Magyar Nemzet, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
Vasárnap, 1959. november 1., Madar Nemzet fi párt és a tömegek kapcsolata ma jobb, őszintébb, mint bármikor volt Megkezdődött a budapesti pártértekezlet Marosán György mondta el a pártbizottság beszámolóját Kádár János felszólalt a vitában A felszabadult ország KECSKEMÉT Az Egyesült Izzó kultúrtermében szombaton megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti pártértekezlete. Csikesz Józsefnének, a Budapesti Pártbizottság titkárának javaslatára a pártértekezlet elnökséget választott, amelyben a többi között helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Marosán György, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja. Csikesz Józsefné megnyitó szavaiban a többi között hangsúlyozta: olyan időben készülünk az MSZMP VII. kongreszszusára, amikor a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom erői növekedőben vannak és fölénybe kerültek a kapitalista rendszer erőivel szemben. A VII. kongresszusra olyan nemzetközi helyzetben készülünk, amelyben a mi hazánkra, a Magyar Népköztársaságra is másképpen tekintenek, mint 1956-ban. Három esztendő alatt pártunk és kormányunk vezetésével olyan eredményeket ért el a magyar nép, amelyet még legádázabb ellenségeink is kénytelenek elismerni. A pártértekmezlet részvevői helyükről felállva adóztak az elesett mártírok emlékének, Mező Imrének, Asztalos Jánosnak, Kállai Évának, Papp Józsefnek és a többi pártmunkásnak, egyszerű katonának, akik életüket adták a népi hatalomért. A napirend elfogadása után Marosán György tartotta meg a Budapesti Pártbizottság beszámolóját. . Marosán György beszéde A beszámoló elöljáróban megállapította, hogy a párt VII. kongresszusa elé nagy bizalommal tekint az ország dolgozó népe, hiszen ez a kongresszus a szocializmus építésének meggyorsításáról, népünk felemelkedésének további útjáról dönt. Emlékeztetett arra, hogy a budapesti pártbizottság az 1957-es országos pártértekezlet határozatai alapján a következőkben határozta meg politikai munkájának főbb céljait: állandóan erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát, tovább szilárdítani Budapesten a párt befolyását, elvi harcban megsemmisíteni az ellenséges nézeteket és erősíteni a pártegységet, következetesen harcolva a revizionizmus és a szektás nézetek ellen. Ma bátran kijelenthetjük — hangsúlyozta Marosán György — munkánk eredményes volt, nagy lépést tettünk előre, hogy szeretett Budapestünk szebb legyen, mint valaha, lakói vidám, derűs, egészséges és boldog szocialista emberek legyenek. A beszámoló részletesen foglalkozott a munkáshatalom megszilárdításával, a párt vezető szerepének biztosításával. Megállapította, hogy az ellenforradalom okozta károk gyors helyreállításának, a politikai és gazdasági konszolidációnak az alapja a párt Központi Bizottságának helyes, megalapozott politikája, a kommunisták példamutatása és a dolgozó tömegek támogatása. A proletárdiktatúra megszilárdulásának legfőbb tényezője munkásosztályunk politiki állásfoglalása, a rendszert támogató magatartása, a termelésben kifejtetett aktív tevékenysége. Budapest — igazi világváros Marosán György ezután a fővárosi és kerületi tanácsok munkájáról beszélt. A korábban elhanyagolt fővárosunk kezd igazi világvárossá lenni — mondotta. — A fővárosi tanács hatalmas összegeket költ az ellenforradalom után kibontakozó nagyarányú fejlesztési program megvalósítására. A tanács évente közel hárommilliárd forinttal gazdálkodik. A lakásépítés és a tatarozás az elmúlt három évben nagyobb arányú, mint bármikor a felszabadulás óta. Fővárosunk lakosságának életszínvonal-emelkedését jelzik a kiskereskedelmi áruforgalom adatai is: az áruforgalom 1959- ben 36,4 százalékkal