Magyar Nemzet, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

Szombat, 1959. augusztus 1. A mezőgazdasági vezetők országos tanácskozása az őszi munkákról és a termelőszövetkezetek fejlesztéséről Pénteken a Földművelésügyi Minisztérium vezetői megtár­gyalták a nyári és őszi mező­­gazdasági munkák, valamint a termelőszövetkezeti fejlesztés soron következő feladatait. Magyari András földművelés­ügyi miniszterhelyettes tartott vitaindító előadást. Elmondot­ta, hogy a gépállomások és a tudományos kutatóintézetek munkájukkal, illetve tudomá­nyos eredményeik közreadásá­val hatékony segítséget nyúj­tottak a mezőgazdasági terme­lés fejlesztéséhez. Hangsúlyoz­ta, hogy a gyakori esőzések miatt elhúzódott aratást most már gyorsan be kell fejezni, szorgalmazni kell a behordást és a cséplést. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek cséplés után lehetőleg azonnal osszák ki a tagoknak az egyes csalá­dok egész évi ellátására szük­séges gabonát, azonkívül tarta­lékolj­ák a vetőmagot, a feles­legüket adják át az államnak, hogy a nagyüzemi felárat meg­kapják. Különös gonddal kell foglal­kozniuk a megyék vezetőinek az ősszel kezdő termelőszövet­kezetekkel. Fontos, hogy már a tarlóhántással kezdődjék meg a közös munka, s folytatódjék a takarmányalap megteremté­sével, és az állatállomány el­helyezéséhez szükséges férőhe­lyek megépítésével, ősszel pedig a közös vetéssel. Az állam az idén több mint egymilliárd forinttal segíti a termelőszövetkezetek épí­téseit. Szükséges azonban, hogy az eddigieknél nagyobb mértékben használják ki a kö­zös gazdaságok a helyi erőfor­rásokat, a helyben található, vagy előállítható építési anya­gokat. A vitaindító előadást több szakember hozzászólásával vi­ta követte. Megkezdődtek a Petőfi-ünnepségek Kiskőrösön Petőfi Sándor halálának 110. évfordulójáról több napon át tartó ünnepségsorozattal em­lékezik meg a költő szűkebb szülőhazája. Az ünnepségekre Bem József szülővárosából, a lengyelországi Tarnowból hat­tagú küldöttség érkezett Ki­­szala Czeslaw, a Lengyel Egyesült Munkáspárt tarnowi bizottsága első titkárának ve­zetésével. Pénteken Kiskőrösön, a köl­tő szülőháza közelében felál­lított szobornál, bensőséges ün­nepség keretében helyezték el a kegyelet koszorúit, majd Miklós Róbert, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum tudományos főmunkatársa emlékezett meg az évforduló jelentőségéről. Ezután a több száz főnyi ün­neplő közönség megtekintette a Petőfi—Ady—József Attila irodalmi vándorkiállítást. Szombaton neves előadómű­vészek irodalmi esten tolmá­csolják Petőfi legszebb költe­ményeit. A Petőfi-ünnepségek sora vasárnap nagyszabású békenagygyűléssel zárul. Országszerte javítják a termelőszövetkezeti községek egészségügyi ellátását A termelőszövetkezeti moz­galom kiszélesedésével jelen­tősen nőtt az orvosi ellátásra jogosult mezőgazdasági dolgo­zók száma. Győr-Sopron me­gyében a falusi körzeteket a meglevő orvosi gárda kielégí­tően el tudja látni. Csupán az ötezernél több lakosú községek rendelőiben van még zsúfolt­ság. A betegek jobb ellátása érdekében több mint nyolc­százra növelték a szakrende­lések napi óraszámát, a ren­delőintézeti hálózat bővítésé­vel pedig a jövőben még to­vább javítják a helyzetet. Ka­puvárott a jövő év tavaszán adják át rendeltetésének a negyvenágyas új sebészeti osztályt. A Hajdúság termelőszövet­kezeti községeiben az egész­ségügyi középkáderek hiányá­nak enyhítésére házi beteg­ápolókat képeznek ki. Bács- Kiskun megyében ősszel har­minc