Magyar Nemzet, 1961. július (17. évfolyam, 154-179. szám)
1961-07-01 / 154. szám
- Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 9 ■—aa—tM bbibmi——mt u—iMMmgwew - fiW'^v,*, - ®e w '’r ~ $ 1 i" f > ?1 í r rf* í? WR62221 ^ —————^————I^H^gaMB^^MI^WWMIIilBHIIIIHIIIIW— MIIHIWI »lll ||| 'ittlIM lll — F'll IHMMMWI MIM IMII I a3MSHTwBhi«ii i mii idllWlili'llÉIIWillÉIIIII'lilMÉH /IMIInlMBIwWff'^iW IH^IT uE^BBCK^Sg^a^^EiS2^^ia^SjaSHC>38HBajlJi li^il B1MMPP Pillantás a hídról a Váci utcára Néhány nap múlva vége a színházi évadnak. Nézzünk a szemébe egy szónak, amelyet munkájuk közben sokat használnak a színházi emberek: szerző, igazgató, dramaturg, színész, rendező. közönségigény. Nevében kellene magasabb szintre emelkednie a művészetek sorában a többi között a színházi művészetnek is — mégis a nevében vétkeznek a legtöbbet a színvonal ellen. A közönségigény valódi jelentése az évek folyamán a sok használatban és a sok rágalomtól egyszerű mentséggé és ürüggyé torzult el és degradálódott. Mentség lett a színházi ember szóhasználatában arra, hogy valamilyen nyilvánvalóan nívótlan teljesítmény után lelkifurdalás nélkül vonogathassa a vállát: "hja, hja, kérem, nem én akartam — a közönség kívánja így!" Az eleve leértékelt közönségigény, mondjuk így, a méreten aluli közönségigény nevében jönnek hát létre időnként gyenge színházi előadások, szedett-vedett tarka műsorok, giccses filmek; a közönségigény nevében töri meg olykor tisztes házasságát a művészettel a színpad, a pódium, a vetítővászon, a közönségigénnyel védekezik a színház, ha egy-egy eszmeileg, művészileg olcsó produkciója miatt a kritika vagy a felettes szerv az orrára koppint. A közönségigény rendkívül bonyolult fogalmát, amelyet társadalmi és történelmi erők éppúgy meghatároznak, mint pillanatnyi divatváltozások, s amely egy nép általános művelődési szintjétől éppúgy függ, mint az egyes ember ízlésétől, fogékonyságától, alkalmi kondíciójától, a közönségigényt, amelynek kritériumai éppúgy megvannak az egyéni adottságokban, mint a tömeglélektani hatásokban, persze, nem lehet egy ilyen cikkben pontosan definiálni. Ilyen "szellemi piackutatást" csak a következetes és alapos tudományos vizsgálódás vállalhat. De a közönségigény bizonyos területeire, természetes jeleire így is fel lehet figyelni, s le kell vonni belőlük tanulságokat. Az idei színházi évad jelei is nemcsak az ideiek, mert voltaképp folyamatról van szó, amelynek pontos kezdetét nehéz megállapítani •— az idei színházi évad miói arra mutatnak, hogy egyre kevésbé lehet a közönségigényre, mint mentségre és ürügyre hivatkozni, egyre kevésbé lehet a közönségigényt színvonalrontásban bűnösnek találni. Az évad nagy sikerei közé tartozott például a Kaukázusi krétakör, az Irkucki történet, A két Bolyai, a Pillantás a hídról. De nagy sikere volt a könnyebb súlycsoportba tartozó darabok közül a Tűzijátéknak, a Boccacciónak, a Váci utcának és még egy sereg kedves, könnyű zenés vagy prózai vígjátéknak. A Hajnali tűz és az Igazság házhoz jön, mint más-más dramaturgiai módszerrel írt, de egyaránt komoly mondanivalói, színpadi mű is sikert aratott, viszont megbukott egy egész színház, amely elsősoran a látványosságra, a könynyű szórakoztatásra és a mulattatásra alapozta önmagát. A közönségigény, amelyet a kényelem kedvéért és a gondolkodás megtakarítása céljából sokan — még szakemberek, még művészek is — szeretnek holmi kaptafának tekinteni, hogy minden hiba ráhúzható legyen, a felsorolt esetekben és még sok más idén bemutatott dráma esetében rendkívül meglepően viselkedett. Ellentmondott tündén róla gyártott "elméletnek*, rácáfolt "igazságokra*, szembekerült "tapasztalatokkal*. A Kaukázusi krétakör sikerét és mondjuk a Tűzijátékét egymás mellé téve, vagy mondjuk így: a "Pillantás a hídról a Váci utcára" meggyőzhet arról, hogy a közönségigény korántsem olyan egyértelmű, mint amilyen értelemben használni szokták. Az idei nagy sikerekből kiderül, hogy a közönség igényli a könnyűt. Viszont kiderül