Magyar Nemzet, 1960. szeptember (16. évfolyam, 207-232. szám)

1960-09-01 / 207. szám

Kezdődik a tanév Friss kicsi raj kapcsolódik ma reggel a városi utcáit for­galmába:­ iskolába mennek a gyerekek. Szüleik mellett lép­tetnek nagy komolyan az első­osztályosok, akik ma először hagyják ki életükből a dél­előtti játékot, hogy komolyabb s nagyobb felelősséggel járó eszközhöz nyúljanak: a könyv­höz és a tollhoz. S ott mennek ma reggel megint a nagyobbak, a másodikosok, harmadikosok, a középiskolások, akik már tudják, mi az iskola s mi a tanulás öröme. A legszebb színfolttal gazdagabb ma az utcák képe: a gyermekkel, a jövő nemzedékkel, amely az évek során egyre több tudás­sal, egyre gyarapodó művelt­séggel készül arra, hogy egy napon elfoglalja a helyét az életben, a helyünkre álljon. A mai évnyitó ünnepségen 227 ezer elsőosztályos gyerme­ket köszöntenek az­ ország is­kolái. A tanulókat 620 új tan­terem várja az idén. Nemcsak tiszta épület, sok­száz új tanterem, néhány mo­dern új iskola várja az elsősö­ket, hanem sok egyéb változás is. Az idén könnyebb lesz az elsőosztályosok munkája. A ta­nítók csökkentett tananyagot kívánnak meg a gyerekektől, a háromnegyedórás, öt perccel rövidített tanórák több időt hagynak a pihenésre. A játékos szemléltető eszközök szórakoz­­tatóbbá teszik a tanulást. Az alsótagozatos tanterv, amely most már ötödik esztendejébe lép, rengeteg tapasztalattal gazdagítja a pedagógusokat, akik ebben az esztendőben bi­zonyára még többet tesznek azért, hogy az első osztály ne maradjon a pedagógia mosto­ha gyereke. Az idősebbek tanulása is könnyebb, élvezetesebb lesz. A negyedikesek például most kapják meg a korukhoz jobban illő földrajzkönyvüket, amely­ből a haza tájai olvasmányo­sabban tárulnak eléjük. A nyolcadikosok nem bajlódnak már bonyolult nyelvtani, elmé­leti szabályok biflázásával; ezt a pedagógusok a középiskolára bízzák. Minden harmadik felsőtago­zatos diák a számtankönyv, a toll, a vonalzó és a radír mellé másfajta munkaeszközöket is kap: ásót, kalapácsot, csavar­húzót és lapátot, a munkára nevelés programja jegyében. Az idén 1500 iskolában 200 ezer diák vesz részt heti két­órás gyakorlati foglalkozáso­kon, a felsőtagozat létszámá­nak kereken 30 százaléka. Bu­dapesten már az iskolák 77 százalékában bevezetik ebben a tanévben a politechnizációt. A középiskolákban is erőtel­jesen csökkentett, a figyelmet a lényegre irányító tananyag könnyíti majd meg az elméleti munkát, melyet egyre inkább frissít, erősít és újfajta tarta­lommal tölt meg a gyakorlati tevékenység. Az öt nap elmé­let mellett 1 napos gyakorlati tanulás egyre nagyobb teret hódít az iskolákban: ebben a tanévben már hatszáznál több osztály rendezkedik be erre a korszerű oktatási formára. A tavaly megkezdett érdekes kí­sérlet folytatódik: a fele-fele arányban elmélettel és gyakor­lattal foglalkozó szakközépis­kolai osztályok száma ebben a tanévben csaknem a tízszere­sére növekszik. Nem kívánjuk ennek az esz­tendőnek minden új vonását felsorolni. Azt azonban min­denkinek látnia kell, hogy ez a tanév nem csupán egy a sok közül, jelentős változásokat hoz a tanítás napi gyakorlatában, módszerében és a távolabbi tervek előkészítésében, kipró­bálásában is. A nevelés nagy feladatában a pedagógusok nem maradnak egyedül. Melléjük áll az egész társadalom, amely jogutódjait, örököseit, munkájának folyta­tóit, gyermekeit küldi ma reg­gel iskolába. A jövő felelős­sége megoszlik nevelő és szülő között s ezt mindketten jól, feladatukat mélyen átérezve