Magyar Nemzet, 1960. november (16. évfolyam, 259-284. szám)

1960-11-01 / 259. szám

*.Magyar Nemzet =­ ~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Kettőn áll a vásár Hatszáz sertést meghizlalni, piacra vinni, nem kis dolog. Esztendőről esztendőre­ ennyit hizlaltak, míg egyénileg gazdálkodtak, a sárszentmihá­­lyiak. Háromszáz hízóval töb­bet, kerek kilencszázat adnak el az államnak — és ebből öt­százat már le is szállítottak — mióta szövetkezeti gazdáik. De az egyénieknél többet ad a ta­valy alakult, 1300 hold szán­tón és 1400 hold legelőn, ré­ten gazdálkodó Búzakalász Termelőszövetkezet hízómar­hából, tejből (napi háromszáz liter helyett ötszázat) és ba­romfiból is. Szorgalmasan helyeselt, lel­kesen bólogatott, olykor-olykor még jegyzetelt is, a sárszent­­mihályiak kétségkívül figye­lemre méltó eredményeiről, a közös állatállomány gyors fej­lesztéséről hallva, az egyik szomszédos termelőszövetkezet elnöke. De méltatlankodva adott kifejezést nemtetszésé­nek, mikor arról értesült, hogy a sárszentmihályiak lényegé­ben a háztáji állatállományu­kat is a közösből takarmányoz­­zák. Ez az ember — sajnos — nem áll egyedül a véleményé­vel. Jócskán vannak még olya­nok a termelőszövetkezeti, a tanácselnökök között, akik szinte a közös tulajdon elleni merényletnek tekintik, ha— bár megfelelő megkötöttséggel, úgy is mondhatnánk, garanciával — a termelőszövetkezet gondosko­dik a tagok háztáji állatállo­mányának takarmányáról. Nem lehet szó nélkül elmen­ni azok mellett az eredmények mellett, amelyeket az utóbbi időben az állattenyésztésben elértünk. Kétségtelen, hogy év­ről évre emelkedik a vágómar­hák átlagsúlya. Sertésállomá­nyunkban nő, lassan megköze­líti az ötven százalékot a jó hússertések aránya. Év végére az ország kocaállományának mintegy egyharmada — a szö­vetkezeti közös gazdaságokban lesz. Vitathatatlan, hogy ezeket az eredményeket azért tudtuk el­érni, mert teljes erővel a közös szarvasmarha- és sertésállo­mány­­fejlesztésére törekedtünk és törekszünk ma is. De mi gá­tol, gátolhat bennünket abban, hogy emellett kihasználjuk a háztáji gazdaságok szarvas­­marha-, sertéstenyésztési és természetesen hizlalása lehető­ségeit is? A kormány tenyésztési, ne­velési, hizlalási szerződéssel, legelő és tenyészállat biztosítá­sával és még sokféle módon se­gítette, hogy a háztáji gazda­ságok az eddiginél több ser­tést, szarvasmarhát nevelhes­senek. Gazdag lehetőséget, bő­séges forrást tártak fel ezek az átmeneti intézkedések minden termelőszövetkezet, minden szövetkezeti gazda számára. Régi igazság azonban, hogy kettőn áll a vásár. Sok helyütt, így Sárszentmihályon is­ éltek az adott lehetőségekkel. Min­den tag tant fejőstehenet, egy­két növendékmarhást, anyako­cát. Másutt, legalábbis idáig, elmentek a jó alkalom mellett. Tudott dolog, hogy senki se ellensége önmagának, gyarapo­dásának, joggal kérdezhetjük hát, hogy miért? Sok helyen a termelőszövet­kezet jószágállományának sza­porodását féltik attól, hogy a háztáji marhák, disznók is a közösben termelt takarmányt eszik. Igaztalanok lennénk, ha teljesen alaptalannak monda­nánk ezt az aggodalmat. De el lehet érni, hogy a közös ne ká­rosodjék, a háztájiból pedig több jószág kerüljön ki. Mi akadálya­­van például ma, hogy a termelőszövet­kezetek szakszerűen felmérjék takarmánykészletüket és azt mondják tagjaiknak, hogy eny­­nyi kell