Magyar Nemzet, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

2_ De Gaulle algériai útjáról visszaérkezett Párizsba Párizsból jelenti az MTI. De Gaulle francia köztársasá­gi elnök vasárnap befejezte négynapos algériai körútját és az esti órákban visszaérkezett Párizsba. Egyes vélemények szerint — írja az AP — a fran­cia államfő algériai útjának az volt a tulajdonképpeni célja, hogy­­kipuhatolja ez ott állo­másozó francia hadsereg han­gulatát*­. Az AP szerint erre azért volt szükség, mert de Gaulle az Eisenhower elnök­kel folytatandó megbeszélé­sei után majd “új­szerűen igyekszik megközelíteni* az algériai kérdést. Ez a lépése időben egybeesik az ENSZ közgyűlés újabb ülésszakának megnyitásával, hogy “kifogja a szelet az ázsiai, illetve arab országok vitorlájából". Ezek az országok szorgalmazzák ugyanis az algériai probléma megvitatását az ENSZ-közgyű­­lés szeptemberben kezdődő ülésszakán. Az AFP kiemeli, hogy de Gaulle algériai kör­útján, amelyet helikopterrel tett meg egyetlen nagyobb vá­rost sem érintett. Londoni tüntetés a francia atomrobbantási tervek ellen Londonból jelenti a Reuter. A londoni Trafalgar téren vasárnap mintegy kétezer em­ber részvételével tiltakozó gyűlést tartottak a tervezett szaharai francia atomfegyver­kísérlet ellen. A gyűlést a nuk­leáris fegyverek ellen küzdő akció­bizottság szervezte. A tiltakozó gyűlés szónokai hangoztatták, hogy az akció­bizottság és az afrikai szerve­zetek bizottságának tagjai, ha kell, készek életüket is ál­dozni a szaharai atomrobban­tás tervének megakadályozá­sáért. Az akcióbizottság titkára lelkes éljenzés közepette je­lentette be, hogy a bizottság tagjainak csoportja a helyszí­nen készül tiltakozni a sza­harai atomrobbantás ellen. John Collins, a Szent Pál székesegyház kanonokja éle­sen elítélte de Gaulle "eszte­len tervét" és megígérte, hogy minden tőle telhetőt elkövet a francia nép tiltakozásának támogatására. Laoszi katonai küldöttség titkos tárgyalásokat folytat a csangkajsekistákkal Moszkvából jelenti a TASZSZ. A közvélemény széles rétegei előtt ismeretessé vált tények megcáfolhatatlanul bizonyít­ják — írja a Pravda —, hogy az amerikai imperialista kö­rök — miközben szavakban békét és­ a helyzet normalizá­lását" kívánják Laoszban — tulajdonképpen mindenképpen ■fokozzák a feszültséget a világnak e részében, felhasz­nálva a szolgálatukban álló sötét erőket. Az Egyesült Államok a na­pokban elhatározta, hogy nyíltan sürgős katonai segít­séget nyújt a laoszi reakciós kormányköröknek, amelyek polgárháborút idéztek fel az országban. A Reuter-Iroda hi­vatalosan közölte, hogy a ha­tározat nyomán csangkaj- Lékista szállítórepü­őj Ssiek­in-1) dúltak Laoszba, fedélzetükön amerikai fegyverekkel és had-­ felszereléssel. Japán sajtóje­­lentések szerint Tajvan szige­tén laoszi katonai küldöttség titkos tárgyalásokat folytat arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok irányításá­val katonai együttműködésre lép a csangkajsekistákkal. E titkos tárgyalásokat megelőz­ték a laoszi megbízottaknak az agresszív SEATO-tömb részvevőivel, köztük Thaiföld­del folytatott tárgyalásai. Az indokínai háború felidézésé­nek bűnös céljára felhasznál­ják a dél-vietnami hatóságok szolgálatait is. Dél-Vietnam készségesen rendelkezésre bo­csátotta tengeri kikötőit és