tudják. Iskolapad és szülői ház között híd épül közös gondola­tokból, közös aggódásokból, közös célokból és közös eszmé­nyekből, abból a szeretetből, amellyel szülő , és nevelő a gyermek és a tanítvány felé fordul. Az idei tanév abban is új, hogy most beszéljük meg vala­mennyien, szüleik, pedagógu­sok a kormánybizottság által kidolgozott iskolareform tézi­seit. Az iskoláról már eddig is sokat beszéltünk, a társadalom­nak az iskolához való viszonyá­ról tettek, felépült tanműhe­lyek, tantermek, napközi ott­honok tanúskodnak. Most azonban nem általában beszé­lünk az iskoláról, nem csak arról szerzünk tudomást, hogy milyen a ma iskolája, hanem arról is, hogy milyen lesz a modern szocialista oktatás és nevelés. Az iskolareform ha­marosan megjelenő tézisei el­mondják, hogy milyenné kí­vánják formálni az iskolát a szakemberek, a társadalom pe­dig elmondja majd vélemé­nyét, hogy milyen legyen rész­leteiben is ez az iskola. ■ Az iskolareformtól nem lát­ványos újdonságokat várunk, hiszen ami újat kell tanítani a mi társadalmunkban, azt már több mint másfél évtized óta tanulják gyermekeink. Az is­kolareform a­­hogyan tovább­i módozatait jelöli majd ki, vég­leges választ adva alapvető társadalmi, pedagógiai, mód­szertani kérdésekre. Az kis elsőosztályosok tehát, kik életükben először most lé­pik át az iskola küszöbét, két­szeresen új tartalmú közössé­gekbe kerülnek: szocialista is­kolába, mely most, ezekben az években jut el kialakulásának ha még nem is végső, de hosz­­szú ideig érvényben maradó fázisához. Az elsős­­kisdiákok tanulmányai folyamán nem lesznek már nagy döccenők, kitérők, vargabetűk, amik még nemrégiben bizony előfordul­tak — a nagy társadalmi vál­tozás elkerülhetetlen következ­ménye volt mindez —, hanem újfajta közösségi légkörben, okosan megszerkesztett tan­tervek alapján sajátítják el az általános műveltség alapvető részét. Olyan osztályokba kerülnek, amelyekben az íráson, olvasá­son, számoláson kívül az élet­hez elengedhetetlenül szüksé­ges gyakorlati tudnivalókkal is megismerkednek s ha az első osztályban nem is végeznek még gyakorlati munkát — né­mely kézügyességi gyakorlato­kon kívül — az iskola, az ok­tatás megváltozott szelleme, szemlélete veszi már körül őket s ebben a légkörben ké­szülhetnek további tanulmá­nyaikra. Szeretettel köszönti az első­osztályosokat az iskola, szere­tettel várják őket a pedagógu­sok, s a tudományban, a gya­korlati életben tett első lépé­seiket szeretettel vigyázza, igazgatja az egész társadalom. Egy mosollyal vidámabb a mai reggel és sok-sok apró su­gárral fényesebb. Iskolásgyer­mekekkel lett ma gazdagabb a világ. Mennek városi utcán, lépkednek a magyar falu de­rűs házai között s fényes ta­nyák közt kanyargó dűlőuta­­kon, suttogó jegenyefasorokon át. Táska a kezükben és új fény a szemükben: az érdeklő­désé, a kíváncsiságé és a tu­dásvágyé. És persze a szoron­gásé is, hiszen minden vállal­kozás előtt szorong az ember, s fokozottan szorong a kicsi emberke, aki még nem tud­hatja saját tapasztalatából, hogy éppen ez a szorongás nagy lendítőerő is, mely mind magasabbra viszi. Ezernyi is­kolában szólalnak meg nyolc órakor a csengők s nemcsak a tanév kezdetét jelzik. Hanem azt is, hogy egy lépéssel me­gint közelebb lépett társadal­munkhoz a boldog jövendő. Gábor István jo niYtauTW lffMvm­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­­ • A San José-i értekezlet után tovább élesedik a helyzet Kuba és az Egyesült Államok között Fidel Castro az amerikai agressziós készülődésekről