Magyar Nemzet, 1960. augusztus (16. évfolyam, 182-206. szám)
1960-08-02 / 182. szám
1 ■ Magyar Nemzet■■ — A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Kenyér és könyv Aki ismeri a régi falut, bizonyára emlékszik még a képre: naptár lógott az ajtófélfába vert szögön. Más könyvet alig lehetett találni a kis paraszti lakószobákban. Füzetes regényt árultak az újságárusok és a vásárban, a sok színes portéka közé kirakták Sobri góska és Rózsa Sándor betyártörténetét. Ez volt, semmi más. Most meg feljegyeztem egy számot, s ha rátekintek azt hiszem: káprázat! Pedig nem az: valóság. Egy szám, amely arról beszél, hogy a szőlő és bor kezeléséről szóló szakkönyvet kilencvenezer példányban adták ki. Az Erdő mező virágai című munka eddig hetvenezer példányban került az olvasóhoz, a Méhek között című könyvből pedig több mint negyvenezer példány. Sorolni lehetne tovább a tíz—húszezer példányban megjelent mezőgazdasági szakkönyvek címét. Nem tévedés: mezőgazdasági szakkönyvekről van szó, nem pedig szépirodalomról, nem is valamiféle ponyváról, izgalmas és kalandos detektívregényről, amelynek minden, oldalán lepuffantanak valakit. Szakkönyvekről van szó, amelyek gondozója, a Mezőgazdasági Kiadó most ünnepli tízéves fennállását. Ezt az évtizedet méltán lehet, a mezőgazdasági szakirodalom reneszánszának nevezni, hiszen több mint kétezer könyv jelent meg ezen idő alatt. Apáczai Csere, Lippay, Tessedik, Nagyváthy és Mohácsy klasszikus munkái mellett eljutott a parasztság széles rétegéhez a korszerű mezőgazdasági tudományt képviselő Kreybig, Koltai, Örösi, Arany és Jávorka könyve is. S hogy milyen keresettek ezek a könyvek falun, azt nemcsak a kiadott művek példányszáma mutatja, hanem egy másik számadat is, ami szintén van olyan izgalmas, mint az előbbi: a múlt esztendőben a falusi könyvtárak több mint ötmillió kötet szakkönyvet kölcsönöztek olvasóiknak. Ennek az adatnak a birtokában mérhetjük csak fel igazán, hogy mit jelent a kultúrforradalom falun. Azt is könnyen kiszámíthatjuk ebből az adatból, hogy minden dolgozó paraszt kezében megfordult évente legalább egy szakkönyv. Olyan lett a könyv, mint a munkaeszköz, a kapa, az ásó, a kasza. Enélkül nem lehet többet termelni, mert a földműveléshez — ezt minden paraszt tudja már — nemcsak fizikai erő és rátermettség szükséges, hanem ismerni kell a korszerű mezőgazdasági tudományt is és tudni kell annak alkalmazását a mindennapi életben. Így lesz a könyvből kenyér, több élelem, hús, zsír, liszt, tej, baromfi és tojás. A mezőgazdasági szakirodalom újjászületéséről beszéltünk, tíz esztendő könyveinek sok tízezres példányszámáról. De ez a tíz esztendő nemcsak a szakirodalom újjászületésének, hanem a magyar falu újjászületésének tíz esztendeje is volt ugyanakkor, s e kettő elválaszthatatlan egymástól. A Mezőgazdasági Könyvkiadó akkor kezdte meg munkáját, az új szakkönyvek kibocsátását, amikor a falvakban kezdetét vette a szocialista mezőgazdaság felépítése. Ma már úgy tekintünk vissza azokra az esztendőkre, mint hősi korszakra. Kialakultak az első közös nagy táblák, megjelentek az első új gépek, új mezőgazdasági kultúrák honosodtak meg. De hiába lett volna az új paraszti élet úttörőinek sokszor hősi erőfeszítése és helytállása, ha nem kapnak munkájukhoz szakmai segítséget. Ezt a segítséget jelentette a könyv, a szaklap. Már az első esztendőkben megjelentette könyvkiadásunk Micsurin, Uszenko, Viljamsz műveivel együtt a már klasszikusnak számító magyar tudósok munkáit és azóta állandóan kiadja a mezőgazdasági tudomány új eredményeiről beszámoló munkákat. Eddig több mint nyolcvan szovjet szakkönyv jelent meg magyarul, de a speciális szakterületekről francia, német, bolgár, csehszlovák, román és egyéb könyvek is megjelentett. Az új könyvek tíz és tízezer kertészkedő, szőlészkedő vagy állattenyésztéssel foglalkozó parasztembert neveltek szakemberré. A könyvek segítették az annyira népszerű mezőgazdasági téli tanfolyamok megszervezését, a könyvek ébresztették fel a falusi emberben a szunnyadó érdeklődést, a könyvek vetették meg az alapját a továbbképzésnek is. Ma nem naptár lóg az ajtófélfába vert szögről, s ha könyvet keresünk, nem Rinaldót és Sobrit, meg füzetes regényt találunk, hanem szakkönyveket majd