Magyar Nemzet, 1960. december (16. évfolyam, 285-310. szám)
1960-12-01 / 285. szám
„Szépmíves” fiatalok Erről az iskoláról alig hallunk valamit, pedig egyike a legérdekesebbeknek. A Práter utcában van, neve: »Dési Huber István szépműves helyiipari iskola.« A Munkaügyi Minisztérium elődje, a Munkaerőtartalékok Hivatala hozta létre 1957-ben — a kihalóban levő szakmák megmentése érdekében.Művészeti irányú iskola, ez volt az alapító utasításban, hivatása a képzőművészetekkel rokon kézműipari szakmák utánpótlásának nevelése. Giccsgyártás engedelmességből Az iskolába ma 1100 növendék jár, az általános iskolát végzett ipari tanulók hetente két, az érettségizettek hetente egy — egyes esetekben ugyancsak két — alkalommal. A következő szakmákat tanulják (felsorolásunk korántsem teljes): nemesfémöntő, fémnyomó, bronzműves, vésnök, ékszerkészítő, porcelánfestő, üvegcsiszoló, intarziakészítő, címfestő, takács, szőnyegkészítő, könyvkötő, művészi szerszám- és hangszerkészítő. Egytől egyigkis szakmák, van olyan évfolyam, amelynek mindössze négy-öt tanulója van. Akad olyan foglalkozási ág, amelynél a jelentkezések meghaladják az ipar igényeit és felvevőképességét — például a fényképészetnél, s van olyan, amely a mostaninál sokkal többet is tudna foglalkoztatni —, például a műlakatos szakma. Ám az érdeklődés nem egyformán oszlik meg, a felvételi kérelmek és a jelentkezések rendszerint hallomás, ötlet vagy familiáris kapcsolatok alapján kerülnek a mesterekhez s az iskola igazgatójához. Afamiliáris kapcsolatok kifejezést nem rossz értelemben használtuk: sok tanulónak apja, valamelyik rokona, vagy ismeretségi körének egy-egy tagja -szépmíves- s innen ered az érdeklődése. Az iskola igazgatója, Halmágyi Sándor azt mondja, hogy ez egyike azoknak az ipari tanuló intézeteknek, amelynek növendékei a legtöbb lelkesedéssel és kedvvel tanulnak. Ez érthető: a fantázia s az önálló alkotás lehetősége vonzza a fiatalokat; amihez kevesen értenek, annak természetesen varázsa van. A helyi ipari üzemelő szakemberei, a magánkisiparosok nagy szeretettel foglalkoznak a gyerekekkel, akik közül nem egy a szakma méltó folytatójának ígérkezik. — Ám van egy nagy probléma — folytatja az igazgató. — Nézzen a Vitrinbe. Az igazgató szobájában nagy üvegszekrény áll, a növendékek munkái: vizsgadarabok, mesterm munkák, ajándéktárgyak. Akad közöttük sok szép, ízléses és finom munka is, de jócskán akad olyan porcelánbaba, kovácsoltvas-figura, hímzés és csokor, amely a tanító mesternek bővérű giccskészítő -vénájára vall. — Ezt, sajnos, az iskolának nem mindig van módja megakadályozni. Néhány helyiipari Vállalat és szövetkezet — mint az több fővárosi kirakatban még most, a giccskiállítás után is látható — előszeretettel gyártja ezeket a kispolgári szemeteket s természetesen ebben aművészi munkában részt vesznek a náluk dolgozó ipari tanulók is. Az iskolának nincs módja arra, hogy ennek adminisztratív eszközökkel útját állja, s talán nem is lenne helyes, hiszen az oktató mesterek iránti engedelmességre neveljük a fiatalokat s arra, hogy a műhelyekben fegyelmezetten, odaadóan dolgozzanak. Mit tehetnének ellene? Elsősorban — nyilvánvalóan — azt, hogy a tanulók igényét fejlesztik s igyekeznek biztos ízlésű és ítéletű, kifejlett szépérzékkel rendelkező növendékeket képezni. Az iskola tanári