most végzett orvos kezdi meg a munkát. Tolna megye termelőszövetkezeteinek egész­ségügyi patronálását Buda­pest XI. és XII. kerületének intézményei vállalták. Szakemberek ankétja a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián Mintegy száz fiatal szakem­ber ült össze pénteken a Deb­receni Mezőgazdasági Akadé­mián, hogy tapasztalataikról beszámoljanak és a tanárok, kutatók segítségét kérjék a gyakorlati munkákhoz. A tanácskozáson felszó­lalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja is. Elmondotta, hogy amíg a Horthy-rendszer huszonöt éve alatt összesen 8500 fiatal vég­zett mezőgazdasági főiskolát Magyarországon, addig a fel­­szabadulás óta 8188 szakember nyert felsőfokú tanintézmé­nyekben kiképzést. A mező­gazdasági középiskolát végzet­tek tekintetében még inkább javult a helyzet. Jelentős fej­lődést értünk el tehát a szak­képzés számszerű növekedésé­ben, de ennél még fontosabb­nak kell tekinteni a fejlődés osztálytartalmának megválto­zását. Jelenleg a mezőgazdaságban 21 000 olyan munkakör van, ahol felsőfokú képzettséggel rendelkező szakembernek kel­lene dolgozni, a valóságban azonban csak ennek 41,3 szá­zalékában dolgozik egyetemet és főiskolát végzett vezető. Különösen megnőttek az igé­nyek a termelőszövetkezetek gyorsütemű fejlődése eredmé­nyeképpen. Arra törekszünk — mondotta —, hogy lehetőleg nem is olyan sok idő múlva minden 1000—1500 hold szán­tóra jusson egy főiskolát vég­zett szakember. Nem javult kielégítően a vendéglátóipar kulturáltsága Ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság pénteken ülést tartott, amelyen megvitatta és elfogadta a vendéglátóiparban lefolytatott országos vizsgá­latról készült összefoglaló je­lentést. A KNEB megállapította, hogy bár a ve­ndéglátóipari há­lózat számszerűen fejlődött, nem javult kielégítően a ven­déglátóipar kulturáltsága. Nem elég hatékony a fogyasztók ér­dekvédelme, s a jelenlegi el­számolási rendszer — amely nyereségként könyveli el a lel­tártöbbletet — akadályozza, hogy a vendéglátó üzemek ve­zetői határozottan fellépjenek a fogyasztók megkárosítóival szemben. A vendéglátóipari forgalom általános növekedé­sén belül igen kis mértékben fejlődött az ételkiszolgálás; a vendéglátó vállalatok ma még jobbára szórakozó és italáru­sító helyek, nem segítik elő kielégítően a háztartási mun­ka megkönnyítését. Madar Nemzet Kulturális l­evél Bécsiből a fesztivál művészeti eseményeiről, a magyar gálaestről és egyebekről . Kulturális esemény Bécs­­ben, a VII. Világifjúsági Ta­lálkozón többféle van. Elő­ször is a hivatalos: ezeket a műsorokat a különböző dele­gációk ünnepi gálaestjeinek nevezik, naponta jut belőlük tíz, néha tizenöt is, a VIT tíz napja alatt tehát száznál is több. Egyik jellemzőjük, hogy egy nép kulturális és művé­szeti életéről magas színvo­nalú, átfogó képet nyújtanak, a másik pedig az, hogy napok­kal előbb elkapkodják rá a jegyeket. A kulturális rendezvények másik formája a félhivatalos. Ezek nemzetközi műsorok, nyolc—tíz küldöttség­ művé­szei állítják össze, s adják elő rendszerint szabadtéri szín­padokon. Szerepelnek a fesz­tivál négy nyelven kinyomta­tott programjában , viszont jegyeket nem adnak ki, sza­bad a belépés és ennek követ­keztében legény legyen a tal­pán, aki ilyen előadásra be­jut, annyi az érdeklődő. A művészeti bemutató har­madik és egyben leggyako­ribb formája nélkülöz minden hivatalos jelleget. Egy ilyen műsor születhetik például a következőképp: afrikai dele­gátusok egy csoportja rója a bécsi utcákat, nézelődnek, be­szélgetnek, jelvényeket cserél­nek, barátkoznak. Az ope­ra előtt megállnak, a csoport egyik tagja, egy szénfekete, hullámos hajú szenegáli tán­colni kezd. Három perc múl­va vele táncol az egész cso­port, öt perc múlva már leg­alább százan vannak, és vagy háromszázan a kíváncsi ér­deklődők. Ez a rögtönzött mű­sor addig tart, ameddig for­galmi akadály nem keletkezik a Ringen, mert akkor egy ud­varias bécsi rendőr megkéri a táncolókat,­ hogy menjenek át egy mellékutcába.