Magyar Nemzet, 1961. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1961-06-01 / 128. szám
2 Quadros braziliai elnök: Brazília örömmel látná vendégül Hruscsovot Quadros brazíliai elnök kedden fogadta a sajtó képviselőit, akiket röviden tájékoztatott a brazil kormány politikájáról. »Brazília nem semleges, hanem csak független, mégpedig teljesen független külpolitikát folytat" —– hangoztatta az elnök. Az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, minden alapot nélkülöznek azok a hírek, amelyek tudni vélik, hogy a washingtoni kormány kikérte Brazília véleményét a Kuba ellen intézett agreszszió előtt. További kérdésre Quadros kifejtette, fennállnak a lehetőségek, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök ellátogasson Brazíliába, mert »Brazília örömmel fogad minden államfőt, aki látogatást akar tenni hazánkban«. Növekszenek a Szovjetunió és az NDK kölcsönös áruszállításai Jegyzőkönyvet írtak alá Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége kedden este Moszkvában jegyzőkönyvet írt alá a két ország gazdasági kapcsolatainak az 1962—1965-ös esztendőkre szóló további fejlesztéséről. A tárgyalások eredményeként a küldöttségek megegyeztek a kölcsönös áruszállítások kibővítésében. A küldöttségek kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a gazdasági kapcsolatok szélesítése a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítésének alapján előmozdítja majd a két ország gazdasági fejlődésének meggyorsítását. A jegyzőkönyv aláírása után Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese fogadást adott, amely meleg, baráti légkörben folyt le. Tüntető őrség a Fehér Ház körül a „szabadság-utasok“ mellett Újabb provokáció Los Angelesben Nyolc újonnan érkezett „szabadság-utas» ügyét tárgyalta kedden a Mississippi állambeli Jackson város bírósága. Az AP amerikai hírügynökség megjegyzi, hogy a tárgyalás öt percig tartott. Jellemző, hogy a fehérekből és négerekből álló »szabadság-utas« csoportot a tárgyalóteremben külön ültették: a fehéreket az egyik, a négereket a másik oldalra. A bíróság egyetlen tanút hallgatott ki, azt a rendőrtisztet, aki a »szabadság-utasokat« letartóztatta. A vádlottakat fejenként 200—200 dollár pénzbüntetésre és két-két hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Spencer bíró. A Reuter Los Angeles-i jelentése szerint a város rendőrsége kedden este letartóztatott két néger fiatalt, akik szerintük »szabálytalanul« szórakoztak a vidámpark körhintáján. A szemtanúk közül mintegy kétszáz ember a négerek segítségére sietett, s heves öszszecsapás robbant ki a tömeg és a rendőrség között. Négy rendőr és egy polgári személy megsebesült. A két néger fiút a legújabb jelentések szerint »gyilkos szándékú támadással vádolják. New York állam Ithao városának egyetemén a diákok elhatározták, hogy újabb »szabadság-utasokat « küldenek a déli államokba, tiltakozásul az ottani faji elkülönítés miatt. Az egyetem hallgatóinak egy másik csoportja önkéntes adakozásból szeretné biztosítani azt a pénzösszeget, amelyet óvadékiként letehetnek a bíróságnál, hogy az elítélt »szabadság utasokat« szabadon engedjék börtönükből. Több mint kétszáz fiatal — fiúk és lányok vegyesen — kedden két és fél órán át tüntető őrséget tartott Washingtonban a Fehér Ház körül. A tüntetésben részt vevő diákok és munkásfiatalok New Yorkból és Philadelphiából érkeztek autóbuszokon a fővárosba, hogy kinyilvánítsák együttérzésüket a közelmúltban letartóztatott »szabadság-utasokkal«, s felhívják az elnököt és az Egyesült Államok kormányát, érvényesítse a rendelkezésére álló hatalmat a déli néger lakosság életének és polgári jogainak biztosítására. Kennedy elnökhöz és Robert Kennedy igazságügy miniszterhez intézett levelükben a tüntetők hangsúlyozzák: »Azokra emlékezünk ma, akik életüket