kara meg is tesz minden tőle telhetőt, noha igyekezetüknek még sok nehézség állja útját. Nincs tankönyv — Itt van például a tankönyvkérdés — mondja Habrtágyi igazgató. — Nincsenek tankönyvek — vagy csak nagyon hiányosan, s az egészen kis szakmák számára alig. Ez bizonyos mértékig magyarázható: amikor egy-két évvel ezelőtt létrehozták a Munkaügyi Minisztériumban az oktatáselméleti munkaközösséget, először természetesen a nagy szakmákra, a nagyüzemekben dolgozó ipari tanulókra gondoltak s őket igyekeztek új tankönyvekkel elllátni. Ez a munka még mindig folyik s értesülésünk szerint a közeljövőben kerül sor arra, hogy néhány művészeti irányú kis szakma számára is kiadjanak tankönyveket. Az iskola tanárai türelmetlenül várják ezt az időt, mert addig kénytelenek ők maguk írni a tankönyvpótló jegyzeteket, vagy — ami egyáltalában nem nevezhető megoldásnak — az oktatási időből tekintélyes részt diktálással elvenni. S ez sem minden esetben célravezető: a kézimunkával elfoglalt tanulók jegyzetelési készsége nem túlságosan fejlett. Szakoktatás és pedagógia Probléma az is, hogy néhány ütemben még mindig nem értik meg az ipari tanulók nevelésének pedagógiai vonatkozásait. Az Állami Pénzverdében tanulnak az ékszerkészítők. A mesterek s az oktatók lelkiismeretesen tanítják őket, nagy odaadással és szeretettel, csak éppen arra nem gondolnak, hogy az eredményes tanítás egyik alapvető feltétele az, hogy hasznos munkát végeztessenek a gyerekekkel. A dísztárgyakat, gyűrűket s egyéb ékszereket ugyanis, amelyeket a tanulók készítenek, a következő napon ismét beolvasztják. Pedig egészen biztosan lehetne más megoldást is találni. A nevelők gondja egyébként a jelenen is túlterjed. A fővárosi tanács több vállalatának tettek már javaslatot arra, hogyan lehetne néhány szépműves szakma által gyártott termékek belföldi forgalmát, az inkább munka-, mint anyagigényes, olcsón szállítható cikkek exportját fokozni. Javasolják nagyobb önálló könyvkötőműhely felállítását. Ez a gondolat például, úgy véljük, a reális igényekkel találkozik. Magyarországon soha nem volt ilyen magas a könyvvásárlás mint ma, de a megvásárolt könyvek gondozásával, újrakötésével igen kevés iparos foglalkozik. Fokozni lehetne az egyedi hangszerek előállítását is, tehát ezek már iparszervezési kérdések, amelyeknek eldöntése meghaladja az intézet nevelőinek hatáskörét. S csak azért említettük meg, hogy érzékeltessük azt a magasfokú felelősségtudatot, amely az iskola nevelőtestületének munkájában tapasztalható. Hasznos lenne, ha a Munkaügyi Minisztérium módot találna arra is, hogy az iskola szervezettebb kapcsolatokat építhessen ki a képzőművészet szövetségekkel is. Ez a gondolat rövid idővel ezelőtt már felmerült s kifogása senkinek sem volt ellene, csupán csendesen elejtették, mondván, hogy az intézet nem művészeket nevel. Valóban nem nevel művészeket, de a tanulók ízlésének, képzőművészeti érzékének fejlesztése műteremlátogatásokkal, képzőművészekkel való találkozásokkal jelentős mértékben emelhető lenne, s erre — mint az előbbi példa mutatja — szükség van. Még több gondot kellene fordítani erre az iskolára, mert az itt végzett tanulók nagymértékben befolyásolhatják a tömegízlés alakulását. T. i. Diplomácia, óh! Kacagtató angol filmszatíra Főszerepben: TERRY-THOMAS és PETER SELLERS 10 éven