Magyar Nemzet, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
2 Kádár János beszámolója Kádár János bevezetőben megemlékezett arról, hogy a párt valamennyi szervezetében megtartották a kongreszszusi vezetőségválasztó taggyűléseket, megtartották a pártértekezleteket A párttagság egységesen kifejezésre juttatta: helyesli a három, éve folytatott politikát és azt kívánja, hogy ezt a politikát folytassuk következetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli a kongresszusi irányelveket is. — Elmondható tehát — állapította meg Kádár János —, hogy a Központi Bizottság és a párttagság összeforrott, az egység pártunkban erős, megbonthatatlan. Nagy politikai jelentősége van annak, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenybe a kezdeményező kommunisták mellett a pártonkívüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek százezrei kapcsolódtak be és a munka, az alkotás tetteivel járultak hozzá pártunk kongresszusi céljainak megvalósításához. Ez önmagában is fényesen bizonyítja: hazánkban ma erősek a párt és a tömegek kapcsolatai, a párt és a nép a szocializmus zászlaja alatt tömörült egységes hatalmas erő. Elérkezett kongresszusunk nagy napja. Történelmi nap ez, mert pártunk, a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata utóda a Magyar Kommunista Pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának és kongresszusunk a hetedik a négyévtizedes magyar kommunista mozgalom történetében. Ezért határozott úgy Központi Bizottságunk, hogy kongresszusunk viselje a VII. kongreszszus elnevezést. Pártunk felelős a magyar népnek egész tevékenységéért, az ország kormányzásáért, a szocializmus sorsáért hazánkban. Ugyanakkor a többi testvérpárttal együtt felelős a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom sorsáért is "— állapította meg Kádár János, majd hangsúlyozta, hogy e nagy felelősség tudatában a Központi Bizottság nyugodt lelkiismerettel ad számot, mert a párt politikája helyesnek bizonyult. Ha bárki összehasonlítja a Magyar Népköztársaság három évével ezelőtti súlyos és mai szilárd helyzetét, akkor az eredmények összességét bátran nevezhetjük a párt, a munkásosztály, a magyar nép, a szocialista forradalom történelmi győzelmének. A Központi Bizottság azoknak tulajdonítja az elért nagy eredményt, akiknek támogatását a három év alatt élvezte. Köszönetet mondunk pártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támogatásért, amelyben részesítettek bennünket. Köszönetet mondunk pártonkívüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormányban, az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, valamennyi tömegszervezetben és tömegmozgalomban együtt dolgoztak velünk és támogattak bennünket. Hálás köszönetet mondunk munkásosztályunknak, dolgozó népünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, amelyben az elmúlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat. A Központi Bizottságunk pártunk és népünk nevében forró köszönetet mond a szolidaritásért, a segítségért az összes kommunista és munkáspártnak, a szocialista országok népeinek, a világ öntudatos munkásainak, haladó embereinek. Tudjuk, hogy népünk csak az ő szolidaritásukkal és segítségükkel védhette meg hatalmát, szocialista vívmányait, a szebb holnapot a rátámadó könyörtelen ellenséggel szemben. Szent kötelességünknek tartottuk és tartjuk, hogy munkánkkal bizonyítsuk be: nem volt hiábavaló a magyar népnek nyújtott segítség, nem méltatlannak adták. — Amíg öntudatos és becsületes ember él ezen a földön, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió — a forradalmi munkásparaszt kormány kérésére — 1956-ban nyújtott az ellenforradalom és az imperialisták által fenyegetett magyar népnek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapitalizmust, a fasiszmust és azt, hogy hazánkat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, hadszíntérré változtassák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vére hullatásával adta bizonyságát a magyar nép iránti mély barátságának, internacionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is. A magyar és a szovjet nép ellenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogykizsákmányolja országunkat. E rágalom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt. Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió a Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasági kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialista ország — önzetlenül és áldozatkészen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Magyarországra hozott áruk több mint 82 százaléka nyersanyag és félkésztermék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és finommechanikai termék volt. A magyar népgazdaság jelentős behozatalra szorul fontos nyersanyagokból, nevezetesen vasércből, olajból, fából. A szovjet szállítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek legnagyobb részét fedezik. Íme így kereskedik egy szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió, egy kisebb szocialista országgal, a Magyar Népköztársasággal — állapította meg Kádár János, majd így folytatta: — Nincs és soha nem is volt a világon olyan kapitalista nagyhatalom, amelyik kereskedelmi forgalmát úgy fejlesztette volna egy kis országgal, hogy annak kedvező módon, túlnyomóan nyersanyagot szállítana és tőle nagyobbrészt kész ipari terméket vásároljon. De ez ellenkezne is a kapitalizmus lényegével: a kapitalizmus saját népének kizsákmányolásán kívül más népeketis kizsákmányol. Az előbbit a »kezdeményezés és vállalkozás szabadságának*, az utóbbit a kereskedelem szabadságának*, az egészet pedig a »szabad világ*-nak nevezi. — A magyar—szovjet barátság ma erős. Ez a barátság a magyar nép erőforrása, nagy támasza és boldogulásának záloga. A magyar—szovjet barátságot szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és kormányunk legfőbb külpolitikai feladata. —Elvtársak! Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor valamennyi országával, a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, az Albán Népköztársasággal, a Bolgár Népköztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Mongol Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Román Népköztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. — örülünk, hogy a szocialista tábor valamennyi országa nagy lendülettel halad előre a szocializmus útján, új és új nagyszerű eredményeket ér el. A világ politikai arculatát jelentősen megváltoztatta maga az a tény, hogy tíz évvel ezelőtt Kínában győzedelmeskedett az imperialistaellenes, népfelszabadító háború, majd azt követően a szocialista forradalom. A közel 700 milliós lakosságú ország a nemzetközi imperializmus kizsákmányolási területéből, feudális és félgyarmati országból szocialista világhatalom lett. Példája, hallatlanul gyors fejlődése megragad és lelkesít. Kína fejlődése is bizonyítja aszocialista rend fölényét, az elnyomóitól megszabadult nép határtalan alkotóerejét. Kína, miközben hallatlan nehézségeket győzött le — a múlt évben már két és félszer annyi gabonát, kilencszer annyi szenet, tizenkilencszer annyi kőolajat, negyvenszer annyi nyersvasat termelt, mint 1949-ben. ránk nincs elvi akadálya annak, hogy a két szomszéd állam között — az eltérő belső, társadalmi rendszer ellenére — jó kapcsolatok alakuljanak ki. Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően, a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges nyugati körök mesterkedéseitől engedi befolyásoltatni politikáját. Az osztrák kormány még mindig tűri, hogy Ausztria területén a Magyar Népköztársaság ellen aknamunkát folytató kémügynökségek és magyar fasiszta szervezetek tevékenykedjenek és garázdálkodjanak. Ez is számottevően zavarja viszonyunkat. Mi a kölcsönös előnyökkel járó tényleges jóviszony kialakítására törekszünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság népeinek közös érdeke. Semmiféle tényleges érdekellentét nincs a Magyar Népköztársaság és az európai semleges államok, nevezetesen Ausztria, Svédország, Svájc között. Ellenben közös érdek a béke fenntartása, a békés egymás mellett élés, az országok közötti kapcsolatok bővülése. Ezért arra törekszünk, hogy viszonyunkat javítsuk velük. Véleményünk szerint a semleges országok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább betölthetnek az országok és a népek békés egymás mellett élésének előmozdításában. népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadítójának és ün- A magyar—szovjet barátság népünk boldogulásának záloga Külpolitikánk alapelvei Kádár János ezután külpolitikánkról és a nemzetközi helyzetről beszélt. —A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az állami szuverenitást. Azóta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk alapelvei: magyar— szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz, imperialistaellenesség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbözőségére. — A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hétéves terv, a kommunizmus építésének országát, az emberi haladás és a világbéke e leghatalmasabb erejét — barátjának nevezheti. A Szovjetunió célul tűzte ki, hogy" az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világon komoly politikai tényező, amely kételkedne e cél realitásában. Mi, magyar dolgozók, szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés versengésben. Ugyanakkor jólesik hallanunk, hogy van már új amerikai jelszó is, amely azt hangoztatja, hogy az Amerikai Egyesült Államok érje utol a Szovjetuniót a legújabb technikában, a világűr-kutatásban, a tudományos képzésben. E versengésben szerintünk a Szovjetunió rendelkezik nagyobb győzelmi esélyekkel. 