Magyar Nemzet, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

4 IIIfillllli Lllilll IPIIllllll Hajnal István — Jirásek — Passuth László SOKAN ÉRTESÜLTEK már arról a közelgő esemény­ről, melyre kulturális szer­veink lázasan készülődnek: a párizsi magyar könyvkiállítás­ról. Nos, erre az alkalomra büszkén mutogathatjuk majd a franciáknak megannyi szép kiadványunk társaságában, Hajnal István francia nyelvű könyvét, melyet immár máso­dik, bővített kiadásban tett közzé az Akadémiai Kiadó: VEnseignement de l’écriture aux Universités médiévales, azaz:­­Az írás oktatása a kö­zépkori egyetemeken« címmel. Az olvasót nyilván meghök­kenti ez a túlságosan tudomá­nyosnak látszó könyveim. Bi­zonyára afféle­­szakmai" do­log, gondolja, amitől az ember csak­ ráncolja a homlokát, s ta­lán még hosszú szakállt is ereszt. Pedig Hajnal István könyve nem kisebb kérdésre ad feleletet, mint amilyen a hűbériség delelőjének, a XlI. és a XIII. századnak írásokta­tása. Az Európa-szerte végleg megszilárdult feudális rendet ekkor érik az első támadások. Eretnek mozgalmak döntöge­tik az uralkodó osztály kivált­ságokon, örökösödésen és egy merev ranglétrán nyugvó épü­letét. Az egyház terjesztette világnézettel, mely az ember célját a másvilégi üdvözülés­től látja, az életöröm harsány dalai szállnak perbe. Megszü­letik a regény: Trisztán és Izolda meséje és az Aldus ke­rek asztala köré fűződtő kalan­dos történetek már teljesen val­lástalanok s varázsostul pél­dázzák, hogy az embernek már itt, a földi életben kell élnie termés­­etadta jogaival és ké­pességeivel! E hatalmas mozgalom mo­torja az újonnan megszületett középkori város és annak fia­tal polgársága. Művelődési központjai az egyetemek. A párizsi egyetemen, mely akkor a legnagyobb nemzetközi hír­névnek örvend Európában, már a XIII. században oly vi­lágias tanokat hirdet a francia világi papokból álló profes­szori kar, hogy a pápa külföldi kolduló rendeket, olasz feren­ceseket s az inkvizíció szerze­teseit, német és olasz domini­kánusokat zúdít ellenük. A hűbéri rend és egyházi világ­nézete ettől fogva képtelen már megszabadulni az új tör­ténelmi erőktől, a polgárság­tól, a szabadgondolkodástól, a természet szerinti élet követe­lésétől. Ebbe a folyamatba ágyazta nemrégiben elhunyt kiváló történettudósu­ok, Hajnal Ist­ván, az írásbeliség megújulá­sát. E mozgalmak idején a társadalmi tudat is nagy fej­lődésen ment keresztül." A tár­sadalom nem elégedhetett meg többé az érzelmi-hangu­lati elemekkel átszőtt barbár gondolkodással, melynek alap­ját az egyé­ni emlékezet alkot­ta. A társadalom most már nem bízza magát a képzelet csapongásaira, hanem ponto­san rögzíteni kíván minden fogalmat, minden kapcsolatot, minden tárgyi ismeretet. Euró­pai kultúrákban ettől az idő­szaktól keltezhetjük azt, amit a történettudomány írásbeli­ségnek nevez. Gondos íráselemzései arra a megállapításra vezették Haj­nal Istvánt, hogy sehol Euró­pában nem volt helyi írásfej­­lődés. Az­­írás mindenütt azo­nos módon, azonos ütemben fejlődött, s ez a tény közös is­kolára utal. A közös iskola pe­dig a párizsi egyetem volt. Hajnal István nagy eredmé­nye, hogy a fellendülő írásbe­liség bölcsőjét az egyetemi mozgalomban jelöli meg. Mag­vas­­ alaposan dokumentált fejezetekben ábrázolja a kö­zépkori betűvetés technikáját, s bizonyítja, h­ogy az írást az­­időtájt az egyetemen tanítot­ták. Szép­ és teljes életmű fejező­dött be ezzel a fényűzően ki­állított munkával, melyet ta­nítványa és művének folytató­ja, Mezey László professzor szerkesztett és látott el gazdag képanyaggal. Hajnal első mű­­ve, mely ebbe a tárgykörbe vág, 1927-ben csak szerény formában