Magyar Nemzet, 1961. május (17. évfolyam, 103-127. szám)

1961-05-03 / 103. szám

Ára: 60 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szerda 1961. május 3 XVII. év, 103. szám Fiddm és hatalmas május elseje a béke, a nemzetköziség és a szocializmus zászlaja alatt Négy és fél órán keresztül hömpölygött a menet. Több mint félmillió ember köszöntötte Budapesten május elsejét, a béke, a szabadság és a szocializmus jelszavaival. Jelképe lett a színpompás, feledhetetlenül szép budapesti felvonulásnak az a hatalmas hidrogénbomba-makett a menet élén, amely emberei­ akaratából, emberi kezek parancsára alakult át a díszemelvény előtt néhány pilla­nat alatt hajóvá, árbocán a béke kék zászlajá­val, a világ népeinek összefogását hirdető egy­befont lobogókkal, s hirdette az emberiség legnagyobb követelését: leszerelést! Jelkép­zett ez a kép, az emberiség békeakaratának szim­bóluma, ahogy szimbólum volt a másik is, a szputnyikok erdeje, a földgömb körül keringő űrhajók sora, a Gagarin-portrék sokasága. Szimbóluma az ember, a szocialista tudomány erejének, amely hatalmasat tud alkotni. A béke követelését, s a békét kívánó népek soha nem látott erejét bizonyította 1961. má­jus elseje. Pekingtől Afrikáig, a szocialista or­szágoktól a gyarmati sorból felszabadult or­szágokig. Moszkvától Nyugat-Európáig körül­fonták a Földet a hatalmas tömegdemonstrá­ciók, s május elsejét, a nemzetközi munkás­osztály ünnepét az imperializmus elleni küz­delem ünnepévé varázsolták. Több mint félmillió részvevő a budapesti felvonuláson Budapest népe korán ébredt a 17. szabad május 1. ünne­pén. Már a kora reggeli órák­ban talpon volt szinte az egész város, a kicsinosított, tiszta utcák, a lobogódíszbe öltözött főútvonalak felett friss, patto­gó indulók hangjait sodorta a szél. Tíz- és tízezrek indultak a Hősök terét környező utcák felé, a peremkerületekből on­tották a HÉV szerelvények a felvonulásra gyülekezőket, fellobogózott teherautók, zsú­folt villamosok és autóbuszok szállították Budapest dolgo­sóit. A hömpölygő emberára­dat a Nagykörúton, a Rákóczi úton, a Váci úton még a jár­dákról is leszorult. A kíván­csiak, időseik, gyermekek már órákkal a felvonulás kezdete előtt elfoglalták helyüket a Felvonulási téren a munkás­őr kordon mögött, hogy ne mulasszák el a felvonulás lát­ványát. Fél kilenckor a teret övező utcák olyan képet mu­tattak, mintha a kétmilliós város apraja-nagyja itt adott volna találkozót. Derűs hangulat Derűs hangulat, beszélgetés, muzsika tarka zsivaja áradt a Dózsa György út és környéke felett, zászlórengeteg, lég­­gömberdő, tarka virágcsokrai ezrei nyújtottak ragyogó lát­ványt. A csepeliek a Landler­­Jenő utcában gyülekeztek, vi­dám harmónikaszóval űzték el a várakozás perceit. A Sport­csarnok mellett gyülekező an­gyalföldiek már előre­­learat­ták­ a sikert: ötletes deko­rációjuk mellett a helyükre siető más kerületi felvonulók is meg-megálltak, sokan elő­vették fényképezőgépüket, hogy megörökítsék azt. Kis kerekes kocsi rakétát vitt a hátán, a rakétában és körü­lötte­­űr­ruhás” fiatalok he­lyezkedtek el. A XI. kerület népviseletbe öltözött fiataljai táncot roptak, sokan, akik ki­lenc, fél tíz óra tájt érkeztek a gyülekezőhelyekre, már ar­ról számoltak be, hogy lát­ták televízión a moszkvai má­jus elsejei felvonulást. Festőién szép, színes, öröm­teli látványt nyújtott a gyü­lekezés. Suhogott a zászlók selyme, szabad áradással szállt a dal, megragadó volt a gyüle­kezők színes kavargása az ut­cákon. S a pompázó külsősé­gekben nem maradt le a Fel­vonulási tér sem. A díszemel­vénnyel szemben, a Gorkij fasor torkolatánál a nemzet­közi munkásmozgalom nagy tanutóinak képeit helyezték el, vörös, nemzetiszínű, kék zászlók lengtek a teret öve­ző