Magyar Nemzet, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
Kedd, 1959. december 1.. kor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, amtt egy főre eső termelésben és fogyasztásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szövetségi Köztársaságot. Kívánjuk: a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus építésében, államuk erősítésében, a lelki megőrzésére és a két német állam közesedésére irányuló politikájukban. , — Elvtársak! Három évvel ezelőtt, az átmeneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágalmazó hadjáratot indítottak ellenünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy beavatkozzanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával is ellentétben álló, törvénytelen határozatokat nem ismertük el és nem fogjuk elismerni a jövőben sem. A határozatok közül évenként, mint most legutóbb a napokban felmelegített hecckampány, mindenkor a népi demokráciák ellen irányult, szovjetellenes és hidegháborús célt szolgált. A budapesti NATO-diplomaták két éven át bojkottálták kormányrendezvényeinket. A nyugati kapitalista sajtó — sok pénzzel támogatott — meg-megújuló uszító kampányt indított ellenünk. Mi ezzel akkoriban nem sokat törődtünk, hanem megerősítettük államunkat és rendszerünket. Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan megerősödött a nemzetközi helyzetünk is. A kapitalisták bojkottja és rágalomhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb: népünk tömegei előtt lelepleződtek és a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellenségeink is kénytelenek tudomásul venni, hogy népköztársaságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársaság barátai pedig, akik a legsúlyosabb helyzetben is szolidárisak voltak velünk, ma értékelik eredményeinket és becsülik népünket. — Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását annak köszönhetjük, hogy következetesen szembeszálltunk minden imperialista beavatkozási kísérlettel, és annak, hogy népünk helyesli és támogatja külpolitikánkat. Ez kötelez bennünket, hogy nemzetközi helyzetünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősítsük tovább. Az emberiség legfőbb kérdése : a béke megőrzése — Elvtársak! A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-három esztendő alatt bizonyos enyhülés következett be. Ez a változás döntően a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom és a világ békemozgalma erői növekedésének, a békepolitikának köszönhető. A kapitalista országokban, a nemzetközi életben azonban nem jelentéktelenek a békeellenes erők, amelyek működnek és hatnak. Ezért a népeknek továbbra is állhatatos harcot kell folytatniuk a békeellenes erőkkel szemben és azokat még hátrább kell szorítaniuk. A hidegháborús helyzet felszámolásának irányába ható esemény volt a külügyminiszterek genfi tanácskozása, Macmillan moszkvai látogatása, Hruscsov és Eisenhower megegyezése a kölcsönös látogatásban. Kiemelkedő és jelentős eredmény volt Hruscsov elvtárs amerikai útja, amelyet a világon mindenütt üdvözöltek a békeszerető emberek. Hruscsov elvtársat az egész világon még a kommunizmustól távol álló emberek is úgy tekintik, mint akinek a legnagyobb személyes érdeme van abban, hogy a hidegháború jege töredezik. örülünk, hogy ezen a számunkra nagy napon Hruscsov elvtárs közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja sikeréhez, békemissziójához. Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonatkozó javaslatának benyújtása az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy többsége ezt a határozatot helyesléssel fogadta és — közös amerikai—szovjet indítványra — egyhangú szavazattal a tízes leszerelési bizottság hatáskörébe utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni. — Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Népköztársaság, egyetértésben a Szovjetunióval, a szocialista tábor valamennyi országával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk az országok és népek egymás közötti viszonyában a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését. Támogatjuk az atomfegyver-kísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónáik létrehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot és helyesnek tartanánk, hogy addig is, amíg ez megvalósulhat — közbeeső intézkedések történjenek: a hadseregek létszámának csökkentése, a külföldi támaszpontok megszüntetése, a külföldön állomásozó csapatok kölcsönös visszavonása. — Ma, amikor rettenetes tömegpusztító fegyverek vannak felhalmozva és gyártásuk még folyik, az emberiség legfőbb kérdése: a béke megőrzése. Minden ország közvéleménye sürgeti a tárgyalásokat és a megegyezést. A népek a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését és a teljes leszerelést óhajtják, mert békében akarnak élni. A magyar nép sem kíván semmi mást, mint hogy erőit a békés építő munka nagyszerű céljaira fordíthassa. — Mi a békés egymás mel- Magyar Nemzet lett élést az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok formájában képzeljük el Jelenleg már 48 országgal államközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fejlesszük további országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdasági munkamegosztás, a specializálódás és kooperáció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, a szocialista államokkal. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy a nemzetközi kooperáció elképzelhető és megvalósítható szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatokban is. Vannak olyan ipari és mezőgazdasági termékeink, amelyeket a kapitalista országok vásárolnak és még jelentősebb mértékben vásárolhatnak a jövőben. Ugyanakkor értelmetlennek tartanánk, hogy idehaza gyártsunk — kis sorozatban és nagy költséggel — olyan termékeket, amelyeket a kapitalista országok állítanak elő olcsóbban és megfelelő minőségben. Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolat kibontakozásának természetesen feltétele, hogy a szocialista és a kapitalista országok gazdasági kapcsolataiból eltűnjenek a hidegháborús korlátozó és zavaró tényezők. Véleményünk szerint a népeknek békében kell egymás mellett élniük és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét, és minden olyan kapcsolatot, amely az országok és népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik. társaság minden hazai ellensége egyesült. Szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Bécsbe vezényelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai. Ezek a többségükben ismert tőkések, hírhedt reakciósok és hazaárulók előtérbe tolták az akkor még le nem lepleződött Nagy Imrét és sokáig hallgattak igazi céljaikról. Csak a szocialista eszme erkölcsi nagyságát és a tömegeknek a szocializmus iránti megmásíthatatlan vonzódását bizonyítja, hogy korunkban a szocializmus és a szocialista forradalom legvadabb ellenségei sem állhatnak többé nyíltan a tömegek elé céljaikkal, hanem kénytelenek azokat ““szocialista", “demokrata", “forradalmi" frázisok mögé rejteni. Az ellenforradalmi erők, miközben szocializmusról, demokráciáról, szabadságról, forradalomról beszéltek, fegyverrel támadták a Magyar Népköztársaság intézményeit és százszámra gyilkolták a népköztársasághoz hű kommunistákat, haladó embereket. A szocializmus eszméje alapján erősödött népünk nemzeti egysége Kádár János ezután a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetéről beszélt. — A belpolitikai helyzet fejlődése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásához vezetett. Az ellenforradalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. A tömegek politikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztályharcban. E harc menetében, a szocializmus eszméi alapján erősödött népünk nemzeti egysége —ez a történelmi haladás jegyében született és fejlődő új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban bármikor. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a felszabadulás óta eltelt 15 esztendő a proletárdiktatúra kivívásának, a szocialista forradalom győzelmének története. Népünk a munkásosztály vezetésével érte el minden vívmányát, s a munkásosztályt forradalmi pártja irányította a harcban. Hazánkban munkáshatalom, proletárdiktatúra volt és a szocializmus épült, amikor 1956 októberében bekövetkeztek az ismert események. A párt az események minden lényeges mozzanatára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a közrejátszott tényezőket, az eseményekben működő erőket. A Központi Bizottság megállapította: az 1956. október 23-án Budapesten kirobbantott fegyveres felkelés a munkásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá, ellenforradalmi jellegű volt. Az eseményeket felidéző okokra, az azokban részt vevő és ható tényezőkre vonatkozóan megállapítást nyert: lényeges tényezőként szerepet játszottak Rákosi és csoportjának hibái. Figyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátosságokat, s így egy idő múltán képtelennek bizonyultak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő törvényszerűségeit helyesen alkalmazzák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyengítette a proletárdiktatúrát és kedvező talajt teremtett az osztályellenségnek az ellenforradalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és csoportjának példátlan árulása is. Végigjárták az utat a párton belüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött titkos és nyílt szövetségig; mint osztályárulók, a munkáshatalom feladásáig; mint hazaárulók, az imperialisták beavatkozásának sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól és gazdasági alapjától korábban megfosztott kapitalista és fasiszta restaurációra törő egykori nagybirtokos és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóinak serege volt. Gyorsan újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi alapon újjászervezett három egykori koalíciós párt csakúgy, mint a két megyében nyíltan zászlót bontott nyilaskeresztes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az ellenforradalmi platformon álló, úgynevezett »munkástanács«-okat