A külpolitikai helyzet 1­ 7 HRUSCSOV KÜSZÖBÖNÁLLÓ FINNORSZÁGI LÁTO­­­GATÁSA a finn közvélemény érdeklődésének középpont­jában áll. A TASZSZ Helsinkiből keltezett jelentése szerint, a finn lapok többsége hangsúlyozza, hogy a szovjet kormányfő látogatása a két ország jó viszonyát bizonyítja és kifejezi azt a reményét, hogy Hruscsov megbeszélése a finn államférfiak­kal hozzájárul a két ország kapcsolatainak további fejlődé­séhez. A Piatvian Sanomat című lap vezércikkében így ír: "Meggyőződésünk, hogy a szovjet kormányfő látogatása a jó­szomszédi viszony további erősítését jelenti.­" A lap hozzáfűzi, hogy a két ország társadalmi rendszerének különbözősége nem befolyásolta Finnország és a Szovjetunió kapcsolatait, bár Finnországban "mindig voltak kalandorok, akik mindent megtettek, hogy megbontsák ezt a jó viszonyt. Kétségbevon­hatatlan azonban, hogy a finn nép túlnyomó többsége őszin­tén kívánja — nemcsak szavakban, hanem a valóságban is —, hogy baráti politikát folytassunk a Szovjetunióval a köl­csönös segítségi és barátsági szerződés és a semlegesség szel­lemében". A Turun Sanomat hangsúlyozza, hogy a szovjet—finn kap­csolatok az utóbbi időben pozitíven fejlődtek, s ez mindkét fél számára hasznos volt. Az Ilkka című lap szerint Hruscsov látogatásának hírét a finn közvélemény szívesen fogadta, majd hangoztatja: "A szomszédos nagyhatalom vezetőjének látogatása annak a megbecsülésnek rendkívüli megnyilvánu­lása, amelyet a Szovjetunióban országunk iránt táplálnak, valamint tanújele a két ország jószomszédi, baráti kapcso­latának.­"­­ AZ AMERIKAI ÁLLAMOK SZERVEZETÉNEK San José-i konferenciáján hozott határozatokat részletesen elemzik a nyugati lapok és általában arra a megállapításra jutnak, hogy az Egyesült Államok tekintélye az értekezleten súlyos vereséget szenvedett. A nyugatnémet Sü­ddeutsche Zei­tung vezércikkében hangsúlyozza, hogy Herter külügyminisz­ter Kuba-ellenes hadjárata Latin-Amerika részéről ellenál­lásba ütközött és a külügyminiszter végeredményben nem tudta keresztülhajszolni az­ eredetileg tervezett amerikai hatá­rozati javaslatot s a konferencián mindinkább védekezésbe szorult. "A józan valóság az — jegyzi meg a lap —, hogy Fidel Castrót egész Latin-Amerikában csodálják merészsé­géért, amellyel kivonta magát a dollár-imperializmus hatalmi bűvköréből.­" A Frankfurter Allgemeine Zeitung caracasi tu­dósítója arra mutat rá, hogy Latin-Amerikában általánossá vált a­­jenki-ellenesség, amely az Egyesült Államok Achilles­­sarkává vált". A Westfalische Rundschau vezércikkében meg­állapítja: az Egyesült Államoknak San Joséban tapasztalnia kellett, hogy vége felé jár az az idő, amikor Latin-Amerika engedelmesen fejet hajtott Washington minden intése előtt. A New York Times washingtoni tudósítójának jelentése szerint Herter visszatérése után azt állította, hogy a San José-i nyilatkozat a kubai bel- és külpolitika "világos elíté­lését jelenti". Ez az értékelés — mutat rá a tudósító — szem­mel láthatólag­­sokkal merészebb", mint amit a San José-i értekezlet más részvevői, vagy akár egyes washingtoni fele­lős személyiségek megkockáztattak. Az Egyesült Államok ama kísérlete, hogy Kubát konkréten megnevezzék a nyilat­kozatban, a latin-amerikai küldöttségeik többségénél nem ta­lált támogatásra. Washingtoni hivatalos személyiségek kije­lentették: a San José-i értekezlet ismét megmutatta, hogy a kubai kormány külpolitikája nagy népszerűségnek örvend La­­tin-Amerikában — írja a New York Times. A San José-i értekezlet határozata — még burkolt meg­fogalmazásban is — a latin-amerikai népek elemi erejű til­takozását váltotta ki. Venezuelától Brazíliáig nagyarányú tün­tetéseken ítélték el az Egyesült Államok Kuba-ellenes poli­tikáját ■.