magasabb, mint 1955-ben volt. Marosán György a főváros fejlesztéséről beszélt és kiemelte, hogy az elkövetkező 10—15 esztendő alatt fővárosunk legalapvetőbb problémái megoldódnak, Budapest hazánk megelégedett népének igazi szocialista fővárosává alakul át. Hangoztatta az egyre szélesebb mértékben kibontakozó társadalmi munka nagy jelentőségét, majd a beszámoló gazdasági feladatokkal és a termelés pártellenőrzésével foglalkozott. Megállapította, hogy a budapesti szocialista ipar az év első tíz hónapjában mintegy kétmilliárd forinttal termel többet esedékes tervén felül. Marosán György ezután felhívta a figyelmet a termelékenységre, amely még nem növekedett kellő mértékben. A gyárak vezetőinek arra kell törekedniük — mondotta —, hogy műszaki fejlesztéssel, a termelés jobb megszervezésével, jobb technológiai eljárásokkal, a gépek jobb kihasználásával és a munkafegyelem erősítésével, ne pedig indokolatlan létszámemeléssel vagy túlóráztatással érjük el a megfelelő termelési és gazdaságossági eredményt. Az elkövetkező években a budapesti ipar számára jutó beruházásokból mindenekelőtt az üzemek korszerűsítését fogjuk megvalósítani. Az új technika megteremtése, alkalmazása bonyolult, újszerű tennivalókat jelent, hatalmas erőpróbája dolgozóinknak. A budapesti munkások forradalmi múltja kötelez arra, hogy élenjárjanak az új technika felkarolásában. — A Központi Bizottság határozata, a művelődéspolitikai irányelvek és más jelentős dokumentumok alapján sikerült kialakítani kulturális életünk egészséges fejlődésének feltételeit — hangsúlyozta Marosán György. A munkásosztály gondolkodása hasson művészeink politikai fejlődésére . A kulturális terület további előrehaladása megköveteli — mondotta a Budapesti Pártbizottság első titkára —, hogy pártszervezeteink világnézeti nevelő tevékenységüket — a műszaki értelmiség és a pedagógusok körében szerzett tapasztalatok alapján — terjesszék ki a tudományos, kutató-, tervezőintézetekben és egyéb intézményekben. Fokoznunk kell befolyásunkat a művészekre. A művészvilágban jelentős képviselői vannak a szocialista kultúrának, íróink, művészeink jelentős része azonban nem éli át dolgozóinkkal együtt a szocializmus építésének lelkesítő valóságát. El kell érnünk, hogy a munkásosztály gondolkodása, életszemlélete hasson művészeink politikai fejlődésére. A beszámoló a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság politikája, ha olykor kemény küzdelmeken keresztül is, de megvalósult. Az élet, a gyakorlat igazolta ennek a politikának a helyességét és szükségességét. Kemény küzdelmet jelentett számunkra, hogy következetesen érvényre juttassuk és Budapest minden egyes pártszervezetében biztosítsuk pártéletünk elvi alapját, a szakadatlan harcot a jobb- és baloldali elhajlások ellen. Nyílt elvi harcot folytattunk a munkásosztály vezetőszerepét tagadó nézetek hirdetőivel szemben. Nem engedtünk teret a revizionisták hangulatkeltéseinek, amelyek célja a munkáshatalom alapjainak bomlasztása volt. Óvtuk és óvni fogjuk pártunkat továbbra is a revizionizmus veszélyétől, mert tudjuk, hogy a marxista frazeológiával kendőzött revizionizmus jelenti a fő veszélyt a munkásmozgalom számára. Ugyanakkor szüntelenül küzdöttünk és küzdünk a szektás, dogmatikus megnyilvánulások ellen. A szocialista építés meggyorsítása minden becsületes dolgozó munkáját megköveteli Nem engedtük meg és nem fogjuk megengedni, hogy egyesek a párt tekintélyét a maguk tekintélyének, a népi rendszer hatalmát a maguk személyes hatalmuknak képzeljék. Eredményeink nem teszik feleslegessé a tömegkapcsolatot a párt és a pártonkívüli dolgozók közötti viszony szüntelen ápolását. Sőt, ha eredményeinket növelni akarjuk — márpedig akarjuk —, akkor az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani rá. Meg kell érteni, hogy a sikerek annyiban a kommunistáké, amennyiben hatásosan ösztönzik feladatokra a dolgozó népet, de az eredmény az egész dolgozó szép munkájának gyümölcse. A szocializmus építésének meggyorsítása megköveteli az ország minden egyes becsületes dolgozójának odaadó munkáját. Ez a célkitűzés nemcsak a kommunistákkal, hanem a pártonkívüliekkel szemben is igényt támaszt. Azt igényli, hogy tevékenységükkel, munkájukkal támogassák a pártot, segítsék valóra váltani a szocialista Magyarország megteremtését. Nem véletlen, hogy változtattunk még a kifejezési módon is, és ma nem "útitársakról" beszélünk, hanem szövetségesekként kezeljük őket. Úgy érezzük, hogy mélyebbé, bensőségesebbé vált a kapcsolat a párt és a pártonkívüliek között. Szélesítjük a népfront-politikát . Az elmúlt három év számtalan példával bizonyította be, hogy a nagy tömegek őszinte, lelkes, megbízható állampolgárai hazánknak. Ez a felismerés késztette pártunkat arra az álláspontra, hogy szélesítsük a népfront-politikát. Bőven van tennivalónk annak érdekében,hogy tovább erősödjön a tömegkapcsolatunk. A helyzet javításában sokat segített pártszervezeteinknek a Hazafias Népfront-mozgalom. A Központi Bizottság kongresszusi tézisei alkalmából kibocsátott irányelvek világosan meghatározzák, hogyan váljanak a népfront-politikán keresztül a széles pártonkívüli tömegek mind erőteljesebben cselekvő részeseivé az ország közügyeinek. A budapesti Hazafias Népfront elnöksége nagy igyekezettel munkálkodik a célkitűzés sikeres megvalósításának érdekében. A beszámoló megállapította, hogy a pártonkívüliekkel való kapcsolat szélesítésében igen fontos szerepe van a KISZ-nek és a nőtanácsoknak, majd befejezésül a következőket állapította meg: — Budapesten ma a dolgozók politikai hangulata jó, nyugodt és bizakodó. Büszkén tekintünk vissza megtett utunkra. Ezer és ezer jele van annak, hogy nemcsak visszaszereztük, de növeltük is a párt és a tömegek közötti bizalmat és ma ez a kapcsolat jobb, megalapozottabb, őszintébb, mint bármikor. Marosán György hosszantartó tapssal fogadott beszámolója után a revíziós bizottság beszámolója hangzott el, majd megkezdődött a vita, amelyben a többi között felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Gazdag sugárözönnel búcsúzik a nap Kecskemét, a "híres város" tornyaitól, színes cseréptetőkkel ékesített szép épületeitől, a Lechner Ödön tervezte városi tanácsháztól, az Cbester-háztól — ahol ma a megyei tanács székel —, meg a nevezetes Cifra-háztól, a SZOT mai otthonától. Alkonyodik, s a Szabadság tér keleti sarkában mégis tovább kopácsolnak, követ csiszolnak a kőfaragók. Sietve készítik az avatásra váró tanácsköztársasági emlékmű, Herceg Klára szép alkotásának, nyolcméteres talapzatát. Kecskeméti emberekkel, e táj nyelvén beszélő, zamatosan őző híres városbéliekkel járom az utcákat, hogy emlékezzünk arra a napra, 1944. november 1-re, amikor a szovjet hadsereg felszabadította Kecskemétet. Kiállítás a múltról és jelenről Kísérőim, a városi tanács "pénzügyminisztere", a múzeumigazgató, az állami levéltári vezető és öreg munkatársa, egy fiatal újságíró, meg egy népfront-aktivista asszony, szinte csak egy kiállítás emlékeztető tükrében idézik maguk is vissza ama szörnyű októbert, mely után a kecskemétiekre és városukra az új világ köszöntött. Ezt a kiállítást a Hazafias Népfront rendezte a Katona József múzeumban, a városi tanács anyagi támogatásával és az évforduló napján, november elsején nyitja meg. A múzeum felé menet, társaim sietve elmondják: ez sem volt ám mindig múzeum. Hajdan körülötte temető, s maga az épület halottaskamra, majd vasúti vendéglő, utóbb az urak nyári kaszinója, végül iskola, s utóbb múzeum. Négy teremben mutatják