alul nem ajánlott * Bemutatja december 1-től: a Vörös Csillag (egész nap) és az Alfa filmszínház Mar Nemzet -Csütörtök, 1960. A HÉT FILMJEI Meghasonlás felelősek vagyunk mindenért, ami körülöttünk történik, vagy akár csak történhet. Így is él, méghozzá abban az új társadalomban — bár a szocialista kornak kezdetén —, amely ugyanezeket az eszményeket testesíti meg. Egyszer mégis csak úgy érzi, hogy bezárult előtte az életút, nincs tovább, ki kell oltania életeit. Miért? Hogyan lehetséges ez? Erre felel a regény és a film, izgalmas és feszült drámai történet keretében. Szereplői elevenek, plasztikusak, szellemük, gondolkodásuk, cselekedeteik világosak, áttekinthetőek, jól lehet életszerűen bonyolultak. Az események sorozata logikus, a lélektani indokolás hiteles és természetes. A konfliktus kibontása lélekbemarkoló. A cselekmény egyenes íve egy pontot mégis megtörik: a meghasonlás nyomán elkövetett öngyilkosság irreálisnak és feleslegesnek tűnik. Az idáig vezető utat sikerült elevenen érzékeltetni: a magasabbrendű szocialista erkölcsöt nemcsak valló, de élő főszereplő körül egyre sűrűbb és fojtottabb a levegő, szerelmi csalódása, néhány munkatársának és felettesének önzése, hazugsága, elvtelen magatartása reálisan kelti benne a balhiedelmet, hogy nem küzdhet többé igazul az igaz Ságért. Ez után a belső, lélektani csúcspont után azonban hirtelen esik a feszültség: a tragédia bekövetkezése kidolgozatlan, nyers és elnagyolt már a regényben is. Az alkotók nemcsak egy ember történetét dolgozták fel, hanem feleletet kerestek azokra a kérdésekre is, amelyeket a szocializmus építése során előfordult hibák vetettek fel. A film a tragikus cselekmény ellenére is meggyőzően optimista. Az író és Vlagyimir Szkujbin rendező a történelmi igazsághoz híven, félreérthetetlenül jeleníti ki, hogy a kezdet egyenetlenségeiből és ellentéteiből egyenes út vezet az igazság győzelméhez, a visszásságok átmenetiek, nem az igazságból fakadtak, hanem az igazság eltorzulásai. Az alkotók elkerülik a sablon, a merevség kísértéseit is és hőseiket éppúgy, mint a cselekményt eszmeileg hitelesen, helyesen formálják meg. A film meggyőző hatása elsősorban az író emberismeretéből, eszmei szilárdságából és drámai teremtő erejéből fakad, azután a rendező tömör szerkesztése, kifejező készsége járul hozzá a sikerhez, végül a jó szereplőgárda, élén a markáns játékú Borisz Andrejevvel. A magyar szinkron dr. Márkus Éva rendezésében, jól sikerült. Zay László Mezei András: A CSÚCSFORGALOM AZ ÉN IDŐM...! Jó film: egy igaz ember összeroppanásának története. Pável Nyilvn négy éve írt, Kegyetlenség című regényének és a belőle tavaly készült fimnek, a Meghasordlásnak konfliktusa mély és valószerű. Hőse becsületes, tisztafejű ember, megingathatatlanul hisz az igazságban. Életelve:1 A villanyrendőrt őrzi árvasága. 2 Háromszínű szemét homály fedi. 6 Az aszfalt itt kopár, neonfény-sárga, 5 a lengő árnyakat átengedi. Nevetséges, hogy én is így vagyok csak. 2 Nem zár körébe már a formálom. 9 Az éji larangkondulás agyoncsap, a körutakon botorkálok vakon. 21 Fogoly vagyok, mert nem vigyáz a törvény, 2 mit ér, hogy így mindenfelé szabad. 9 A járdaszélen nincsen ember örvény, 2 üres nyomomban a magány marad. 9 Csúcsforgalom az én időm! — ha reggel 2 egy zárt világ a villamoskocsi. 