai az ipar és az építőipar műszaki fejlődésének meggyorsítását célozzák. A Központi Bizottság plé­numának most közzétett hatá­rozata ismerteti a szovjet nép­gazdaság fejlődésének azokat az eredményeit, amelyeket az SZKP XX. kongresszusa, tehát 1956 óta ért el. Megállapítja a többi között, hogy több mint ötezer új gép, gépi berende­zés és műszertípus sorozat­­gyártását vezették be, az ipar­ban és az építőiparban kor­szerű technológiai folyamato­kat dolgoztak ki, jelentősen emelkedett a gépesítés színvo­nala különösen a nehéz mun­káknál és a munkaigényes fo­lyamatoknál. A határozat ki­tér a népgazdasági tanácsok eddigi munkájára és hangsú­lyozza, hogy ezek megalakítás­­a valóban forradalmi intézke­dés volt, elősegíti az ipar és az építőipar irányításának tö­kéletesítését. A határozat mél­tatja a szovjet tudomány­­os technika eredményeit, majd megállapítja az ipar és az épí­tőipar technikai tökéletesíté­sében elért sikerek annak kö­szönhetők, hogy következete­sen teljesítették a XX. kong­resszus határozatait, a párt- és és a gazdasági szervezetek fo­kozott figyelmet fordítottak az új technika bevezetésére. A plénum határozata hang­súlyozza: a Szovjetunióban megvan minden szükséges fel­tétel ahhoz, hogy sikeresen tel­jesítsék azt a programot, amely a termelés műszaki színvona­lának további fellendítését je­löli meg. A plénum a fő fel­adatot a következőkben jelöli meg: fellendíteni a szervező munkát és az új feladatok színvonalára emelni az új technika­­ meghonosításának párt- és gazdasági irányítását. A határozat ezután felhívja a figyelmet az új technika be­vezetésénél tapasztalható egyes fogyatékosságokra, majd han­goztatja, hogy az új technika bevezetésére vonatkozó legfon­tosabb kérdések, a népgazda­sági terv szerves részei kell legyenek. Az ezzel kapcsolatos intézkedések finanszírozását és anyagellátását soron kívül kell biztosítani. A plénum több sikeres helyi kezdeményezést hagyott jóvá és határozatában, mint követendő példát, több technológiai eljárást és újítást megemlít. Minden erővel meg kell va­lósítani a XXI. pártkongresz­­szus által kitűzött feladatot. Komplex gépesítés útján fel kell számolni a nehéz fizikai munkát az iparban, az építő­iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban — hangoz­tatja a határozat. Több ilyen irányú intézkedést felsorol és megállapítja, hogy ez elsőran­gú és halaszthatatlan feladat. Külön fejezetben foglalkozik a népgazdaság szakosításának és az üzemek kooperálásának további fejlesztésével. A határozat hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a XXI. kongresszusnak a műszaki fej­lesztésre vonatkozóan kitűzött programja, annak gyakorlati megvalósítása az iparban, az építőiparban és a közlekedés­nél egyaránt, mert ez a hét­éves terv sikeres végrehajtásá­nak döntő feltétele. Befejezé­sül megállapítja, hogy a mű­szaki fejlesztésért folyó küz­delem országos ügy, amely nagyszabású szervező munkát követel meg valamennyi párt-, szakszervezeti és komszomol­­szervezettől. Aláírták a lengyel—bolgár közös" nyilatkozatot Varsóból jelenti az MTI. Hétfő délután Varsóban alá­írták a bolgár és a lengyel párt-„ és kormányküldöttség közös" nyilatkozatát. Lengyel részről a nyilatkozatot W. Komulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára és J. Cyrankiewicz, a