Magyar Nemzet, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
A Magyar Nemzet . A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Évszázadok tíz év alatt Tízéves a Kínai Népköztársaság — s ez a tíz év nem csupán a földkerekség legnépesebb országának belső életében és nemzetközi helyzetében hozott mélyreható változásokat — ami önmagában is nagy horderejűesemény —, hanem átalakította az egész világképet. Tíz évvel ezelőtt a kínai nép nagy pártjának, a kommunista pártnak vezetésével végleges és egyértelmű választ adott arra a kérdésre, mely több mint száz éven át foglalkoztatta a világ közvéleményét, s amit az imperialisták a maguk sajátságos logikája szerint így fogalmaztak meg: kinek a zsákmánya lesz Kína, minden bizonnyal a legnagyobb zsákmány a gyarmatokért folytatott kegyetlen és véres küzdelemben? Jellemző az úgynevezett nyugatiKína-szakértők« gondolkodására, hogy még két évtizeddel ezelőtt is ezen a problémán rágódtak és úgyszólván senki sem vetette fel azt a lehetőséget, hogy Kínában a kínaiak fognak felülkerekedni a különböző imperialista hatalmak és kínai ügynökeik versengése közben. A kínai problémának ez az egyetlen ésszerű és történelmileg is indokolt megoldása úgyszólván senkinek sem jutott eszébe a nyugati megfigyelők közül. Amikor Stilwell amerikai tábornok a japán háború derekán valami hasonlót kezdett pedzeni — éspedig a kommunistákkal kapcsolatban —, egyszerűen bolondnak nyilvánították és sürgősen hazarendelték az Egyesült Államokba. Nem tartott sokáig és az amerikai vezetők, köztük a China Lobby befolyásos urai kénytelenek voltak szembenézni olyan tényekkel, amelyek Stilwell felfogását igazolták. Kína a kínaiaké lett, s ezt a világraszóló fordulatot a kommunisták hajtották végre. Nem is történhetett másképp, hiszen egyedül a kommunisták jelentettek biztosítékot a kínai népnek, hogy kormányzati politikájuk következetes és meg nem alkuvó antiimfeterialista politika lesz. Ennek a fordulatnak ma éppen tíz éve. Ez a tíz esztendő gyökeresen átalakította nemcsak Kína belső életét, hanem a Kínáról alkotott nemzetközi elképzeléseket is. Kína többé nem a »nagy zsákmány«, amely fölött három földrész imperialistái marakodhatnak, hanem önálló erőtényező a világpolitikában. Nagy vonzási központ, melynek magnetikus ereje kihat Ázsia és Afrika valamennyi elnyomott népére. Ezeknek az országoknak népei azt látják a kínai példából, hogy meg lehet teremteni az önálló nemzeti fejlődés eszközeit a nép saját erejéből. A kínaiak azáltal, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok támogatásával ugyan, de saját népi eszközeikkel rövid néhány év alatt nagyobb eredményeket értek el, mint egy egész évszázad folyamán úgynevezett «nyugati segítséggel«, a legnagyobb csapást mérték azokra az előítéletekre, amelyeket az imperializmus propagandistái terjesztenek a nyugati kultúrfölényről. Ezeknek a népi módszereknek alkalmazása nemcsak óriási eredményekhez juttatta Kínát, hanem megerősítette a kínai nép nemzeti öntudatát is. Sőt, valószínűleg nemcsak a kínai népét, hanem azokét a népekét is, amelyek Ázsia és Afrika hatalmas térségein még az imperialisták befolyása alatt élnek. A nagy fordulat jelentősége talán nem is azokban az eredményekben van, amelyekkel Kína az utóbbi években elkápráztatta az egész világot. Ámbár ezek olyan eredmények, amelyekkel megoldottnak tekinthető Kína fejlődésének két alapkérdése: az élelmezési probléma és az iparosítás. A leglényegesebb mégis az, hogy a kínai nép maga oldotta meg ezeket a problémákat, mégpedig olyan módszerekkel, amelyek nemcsak olyan értelemben népi jellegűek, hogy a kínai viszonyok sajátosságait fejezik ki, hanem olyan értelemben is, hogy döntően népi iniciatívából keletkeztek. A kínai nép teremtő fantáziája olyan sajátos forrása Kína gazdagságának, amit úgyszólván lehetetlen felmérni. A nyugati szemlélet, mely a mechanikai eszközök és módszerek fejlettségének fokával méri egy ország tényleges erejét, éppen azért esik rendszeresen a legsúlyosabb tévedésekbe a kínai helyzet megítélésénél, mert számításon kívül hagyja ezt a tényezőt. Kína fejlődésének távlatait csak úgy lehet reálisan felmérni, ha abból indulunk ki, hogy 680 millió kínai a szó szoros értelmében egy emberként vesz részt hazája felépítésének gigantikus