Magyar Nemzet, 1960. május (16. évfolyam, 103-128. szám)

1960-05-01 / 103. szám

Vasárut 1960. má, XVI. év. 105. iillVUIF­­HITI701 A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • illlllllllWIIIIIIIII !!■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Az optimizmus ünnepeH eves ~­ üm^elesel^ ^éti. Icc^cl­c^el­nek­. a NATO-tanácskoasások Isztanbulban A külpolitikai helyzet AZ OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG IDEIGLENES MEGOL­DÁSA korántsem enyhítette a felgyülemlett politikai feszült­séget. A felemás megoldásra az ellenzék azonnal heves tilta­kozással válaszolt — írja az AFP római tudósítója. Nem­i szo­cialista pártja bejelentette,­­hogy újabb bizalmatlansági indít­ványt terjeszt elő a képviselőházban. A kommunisták az or­szág minden részében tiltakozásokra készülnek. A baloldali ellenzéken kívül a közép- és jobboldali pártok is meglehetősen élesen bírálják a keresztény­demokrata pártot. Olaszországban hangsúlyozzák, hogy a szenátus pénteki állásfoglalása csak formailag oldotta meg a politikai válságot, e válság jelei továbbra is sokasodnak, nem csupán,a képviselő­házban, hanem a keresztény­demokrata párton belül is. Az AFP hírmagyarázója szerint két vonalon indul táma­dás a Tambroni-kormány ellen. A képviselőházban azt szor­galmazzák, hogy Tambroni kormánya, bár csupán ügyvivő kormánynak nevezi magát, politikailag is színt valljon. Ez a színvallás ugyanis bebizonyítaná, hogy az újfasiszták támo­gatta kormány a jobboldalt képviseli. A Tambroni-kormány számára azonban a súlyosabb ve­szély a parlamenten kívül jelentkezik. Az olasz parasztság kö­rében megnyilvánuló elégedetlenség, a közalkalmazottak ké­szülő sztrájkmegmozdulásai, az országban állandósult munka­­nélküliség olyan kérdések, amire a kormánynak sürgősen vá­laszt kell adnia. A nyugati hírügynökségek egyértelműen hangsúlyozzák, hogy Olaszországban az elkövetkező időben a szociális nehézsé­gek fokozódásának l­ehetünk tanúi. Ami azonban magának a kormánynak a jövőjét illeti, fel­hívják a figyelmet arra, hogy bár a kormánynak sikerült a szenátusi szavazás révén hivatalba lépnie, távolról sem csök­kent a meglepetések lehetősége. Az olasz politikai élet meg­figyelői rámutatnak arra, hogy a képviselőház titkos szavazás­sal dönt a költségvetésről és nem lehetetlen hogy a keresz­tény­demokrata párt balszárnyának tagjai ez alkalommal nem tartják majd tiszteletben a pártfegyelmet. Május­­ az emberiség tör­ténetének legoptimistább ün­nepe: az élet és a világ meg­újulásának eszméje sugároz­za ezt az optimizmust, s azok­nak a tömegeknek törhetetlen életereje, amelyek több mint hetven éve hordozzák körül a világon a májusi zászlót. Az optimizmus ünnepe volt már a múlt század kilencvenes éveinek elején, amikor néhány nyugat-európai országban a munkásság először tette tör­ténelmi küldetésének ünnepé­vé, miközben a polgár gondo­latvilága megtelt egy zordon és keserű filozófia rémképei­vel. Azóta a munkásosztály győzelmes harcai kimélyítet­ték ezt az optimizmust, mely nem pusztán hangulati kifeje­zője a világban lejátszódott óriási változásoknak, hanem annak a harcos humanizmus­nak szemléleti alapja, mely az embert legsúlyosabb bilincsei­től akarja megszabadítani: a kizsákmányolástól és az ebből folyó osztálykötöttségektől. Ebben a humanizmusban nyoma sincs semmiféle sze­n­­timentalizmusnak. Nem azo­nos a reneszánsz humanizmu­sával, mely a középkor merev teológiai szemléletével állítot­ta szembe az ember­ eszményt. Nem azonos tulajdonképpen a francia forradaloméval sem, mely a személyi szabadság korlátlan érvényesülését hir­dette. A szocializmus célja a humanista eszmék kiteljesedé­se egy olyan társadalomban, mely az