lengyel mi­nisztertanács elnöke, bolgár részről Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Anton Jugov, a mi­nisztertanács elnöke írta alá- A nyilatkozatot egyébként ma hozzák nyilvánosságra. A Tudomány és a Kultúra Palotája kongresszusi termé­ben nagygyűlést tartottak, amelyen Gomulka és Zsivkov mondott beszédet. Az etiópiai császár Moszkvában Vorosilov elismeréssel szólt a császárnak Etiópia függet­lenségéért és az ország fejlesz­téséért tett erőfeszítéseiről, azokról a nagy érdemekről, amelyeket Hailé Szelasszié akkor szerzett, amikor meg­szervezte a szabadságszerető etiópiai nép függetlenségi har­cát az idegen hódítók ellen. Hruscsov beszédében a töb­bi között ezeket mondotta: Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk az etiópiai császár láto­gatásának é­s reméljük, hogy enn­ek nyomán még jobban el­mélyül államaink kölcsönös megértése, tovább fejlődik a szovjet—etiópiai együttműkö­dés népeink javára, az egye­temes béke megszilárdítása ér­dekében. Hruscsov kiemelte, hogy tár­sadalmi és államrendjük kü­lönbözősége ellenére a Szov­jetunió és Etiópia között jó és baráti a kapcsolat. Hangsú­lyozta, hogy a Szovjetuniónak nincsenek semmiféle különle­ges érdekei Etiópiában, csu­pán azt óhajtja, hogy Etiópia független és virágzó állam le­gyen, amely fontos szerepet tölt be Afrika életében, a béke megszilárdításában. Hailé Szelasszié az üdvöz­lésekre válaszolva hangsúlyoz­ta, milyen kiemelkedő szere­pet játszik a Szovjetunió nem­zetközi téren, milyen jóindu­latú támogatásban részesíti Etiópiát. Kiemelte, hogy a Szovjetunió mandig segítette Etiópia népét, azok között a nagyhatalmak között volt, amelyek nem voltak hajlan­dók elismerni Etiópiának 1935-ben történt fasiszta meg­szállását. Örökké hálásak le­szünk ezért a támogatásért — mondotta a császár. Az etiópiai császár végül ki­fejezte reményét, hogy a Genf­ben nemsokára folytatódó kül­ügyminiszteri értekezleten jó eredmények születnek, Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mailé Szelasszié etiópiai csá­szár kedden meglátogatta a Kremlben Vorosilovot, a Szovjetunió Legfelső Tanúja elnökségének elnökét. Felke­reste Hruscsov miniszterel­nököt is. Hruscsovnál a be­szélgetésen jelen volt Gromi­­ko külügyminiszter is. A Kremlben rendezett Vil­­lásreggelin Vorosilov, Hrus­csov és Hailé Szelasszié be­szédet mondott. EZT ÖNNEK IS TUDNI KELL! Megnyílt az első budapesti Gyorskiszolgáló ILLATSZERBOLT! Óriási választék testápolási-, egészségügyi- és egyéb szakmai cikkekben. Percek alatt figyelmesen, szakszerűen szolgáljuk ki e)M. V., MARX TÉR 8 Keressen fel bennünket szeretettel várjuk! ­ Magyar Nemzet ,Szerda, 1959. július X. N N­agy-Berlin főpolgármesterének nyilatkozata a nyugat-berlini elnökválasztásról Friedrich Ebert, Nagy-Ber­­lin főpolgármestere telefon­­nyilatkozatot adott az Izvesz­tyijának azzal kapcsolatban, hogy a nyugatnémet szövetsé­gi gyűlés Berlinben rendezi meg elnökválasztó ülését. Ezért hangsúlyozza, hogy ez a provokációs akció hozzátar­tozik azokhoz a kísérletekhez, amelyekkel Nyugat-Németor­­szág vezetői el akarják mér­gesíteni a nemzetközi helyze­tet. "Mindent megtenni, hogy ne enyhüljön a nemzetközi fe­szültség , ez az a feladat, amelyet Nyugat-Németország vezető körei és nyugat-berlini csatlósaik maguk elé tűztek­ — állapítja meg a többi kö­zött. E provokáció nehéz hely­zet elé állítja a nyugati kül­ügyminisztereket is, hiszen ép­pen francia kollégájuk volt kénytelen nyíltan beismerni a genfi értekezleten, hogy Ber­lin nyugati szektora nem tar­tozik Németország nyugati zó­nájához. Nyugat-Berlin kivá­lasztása a nyugatnémet szövet­ségi gyűlés céljaira új kísér­let arra, hogy megtorpedózzák a berlini kérdés békés rende­zésének­ lehetőségét Genfben. Nagy-Berlin főpolgármestere cikke végén hangsúlyozza, hogy a német nép mind hatá­rozottabban állást foglal a né­met békeszerződés megkötése, a berlini probléma rendezése mellett. "Békeszerződésre van szükségünk, amely véget vet azoknak a jogoknak, amelyek még mindig — 14 évvel a há­­­ború befejezése után is — ide­gen megszállók birtokában varrnak, azoknak a jogoknak, amelyeket a német nép nem­zeti érdekei, a bék­e és a né­pek biztonsága ellen használ­nak ki.­ Gerhard Danelius, a Szocia­lista Egységpárt nagy-berlini bizottságának titkára hétfőn kijelentette, hogy a bonni szö­vetségi elnöki választások megtartása Nyugat-Berlinben újabb kísérlet a genfi külügy­miniszteri értekezlet megtor­pedózására — jelenti az ADN. Danelius megállapította, hogy Heinrich Lübke, aki Adenauer helyett jelölt az el­nöki tisztségre a CDU, nem a német népnek, hanem a nyu­gat-németországi acélipar és bányabáróknak képviselője. Végül bírálta a Német Szo­ciáldemokrata Pártot, amely a német kérdés megoldására tett javaslatával össze nem egyez­tethető módon támogatja ezt a provokációt a Német Demok­ratikus Köztársasággal szem­ben. Adenauer Berlinbe érkezeit Berlinből jelenti a DPA. Adenauer kancellár kedd dél­ben az amerikai légierő külön repülőgépén Nyugat-Berlinbe érkezett. Vele együtt érkeztek Strauss, Etzel és Würmeling miniszterek, továbbá Krone, a CDU—CSU parlamenti kép­viselőcsoportjának elnöke. Az izlandi választások eredménye Reykjavikból jelenti a Reu­ter. Az Izland szigetén va­sárnap tartott parlamenti vá­lasztások eredményeit hétfő este nyilvánosságra hozták. Eszerint a Függetlenségi Párt 20 mandátumot szerzett, a Haladó Párt 19-et, az izlandi Egységes Szocialista Pártnak (kommunisták) a Munkáspárt balszárnyával alakított Nem­zeti Egység blokkja 7 mandá­tumot, a Munkáspárt (Szo­ciáldemokrata) 6 mandátumot szerzett. Mint ismeretes, a választá­sok előtt Izlandnak munkás­párti kisebbségi kormánya volt, amelyet a Függetlenségi Párt és a Haladó Párt támogatott. Befejeződtek Kuba és az Egyesült Arab Köztársaság gazdasági tárgyalásai Kairóból jelenti az AFP­. Ernesto Cuarrero őrnagy, a jelenleg Kairóban tartózkodó kubai küldöttség vezetője hét­főn este sajtóértekezleten je­lentette be, hogy eredménye­se­n befejeződtek az EAK és Kuba gazdasági és kulturális tárgyalásai. A tárgyalások befejezése után hivatalosan közölték, hogy a két ország kölcsönösen nagykövetségi rangra emeli havanai, illetve kairói diplo­máciai képviseletét. Közölték, m­ég, hogy az Egyesült Arab Köztársaság küldöttsége hamarosan elláto­gat Kubába,­ hogy tanulmá­nyozza kereskedelmi egyez­mény megkötésének lehetősé­geit. Guarraro a sajtóértekezlet végéin kijelentette, hogy kor­mánya most foglalkozik a ku­bai—szovjet kereskedelmi egyezmény megkötésének és a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetőségével. Egyesült Nemzeti