65 Mikor szívünkből, a rokon jelekkel 2 2 kigyúló fény, a magányt oldja ki. 9 Cpf KÖNYVESPOLC ! L — ‘ ‘ .1. 9 Csúcsforgalom az én időm! — ha este 2 2 az öltözőben víg ricsaj fogad. 9 6 Hol a ruhánkat őrző vasrekeszbe, 2 2 lezárjuk jól a munkagondokat. 2 6 Hazafelé reám kacsint a portás, 2 g a villanyrendőr messziről köszön. 9 9 Csúcsforgallom az én időm, a sodrás, a 2 Az otthonunkba áramló öröm! 9 RnAnomrwVVVWXiOmVViOOfKIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Szovjet költők antológiája szonynak emlékirataiból merítette. Többszöri átdolgozás után nyerte el a mű végleges alakját: egy párizsi folyóirat Chevalier címmel közölte a múlt század végén, végleges formát 1903-ban adott neki Francé, akkor már Színésztörténet címmel jelent meg s több új fejezettel bővült A történet magva két, egymásba fonódó, bonyolult lélektani eset. Felejthetetlen figurákat teremt ebben a regényben Francé, mely azért is foglal el külön helyeit írásai között, merthősei ezúttal nem tételek, hanem az indulatok, szenvedélyek. A regény Heveri Sándor fordításában jelent meg, Lakits Pál utószavával. (Európa) "A világirodalom gyöngyszemei című sorozatban megjelent új, szovjet lírai antológia két szempontból is jelentős. Anyagának nagyobbik részét alig ismeri a magyar olvasó, miután a kötet válogatója, Jovánovics Miklós elsősorban a magyarul még közre nem adott verseket gyűjtötte az antológiába. Jelentős ez a válogatás a fordítás szempontjából is, mert a javarészt újonnan készült átültetéseket főképpen fiatal költők végezték, akiknek ez a munkája számadás is egyben mai műfordítás-irodalmunkról. A rendkívül bő Válogatásé és a szovjet Lírának tekintélyes részét felölelő könyvecske a szovjet népek költészetének bizonyára sok új, értékes vonásával ismerteti meg az olvasót, és több olyan jelentős költő életművébe enged bepillantást, akiknek nevét érdemes emlékezetünkbe vésnünk. A kötet előszavát Jovánovics Miklós írta, ő a szerzője a tömör életrajzi ismertetéseknek is. A Szovjet költők antológiáját jegyzetszótár egészíti ká, ezt E. Fehér Pál állította össze. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) Himnusz a békéről »A világirodalom gyöngyszemei« című népszerű sorozatban Szász Imre három évezred költői terméséből válogatta össze azokat a verseket, amelyek a béke óhajtását fejezik ki, avagy korunkban az aktív békeharc lírai megszólaltatói. A 250 oldalas, tetszetős alakú könyv gazdag anyagot tár az olvasó elé, az időszámítás előtt élt görög lírikusoktól kiindulva korunk haladó költészetéig, Martinovig, Becherig, Radnótiig és Pablo Nerudáig. Szép számmal kaptak helyet a magyar költők is e kötetben, amelyet Hegedűs Géza magvas tanulmánya vezet be. A válogatást a költők rövid életrajza és jegyzetszótár egészíti ki. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) Anatole Francé: Színésztörténet A Színésztörténet témáját Francé a XVIII. század egyik legünnepeltebb francia színésznőjének, dalron kisasz- Werner Bender: A Sirius-ikrek »Csodalényekről* szól a fantasztikus regény; Blasiusról és Radiusról, akiknektitkát- csak kevés embernek sikerült megfejteni Két kis diák, a müncheni ezermesterkor két büszkesége, életük kockáztatásával derítik ki, hogy kik is ezek a »csodaemberek«, akiknek különös fizikai adottságaik vannak, gépóriások elektronikus agyát irányítják s