láthatott napvilágot, s most kiadott kötete, mely a hagyatékában talált s eddig ki­adatlan írástörténeti fejezete­ket is tartalmazza, mintegy harmincévi szakadatlan alko­tó munka foglalata. Hétköznapi életünkben alig gondolunk rá, hogy az írás­olvasás valamikor rendkívüli nyeresége lehetett a barbár­ságból kilépő középkori társa­dalomnak. Pedig az írást is meg kellett valamikor hódíta­ni, mint ma a levegő-eget vagy az atomot. Társadalmi fejlő­désünk enélkül elképzelhetet­len , egyben jelzi is az írás az ember megtette út minden állomását. Hajnal István kutatásai már az 1955. évi római nem­zetközi történész-kongresszu­­son éreztették hatásukat. Messzemenő írástörténeti ter­vet határoztak el itt, az ő eredményei szellemében. Az Akadémiai Kiadó e szép kö­tete újabb nemzetközi sikert ígér történettudományi ered­ményeinknek. Gyary János * JIRÁSEK, akinek pz­er beszó­lásét ízlésesen közli az Európa Kiadó, nem ismeretlen a tör­ténelmi szépprózát kedvelő magyar olvasók körében. A Kutyafejűek, a Mindenki el­len, a Sötétség méltón kel­tették fel azok a figyelmét, aki­ket érdekel a cseh nép törté­netét ábrázoló művészi próza. Az irodalomtörténet főleg a cseh történelmi regény meg­alapítóját értékeli Jirásekben. Világirodalmi helyének pon­tosabb megjelölése végett hoz­­zátehetjük­, hogy a realista re­gény mestereitől tanulta az ábrázolást és a megjelenítést. Hivatásos és hivatott törté­nész volt; látta a névtelen em­beri sorsok elmúlásának tra­gikumát, s visszásnak érezte, hogy a történelmet ténylege­sen alakító tömegek tetteit és életét nem örökíti meg a múltat kutató tudomány. Ma­gáévá tette a legnagyobb cseh történetírónak, az ugyancsak haladóan polgári Palackyiak azt az 1852-ben kifejtett­e kí­vánságát, hogy lépjen fel vég­re egy cseh Walter Scott, aki nemcsak leírja, de életre is tá­masztja népének múltját. Jirásek vállalta e feladatot, ám nem Walter Scott mód­ján, hanem a Pármai kolostor Stendhaljának vagy a Háború és béke Tolsztojának példája nyomán. A múlt eseményeit alulról, a nép oldaláról szem­lélte (ahogy erre jó példát mutat a kötet egyik elbeszé­lése, a Tcevói máglya). Em­lékirataiban, paraszti őseiről szólva elmondja, hogy ezek­nek története elnyomások so­rozata; emlék nem maradt ró­luk: éltek, szenvedtek, dol­goztak, meghaltak nyomtala­nul. A regényíró Jirásek ezek­nek a névtelen paraszti ősök­nek, az egész cseh népnek a sorsát akarta életrekelteni, tu­datosan és mindig azért, hogy saját kortársai és a későbbi nemzedékek is okulhassanak e küzdelmes múltból. Ez a szándék és szemlélet indokolja, hogy számára a hu­szita korszak jelenti a cseh történelem csúcsát, a huszita hagyományban őrződik a leg­becsesebb nemzeti érték. A magyarul is megjelent kötet három legjelentősebb darabja (A tcevói máglya, A kapitány dicsősége és A várnagy) ezt a kort idézi, ezt a hagyományt ápolja: az első az indulást, mikor a nép cselekvő szerep­lőként jelenik meg a történe­lem színén, a második a győ­zelmes harcokat, a harmadik a­z elhullást, a "Sötétség" kez­­detét és okát. Külön varázsa e kis kötet­nek, hogy a Kapitány dicsősé­ge című elbeszélést, amely általában is a műfaj egyik dísze, át- meg átszövik ma­gyar vonatkozások, a két nép érintkezésének megható pél­dájaként. A magyarországi harcokból hazatérő cseh kur­tanemes nemcsak magyar ko­csiját hozza magával, hanem a dalt is, mit egy magyar nő­től tanult. S ha szívére nehe­zül a bánat, ez a dal zendül fel ar­­cán.