Magyar Nemzet, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
2_ De Gaulle algériai útjáról visszaérkezett Párizsba Párizsból jelenti az MTI. De Gaulle francia köztársasági elnök vasárnap befejezte négynapos algériai körútját és az esti órákban visszaérkezett Párizsba. Egyes vélemények szerint — írja az AP — a francia államfő algériai útjának az volt a tulajdonképpeni célja, hogykipuhatolja ez ott állomásozó francia hadsereg hangulatát*. Az AP szerint erre azért volt szükség, mert de Gaulle az Eisenhower elnökkel folytatandó megbeszélései után majd “újszerűen igyekszik megközelíteni* az algériai kérdést. Ez a lépése időben egybeesik az ENSZ közgyűlés újabb ülésszakának megnyitásával, hogy “kifogja a szelet az ázsiai, illetve arab országok vitorlájából". Ezek az országok szorgalmazzák ugyanis az algériai probléma megvitatását az ENSZ-közgyűlés szeptemberben kezdődő ülésszakán. Az AFP kiemeli, hogy de Gaulle algériai körútján, amelyet helikopterrel tett meg egyetlen nagyobb várost sem érintett. Londoni tüntetés a francia atomrobbantási tervek ellen Londonból jelenti a Reuter. A londoni Trafalgar téren vasárnap mintegy kétezer ember részvételével tiltakozó gyűlést tartottak a tervezett szaharai francia atomfegyverkísérlet ellen. A gyűlést a nukleáris fegyverek ellen küzdő akcióbizottság szervezte. A tiltakozó gyűlés szónokai hangoztatták, hogy az akcióbizottság és az afrikai szervezetek bizottságának tagjai, ha kell, készek életüket is áldozni a szaharai atomrobbantás tervének megakadályozásáért. Az akcióbizottság titkára lelkes éljenzés közepette jelentette be, hogy a bizottság tagjainak csoportja a helyszínen készül tiltakozni a szaharai atomrobbantás ellen. John Collins, a Szent Pál székesegyház kanonokja élesen elítélte de Gaulle "esztelen tervét" és megígérte, hogy minden tőle telhetőt elkövet a francia nép tiltakozásának támogatására. Laoszi katonai küldöttség titkos tárgyalásokat folytat a csangkajsekistákkal Moszkvából jelenti a TASZSZ. A közvélemény széles rétegei előtt ismeretessé vált tények megcáfolhatatlanul bizonyítják — írja a Pravda —, hogy az amerikai imperialista körök — miközben szavakban békét és a helyzet normalizálását" kívánják Laoszban — tulajdonképpen mindenképpen ■fokozzák a feszültséget a világnak e részében, felhasználva a szolgálatukban álló sötét erőket. Az Egyesült Államok a napokban elhatározta, hogy nyíltan sürgős katonai segítséget nyújt a laoszi reakciós kormányköröknek, amelyek polgárháborút idéztek fel az országban. A Reuter-Iroda hivatalosan közölte, hogy a határozat nyomán csangkaj- Lékista szállítórepüőj Ssiekin-1) dúltak Laoszba, fedélzetükön amerikai fegyverekkel és had- felszereléssel. Japán sajtójelentések szerint Tajvan szigetén laoszi katonai küldöttség titkos tárgyalásokat folytat arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok irányításával katonai együttműködésre lép a csangkajsekistákkal. E titkos tárgyalásokat megelőzték a laoszi megbízottaknak az agresszív SEATO-tömb részvevőivel, köztük Thaifölddel folytatott tárgyalásai. Az indokínai háború felidézésének bűnös céljára felhasználják a dél-vietnami hatóságok szolgálatait is. Dél-Vietnam készségesen rendelkezésre bocsátotta tengeri kikötőit és szárazföldi útvonalait a laoszi királyi hadsereg fegyverekkel és hadianyaggal való ellátásához. Az amerikai imperialisták nyílt beavatkozása Laosz belső ügyeibe, komolyan kiélezte a helyzetet a világ e részében — állapítja meg a cikkíró. Pekingi TASZSZ jelentés szerint a Dagong Bao című kínai lap kommentálja az Egyesült Államok kormányának azt a döntését, amelynek értelmében “rendkívüli segélyt" nyújt a laoszi kormánynak. A kínai lap rámutat, hogy e katonai segély. Célja Kananikone csapatai létszámának növelése a laoszi polgárháború kiszélesítése végett. Az Egyesült Államok a támadó jellegű SEATO-t Laosz ügyeibe való beavatkozásra akarja