ember elnyomásának, megalázásának és kizsákmá­nyolásának szociális alapjait szünteti meg, s a szó legtá­gabb értelmében biztosítja az ember szabadságát és alapvető jogát a boldoguláshoz. A szo­cializmus zászlaja alatt mene­telő tömegek nemcsak követe­lik minden ember elidegenít­hetetlen jogát a boldogulás­hoz, mint a XVIII. és a XIX. század polgári humanistái tet­ték, hanem fáradhatatlanul küzdenek azoknak a politikai, társadalmi és gazdasági felté­teleknek megteremtéséért, amelyek valóban biztosíthat­ják az alapvető emberi jogok érvényesülését az egész vilá­gon. Az elmúlt évtizedek alatt, amikor egy egész történelmi korszak játszódott le, kimé­lyült a tőkés világban uralko­dó pesszimizmus is és hatal­mába kerítette a Nyugat úgy­szólván valamennyi jelentős gondolkodóját. Példának okáért az egzisztencialista irányzat az irodalomban és a filozófiában, sőt a szociológiá­ban is olyan világszemlélet kifejezője, mely az ember ki­szolgáltatottságába való bele­törődésen képtelen túljutni. A dolgozó tömegeknek azonban semmi közük e keserű deter­minizmushoz. A szocializmus, amelynek zászlaját a világ dolgozó tömegei magasra eme­lik, nemcsak távoli reményt nyújt az emberiségnek, hogy megszabadítja a természet és a tőkés társadalom béklyóitól, hanem bizonyosságot is szol­gáltatott azoknak a népeknek a példájával, amelyek már a szocializmus útján menetel­nek. Leegyszerűsítve a dolgot, elmondhatjuk, hogy a pesszi­mizmus a tőkés társadalom uralkodó köreiben és az opti­mizmus a dolgozó tömegek­ben, valójában hangulati ki­fejezője a tényleges erőviszo­nyokban bekövetkezett válto­zásoknak. Ezek a változások, amelyek ma már kihatnak a világhely­zet minden pontjára, abból a döntő történelmi fordulatból következnek, hogy a szocializ­mus immár nemcsak egy or­szágban győzedelmeskedett, hanem világrendszerré vált A szocialista világrendszer kiala­kulása nemcsak annyit jelent, hogy a földkerekség óriási te­rületein szilárd egységbe tö­mörültek a tőkés világrend­­szerből kiszakadt és a szocia­lizmus útján haladó népek, hanem ezen az önmagában is nagy horderejű fordulaton túlmenően, annyit is jelent, hogy erős ösztönzést és tá­maszt kaptak a világ összes ki­zsákmányolt tömegei és elnyo­mott népei szabadságuk kiví­vásához. Emellett a szocialista világrendszer kialakulásával az országok közötti kapcsola­tok új formája alakult ki, s nem csupán a szocializmus or­szágai között, amelyeket egy­beforraszt a közös világnézet, a szocializmus építésének kö­zös nagy ügye, hanem olyan országok viszonylatában is, amelyek a béke és a nemzeti szabadság biztosításáért ví­vott küzdelemben szembefor­dultak az imperialista politi­kával és elutasítják az erő­szak alkalmazását a nemzetkö­zi kérdések rendezésénél. A történelem tényei megta­nították az embereket — a szo­cializmus eszmei és valóságos határain innen és túl egyaránt —, hogy a béke és a haladás óriási, s egyre növekvő táborá­nak nemcsak nemzetközi sú­lyánál fogva döntő a befolyása az események menetére, ha­nem azért is, mert a szocialis­ta országok állásfoglalásaiban és eredményeiben a haladás törvényei jutnak kifejezésre. Ellentétben az imperialista po­litikával, amely a felbomló, széthulló kapitalista és gyar­mati rendszer visszahúzó erőit igyekszik érvényre jut­tatni a népek életében. A ka­pitalizmus általános és az egyes vezető tőkés országok szempontjából sajátos vál­ságjelenségeinek szaporodása és kiéleződése, a termelésben mutatkozó zökkenések és visz­­szaesések, a piacok összezsu­gorodása, a dolgozók mind erő­teljesebb kizsákmányolása, szorosan összefügg ezzel a po­litikával. S az imperialista po­litikának alapvonásain mit sem változtat, hogy kétségkí­vül hatásos jelei