Magyar Nemzet, 1960. május (16. évfolyam, 103-128. szám)
1960-05-01 / 103. szám
Vasárut 1960. má, XVI. év. 105. iillVUIFHITI701 A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • illlllllllWIIIIIIIII !!■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Az optimizmus ünnepeH eves ~ üm^elesel^ ^éti. Icc^clc^elnek. a NATO-tanácskoasások Isztanbulban A külpolitikai helyzet AZ OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG IDEIGLENES MEGOLDÁSA korántsem enyhítette a felgyülemlett politikai feszültséget. A felemás megoldásra az ellenzék azonnal heves tiltakozással válaszolt — írja az AFP római tudósítója. Nemi szocialista pártja bejelentette,hogy újabb bizalmatlansági indítványt terjeszt elő a képviselőházban. A kommunisták az ország minden részében tiltakozásokra készülnek. A baloldali ellenzéken kívül a közép- és jobboldali pártok is meglehetősen élesen bírálják a kereszténydemokrata pártot. Olaszországban hangsúlyozzák, hogy a szenátus pénteki állásfoglalása csak formailag oldotta meg a politikai válságot, e válság jelei továbbra is sokasodnak, nem csupán,a képviselőházban, hanem a kereszténydemokrata párton belül is. Az AFP hírmagyarázója szerint két vonalon indul támadás a Tambroni-kormány ellen. A képviselőházban azt szorgalmazzák, hogy Tambroni kormánya, bár csupán ügyvivő kormánynak nevezi magát, politikailag is színt valljon. Ez a színvallás ugyanis bebizonyítaná, hogy az újfasiszták támogatta kormány a jobboldalt képviseli. A Tambroni-kormány számára azonban a súlyosabb veszély a parlamenten kívül jelentkezik. Az olasz parasztság körében megnyilvánuló elégedetlenség, a közalkalmazottak készülő sztrájkmegmozdulásai, az országban állandósult munkanélküliség olyan kérdések, amire a kormánynak sürgősen választ kell adnia. A nyugati hírügynökségek egyértelműen hangsúlyozzák, hogy Olaszországban az elkövetkező időben a szociális nehézségek fokozódásának lehetünk tanúi. Ami azonban magának a kormánynak a jövőjét illeti, felhívják a figyelmet arra, hogy bár a kormánynak sikerült a szenátusi szavazás révén hivatalba lépnie, távolról sem csökkent a meglepetések lehetősége. Az olasz politikai élet megfigyelői rámutatnak arra, hogy a képviselőház titkos szavazással dönt a költségvetésről és nem lehetetlen hogy a kereszténydemokrata párt balszárnyának tagjai ez alkalommal nem tartják majd tiszteletben a pártfegyelmet. Május az emberiség történetének legoptimistább ünnepe: az élet és a világ megújulásának eszméje sugározza ezt az optimizmust, s azoknak a tömegeknek törhetetlen életereje, amelyek több mint hetven éve hordozzák körül a világon a májusi zászlót. Az optimizmus ünnepe volt már a múlt század kilencvenes éveinek elején, amikor néhány nyugat-európai országban a munkásság először tette történelmi küldetésének ünnepévé, miközben a polgár gondolatvilága megtelt egy zordon és keserű filozófia rémképeivel. Azóta a munkásosztály győzelmes harcai kimélyítették ezt az optimizmust, mely nem pusztán hangulati kifejezője a világban lejátszódott óriási változásoknak, hanem annak a harcos humanizmusnak szemléleti alapja, mely az embert legsúlyosabb bilincseitől akarja megszabadítani: a kizsákmányolástól és az ebből folyó osztálykötöttségektől. Ebben a humanizmusban nyoma sincs semmiféle szentimentalizmusnak. Nem azonos a reneszánsz humanizmusával, mely a középkor merev teológiai szemléletével állította szembe az ember eszményt. Nem azonos tulajdonképpen a francia forradaloméval sem, mely a személyi szabadság korlátlan érvényesülését hirdette. A szocializmus célja a humanista eszmék kiteljesedése egy olyan társadalomban, mely