Front alakult Irakban Mint az Új Kína hírügynök­ség közli, Bagdadban külön­böző politikai pártok vezetői és más közéleti személyiségek vasárnap este Kasszem minisz­terelnökhöz intézett emlékira­tukban bejelentették egy új Egyesült Nemzeti Front meg­alakítását. Az emlékiratot 126-an írták alá — az Iraki Kommunista Párt, a Nemzeti Demokrata Párt, az Egyesült Demokrati­kus Kurd Párt képviselői, va­lamint az összeg népi és szak­mai szervezetek megbízottai, ismert közéleti személyiségek. Az emlékirat hangoztatja, hogy az új tömegszervezet létrehozói az ország jelenlegi politikai helyzetét megvizsgál­va, szükségesnek találták az egykori Egyesült Nemzeti Front életre keltését és beje­lenti, hogy az újonnan­ alakult szervezet Kasszem miniszter­­elnök vezetésével folytatja majd tevékenységét. Az emlékirat végül rámutat, hogy az imperializmus az utóbbi hónapokban az iraki nép egységének megbontására összpontosította erőfeszítéseit. S ilyen körülmények között fo­kozódott a nép ébersége, meg­növekedett öntudata. Súlyosbodott az izraeli politikai válság Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy az izraeli parla­ment hétfő délután nem szava­zott sem az Izraeli Kommunis­ta Párt bizalmatlansági indít­ványáról, sem pedig a Heruth Pártnak arról a javaslatáról, hogy nyissanak vitát a Nyugat- Németországba szállított izrae­li fegyverek ügyében. A par­lament kedd délután újabb ülést tartott. Az izraeli kormány hétfő délelőtti ülésén elvetette a kormányban, a baloldalt kép­viselő két miniszternek azt a javaslatát, hogy bontsák fel a Ny­ugat-ni­­m­e­t­országgal kötött és nagy felháborodást keltett fegyverszállítási szerződést. A kormány a parlament hét­fő délutáni ülésének befejezése után ismét összeült. Ben Ca­rion ülés közben távozott és az igazságügyminiszterre bízta az elnöklést.­ Mint az AFP jeruzsálemi jelentése kiemeli, a hétfő dél­utáni vitákban súlyosbodott az izraeli politikai válság. A jelentés szerint ma már Ben Gurion miniszterelnök és az Abdut Havoda (baloldali szo­cialista) ellenzéki párt két mi­niszterének erőpróbájáról van szó. Ben Gurion azzal vádolja kormányának két tagját, hogy »nem szolidárisak a kormány­nyal*, mert cáfolják, hogy tu­domásuk lett volna a Nyugat- Németországgal kötött fegy­verszállítási szerződésről. Ben Gurion azt követelte, hogy az Abdut Havada Párt napilapja adjon kielégítő ma­gyarázatot a két miniszter "vi­selkedéséről", de a lap kedden reggel csupán 3 helyzet fejte­getésére szorítkozott. Az Abdul Havada párt egyik szóvivője kijelentette, pártja a fegyverszállítási szer­ződés felbontását nem a par­lamenttől, hanem a parlament külügyi bizottságától akarja kérni. Mint ismeretes, Ben Gurionnak viszont az az állás­pontja, hogy az alkotmány ér­telmében­­a bizottság nem dönthet ebben a kérdésben. Auni­­a Iliiik mögött van A SIERRA MAESTRA TÖRVÉNYE A nyugati sajtó cikkeiből és havanai tudósításaiból úgy lát­szik, hogy Washingtonban meglepetéssel fogadták a ku­bai földreformot. A "meglepő­dés" nem egészen indokolt, hi­szen Fidel Castro már a Batis­­ta-ellenes mozgalom kezdetén bejelentette, hogy a forradalmi felkelés szociális programjá­nak ez az egyik fő pontja. Ennek ellenére, még pár hét­tel ezelőtt is olyan cikkek je­lentek meg a tekintélyes ame­rikai, angol és francia lapok­ban, amelyek