felhasználni, ugyanakkor megkísérli, hogy Laoszt bevonja e támadó tömbbe és amerikai katonai támaszponttá építse ki. A lap szerint az Egyesült Államok megtette az előkészületeket, hogy délvietnami, thaiföldi és más SEATO-csapatokat szállítson Laoszba. Felháborodás Brazíliában az amerikai nagykövet beavatkozása miatt Montevideóból jelenti a TASZSZ. A brazil sajtó és az ország közvéleménye élénken tárgyalja John Cabot amerikai nagykövet legutóbbi nyilatkozatait, amelyek beavatkozást jelentenek az ország belügyeibe. Mint a Novos Rumos című lap közli, Cabot beszédeiben »arra kérte« a brazil kormányt, hogy tegye meg a “Szükséges" intézkedéseket az Egyesült Államok brazíliai tőkebefektetéseinek védelmére. Az amerikai nagykövet megbízólevelének átadása után — írja a Novos Rumos — azonnal megmutatta, hogy “országának trösztjeit és monopóliumait képviseli és az amerikai külügyminisztérium imperialista külpolitikáját igyekszik Latin-Amerikában is megvalósítani". A Semanario szerint az Egyesült Államok “továbbra is úgy bánik Brazíliával, mintha az függő ország lenne, népe pedig nem ért volna meg az önállóságra". Brazília Nemzeti Frontja az ország belügyeibe való beavatkozásnak tekinti az amerikai nagykövet nyilatkozatait. Rio Grande Do Sul állam képviselői tiltakozó táviratot küldtek az amerikai nagykövetnek. A brazil diákok szövetségének nyilatkozata megállapítja, hogy Cabot kijelentései nyíltan megsértik a diplomáciai élet szabályait és Brazília függetlenségét. Az etiópiai császár világkörüli útjáról Addisz Abebából jelenti az AFP. I. Hailé Szelasszié etiópiai császár rádióbeszédben méltattaa Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az EAK- ban és néhány más államban tett látogatásának jelentőségét. Ezek a látogatások — mondotta a császár — módot adtak Etiópia nemzetközi kapcsolatainak megerősítésére és olyan hitelek szerzésére, amelyek segítik az ország gazdasági fejlesztési terveinek végrehajtását. Hailé Szelasszié kijelentette, hogy Etiópia külpolitikája továbbra is az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelvein és azokon a nyilatkozatokon alapul, amelyeket a bandungi és az akkrai értekezlet hagyott jóvá. A Reuter híre szerint Szelasszié etiópiai uralkodó üdvözölte Eisenhower és Hruscsov közeli találkozóját is. “Moszkvában tett legutóbbi utunk után örömmel hallottuk, hogy Hruscsov és Eisenhower találkozik egymással. Reméljük, e találkozó megszünteti a veszélyes helyzetet.« Mongol párt- és kormányküldöttség Hanoiban Hanoiból jelenti az Új Kína. A Vietnami Dolgozók Pártjának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására vasárnap mongol párt- és kormányküldöttség érkezett Hanoiba. A küldöttséget Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának elnöke vezeti. « Magyar Nemzet A szlovák nemzeti felkelés évfordulójának ünneplése Besztercebányáról jeleníti az MTI. A szlovák nemzeti felkelés 15. évfordulójának ünnepségei keretében vasárnap délelőtt több mint százezer ember részvételével nagygyűlés volt Besztercebánya főterén. K. Badlek, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a nagygyűlés szónoka méltatta a szlovák nemzeti felkelés történelmi jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia megszállásának legsötétebb éveiben egyedül a kommunista párt mutatta meg a szabadsághoz vezető utat, a kommunisták szervezték meg a nemzeti felkelést. Bacilek ezután Szlovákia gazdasági és kulturális felvirágzásáról beszélt. A szlovák ipar a felszabadulás óta 215 új üzemmel gyarapodott, 143 gyárat pedig korszerűsítettek és kibővítettek. Az ipar termelése a háború előttinek csaknem nyolcszorosára növekedett. Az elkövetkező évek legnagyobb építkezése a kelet-szlovákiai kohászati kombinát lesz. Ennek elkészülte után Csehszlovákia évi acéltermelése eléri a tízmillió tonnát, az egy lakosra jutó termelésben pedig az elsők között lesz a világon. Az olasz