minden paraszti portám. Eger környékén két héttel ezelőtt készítettek egy felmérést a könyvkereskedők. Egy hét könyvforgalma 85 ezer forintot tett ki. Ennek 75 százaléka mezőgazdasági szakkönyv volt. A vásárlók nyolcvan százaléka pedig termelőszövetkezeti tag. Ma már nincs olyan területe a mezőgazdaságnak, amely ne rendelkezne alapvető kézikönyvvel. Ezek a könyvek jelentősek a közép- és felsőfokú oktatás szempontjából is, de hatósugaruk ennél még jóval nagyobb, mert kihatással vannak az egész ország mezőgazdasági termelésére. A múltban a mezőgazdasági szakkönyveket az jellemezte legjobban, hogy esztendőkkel az események után kullogtak. Ma a szakirodalom és a könyvkiadás lépést tart a fejlődéssel. Megjelent a Belorusz traktor a magyar földeken, s egyidőben vele megjelent a gépről szóló szakkönyv is. Vagy vegyük példának a csőkutas öntözést. Még csak a jövő feladata, de már ott vam az erről szóló könyv minden termelőszövetkezet könyvtárában. Ugyanez mondható a hibridkukorica termesztéséről, vagy a silóról. Sevcsenkónak a kukoricáról szóló könyve napok alatt tízezer példányban elfogyott. Olyan kelendő tehát a jó, a hasznos szakkönyv, mint a legjobb, a legkedveltebb regény, Móricz, Jókai vagy Mikszáth valamelyik népszerű könyve. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a falu ma már lépést tart a fejlődéssel. Ez könyvkiadásunk feladata is; működését, tervét a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének kell megszabnia. Növelnünk kell az állatállományt, tehát sok jó, új állattenyésztési szakkönyvre van szüksége a falunak. A belterjesség fokozása érdekében közérthető nyelven írt szakkönyvek kellenek a zöldség- és gyümölcstermesztésről. Ki kell adni a homoki szőlőtermelés külön kézikönyvét is, hiszen hazánkban kétszázezer hold homoki szőlő van, s ennek gondos kezelése, termésének növelése elsőrendű nemzetgazdasági érdek. Nagy szükség mutatkozik az egyes mezőgazdasági részfeladatok külön taglalására. A Mezőgazdasági Lexikon, amely hézagpótló mű, tízezer példányban fogyott el. A jó mezőgazdasági szakkönyv ma valóban a több kenyeret jelenti, s olyan mint az ásó, a kapa, fontos munkaeszköz. Egyszerű parasztember kezében éppúgy, mint az agronómusok vagy az egyetemi tanárok kezében az egész ország felemelkedésének ügyét szolgálja, s a szocialista falu felépítését, a terméseredmények növelését segíti elő. Illés Sándor A Szovjetunió műszaki és gazdasági segítséget nyújt Kongónak A külpolitikai helyzet KONGÓ ÉS NYUGAT-EURÓPA — ez a két kérdés uralja a hét elején a nemzetközi diplomáciai tevékenységet. Ami Afrika jelenlegi legsúlyosabb problémáját illeti, meghatározóan hatott az eseményekre a szovjet kormány nyilatkozata. A Szovjetunió kijelentette, hogy amennyiben folytatódik a kongói agresszió, veszélyes következményeket hozhat az egyetemes békére és ezért figyelmeztette a támadókat: a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedésektől, hogy visszavágjon az agresszoroknak. Másfelől a szovjet kormány a kongói szükségletek oldaláról közelítette meg a kérdést és kiemelte, hogy a fiatal Kongói Köztársaságnak a jelenlegi helyzetben elsősorban az egészséges gazdasági élet helyreállításában van szüksége nagy segítségre. Ezért a Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyt nyújtani, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmi kapcsolatokat kialakítani. Hamarosan nagyarányú szovjet segélyszállítmányok indulnak útnak Kongóba. A másik érdekes vonása a kongói helyzetnek, hogy a Lumurabu-kormány miniszterelnökhelyettese éles hangon vetette a Leopoldvilleben tartózkodó Hammarskjöld főtitkár szemére: az ENSZ-csapatok nem teljesítik a rájuk bízott feladatokat, mert le akarják szerelni az önvédelmi harcot vívó kongói hadsereget és meghagyják a belga támadók fegyvereit. A pillanatnyi körülmények alapján feltehető, hogy az elkövetkező napok figyelemre méltó fordulatot hoznak majd Afrikának ebben a nyugtalan részében. A nemzetközi tevékenység másik frontja Nyugat-Európa. Ma már kiszivárgott annyi értesülés a párizsi, bonni és londoni kancelláriákból, hogy a de Gaulle-Adenauer-találkozó után és Macmillan brit miniszterelnöknek augusztus 10-én esedékes bonni látogatása előtt fel lehet rajzolni a törekvéseket