épületeken, a tribünöket a magyar párt- és kormány­vezetők, a baráti országok vezetőinek képei díszítik. A tribünökön a munkásmozga­lom veteránjai, a budapesti Üzemek kiváló munkásai, a budapesti diplomáciai képvi­seletek számos vezetője és tagja, négy világrész több mint húsz országának munkáskül­döttei foglaltak helyet. Jóval tíz óra előtt felsora­koztak a budapesti kerületen oszlopai. Soraikban ott voltak azok a párt- és állami veze­tők, akik már az indulást megelőzően köszöntötték a gyülekezőket, elbeszélgettek az ünneplőkkel, hogy később aztán együtt vonuljanak a díszemelvény elé. A zuglói felvonulókat Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Angyal­föld dolgozóit Biszku Béla és Rónai Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, a kispestieket Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a józsefvárosiakat Apró Antal és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, a XI. kerüle­tieket Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság póttagja, a csepelieket Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a VI. kerületieket Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja és Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, az V. kerületieket pedig Fehér Lajos és Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai köszön­tötték. Felcsendülnek a harsonák Pontban tíz órakor a tribün előtt felcsendült a harsonák hangja, jelezve, hogy meg­kezdődik a budapesti dolgo­zók seregszemléje. A főváros dolgozó népét Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára üd­vözölte: — Az idei május elsejét a béke, a szabadság és a szo­cializmus növekvő erőinek je­gyében ünnepeljük — mon­dotta a többi között. — Azért van béke, azért pusztul a gyarmati rendszer, mert a földkerekség egy részén meg­valósult a régi májusok zász­lóvivőinek álma, a szocializ­mus, amiért munkástestvé­reink évtizedeken keresztül annyi áldozatot hoztak, annyi vért hullattak. A régi máju­sok elnyomott, jogfosztott, ki­semmizett zászlóvivőinek uno­kái ma már országokat vezet­nek, maguk intézik sorsukat. A szocialista országok össze­fogása, a szocialista tábor iga­zával és erejével az emberiség történelmét formálja. Ebben van a mi korunk nagyszerű­sége, ebben van a mi máju­sunk szépsége — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Gáspár Sándor. "Éljen május elseje!« Mun­kásőrök oszlopa vitte a felvo­nulás élén a hatalmas betűk­ből összeállított jelszót. Mö­göttük hatalmas kört alkottak a világ népeinek zászlóiból, s a kör közepén óriási föld­gömbről vörös selyemzászló emelkedett a magasba. A föld­gömb körül felirat idézte a munkásosztály nagy jelszavát: "Világ proletárjai egyesülje­tek!« Négyszáz zászlóvivő vö­rös lobogókat hozott, majd fel­tűnt a Vosztok rakéta 18 mé­ter magas makettje, hirdetve az emberiség történelmének egyik legjelentősebb vívmá­nyát, az űrkutatás páratlan szovjet sikereinek legszebbi­­két. Virágok, fászlók, léggömbök erdei — így indul az ember az ég felé ■— mondták sokan a raké­ta láttán, s a munkásmozga­lom egyik veteránja megkér­dezte tőlünk a tribünön: — Látták a moszkvai televí­ziós adást? Amikor a Vörös téren feltűntek az új szovjet óriás rakéták, az emelvényen levő nyugati katonai attasék a sapkájukhoz emelték kezü­ket. Úgy tisztelegtek, mintha egy hadosztály tábornok vo­nult volna el előttük. A nyitó menetet magyar és külföldi zászlókat magasra emelő fiatalok csoportja zárta, majd feltűnt a tribün előtt a hatalmas hidrogénbomba, amely az általános és teljes leszerelést szimbolizálva béke­­hajóvá változott. Ekkor hang­zott fel a téren először a kiál­tás: Hurrá, csodálatos! Virágok, léggömbök, május­iak, zászlók erdei — néhány perc alatt egyetlen, hatalmas színes forgataggá változott a Felvonulási tér, a Dózsa György úttól a Szépművészeti Múzeumig. Nyolcas oszlopban hömpölygött a menet. Az an­gyalföldiek, a zuglóiak, a kis­pestiek, a józsefvárosiak, a XI. kerületiek, a csepeliek, az V. és VI. kerületiek tíz- és tízez­rei sok ötlettel, színnel tették emlékezetessé a felvonulást. Néhány, felirat a menetből: "A telefongyáriak törzsgárdá­ja« (törzsgárda először vonul fel Budapesten május elsején), "Soha többé atombombát!