be ahíres város múltját és jelenjét. Roskatag házak a mai gyönyörű Rákóczi út helyén: a múlt jelképei. A régi Rákóczi útból csak a szélessége volt a mai. Ahogyan emelkedett egyegy új nagyvárosi igényű és ízlésű erkélyes, napfényes, korszerű lakóház fénylő üzlettel, étteremmel, eszpresszóval — még ott áll árnyékában a képen az avult, régi. De aztán a következő képen már csak a mai, az új. A régi magyar kisvárosokban szinte hagyományszámba ment, hogy a piac a Kossuth téren volt, Kecskeméten is. Talán két éve, hogy még magunk is láttuk. Ma már csak dokumentációs kép őrzi emlékét. A Szabadság, Kossuth és Széchenyi terek árnyas ligetekké változtak. A kiállítás élénken tükrözi együtt a múltat és jelent. Itt vannak a 15 év előtti felszabadulás emlékei is. Néhány nappal előbb már dörögtek az ágyúk Félegyháza mögött, s aztán a város határában is. És amikor egyetlen napra, október 31-én megszűnt a dörgés, másnap kora reggel megjelentek a szovjet katonák. Sütött a nap. Éppen ilyen szép ősz volt, mint most. Az emberek csak bámultak. Akadt, aki az idegen katonák láttára rémületében feltartotta a két kezét. De a közelítő katonák szüntelenül ezt kiabálták: — Nye boilyesz!... Ne féljetek! Az emlék most megelevenedik. Az öreg levéltári őr mondja: — Már nem féltünk. És attól fogva egyáltalán nem. Lassan kint visszamentünk a városba, az elhagyott otthonokba, ahonnét kikergettek bennünket a németek. Munka búzakölcsönből Az első szabad napok ocsúdásának emléke villan. Tóth László, a szabad Kecskemét első polgármestere, s ma betegágyából is a népfront egyik aktív vezető embere, 25 ezer mázsa búzakölcsönből indította el az életet. A hazatérők nem győztek sírni, és nevetni örömükben azon, hogy épségben maradt a Cifra-ház. Na, csak, mondták, még Molnár Dániel hajdani nagykőrösi híres neves kályhásmester égette cifra kövei is díszítik a házat. És nem vitte el a bomba az öreg templom égetett cserepes, színes tetejét, meg a szomszédos református házét sem és megvan a jogakadémia épülete, melyben Jókai töltötte legkedvesebb diákéveit 1842 és 44 között, s ép az öreg Beretvás is, szovjet tisztek szálltak meg benne, onnan intézkedtek, hogy legyen újra villany — lett is! — meg, hogy a kutak, az öreg szívóskutak vize iható legyen. És örültek az emberek, hogy november 3-án már munkára jelentkezett 17 munkás, meg hét iparos. Nagy szó volt ez! Régi kommunisták járták a házakat, megálltak az utcákon beszélgetni az emberekkel. Az élet folytatására biztattak. Valóban, lelket öntöttek az emberekbe. És egy hónappal később a híres városban már 193 munkás és 520 iparos dolgozott a saját városáért. Pedig közben a németek visszatértek bombázni. November 19-én kapta az egész háború alatti legnagyobb támadást Kecskemét. A pályaudvar környékén sok száz szovjet katona és közelben lakó polgári ember esett áldozatul. Az a kedves bátorító szavú fiatal főhadnagynő is, aki az első novemberi napokban kenyeret osztott a hazatérő kecskemétieknek. Az új világ arca Múló évek, harcok, küzdelmek eredménye már nemcsak kiállítás tükrében, de a mindennapi valóságban is kitapintható. Kecskemét arca szemünk láttára változott meg. Hogy ezt meglássuk, ahhoz nem is kell ebben, a városban útikalauz. Elegendő, ha az ember két ,vagy három hónapig nem jár erre. Máris ott a változás, az új lépés nyoma. Hová tűnt az öreg Beretvás szálló? Már épül is az új, nagyvárosi jellegű szálloda a Széchenyi tér sarkán. De vetekednek vele a Rákóczi út új házai és korszerűek az új iskolák is, amelyekben most már 8700 diák tanul. Az építőipari munkásszálló, a TEFU-telep, a konzervgyár új üzemi épülete, a Hűtőipari Vállalat gépháza, a két kórház ugyancsak korszerű, a legmodernebb. Két kórház!... Régen csak az avult, Cserepes-kórház létezett. S