­­ A kulturális rendezvények mindhárom formája igen nép­szerű Bécsben, ezrek és ezrek látogatják. Zsúfolt ház előtt játszott csütörtök este a ma­gyar VIT-delegáció művész­különítménye is a Raimund­­theaterben, Bécs egyik leg­szebb színházában. A régi mű­vészbabona, hogy rosszul sike­rült főpróba után biztos a si­ker, a magyar gálaesten is be­vált. Az est­e főpróbáját­ Bu­dapesten néhány hete elmosta az eső, most pedig még a vártnál is jóval több tapsot kapott a magyar művészdele­gáció, a jól összeválogatott, sokszínű műsor. A műsornak az a része, amellyel még otthon megis­merkedtünk, itt is kitűnően sikerült. A régi fesztiválokra emlékeztető előkép, Kolonich János, Mészáros Sándor és Komlóssy Erzsébet énekmű­vészete, Balassa Tamás zene­karának táncmuzsikája igen nagy tetszést aratott a szék­sorokban — és a lépcsőkön, ahol legalább még százan ül­tek. A program második felé­ben — amelyet a pesti közön­ség annak idején nem látha­tott — az Állami Népi Együt­tes tánckara és a Rajkó-zene­kar lépett fel. A táncosok Rá­bai háromugrós táncával, Csenky—Rábai tüzes cigány­táncával és a ragyogó Ecseri lakodalmassal fergeteges si­kert arattak. A rajkók Liszt II. magyar rapszódiáját adták elő — és nem akarta őket le­engedni a közönség. A zenekar gyerekprímása, Varga Jenő né­hány perc alatt meghódította Bécset. De a magyar gálaest leg­nagyobb sikerét és ezzel együtt az egyik legnépszerűbb magyar VIT-küldött címét Ráthonyi Róbert mondhatja magáénak. Ráthonyi naponta átlag háromszor lép fel, négy órát alszik, és eddig harminc­szor énekelte el a »Jaj ci­cáit. Az övé a legnagyobb jelvény- és kendőgyűjtemény és már Bécsben is csakúgy egyszerűen Robinak hívják. — Robi... Honthy Han­na ... — ölelte őt a magyar gálaesten a szovjet VIT-kül­döttség egyik tagja. — Látta­lak Moszkvában és Budapes­ten is a Csárdáskirálynőben — magyarázta lelkes kedvesség­gel. — Nagyon boldog vagyok, hogy eljöhettem erre a feszti­válra Bécsbe — mondja Rá­thonyi Róbert. — Igen nagy verseny folyik itt a kulturális küldöttségek között, rendkí­vül magas a műsorok színvo­nala. Amit sajnálok, az, hogy Nyugaton haldoklik az ope­rett. Még Bécsben is csak Strauss, Lehár és Kálmán Im­re jelenti a műfajt. Alig hit­ték el, hogy nálunk évente hat—nyolc új magyar operet­tet is bemutatunk. Bécsben az utóbbi években csak egy-egy új operett kerül színpadra — s azt sem játszották tovább hét—nyolc napinál. Aminek viszont nagyon örülök: a mi sikerünk, és persze a saját sikerem. De amikor nekem tapsolnak, mindig azt érzem, hogy az egész Fővárosi Ope­rettszínháznak szól az ünnep­lés ... A fesztivál művészeti ver­senyei — a részvevők nagy száma miatt — jórészt még mindig a selejtezőknél tarta­nak. A magyar művészek kö­zül eddig még csak hárman, Bohr László oboaművész, Ko­vács Béla klarinétművész és Antal Imre zongoraművész ju­tott döntőbe. A többiek még vagy a zsűri döntését, vagy a fellépést várják — az erős mezőny miatt egyáltalán nem titkolt izgalommal.