az is, hogy a közönség igényli a nehezet. Egyik-másik mű zsúfolt nézőterei láttán nyilvánvalóvá válik, hogy a közönségigény a komédia felé fordul. A harmadik és negyedik mű zsúfolt nézőterei láttán pedig az lesz nyilvánvalóvá, hogy a közönségigény a tragédia felé fordul. Az idei évad meggyőzött arról, hogy a közönségnek a Leányvásárt kell játszani, de meggyőzött arról is, hogy a Tizenegyedik parancsolatot. Végignézve az egész szezonon, mindez kiderült. De egyetlen egyszer sem derült ki az, hogy a közönség igényli, szereti, követeli, pénzével támogatja a rosszat, a nívótlant, a sekélyeset, a bárgyút. Ellenben igényli, szereti, követeld, pénzével támogatja a jót, az elgondolkoztatót, a színvonalasat. A megrendítőt és a szórakoztatót, a könnyeztetőit és a megnevettetőt. Szereti mindazt, ami jó, bármilyen műfajhoz tartozik is. Néhány évvel ezelőtt elítélő hangsúllyal lehetett csak leírni egy művészi teljesítményről: "a közönség uszályába került". A kifejezés azt akarta mondani, hogy a produkció a közönség egy részének alacsony igényeit szolgálja ki, a kispolgári ízlés nívóján áll, a sekélyes gondolkodásnak és a rossz tulajdonságoknak hízeleg. De az idei évadban "a közönség uszályába kerültek" az imént felsorolt súlyos mondanivalójú, értelmet és érzést erősen megterhelő, a közönséggel együtt gondolkodó, együttérző erőfeszítését megkövetelő drámai művek ésa közönség uszályába kerültek* a régieknél összetettebb, magasabb színvonalú, iróniával és öniróniával megtűzdelt, itt-ott el is gondolkodtató, könnyebb játékok is. "A közönség uszályába kerülni* lassanként érdem lesz, népszerűnek lenni lassanként annyit jelent, mint színvonalasnak lenni. A sokat kárhoztatott, sokáig leértékelt közönségigény ma már fölfelé nivellál — ez a döntő tapasztalata és felismerése az utóbbi évek színházi szezonjainak, s a most múlófélben levőnek is. A korral, a közönséggel lépést tartani akaró színházi munka közben erről a tanulságról nem szabad többé megfeledkezni. Mátrai-Betegh Béla Július 17-én Moszkvában folytatják a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokat A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁNAK REÁLIS ÚTJÁRÓL közöl vezércikket a Pravda pénteki száma. A vezércikk utal arra a beszédre, amelyet Hruscsov a vietnami—szovjet barátsági gyűlésen mondott. Hangsúlyozta, hogy a szovjet kormányfő világosan kifejtette a Szovjetunió álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. A békés szovjet javaslatok, amelyeknek célja az ázsiai béke megszilárdítása, a Németországgal való békekötés és a leszerelés kérdésének gyökeres megoldása, a világközvélemény figyelmének középpontjába kerültek. Bizonyos nyugati körök — írja a Pravda — a Németországgal való békekötés helyett fenn akarják tartani a második világháború maradványait. Nyugat-Németország revansvágyó erőit ismét egy keleti hadjáratra ösztönzik. A német békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet javaslat ingerültséget keltett a nyugati fővárosok bizonyos köreiben. A düh elvakítja őket, megfosztja attól a képességüktől, hogy józanul tudjanak gondolkozni. Ámde a dühös zenebena, gazdasági, diplomáciai megtorlásokkal, sőt katonai demonstrációval való esztelen fenyegetőzés csak még jobban fokozza azt a meggyőződést, hogy a békeszerződés az az eszköz, amelynek segítségével meg lehet fékezni a revansvágyókat. Azoknak az uraknak, akik fenyegetőznek, meg kell mondanunk: a szocializmus és a béke erői jelentősen hatalmasabbak az imperializmus és a háború erőinél — hangsúlyozza a Pravda. A Trud cikket közöl Meany-nek, az AFL—CIO elnökének és a hozzá hasonló reakciós amerikai szakszervezeti vezéreknek háborúra uszító felhívásáról. A Trud emlékeztet arra, hogy június 27-én az AFLACIO amerikai szakszervezeti központ végrehajtó bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyet nem lehet másként értékelni, mint felhívást a Szovjetunió ellen indítandó új háborúra és amelyet az egész nemzetközi munkásmozgalom kétségtelenül