Magyar Nemzet, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Gondoskodás a falu öregeiről Az idősebb parasztemberek egymás közötti beszélgetések során sokszor felelevenítik felszabadulás előtti életük keserű emlékeit. Az akkori idők anyagi nyomorúságait, a szinte folytonos nélkülözést a felszabadulás óta eltelt években felváltotta a tisztességes életmód, a kulturáltabb élet, de a kapitalista rendszer embertelenségeit még sokáig nem borítja be a feledés fátyola. Nem felejtette és nem is felejtheti el a falu népe sem, hogy a régi rendszerben a nyomorúságon kívül milyen bőven jutott számára a megaláztatásból, az embertelenségből is. Különösen szomorú sorsa volt az öregeknek, munkaképteleneknek. A kapitalista rendszer kegyetlen embertelensége velük szemben érvényesült a legteljesebben. A földtelen, vagy párholdas paraszt hiába dolgozott látástól vakulásig a grófi, egyházi és egyéb birtokokon a létfenntartását is alig biztosító bérért, vénségére mehetett koldulni, ehette a szegényház ízetlen leveseit, vagy jobb esetben "kenyérpusztítóként" éldegélhetett gyermekeinél, akiknél szintén mindennapos volt a nélkülözés, s akikre hasonló sors várt volna, ha a régi rend urainak birtokában maradt volna a hatalom. A társadalom támogatására, az állam segítségére a felszabadulás előtt a falu, a mezőgazdaság nincstelenjei nem számíthattak. Az agrárproletárok, párholdas parasztok társadalombiztosításról s arról, hogy öreg napjaikban rendszeres járulékot, nyugdíjat kapjanak, még álmodni sem mertek. Parasztnak nyugdíja már maga az óhaj is felháborította a rendszer urait a régi világban. De még a felszabadulás után sem talált jó ideig ez a gondolat kellő megértésre egész társadalmunkban. A termelőszövetkezeti mozgalom elindulása, de különösen annak nagyarányú előrehaladása tette egyre sürgetőbbé a mezőgazdaság öregeiről való gondoskodás problémájának megoldását. A szocialista mezőgazdaság kialakulásának meggyorsulásával egy időben falun, a parasztemberek között egyre több szó esett arról, hogy mi lesz az öregekkel? Miképpen gondoskodnak a termelőszövetkezetbe belépő idős emberekről, akik beviszik oda pár hold földjüket, de dolgos két kezük már nem bírja a nehéz paraszti munkát, mert idős koruk, vagy rokkantságuk miatt lecsökkent, elfogyott a munkaerejük. Ennek a kérdésnek rendezetlensége sok aggodalmat okozott és nehezítette a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését. A párt, a kormány az ország gazdasági erejének figyelembevételével évek óta iparkodott a probléma megoldásán. S ennek a politikai és szociális szempontból igen fontos kérdésnek a rendezésére több esetben hozott határozatot és tett intézkedést. A termelőszövetkezetek régi tagjai közül már sok ezren kaptak eddig is rendszeres nyugdíjat, s a termelőszövetkezetek jó része már az eddigi rendelkezések alapján is megtalálta a módját, hogy gondoskodjon öreg, vagy munkaképtelen tagjairól. A probléma teljes rendezésére a közelmúltban kormányunk újabb rendeletet adott ki. Ez a rendelet várakozási idő nélkül rendszeres járandóságot nyújt a termelőszövetkezetek öregeinek, munkaképtelenjeinek. Azonnal segítséget ad mindazoknak, akiknek a támogatásra szükségük van. Akik ismerték a falu, a szegényparasztok öregeinek, munkából kihűlt szerencsétlenjeinek szomorú sorsát a régi rendszerben, s akik ismerték a falu mai öregeinek aggodalmait, különösen jóleső érzéssel fogadták a kormány rendelkezését a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról. Ebből a rendeletből is újra bizonyságot szerezhet az egész magyar társadalom arról, hogy a mi társadalmi rendünkben a közösség erejére, a pártnak és a kormánynak a támogatására nyugodtan számíthat minden becsületes dolgozó ember akkor is, ha idős kora, betegsége vagy rokkantsága miatt kihull kezéből a szerszám. Számíthat az állam segítő kezére minden idős parasztember, férfi és nő egyaránt, aki egyetértve mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével, termelőszövetkezetbe lép. Újabb bizonyítéka ennek a nemrég megjelent kormányrendelet. Végefelé járunk a télnek- A földeken hamarosan megindul az élet. A tavaszi és