szárazföldi útvonalait a laoszi királyi hadsereg fegyverekkel és hadianyaggal való ellátásá­hoz. Az amerikai imperialisták nyílt beavatkozása Laosz belső ügyeibe, komolyan kiélezte a helyzetet a világ e részében — állapítja meg a cikkíró. Pekingi TASZSZ jelentés szerint a Dagong Bao című kínai lap kommentálja az Egyesült Államok kormányá­nak azt a döntését, amelynek értelmében “­rendkívüli se­gélyt" nyújt a laoszi kormány­nak. A kínai lap rámutat, h­ogy e katonai segély. Célja Kananikone csapatai létszá­mának növelése a laoszi pol­gárháború kiszélesítése végett. Az Egyesült Államok a tá­madó jellegű SEATO-t Laosz ügyeibe való beavatkozásra akarja felhasználni, ugyan­akkor megkísérli, hogy Laoszt bevonja e támadó tömbbe és amerikai katonai támaszpont­tá építse ki. A lap szerint az Egyesült Államok megtette az előkészületeket, hogy dél­vietnami, thaiföldi és más SEATO-csapatokat szállítson Laoszba. Felháborodás Brazíliában az amerikai nagykövet beavatkozása miatt Montevideóból jelenti a TASZSZ. A brazil sajtó és az ország közvéleménye élénken tárgyalja John Cabot amerikai nagykövet legutóbbi nyilatko­zatait, amelyek beavatkozást jelentenek az ország belügyei­­be. Mint a Novos Rumos című lap közli, Cabot beszédeiben­ »arra kérte« a brazil kor­mányt, hogy tegye meg a “Szükséges" intézkedéseket az Egyesült Államok brazíliai tőkebefektetéseinek védelmére. Az amerikai nagykövet meg­bízólevelének átadása után — írja a Novos Rumos — azon­nal megmutatta, hogy “orszá­gának trösztjeit és monopó­liumait képviseli és az ameri­kai külügyminisztérium impe­rialista külpolitikáját igyek­szik Latin-Amerikában is megvalósítani". A Semanario szerint az Egyesült Államok “továbbra is úgy bánik Bra­zíliával, mintha az függő or­szág lenne, népe pedig nem ért volna meg az önállóságra". Brazília Nemzeti Frontja az ország belügyeibe való beavat­kozásnak tekinti az amerikai nagykövet nyilatkozatait. Rio Grande Do Sul állam képvi­selői tiltakozó táviratot küld­tek az amerikai nagykövet­nek. A brazil diákok szövetsé­gének nyilatkozata megálla­pítja, hogy Cabot kijelentései nyíltan megsértik a diplomá­ciai élet szabályait és Brazília függetlenségét. Az etiópiai császár világkörüli útjáról Addisz Abebából jelenti az AFP. I. Hailé Szelasszié etió­­piai császár rádióbeszédben méltatta­­a Szovjetunióban,­ Csehszlovákiában, az EAK- ban és néhány más államban tett látogatásának jelentőségét. Ezek a látogatások — mondot­ta a császár — módot adtak Etiópia nemzetközi kapcsola­tainak megerősítésére és olyan hitelek szerzésére, amelyek se­gítik az ország gazdasági fej­lesztési terveinek végrehajtá­sát. Hailé Szelasszié kijelentette, hogy Etiópia külpolitikája to­vábbra is az Egyesült Nemze­tek Szervezetének alapelvein és azokon a nyilatkozatokon alapul, amelyeket a bandungi és az akkrai értekezlet ha­gyott jóvá. A Reuter híre szerint Sze­lasszié etiópiai uralkodó üd­vözölte Eisenhower és Hrus­csov közeli találkozóját is. “Moszkvában tett legutóbbi utunk után örömmel hallot­tuk, hogy Hruscsov és Eisen­hower találkozik egymással. Reméljük, e találkozó meg­szünteti a veszélyes helyzetet.