az ember elnyomásának, megalázásának és kizsákmányolásának szociális alapjait szünteti meg, s a szó legtágabb értelmében biztosítja az ember szabadságát és alapvető jogát a boldoguláshoz. A szocializmus zászlaja alatt menetelő tömegek nemcsak követelik minden ember elidegeníthetetlen jogát a boldoguláshoz, mint a XVIII. és a XIX. század polgári humanistái tették, hanem fáradhatatlanul küzdenek azoknak a politikai, társadalmi és gazdasági feltételeknek megteremtéséért, amelyek valóban biztosíthatják az alapvető emberi jogok érvényesülését az egész világon. Az elmúlt évtizedek alatt, amikor egy egész történelmi korszak játszódott le, kimélyült a tőkés világban uralkodó pesszimizmus is és hatalmába kerítette a Nyugat úgyszólván valamennyi jelentős gondolkodóját. Példának okáért az egzisztencialista irányzat az irodalomban és a filozófiában, sőt a szociológiában is olyan világszemlélet kifejezője, mely az ember kiszolgáltatottságába való beletörődésen képtelen túljutni. A dolgozó tömegeknek azonban semmi közük e keserű determinizmushoz. A szocializmus, amelynek zászlaját a világ dolgozó tömegei magasra emelik, nemcsak távoli reményt nyújt az emberiségnek, hogy megszabadítja a természet és a tőkés társadalom béklyóitól, hanem bizonyosságot is szolgáltatott azoknak a népeknek a példájával, amelyek már a szocializmus útján menetelnek. Leegyszerűsítve a dolgot, elmondhatjuk, hogy a pesszimizmus a tőkés társadalom uralkodó köreiben és az optimizmus a dolgozó tömegekben, valójában hangulati kifejezője a tényleges erőviszonyokban bekövetkezett változásoknak. Ezek a változások, amelyek ma már kihatnak a világhelyzet minden pontjára, abból a döntő történelmi fordulatból következnek, hogy a szocializmus immár nemcsak egy országban győzedelmeskedett, hanem világrendszerré vált A szocialista világrendszer kialakulása nemcsak annyit jelent, hogy a földkerekség óriási területein szilárd egységbe tömörültek a tőkés világrendszerből kiszakadt és a szocializmus útján haladó népek, hanem ezen az önmagában is nagy horderejű fordulaton túlmenően, annyit is jelent, hogy erős ösztönzést és támaszt kaptak a világ összes kizsákmányolt tömegei és elnyomott népei szabadságuk kivívásához. Emellett a szocialista világrendszer kialakulásával az országok közötti kapcsolatok új formája alakult ki, s nem csupán a szocializmus országai között, amelyeket egybeforraszt a közös világnézet, a szocializmus építésének közös nagy ügye, hanem olyan országok viszonylatában is, amelyek a béke és a nemzeti szabadság biztosításáért vívott küzdelemben szembefordultak az imperialista politikával és elutasítják az erőszak alkalmazását a nemzetközi kérdések rendezésénél. A történelem tényei megtanították az embereket — a szocializmus eszmei és valóságos határain innen és túl egyaránt —, hogy a béke és a haladás óriási, s egyre növekvő táborának nemcsak nemzetközi súlyánál fogva döntő a befolyása az események menetére, hanem azért is, mert a szocialista országok állásfoglalásaiban és eredményeiben a haladás törvényei jutnak kifejezésre. Ellentétben az imperialista politikával, amely a felbomló, széthulló kapitalista és gyarmati rendszer visszahúzó erőit igyekszik érvényre juttatni a népek életében. A kapitalizmus általános és az egyes vezető tőkés országok szempontjából sajátos válságjelenségeinek szaporodása és kiéleződése, a termelésben mutatkozó zökkenések és viszszaesések, a piacok összezsugorodása, a dolgozók mind erőteljesebb kizsákmányolása, szorosan összefügg ezzel a politikával. S az imperialista politikának alapvonásain mit sem változtat, hogy kétségkívül hatásos jelei