nyári munkákra s a jövőre bizakodva készül fel a dolgozó parasztság is, mert a párt iránymutatása, a kormány rendelkezései sokoldalúan támogatják a termelés növeléséért folytatott munkájában. Napról napra tapasztalják mezőgazdaságunk dolgozói az állam, az egész magyar társadalom segítőkészségét, támogatását. De azt is tapasztalják, hogy a termelés elsőrendű fontossága mellett rendszerünk nagy gondot fordít nemcsak a termelésben szorgoskodókra, hanem mindazokra is, akik önhibájukon kívül öregség vagy munkaképtelenség miatt a termelőmunkában már nem tudnak részt venni. S ez a tény még szorgalmasabb termelőmunkára serkenti az életerős dolgozókat. A falu, a mezőgazdaság fiatalabb dolgozóinak munkakedvét is fokozza a kormány gondoskodása a falu öregeiről. Senki nem állíthatja és nem is állítja, hogy a falu öregeinek, munkaképtelenjeinek most már teljesen gondtalanná válik az élete. Továbbra is szükség lesz a termelőszövetkezetek támogatására, és arra is, hogy a gyermekeik se feledkezzenek meg szüleik iránti kötelességükről. De a termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról szóló rendelet önmagában is nagy jelentőségű, társadalmi rendszerünkből fakadó emberséges cselekedet. Sok ezer derék, idős paraszt aggodalmait, kétségeit szünteti meg és teszi nyugodtabbá öreg napjaikat. Aánási László A szovjet miniszterelnök az 1960-as év jó kilátásairól nyilatkozott indonéziai sajtóértekezletén A külpolitikai helyzet A CSÚCSTALÁLKOZÓRÓL, ÉS ELŐKÉSZÜLETEIRŐL több kommentár és cikk látott napvilágot az angol sajtóban. Ezek közül megemlítjük Judith Hart munkáspárti képviselőnőnek a Tribune-ben közölt írását, amelyben a többi között megállapítja: "Kitűzték a csúcstalálkozó napját. Hruscsov a szovjet haderő csökkentését tervezi. Eisenhower Moszkvába látogat Ezek reménysugarak, de a neo-nácizmus új csúcspontra szökött fel Nyugat-Németországban és zord ténnyé vált az az eshetőség, hogy Adenauer atomfegyvereket kap." A képviselőnő ezután hangoztatja: a nyugati külpolitika tragédiája az, hogy oktalan félelem rabszolgája. Ezalatt a kommunizmustól való félelmet érti. Annak a reményének ad azonban hangot, hogy «a munkásmozgalom áttöri majd a zavaros gondolkodás korlátait« és megérteti, hogy a bombák, a támaszpontok és a rakéták nem férnek össze a békés együttéléssel. Az Observer sürgeti az angol kormányt, hogy tegyen meg mindent a nemzetközi leszerelés, megvalósítása érdekében, munkálkodjék az egyetértés kialakításán, mert ha így cselekszik — írja a lap — az egész világ közvéleménye támogatni fogja. A New Statesman nyíltan hangot ad aggodalmainak amiatt, hogy csak 11 hét választ el a csúcstalálkozótól és még mindig nincs megegyezés a szövetségesek között Nyugat-Berlin kérdésében. »Ha Anglia és Amerika nem hajlandó a bonni ellenkezést letörni — hanggúlyozza az angol lap —, akkor majdnem bizonyos, hogy a csúcstalálkozó kudarcra van kárhoztatva." Ezt a megállapítását figyelemre méltó módon a Bonn—Madrid-tengely kialakulásával támasztja alá. Úgy véli ugyanis, hogy “míg Hitler a második világháború jelmez-főpróbájának használta Spanyolországot, addig Adenauer számára ez a csúcstalálkozó főpróbája." Hasonló megállapítást tesz a Reynolds News is, amikor rámutat arra, hogy »ma Adenauer diktálja a nyugati politika ütemét. Adenauer az, aki lépten-nyomon meg akarja akadályozni, hogy megegyezzünk az oroszokkal. Adenauer kormánya robbantotta fel a spanyol bombát a csúcsértekezlet előestéjén. És mi mindezt csak hagyjuk. Sem Amerikában, sem Angliában nem elég erősek az államférfiak, hogy ragaszkodjattak az emberiség igazságához, ami fontosabb Nyugat-Németország követeléseinél...