kétségbe vonták, hogy Kuba miniszterelnöke végrehajtja a forradalom célkitűzését. Ezek­ szerint Nyugaton nem vették számításba Castrónak azt az 1953-ban mondott be­szédét, amelyben kijelentette: "Azok között, akikre harcunk­ban számítunk, százezer pa­raszt van. Ott élnek és halnak, ott dolgoznak a földeken, ame­lyek nem az övék. Mintegy öt­százezer azoknak a mezőgazda­­sági napszámosoknak a száma, akik nyomorúságos viskókban laknak, évente négy hónapig dolgoznak, a többi hónapban pedig az éhhalállal küzdenek.­ Azóta persze hat év telt el és a jelek szerint Washington­ban nem gondoltak arra, hogy a forradalom győzelme után ilyen hamar sor kerül a szo­ciális tervek megvalósítására. Jellemző az is, hogy a France Observateur és az Aurore "veszélyes kalandnak*,­­pál­­fordulásnak* minősíti a kubai kormány, főként pedig Castro magatartását. A Paris Presse írja: Castro általános megle­petésre új, drákói agrártör­vényt hozott nyilvánosságra, amely főként a külföldi cukor­ültetvényes társaságokat érin­ti.. . Az új törvény valóságos bomba, külpolitikai téren. A New York Times megma­gyarázza, hogy miért jelent "­külpolitikai bombát" a nincstelen­­ kubaiak , földhöz­­juttatásuk. "Az új törvény­­t-­ írja a lap - kétségbeejtette az amerikai cukorgyárosokat, mert elveszítik hatalmas cu­kornád-ültetvényeiket. Az amerikai társaságok óriási la­tifundiumokkal rendelkeznek Kubában. Az Atlantico del Golfo cégnek több mint 350 OQO hold, a Rionda társa­ságnak ugyanannyi a Cuban American és az United Fruit társaságnak valamivel keve­sebb földje van.A Castro tá­madást intézett az amerikai trösztkirály, az United Fruit ellen — írják hatalmas cik­kekben az amerikai lapok. Megkezdődött tehát a kubai forradalom fejlődésének az a szakasza, amelyben a felkelés politikai tanait politikai reali­tásokká változtatják. A földreformot törvénybe iktató ülését a kubai kormány — mintegy jelképesen — a Sierra Maestra hegyeiben tar­totta meg, azon a helyen, ahonnan két és fél évvel ko­rábban a Batista uralmát megdöntő felkelés elindult. Közvetlenül a kormány ülése után jelent meg az elnöki ren­delet, amely országos agrár­­reform-hivatal létesítéséről intézkedett, s vezetőjévé Castro miniszterelnököt ne­vezte ki. Nem lenne helytálló azt gondolni, hogy a törvény meghozataláig nem voltak Ku­bában belső­­politikai harcok, vagy hogy magának a törvény­nek a megvalósítása minden zökkenő nélk­ül megy. Igaz, Kubában nem egyszerűen a latinamerikai forradalmakra jellemző őrségváltás zajlott le, amely legtöbbször nem hoz magával társadalmi és szo­ciális változásokat, hanem pusztán személycserét, a ve­zető erők ugyanazok — a nagyburzsoázia, a földesúri réteg — maradnak. A kubai vál­tozás mélyebb és alapvetőbb, hatalmat a demokratikus és antiimperialista követelések­kel fellépő nemzeti kis- és középburzsoázia vette át, a fegyveres erőt zömmel a pa­rasztok, a mezőgazdasági mun­kások, a városi proletariátus alkotta és alkotja. Nem szorul bizonyításra, hogy ezek a tár­sadalmi rétegek — amelyekre a felkelés támaszkodott — ér­dekeltek a gazdasági átalaku­lás végrehajtásában, és politikai változások keresztülvitelében. A forra­dalmat nem azért kezdemé­nyezték és vitték győzelemre, hogy Batista helyett újabb diktátorjelölt kezébe kerüljön a hatalom. Az államapparátus