művében. Ez a 680 millió kínai nemcsak 1 óriási tömegerőt képvisel, hanem olyan variációs lehetőségeket is, az értékek kiválasztásának olyan széles skáláját, ami szinte végtelen lehetőséget rejt magában — mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy személyesen is meggyőződhetett a kínai nép hallatlan alkotóerejéről. Mintegy háromnegyed évvel ezelőtt jártam Kínában —a nagy előreugrás« talán leglázasabb napjaiban. A nagy előreugrás — mint ez ma már általában ismeretes — nem egyszeri előrelendülést jelent Kína életében, hanem a változások sorozatát. Körülbelül hatezer kilométernyi vitát tettünk akkor Kínában, láttuk Kína legnagyobb városait, megfordultunk népi kommunákban, modern nagyipari üzemekben, egyetemeken, beszélgettünk kínai vezetőkkel és egyszerű dolgozókkal, kommunistákkal és nem kommunistákkal, sőt még olyanokkal is, akik 1957 nyarának nagy vitájában a jobboldalon állottak. Benyomásaink persze nagyon sokrétűek és gazdagok voltak, de legnagyobb élmény számunkra mégis az volt, hogy láttuk a kínai népet, amint úgyszólván puszta kézzel hegyeket mozdít el. A kínai újjáépítés a XX. század történetének egyik legnagyobb és következményeiben minden bizonnyal egyik legdinamikusabb eseménye. De a kínai újjáépítésnek csak az egyik oldala az, hogy az egész ország külső képe megváltozik és rohamtempóban bontakozik ki egy iparilag fejlett és modern birodalom, az ismert történelem e talán legrégibb kultúrterületén. A másik oldala az újjáépítésnek, hogy az országgal együtt átalakul maga a kínai ember. Ami a kínai ember életében bekövetkezett változásokat illeti, minden bizonnyal a leglényegesebb a sokszázmilliós parasztság helyzetének gyökeres átalakulása. A népi kommunák rendszere olyan szociális biztonságot ad a kínai parasztnak, amivel az egész sokezeréves történelme folyamán sohasem rendelkezett. Aki elgondolja, hogy az 500 millió kínai paraszt közül legalább 400 milliónak meg kellett számolnia a rizsszemeket, amikor egy marék rizshez jutott, könnyen megértheti, milyen forradalmi változást jelent a kínai paraszt életében és a társadalomhoz való viszonyában —, hogy ma biztosítva van élelmezése, ruházkodása, egészségének védelme és kulturális fejlődése. Engém a legnagyobb benyomást tette az, hogy minden népi kommuna közös étkezdéjében ott van egy nagy kondér rizs, amiből mindenki annyit vehet, amenynyit akar, amellett, hogy a kommuna rendszeresen napi háromszori étkezést biztosít valamennyi tagjának. Persze a kínai paraszt nagyon is tisztában van azzal, hogy itt nem holmitterült asztalkám rizses kondérról* Van szó, hanem elsősorban rajta, saját munkáján és találékonyságán múlik, hogy ez a rizses tál mindig tele legyen. Óriási fordulat következett be az értelmiség helyzetében is, pontosabban az értelmiség és a nép viszonyában. Már beszámoltunk olvasóinknak arról, hogy az értelmiség képviselői önkéntes fizikai munkán vesznek részt. Ez nemcsak hozzájárulást jelent az új Kína felépítéséhez, hanem egyben harcot is elavult előítéletek ellen. Az értelmiségi és fizikai munkások közelkerülése egymáshoz nemcsak a régi osztálykorlátok lebontásának egyik tünete, hanem hatalmas erőforrás mind a munkások, mind az értelmiségiek számára. Az igazság az, hogy Kína vezetői, akik igen magas színvonalon képviselik az intelligenciát, állandóan tanulnak a munkásoktól és parasztoktól és a legnagyobb sikereiket éppen azoknak a kezdeményezéseknek köszönhetik, amelyek a népből indultak ki. Jellegzetes példája ennek a népi kohó-mozgalom, mely az iparosodás irányába döntő áttörés egyik, talán leghatásosabb eszköze volt abban az országban, mely a technikai civilizáció kezdeti vívmányaival egyidőben kénytelen meghonosítani a XX. század legfejlettebb technikáját is. Az első ötéves terv eredményei, amelyeket ez év tavaszán tettek közzé és az új tervkorszak távlatai azt bizonyítják, hogy a Kínai Népköztársaság mérföldes léptekkel tör előre az iparosodás útján. Ezt ma már egyes nyugati megfigyelők is elismerik, bár a vezető körök még mindig képtelenek — főleg az Egyesült Államokban — levonni e felismerésből a megfelelő következtetéseket. Mindenesetre a Kínai Népköztársaság tízéves története nemcsak azt bizonyította be, hogy a Nyugat alapvetően félreismerte a tíz évvel ezelőtt bekövetkezett