Magyar Nemzet, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1959. november 1., Madar Nemzet fi párt és a tömegek kapcsolata ma jobb, őszintébb, mint bármikor volt Megkezdődött a b­udapesti pártértekezlet Marosán György mondta el a pártbizottság beszámolóját Kádár János felszólalt a vitában A felszabadult ország KECSKEMÉT Az Egyesült Izzó kultúrtermében szombaton megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti pártértekezlete. Csikesz Józsefnének, a Budapesti Pártbizottság titkárának ja­vaslatára a pártérteke­zlet elnökséget választott, amelyben a többi között helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Marosán György, az MSZMP Buda­pesti Bizottságának első titkára, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Nemes Dezső, a Po­litikai Bizottság póttagja. Csikesz Józsefné megnyitó szavaiban a többi között hang­súlyozta: olyan időben készülünk az MSZMP VII. kongresz­­szusára, amikor a szocialista világrendszer, a nemzetközi kom­munista mozgalom erői növekedőben vannak és fölénybe ke­rültek a kapitalista rendszer erőivel szemben. A VII. kong­resszusra olyan nemzetközi helyzetben készülünk, amelyben a mi hazánkra, a Magyar Népköztársaságra is másképpen te­kintenek, mint 1956-ban. Három esztendő alatt pártunk és kor­mányunk vezetésével olyan eredményeket ért el a magyar nép, amelyet még legádázabb ellenségeink is kénytelenek elis­merni. A pártértekmezlet részvevői helyükről felállva adóztak az el­esett mártírok emlékének, Mező Imrének, Asztalos Jánosnak, Kállai Évának, Papp Józsefnek és a többi pártmunkásnak, egy­szerű katonának, akik életüket adták a népi hatalomért. A napirend elfogadása után Marosán György tartotta meg a Budapesti Pártbizottság beszámolóját. . Marosán György beszéde A beszámoló elöljáróban megállapította, hogy a párt VII. kongresszusa elé nagy bizalommal tekint az ország dolgozó népe, hiszen ez a kongresszus a szocializmus építésének meggyorsításáról, népünk felemelkedésének to­vábbi útjáról dönt. Emlékez­tetett arra, hogy a budapesti pártbizottság az 1957-es orszá­gos pártértekezlet határoza­tai alapján a következőkben határozta meg politikai mun­kájának főbb céljait: állan­dóan erősíteni a párt és a tö­megek kapcsolatát, tovább szilárdítani Budapesten a párt befolyását, elvi harcban megsemmisíteni az ellenséges nézeteket és erősíteni a párt­egységet, következetesen har­colva a revizionizmus és a szektás nézetek ellen. Ma bát­ran kijelenthetjük — hangsú­lyozta Marosán György — munkánk eredményes volt, nagy lépést tettünk előre, hogy szeretett Budapestünk szebb legyen, mint valaha, lakói vi­dám, derűs, egészséges és bol­dog szocialista emberek legye­nek. A beszámoló részletesen foglalkozott a munkáshata­lom megszilárdításával, a párt vezető szerepének biztosításá­val. Megállapította, hogy az ellenforradalom okozta ká­rok gyors helyreállításának, a politikai és gazdasági konszo­lidációnak az alapja a párt Központi Bizottságának he­lyes, megalapozott politikája, a kommunisták példamutatá­sa és a dolgozó tömegek tá­mogatása. A proletárdiktatúra megszilárdulásának legfőbb tényezője munkásosztályunk politiki állásfoglalása, a rend­szert támogató magatartása, a termelésben kifej­tetett aktív tevékenysége. Budapest — igazi világváros Marosán György ezután a fővárosi és kerületi tanácsok munkájáról beszélt. A koráb­ban elhanyagolt fővárosunk kezd igazi világvárossá lenni — mondotta. — A fővárosi ta­nács hatalmas összegeket költ az ellenforradalom után ki­bontakozó nagyarányú fejlesz­tési program megvalósítására. A tanács évente közel három­­milliárd forinttal gazdálko­dik. A lakásépítés és a tata­rozás az elmúlt három évben nagyobb arányú, mint bármi­kor a felszabadulás óta. Fővá­rosunk lakosságának életszín­vonal-emelkedését jelzik a kis­kereskedelmi áruforgalom adatai is: az