­­A vendégek és ven­déglátók, amint meghallot­ták e különös nótát, egyszer­re elhallgattak: ilyen csodá­latos, fájdalmas éneket erre­felé nem hallottak még." A másik, patetikusan ma­gyar vonatkozású elbeszélés a kötetet záró Huszárok, mely az 1848-as szabadságharcunk idején a Csehországból haza­szökő magyar katonák veszé­lyes útjának egyik mozzana­tát írja le, árnyalatos pasztell­színekkel. A témában feszülő szenvedélynek és a kidolgo­zásban használt írásmódnak ez az ellentéte ad különös ízt Jirásek e kis remekének. Értékes, szép munkát vég­zett e kötet fordítója és hasz­nos utószavának írója, Szalat­­nai Rezső, aki híven és mű­vészien tolmácsolja az eredeti szöveg helyenként szándéko­san nyers, másutt aprólékosan kidolgozott történeti képeit. Az egyébként szellemes és fi­nom művű illusztrációk — Drégely László, munkája — kevéssé illeszkednek Jirásek művének hangjához és han­gulatához. Dobossy László * PASSUTH LÁSZLÓ új könyve, a Megszólal a sír­világ, nagyon érthetővé teszi, hogy miért van Passuth regé­nyeinek olyan ragaszkodó ol­vasótábora. Gondoljunk csak arra, hogy miképp csüngtek valamikor az olvasók tömegei Emil Ludwig művein, amelyek szinte az új­ságíró könnyedségével mesél­ték el történelmi személyisé­gek és történelmi korok cse­lekményeit! És ne feledkez­zünk meg arról sem, hogy miképp hozták lázba Stefan Zweig lélektani regényekhez hasonlító biográfiái és az azok­ban található látszat-tudomá­nyos kor­rajzok az emberek széles rétegeit! Passuth László — ha módszereit nézzük — valahol Emil Ludwig és Stefan Zweig között foglalja el iro­dalmi helyét: regényesebb és megbízhatóbb, mint Emil Lud­­wig, de ugyanakkor nem jut el sem olyan tág korrajzi ke­retekhez, sem olyan bravúros lélektani fogásokhoz, mint amilyenekkel Stefan Zweig regényeiben találkozunk. Passuth László két tényező­nek köszönheti rendkívüli közönség­sikereit: írói elegan­ciájának, amely nyugodt fe­gyelmezettséggel, szinte rán­cok nélkül mutatja be a pub­likumnak a látszólag bonyo­lult témákat is, és festői meg­jelenítő erejének, amely ké­pessé teszi írásművészetét tu­dományos eredmények színes, élénk feldolgozására. A Megszólal a sírvilág belső címlapján ezt a műfaji meg­jelölést találjuk: regény. De úgy is mondhatnánk: arche­ológiai regény. Passuth László elegánsan és színesen ele­veníti meg az olvasók előtt ismeretlen kultúrák életét. Az ő . regényében csakugyan "megszólal" a maya, a hittita, az etruszk, és az avar sírvilág. Ez a­­megszólalás, a lényeg, a többi, a magyar bojtárfiú élete, a pusztára kerülő filme­sek históriája, a filmrendező és a bojtárfiú összetalálkozása, csak keret. Vagy elfogadjuk ezt a néha erőltetettnek érzett keretet, vagy nem; a lényeg, hogy elfogadjuk, elhisszük azt az archeológiai mondanivalót, amelyet Passuth László a ke­retbe szorított. Sós Endre ­ BARTÓK TEREM ILYEN VAGYOK Október hóban minden szombat és vasárnap este fél 8 vasárnap délután fél 4 Magyar Nemzet Cao Jü: ZIVATAR A Rádiószínház bemutatója Huszonhárom esztendős volt Cao Jü — jelenleg a pekingi központi Drámai Főiskola rektorhelyettese —amikor 1933-ban megírta első s azóta is legsikeresebb drámáját, a , Zivatar­ t. Ez az első és leg­kiválóbb modern kínai dráma, amely nemcsak a klasszikus hagyományokból merít, hanem európai hatásokat is érvénye­sít. Az eredetileg mintegy négy­órás, mindvégig tartalmas dia­lógusokkal zsúfolt darabot a rádióadás céljára nagyon meg kellett rövidíteni. A feladatot nehezítette, hogy a gazdag szövegben szinte nincs nélkü­lözhető, vagy jelentéktelen szó. Nyilván ez a kényszerű rövidítés az oka, hogy az elő­adásban az események túlsá­gosan torlódnak, az eredeti nyugodt, kísértetiesen végzet­­szerű tempója nyugtalan lett. Vadász Gyula rendezése gyak­ran naturalista, az érzelem­­festést leginkább túlfűtött­séggel és dagályossággal pó­tolja. A szereplőket a mikro­fonhoz