vesztették a polgárháborúban, hogy megvédjék az Egyesült Államokat és az amerikai alkotmányt. Azóta száz év múlt el. A rabszolgatartókat legyőzték, a néger lakosság azonban ma is meg van fosztva a polgári jogok gyakorlásának lehetőségétől. A tüntetők követelték, hogy az Egyesült Államok kormánya biztosítsa a déli területeken is a meglevő törvények betartását, követelték, hogy bírósági eljárásnak vessék alá az erőszakot támogató hivatalos személyeket. Eisenhower továbbra sem kívánatos Tokióban Londonból jelenti az MTI. A Newsweek az amerikai külügyminisztérium köréből úgy értesül, hogy a japán kormány tiltakozott Eisenhower tábornok, volt elnök ama terve ellen, hogy magánszemélyként Japánba látogat. Tokió attól tart, hogy e látogatás emlékeztetné a világot azokra a rendkívül heves zavargásokra, amelyek lehetetlenné tették Eisenhower tavaly tervezett látogatását és oly kínos zavarba hozták a japán kormányt. Heusingernek külön dolgozószobája van a Pentagonban New Yorkból jelenti a TASZSZ. Egy New York-i lapnak tudomására jutott, hogy Adolf Heusinger náci tábornok és háborús bűnös, aki jelenleg a NATO állandó katonai bizottságának elnöke, Washingtonban tartózkodik, sőt a Pentagonban (a hadügyminisztériumban) külön dolgozószobát bocsátottak rendelkezésére. A lap ellenőrizni akarta a hírt. Ezért egyik tudósítója felhívta a Pentagont és Heusingert kérte a telefonhoz. A Pentagon telefonközpontjának kezelője így válaszolt: »Jó persze, ez a NATO osztályon van.» Külpolitikai hírek A (Athén, MTI) Az Egyesült Államok 500 millió dollár összegű gazdasági »segélyt« ad Görögországnak Karamanlisz miniszterelnök washingtoni tárgyalásainak eredményeként. A (Djakarta, TASZSZ) Állami kezelésbe veszi Indonézia az olajtermelést és feldolgozását a külföldi koncessziók határidejeinek lejártával — jelentette be Djuanda, az orzszág első minisztere. A (Bonn, MTI) Hivatalosan beszüntettek minden vizsgálatot Globke ellen abban az ügyben, hogy része volt húszezer görögországi zsidó deportálásában. A bonni államügyészség a vádakat »alaptalanoknak» találta. A (Prága, TASZSZ) A csehszlovák fővárosba érkezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt küldöttsége, Zénan Kliszkonaik, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. A (Peking, TASZSZ) kétízben behatolt a Kínai Népköztársaság területi vizeire egy amerikai hadihajó. A pekingi külügyminisztérium szóvivője újabb erélyes figyelmeztetést intézett az Egyesült Államoikhoz. ________Madar Nemzet_________ Nkrumah világméretű bojkottot javasolt Portugália ellen az angolai kegyetlenkedések miatt Nkrumah ghánai elnök kedd este elhangzott parlamenti beszédében élesen bírálta Portugália angolai politikáját. A freufer-iroda és más nyugati hírügynökségek tudósítása szerint kijelentette, hogy az angolai helyzet veszélyezteti egész Afrika békéjét. Hangsúlyozta: ha az Egyesült Nemzetek Szervezete nem tudja megoldani az angolai kérdést, »akkor más módszerekhez kell folyamodnunk«. Az elnök felhívta az afrikai államokat, hogy tekintsenek el a más kérdésekben egymás között esetleg fennálló nézeteltérésektől és közösen lépjenek fel az angolai nép érdekében. Ugyanakkor indítványozta, hogy világszerte szervezzenek bojkottot Portugália ellen és közös afrikai—ázsiai akciót indítsanak az Egyesült Nemzetek Szervezetében a portugáloknak Angolából való kiűzésére. . A ghanai államfő a többi között indítványozta még nagy hatósugarú rádióállomás létesítését, hogy a világ közvéleményének tudomására hozhassák a portugálok angolai kegyetlenkedéseit. A TASZSZ jelentése szerint az Evening News című ghánai lap élesen tiltakozik a portugál gyarmatosítók barbár angolai emberirtása ellen. A civilizált Európa szégyene — hangsúlyozza a lap —, hogy Anglia bűnrészes ebben az emberirtásban. Feltételezhetjük