áruforgalom 1959- ben 36,4 százalékkal maga­sabb, mint 1955-ben volt. Marosán György a főváros fejlesztéséről beszélt és ki­emelte, hogy az elkövetkező 10—15 esztendő alatt főváro­sunk legalapvetőbb problémái megoldódnak, Budapest ha­zánk megelégedett népének igazi szocialista fővárosává alakul át. Hangoztatta az egy­re szélesebb mértékben kibon­takozó társadalmi munka nagy jelentőségét, majd a beszá­moló gazdasági feladatokkal és a termelés pártellenőrzé­sével foglalkozott. Megállapí­totta, hogy a budapesti szocia­lista ipar az év első tíz hónap­jában mintegy kétmilliárd fo­rinttal termel többet esedékes tervén felül. Marosán György ezután fel­hívta a figyelmet a termelé­kenységre, amely még nem növekedett kellő mértékben. A gyárak vezetőinek arra kell törekedniük — mondotta —, hogy műszaki fejlesztéssel, a termelés jobb megszervezésé­vel, jobb technológiai eljárá­sokkal, a gépek jobb kihasz­nálásával és a munkafegyelem erősítésével, ne pedig indoko­latlan létszámemeléssel vagy túlóráztatással érjük el a meg­felelő termelési és gazdasá­gossági eredményt. Az elkö­vetkező években a budapesti ipar számára jutó beruházá­sokból mindenekelőtt az üze­mek korszerűsítését fogjuk megvalósítani. Az új technika megteremtése, alkalmazása bonyolult, újszerű tennivaló­kat jelent, hatalmas erőpró­bája dolgozóinknak. A buda­pesti munkások forradalmi múltja kötelez arra, hogy élenjárjanak az új technika felkarolásában. — A Központi Bizottság ha­tározata, a művelődéspolitikai irányelvek és más jelentős do­kumentumok alapján sikerült kialakítani kulturális életünk egészséges fejlődésének felté­teleit — hangsúlyozta Maro­sán György. A munkásosztály gondolkodása hasson művészeink politikai fejlődésére . A kulturális terület to­vábbi előrehaladása megkö­veteli — mondotta a Budapes­ti Pártbizottság első titkára —, hogy pártszervezeteink vi­lágnézeti nevelő tevékenységü­ket — a műszaki értelmiség és a pedagógusok körében szerzett tapasztalatok alapján — terjesszék ki a tudományos, kutató-, tervezőintézetekben és egyéb intézményekben. Fo­koznunk kell befolyásunkat a művészekre. A művészvilág­ban jelentős képviselői vannak a szocialista kultúrának, íróink, művészeink jelentős része azonban nem éli át dol­gozóinkkal együtt a szocializ­mus építésének lelkesítő való­ságát. El kell érnünk, hogy a munkásosztály gondolkodása, életszemlélete hasson művé­szeink politikai fejlődésére. A beszámoló a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság politikája, ha olykor kemény küzdelmeken keresz­tül is, de megvalósult. Az élet, a gyakorlat igazolta ennek a politikának a helyességét és szükségességét. Kemény küz­delmet jelentett számunkra, hogy következetesen érvényre juttassuk és Budapest minden egyes pártszervezetében bizto­sítsuk pártéletünk elvi alap­ját, a szakadatlan harcot a jobb- és baloldali elhajlások ellen. Nyílt elvi harcot foly­tattunk a munkásosztály veze­­tőszerepét tagadó nézetek hir­detőivel szemben. Nem enged­tünk teret a revizionisták han­gulatkeltéseinek, amelyek cél­ja a munkáshatalom alapjai­nak bom­lasz­tása volt. Óvtuk és óvni fogjuk pártunkat to­vábbra is a revizionizmus ve­szélyétől, mert tudjuk, hogy a marxista frazeológiával ken­dőzött revizionizmus jelenti a fő veszélyt a munkásmozga­lom számára. Ugyanakkor szüntelenül küzdöttünk és küzdünk a szektás, dogmati­­kus megnyilvánulások ellen. A szocialista építés meggyorsítása minden becsületes dolgozó munkáját megköveteli Nem engedtük meg és nem fogjuk megengedni, hogy egye­sek a párt tekintélyét a maguk tekintélyének, a népi rendszer hatalmát a maguk személyes hatalmuknak képzeljék. Ered­ményeink nem teszik felesle­gessé a tömegkapcsolatot a párt­ és a pártonkívüli dolgo­zók közötti viszony szüntelen ápolását. Sőt, ha eredményein­ket növelni akarjuk — már­pedig akarjuk —, akkor