« Megemlítjük még, hogy az Izvesztyija külpolitikai kommentárja sem tartja kétségesnek: Bonn és Madrid tárgyalásai mögött ismét csak az a kísérlet áll, hogy a hátsó ajtón becsempésszék Franco Spanyolországát a NATO-ba és ezzel még bonyolultabbá tegyék a nemzetközi helyzetet a csúcstalálkozó küszöbén. A lap egyébként egészoldalas nemzetközi szemlét ad, amelyben értékeli a világpolitikai élet februári eseményeit. Kiemeli Hruscsov délkelet-ázsiai útjának jelentőségét, Mikojan kubai látogatásának eredményeit és ugyancsak pozitívumként említi Gronchi moszkvai útját Hruscsov sajtóértekezlete Djakartában Djakartából jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn sajtóértekezletet tartott Djakartában. Kijelentette, hogy látogatása során fontos, őszinte és igen hasznos beszélgetéseket folytatott az Indonéz Köztársaság elnökével és más államférfiakkal. Tárgyalásai felölelték a nemzetközi problémák széles körét, továbbá azt a kérdést, hogyan fejleszthetik tovább a Szovjetunió és Indonézia baráti kapcsolatait és együttműködését. A szovjetkormányfő nagy megelégedéssel nyilatkozott a tárgyalásokról és látogatásának eredményeiről. Megállapították, hogy a szovjet—indonéz közös nyilatkozat, a két ország gazdasági és kulturális együttműködéséről, valamint kulturális kapcsolatainak fejlesztéséről aláírt egyezmények olyan dokumentumok, amelyeket a kölcsönös megértés szelleme hat át és amelyek tág lehetőségeket nyitnak a Szovjetunió és Indonézia együttműködésére, a békés együttélés elvei, a népek közötti béke és barátság megszilárdítása alapján. Véleményünk szerint a dokumentumok igen fontosak, mert előbbre viszik a népeknek a hidegháború megszüntetéséért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcát — hangoztatta Hruscsov, majd elmondotta, hogy a szovjet kormány meghívta Sukarno elnököt, neki kedvező időpontban látogasson el ismét a Szovjetunióba. Sukarno elnök elfogadta a meghívást Hruscsov rámutatott, hogy az európai gyarmatosítók tűzzel-vassal kényszerítették rá Ázsiára “Civilizációjukat" és századokon át akadályozták a leigázott népek fejlődését Ámde a gyarmatosító rendszer végéhez közeledik — folytatta. — Napjainkban a keleti országok, amelyekben a föld lakosságának nagy része él, tekintélyes helyet foglalnak el az emberiség ügyeiben, a világproblémák megoldásában, a világ sorsának eldöntésében. A jövőben a keleti népek szerepe állandóan fokozódni fog. E népek annál sikeresebben tölthetik be ezt a szerepet, minél gyorsabban szerzik meg a teljes politikai és gazdasági függetlenséget, rakják le országuk gyors gazdasági és kulturális fellendülésének alapját. A Szovjetuniónak a keleti országokkal kapcsolatos külpolitikájáról szólva, Hruscsov kijelentette: Célunk a legszélesebb együttműködés, önzetlen gazdasági segítséget nyújtunk ezeknek az országoknak. A gazdasági, kulturális és egyéb együttműködés, amelyet a Szovjetunió az ázsiai országokkal megteremt, elősegíti, hogy normális kapcsolatok alakuljanak ki az államok között és megszilárduljon a béke. Nemzetközi téren ez a Szovjetunió fő célja. Más célja nincs és nem is volt A Szovjetunió gazdasági és technikai segélyprogramja egy re nagyobb elismerésre talál — folytatta Hruscsov. — Országunk e téren egyre nagyobb lehetőségekkel rendelkezik. A szovjet kormányfő példaként említette a nagy ipari vállalatok építésében Indonéziának nyújtandó szovjet segítséget, továbbá az Indiában szovjet segítséggel épülő nagy ipari vállalatokat. Kijelentette, hogy a Szovjetunió más országoknak is nyújt ugyanilyen baráti segítséget. Őszintén segíteni akarjuk a gazdasági fejlődésben elmaradott országokat — folytatta —, meg akarjuk szüntetni a gyarmatosító rendszer súlyos örökségét, meg akarjuk teremteni a szóbanforgó országok gyors gazdasági és kulturális felemelkedésének feltételeit. A Szovjetunió kedvezményes feltételekkel nyújtott hiteleinek az a célja, hogy a szóbanforgó országok rendelkezésére bocsássa az eszközöket gazdaságuk elsőrendű jelentőségű, kulcsfontosságú objektumainak megteremtéséhez. Hruscsov ezután korunk legfontosabb problémájáról — a hosszú és tartós béke biztosításáról, a fegyver nélküli, feszültség nélküli béke megteremtéséről, egy háborúk nélküli világ létrehozásáról — szólva kijelentette, hogy e kérdés megoldásának kulcsa: az általános és teljes leszerelési program megvalósítása. Rámutatott, hogy 1959 enyhülést hozott a nemzetközi helyzetben, majd befejezésül kijelentette: 1960 jó előjelekkel kezdődik. Kitűztük a nagyhatalmak kormányfőinek találkozóját. Mint a tapasztalat bizonyítja, sok függ a vezető államférfiak személyes