ugyanis, hogy a nemrég Luandánál horgonyzott Leopard angol hadihajó fegyverei azok közé a NATO-fegyverek közé kerültek, amelyekkel irtják az afrikaiakat. A lap befejezésül megállapítja, hogy a kíméletlen gyarmati megtorló intézkedések nem a gyarmatosítók erejéről, hanem gyengeségéről tanúskodnak. Ezek a megtorló intézkedések előhírnökei az imperializmus afrikai pusztulásának. Tömegméretű sztrájk kísérte a Délafrikai Köztársaság születését Szerdára virradó éjszaka, egy perccel éjfél után köztársasággá nyilvánították a Délafrikai Uniót, a Brit Nemzetközösség volt tagállamát. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Charles R. Swart volt főkormányzó, a Délafrikai Köztársaság újdonsült elnöke szerdán délelőtt Pretoriában Verwoerd miniszterelnökkel együtt letette az esküt. Az ünnepségek hangulatát azonban erősen zavarja a kormány fajgyűlölő politikája ellen tiltakozó színesbőrű munkások háromnapos sztrájkja. AFP-jelentés szerint Cato Manorban, Durban külvárosában összetűzés történt a sztrájkolók és a sztrájktörők között. Nyolc ember megsebesült. A francia hírügynökség rámutat, hogy különösen sok hindu munkás sztrájkol. A legtöbb hindu vállalat bezárt. A natali egészségügyi kollégium színesbőrű hallgatói is egységesen sztrájkoltak. Dean Rusk a gumitutajon A Newsweek washingtoni szerkesztősége jelenti: Az Egyesült Államok polgári védelmi ' szolgálata 'terveket készített az amerikai kormány tagjainak megmentésére hidrogénbomba-támadás esetén. A külügyminisztérium személyzetével közölték: ha a Potomac folyó washingtoni hídjai járhatatlanná válnának, akkor gumitutajokon menekülnének a Virginia államban levő szükség-főhadiszállásra. Maga a külügyminiszter, valamint a minisztérium legfontosabb osztályának vezetői egyenként külön-külön tutajra szállnának, annak a kockázatnak a csökkentésére, hogy egyetlen jármű elsüllyesztésével életét vesztené az amerikai külpolitika valamennyi irányítója. Kinek használ ? Pravda-kommentár két kairói lap szovjetellenes rágalmairól Moszkvából jelenti az MTI. A Pravda szerdán Szemleíró aláírással terjedelmes cikket közölt az egyiptomi újságokban megjelent szovjetellenes rágalmakról. A cikk hangsúlyozza: A Szovjetunió külpolitikája az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvén alapul. A gyakorlat mutatta meg, hogy ez jó és megbízható alap a kapcsolatok fejlesztésére.Csupán csodálkozni és sajnálkozni lehet azon, hogy Afrika földjén még vannak olyanok is, akik készek arra, hogy együttműködjenek a gyarmatosítókkal abban a reménytelen és káros próbálkozásban, hogy megrontsák ezeket a kapcsolatokat — hangsúlyozza a Pravda. Ezzel kapcsolatban nem lehet említés nélkül hagyni azokat a provokációs szovjetellenes kirohanásokat, amelyek a kairói sajtóban az Al Áhram című lapban és az Al Muszavvar című hetilapban jelentek meg. Ez a két kiadvány teljesen egydobén (furcsa egybeesés!) piszkos, szovjetellenes rágalmak céljaira bocsátotta rendelkezésre hasábjait. Ezeket a rágalmakat az imperialista propaganda-konyha régi receptjei alapján csapták össze.« »Nasszer többször is leszögezte, hogy az Egyesült Arab Köztársaságot a Szovjetunióval összefűző barátság az olyan kapcsolatok példája, amelyeknek minden — különböző társadalmi rendszerű — ország között fenn kell állniuk. Vajon ezt a kijelentést akarja megcáfolni a két lap cikkírója? Vajon kinek használ a két kairói rágalmazó kirohanása? Csupán az imperialistáknak, akiknem hagynak fel azzal a reménységgel, hogy elszigetelik az arab országokat, újra rájuk rakhatják a gyarmati rabság bilincseit. »Érdekes lenne megtudni, vajon ki rendelte meg a két egyiptomi újságírónál ezt a szovjetellenes zenét, s vajon ki fizet érte?» — fejeződik be a Szemleíró cikke a Pravdában. ft Irán telefon és távíró nélkül A teheráni postai dolgozók