és a jelenlegi erőviszonyokat. A jelek szerint a francia elnök a nyugatnémet kancellárral folytatott párbeszédével azt akarta elérni, hogy az Európai Gazdasági K Közösség »politikai titkárságának« felállításával Washingtonnal szemben önmagát tolja fel vezető erővé a nyugat-európai koalícióban. Párizsban elégedett hangú kommentárokkal olyan hiedelmet akarnak kelteni, mintha ezt a törekvést siker koronázta volna. Ezzel szemben a bonni és a londoni vélemények arra engednek következtetni, hogy Adenauer kitért minden kötelezettség vállalása elöl és a maga játszmáját igyekszik bonyolítani. A nyugatnémet kormányfő arra épít, hogy kijátssza egymás ellen a két nyugat-európai hegemóniára törő vetélytársat, Angliát és Franciaországot és végül nevető harmadikként ő kerekedik felül, így az angol lapták kivétel nélkül tudni vélik, hogy Adenauer Bonnban azt akarja majd elérni Macmillannél: Anglia mondjon le saját tulajdonú nukleáris fegyvereiről és vesse alá magát annak, hogy Nyugat-Európában amerikai vezetéssel a NATO legyen az egyetlen atomhatalom. Cserébe azt ajánlja, hogy felemeli Anglia előtt a közös piac hat országának sorompóit. Ezzel viszont elérné, hogy de Gaullenak is le kell mondania saját nukleáris fegyvereiről, Nyugat-Németország viszont a NATO révén, minden "korlátozást" kijátszva, atomhatalommá válik. Igen jellemző a Daily Express vezércikke, amely Adenauer szándékairól azt írta: »A kancellár terve szerint mindenki egyenlő lesz az Atlanti Szövetségben, de a németek remélik, hogy idővel ők egyenlőbbek lesznek.. Pillanatnyilag itt tart a nyugat-európai marakodás a vezető szerepért és a küzdelem állása csupán Macmillan bonni útja után mérhető majd le. Szovjet ormány-nyilatkozat a kongói helyzetről A TASZSZ közölte a szovjet kormány alábbi nyilatkozatát: A szovjet kormány határozottan elítélte a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista agressziót. Szintén elítélte ezt az agressziót a Biztonsági Tanács, amely követelte a belga csapatok kivonását Kongó területéről. Az agressziónak azonban mindmáig nem vetettek véget, az intervenciós csapatokat nem vonták ki. Az imperialistákról lehullt az álarc Amennyiben a Kongó elleni agresszió folytatódik, figyelembe véve, hogy ennek veszélyes következményei lehetnek az egyetemes békére, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedésektől, hogy visszavágjon az agresszoroknak, amelyek, mint most már teljesen világossá vált, valójában a NATO összes gyarmattartó hatalmainak buzdítására cselekszenek. Az agresszorok és cinkostársaik, miközben megkísérlik fegyveres erővel elfojtani a Kongói Köztársaság függetlenségét, gazdaságilag kiéheztetéssel és az ország gazdasági életének szétzüllesztésével is megpróbálják megfojtani azt. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ezek a próbálkozások már önmagukban is lerántják a leplet a gyarmattartók barbár arcáról és megmutatják, hogy az az állításuk, miszerint gondját viselik a gyarmati népnek és a függetlenné váló országok népeinek, fabatkát sem ér, ugyanúgy, mint az a szólamuk, hogy a gyarmati rendszer civilizációs küldetést tölt be. Most, mikor mindenki szemeléttára kísérletek történnek arra, hogy Kongó népét megfosszák nemrég szerzett függetlenségétől, hogy darabokra szakítsák a Kongói Köztársaságot, szétzüllesszék gazdasági életét és éhínséggel törjék meg a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kongói nép akaraterejét, minden olyan államnak, amelynek szemében kedves a népek nemzeti szabadságának és függetlenségének eszménye, kötelessége gazdaságilag is segítséget nyújtani a Kongói Köztársaságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy a többi között a Szovjetunióhoz fordul ilyen jellegű segélykérelemmel. Teherautók, szakemberek, orvosok A szovjet kormány tanulmányozta a helyzetet és az említett kérdést, s ennek alapján kijelenti, hogy a Szovjetunió kész kedvezően megvizsgálni olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életének normális feltételeit, lehetővé tenné, hogy Kongó népe saját nemzeti érdekeinek megfelelően, saját jóléte érdekében használja fel országának gazdag erőforrásait. Mint ismeretes, a Szovjetunió kormánya már útnak indította a Kongói Köztársaság kormányának rendelkezésére