­ A VIT-rendezvények egyik leglátogatottabb helye a Mes­­sepalastban megnyílt nem­zetközi képzőművész-, ipar­művész- és fotóművészeti ki­állítás. A kiállításon harminc­­három ország fiatal művé­szeinek mintegy ezerötszáz munkáját mutatják be. A ké­pek és szobrok nagy többsé­ge világos és határozott esz­közökkel mutatja meg, ho­gyan élnek a mai emberek szerte a világon. A különbö­ző formák, eszközök egymás­­mellettisége érdekes összbe­nyomást nyújt a látogató szá­mára, akit elsősorban a há­borúellenes művek bátor, nemegyszer megrendítő ereje ragad meg. A kiállításon nagy súllyal szerepel a népművészet és a népművészetre támasz­kodó realista kép- és szobor­anyag. Kedves színfoltjai a képzőművész seregszemlének a gyermekművészek képei — közülük elsősorban a kínai, iraki és kanadai gyerekek munkái. A fesztiválon részt vevő fiatal művészek a Messe­­palastban vitákat is rendeztek a művészi munka különböző időszerű kérdéseiről. Bécs évszázadok óta a mű­vészetek, a kultúra városa. De hogy most, a hetedik béke­fesztivál napjaiban a világ több mint száz országából ösz­­szesereglett művészek törekvé­sei ilyen nagy visszhangra ta­láltak, nemcsak egyszerűen az évszázados kulturális hagyo­mányoknak köszönhető, hanem talán sokkalta inkább annak, hogy a fesztiválon részt vevő művészek és művek az oszt­rák nép által is annyira óhaj­tott béke gondolatát szolgál­ják. Bécs, július 31. Kocsis Tamás VIT-EMLÉK Nyolc évvel ezelőtt tudó­sítottam a berlini VIT-ről. Gyönyörűen ragyogott az augusztusi reggel, napfény­ben fürdött a Ferihegyi re­pülőtér, napfény csillogott a repülőgép szárnyán, nap­fény volt az egész világ. A berlini gépen csupa fiatal újságíró utazott. Románok, bolgárok, arabok, és ki tud­ná már felsorolni, milyen nemzetbeliek. De mind a VIT-re. A hangszóró közöl­te, hogy indul a prága— berlini járat, a motor fel­búgott és mi szálltunk, száll­tunk a vakító ég felé . Élveztük a repülés örö­mét, az alattunk térképpé váló tájat, a csésze teát, amelyet a mosolygó légi ki­­sérőnő hozott és ekkor ... ekkor váratlanul elsötéte­dett minden. Az ablakon kívül szürkés-fekete go­­molygó köd. A gépben meggyújtották a villany­lámpákat, a figyelmeztető táblán felvillantak a betűk: ».Mindenki szíjazza be ma­gát*. És kezdődött a tánc. Az utasfülke elejében pö­rögni kezdtek a bőrönd­jeink, a derekunkra erősí­tett öv megfeszült, éreztük, amint a szárnyak billegve keresik az egyensúlyt, a gyomrunkon szakadatlanul éreztük a légzsákok okozta zuhanások és gyors emel­kedések hatását... És köz­ben száz és száz villám kor­bácsolta a viharfelhőt, mint­ha arany­labdák pörögtek volna körülöttünk és félel­mes aranyszálak kötözték volna össze az eget a föld­del... — Nem kell félni — mondta ifjú és karcsú légi­kísérőnőnk —, nem kell fél­ni — ismételgette franciául, németül, románul, oroszul. — Nem ettől — egyáltalán nem kell félni — és köz­ben a szája széle fehér volt és remegett. — Akkor maga se féljen, kisasszony — mondta ked­vesen egy bolgár fiú —, ha­nem üljön le, szíjazza be magát... és, tudja mit, amíg a vihar elmúlik, mi majd énekelünk magá­nak. .. — Helyes, üljön közénk — hangzott mindenfelől és a bolgár fiú már kezdte is az éneket. A szövegből nem értettünk semmit, — de a dallam... A második tak­tusnál már felkapta min­denki és szépen, vagy hami­san, de lelkesen és a maga anyanyelvén énekelte min­denki a DIVSZ-indulót: »Egy a jelszónk, a béke ...