fordulat történelmi jelentőségét, hanem választ ad azoknak is, akik ma már felismerik e fordulat horderejét, de még mindig tanácstalanul állnak az előtt a kérdés előtt: hogyan sikerült elérni a valóban történelmi jelentőségű sikereket? Úgy, hogy a leghaladóbb gondolat, a marxizmus—leninizmus eszméjének zászlaja alatt tömörítették Kína hivatott nemzeti vezetői az egész hatalmas népet. A Kínai Népköztársaság gazdasági és politikai eredményei hangsúlyozzák a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának jelentősége mellett — a nemzeti erők összefogásának, a népfront-politikának a jelentőségét is. A kínai párt az első perctől fogva reálisan számolt nem csupán , a szocializmusra való áttérés tárgyi nehézségeivel, hanem azokkal a lélektani nehézségekkel is, amelyeket le kellett győznie, hogy az egész hatalmas népet megnyerje a szocializmus ügyének. A kínai párt politikai és gazdasági intézkedéseinek elgondolásánál és keresztülvitelénél — kiindulva a szovjet tapasztalatokból — messzemenően figyelembe vette a sajátos hazai viszonyokat, a kínai társadalom bonyolult szerkezetét és differenciálódottságát. Ez a széles látókörű és reális szemlélet nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szocializmus építéséhez Kínában olyan szilárd és széles nemzeti alapzatot sikerült teremteni, amely nemcsak az eddigi sikereket tette lehetővé, hanem biztosítékot nyújt további, még nagyobb sikerek kivívásához. Paul Peremi Amerikai hivatalos körök a Hruscsov—Eisenhower találkozón elért haladásról A szovjet miniszterelnök Pekingiben A külpolitikai helyzet KÍNÁBAN MEGKEZDŐDTEK a forradalmi győzelem tizedik évfordulójának ünnepségei és most, az elmúlt napok eseményei után Pekingre fordult a nemzetközi érdeklődés fényszórója. Fokozza a figyelmet az itteni ünnepségek iránt, hogy közvetlenül amerikai útja után ideérkezett Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és baráti beszélgetéseket folytat a másik szocialista nagyhatalom vezetőivel. Első nagyobb jelentőségű megnyilvánulása a pekingi ünnepi fogadáson volt, ahol Csou En-lajjal együtt beszédet mondott. A két beszédet holnapi számunkban közöljük részletesen. A nyugati sajtó is felhívja a figyelmet a szovjet kormányfő pekingi látogatására. A Daily Express elismerő hangú vezércikkében azt írja, hogy a világ szeme mindig ugyanarra az emberre szegeződik: Hruscsovra, Washingtonból Moszkvába, majd innen a kínai fővárosba utazva, a kitartás és a rugalmasság hatalmas csodatettét vitte véghez, hogy megmutassa: a diplomácia kulcsa a legmagasabb szintű közvetlen személyes tárgyalás — állapítja meg az angol lap. A News Chronicle diplomáciai tudósítója is csodálattal állapítja meg, hogy a szovjet kormányfőhasonlíthatatlanul gyorsabban dolgozik, mint bármely más közéleti vezető. Egyébként a Hruscsov—Eisenhower-találkozó utóhangjai mindinkább a közelgő csúcsértekezlettel foglalkoznak. A Daily Telegraph most már bizonyosra veszi, hogy a nemzetközi találkozók és megbeszélések egész sorozata kezdődik, amely a meghatározatlan jövőbe nyúlik majd. Évenként valószínűleg két vagy három csúcstalálkozó lesz. A Pravda szerdai vezércikkének megállapítása: *A jóakaratú emberek remélik — írta a lap —, hogy Eisenhower elnöknek a mai nemzetközi helyzet értékelésében megnyilvánuló államférfiúi bölcsessége követendő példa lesz más nyugati politikusok számára is. A szovjet kormányfő fogadtatása a kínai fővárosban Pekingből jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke, valamint Gromiko külügyminiszter és A. Tupoljev, a kínai ünnepségeken részt vevő szovjet pártos kormányküldöttség további két tagja szerdán Pekingbe érkezett. A repülőtéren Mao Ce-tung, Liu Sao-csi, Szung Csing-ling, Csu Te és Csou En-laj fogadta a szovjet vendégeket. A szovjet kormányfő repülőtéri fogadtatásán ott volt Dobi István, a Kínában tartózkodó magyar kormányküldöttség vezetője is. A TU—114-es turbórobhajtásos repülőgépből kiszállva, Hruscsov Mao Ce-tunggal, Liu Sao-csivel, és Csou En-lajjal ellépett a díszszázad előtt, miközben elhangzott a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság himnusza. Ezután Hruscsov Mao Ce-tunggal együtt felment a repülőtéren épített emelvényre és beszédet mondott. — A Kínai Kommunista Párt, Mao Ce-tung elvtárs vezette