* . ■ > ’ Hruscsov nyilatkozata a magyar sajtó és rádió moszkvai tudósítóinak Mint arról már tegnap be­számoltunk, N. Sz. Hruscsov és Kádár János kedden megte­kintette a moszkvai magyar kiállítást. Hruscsov a látottak után nyilatkozatot tett a moszkvai magyar sajtó- és rá­dió-tudósítók előtt. Nyilatko­zatában egyebek között a kö­vetkezőket mondotta: A kiállítást természetesen csak sietve nézhettük meg — mondotta Hruscsov —, hi­szen egy ilyen kiállítás részle­tesebb megtekintést érdemel. Több időre van szükség ahhoz, hogy a pavilonokban meg le­hessen állni, hogy teljesen ér­tékelni lehessen valamennyi­­kiállított tárgyat. De még az ilyen gyors látogatás is elég ahhoz, hogy a látogatóban örömteli, szép kép alakuljon ki. A kiállított tárgyak nagy figyelmet érdemelnek és a ma­gyar mérnökök, feltalálók, munkások nagyfokú hozzáérté­­séről és műszaki tehetségéről tanúskodnak. Jómagam is lakatos voltam, s ezért különösen kedves ne­kem a légpárnás köszörűgép. A köszörülés nehéz, kimerítő és pontosságot igénylő munka, itt pedig olyan gépet láttunk, amely ezt a munkát eszmé­nyien látja el. Mint volt laka­tos, annyira örülök ennek a re­mek gépnek, hogy szinte nem is találok szavakat. Lehet, hogy másnak nem ez a legfontosabb, de nekem, mint volt lakatos­nak, nagyon fontos, mert én magam is csiszoltam és tudom, milyen nehéz munka ez. Közbeszólás: A gépet Pál József találta fel. Hruscsov: Tehát Pál József. Gratulálok neki, nagy tisztele­tet érdemel, le a kalappal előt­te. Meg kell hajolni az ilyen tehetség előtt. A többi megtekintett gép is csodálatos volt A markegépek. ti a programvezérlésű eszterga­­padok, a könnyűipari termé­kek, az elegáns ruhák — mind­ez nagyon szép. A magyar nők amúgy is szépek, de ezekben a ruhákban még szebbek. Örülök magyar testvéreim sikereinek örülök magyar testvéreim sikereinek és azt hiszem, hogy ez csak egy lépcsőfoka a mi haladásunknak. A szocializmus kimeríthetetlen lehetőségeket tár fel a munkások, a parasz­tok, a műszaki és egyéb értel­miségiek előtt. Ezért meggyőződésem, hogy erősödni fog Magyarországon a szocialista életforma, fejlőd­ni fog a kultúra és a technika, s Magyarország bámulatba ej­ti majd azokat az országokat, amelyek fejlettebbnek hitték magukat. Ezek majd félreáll­nak a szocialista országok elől. Magyarország ma is, a jövő­ben is az egyik legjobb helyen áll az ipar, a technika, a me­zőgazdaság fejlesztésében. Ez vonatkozik a magyar állami gazdaságokra, a termelőszövet­kezetekre is. Nem akarom megsérteni az egyénileg gaz­dálkodó parasztokat, ők még egyelőre nem léptek be a szö­vetkezetbe. Türelemmel kell bánni velük Minden gyü­mölcs a maga idejében érik be. De a történelem kérlelhe­tetlen haladása oda vezet, hogy az új, a haladóbb győz. Az ember jobban szeretne élni, a jobb élet pedig csak a műszaki és tudományos vív­mányok alkalmazásával érhe­tő el, ezt pedig a parasztok csak nagyüzemi gazdálkodás­sal vívhatják ki. Ha kialakul a nagyüzemi gazdálkodás, tág tér nyílik a gépeknek, a mű­szaki tudományos vívmányok­nak. Ebben van a nagyüzemi gazdálkodás fölénye. Nagyon elégedett vagyok, s köszönetet mondok barátom­nak, Kádár Jánosnak, aki meghívott a kiállításra. Na­gyon tetszett a kiállítás, s kö­szönetet szeretnék mondani mind Kádár elvtársnak a meg­hívásért, mind pedig a