a közösnek, ennyit tu­dunk adni a háztáji jószágok­nak. Mindenki eszerint szá­moljon, így kössön szerződést. És itt már elértünk a másik aggodalomhoz,­­ nevezetesen hogy mi lesz, ha a közös ta­karmányon hizlalt háztáji jó­szágok esetleg spekulánsok ke­zére kerülnek? De mi gátolja, bármelyik szövetkezetet is ab­ban, hogy biztosítékot kérjen a takarmány ellenében? »­Adok takarmányt — mond­hatja egy-egy tagjának a ter­melőszövetkezet —, ha szerző­dést kötsz a disznóra vagy az üszőre.. Vagy megállapodunk abban, hogy a termelőszövet­kezetnek adod el a borjút.* Ha így járnak el, már kirán­tották a gyékényt mindenféle spekuláció, a közös kárára való gyarapodás lehetősége alól kettőn áll a vásár, mondot­tuk az előbb. Mindjárt hozzá­tehetjük, hogy nem is mindig csak a közöst indokolatlanul féltő termelőszövetkezeti, ta­nácsi vezetők hibás nézetén és gyakorlatán múlik, hogy a ház­táji gazdaságokból nem kerül több hús az ország asztalára. Sok helyen a termelőszövet­kezeti tagok sem elég vállal­kozó kedvűek. Számba veszik, hogy mennyi termett a háztáji földön és csak aszerint kötnek — vagy ami gyakoribb — nem kötnek tenyésztési vagy hizla­lási szerződést. A vállalkozó kedv­­ hiányát természetesen csak növeli, ha nem tudják, hogy a közösből számíthat­nak-e takarmányra. Az olyan termelőszövetkeze­tekben, ahol megalapozott a takarmánygazdálkodás, kisebb az ilyen aggodalom. A tagok biztosan számítanak arra, hogy a háztáji jószágnak is jut ab­rak és szálastakarmány. Így bátrabban, nyugodtabban és főként többen szerződnek mar­hára, sertésre egyaránt. Az egész ország szempontjá­ból sokat jelent, hogy háztáji gazdaságukban mintegy öt­­ven-hatvanezer koca tartására szerződtek a szövetkezeti gazdák. Ugyancsak sokat je­lenthetett volna, ha azok a szövetkezeti tagok, akiknek háztáji gazdaságában nincsen tehén — kellő számban igé­nyelnek tenyészüszőt Ez utóbbi nem tör­tént meg. Nem azért, mintha nem lett volna elegendő számú jószág. Nem is a takarmány hiányzott. En­nek az akciónak a sikerét és általában a háztáji gazdaságok szarvasmarha-, sertéstenyészté­si, hizlalási lehetőségének jobb kihasználását — mint azt a gátló okok sorra vételénél is láthattuk —­, főként egy nézet akadályozta. Azoknak a néze­te, akik úgy gondolják és asze­rint is cselekszenek, hogy a háztáji jószágállománnyal való törődés csak hátráltatja a kö­zös gazdaságok fejlődését. Az elmúlt hónapok eredmé­nyei bebizonyították, hogy a közös állatállomány erőteljes fejlesztése mellett helyes, ha élünk a háztáji gazdaságok ad­ta szarvasmarha- és sertés­tenyésztési, hizlalási lehetősé­gekkel. Ezeknek a lehetősé­geknek kihasználása több húst, zsírt, tejet jelent. Itt tehát az ideje, hogy hely­telen nézetek és hibás gyakor­lat egyetlen közös gazdaság, egyetlen szövetkezeti gazda esetében se akadályozza, hogy a háztáji gazdaságokból is több hús, zsír, tej kerüljön az ország asztalára. Borvendég Imre Fidel Castro beszéde Hawaiinban Az Egyesült Államok fegyveres beavatkozásra készül Kuba ellen A külpolitikai helyzet az Amerikai tengerészgyalogos egység PARTRASZÁLLÁSA Guantanamóban szervesen beleillik abba az akciósorozatba, amellyel az Egyesült Államok fegyve­res intervenciót készít elő a forradalmi Kuba ellen. A katonai támadás fenyegető veszélyére hívta fel a figyelmet Fidel Castro a havanai tisztavató ünnepségen mondott beszédében, amelyet