mutatkoznak a feszültség enyhülésének és a Nyugat vezető köreiben is számos józan gondolkodású ember akad, aki felismerte a békés egymás mellett élés eszméjének helyességét Ez a felismerés mindenesetre az erőviszonyok reális értékelésére támaszkodik. A nyugati politikai vezetők közül is többen kénytelenek belátni, hogy a mai nemzetközi helyzetben minden eddiginél erőteljesebben hatnak a béke és a haladás erői. Szaporodnak az olyan pozitív jelenségek a világpolitika és a világgazdaság széles területén, amelyek reményt nyújtanak az emberiségnek arra, hogy sikerül megfékezni az imperialisták legagresszívebb csoportjainak kalandorterveit és a békés versengés útjára terelni a szocialista és a kapitalista tábor ellentéteit. A békés egymás mellett élés elve mélyen bele van ágyazva a történelmi fejlődés törvényeibe. Kitérni előre annyit jelent, mint szembeszegülni a történelem hatalmas sodrával. A világbéke megszilárdításának, ami a népek legfőbb követelése a jelenlegi helyzetben, ez az egyetlen gyakorlati lehetősége. E lehetőség realitása, amelyet a szocialista országok erőfölénye biztosít, adja az alaphangját annak az általános és mély derűlátásnak, ami a dolgozó tömegekre általában, de különösen a szocialista országok dolgozóira jellemző. Faál Ferenc Háromhónapos rendkívüli állapot Isztanbulban és Ankarában Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy a török nemzetgyűlés döntése alapján Törökország két legnagyobb városában, Isztanbulban és Ankarában háromhónapos rendkívüli állapotot hirdettek ki. Ankarában pénteken több heves összeütközésre került sor a rendőrség és a tüntetők között. Nem hivatalos közlések szerint hárman meghaltak, többen súlyosan megsebesültek. Izmirben sok százan vonultak fel, itt azonban a tömeg békésen szétoszlott. Hat ellenzéki lapot a hatóságok betiltottak. Az isztanbuli egyetemet egy hónapra bezárták. Az AP jelenti: A török hadsereg harckocsikkal és erős páncélautókkal megerősített egységei szombaton reggel behatoltak az isztanbuli egyetem épületébe, ahol háromezer diák folytatott ülősztrájkot. A hadsereg szuronyokkal kényszerítette a diákokat a sztrájk megszüntetésére. Az egyetem épülete előtt a diákokat teherautókba kényszerítették és gyűjtőtáborba szállították. A sztrájkolók között száz lány volt. Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint Isztanbulban szombaton újabb tüntetések kezdődtek a déli órákban a városháza előtt és az oda vezető utcákon. A tüntetéseknek az a tény kölcsönöz különleges jelentőséget, hogy hétfőn a városháza épületében kezdődnek meg a NATO-külügyminiszterek tanácskozásai, amelyeken Herter, Couve de Murville, Selwyn Lloyd, Spaak és több más NATO-politikus is részt vesz. Körülbelül ezer fiatal vonult a városháza elé és a»Szabadságot« kiáltásokkal nézett farkasszemet az épületet őrző rendőrökkel. Az AP helyszíni jelentése szerint az utcakereszteződéseket tankok ellenőrzik, katonai helikopterek cirkálnak a tüntetők feje fölött. A NATO-ház körül több ezer katona áll, parancsra várva. A török zászlókat lobogtató fiatalok oszlopa mögött páncélkocsik haladnak, hogy a mellékutcákba tereljék és ottfelmorzsolják a tüntetők oszlopait A város különböző helyein kisebb, 40—50 főnyi csoportok tüntetnek a Mendereszkormány ellen. Az UPI jelentése szerint egy diák életét vesztette a rendőrséggel történt összetűzéskor. A tüntetők viszont azt hangoztatják, hogy 11 társuk halt meg, s -Menderesz gyilkos!