kiál­lítás valamennyi munkatársá­nak azért a nagy igyekezetért, művészi ízlésért, amellyel megrendezték a kiállítást, azért a nagy tudásért, amellyel elmagyarázták a gépek, a ki­állított tárgyak jó tulajdonsá­gait. A jövő még szebb lesz Nagy dolog, hogy olyan kádereik vannak, akik ilyen jól, méltóképpen tudják kép­viselni hazájukat, annak tech­nikáját és kultúráját. Ezen a kiállításon képet kaptam min­denről, s a látottak nagy örö­met szereztek nekem. Azt hi­szem, hogy a kiállításon be­mutatott színvonal elegendő alapot nyújt arra, hogy még fiatalosabban, vidámabban haladjanak előre, mert a kez­det jó, s a jövő még szebb lesz. Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy a szo­cialista rendszer minden te­kintetben fölényben van a tő­kés rendhez képest Türelem­re van szükség, nem kell el­sietni a dolgokat, mert vannak még olyan emberek, akik nem értik meg a szocializmus je­lentőségét Nem mindenkinek adatott ez meg. A szocializmus és a kommunizmus az emberi társadalom fejlődésének leg­felső foka. Ezért először a leghaladóbb emberek, azután pedig a többiek is megértik, s hozzájuk igazodnak. Később esetleg még az első sorba is beállhatnak, hiszen nincs olyan törvény, hogy aki ma elmara­dott, az holnap is elmaradott­ságra van kárhoztatva. Dina­mikus dolog ez. Ezért legjobb kívánságai­mat, testvéri üdvözletemet kül­­döm a magyar népnek. Fej­lessze tovább eredményesen népgazdaságát, kultúráját. Bennünket, testvéri szo­cialista országokat a marxi-l lenini eszmék egyesítenek szüntelen haladásunkban. A mi kommunista pártunk és kormányunk, az egész szovjet nép tökéletesen egységes a magyarokkal, a Magyar Szo­cialista Munkáspárttal, a ma­gyar kormánnyal, mégpedig mindenben, minden nézetünk­ben a ma, a holnap és a táv­­olabbi jövő értékelésében. Cé­lunk előrehaladni a kommu­nizmus felé. A kommunizmus győzedelmeskedik, akárhogyan is küzdjenek ellene, akármi­lyen koholmányokkal is pró­bálják ezt megakadályozni A Nixon-féle program Ezért elképzelhető, meny­nyire "nyugtalanít" engem a kommunistaellenes harc Nixon úr kidolgozta programja. Úgy látszik, a marxizmus százéves fennállása óta ő akar a tőkés világ első olyan lángeszű gon­dolkodója lenni, aki megmu­tatja, hogyan lehet megsem­misíteni a kommunizmust. (Derültség.) Már nemegyszer nevettünk ezeken a teoretiku­sokon, derüljünk most még egyszer rajtuk. Nixon úz elnök akar len­ni. Mert ha megválasztják, csak azt kívánhatom, hadd le­gyen elnök. Hadd érje meg azt a kart, amikor pirulnia kell azok miatt a badarságok és ko­holmányok miatt, amelyeket a kommunizmusról feltálalt. Le­het, hogy Nixon gyermekei unokáiról nem is beszélve ez a kommunizmusban fognak már élni Amerikában. Ezt nem mi, orosz vagy magyar kom­munisták valósítjuk meg, ha­nem az Egyesült Államok munkásosztálya, dolgozó pa­rasztsága, dolgozó értelmisége. Két csizma, egy pár Ami Kennedyt illeti, őt nem ismerem ilyen jól. Ken­nedy úrral washingtoni láto­gatásom alatt találkoztam és csak néhány szót váltottunk egymással, őt tehát kevésbé ismerem. Azt viszont tudom, hogy Nixon is, Kennedy is az amerikai nagytőke képviselő­je. Mindketten a monopoltőke szolgái és ezért mi, kommu­nisták, nem sokat válogatha­tunk közöttük. Egy orosz köz­mondás szavaival élve: két csizma, egy pár. (Derültség.) Hogy melyik a megfelelőbb, a bal vagy a jobb, a jobb vagy a bal — nehéz megítélni. Nos, felvetődik a kérdés:: jobb lesz-e vagy rosszabb, ha Kennedy fut be. Erre a kérdés­re a legszívesebben nem adott választ,­ mert ha meavizsESS4

Next