mutatkoznak a feszültség enyhülésének és a Nyugat vezető köreiben is számos józan gondolkodású ember akad, aki felismerte a békés egymás mellett élés esz­méjének helyességét Ez a felismerés mindenesetre az erőviszonyok reális értékelé­sére támaszkodik. A nyugati politikai vezetők közül is töb­ben kénytelenek belátni, hogy a mai nemzetközi helyzetben minden eddiginél erőteljeseb­ben hatnak a béke és a hala­dás erői. Szaporodnak az olyan pozitív jelenségek a világpoli­tika és a világgazdaság széles területén, amelyek reményt nyújtanak az emberiségnek arra, hogy sikerül megfékezni az imperialisták legagresszí­­vebb csoportjainak kalandor­terveit és a békés versengés útjára terelni a szocialista és a kapitalista tábor ellentéteit. A békés egymás mellett élés elve mélyen bele van ágyazva a történelmi fejlődés törvé­nyeibe. Kitérni előre annyit je­lent, mint szembeszegülni a történelem hatalmas sodrával. A világbéke megszilárdításá­nak, ami a népek legfőbb kö­vetelése a jelenlegi helyzetben, ez az egyetlen gyakorlati lehe­tősége. E lehetőség realitása, amelyet a szocialista országok erőfölénye biztosít, adja az alaphangját annak az általá­nos és mély derűlátásnak, ami a dolgozó tömegekre általában, de különösen a szocialista or­szágok dolgozóira jellemző. Faál Ferenc Háromhónapos rendkívüli állapot Isztanbulban és Ankarában Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy a török nemzet­­gyűlés döntése alapján Török­ország két legnagyobb városá­ban, Isztanbulban és Ankará­ban háromhónapos rendkívü­li állapotot hirdettek ki. An­karában pénteken több heves összeütközésre került sor a rendőrség és a tüntetők között. Nem hivatalos közlések szerint hárman meghaltak, többen sú­lyosan megsebesültek. Izmirben sok százan vonul­tak fel, itt azonban a tömeg békésen szétoszlott. Hat ellen­zéki lapot a hatóságok betil­tottak. Az isztanbuli egyetemet egy hónapra bezárták. Az AP jelenti: A török had­sereg harckocsikkal és erős páncélautókkal megerősített egységei szombaton reggel be­hatoltak az isztanbuli egyetem épületébe, ahol háromezer diák folytatott ülősztrájkot. A had­sereg szuronyokkal kényszerí­­tette a diákokat a sztrájk megszüntetésére. Az egyetem épülete előtt a diáko­kat teherautókba kényszerítet­ték és gyűjtőtáborba szállítot­ták. A sztrájkolók között száz lány volt. Nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentései szerint Isztanbulban szombaton újabb tüntetések kezdődtek a déli órákban a városháza előtt és az oda vezető utcákon. A tün­tetéseknek az a tény kölcsö­nöz különleges jelentőséget, hogy hétfőn a városháza épü­letében kezdődnek meg a NATO-külügyminiszterek ta­nácskozásai, amelyeken Her­­ter, Couve de Murville, Sel­­wyn Lloyd, Spaak és több más NATO-politikus is részt vesz. Körülbelül ezer fiatal vonult a városháza elé és a»Szabadsá­­got« kiáltásokkal nézett far­kasszemet az épületet őrző rendőrökkel. Az AP helyszíni jelentése szerint az utcakeresz­teződéseket tankok ellenőrzik, katonai helikopterek cirkál­nak a tüntetők feje fölött. A NATO-ház körül több ezer ka­tona áll, parancsra várva. A török zászlókat lobogtató fia­talok oszlopa mögött páncél­kocsik haladnak, hogy a mel­lékutcákba tereljék és ott­­felmorzsolják­ a tüntetők osz­lopait A város különböző he­lyein kisebb, 40—50 főnyi cso­portok tüntetnek a Menderesz­­kormány ellen. Az UPI jelentése szerint egy diák életét vesztette a rendőr­séggel történt összetűzéskor. A tüntetők viszont azt hangoz­tatják, hogy 11 társuk halt meg, s -Menderesz gyilkos!