elitél. Ez a „fekete okmány”, amelyet arcátlan szovjetellenes hangnem jellemez, az Egyesült Államok vezetőit felszólítja a nukleáris kísérleti robbantások felújítására, követeli, hogy új korlátozásokat léptessenek életbe a szocialista országokkal való kereskedelemben, és hadakozik a német kérdésnek békeszerződés útján történő megoldása ellen. Az Egyesült Államokban hallatszanak azonban józanabb hangok is. Humphrey demokratapárti szenátor, bírálta azokat, akik az Egyesült Államokat a nukleáris kísérletek folytatására ösztönzik. A szenátor azzal érvelt, hogy az atomrobbantások elhatározása megdöbbentené az Egyesült Államok szövetségeseit, sőt „változást idézhetne elő magában az angol kormányban”. Humphrey kijelentette, hogy a világ közvéleménye teljesen szembefordulna az amerikaiakkal, ha folytatnák a nukleáris kísérleteket. Fulbright demokratapárti szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, beszédében óva intette az Egyesült Államokat attól a veszélyes politikától, amely egyoldalú katonai beavatkozást hirdet akár Kubában, akár Délkelet-Ázsiában „a kommunizmus terjedésének megakadályozására”. Fulbright kijelentette, ha az Egyesült Államok erőszakkal akarná megdönteni Castro rendszerét, akkor elidegenítené magától a latin-amerikai, az ázsiai és az afrikai országokat. Washingtonban egyébként csütörtökön az amerikai nemzetbiztonsági tanács két és háromnegyedórás ülést tartott. Kennedy elnök tanácsadóival megvitatta, hogy az Egyesült Államok milyen lépéseket tegyen Berlinben. A washingtoni megbeszéléseket szigorú titoktartás övezi, a Fehér Ház még azt sem volt hajlandó közölni, hogy kik vettek részt a tanácskozásokon. Az sem ismeretes, mikor születnek meg a végleges döntések. Ez a titkolózás is hozzátartozik ahhoz a hidegháborús manőverhez, amibe az Egyesült Államok kormánya belebonyolódott. Negyven éves a Kínai Kommunista Párt Az SZKP üdvözlő levele Pekingből jelenti a TASZSZ. Péntek este a Kínai Népköztársaság fővárosában ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Kínai Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulójáról. Az ünnepségen megjelent Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, Liu Sao-csi, Csou En-laj és Csu Te, a párt elnökhelyettesei, Teng Hsziaoping, a Központi Bizottság első titkára, Szung Csing-ling és Tung Bi-vu, a Kínai Népköztársaság alelnökei, valamint a párt és az állam más vezető személyiségei. Az ünnepi gyűlésen Liu Sao-csi mondott beszédet. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a negyvenéves jubileum alkalmából üdvözlő levelet intézett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához. A népi forradalom győzelme Kínában — hangoztatja az üdvözlő levél — megsemmisítő csapást mért az imperializmus ázsiai állásaira és nagymértékben hozzájárult a világ erőviszonyainak a szocializmus javára történő eltolódásához. A kínai forradalom új, hatalmas lendületet adott a gyarmati és függő er-, szágok nemzeti felszabadító mozgalmának. A népi demokratikus rendszer megszilárdítása a győzelmes marxista- leninista eszmék újabb diadaláról tanúskodik. Az üdvözlet rámutat, hogy az országban végbement mélyreható társadalmi és gazdasági átalakulások biztosították Kínában a szocialista viszonyok döntő győzelmét. A Szovjetunió és Kína Kommunista Pártja között — hangoztatja a levél — szoros baráti kapcsolatok szövődtek, amelyeknek alapja a marxizmus—leninizmus, a proletárnemzetköziség eszméje. A két párt szilárd barátsága és öszszeforrottsága megfelel a szovjet és a kínai nép alapvető érdekeinek. A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is szilárdítani fogja a két ország pártjai és népei között szövődött barátságot és együttműködést, s akommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén elfogadott okmányok alapján erősíteni fogja a szocialista tábor és az egész világ kommunista mozgalmának egységét. Hruscsov: a koreai nép ügye Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Moszkvában tartózkodó pártos