nagyméretű sztrájkja Teheránból jelenti a TASZSZ. Mint a Szedae Mardom című lap közli, a teheráni központi távíró hivatal kedden megindult sztrájkjához csatlakoztak több vidéki posta-, telefon- és távíróhivatal dolgozói is. A sztrájkolók képviselője kijelentette, hogy ma már a postaügyi minisztériumnak körülbelül ötezer dolgozója szüntette be a munkát. Megszakadt a telefon- és távíróösszeköttetés Teherán és az ország más területei között. A központi távíróhivatalban kétszázezer el nem küldött távirat halmozódott fel. A hivatal alkalmazottai elhatározták, hogy nem hagyják el az épületet és mindaddig sztrájkolnak, amíg a kormány nem teljesíti követeléseiket. A postaügyi minisztérium dolgozóinak szerdára virradó éjszaka elfogadott határozata szerint a sztrájkolók azt követelik, hogy a minisztérium kebelébe tartozó dolgozók bérét más minisztériumok mérnöki státusban levő alkalmazottainak fizetésével tegyék egyenlővé és állapítsanak meg új bérminimumot. Az említett lap azt is közli, hogy Sakibin mérnök, a teheráni távíróhivatal vezetője az alkalmazottak követelésére kénytelen volt lemondani. A hivatal épületét erős rendőri őrizet alá vették és csak rendőrségi engedéllyel közelíthető meg. Csütörtök, 1961. június 1. Amita Sliink mögött van ANGOL FEGYVEREK A NYUGATNÉMET MILITARISTÁKNAK Az amerikai elnök párizsi és bécsi utazása, a Kennedy— de Gaulle és főleg az azt nyomon követő Hrucsov— Kennedy eszmecsere mellett pillanatnyilag eltörpült minden más diplomáciai érintkezés. Ezért is esett kevés szó a nyugati lapokban Franz Josef Strauss múlt heti londoni látogatásáról és ottani hivatalos tárgyalásairól. De a sajtó szokatlan diszkréciójának van még egy különleges oka is: a nyugatnémet hadügyminiszter olyan elgondolásokat hagyatott jóvá az angol fővárosban, amelyek voltaképpen csak a nyugatnémet militaristáknak kedveznek, viszont Angliára nézve meglehetősen hátrányosak. Strauss Londonba érkezésekor egy baljós hivatalos közlés látott napvilágot. Eszerint angol közbenjárásra a Nyugateurópai Unió Tanácsa feloldotta a nyugatnémet flottaépítésre vonatkozó tilalmat, s hozzájárult, hogy Bonn 3000 tonnánál nagyobb vízkiszorítású hadihajókat, tengeralattjárókat építsen, s irányítható rakétafegyverekkel szerelje fel ezeket. Ennek a tilalomnak a feloldása lehetővé teszi Nyugat-Németország számára, hogy záros határidőn belül olyan flottát fejlesszen ki, amely harcképességben, ütőerőben felülmúlja a hitleri hajóhadat és lepipálja az Egyesült Államok kivételével valamennyi tőkés partnerét. A nyugatnémet hadügyminiszter megszerezte az angol kormány hozzájárulását ahhoz is, hogy Nagy-Britannia területén nyugatnémet katonák kiképzésére támaszpontokat létesíthessenek. Amit Hitler képtelen volt elérni fegyveres erői segítségével, utódai elérték tárgyalások révén: nyugatnémet csizmák verik fel hamarosan az angliai városok csendjét. S végezetül hadügyminiszteri szinten jóváhagyták azt a megállapodást, amelyet a május elején Londonban járt Albert Schner tábornok vezette nyugatnémet katonai küldöttség kötött az angol vezérkarral. Ennek a megállapodásnak a lényegét annak idején így jellemezte egy angol polgári lap: »A németek gyakorlatilag birtokába jutnak a nukleáris fegyverekre vonatkozó valamennyi hétpecsétes titkunknak.