lapunk mai számában ismertetünk. Lombardo Tole­­dano, a mexikói szocialista néppárt főtitkára levélben fordult az ENSZ-hez ez ügyben. Levelében rámutat arra, hogy a Kuba elleni intervenció terve elkészült. E terv értelmében adott jelre Guatemalából repülőgépen dobnának át zsoldosokat Ku­bába, a kubai emigránsok fegyveres csoportjai állnak indu­lásra készen részint Costaricában, részint az amerikai Flori­dában. Ezeket az egységeket hajón indítanák Kubába. Tole­­dano vizsgáló bizottság kiküldését kérte az ENSZ-től. Az Egyesült Államok területén szervezkedő kubai ellen­­forradalmárok készülődéseiről a világsajtó is beszámol. Az amerikai Daily News szerint­­az utóbbi hónapokban sok ezer kubai menekült érkezett Floridába, akikből titokban hadsere­get szerveznek Castro ellen." A lap tudósítója megírja, hogy a fegyveres csoportok némelyikét már felfegyverezték, egy ilyen csoportot bemutattak a televízióban is, s ennek vezetője azzal dicsekedett, hogy ""készen állnak a harcra". Hivatalos amerikai részről, a másfélezer tengerészgyalo­gos partra tételét úgy magyarázzák, hogy a fárasztó hadgya­korlatok után jól megérdemelt pihenő végett küldték őket a Kuba területén levő amerikai ■ támaszpontra. De ezt a­­ma­gyarázatot­ az amerikai kommentátorok is nevetségesnek mi­nősítik. Hightower, az AP tudósítója, az »erőbemutatás" szót használja, s azt írja, hogy az amerikai kormány kettős célt követett. Demonstrálni kívánta, hogy Guantanamót semmi­képpen sem hajlandó feladni és figyelmeztetni akarta a­ kubai kormányt, hogy el van szánva a­­kenyértörésre is. Az angol lapok nagy aggodalommal és leplezetlen rossza­­lással figyelik az amerikai intervenciós készülődéseket. A kommentárok lényegét a People megállapítása foglalja össze: eszerint a partraszállás­­nyilvánvaló provokáció". A lapok le­írják, hogy a támaszponton teljes a harci készültség, vére­bek őrzik a 22 mérföld hosszú szöges drótsövényt, éjjel-nap­pal gyors ágyúnaszádok és helikopterek cirkálnak a támasz­pont körül. Az amerikaiak felkészültek a totális ostromálla­potra. Az angol sajtó szerint végzetes baklövés lenne egy fegy­veres intervenció annak nemzetközi visszahatása miatt. A Sunday Graphic megállapítja:­­Lélektanilag semmit sem nyer Amerika ezzel az ostoba erőfitogtatással, s diplomáciailag vég­zetes károkat szenved, mert az erejével hetvenkedő nagyha­talom szerepében mutatkozik. Nem annyira a kubai közvéle­ményre gyakorolt hatás számít — Amerika ott már régen fel­adta a játszmát —, hanem a latin-amerikai reagálás. Latin- Amerika szeme most Kubán függ. Mexikó figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ha erőszakoskodik Kuba ellen, Mexikó Castróval fog rokonszenvezni. Tengerészkatoinák ártat­lanak lehetnek hollywoodi filmeken, Kubában valóságos em­beri hidrogénbombák" — írja a lap Az átkozott jenkik című vezércikkében. A Sunday Express úgy vélekedik, hogy »a katonák küldé­sének az az ellenállhatatlan hatása, hogy Castro körül tömö­ríti az összes kubaia­kat és magasra szítja az afrikai és ázsiai nemzetek Amerika elleni gyanújának lángját". A szovjet lapokat is élénken foglalkoztatja a Kubát fenye­gető veszély. A Pravda hétfői számában megállapítja:­­Nem jártak eredménnyel a kubai nép ellen intézett politikai fe­nyegetések és csúfos kudarcba fulladt a gazdasági blokád is. Mindezek láttán az amerikai kormánykörök