Központi Bizottságának irányításával hatalmas sikereket ért el, amikor lelkesítette és szervezte népének harcát a forradalom győzelméértés gazdaságának fellendítéséért, új szocialista alapon való felépítéséért — hangoztatta. — Mi örülünk az önök sikereinek és azt kívánjuk, hogy tovább haladjanak a szocialista építés befejezése, a kommunizmus építése felé. — Pártjaink együtt haladtak a legnehezebb pillanatokban. Együtt megyünk a nagy cél felé és együtt érünk el a kommunista társadalom építésének befejezéséhez. Ennek a célnak a megvalósítása sikerrel koronázza majd a népeknek a társadalom forradalmi átalakításáért kifejtett közös erőfeszítéseit. ” — Közvetlen azután érkeztem önökhöz, hogy az Egyesült Államokban tett utazásomról hazatértem Moszkvába és szó szerint egyik repülőgépről a másikra ültem. Az Egyesült Államokban találkoztam és beszélgetéseket folytattam vezető államférfiakkal, elsősorban Dwight Eisenhower elnökkel. . ." — Találkozásainkon és beszélgetéseinken a legőszintébb eszmecserét folytattuk az öszszes megoldandó kérdésekről, hogy megteremtsük az együttműködés és békés együttélés légkörét és biztosíthassuk az egész világ békéjét. A szovjet leszerelési javaslatok — Amerikai utazásom, azEgyesült Államok vezetőivel folytatott beszélgetéseim hasznosak voltak. Ezeknek a beszélgetéseknek kétségkívül hozzá kell járulniuk országaink viszonyának javulásához és a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Mindent meg kell tennünk, hogy valóban megtisztítsuk a nemzetközi légkört és megteremtsük a népek barátságának feltételeit. Minden igyekezetünkkel rajta kell lennünk, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amely biztosítja az egész világ békéjét. Az Egyesült Nemzetek közgyűlésén javaslatot terjesztettünk elő az általános és teljes leszerelésről és a hatékony ellenőrzés megteremtéséről. Ezek a javaslatok gyökeresen megváltoztathatják a népek viszonyát, ha kedvező visszhangra, megértésre és támogatásra találnak az összes államok részéről. A Szovjetunió, mint javaslataimból is kitűnik, kész a leszerelés problémájának legszélesebbkörű megoldására, hogy valóban létrehozza valamennyi nép biztonságának feltételeit. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása után sem a kis népeknek, sem a nagy népeknek nem kell támadástól tartaniuk, mert egy állam sem rendelkezik majd a támadáshoz szükséges eszközökkel. Az igazságnak diadalmaskodnia kell . A szovjet kormány többször is kijelentette és én magam az ENSZ közgyűlésén mondott beszédemben újból megerősítettem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem lehet valóban a nemzetközi együttműködés egyetemes szerve, e nemzetközi kérdések rendezésének teljesen hatékony eszköze, ha hiányzik tagjai közül egy olyan nagyhatalom, mint a Kínai Népköztársaság. A közgyűlésen kijelentettem: már régen eljött az ideje, hogy eltávolítsák az Egyesült Nemzetek Szervezetéből a reakciós Kína hulláját, Csang Kaj-sek klikkjének képviselőjét. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a nagy szocialista Kínának kell elfoglalnia törvényes helyét. Bárhogy ellenezzék is ezt a reakciós erők, ez megtörténik. Az igazságnak diadalmaskodnia kell. — Kedves barátaim! A Kínai Népköztársaság fővárosába, Pekingbe érkezve, hadd tolmácsoljam az SZKP Központi Bizottsága, a szovjet kormány, az egész szovjet nép és a magam szívélyes testvéri üdvözletét a testvéri Kínai Kommunista Pártnak, Kína kormányának, az egész nagy kínai népnek. Hruscsov beszédét többször is viharos taps szakította félbe. A beszéd elhangzása után a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője gépkocsiba ült és Mao Ce-tunggal, Liu Sao-csivel és Csu Te-vel együtt a városba hajtatott. Hruscsov és Mao Ce-tung találkozója Pekingből jelenti az Új Kína. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió miniszterelnöke és a Kínai Népköztársaság fennállásának 10. évfordulójára Pekingbe érkezett szovjet küldöttség vezetője szerdán találkozott Mao Ce-tunggal, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökével. Hruscsov és Mao Ce-tung szívélyes baráti beszélgetést folytatott. A találkozón részt vett Liu Sao-csi, Csu Te, Csou En-laj és több más kínai állami és pártvezető, valamint Szuszlov és Gromiko, a szovjet küldöttség tagjai.