« Az angol és a nyugatnémet hadügyminiszter londoni tárgyalásai újabb bátorítást és ösztönzést adnak Bonn militaristáinak és széleskörű lehetőségeket nyitnak meg a Bundeswehr fejlesztése előtt. Strauss hadügyminiszter soha nem rejtette véka alá, hogy nagyon korszerű és nagyon erős hadsereg kiépítését tekinti egyik legfőbb életcéljának, mert csak ilyen hadsereg képes megszerezni Nyugat-Németországnak »az őt megillető helyet« a világban. Érdemes ebben a vonatkozásban idézni a hamburgi Spiegelnek azt a megállapítását, mely szerint a bonni hadügyminiszter olyan Bundeswehnt akar, amely »képes az amerikaiakat berántani egy háborúba, még ha azok nem is akarnak háborúzni«. Az angol kormány nem riadt vissza ettől a kockázattól sem, mert engedékenységéért Bonn zsíros fegyvervásárlási ajánlattal fizetett. Strauss 20 millió font értékben rendelt fegyvert Angliából, s az angol polgári sajtó szinte önkívületbe esett a gyönyörűségtől. »A legnagyszerűbb exportüzlet a háború óta» — lelkendezett a jobboldali Daily Mail, s a Daily Herald, amelyet a munkáspárt félhivatalos lapjaként tartanak számon, nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy »Anglia végre betört a legcsábítóbb NATO- piacra». Az Anglia által szállítandó cikklistán egyebek között ilyen tételek szerepelnek: 50 »Seacat« típusú irányítható rakétalövedék a flotta részére, 105 milliméteres tankágyúk, repülőgépmotorok a Luftwaffe részére stb.Az angol polgári sajtó a Strauss—Watkinson alkunak ezt a részét úgy állítja be, mintha a nyugatnémet fegyverrendelés kihúzná Angliát a gazdasági pácból, helyrebillentené a fizetési mérleget. Az igazság viszont az, hogy Bonn ezt a 20 millió fontot abból a 30 millió fontból fedezi, amelyet Anglia a Nyugat-Németországban állomásozó körülbelül félszázezernyi brit katona ellátásáért fizet a nyugatnémet kincstárnak. Üzletileg ilyenformán nem sokat nyer Anglia, erkölcsileg viszont annál többet veszít, hiszen fegyvert szállít ugyanazoknak, akik alig két évtizede még a szigetország elözönlésére készülődtek. »Anglia olyan mélyre süllyedt, hogy 20 millióért árulja azt a 400 000 angolt, akik életüket áldozták a német militarizmus szétzúzásáért vívott második világháborúban. Minden egyes halottért 50 font a júdáspénz« — írja vezércikkében a Daily Worker. A polgári sajtó elégedett hangú kommentárjait olvasva, az embernek az a benyomása, mintha Nagy-Britannia az Egyesült Államok felett aratott volna diadalt. Holott sokkal valószínűbb, hogy az angol—nyugatnémet fegyverszállítási megállapodást Bonn amerikai jóváhagyással kötötte. Washington feláldozott bizonyos üzleti érdekeket politikai elgondolásai oltárán. A fegyverekért átutalandó 20 millió fonttal kívánják leszerelni azt az ellenkezést, amelyet az angol nagytőke bizonyos szektorai az európai egység helyreállításával, Angliának az Európai Közös Piachoz való csatlakozásával szemben tanúsítanak. Persze, ennek a csatlakozásnak nemcsak Angliában vannak ellenzői, hanem Anglián kívül is. De Washington többször kifejezte óhaját — Kennedy nagyon nyomatékosan hangsúlyozta Macmillannek —, hogy át kell hidalni az Anglia és a Közös Piac között tátongó szakadékot, mert ez az »Egyesült (tőkés) Európa«, mint katona-politikai egység létrehozásának feltétele, s a London —Bonn közti szoros együttműködés ennek útját egyengeti. Viszont az angol közbenjárásra feloldott flottaépítési tilalom, az angol fegyverszállítások, amiknek folytán a bonni militarizmus materiális erői tovább szaporodnak, továbbá az a tény, hogy a nyugatnémet államgépezet és természetesen a nyugatnémet politika irányítása tökéletesen a militarista klikk kezébe került, jelzi azokat a mérhetetlen veszélyeket, amelyek a német kérdés megoldatlanságából fakadnak. A nyugati hatalmak — beleértve a Szövetségi Köztársaságot — a jelek szerint egyáltalán nem törekszenek a német kérdés rendezésére, amelyet csak a két Németországgal kötendő békeszerződés és Nyugat-Berlin szabad várossá alakítása hozhatna meg. De a kérdés halogatása — az Izvesztyija szavaival élve — »nem gyógyír, inkább pusztító méreg«. Az élet megköveteli, hogy haladéktalanul megköttessék a német békeszerződés, mert ez elengedhetetlen feltétele Európa békéjének és biztonságának, ellenkező esetben növekednek a háborús összetűzések veszélye és romlanának a béke kilátásai. Zala Tamás