most korszerűek már az új orvoslakások, az erdészeti központ, az 50-es években épült vízvezetékhálózat tornya, az átépített villanytelep, minden. A világ fordulásával együtt változott meg az élet is Kecskeméten. A városiasodás, sőt nagyvárosiasodás itt csökkentette a lakosság létszámát. Az óriási kiterjedésű tanyavilág fejlődése nyomán ugyanis a pusztákból önálló községek lettek: Alpár, Lakitelek, Ballószög, Nyárszentlőrinc, s a többiek. Kecskemét ezekkel együtt mintegy százezer lakost számlált. Ma 54 172 lakosú város. Még így is 45 857 katasztrális hold az ide tartozó földterület. Javarésze gyümölcs és szőlő. A barack és a homoki borok híres földje a Mathiász János emlékét és munkásságát folytató nagy jelentőségű kutatóintézetek, a korszerűen felszerelt állami gazdaságok, gépállomások és jól gazdálkodó tsz-ek otthona. 14 ezer katasztrális holdon 15 termelőszövetkezet gazdálkodik. S a kecskeméti gépállomás 65 traktora és 7 kombájnja műveli a közös földeket. Az 1945-ös kezdettel szemben, amikor is öt ipari üzem és telep működött valamennyire is helyreállítva az 1944-es kapacitást. 1958-ban 11 minisztériumi fennhatóság alá tartozó helyiipari nagyüzem, 8 kisipari kisz és az építőipari vállalatokkal együtt 28 szocialista vállalat dolgozott. Még ebben az évben elkészül a Malomgépgyár, a Parkettagyár, s a Reszelőgyár. A város az első ötéves tervben 85 millió forint értékű beruházást végzett nagyrészt állami hitelből. 1959-ben viszont 44 millió forintot fordított fejlesztésre saját költségvetési keretéből és 14 millió forintot községfejlesztési adóból városszépítésre, építkezésekre. A többi között 213 lakás épült, s a közeli hetekben adnak át 63 újabb lakást. Kecskemétiek saját erőből építettek 238 családi házat. Az ivóvizet fuvarozó hajdani lajtos kocsi helyét 57 ezer méteres vízvezeték hálózat "tölti be. 16 autóbuszjáraton a múlt évben négymillió utas közlekedett. A reaktivált múzeumi szakember, aki a nyugdíjból tért vissza, hogy munkakedvét s munkáját hasznosítsa, öreg lokálpatrióta. A Kossuth tér esti csillogásában anekdotába illő történetet mesél el arról, hogyan sikerült egy régi polgármesternek kierőszakolnia, hogy az öreg Rákóczi utat 40 méteressé szélesítsék. A törvényhatósági bizottságban helyet foglaló két hívét, egy postást és egy céhbeli mesterembert rábeszélte, tartsanak kortesbeszédet amellett, hogy a nagyfejűek megszavazzák a Rákóczi út szélesítését 80 méteressé. A jó urak persze zúgtak. Mire a fifikus polgármester, az utolsó szó jogán bebizonyította: elég lesz 40 méter széles út is. Ezt aztán megszavazták. És lám, Fehér Sándor városi pénzügyi főosztályvezető adatai szerint a terek és parkok, ahonnét megfelelő helyre száműzték az ósdi piacot , egymillió forint értékű társadalmi munkában készültek. Pártvezetők és tisztviselők, népfront munkatársak és a megyei, városi dolgozók, iparvállalatok munkásai baráti egyetértésben beosztották egymás között, ki, mikor és hány napot dolgozzék, ásson, lapátoljon, ültessen, gereblyézzen, hogy Kecskemét felvirágzása a virágos terekben is látható legyen. A régi világban egy polgármester, olcsó kortesfogására volt szükség, hogy külsejében is vigye valamire ez a város. Ma, mint az országban szerte mindenfelé, Kecskeméten is az egész nép teremtő ereje izzik és ég egy-egy városszépítő tettben. Kecskemét most lett igazán "hírös" város ... Szabó József 3 Nálunk már karácsonyra vásárolhat a baráti Németország különlegességeiből: ILLATSZERKAZETTÁK különféle összeállításban nőknek ... 22,— Ft-tól férfiaknak . 28,— Ft-tól FÉSŰ-KEFE KÉSZLET díszdobozban nőknek . . . 52,— Ft-tól kisbabáknak 27,— Ft-tól ÚTIKÉSZLET utazóknak, üdülőknek, bevonulóknak nőknek ... 60,— Ft-tól férfiaknak . 60,— Ft-tól ILLATSZERBOLT - DROGÉRIA