- felkiáltásokkal tiltakoznak az amerikai gyártmányú tankok közvetlen közelében. A dél-koreai közvélemény elégedetlen a félintézkedésekkel Szöulból jelenti az AFP. A szöuli egyetemek diákjai szombaton követelték, hogy dékánjaik és professzoraik — akiket a Lin Szín Man-kormány ültetett pozícióba — távozzanak az egyetemről. Téglában és Puszanban a munkások mozgalmat indítottak a magasabb bérekért és azért, hogy távolítsák el a Liberális Párthoz tartozó szakszervezeti vezetőket. A dél-koreai szakszervezeti szövetség hétfőn hivatalosan megszakította kapcsolatait a Liberális Párttal. Az AFP egyik kommentárjában azt írja, hogy a diákok nincsenek megelégedve a nemzetgyűlési képviselők munkájának ütemével. Mint mondják, a képviselők nem hoznak erélyes intézkedéseket és nem törekednek arra, hogy minél előbb kidolgozzák a követelt alkotmánymódosításokat, ehelyett szőrszálhasogató vitákat folytatnak és új választási kampányukat készítik elő. Éppen ezért a külföldi megfigyelők és a koreaiak többségének véleménye szerint lehetséges, hogy a diákok két héten belül újra kivonulnak az utcára, hogy kifejezzék elégedetlenségüket és hangot adjanak követeléseiknek. Dél-Afrikában változatlanul feszült a helyzet Fokvárosból jelenti az MTI. A dél-afrikai politikai helyzet változatlanul feszült. Ezt m mutatja többek között a miniszterelnöki teendőket ellátó Sauer földművelésügyi miniszter és Erasmus igazságügyminiszter most elhangzott nyilatkozata is. Sauer — AFP jelentés szerint — sajtóértekezletén afölötti aggodalmát fejezte ki, hogy a színesbőrűekújból hallathatják szavukat. Ezért — mint mondta — egyéni elképzeléseként helyesnek tartaná kikérni az afrikaiak valamilyen szervezetének véleményét. A helyettes miniszterelnök azonban, leleplezve igazi szándékát, mindjárt hozzátette, hogy a törvényen kívül helyezett pánafrikai mozgalom és az afrikai nemzeti kongresszus nem jöhet számításba. Sauer miniszter közölte, megfelelnek a valóságnak azok a hírek, amelyek szerint Verwoerd dél-afrikai miniszterelnök, aki ellen merényletet követtek el, elvesztette egyensúlyérzékét. Erasmus igazságügyminiszter — mint a Reuter közli — a Fokvárostól északra levő Prince Albertben pénteken mondott beszédében szintén hangot adott a dél-afrikai hatóságok aggodalmának. Kijelentette, hogy a helyzetet ugyan a hatóságok ellenőrzik és sokagitátort bebörtönöztek,de — mint mondta — mindez nem jelenti azt, hogy a nehézségek már elmúltak. Utalt június 26-ra, amelyet az afrikaiakakciónappá nyilvánítottak. Ezen a napon ugyanis 1955-ben a dél-afrikai népek kongresszusa Johannesburgban szabadság chartát hozott, amelyben egyenlő politikai jogokat követelt minden faj számára és erélyesen síkraszállt a földreform és az államosítások mellett. A szervezet vezetőit 1956 decemberében bebörtönözték. Mint Tom Reedy, az AP tudósítója jelenti, a nemzetközösségi értekezletre Londonba érkezett kanadai, újzélandi, pakisztáni és ceyloni küldöttek péntek este kijelentették, hogy állást foglalnak a fajüldözéssel szemben s ezt a véleményüket megmondják majd a Délafrikai Unió kormánya képviselőinek. Brazília új fővárosának építőmunkása — CTK jelentés szerint — tüntettek a Délafrikai Unió nagykövetségének készülő épülete előtt a Verwoerd-kormány fajüldöző politikája ellen. Algériai kormányküldöttség Pekingben Pekingből jelenti az Új Kína. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának küldöttsége Belkaszem miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter vezetésével szombaton repülőgépen Pekingbe érkezett. A küldöttséget a repülőtéren több mint ezer főnyi tömeg részesítette meleg fogadtatásban. Ho Lung, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökhelyettese, üdvözlőbeszédében hangsúlyozta, hogy a kínai és az algériai népnek az imperializmus ellen vívott kö