rendőrség önkénye Csangkajsekista provokáció a torinói főiskolai világbajnokságon Tornából jelenti az MTI. Ismeretes, hogy a torinói főiskolai világbajnokság nemzetközi rendezőbizottsága a Kínai Népköztársaság sportolóit ismerte el Kína képviselőinek, azzal a teljesen helytálló indokolással, hogy Tajvan szigetén nincsenek főiskolák és így főiskolai sportolók sincsenek. A Kínai Népköztársaság sportolói kisebb huzavona után megkapták az olasz vízumot. A kínai sportolókat Torinóban igen szívélyesen fogadták. Ennek láttára a csangkajsekiszták római diplomáciai képviselői aknamunkába kezdtek. El is érték, hogy a torinói rendőrség a pályaudvar előtti téren a részvevő országok zászlói közül eltávolította a Kínai Népköztársaság lobogóját. A főiskolai világbajnokság nemzetközi felügyelő- és döntőbizottsága azonnal összeült. A bizottság keleti és nyugati tagjai, az olaszokat is beleértve, egyhangúan tiltakoztak a rendőrség illetéktelen és jogtalan beavatkozása ellen és úgy döntöttek, ha a Kínai Népköztársaság zászlaja nem maradhat az árbocon, akkor bevonják valamennyi részvevő ország zászlaját. Vasárnap hajnalban Schleimer, a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség svájci elnöke és Jaroszlav Silhavy, a Nemzetközi Diákszövetség sporttanácsának titkára és a bizottság többi tagja személyesen végrehajtotta a döntést és bevonta a zászlókat. A rendőrség ezt nem akadályozta meg, de elvette Schleimer és Silhavy útlevelét és további eljárással fenyegette meg őket. A vasárnap reggeli torinói sajtó pártkülönbség nélkül elítéli a botrányt. A nagy sportesemény részvevői felháborodással tárgyalják a rendőrség önkényes akcióját. Vasárnap megnyílt a lipcsei vásár Heinrich Rau beszéde Lipcséből jelenti a TASZSZ: Vasárnap megnyílt a lipcsei őszi nemzetközi vásár. Megnyitó beszédében Heinrich Rau, az NDK kül- és belnémet kereskedelmi minisztere hangoztatta, hogy a NémetDemokratikus Köztársaság változatlanul követeli a nyugat-berlini megszállási státus megszüntetését. A továbbiakban egyéb nemzetközi kérdésekkel is foglalkozott és kiemelte: jóllehet a genfi külügyminiszteri értekezlet hozzájárult a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a tapasztalható enyhülés még nem jelenti azt, mintha a békét fenyegető veszély megszűnt volna. Elsősorban Nyugat-Németország gyorsított atomfegyverkezése és a német militaristák agreszszív politikája következtében fenyegeti veszély. Heinrich Rau kiemelte a két rendszer békés gazdasági versenyének jelentőségét. A szocialista államok — mondta — jelentősen növelték ipari termelésüket és hatalmas sikereket értek el a tőkés országokkal folytatott békés versenyben. A Német Demokratikus Köztársaság legfontosabb gazdasági feladata, hogy bebizonyítsa a szocialista rendszer fölényét az első munkásparaszt német államban a nyugat-németországi tőkésrendszer fölött és hogy 1961-ig elérje vagy felülmúlja Nyugat-Németországot a fontosabb élelmicikkek és közszükségleti cikkek egy lakosra számított fogyasztásában. A moszkvai amerikai kiállítás vezetőjének nyilatkozata Moszkvából jelenti a TASZSZ. Abból az alkalomból, hogy véget ér a Moszkvában rendezett amerikai kiállítás, a Szovjetszkaja Rosszija tudósítója feltette a kérdést Karold MacClellannak: véleménye szerint sikere volt-e a kiállításnak. — Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni — felelte a vezérigazgató. — El kell ismerni, hogy sok látogatótól hallottuk ugyanazt a szemrehányást: kevés az olyan kiállítási tárgy, amely az amerikai ipar, technika és tudomány feledését szemlélteti. Ezzel az észrevétellel szemben nehéz bármit is felhozni. — Ha még egy évet vagy akárcsak három hónapot adnának nekem, sok mindent megváltoztatnék a kiállításon — mondotta MacClellan. Arról szólva, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a szovjet embereknek az Egyesült Államok és az amerikaiak iránt táplált érzelmeiről, a