az ed­diginél is nagyobb gondot kell fordítani rá. Meg kell érteni, hogy a sikerek annyiban a kommunistáké, amennyiben hatásosan ösztönzik felada­tokra a dolgozó népet, de az eredmény az egész dolgozó szép munkájának gyümölcse. A szo­cializmus építésének meggyor­sítása megköveteli az ország minden egyes becsületes dol­gozójának odaadó munkáját. Ez a célkitűzés nemcsak a kommunistákkal, hanem a pártonkívüliekkel szemben is igényt támaszt. Azt igényli, hogy tevékenységükkel, mun­kájukkal támogassák a pártot, segítsék valóra váltani a szocia­lista Magyarország megterem­tését. Nem véletlen, hogy vál­toztattunk még a kifejezési módon is, és ma nem "útitár­sakról" beszélünk, hanem szö­vetségesekként kezeljük őket. Úgy érezzük, hogy mélyebbé, bensőségesebbé vált a ka­pcso­­lat a párt és a pártonkívüliek között. Szélesítjük a népfront-politikát . Az elmúlt három év számtalan példával bizonyítot­ta be, hogy a nagy tömegek őszinte, lelkes, megbízható ál­lampolgárai hazánknak. Ez a felismerés késztette pártunkat arra az álláspontra, hogy szé­lesítsük a népfront-politikát. Bőven van tennivalónk annak érdekében,­­hogy tovább erő­södjön a tömegkapcsolatunk. A helyzet javításában sokat segített pártszervezeteinknek a Hazafias Népfront-mozgalom. A Központi Bizottság kong­resszusi tézisei alkalmából ki­bocsátott irányelvek világosan meghatározzák, hogyan válja­nak a népfront-politikán ke­resztül a széles pártonkívüli tömegek mind erőteljesebben cselekvő részeseivé az ország közügyeinek. A budapesti Ha­zafias Népfront elnöksége nagy igyekezettel munkálkodik a célkitűzés sikeres megvalósí­tásának érdekében. A beszámoló megállapította, hogy a pártonkívüliekkel való kapcsolat szélesítésében igen fontos szerepe van a KISZ-nek és a nőtanácsoknak, majd be­fejezésül a következőket álla­pította meg: — Budapesten ma a­ dolgo­zók politikai hangulata jó, nyugodt és bizakodó. Büsz­kén tekintünk vissza megtett utunkra. Ezer és ezer jele van annak, hog­y nemcsak vissza­szereztük, de növeltük is a párt és a tömegek közötti bi­zalmat és ma ez a kapcsolat jobb, megalapozottabb, őszin­tébb, mint bármikor. Marosán György hosszan­tartó tapssal fogadott beszá­molója után a revíziós bi­zottság beszámolója hangzott el, majd megkezdődött a vita, amelyben a többi között fel­szólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára is. Gazdag sugárözönnel búcsú­zik a nap Kecskemét, a "hí­res város" tornyaitól, színes cseréptetőkkel ékesített szép épületeitől, a Lechner Ödön tervezte városi tanácsháztól, az Cbester-háztól — ahol ma a megyei tanács székel —, meg a nevezetes Cifra-háztól, a SZOT mai otthonától. Alko­­nyodik, s a Szabadság tér ke­leti sarkában mégis tovább ko­­pácsolnak, követ csiszolnak a kőfaragók. Sietve készítik az avatásra váró tanácsköztársa­sági emlékmű, Herceg Klára szép alkotásának, nyolcméte­res talapzatát. Kecskeméti emberekkel, e táj nyelvén beszélő, zamatosan ő­ző híres városbéliekkel já­rom az utcákat, hogy emlékez­zünk arra a napra, 1944. no­vember 1-re, amikor a szov­jet hadsereg felszabadította Kecskemétet. Kiállítás a múltról és jelenről Kísérőim, a városi tanács "pénzügyminisztere", a mú­zeumigazgató, az állami levél­tári vezető és öreg munkatár­sa, egy fiatal újságíró, meg egy népfront-aktivista asszony, szinte csak egy kiállítás em­lékeztető tükrében idézik ma­guk is vissza ama szörnyű ok­tóbert, mely után a kecskemé­tiekre és városukra az új vi­lág köszöntött. Ezt a kiállítást a Hazafias Népfront rendezte a Katona József múzeumban, a városi tanács anyagi támogatásával és az évforduló napján, no­vember elsején nyitja meg. A múzeum felé menet, tár­saim sietve elmondják: ez sem volt ám mindig múzeum. Haj­dan körülötte temető, s maga az épület halottaskamra, majd vasúti vendéglő, utóbb az urak nyári kaszinója, végül iskola, s utóbb