nem közelíti vagy tá­volítja, egyforma távolságban szólnak, ha szerepük ide-oda mozgatná is őket. Az előadás folytonos felfokozottsága aka­dályozta a feszültség növelését és így a játék a végső jelene­tekre kifulladt. A valódi kínai atmoszférá­hoz a magyar hangok lassúak, lágyak, és mély fekvésűek. Színészi modorosságok is gá­tolták Cao Jü fojtott feszült­ségű atmoszférájának érzékel­tetését. Leginkább Uray Tiva­dar rideg családfője és Gobbi Hilda keserű, elhagyott asz­­szonya volt erre alkalmas, Be­rek Kati, az édesfivérének gyermekét szíve alatt hordó leány alakítója inkább csak a lírai részekben. Bánhidy László nem formálta elég alá­valóvá és ravasszá az elha­gyott asszony második férjét, Raksányi Gellért munkája színtelen maradt. Z.. A HÉT FILMJEI A Kínai Népköztársaság ti­zedik születésnapja tiszteleté­re két új kínai filmet mutattak be a magyar mozik. Örömmel­­állapítjuk meg, hogy mind­kettő méltó az ünnepi alka­lomhoz: a fiatal kínai film­művészek sikerrel küzdötték le bennük a korrábbi semati­záltat, amelyet mellesleg egyetlen kezdő filmgyártás sem kerülhetett el. A két film közül a tenger lelke a tartalmasabb, az igazabb, a művészileg érettebb, míg a Lángok a határon inkább ka­landos meséjével, az egzotikus miliő varázsával hat. A TENGER LEIME ‘Jf Kuomintang-hadihajó mat­rózai. Engedelmeskedve a parancsnak, kihajóztak az ostromlott sanghéji kikötőből, de ők sem közömbösek szülő­földjük sorsa iránt, s tétovasá­­gukat elkeseredéssé fokozzák azok a kegyetlenségek, ame­lyeknek részesei és áldozatai egyszerre. Lassú öntudatra­­ébredésük, gondjaik, remé­nyeik ábrázolása írói-rende­zői remeklés. Kitűnően egyé­­nített típusok szerepelnek a filmben, amelynek alkotói az ellenséges figurákat is bonyo­lultabb, összetettebb jellemek­nek formálták, mint ez ideig. Csak a tajvani epizód ugrik ki bántóan a filmből, a szép és mélabús szerelmi történetet, a hiteles miliőrajzot megzavarja az amerikai megszállók karikí­­rozott beállításáig burleszk­­­elemeknek nincs helyük ebben a nagyon is komoly szándékú, tartalmas filmben. Su-csi ope­ratőr portréi és tengeri felvé­telei kifejezőek, érzik raj­tuk az európai iskola is. Ez­úttal a magyar szinkron is kiválóan sikerült, ami a kínai nyelv nehézségeit tekintve, korántsem kis teljesítmény. A LÁNGOK A hat­áron­ sú­­lyos kalandfilm, néhol túl­zottan naiv fordulatokkal, de kitűnő­­tálalásban. A rendező itt is kitűnő típusokat válasz­tott ki s a két főszereplő, Ta­­chi és Hsiao Tang finom néma­játékai emlékezetesek. Ebben a filmben is akad műfaji ke­veredés: az énekes betétek szépek, de kiütnek a film stílusából. A dél-kínai táj és színpompás népviselet nagy­szerűen érvényesül a színes felvételeken. Mindkét film bizonyítja, hogy a kínai film­gyártás fölzárkózott a na­­gyobb múltú nemzeti filmgyár­tások mögé. Kalandfilmnek ígérkezett — első jelenetei alapján —­ a pol­gárháború legendás hőséről, l­ej mp­­­leletéről szóló M­CMiphi | SZOV-­et film­je. Pervencev, a Harmadik csa­pás a jónéhány sikeres ifjú­sági regény szerzője írta a for­gatókönyvet, ezúttal azonban némileg cserbenhagyta a mű­vészi biztonságérzete. A forga­tókönyv valóságos epizódokra, közszájon élő anekdotákra s történelmi eseményekre épül, a részleteket azonban nem si­került egységes mesévé kom­ponálni. A történelmi film eszközei keverednek a kaland­­filmével — néhol eléggé kül­­sőségesen —, így a film szín­vonala­­hullámzik, kitűnő, ere­deti részletek s a polgárhábo­rús filmek, főleg a Csapajev erőtlen reminiszcenciái válta­koznak. Ivanov operatőr mes­terien­ használta fel a széles­vászon lehetőségeit. Ozerov rendezését ugyanaz a stílus­­keveredés