« Mongol párt- és kormányküldöttség Hanoiban Hanoiból jelenti az Új Kí­na. A Vietnami Dolgozók Párt­jának és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyának meghívására vasárnap mongol párt- és kormánykül­döttség érkezett Hanoiba. A küldöttséget Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának elnöke vezeti. « Magyar Nemzet A szlovák nemzeti felkelés évfordulójának ünneplése Besztercebányáról jeleníti az MTI. A szlovák nemzeti fel­kelés 15. évfordulójának ün­nepségei keretében vasárnap délelőtt több mint százezer ember részvételével nagygyű­lés volt Besztercebánya főte­rén. K. Badlek, a Szlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a nagy­gyűlés szónoka méltatta a szlo­vák nemzeti felkelés történel­mi jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia megszállá­sának legsötétebb éveiben egyedül a kommunista párt mutatta meg a szabadsághoz vezető utat, a kommunisták szervezték meg a nemzeti fel­kelést. Bacilek ezután Szlovákia gazdasági és kulturális felvi­rágzásáról beszélt. A szlovák ipar a felszabadulás óta 215 új üzemmel gyarapodott, 143 gyá­rat pedig korszerűsítettek és kibővítettek. Az ipar termelése a háború előttinek csaknem nyolcszorosára növekedett. Az elkövetkező évek legnagyobb építkezése a kelet-szlovákiai kohászati kombinát lesz. En­nek elkészülte után Csehszlo­vákia évi acéltermelése eléri a tízmillió tonnát, az egy lakosra jutó termelésben pedig az el­sők között lesz a világon. Az olasz rendőrség önkénye Csangkajsekista provokáció a torinói főiskolai világbajnokságon Tornából jelenti az MTI. Ismeretes, hogy a torinói fő­iskolai világbajnokság nem­zetközi rendezőbizottsága a Kínai Népköztársaság spor­tolóit ismerte el Kína képvi­selőinek, azzal a teljesen helytálló indokolással, hogy Tajvan szigetén nincsenek fő­iskolák és így főiskolai spor­tolók sincsenek. A Kínai Nép­köztársaság sportolói kisebb huza­vona után megkapták az olasz vízumot. A kínai spor­tolókat Torinóban igen szívé­lyesen fogadták. Ennek láttára a csangkaj­­sekiszták római diplomáciai képviselői aknamunkába kezd­tek. El is érték, hogy a torinói rendőrség a pályaudvar előtti téren a részvevő országok zászlói közül eltávolította a Kínai Népköztársaság lobogó­ját. A főiskolai világbajnokság nemzetközi felügyelő- és dön­tőbizottsága azonnal összeült. A bizottság keleti és nyugati tagjai, az olaszokat is bele­értve, egyhangúan tiltakoztak a rendőrség illetéktelen és jogtalan beavatkozása ellen és úgy döntöttek, ha a Kínai Népköztársaság zászlaja nem maradhat az árbocon, akkor bevonják valamennyi részvevő ország zászlaját. Vasárnap hajnalban Schlei­­mer, a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség svájci elnöke és Jaroszlav Silhavy, a Nemzet­közi Diákszövetség sport­taná­csának titkára és a bizottság többi tagja személyesen vég­rehajtotta a döntést és bevon­ta a zászlókat. A rendőrség ezt nem akadályozta meg, de elvette­ Schleimer és Silhavy útlevelét és további eljárással fenyegette meg őket. A vasárnap reggeli torinói sajtó pártkülönbség nélkül el­ítéli a botrányt. A nagy sport­­esemény részvevői felháboro­dással tárgyalják a rendőrség önkényes akcióját. Vasárnap megnyílt a lipcsei vásár Heinrich Rau beszéde Lipcséből jelenti a TASZSZ: Vasárnap megnyílt a lipcsei őszi nemzetközi vásár. Megnyitó beszédében Hein­rich Rau, az NDK kül- és bel­­német kereskedelmi minisztere hangoztatta, hogy a Német­­Demokratikus Köztársaság változatlanul követeli a