múzeum. Négy teremben mutatják be a­­híres város múltját és jelen­jét. Roskatag házak a mai gyö­nyörű Rákóczi út helyén: a múlt jelképei. A régi Rákóczi útból csak a szélessége volt a mai. Ahogyan emelkedett egy­­egy új nagyvárosi igényű és ízlésű erkélyes, napfényes, korszerű lakóház fénylő üzlet­tel, étteremmel, eszpresszóval — még ott áll árnyékában a képen az avult, régi. De aztán a következő képen már csak a mai, az új. A régi magyar kisvárosokban szinte hagyo­mány­számba ment, hogy a piac a Kossuth téren volt, Kecskeméten is. Talán két éve, hogy még magunk is láttuk. Ma már csak dokumentációs kép őrzi emlékét. A Szabad­ság, Kossuth és Széchenyi te­rek árnyas ligetekké változ­tak. A kiállítás élénken tükrözi együtt a múltat és jelent. Itt vannak a 15 év előtti felsza­badulás emlékei is. Néhány nappal előbb már dörögtek az ágyúk Félegy­háza mögött, s aztán a város határában is. És amikor egyet­len napra, október 31-én meg­szűnt a dörgés, másnap kora reggel megjelentek a szovjet katonák. Sütött a nap. Éppen ilyen szép ősz volt, mint most. Az emberek csak bámultak. Akadt, aki az idegen katonák láttára rémületében feltar­totta a két kezét. De a közelítő katonák szüntelenül ezt kia­bálták: — Nye boilyesz!... Ne fél­jetek! Az emlék most megeleve­nedik. Az öreg levéltári őr mondja: — Már nem féltünk. És attól fogva egyáltalán nem. Lassan kint visszamentünk a városba, az elhagyott ottho­nokba, ahonnét kikergettek bennünket a németek. M­unka búzakölcsönből Az első szabad napok ocsú­­dásának emléke villan. Tóth László, a szabad Kecskemét első polgármestere, s ma be­tegágyából is a népfront egyik aktív vezető embere, 25 ezer mázsa búzakölcsönből indí­totta el az életet. A hazatérők nem győztek sírni, és nevetni örömükben azon, hogy épség­ben maradt a Cifra-ház. Na, csak, mondták, még Molnár Dániel hajdani nagykőrösi híres neves kályhásmester égette cifra kövei is díszítik a házat. És nem vitte el a bomba az öreg templom ége­tett cserepes, színes tetejét, meg a szomszédos református házét sem és megvan a jog­akadémia épülete, melyben Jókai töltötte legkedvesebb diákéveit 1842 és 44 között, s ép az öreg Beretvás is, szovjet tisztek szálltak meg benne, onnan intézkedtek, hogy le­gyen újra villany — lett is! — meg, hogy a kutak, az öreg szívóskutak vize iható legyen. És örültek az emberek, hogy november 3-án már munkára jelentkezett 17 munkás, meg hét iparos. Nagy szó volt ez! Régi kommunisták járták a házakat, megálltak az utcákon beszélgetni az emberekkel. Az élet folytatására biztattak. Va­lóban, lelket öntöttek az em­berekbe. És egy hónappal később a híres városban már 193 mun­kás és 520 iparos dolgozott a saját városáért. Pedig közben a németek visszatértek bom­bázni. November 19-én kapta az egész háború alatti legna­gyobb támadást Kecskemét. A pályaudvar környékén sok száz szovjet katona és közel­ben lakó polgári ember esett áldozatul. Az a kedves báto­rító szavú fiatal főhadnagynő is, aki az első novemberi na­pokban kenyeret osztott a ha­zatérő kecskemétieknek. Az új világ arca Múló évek, harcok, küzdel­mek eredménye már nemcsak kiállítás tükrében, de a min­dennapi valóságban is kita­pintható. Kecskemét arca sze­münk láttára változott meg. Hogy ezt meglássuk, ahhoz nem is kell ebben, a városban útikalauz. Elegendő, ha az em­ber két ,vagy három hónapig nem jár erre. Máris ott a vál­tozás, az új lépés nyoma. Ho­vá tűnt az öreg Beretvás szál­ló? Már épül is az új, nagyvá­rosi jellegű szálloda a Széche­nyi tér sarkán. De vetekednek vele a Rákóczi út új házai és korszerűek az új iskolák is, amelyekben most már 8700 diák tanul. Az építőipari mun­kásszálló, a TEFU-telep, a konzervgyár új üzemi épüle­te, a Hűtőipari Vállalat gép­háza, a két kórház ugyancsak korszerű, a legmodernebb. Két kórház!... Régen csak az avult, Cserepes-kórház