most nyílt fegy­veres agresszióra készülnek Kuba ellen­ — írja a lap, majd megjegyzi: »igazságos harcában a kubai nép élvezi a Szovjet­uniónak és a hatalmas szocialista tábor minden országának tá­mogatását és segítségét«. Tisztavatás Havasiéban Fidel Castro beszéde a Kubát fenyegető intervenciós veszélyről Havasinból jelenti a TASZSZ. Szombaton első íz­ben avattak tiszteket a kubai hadsereg tiszti iskoláján. Az ünnepségen, amelyen 55 fiatal tisztnek nyújtották át a diplo­mát, megjelent Osvaldo Dorti­­cos köztársasági elnök, Fidel Castro miniszterelnök és a kubai kormány több más tag­ja. Az oklevelek átnyújtása után Fidel Castro mondott be­szédet. Hangoztatta, hogy a katonatiszteik első csoportjá­nak kiképzése a kubai forra­dalom újabb sikere. A tiszti iskola növendékei — mondotta — nemcsak elméleti oktatás­ban részesültek, hanem nehéz harci felkészülésen is átmen­tek a Sierra Maestra hegyei­ben tartott gyakorlatok alatt. A kubai miniszterelnök kö­zölte, hogy rövid időn belül felavatják a népi rendőrség többi mint 500 vezetőjét, akik ugyancsak alapos elméleti és gyakorlati kiképzésben része­sültek. Ez nagy siker — mon­dotta Castro —, mivel a népi rendőrség tömegeinek kikép­zéséhez tapasztalt vezetőkre van szükség. Korábban a lelkesedés fű­tött bennünket — mondotta a kubai miniszterelnök —, most pedig a lelkesedésen kívül képzett embereink is vannak, műszaki tudással és fegyve­rekkel is rendelkezünk. El­lenségünk nagyon jól tudja, tisztában van vele, hogy Kuba védőinek sorai napról napra harcosok százaival bővülnek. Az ellenség ismeri népünk ere­jét és szeretné megakadályoz­ ni, hogy ez az erő növekedjék és fejlődjék. Ezért egyre-más­­ra intézkedéseket tesz,­­ hogy gátat vessen erőnk további nö­vekedésének. Castro hangsúlyozta, hogy az amerikai imperialisták vá­lasztási hadjáratuk játékszeré­vé szeretnék változtatni Kubát. Az uralkodó imperialista cso­port alantas érdekeinek ki­elégítése céljából kész agresz­­sziót kirobbantani Kuba ellen. A miniszterelnök ezután rá­mutatott, a kubai zászlóra és kijelentette: ez a jelkép soha nem lesz egy térdre kényszerí­­tett nép zászlaja. Beszéde további részében Fidel Castro hangoztatta, hogy a nép legfőbb feladata most az ország zökkenőmentes ter­melésének biztosítása. Nem állhatunk ellent az agresszor­­nak — mondotta —, ha nem működnek zavartalanul isko­láink és gyáraink. Figyelmez­tette a kubai népet, hogy nem harcolhat mindenki fegyverrel a kézben és hogy mindenkinek a saját munkahelyén kell tel­jesítenie kötelességét. Minden kubai elsőrendű kötelessége, hogy az agresszió láttán ne ve­szítse el nyugalmát, ne kese­redjék el, legyen továbbra is fegyelmezett és várja meg, amíg harcba hívják. Nem vál­hatunk saját lelkesedésünk ál­dozatává és bármilyen körül­mények között rendesen és nyugodtan teljesíteni kell kö­telességünket, attól a meggyő­ződéstől fűtve, hogy az, aki kezet emel Kubára, nem ke­rülheti el vesztét. Történelmi törvényszerűség — mutatott rá Fidel Castro —, hogy a nemzetközi reakció minden esetben agressziót kö­vetett el a forradalmak ellen. Van azonban egy másik ugyan­csak érvényes törvény, amely arról szól, hogy a forradalmi népek és a forradalmak nem szenvednek vereséget. Megláthatjuk majd — mon­dotta a kubai miniszterelnök — mi történik szerte Ameriká­ban, ha közvetlen vagy közve­tett fegyveres agresszió indul Kuba ellen, ha a népek meg­tudják, hogy a kubai nép új­ra nemcsak saját szabadsá­gáért és sorsáért, hanem a földrész valamennyi baráti né­pének érdekeiért is síkraszáll.