kormányküldöttségének tagjai pénteken a Kremlben találkoztak az SZKP és a szovjet kormány vezetőivel. Szovjet részről a találkozón Hruscsov, Koszigin, Kozlov, valamint Novikov miniszterelnökhelyettes, a Szovjetunió Állami Tervhivatalának elnöke, Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyiségeik vettek részt. Koreai részről Kim Ir Szen, a párt és a kormányküldöttség vezetője, Kim Csan Man, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnökhelyettese, Kim Kvan Heb miniszterelnökhelyettes, nemzetvédelmi miniszter és a küldöttség más tagjai voltak jelen. A találkozó a barátság és a kölcsönös testvéri megértés légkörében folyt le. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa pénteken a nagy Kreml-palotában villásreggelit adott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége tiszteletére. A villásreggelin részt vettek: Kim Ir Szon, a küldöttség vezetője, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnöke, a KNDK minisztertanácsának elnöke és a küldöttség tagjai. Szovjet részről Hruscsov, Kozlov, Koszigin, Mikojan, Furceva, Svernyik és más hivatalos személyiségek vettek részt a villásreggelin, amelyen Hruscsov és Kim Ir Szen mondott beszédet. Hruscsov felszólalásában kifejezte meggyőződését, hogy siker koronázza majd azt a harcot, amelyet a koreai nép vív a nemzeti egység békés ?«? — igaz ügy úton, demokratikus alapokon történő helyreállításáért. »E harcban mi mindenkor önök mellett állunk. A koreai nép ügye — igaz ügy. A szovjet kormány sokoldalú segítséget nyújtott és nyújt majd a koreai nép békeszerető törekvéseinek és jogos ahajainak valóraváltásához« — mondotta Hruscsov. Az amerikai imperialistáik — folytatta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke — a délkoreai reakciós klikkel együtt kettészakították az országot, gátat emeltek dél és észak közé. A gáton túl terrorral és erőszakkal igyekeznek fenntartani uralmukat.. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság sikerei azonban világítótoronyul szolgálnal? Dél-Korea lakossága számára, amely harcol hazája békés egyesítéséért — mondotta Hruscsov. Kim Ir Szén válaszában kijelentette, hogy valahányszor a koreai nép nehézségekkel találta magát szembe és komoly megpróbáltatásokat élt át, a szovjet nép segítőkezet nyújtott felé és lelket öntött belé. Kim Ir Szén hangsúlyozta, hogy a Koreai Munkapárt és a koreai nép mindenkor támogatta és támogatja a Szovjetuniót, mindig mellette áll az imperializmus ellen, a béke és a szocializmus közös ügyéért vívott harcban. Pártunknak az a jelszava, hogy »örökre együtt haladunk a szovjet néppel« mindenkor kifejezi egész népünk érzéseit — fűzte hozzá Kim Ir Szen. A koreai minisztertanács elnöke kijelentette, hogy a két ország népeit szorosan összekovácsolta a közös ideológia és a célok azonossága. A két nép szorosan együttműködik a proletár internacionalizmus elvei alapján. Kennedy fogadta Zorint és Menysikovot Washingtonból jelenti az MTI. Nyugati hírügynökségek közül, hogy Kennedy elnök pénteken délelőtt a Fehér Házban fogadta Zorin szovjet külügyminiszterhelyettest és Menysikovot, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét. Zorint és Menysikovot elkísérte az udvariassági látogatásra McCloy, Kennedy elnök leszerelési tanácsadója. Nem sokkal később Salinger, a Fehér Ház szóvivője közölte, hogy véget ért a kelet —nyugati leszerelési tárgyalások folytatásának előkészítésére szolgáló szovjet—amerikai megbeszélés első szakasza. A közlemény szerint július 17- én Moszkvában megkezdődik az előzetes megbeszélések második szakasza és ebből a célból McCloy a szovjet fővárosba utazik. Pénteken Washingtonban újabb ülést tartott az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország „munkacsoportja”, hogy végleges formába öntse a Németország és Nyugat- Berlin kérdéséről szóló legutóbbi szovjet emlékiratra adandó amerikai választ. Az AFP értesülései szerint a pénteki ülésen „alapvető megállapodás” született az amerikai válasz kérdésében.