jellemzi, mint a forgatókönyvet. A népítélet az áruló Szorokin felett, a film eredeti, maradandó epizódja, méltó a témához s a klasszikus példákhoz. A hét filmjei közül az angol |R/\K£ WAMASZPONZ ff ^ gyár néző dörzsölheti a sze­mét: a legnagyobb angol film­­konszern, a Bank-tröszt filmet készít a fölfegyverzés ellen! Lám, az okos üzletemberek is észrevették, mi kell a közön­ségnek é­s szép dolog a há­borús propaganda, de a béke ma már üzletnek is jobb­ Ez az üzleti szempont különben szerencsére­­gyártási titok" maradt; a kész filmben egyál­talán nem érződik. A Rakéta­­támaszpont a Német Demok­ratikus Köztársaságban, évek­kel ezelőtt készített Elítélt fa­lura emlékeztet. Ott egy né­met falu, itt egy észak-skóciai Jols sziget lakossága részesül abban a nemkívánt­­tisztes­ségben", hogy ősi lakhelyüket egy épülő rakétatámaszpont miatt el kell hagyniuk. A ma­roknyi lakosság csellel-fur­­fanggal küzd a tervezők s az építők ellen. A Rakétatámasz­pont könnyedebb, meseszerűbb, mint az Elítélt falu volt, jó­ízű, jellegzetes angol humor fűszerezi. A rendező, Michael Ralph néhány feledhetetlen képben mutatja meg Észak- Sk­ócia népszokásait, a kis sziget jellegzetes típusait. Em­lékezetes teljesítmény Noel Purcell alakítása a katolikus pap szerepében. B. N. L. Egy évtized­e képekben kínai dokumentációs kiállítás nyílt A K­ínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfor­dulója alkalmából, szerdán a Műcsarnokban ünnepélyesen megnyitották a kínai­ doku­mentációs kiállítást. A meg­nyitáson jelen volt: Kállai Gyula, Kiss Károly és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyáros László, a Minisztertanács tá­jékoztatási hivatalának elnöke és a magyar társadalmi, kul­turális és művészeti élet szá­mos kiváló képviselője. Ott volt Hao Ce-cin, a Kínai Népköztársaság magyarorszá­gi rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, s a budapesti diplomáciai képviseletek sok más vezetője és tagja. A megjelenteket Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke üdvö­zölte, majd Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke mondott megnyitó beszédet. A beszéd elhangzása után a jelenlevők megtekintették a kiállítást. A Kínai Népköztársaság tíz­éves építésének eredményeit bemutató dokumentációs kiál­lítás 500 fényképe híven tük­rözi azt ,a sokoldalú fejlődést, amely ez idő alatt végbement. Elkészült az első, Magyar­­országon nyomott kínai nyelvű tudományos mű, Kiss—Szent­­ágothai anatómiai atlasza. AS3 Hathetes kínai vendégsze­­replésen vesz részt a drezdai filharmonikusok zenekara. Pekingben fellépnek az NDK fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ségen, további 24 koncertet ad­nak Heinz Bongartz és Sieg­­fried Geissler vezénylete alatt. KÜLÖNLEGES, KÁPRÁZATOS, ZENE ÉS TÁNC PRODUKCIÓK ^ 16 KÉPBEN .­­­­# AJV ^ A?* FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ * OKTÓBERI MŰSORA —Csütörtök, 1959. október 1. Képzőművészeti pályázat a római olimpiámé Az olasz nemzeti olimpiai bi­zottság a XVII. római olimpiai játékok alkalmából megrendezi "A sport a történelemben és a művészetben" című kiállítást, amelyen magyar képzőművé­szek is részt vesznek. A Kép­zőművész Szövetség felhívja a művészeket, hogy a hazánk fel­szabadulásának 15. évforduló­jára hirdetett pályázaton belül foglalkozzanak hazánk neveze­tesebb sporteseményeivel és küldjenek a kiállításra sporttal foglalkozó alkotásokat. A Ma­gyar Testnevelési és Sporthiva­tal külön tárlatot rendez ezek­ből a művekből. A beküldés határideje 1960. február 1. A syevéd SÖRÖZŐBEN Október 1-ttíz MISKOLCI BALOGH JANCSI­ka zenekara játapik n­ oszt­ árak kitűnő ételek, italok

Next