* — És a gép, mintha csak a dal szárnyai is emelték vol­na, emelkedett, egyre emel­kedett felfelé. Néhány perc múlva újra a vakító kék­ségben repültünk — a fé­lelmes viharfelhő gomolyog­va, ágaskodva alattunk ma­radt. Prágában csehszlovák kol­légák szálltak be hozzánk. Az ég felhőtlen volt, barát­ságosan kék selyme, mint a béke zászlaja. De mi már nem tudtuk abbahagyni az éneket. Részegek voltunk a repüléstől, az egymás iránt érzett barátságtól, attól, hogy élni szép és fiatalok vagyunk. Énekeltünk, szorongattuk egymás kezét, jelvényt cse­réltünk .­­ ! Az emberben a fogalmak­hoz képek kapcsolódnak. Ha azt mondom: tavasz, —• virágzó ágat látok, friss füvet, bárányfelhőket. Ha azt mondom: iskola: zöld padokat, fekete táblát, kré­tát és szivacsot a tábla mel­lett. Ha azt mondom: VIT, — büszke repülőgépet, ra­gyogó kék eget, és éneklő, boldog fiúkat és lányokat. Fehér Klára A szocialista országok fiataljainak találkozója­­ a bécsi VIT-en A szocialista országok VIT-en részt vevő fiataljai péntek délelőtt a bécsi Colle­­gium Hungaricum helyiségei­ben találkoztak. A több mint háromórás beszélgetést, ismer­kedést és szórakozást Komó­csin Zoltán, a magyar feszti­váldelegáció vezetője nyitot­ta meg, majd a szovjet, a kí­nai, a csehszlovák és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság küldöttségeinek vezetői üdvözölték a megjelenteket. A találkozó műsorában a többi között szovjet, kínai, lengyel, német és magyar művészek léptek fel. Magyar—amerikai baráti találkozó A magyar VIT-küldöttség pénteken a »Leányfalu« vízi­busz fedélzetén vend­égül lát­ta az Amerikai Egyesült Ál­lamok küldötteit. A két nem­zet fiataljai a többórás dunai sétahajózás során tájékoztat­ták egymást helyzetükről, életkörülményeikről és a béke megvédéséért kifejtett tevé­kenységükről. Mindkét kül­döttség bemutatta kulturális műsorának jellegzetes szá­mait, majd emléktárgyakkal ajándékozták meg egymást Békefelvonulást és békeünnepséget tartanak Bécsben szombaton találkozó részvevői este fél kilenckor békeünnepséget tar­tanak a Hofburg udvarán. Az ünnepség emelvényét Picasso alkotásának tizennégy négy­zetméternyire felnagyított má­sa díszíti. A mester a VII. VIT-nek ajánlotta e művét, amely a világ különböző nem­zetiségű fiataljainak menete­lését ábrázolja a szebb, békés jövő felé. Az ünnepség fény­pontja Paul Robeson fellépé­se lesz. A nagyszabású békeünnep­ség előtt a VIT-en részt vevő több mint százhúsz országból egybesereglett küldöttek és az osztrák fiatalok tízezrei békefelvonulást tartanak a Ringen. A VII. VIT-nek szombaton újabb nagy eseménye lesz. A HÍREK A VIT-RÓL A Bécsben tartózkodó Ber­­nal professzor a VIT részve­vőihez felhívást intézett, amelyben hangsúlyozta:­­ önöknek kell gondoskodniuk arról, hogy a tudomány ered­ményeit ne háborúkra és pusz­tításra, hanem a kultúra és az emberi jólét fejlesztésére hasz­nálják fel.­ Az algériai VIT-küldöttség nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az osztrák ha­tóságoknak azt a rendelkezé­sét, hogy az algériai delegáció nem vehet részt Algéria nem­zeti zászlaja alatt a VII. VIT-en. Az algériai küldött­ség ugyanakkor soha nem fog megfeledkezni a világ szabad­ságszerető ifjúságának nagy­szerű cselekedetéről, arról a határozatról, hogy az algériai ifjúság iránt érzett szolidaritás jeléül egyetlen ország kül­döttsége sem bontotta ki nem­zeti lobogóját. A VII. VIT vezetősége táv­iratot kapott Charlie Chaplin­től, a világhírű filmművész­től. Chaplin sajnálkozását fe­jezte ki, hogy nagy elfoglaltsá­ga miatt nem vehet részt sze­mélyesen a találkozón, majd üdvözletét és jókívánságait küldte a fesztivál részvevői­nek. ____

Next