vezérigazgató kijelentette, hogy a moszkvaiak meleg érzelmekkel viseltetnek az amerikai nép iránt. A moszkvaiak igen kíváncsiak és véleményalkotásukban néha szigorúak. Bárhogy áll is a dolog, a kiállítások kölcsönös megrendezése fontos szakasz volt a szovjet—amerikai együttműködés kialakításában — mondotta. Kétezer magyar víziturbina külföldön A Ganz-gyár csaknem száz évvel ezelőtt készítette el első víziturbináját és azóta 21 országba mintegy 2000 turbinát szállított. A hazai szakemberek a közelmúltban is több vízierőmű építését fejezték be külföldön. A KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat az utóbbi években 60 hidrogenerátor szállítására kötött szerződést. Jelenleg 19 turbionegységre van .Ke 3 ., 1959. szeptember 1. Runika hüffe mögött van A „NAGY PÁRBESZÉD” ÉS AZ AMERIKAI VÁLASZTÁSI HARC Minden, ami napjainkban a nemzetközi politikában történik, valamilyen módon összefügg a küszöbönálló Hruscsov —Eisenhower megbeszélésekkel és általában a két legnagyobb világhatalom közvetlen, legmagasabb szintű kapcsolatfelvételével. Az egyes országok külpolitikáját érintő kérdéseket tekintve ez a kapcsolat nyilvánvaló — a belpolitikai fejlődés problémáit tekintve azonban a dolog természeténél fogva némileg háttérbe szorul. Az összefüggés azonban megvan és eleven. Különösen érezhető ez természetesen az Egyesült Államokban, amely a “nagy párbeszéd" egyik részvevője. A szovjet—amerikai megbeszélések az amerikai belpolitikai életet is mozgásba hozták és rendkívül figyelemre méltó sok szempontból új áramlatok figyelhetők meg. Nem szabad elfelejteni, hogy alig több, mint egy esztendővel a Hruscsov-látogatás után az Egyesült Államokban elnökválasztások lesznek, s a választási harc első csatái már ezekben a hetekben is javában folynak. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire árnyalatiak e különbségek döntő kérdésekben a republikánus és a demokrata párt politikája között — a küzdelem tényleges. Hiszen az elnökválasztás »érségváltást,« jelent a hatalom apparátusában és a részvevők számára a politika hasonlósága mellett sem közömbös, hogy ki ül a legfontosabb íróasztaloknál. Az amerikai politikai történet arról tanúskodik, hogy immár két évtizede hagyományosan demokrata többség van az országban és az elnökválasztást a republikánusok csak akkor nyerhetik meg, ha rendkívül tekintélyes,,és széles, köbben népszerű "elnökjelöltet tudnak találni. A republikánus “gépezet" embere általában nem igen viheti győzelemre ezt a nagytőkével deklaráltabban és nyíltabban összefonódott pártot. Jól mutatta ezt Truman 1948-as győzelme a republikánusok minden pénzével és befolyásával támogatott Dewey ellen. S mutatja ma, hogy Nixon alelnök, akit a legvalószínűbb republikánus jelöltnek tekintenek, a Gallup közvéleménykutatás szerint, még most, a népszerűségét erősen fokozó moszkvai út után is 52:48 arányban “vesztésre áll" Kennedy szenátorral, az egyik népszerűbb demokrata aspiránssal szemben. Eisenhower, akinek a személye 1952-ben és 1956-ban biztosította a győzelmet a republikánusok számára , nem indulhat. Az átfogó programmal egyébként nem rendelkező republikánus pártnak ilyenformán átütő személyiség híján átütő politikai akcióra volt szüksége. Nem vitás, hogy ez a tényező szerepet játszott a Hruscsov-látogatás létrejöttében. Eltekintve most e látogatás elsőrendűen nemzetközi jelentőségétől , az amerikai belpolitika szempontjából a látogatás megfelel a republikánus párt általános érdekeinek. Lehetőséget ad arra, hogy a republikánus “gépezet" 1960- ban a béke, a feszültség enyhítésének az amerikai tömegek előtt is rendkívül népszerű jelszavával vonuljon a választási küzdelembe. Rendkívül érdekes, hogy a belső kötélhúzás logikája szerint a demokrata politikának ebben a helyzetben frontot kellett váltania. Miután az Eisenhower—Hruscsov párbeszéd légkörében kellett kidolgozniuk saját külpolitikai