maguk is elképesztő tettekkel ejtik csodálkozásba a világot. Werner Bender könyve merész fantáziával megírt, rendkívül érdekes olvasmány, elsősorban a fiatalok érdeklődésére tarthat számot. (Móra)'' Theun de Vries : Európa tavasza Theun de Vriest nem kell bemutatnia az olvasóközönségnek. Ismeretes, hogy hazájában, Hollandiában a legnagyobb íróként tisztelik. A Vöröshajú lány című regénye mintegy tíz nyelven jelent meg, s magyarul is. Európa tavasza című történelmi regényében az 1848-as forradalmak korát ábrázolja; megelevenednek azok a városok, amelyek a forradalmi események színhelyei voltak: Párizs, Bécs, London, Brüsszel, Köln. Hősei a mozgalmak vezetői. F. Solti Erzsébet fordította. (Gondolat.) Diplomácia, óh! Új, mulatságos filmburlesz- varázsa. Az a könnyedség, tarlóét láttunk, s méghozzá Petermészetesség és humor, mellyel Sellerssel, az „Ordító egér” he leleplezi a diplomácia boszersével az egyik szerepben, lánykonyháit. Kikkel is történhet meg az a sajátos eset, ami itt a filmben, szinte magától értetődően, és minden felkiáltó jel célzása nélkül, mint angolokkal? Négy évtizede is elmúlt, hogy egy kis gyarmati sziget kiküldi diplomatáját s a külügyminisztérium nem fizeti; négy évtizede is elmúlt, hogy a diplomata nem küld jelentést, hogy a sziget térképét és aktáit elrágják az egerek. Egy váratlanul érkező jelentés a nagy politika érdeklődésének homlokterébe állít,ja Guaillardia szigetét A külügyminisztérumnak egyszerre kell számolnia egy trónralépő ifjú királlyal és trónkövetelő nagybátyjával, kobaltércet kutató amerikaiakkal és a régi kormányzat korrupt minisztereivel. A jelentéktelen hirtelen jelentős lesz — ez a film komikumának magva és lehetősége. Innen már tapasztalt filmírók (Bell és Boulton) könnyűszerrel vezetik a cselekményt, hol a bohózat vizeire (felrobbanó bomba, saját főhadiszállásukat elfoglaló katonák), hol a burleszk kacagtató szövevényébe (az angol külügyminiszter az ellenféllel tárgyal, közben szobájában találkozik a király és a trónkövetelő), hol pedig a lírai vígjáték irreális felhőibe (királykisasszony és király megható szerelme). Csupa ismert elem, bevált fordulat — mégis van valami A film erénye a hangvételben, komikus szemléletében van — hibáját viszont a részletek tárják fel: ennyi szellemhez méltatlan a patronoknak, közhelyeknek sikerre kacsintó alkalmazása. A magyar szinkron ezúttal nem jeleskedett, a film alighanem inkább feliratot kívánt volna. U. T. * Árverés: A Bizományi Áruház Vállalat Központi Épületében Budapest, IX. Kinizsi u. 12. MŰVÉSZETI KÉPAUKCIÓT RENDEZ . Kiállítás: december 3—11 naponta Még egyszer az Arany Sasról Hatvany Lajos Így élt Petőfi c. gyűjteményének V. kötetében megköszönte nekem, hogy könyvének Segesvárra és a költő erdélyi útjaira vonatkozó részeit átnéztem és a tévedéseket kijavítottam — most pedig én köszönöm meg neki, hogy Vörösmarty-cikkem egy téves adatát a Magyar Nemzet november 25-i számában sietett kijavítani. Tehát kétségtelen, hogy Vörösmarty 1855. november 17-ig az Arany Sas fogadóban lakott, de ekkor — halála előtt 48 órával —, átköltözött a Kappelnházba. Itt is halt meg, a mai Váci utca 19. sz. alatt, az emléktáblás falmaradvány mögött, ahogy írtam, de készséggel ismerem el, hogy Hatvany Lajosnak igaza van — ez nem fogadó volt, hanem bérház. Dienes András