­. Utolsó emberünkig fogunk harcolni, egységünk, nyugal­munk és magabiztosságunk — győzelmünk záloga. Fidel Castro emlékeztetett Mascónak, Kuba nemzeti hő­sének szavaira: »A­ki megtá­madja Kubát, saját elporladt csontjait szedheti csak össze." Van még egy másik jelszavunk is — mondotta végül Kuba miniszterelnöke. A hard vagy a halál. Biztosak vagyunk ben­ne, hogy népünk győzni fog Guevara moszkvai nyilatkozata a kubai forradalom gazdasági feladatairól Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunióban tartózkodó kubai gazdasági kormányküldöttség vasárnap megtekintette Moszkva neve­zetességeit. Guevara, a kül­döttség vezetője, a látogatások után beszélgetett a TASZSZ munkatársával. Kijelentette, hogy a kubai küldöttség a két ország kereskedelmi kapcsola­tainak fejlesztéséről, továbbá a februárban kötött szovjet-ku­bai egyezmények végrehajtá­sával összefüggő kérdésekről kíván tárgyalni. A kubai küldöttség vezetője ezután a kubai forradalmi kor­mány előtt álló gazdasági fel­adatokkal foglalkozott. Rámu­tatott, hogy a legfontosabb teendő »a földreform kibonta­koztatása és elmélyítése", a külkereskedelem bővítése, új növényfajták termelésének meghonosítása, új piacok meg­nyitása a kubai cukor értéke­sítése számára. — Ezenkívül — mondotta — Kubának meg kell teremte­nie saját nehézipari bázisát, fejlesztenie kell a nikkelter­melést és más iparágakat. — Jó ütemben haladunk, bővítjük kapcsolatainkat ba­rátainkkal . — hangsúlyozta Guevara, majd befejezésül el­mondotta, hogy bár még csak rövid időt töltött Moszkvában, a szovjet főváros igen nagy hatást gyakorolt rá. A moszk­vaiak igen nagy érdeklődést tanúsítanak és forró baráti ér­zelmekkel viseltetnek Kuba és népe iránt. A moszkvai lako­soknak ezeket az érzelmeit nyilván az egész szovjet nép osztja. * Japánban megkezdődött a választási kampány Tokióból jelenti az AP. Va­sárnap országszerte megkezdő­dött a választási kampány. A november 20-i választáson 467 mandátuma hely betöltéséről döntenek. A déli órákig 900 jelölt jelentette be írásban részvételét. Az ország 118 szavazókerüle­tében november 19-én, tehát egy nappal a választások előtt zárul a választási kampány. A legutolsó parlamenti vá­lasztások 1958. május 22-én voltak Japánban. A tokiói rádió közlése sze­rint Japán szárazföldi és légi hadereje 1965-ig — a tervek szerint — nyolc rakétahadosz­­tállyal bővül. A japán nemzet­védelmi tanács 300 tisztet szándékozik tanulmányútra küldeni az Egyesült Államok­ba, hogy elsajátítsák a rakéta­­fegyverek alkalmazásával kap­csolatos ismereteket. ­ Megnyílt Párizsban a „Kis Európa” külügyminisztereinek értekezlete Párizsból jelenti az MTI. A francia külügyminisztérium­­­­ban hétfőn délelőtt megnyílt az Európai Gazdasági Közös­séghez tartozó országok kül­ügyminisztereinek értekezlete Mint nyugati hírügynökségek hangoztatják, a "Kis Európa" (Franciaország, Nyugat-Német­­ország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg) kül­ügyminiszterei három hóna­ponként rendszeresen találkoz­nak. Mint az AFP jelenti, a dél­előtti ülésen a kelet-nyugati kapcsolatok kérdését, vala­mint Berlin és Németország problémáját vitatták meg. Va­lamennyi külügyminiszter fel­szólalt.

Next