és “forradalmi" bizottságokat használtak fel politikai céljaikra. A Magyarországon kirobbantott ellenforradalmi felkelésnek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköztársasággal szemben valójában két egymással szövetkezett — belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista — erő lépett fel. — Pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János — az 1956 októberi ellenforradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956 decemberi határozatában foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá. Először: az 1956 novemberének első napjaiban és azt követően az események ellenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult, s a későbbiekben kiderült tények mindazt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s a haladó emberek az egész világon. — Az ellenforradalmi felkelésben — mondotta a továbbiakban — a párt és a népköz A párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom . Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége szerint járt el. A nép sorsáért érzett felelősségtől áthatva a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkásparaszt kormányt, amely a Szovjetunió, hűséges és legjobb barátunk és szövetségesünk segítségét kérte. A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tűzött, súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett biztosítani a szocialista forradalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmirokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításával szemben félreérthetetlenül és nyíltan a népköztársaság iránti hűség, az igaz hazafiság, a munkásnemzetköziség eszméjével lehetett harcolni. Az ellenforradalmárok “semlegességével" szemben félreérthetetlenül meg kellett mondani, hogy mi mindaddig, amíg a varsói szerződés szervezetére szükség lesz, ahhoz hűek maradunk és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét? A munkás-paraszt szövetséget vezető marxista- leninista pártra, a szakszervezetekre, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetre építjük politikai rendszerünket, elvetve a munkástanácsok rendszerét. Az ellenforradalmi felkelés időszakában bebizonyosodott, hogy viszonyainkközött a többpártrendszer az ellenforradalom javára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistákat és mindazokat a pártonkívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocializmus felépítése, az ország szuverenitásának és függetlenségének védelme, a népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a pártonkívüli közéleti tényezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak voltak tagjai vagy esetleg mindig is pártonkívüliek voltak. A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az ellenforradalmi felkelés kezdeményezőinek, vezetőinek, szervezőinek és a gyilkosságokat elkövetőiknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket megtévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egy időben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megoldania: szakítani a korábbi hibákkal és leszámolni az ellenforradalommal. Pártunk képes volt erre és egy időben megoldotta mindkét feladatot A bátor, nyílt és következetes marxista-leninista állásfoglalás és politika meghozta a maga gyümölcsét Az ellenfor,A szocializmust építő magyar nép nagyszerű politikai győzelme volt tavaly novemberben az országgyűlési és tanácsválasztás, amelyen a jogosultak 98,4 százaléka szavazott és a leszavazottak 99,6 százalékának támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei. — A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. A népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt, a szocializmus alapjai jelentősen szélesedtek azóta és a szocialista építés rendben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tömegek politikai támogatása és odaadó, szorgalmas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tükröződik még a Magyarországgal szemben erősen elfogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben teret kapnak ott a valóságnak jobban megfelelő tudósítások is. Így a francia Le Monde augusztus 13-i számában a következő olvasható: »A magyarországi vezetők optimisták. A gazdasági helyzet két és fél év alatt érezhetően javult, az üzemek teljes kapacitással termelnek, a földek több mint 40 százalékán már állami gazdaságok vagy termelőszövetkezetek vannak, az aktív ellenzéket tehetetlenségre kényszerítették." Vagy a Reynolds News című angol lap szeptember 7-i számában ez áll: “Budapesten csak nagyon kevés nyoma maradt az 1956- os eseményeknek. Egyes falakon még golyóütötte himlőhelyek láthatók, de maga a nép nem mutatja a boldogtalanságot vagy az elnyomás legcsekélyebb nyomát sem. Budapest vidám főváros, a lakosság ruházkodási színvonala nagyon magas. Az alkotmány tizedik évfordulóját nyilvános ünneppel ülték meg.« A reális szemlélet csak javára válhat azoknak is, akik nem túlságosan szeretik a Magyar Népköztársaságot. Mostanában az ilyen emberek, miközben szemük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, különböző képzelgésekkel áltatják magukat. Azt mondják “ellentétek vannak a pártban". Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak várjanak türelemmel, mert bizony még jó sokáig kell várniuk. Más reakciósok eszelősségükben ahhoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embereknek, ha egyáltalán képesek értelmes szót megérteni, csak azt mondhatjuk, okkal bízunk abban, hogy még a hidegháborút is sikerül felszámolni, de akárhogyan is lesz, kapitalizmus és fasizmus Magyarországon még egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből a reakciósok és nekik is jobb lesz. Megint más reakciósok azt mondják: “Hruscsov és Eisenhower megegyeztek". Mi tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök úr néhány dologban megegyeztek és reméljük, kívánjuk is, hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg. De mi azt gondoljuk, hogy az a reakciós, aki valamely torz logikával azt gondolja, hogy bármelyik Hruscsov—Eisenhower találkozóból és tárgyalásból, nem tudni milyen alapon kapitalista, fasiszta Magyarország születik, legalábbis erősen téved. A közmondás az ilyenre mondja: »éhes disznó makkal álmodik". Megint mások reakciós reményeiket ahhoz fűzik, hogy “kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok". Erről a kérdésről érdemes egy pár komolyabb szót váltani. A szovjet csapatok ma Magyarországon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a még nem rendezett nemzetközi kérdésektől függően tartózkodnak. Mi a szovjet kormánnyal, a varsói szerződésben egyesült országok kormányaival, a szocialista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állomásozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavonásáról való tárgyalás mellett vagyunk. Jelenleg még mindig nyílt fenyegetések hangzanak el a népi demokratikus országok ellen. Világosan megmondtuk, nemegyszer: a szovjet csapatok addig maradnak Magyarországon, ameddig a nemzetközi helyzet ezt szükségessé teszi. Ami pedig azokat a képzelgéseket illeti, hogy mi lesz, ha a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról, megmondhatjuk, a reakción az sem fog segíteni. A szocialista forradalom magyarországi erői és hívei megtanulták azt, amit kell és meg tudják védelmezni rendszerüket a belső ellenséggel szemben. Ha a reakciósok újból verekedni akarnak, nem leszünk ellene, mert a magyar népnek van ereje és még van elegendő törlesztenivalója is az ellenforradalmárokkal szemben. — A tapasztalatokat számon tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejtjük az árulást, se az osztályellenséget, se az imperialistákat. A tapasztalatok alapján tovább erősítjük népi államunkat, rendszerünket. Tovább erősítjük államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Erősítjük a munkásosztály szövetségét a többi dolgozók rétegeivel is. A Hazafias Népfront mozgalmi erejére támaszkodva tovább szélesítjük a nemzet valamennyi alkotásra képes erőinek egyesítését. Továbbfejlesztjük rendszerünk demokratizmusát. Érvényesítjük a demokratikus centralizmus elvét az államéletben is. A törvényt tiszteletben tartó állampolgárok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanígy tovább bővülnek a helyi államhatalmi szervek önkormányzati jogai is, fenntartva és erősítve alapvető kérdésekben az állam központi irányítását. *— Népköztársaságunk alkotmányban rögzített szervezete, az országgyűlés és a helyi tanácsok rendszere bevált. Az elmúlt három évben fejlesztettük az országgyűlés és a helyi tanácsok -munkavadalmi felkelés valamennyi tanulságát és tapasztalatát még sokáig számon kell tartania a pártnak, de magáról az ellenforradalomról elmondható, hogy minden területen teljes vereséget szenvedett és a múlté. Az 1956-os ellenforradalmi felkelés mindig fekete lap marad népünk történelmében. De az a tény, hogy már most, alig három év után elmondhatjuk, hogy az ellenforradalom már a múlté, a ter relpolitikai helyzetünket a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi 3 ténelemé, arról is bizonyságot tesz, hogy népünk nagy politikai tapasztalatokra tett szert, nagy határozottságot és egységet tanúsított az ellenforradalom által felidézett bajok és nehézségek leküzdésében — el tudta temetni az ellenforradalmat. Kádár János megemlékezett a szocialista forradalmi erők nagyszerű demonstrációiról is: az 1957 márciusában tartott budapesti gyűlésekről, a felejthetetlen május 1-i budapesti nagygyűlésről, az augusztus 20-i kisújszállási nagy munkásparaszt találkozóról, majd Hruscsov elvtárs magyarországi látogatásáról. A Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása 1958 tavaszán a szovjet—magyar barátság, a proletár internacionalizmus hatalmas győzelme volt a nacionalizmus és sovinizmus felett. Az országgyűlés 1957. május 9-én egyhangúlag bizalmat szavazott a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, s ezzel alkotmányosan és törvényesen elítélte az ellenforradalmi felkelést, helyeslését nyilvánította a Központi Bizottság és a kormány politikája iránt.