álláspontjukat, s miután a párbeszéd sikere belpolitikáiig gyengíti őket — jobbról támadják a meghívást és a látogatás »veszélyeire« figyelmeztetnek. Ennek a következménye, hogy a Hruscsov látogatás elleni legdurvább támadások demokrata politikusok — mint Truman volt elnök, vagy Dodd szenátor — nevéhez fűződnek. Sőt, a republikánusoknál sokkal hajlékonyabb, a Demokrata Párt intellektuális magvához tartozó politikusok, mint Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, vagy az előbb említett Kennedy is rendkívül óvatosan és csaknem hűvösen foglalnak állást. Tipikus eset az is, hogy a demokraták mögött álló legnagyobb szervezeti erő, az AFLACIO szakszervezeti szövetség végrehajtó tanácsa a látogatás "el nem ismerése" mellett szavazott. Mindez jelzi, hogy a látogatás mögött rejlő belpolitikai motívumok hatására a belső frontok asszekuszálódtak és a demokraták taktikailag nehéz helyzetbe kerültek. A Hruscsov-körút ugyanakkor rendkívül érdekes és bonyolult hatással van a republikánus párton belüli hatalmi harcra is. Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója (az ilyenkor szokásos, ködös formában) bejelentette, hogy indul a republikánus elnökjelölt-választáson. Ez azt jelzi, hogy az előbbi küzdelmen belül kialakulóban van egy harc a republikánus pártgépezet kontrolljáért. Ezt a harcot az 1952-es Taft—Eisenhower erőpróbához hasonlítják egyes szakértők. Ez a belső harc is összefügg a szovjet miniszterelnök látogatásával. Nixon ugyanis — tekintett nélkül arra, hogy pályafutásának egy korábbi szakaszában a szélsőségesen hidegháborús politiká- val azonosította magát —, jelenleg a tárgyalások támogatójaként lép fel. Sőt, moszkvai útja óta úgy tekintenek rá, mint az “új kezdeményezések.«] politikájának egyik vezéralak-jára. A legutóbbi napokban már az a lehetőség is szóba a jött, hogy Nixon mellett esetileg Milton Eisenhower, az elnök öccse és bizalmas tanácsadója lenne az alelnökjelölt. Milton Eisenhower Nixonnal együtt járt a Szovjetunióban, s így őt is ehhez az irányzathoz kapcsolják. Mindez persze növeli Nixon személyes esélyeit. A Gallup-próbák július elején még arról beszéltek, hogy Nixon fölénye Rockefellerrel szemben a republikánus szavazók körében 61:18, az ingadozó, úgynevezett “lebegő" szavazók között 36:23. Augusztus végére már ez az arány a moszkvai út következtében 65:19-re, illetve 45:22-re alakult, tehát Nixon fokozódó előnyére. Közben a Rockefeller mögött álló erők taktikailag hűvösebben foglalkoznak a Kruscsovlátogatással. (Propagandistáik még azt is hangsúlyozták, hogy Rockefeller, noha New York állam kormányzója, nem látogatott el a New York-i szovjet kiállításra...) Ezt a taktikát részleteiben Dewey, az 1948- ban vesztes elnökjelölt dolgozta ki, aki a Standard Oil egyik bizalmi embereként ma is vezető tagja a republikánus pártgépezetnek és Rockefeller politikai főtanácsadója. Egyébként az említett taktika teljesen megfelel a Standard és a Rockefeller dinasztia álláspontjának, amely a hidegháború egész korszakában az "erőpolitika" egyik motorja volt. Nem véletlen, hogy tavaly a Nelson Rockefeller vezetésével a “Rockefeller-alapítvány" által kidolgozott emlékezetes “Rockefeller-jelentés" az erő- politikai irányzat még határozottabb követését javasolta az amerikai kormánynak. Mindebből az amerikai belpolitikai szakértők szinte egybehangzó véleménye szerint az az alapvető következtetés adódik, hogy a Hruscsov-tárgyalások számottevő sikere a republikánus párton belül Nixon csaknem biztos elnökjelöltségét jelentené, hűvösebb lefolyásuk viszont megnövelné Rockefeller esélyeit. Ez persze más oldalról azt is jelenti, hogy a külpolitikai és pártközi harcból fakadó okokon túlmenően, választási okokból magán a republikánus párton belül is hatalmas erők dolgoznak az Egyesült Államokban e döntő fontosságú, s oly reményt keltő, távlatokat felvillantó tárgyalások sikere ellen.