1950-ben a Szovjetunióban 36 000, Amerikában 53 000 mérnök végzett ugyan, de 1958-ban az Egyesült Államokban már csak 35 000, a Szovjetunióban pedig 94 000 mérnököt képeztek ki — mondotta Kádár János, majd emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió az utolsó években olyan eredményeket mutathat fel, mint a bratszki vízierőmű, az atomerőművek, az atommeghajtású Lenin-jégtörő, valamint a két éven belül felbocsátott három szputnyik, három világűr-rakéta, amelyek közül az egyik a Szovjetunió felségjelvényét vitte a Holdra, a másik pedig — a szovjet technika diadala ez is — lefényképezte a Hold túlsó oldalát, amelyet eddig, nem ismerhetett meg az ember. A békés versenyben a Szovjetunió döntő fölényének záloga a kapitalizmusnál magasabbrendű szocialista társadalma, amely megteremtette a határtalan fejlődés lehetőségeit. — Büszkeségünk, a magyar— szovjet barátság, nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, amikor 1917-ben a cári Oroszországba hadifogolyként került magyar munkások, parasztok és értelmiségiek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista forradalom lényegét. Tízezrével léptek a Vörös Hadseregbe és a vörös partizán alakulatok kötelékeibe, becsülettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a fehérgárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása és fennállása idején. A Magyar Tanácsköztársaságot annak idején idegen fegyveres erők beavatkozásával leverték. De a szovjet kormány még 1941-ben, a vele szemben ellenségesen viselkedő horthysta kormányhoz intézett figyelmeztető üzenetében is arra törekedett, hogy a magyar népet és országát megóvja a háborús szenvedésektől és katasztrófától. Horthy fasiszta kormánya azonban, amely nem a magyar nép érdekeit képviselte, képtelen volt a józan ész szavára hallgatni és csatlakozott Hitler szovjetellenes háborújához. A Szovjetunió kiverte Magyarország területéről a náci-fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar Nagyar Nemzet nepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a Szovjet Hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is kiverte az ország területéről. A szocialista tábor a béke fő ereje a világon A szocialista tábor egységének szilárd és megbonthatatlan alapja a közös társadalmi-politikai rendszer, a szocializmus építésének közös útja, a közös világnézet, a béke megőrzésére irányuló együttes erőfeszítés. Együttműködésünket a táboron belül nemcsak az egyenjogúság, a területi integritás, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás szabályozza , hanem ezeken túlmenően a kölcsönös segítségnyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs, amikor Berlinben azt mondotta: táborunkban az »egy mindenkiért — mindenki egyért« elv uralkodik. — A szocialista tábor, amelynek magva és vezető ereje a Szovjetunió, napjainkban a haladás és a béke fő ereje a világon. A Magyar Népköztársaság a szocialista tábor egyenjogú és megbecsült tagja. Népünk életbevágó érdekeinek hű szolgálata megköveteli: külpolitikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy tovább erősítsük a szocialista tábor erejét, egységét és határozottan viszszaverjünk minden kísérletet, amely ez ellen irányul. — Népünk óhajának felel meg, hogy valamennyi szomszédos országgal és néppel a jóviszony kiépítésére törekszünk. A Szovjetunióhoz fűződő jó, baráti kapcsolatainkról már részletesen beszéltem. Közvetlen szomszédunk a testvéri Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság, örvendünk a szocializmus építésében elért nagyszerű sikereiknek, s annak, hogy e két testvéri népi állammal állandóan fejlődik barátságunk a legbensőbb egyetértés és a proletárinternacionalizmus szilárd alapjain. — Szomszédunk továbbá Jugoszlávia. Jugoszláviával az államközi kapcsolatok 1953 augusztusa óta fokozatosan normalizálódtak. A viszony 1956—1958-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredményeként ez idő szerint a diplomáciai, állami, gazdasági, s néhány társadalmi kapcsolat — mint például a sport — területén normálisnak nevezhető. Véleményünk szerint — az ismert ideológiai ellentétek ellenére — megvan a lehetősége annak, hogy a két állam között normális, jószomszédi viszony álljon fenn. — Mi erre törekszünk, mert meggyőződésünk szerint ez Jugoszlávia és Magyarország népeinek közös érdeke. A jószomszédi viszony kedvező alakulásában szerepet játszik az, hogy a jugoszláv kormány néhány fontos nemzetközi kérdésben pozitív fellépésével segíti a békéért folyó harcot, az viszont nehezíti a viszony alakulását, hogy támadják barátainkat — mint a legutóbbi időszakban —, a Kínai Népköztársaságot és az Albán Népköztársaságot. — Másik szomszédunkkal, Ausztriával ez idő szerint nem kielégítő a viszonyunk, s ezt sajnálatosnak tartjuk. Szerin _Kedd, 1959. december 1. Győzedelmeskedik a gyarmati népek igazságos harca — Elvtársak! Korunk legfontosabb eseményei között tartja számon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora — közöttük India, Indonézia, Irak, az Egyesült Arab Köztársaság — rázta le magáról az imperialisták igáját és lépett az önálló nemzeti fejlődés útjára. Velük jó a viszonyunk, s arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton vagyunk velük az imperializmussal szemben, szélesíteni akarjuk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bizonyos mértékig a Magyar Népköztársaság is hozzájárulhat a gyarmati sorból felszabadult országok önálló iparának fejlesztéséhez. — Teljesen szolidárisak vagyunk a felszabadulásukért most küzdő gyarmati népekkel. Elítéljük az algériai nép elleni terrorháborút, teljesen jogosnak tartjuk követelésüket és támogatják az önrendelkezésért folyó harcukat. A magyar nép felháborodva ítéli el a Tajvanon — amely egyébként a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen része —, Dél-Koreában, Dél-Vietnamban, továbbá a dél-afrikai és más népekkel szemben alkalmazott imperialista, gyarmati elnyomást és terrort. Meggyőződésünk, hogy az imperializmus nem tudja többé megállítani a felszabadulásért és függetlenségért vívott harc folyamatát, s győzedelmeskedik a gyarmati népek igazságos harca. — Elvtársak! Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Közülük is leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányával vannak komoly ellentéteink. Az USA kormánya a nem normális viszonyért bennünket tesz felelőssé, mondván, hogy most néhány hónapja is korlátoztuk budapesti diplomatái mozgását. Ez igaz annyiban, hogy Külügyminisztériumunk vidéki utazásaik előzetes bejelentésére kötelezte a budapesti amerikai diplomatákat. A diplomáciai missziók évszázadok óta nem vitatott feladata a küldő és fogadó államok közötti kapcsolat ápolása és javítása. A Budapesten működő amerikai diplomaták — feltehetően kormányuk szándékai szerint — két éven át minden módon kifejezésre juttatták, hogy nem a viszony javítását, hanem inkább annak lehetetlenné tételét tekintik feladatuknak. Ezek után senkivel se akarják elhitetni, hogy katonai repülő- és gyakorlóterek, valamint a szovjet—magyar határ közelében tett kalandos kirándulásaik színhelyén akarták volna az amerikai—magyar viszonyt normalizálni. — Nekünk komolyabb kifogásaink vannak. Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkára. Mintegy 5000 magyar disszidenst felvettek az USA-hadseregbe. Fenntartják az úgynevezett „Szabad Európa” rádióállomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcsolat áll fenn országaink között, az amerikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Népköztársaság hivatalos küldötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben. Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normális viszony kialakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet. Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben valamelyest hozzájárultak a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséhez, a nemzetközi helyzet bizonyos enyhítéséhez. A két ország közötti viszony normalizálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presztízs-okokból mindmáig fenntartott, idejét múlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Népköztársasággal szemben. Lényegében arra van szükség, hogy az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kísérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a magyar—amerikai viszony normalizálásának útját és módozatait megtalálni. Kormányunk ennek érdekében kész minden célszerűnek látszó lépés megvizsgálására. A magyar nép teljes mértékben szolidáris az NDK békepolitikájával . Elítéljük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának külpolitikáját. Adenauer kancellár szinteg a békéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — itt Magyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szólamok mögött Nyugat-Németországban erőltetett fegyverkezés folyik és mindenáron a hidegháború fenntartására törekszenek. — Közismert a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ellenséges magatartása a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. Mindennapos a berlini kérdés rendezésével, az Odera—Neisse-határral, a Szudéta-vidékkel és más kérdésekkel kapcsolatos agresszív és revansista uszítás. Egyre-másra rendezik a régi nácik jő bajtársi* összejöveteleit, a szudéta-németek*, a »dunai svábok« revansista gyűléseit. Ismeretes előttünk, hogy Nyugat-Németországban működési teret és anyagi támogatást élveznek magyar háborús bűnösök, a különböző magyar fasiszta csoportok és sajtójuk. — Mindenkinek, így a Német Szövetségi Köztársaság kormányának is tudnia kell, hogy Európa népei — közöttük a magyar nép — torkig vannak már azokkal a szenvedésekkel, amelyeket a történelem során a német militarizmus és annak hódító törekvései reájuk zúdítottak. A magyar nép a nyugatnémet agresszív szellemmel szemben, teljes mértékben szolidáris a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikájával. A Magyar Népköztársaság és az első német munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köztársaság törekvései teljes mértékben azonosak. Üdvözöljük a szocializmus építésében elért nagy sikereiket, örülünk, anti-