«, "El a kezekkel Kubától!«, »Szabadságot a gyarmati né­peknek!« A Láng-gyáriak emel­ték büszkén magasba a táb­lát: a múlt év második felében elért eredményeikért ismét megkapták az élüzem címet. A csepeliek sorában külön vo­nultak fel a Gagarin nevét vi­selő szocialista brigád tagjai. Egyetlen perc alatt 500 zász­lót, 150 májusfát, 150 Gagarin­­képet és 200 léggömböt vittek a budapesti dolgozók a dísztri­bün előtt. Szinte pillanaton­ként indultak útnak a magas­ba léggömbök szárnyain Ga­garin űrhajójának kisebb-na­­gyobb makettjei. S amikor az egyik rakétamodellt nem bír­ták el a léggömbök, s az visz­­szaesett a földre, gyorsan meg­született az új­pesti tréfa. — A Ganz-gyáriak most azt mutatták meg, hogyan lőnek fel rakétát az amerikaiak Cape Canaveralban. A nap előbújt, s aztán újra elrejtőzött, esőt ígértek a fel­hők, de az emberek áradata hömpölygött-hömpölygött órá­kon keresztül. Mi volt a ven­dégek, a meghívottak vélemé­nye erről a felvonulásról? „Bámulatos!“ A tribünön nagy feltűnést keltett egy népi viseletbe öl­tözött kis csoport: a guineai és a mali szakszervezetek kül­döttei. — Bámulatos ez a felvonu­lás — így nyilatkozott Balde Ab­doulaye, a félmillió tagot számláló guineai bányászszak­szervezet főtitkára. — Látjuk a szocialista ország erejét, lát­juk, hogy itt a dolgozók min­den kívánsága megvalósul. Szeretnénk mi is követni Ma­gyarország példáját. A mi fel­vonulásunk Conakryban talán még nem ennyire szép, de a jelszavaink ugyanazok: Kö­veteljük a világbékét, a gyar­mati rendszer teljes felszámo­lását, az imperializmus meg­szüntetését. Kamara Bakari, a Mali Köz­társaság szakszervezeti köz­pontjának főtitkára arról be­szélt, hogy Maliban most elő­ször ünnepük szabadon május elsejét. — Nemzeti ünnep ez – mondotta. — A kormány most már nálunk is együtt ünnepel a néppel, a hadsereg együtt vonul fel a munkásokkal, a pa­rasztokkal, az értelmiségiek­kel, a fiatalokkal. A mi mun­kásosztályunk még nem olyan erős, mint a magyar munkás­ság, de napról napra erősödik. A budapesti május elseje a legszebb, amelyet valaha lát­tam, sokat tanultunk belőle. Itt van egész Budapest, a gyerekek, az asszonyok, a fia­talok is. A legnagyobb örömet az okozta nekem, amikor a Mali Köztársaság zászlóját együtt láttam a magyarral. Szinte sírtam a meghatottság­tól... Kádár János nyilatkozata: Kívánom, hogy az emberek élete még szebb és vidámabb legyen Még tartott a menet, amikor a díszemelvényen Kádár János is nyilatkozott a május elsejei felvonulásról. — A felvonulás, színes, ele­ven, lelkes — mondotta. — Visszatükrözi a nálunk most levő közhangulatot. Az időjá­rással a szervezők tegnap nagy gondban voltak, mert esett az eső, de én azt mond­tam, hogy az eső a mezőgaz­daságnak fontosabb, mint az, hogy a felvonuláson egy ki­csit megázunk-e vagy nem, mert mi majd megszáradunk. Ha aztán a felvonulás idején az idő is szép, az nagyszerű, akkor minden rendben van. — Én még Horthy alatt is felvonultam, amikor illegáli­san szerveztük a május else­jei tüntetést. Büszkék va­gyunk arra, hogy a munkások május elsejét Magyarországon is mindig megünnepelték. Néha kicsi volt ez az ünnep­ség, de mindig volt. Most sza­bad a munkásosztály, s ennek megfelelően a demonstráció vidám és hatalmas. — Szívből minden jót, jó