- felkiáltásokkal tiltakoznak az amerikai gyártmányú tankok közvetlen közelében. A dél-koreai közvélemény elégedetlen a fél­intézkedésekkel Szöulból jelenti az AFP. A szöuli egyetemek diákjai szom­baton követelték, hogy dékán­jaik és professzoraik — akiket a Lin Szín Man-kormány ül­tetett pozícióba — távozzanak az egyetemről. Téglában és Puszanban a munkások mozgalmat indítottak a maga­sabb bérekért és azért, hogy távolítsák el a Liberális Párt­hoz tartozó szakszervezeti ve­zetőket. A dél-koreai szakszer­vezeti szövetség hétfőn hivata­losan megszakította kapcsola­tait a Liberális Párttal. Az AFP egyik kommentár­jában azt írja, hogy a diákok nincsenek megelégedve a nem­zetgyűlési képviselők munká­jának ütemével. Mint mond­ják, a képviselők nem hoznak erélyes intézkedéseket és nem törekednek arra, hogy minél előbb kidolgozzák a követelt alkotmánymódosításokat, ehe­lyett szőrszálhasogató vitákat folytatnak és új választási kampányukat készítik elő. Ép­pen ezért a külföldi megfigye­lők és a koreaiak többségének véleménye szerint lehetséges, hogy a diákok két héten belül újra kivonulnak az utcára, hogy kifejezzék elégedetlensé­güket és hangot adjanak köve­teléseiknek. Dél-Afrikában változatlanul feszült a helyzet Fokvárosból jelenti az MTI. A dél-afrikai politikai helyzet változatlanul feszült. Ezt m mu­­tatja többek között a minisz­terelnöki teendőket ellátó Sauer földművelésügyi minisz­ter és Erasmus igazságügymi­niszter most elhangzott nyilat­kozata is. Sauer — AFP jelen­tés szerint — sajtóértekezletén afölötti aggodalmát fejezte ki, hogy a színesbőrűek­­újból hallathatják szavukat­. Ezért — mint mondta — egyéni el­képzeléseként helyesnek tarta­ná kikérni az afrikaiak vala­milyen szervezetének vélemé­nyét. A helyettes miniszterel­nök azonban, leleplezve igazi szándékát, mindjárt hozzátet­te, hogy a törvényen kívül he­lyezett pánafrikai mozgalom és az afrikai nemzeti kongresszus nem jöhet számításba. Sauer miniszter közölte, megfelelnek a valóságnak azok a hírek, amelyek szerint Ver­­woerd dél-afrikai miniszter­elnök, aki ellen merényletet követtek el, elvesztette egyen­­súlyérzékét. Erasmus igazságügyminisz­­ter — mint a Reuter közli — a Fokvárostól északra levő Prince Albertben pénteken mondott beszédében szintén hangot adott a dél-afrikai ha­tóságok aggodalmának. Kije­lentette, hogy a helyzetet ugyan a hatóságok ellenőrzik és sok­­agitátort­ bebörtönöz­tek,­­de — mint mondta — mindez nem jelenti azt, hogy a nehézségek már elmúltak­. Utalt június 26-ra, amelyet az afrikaiak­­akció­nappá­ nyil­vánítottak. Ezen a napon ugyanis 1955-ben a dél-afrikai népek kongresszusa Johannes­burgban szabadság chartát ho­zott, amelyben egyenlő politi­kai jogokat követelt minden faj számára és erélyesen sík­­raszállt a földreform és az ál­lamosítások mellett. A szerve­zet vezetőit 1956 decemberé­ben bebörtönözték. Mint Tom Reedy, az AP tu­dósítója jelenti, a nemzetkö­zösségi értekezletre Londonba érkezett kanadai, újzélandi, pakisztáni és ceyloni küldöt­tek péntek este kijelentették, hogy állást foglalnak a fajül­dözéssel szemben s ezt a véle­ményüket megmondják majd a Délafrikai Unió kormánya képviselőinek. Brazília új fővárosának épí­tőmunkása­ — CTK jelentés szerint — tüntettek a Délafri­kai Unió nagykövetségének készülő épülete előtt a Ver­­woerd-kormány fajüldöző po­litikája ellen. Algériai kormányküldöttség Pekingben Pekingből jelenti az Új Kína. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának kül­döttsége Belkaszem miniszter­­elnökhelyettes és külügymi­niszter vezetésével szombaton repülőgépen Pekingbe érke­zett. A küldöttséget a repülő­téren több mint ezer főnyi tö­meg részesítette meleg fogad­tatásban. Ho Lung, a Kínai Népköztársaság miniszter­elnökhelyettese, üdvözlőbeszé­dében hangsúlyozta, hogy a kínai és az algériai népnek az imperializmus ellen vívott kö­

Next