és a kulcspozíciók megtisztí­tása az ellenforradalmi ele­mektől semmivel sem volt könnyebb, mint maga a dikta­túra megdöntése. Néhány hó­napig tartó átmenet után,­ lé­nyegében februárban — a Castro-kormány megalakulá­sakor kezdődött el a válto­zásoknak az a folyamata, amely nemrég a földreform törvényhez vezetett. Hóna­pokig tartott, amíg a július 26-a mozgalom vezetői kiszo­rították az ideiglenes kor­mányból a megdöntött dikta­túrával szemben álló, de a forradalmi változásokat aka­dályozó politikusokat. A Castro-kormány program­ja Kuba politikai független­ségének és gazdasági önálló­ságának megteremtésére irá­nyul, s ezt a célt szolgálja mindenekelőtt a földreform, továbbá a munkanélküliség felszámolására, az iparosításra tervbe vett intézkedések és a külföldi tőke nagyarányú kor­látozása. A földreform törvény lénye­ge a következő: minden föld­nélküli kubai család hatvan­hat nére földet kaphat az ál­lamtól. Egy földbirtokos leg­feljebb ezer acre (703 kataszt­­rális hold) földdel rendelkez­het, a földbirtokok ezen felüli részét kisajátítják és a föld­nélküli parasztok között szét­osztják. Azok a részvénytár­saságok, amelyeknek részvé­nyesei nem kubai állampol­­gárok­ nem rendelkezhetnek földbirtokkal. Azok a külföldi részvénytársaságok, amelyek­nek jelenleg birtokuk van Kubában, az új törvény kihir­detésétől számított kilenc na­pon belül kötelesek a törvény rendelkezéseinek végrehajtá­sára —­ el kell adniuk­ föld­jüket kubaiaknak — ellenkező esetben a földet elkobozzák. A kisajátítandó földterületek volt tulajdonosai állami ér­tékpapírokat és kötvényeket kapnak ellenértékként, ezek visszafizetésének ideje har­minc év.­­• Ha figyelembe vesszük, hogy a legnagyobb amerikai társa­ságok körülbelül egymillió hektár földdel rendelkeztek Kubában, akkor érthető az a felhördülés, amellyel Wash­ington a földreform hírét fo­gadta. A Time szerint a ku­bai földreform Ssan-Ameri­­kában a legsúlyosabb csapás az amerikai t­­ljére azóta, hogy Mexikó 1938-ban kisajátította a kőolajipart. Kuba politikai pártjai ter­mészetesen nem azonos módon reagálnak a kormány prog­ramjára és a földreformra sem. A két legnagyobb polgá­ri párt közül az egyik, 35 orto­dox párt, támogatja a terve­ket. A Partido Autentico vi­szont óvatos magatartást ta­núsít, "mérsékletre"­ inti a ha­talom birtokosait , ha még nem is határozott formában, de a jelek szerint oppoerciós helyet foglal majd el Kuba po­litikai életében. A Népi Szo­cialista Párt, amelynek töme­gei a forradalom cselekvő ré­szesei voltak,­az első pillanat­tól következetesen támogatja a kormány programját. Azonban nemcsak az orszá­gon kívül, hanem az országon belül is mozgásba jöttek olyan erők, amelyek a földreform végrehajtását akarták meg­akadályozni. A cukorgyárosok és nagybirtokosok 2 500 000 dollárt és tízezer szarvasmar­hát adtak volna a kormány­nak, a törvény módosítása ese­tén. A kormagny elutasította az ajánlatot. A külföldiek pedig megpróbálják kubai állampol­gárok, "strómanok" kezére át­játszani vagyonukat. Az ame­rikai külügyminisztérium pe­dig úgy látszik, a kubai cukor­­behozatal csökkentésével pró­bálja rávenni a Castro-kor­­mányt arra, hogy változtasson elképzelésein. A kubai forra­dalmárokat azonban Washing­ton gazdasági nyomása nem tudja félúton megállítani. S. H.

Next