egészséget kívánok május el­sején, a világ dolgozóinak ezen a hatalmas ünnepén. Az­után kívánom, hogy a munka árán, az erőfeszítések árán érjük el mindazokat a célokat, amelyeket most magunk előtt látunk, s meggyőződésünk szerint az egész nép helyesli és támogatja azt, hogy erős, szocialista Magyarországot építsünk fel, ahol az emberek élete még szebb és még vi­dámabb lesz. Ehhez persze az is kell, hogy éberek legyünk, ne hagyjuk megzavarni saját hazánk, a szocialista világ né­peinek békés építőmunkáját. És kívánom, hogy béke le­gyen! főiskolákon tanulnak. Forró lett a levegő a kiáltásoktól, a lelkes ünnepléstől ezekben a percekben újra. Népi táncosok jöttek, majd újból zászlósok díszmenete következett A sportolók felvonulását az olimpikonok százas csoportja nyitotta meg, majd fegyelme­zett sorokban, színes melegí­tőkben egymás után jöttek a nagy sportegyesületek, az Új­pest, a Csepel, a Vasas, a Fe­rencváros, a Postás, az Építők, a Honvéd, s az MTK sporto­lói, mintegy négyezren. Közép­iskolás és ipari tanuló fiúk és lányok zászló- és karikagya­korlatot mutattak be, majd a Testnevelési Főiskola hallgatói következtek, akik­­ a felvo­nulás zárójeleneteként a dísz­tribün előtt ötágú csillagot, s feliratot alakítottak ki: »Éljen a párt!« Fél három múlt. .. buda­pesti dolgozók négy és félórás menete véget ért. Sétálgattunk a Népköztár­saság útján a szerteszéledő ünneplők között, s hallgattuk ki, mit tervez délutánra: ott­honi ebédelést és pihenőt, vagy szórakozni készül? Tizenkétezer fiatal lelkes menete Háromnegyed egykor már több mint háromszázezer em­ber vonult el a téren, s csak most kezdte meg felvonulását a IV. kerület, Újpest, negyed kettőkor érkeztek meg Óbu­da első csoportjai és három­negyed kettő is elmúlt, ami­kor megjött a II. kerületiek éldekoráció­j­a. A budapesti dolgozók felvo­nulását a kiszisták és a spor­tolók zárták be. Pontosan két óra volt, amikor az Ajtósi Dü­rer sor sarkán feltűnt a fiata­lok menete, elöl a KISZ jel­vénye, néhány méterrel hát­rább az a zászló, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága adományozott a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. "Párt és a KISZ győzelemre visz!« — zúgott a lelkes kiáltás a téren, amikor végigvonult a KISZ tizenkétezres küldöttsége. A felvonulók első soraiban ott voltak a DIVSZ vezetői, s azok a külföldi fiatalok, akik magyarországi egyetemeken, A májusi aranyeső ellenére tizezres szórakozó tömegek Nagyon kevesen tértek ha­za. Sok-sok ezren vertek tá­bort, hagyományos szokás sze­rint, mindjárt a helyszínen a közeli ligetben. Itt nemcsak a megszokott ünnepi szórakozás várta a tömegeket, hanem két nagy szabadtéri színpad is eleven, színes műsorral, tér­zenével. Csúcsforgalom a Vidám Parkban A néphadsereg színpadán szólt a zene, majd a Gavrilov művészegyüttes lépett fel. A fásköri színpadon a Budapest­­táncegyüttes és a Vándor-kó­rus műsorát élvezhette sok­ezernyi közönség. Rengetegen lepték el a ligeti tó partját is, mert a tavon hajómodelle­ző verseny folyt. És termé­szetesen csúcsforgalmat bo­nyolított le a Vidám Park, a gyermekek legkedvesebb szó­rakozóhelye is. 83 000 néző váltott belépőt és szórakozott este tíz óráig, azzal sem tö­rődve, hogy május elseje nem mondott le az időjárási ha­gyományról sem és háromszor is megeredt a májusi arany­eső. Nyilván sokan gondoltak ez évi kenyerünkre, mert az esőt is vidáman fogadták. Legföljebb a fedett helyek tellettek meg kelleténél job­ban. De a zsúfoltság ellenére is mindenki jól érezte magát,­­a vendéglők felszolgálói dere­kasan igyekeztek helytállni. Délután megnyitottak a me­legvízi strandok. Néhány ez­ren ellátogattak a Dagály ut­cai Szabadság-strandra, pedig a Meteorológiai Intézet déli

Next