találkozóitól, kapcsolataitól. A Szovjetunió szívesen vesz részt az ilyen találkozókon és tart ilyen kapcsolatokat, mert célja világos: el akarja érni, hogy hosszú és tartós béke legyen a földön, megszűnjék egy új háború kitörésének a veszélye. A szovjet kormányfő végül válaszolt a tudósítók kérdéseire. Közös nyilatkozat Hruscsov és Sukarno tárgyalásairól Bogárból jelenti a TASZSZ: Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök és Sukarno indonéz köztársasági elnök vasárnap Bogárban közös nyilatkozatot írtak alá a szovjet kormányfő február 18-tól március 1-ig tartó indonéziai látogatásáról. A nyilatkozat rámutat, hogy Hruscsov véleményt cserélt Sukamnóval a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről, valamint nemzetközi problémákról. A találkozók a szívélyes barátság és a kölcsönös megértés légkörében zajlottak le. A Szovjetunió és Indonézia kapcsolatai — különösen az utóbbi években — kedvezően fejlődnek. E baráti kapcsolatokban a két kormány szilárdan tiszteletben tartja a békés együttélés és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvét, amint ezt 1956 szeptemberében Sukarno elnök Szovjetunióbeli látogatásakor közös nyilatkozatba foglalták. A két kormány ismét kijelenti, hogy a gyarmati rendszer valamenynyi megnyilvánulását fel kell számolni a világbéke érdekében. A szovjet kormány ennek megfelelően teljes mértékben támogatja és jogosnak ítéli az indonéz kormány Nyugat- Iriánra vonatkozó igényét. A közös közleményben a két kormány reményét fejezi ki, hogy a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetéséről tárgyaló genfi háromhatalmi értekezlet hamarosan megállapodásra jut és ezzel a nemzetközi feszültség további enyhítését szolgálja. Az indonéz kormány a közelgő párizsi csúcsértekezlettel kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy az értekezlet hozzáláthat a leszerelésre irányuló reális intézkedések megtételéhez. Indonézia támogatja az általános teljes leszerelés szovjet tervét és reméli, hogy a terv meg is valósul. Hruscsov és Lukarno hangoztatta, hogy az államok nézeteltéréseit mindig békés eszközökkelkell megoldani. A közös nyilatkozat nagy jelentőséget tulajdonít Hruscsov amerikai látogatásának a nemzetközi enyhülés és az államközi viszonyok megjavulása szempontjából. A szovjet és az indonéz kormány véleménye szerint a béke megszilárdításának egyik feltétele, hogy segítsék a műszakilag fejletlenebb országokat a magasabb életszínvonal elérésében, hogy így csökkenjen a fejlett és a fejletlen országok életszínvonala között a különbség. Mivel az egyetemes béke fenntartásával összefüggő fontos kérdések nemcsak a négy nagyhatalmat, hanem minden nép érdekeit érintik, a szovjet—indonéz közös nyilatkozat kifejezi a két kormány reményét, hogy a későbbi csúcsértekezleteken a békét és az emberiség sorsát érintő kérdések megvitatásába más országokat is bevonnak, köztük a meglevő katonai tömbökön kívül álló ázsiai és afrikai államokat. A szovjet nép és kormánya tiszteletben tartja Indonézia aktív és független külpolitikáját és úgy véli, hogy ez a politika nagy mértékben hozzájárul a világbéke megszilárdításához — folytatódik a nyilatkozat. Hruscsov és Sukarno megvitatta a két ország gazdasági együttműködését is, s az indonéz kormány kérésére a Szovjetunió újabb hitelt nyújt az indonéz fejlesztési terv legközelebbi feladatainak megoldásához, így például a Szovjetunió acélöntő, kohászati, textil és vegyipari üzemeket tervez, illetve épít a jövőben. A szovjet kormány segítséget nyújt Indonéziának az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatos bizonyos munkák elvégzéséhez. Eszerint a Szovjetunió atomreaktort szállít és indonéz szakembereket képez ki az idevágó tudományos munkára. A közös közlemény befejezésül hangoztatja, hogy a két kormány megelégedéssel szemléli Hruscsov miniszterelnök látogatásának sikerét. Ez a látogatás megszilárdította a szovjet—indonéz barátságot, bővítette a gazdasági és műszáli együttműködést A szovjet miniszterelnök meghívta Sukarno elnököt, hogy a neki megfelelő időben tegyen baráti látogatást a Szovjetunióban. Az elnök örömmel elfogadta a meghívást