bocsátott 10 000 tonnás élelmiszer-segélyt, szovjet repülőgépek részt vesznek a Biztonsági Tanács határozata alapján Kongóba vezényelt csapatok, valamint egyéb rakományok átszállításában, hogy ezzel is segítséget nyújtsanak a kongói népnek és kormányának az imperialista agresszió ellen folytatott igazságos harcában. A közeljövőben újabb szovjet gőzös indul Kongóba, száz szovjet tehergépkocsit, megfelelő tartalékalkatrészeket és szakemberek csoportjával egy javítóműhelyt juttat el a Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságainak Szövetsége a közeljövőben szovjet orvosokat és egészségügyi személyzetet bocsát a Kongói Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és megfelelő orvosi berendezéseket küld. Gazdasági és műszaki segítség A Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köztársaságot, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmi kapcsolatokat kifejleszteni vele, mégpedig a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmiféle politikai, katonai, vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csorbítanák a független Kongói Köztársaság érdekeit, vagy szuverén jogait. A kongói miaizterelnféhelyettes beslédg Az ENSZ nem teljesíti a rábízott feladatot A kongói miniszterelnök szombaton este New Yorkba érkezett. A repülőtéren sajtótudósítók várták,akik előtt Lumumba megismételte nyilatkozatát ottawai tárgyalásairól. Az újságírók kérdéseket intéztek Lumumbához és a többi között azt kérdezték, vajon együtt reggelizett-e a kanadai szovjet nagykövettel? Lumumba, aki amerikai sajtóértekezletein, mindvégig tanúságot tett jó kedélyéről, elvesztette türelmét. »Jogom van azzal étkezni, akivel óhajtok... Az amerikai sajtó képviselőjének viselkedése bosszant, mert értelmetlen kérdéseket tesznek fel nekem és valótlan értesüléseket akarnak velem elhitetni. Véleményem szerint ez nem túlságosan helyes eljárás egy kormányfővel szemben" — hangzott a válasz. Szabályozták az ENSZ-erők helyzetét New Yorkban az ENSZ titkársága szombaton nyilvánosságra hozta Hammarskjöld és a kongói kormány közös nyilatkozatát, amely szabályozza az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek helyzetét. A közös nyilatkozatban a kongói kormány biztosítja az ENSZ rendfenntartó erőknek feladatai elvégzéséhez a szükséges, mozgási szabadságot. Az ENSZ főtitkára bejelenti a nyilatkozatban, hogy az ENSZ mindaddig Kongóban állomásoztatja rendfenntartó csapatait, amíg"teljesen befejezte" feladatát. A közös nyilatkozat ezután megállapítja, hogy az ENSZ főtitkára és a kongói kormány képviselői "haladéktalanul megvizsgálják az ENSZ rendfenntartó erők kongói tevékenységének különféle vonatkozásait, különösen szem előtt tartva a haderők felhasználását a közlekedés és az utánpótlás fenntartásánál.. ." A kongói kormány szombat este vacsorát adott a Kongóban tartózkodó Hammarskjöld ENSZ-főtitkár tiszteletére. A vacsora után Gizenga kongói miniszterelnökhelyettes beszédet mondott, amelyben nyíltan azzal vádolta az ENSZ-t, hogy nem teljesíti a rábízott feladatot Kongóban. Először is sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy "érthetetlen módon halasztódik" az ENSZ csapatok szétosztása Kongóban. Az ország népe — mondotta — nem érti, hogy a kongóiakat, akik saját hazájukban vannak, akik ellen agressziót követtek el, és alóla a nemzetközi fegyveres erőket segítségül hívták, módszeresen lefegyverzik és ugyanakkor a belgák, akik hódítókaként vannak az országban, még mindig megtarthatjáká fegyvereiket és csak arra kérték fel őket, hogy csoportosítsák át csapataikat Kongó bizonyos részeibe, amelyeket egyeseit "belga támaszpontoknak" merészeltek nevezni. Minthogy mi, a kongói nép, le vagyunk fegyverezve, az ENSZ erőkre, a Kongói Köztársaság biztonságának őreire hárul a súlyos felelősség ezért a világ előtt. Hammarskjöld sápadt Gizenga ezek után azzal vádolta az ENSZ-t, hogy megengedi Katanga elszakadásának állandósulását. »Az ENSZ-nek ez a politikája lehetővé tette, hogy a belgák büntető expedíciókat hajtsanak végre a lefegyverzett lakosság ellen és összeeső köveseket szőjenek. Belgiumnak meg kell majd fizetnie ezért." A miniszterelnökhelyettes ezután megismételtei kormányának a belga csapatok teljes kívánására pettjét-