léte­zett. S most korszerűek már az új orvoslakások, az erdé­szeti központ, az 50-es évek­ben épült vízvezetékhálózat tornya, az átépített villanyte­lep, minden. A világ fordulá­sával együtt változott meg az élet is Kecskeméten. A városiasodás, sőt nagy­városiasodás itt csökkentette a lakosság létszámát. Az óriási kiterjedésű tanyavilág fejlődé­se nyomán ugyanis a puszták­ból önálló községek lettek: Alpár, Lakitelek, Ballószög, Nyárszentlőrinc, s a többiek. Kecskemét ezekkel együtt mintegy százezer lakost szám­lált. Ma 54 172 lakosú város. Még így is 45 857 katasztrális hold az ide tartozó földterület. Javarésze gyümölcs és szőlő. A barack és a homoki borok híres földje a Mathiász János emlékét és munkásságát foly­tató nagy jelentőségű kutató­­intézetek, a korszerűen felsze­relt állami gazdaságok, gép­állomások és jól gazdálkodó tsz-ek otthona. 14 ezer ka­tasztrális holdon 15 termelő­­szövetkezet gazdálkodik. S a kecskeméti gépállomás 65 traktora és 7 kombájnja mű­veli a közös földeket. Az 1945-ös kezdettel szemben, amikor is öt ipari üzem és te­lep működött valamennyire is helyreállítva az 1944-es kapa­citást. 1958-ban 11 miniszté­riumi fennhatóság alá tartozó helyiipari nagyüzem, 8 kisipa­ri kisz és az építőipari válla­latokkal együtt 28 szocialista vállalat dolgozott. Még ebben az évben elkészül a Malom­gépgyár, a Parkettagyár, s a Reszelőgyár. A város az első ötéves terv­ben 85 millió forint értékű be­ruházást végzett nagyrészt ál­lami hitelből. 1959-ben viszont 44 millió forintot fordított fej­lesztésre saját költségvetési keretéből és 14 millió forintot községfejlesztési adóból vá­rosszépítésre, építkezésekre. A többi között 213 lakás épült, s a közeli hetekben adnak át 63 újabb lakást. Kecskemétiek saját erőből építettek 238 családi házat. Az ivóvizet fu­varozó hajdani lajtos kocsi he­lyét 57 ezer méteres vízveze­ték hálózat "tölti be­. 16 autó­­buszjáraton a múlt évben négymillió utas közlekedett. A reaktivált múzeumi szak­ember, aki a nyugdíjból tért vissza, hogy munkakedvét s munkáját hasznosítsa, öreg lo­kálpatrióta. A Kossuth tér esti csillogásában anekdotába illő történetet mesél el arról, ho­gyan sikerült egy régi pol­gármesternek kierőszakol­nia, hogy az öreg Rákóczi utat 40 méteressé szélesítsék. A törvényhatósági bizottságban helyet foglaló két hívét, egy postást és egy céhbeli mester­embert rábeszélte, tartsanak kortesbeszédet amellett, hogy a nagyfejűek megszavazzák a Rákóczi út szélesítését 80 mé­teressé. A jó urak persze zúg­tak. Mire a fifikus polgármester, az utolsó szó jogán bebizonyí­totta: elég lesz 40 méter széles út is. Ezt aztán megszavazták. És lám, Fehér Sándor városi pénzügyi főosztályvezető ada­tai szerint a terek és parkok, ahonnét megfelelő helyre száműzték az ósdi piacot , egymillió forint értékű tár­sadalmi munkában készültek. Pártvezetők és tisztviselők, népfront munkatársak és a megyei, városi dolgozók, ipar­­vállalatok munkásai baráti egyetértésben beosztották egy­más között, ki, mikor és hány napot dolgozzék, ásson, lapá­toljon, ültessen, gereblyézzen, hogy Kecskemét felvirágzása a virágos terekben is látható le­gyen. A régi világban egy pol­gármester, olcsó kortesfogására volt szükség, hogy külsejében is vigye valamire ez a város. Ma, mint az országban szerte mindenfelé, Kecskeméten is az egész nép teremtő ereje izzik és ég egy-egy városszépítő tettben. Kecskemét most lett igazán "hírös" város ... Szabó József 3 Nálunk már karácsonyra vásárolhat a baráti Németország különlegességeiből: ILLATSZERKAZETTÁK különféle összeállításban nőknek ... 22,— Ft-tól férfiaknak . 28,— Ft-tól FÉSŰ-KEFE KÉSZLET díszdobozban nőknek . . . 52,— Ft-tól kisbabáknak 27,— Ft-tól ÚTIKÉSZLET utazóknak, üdülőknek, bevonulóknak nőknek ... 60,— Ft-tól férfiaknak . 60,— Ft-tól ILLATSZERBOLT - DROGÉRIA

Next