nyu­gat-berlini megszállási státus megszüntetését. A továbbiak­ban egyéb nemzetközi kérdé­sekkel is foglalkozott és ki­emelte: jóllehet a genfi kül­ügyminiszteri értekezlet hozzá­járult a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a tapasztalha­tó enyhülés még nem jelenti azt, mintha a békét fenyegető veszély megszűnt volna. Első­sorban Nyugat-Németország gyorsított atomfegyverkezése és a német militaristák agresz­szív politikája következtében fenyegeti veszély. Heinrich Rau kiemelte a két rendszer békés gazdasági versenyének jelentőségét. A szocialista államok — mond­ta — jelentősen növelték ipari termelésüket és hatalmas si­kereket értek el a tőkés or­szágokkal folytatott békés ver­senyben. A Német Demokra­tikus Köztársaság legfonto­sabb gazdasági feladata, hogy bebizonyítsa a szocialista rend­szer fölényét az első munkás­paraszt német államban a nyugat-németországi tőkés­rendszer fölött és hogy 1961-ig elérje vagy felülmúlja Nyu­­gat-Németországot a fontosabb élelmicikkek és közszükségle­ti cikkek egy lakosra számí­tott fogyasztásában. A moszkvai amerikai kiállítás vezetőjének nyilatkozata Moszkvából jelenti a TASZSZ. Abból az alkalomból, hogy vé­get ér a Moszkvában rendezett amerikai kiállítás,­ a Szovjet­­szkaja Rosszija tudósítója fel­tette a kérdést Karold Mac­­Clellannak: véleménye szerint sikere volt-e a kiállításnak. — Erre a kérdésre­ nem könnyű válaszolni — felelte a vezérigazgató. — El kell is­merni, hogy sok látogatótól hallottuk ugyanazt a szemre­hányást: kevés az olyan kiál­lítási tárgy, amely az ameri­kai ipar, technika és tudomány feledését szemlélteti. Ezzel az észrevétellel szemben nehéz bármit is felhozni. — Ha még egy évet vagy akárcsak három hónapot ad­nának nekem, sok mindent megváltoztatnék a kiállításon — mondotta MacClellan. Arról szólva, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a szovjet embereknek az Egye­sült Államok és az amerikaiak iránt táplált érzelmeiről, a vezérigazgató kijelentette, hogy a moszkvaiak meleg ér­zelmekkel viseltetnek az ame­rikai nép iránt. A moszkvaiak igen kíváncsiak és vélemény­­alkotásukban néha szigorúak.­­ Bárhogy áll is a dolog, a kiállítások kölcsönös megren­dezése fontos szakasz volt a szovjet—amerikai együttmű­ködés kialakításában — mon­dotta. Kétezer magyar víziturbina külföldön A Ganz-gyár csaknem száz évvel ezelőtt készítette el első víziturbináját és azóta 21 or­szágba mintegy 2000 turbinát szállított. A hazai szakembe­rek a közelmúltban is több vízierőmű építését fejezték be külföldön. A KOMPLEX Külkereske­delmi Vállalat az utóbbi évek­ben 60 hidrogenerátor szállí­tására kötött szerződést. Jelen­leg 19 turbionegységre van ­ .K­e 3 ., 1959. szeptember 1. Runik­a hü­ffe mögött van A „NAGY PÁRBESZÉD” ÉS AZ AMERIKAI VÁLASZTÁSI HARC Minden, ami napjainkban a nemzetközi politikában törté­nik, valamilyen módon össze­függ a küszöbönálló Hruscsov —Eisenhower megbeszélések­kel és általában a két legna­gyobb világhatalom közvetlen, legmagasabb szintű kapcsolat­­felvételével. Az egyes orszá­gok külpolitikáját érintő kér­déseket tekintve ez a kapcsolat nyilvánvaló — a belpolitikai fejlődés problémáit tekintve azonban a dolog természeténél fogva némileg háttérbe szorul. Az összefüggés azonban meg­van és eleven. Különöse­n érez­hető ez természetesen az Egye­sült Államokban, amely a “nagy párbeszéd" egyik rész­vevője. A szovjet—amerikai megbeszélések az amerikai belpolitikai életet is mozgásba hozták és rendkívül figyelemre méltó sok szempontból új áramlatok figyelhetők meg. Nem szabad elfelejteni, hogy alig több, mint egy esztendő­vel a Hruscsov-látogatás után az Egyesült Államokban elnök­­választások lesznek, s a válasz­tási harc első csatái már ezek­ben a hetekben is javában folynak. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire árnyalatiak e különbségek döntő kérdések­ben a republikánus és a de­mokrata párt politikája között — a küzdelem tényleges. Hi­szen az elnökválasztás »érség­váltást,« jelent a hatalom appa­rátusában és a részvevők szá­mára a politika­­ hasonlósága mellett sem közömbös, hogy ki ül a legfontosabb íróasztalok­nál. Az amerikai politikai tör­ténet arról tanúskodik, hogy immár két évtizede hagyomá­nyosan demokrata többség van az országban és az elnökvá­lasztást a republikánusok csak akkor nyerhetik meg, ha rend­kívül tekintélyes,,és széles, köb­ben népszerű "elnökjelöltet tud­nak találni. A republikánus “gépezet" embere általában nem igen viheti győzelemre ezt a nagytőkével deklaráltabban és nyíltabban összefonódott pártot. Jól mutatta ezt Truman­ 1948-as győzelme a republiká­nusok minden pénzével és be­folyásával támogatott Dewey ellen. S mutatja ma, hogy Nixon alelnök, akit a legvaló­színűbb republikánus jelölt­nek tekintenek, a Gallup­ köz­­véleménykutatás szerint, még most, a népszerűségét erősen fokozó moszkvai út után is 52:48 arányban “vesztésre áll" Kennedy szenátorral, az egyik népszerűbb demokrata aspi­ránssal szemben. Eisenhower, akinek a személye 1952-ben és 1956-ban biztosította a győzel­met a republikánusok számára , nem indulhat. Az átfogó programmal egyébként nem rendelkező republikánus párt­nak ilyenformán átütő szemé­lyiség híján átütő politikai ak­cióra volt szüksége. Nem vi­tás, hogy ez a tényező szere­pet játszott a Hruscsov-látoga­tás létrejöttében. Eltekintve most e látogatás elsőrendűen nemzetközi jelentőségétől , az amerikai belpolitika szem­pontjából a látogatás megfelel a republikánus párt általános érdekeinek. Lehetőséget ad arra, hogy a republikánus “gépezet" 1960- ban a béke, a feszültség enyhí­tésének az amerikai tömegek előtt is rendkívül népszerű jel­szavával vonuljon a választási küzdelembe. Rendkívül érdekes, hogy a belső kötélhúzás logikája sze­rint a demokrata politikának ebben a helyzetben frontot kel­lett váltania. Miután az Eisen­hower—Hruscsov párbeszéd légkörében kellett kidolgozniuk saját külpolitikai álláspontju­kat, s miután a párbeszéd sike­re belpolitikáiig gyengíti őket — jobbról támadják a meghí­vást és a látogatás »veszélyei­­re« figyelmeztetnek. Ennek a következménye, hogy a Hrus­csov látogatás elleni legdur­vább támadások demokrata politikusok — mint Truman volt elnök, vagy Dodd szenátor — nevéhez fűződnek. Sőt, a re­publikánusoknál sokkal hajlé­konyabb, a Demokrata Párt in­tellektuális magvához tartozó politikusok, mint Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, vagy az előbb említett Kennedy is rendkívül óvatosan és csaknem hűvösen foglalnak állást. Tipikus eset az is, hogy a demokraták mögött álló leg­nagyobb szervezeti erő, az AFLACIO szakszervezeti szö­vetség végrehajtó tanácsa a lá­­togatá­s "el nem ismerése" mellett szavazott. Mindez jel­zi, hogy a látogatás mögött rejlő belpolitikai motívumok hatására a belső frontok assze­­kuszálódtak és a demokraták taktikailag nehéz helyzetbe kerültek. A Hruscsov-körút ugyanak­kor rendkívül érdekes és bo­nyolult hatással van a republi­kánus párton belüli hatalmi harcra is. Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója (az ilyenkor szokásos, ködös formában) bejelentette, hogy indul a republikánus elnök­jelölt-választáson. Ez azt jelzi, hogy az előbbi küzdelmen be­lül kialakulóban van egy harc­ a republikánus pártgépezet kontrolljáért. Ezt a harcot az 1952-es Taft—Eisenhower erő­próbához hasonlítják egyes szakértők. Ez a belső harc is összefügg a szovjet miniszter­­elnök látogatásával. Nixon ugyanis — tekintett nélkül ar­ra, hogy pályafutásának egy korábbi szakaszában a szélső­ségesen hidegháborús politiká-­ val azonosította magát —, je­­­lenleg a tárgyalások támogató­j­­aként lép fel. Sőt, moszkvai­ útja óta úgy tekintenek rá,­ mint az “új kezdeményezések.«] politikájának egyik vezéralak-­­jára. A legutóbbi napokban­ már az a lehetőség is szóba a jött, hogy Nixon mellett eseti­leg Milton Eisenhower, az el­­­nök öccse és bizalmas tanács­­­adója lenne az alelnökjelölt. Milton Eisenhower Nixonnal együtt járt a Szovjetunióban, s így őt is ehhez az irányzathoz kapcsolják. Mindez persze nö­­veli Nixon személyes esélyeit. A Gallup-próbák július elején még arról beszéltek, hogy Nixon fölénye Rockefellerrel szemben a republikánus szava­zók körében 61:18, az ingadozó, úgynevezett “lebegő" szavazók között 36:23. Augusztus végé­re már ez az arány a moszkvai út következtében 65:19-re, il­letve 45:22-re alakult, tehát­ Nixon fokozódó előnyére. Közben a Rockefeller mögött álló erők taktikailag hűvöseb­ben foglalkoznak a Kruscsov­­látogatással. (Propagandistáik még azt is hangsúlyozták, hogy Rockefeller, noha New York állam kormányzója, nem láto­gatott el a New York-i szovjet kiállításra...) Ezt a taktikát részleteiben Dewey, az 1948- ban vesztes elnökjelölt dolgoz­ta ki, aki a Standard Oil egyik bizalmi embereként ma is ve­zető tagja a republikánus párt­­gépezetnek és Rockefeller po­litikai fő­tanácsadója. Egyéb­ként az említett taktika telje­sen megfelel a Standard és a Rockefeller dinasztia álláspontjának, amely a hidegháború egész korszakában az "erőpolitika" egyik motorja volt. Nem vélet­len, hogy tavaly a Nelson Rockefeller vezetésével a “Rockefeller-alapítvány" által kidolgozott emlékezetes “Rockefeller-jelentés" az erő-­ politikai irányzat még határo­zottabb követését javasolta az amerikai kormánynak. Mind­ebből az amerikai belpolitikai szakértők szinte egybehangzó véleménye szerint az az alap­vető következtetés adódik, hogy a H­ruscsov-t­árgyal­ások számottevő sikere a republiká­nus párton belül Nixon csak­nem biztos elnökjelöltségét je­lentené, hűvösebb lefolyásuk viszont megnövelné Rockefel­ler esélyeit. Ez persze más ol­dalról azt is jelenti, hogy a­ külpolitikai és pártközi harc­ból fakadó okokon túlmenően, választási okokból magán a re­publikánus párton belül is ha­talmas erők dolgoznak az Egyesült Államokban e döntő fontosságú, s oly reményt keltő, távlatokat felvillantó tárgyalá­sok sikere ellen.

Next