Magyar Nemzet, 1961. október (17. évfolyam, 233-258. szám)

1961-10-01 / 233. szám

Halódó hagyományaink A címben nincs nyomdahi­ba. Hagyományaink, amelyek­­ről az alábbiakban szó lesz, egyáltalán nem tartoznak múltunk tiszteletre méltó, ápolásra érdemes öröksége közé. Mégis megvannak és -ha már elmúlóban, halódóban is, de még hatnak, élnek. Mert szép számmal vannak közöt­tünk olyanok, akik akarva vagy akaratlanul ápolják eze­ket a halódó hagyományokat. Itt vannak mindjárt azok az emberek, akik bár szóban legtöbbször rendíthetetlen hí­vei a női egyenjogúságnak, udvariasan előbbre engedik a borbélynál a később jövőket, ha az a veszély fenyeget, hogy nő­ forgatta beretvával húzzák le sörtéjüket, őket veri ki a veríték, ha vérvétel során or­vosnő elé sodorja végzetük. "Rossz a vénám, tetszik tud­ni", mondják és fokozott óva­tosságot kérve, aggodalmasan pislognak a tűre, kisujjvas­­tagságú vénájukra, mindenek­előtt azonban az orvosnőre. Nem a vénával van ugyanis baj ezeknél az embereknél. A gondolkodásukkal. Amely­ben még most, a XX. század második felében, a női mi­niszterek, főorvosok, pilóták, tervező­mérnökök és a fiúsán rövid frizura idején is ott kí­sért a régmúlt, a hosszú haj, rövid ész-s szemlélete. A szem­lélet meglétének igazolására idézhetnék most adatokat. Statisztikákra hivatkozhatnék, hogy bár hétmérföldes csiz­mában haladtunk előre ezen a téren is a felszabadulás óta, vannak még tekintélyes intézményeiink, nagy gyáraink, ahol egyenjogúság ide, asszo­nyok, lányok rátermettsége oda, csaknem kivétel nélkül férfiakat találunk vezető állá­sokban. Ehelyett egyik jó is­merősömmel (fontos beosztás­ban levő tisztviselő az illető) való találkozásomat mondom el. Meglehetősen kedvetlen, le­vert volt találkozásunk ide­jén. Az új főnök volt isme­rősöm kedvetlenségének, le­vertségének az oka. Elsőként azt tudtam meg az új főnök­ről, hogy nő. Utána pedig, hogy rendkívül elfogult, pil­lanatnyi benyomása, hangula­ta szerint ítél, a szakmáját nem valami jól érti és felül minden pletykának, intriká­nak. Mielőtt őszinte együtt­érzésemet fejeztem volna ki ismerősömnek, megkérdeztem, mióta dolgozik náluk az új főnök. “Hogy-hogy mióta? — kér­dezett vissza értetlenül —, fiát nem mondtam, hogy csak ki jövő héten veszi át munka­körét?" Közléséből így min­den kérdezősködés nélkül azt is megtudtam, mennyit ér egynémelyik “­abszolút tárgyi­lagos" vélemény. »Téesz-tagok vagyunk mi is. Ott azonban nem tartunk, hogy Erzsikénket, aki mégiscsak gazdalány, holmi jött-ment béresgyerekhez adjuk felesé­gül". — Ezt mondta egy pusz­tamonostori parasztasszony és szavai nyomán szinte megele­venedett előttem egy másik halódó hagyományunk, a rangkórság. A rangos, holmi jött-ment béreslegénytől féltett gazda­lányra — többen lévén test­vérek — másfél hold föld ju­tott volna az apja halála után. És emiatt a másfél hold miatt — ami a szövetkezeti nagy család vagyonában örö­kül jut neki — keserítették meg a »nagyranéző« szülők és rokonok a két egymást szere­tő, szövetkezetben dolgozó fiatal életét, lopták meg bol­dogságukat. Két hely között választha­tott érettségi után egyik szom­szédunk derék, erős, szorgal­mas fia. Az egyik ipari tanu­lói hely volt jónevű nagy­üze­münkben. A másik egy író­asztal volt a papa barátja igazgatása alatt álló vállalat­nál. Kartonok írása, egyezte­tése várt itt a fiúra. Ezt csi­nálja ma is.­­"Nem azért ta­níttattuk, hogy inas legyen belőle", érvelt a fiú édesapja, édesanyja egyformán. Az adminisztratív, az író­asztal melletti munka túlbe­csülése, egyetlen valamirevaló célként értékelése azonban nemcsak ilyen leplezetlen, nyílt formában jelentkezik — tegyük mindjárt hozzá — jó­­ravaló, becsületes szülőknél. Van, aki kezdettől fogva na­gyon egyetértett a politechni­kai oktatással. Megértette, helyeselte, hogy a gimnazis­ták, középiskolások üzemben, gyárban, állami gazdaságok­ban, téeszekben dolgoznak. A meghökkentő csak az volt, amiért a politechnikai okta­tást, a fizikai munkával való ismerkedést helyeselte. “Hadd tudja meg az a büdös kölyök, mi vár rá, ha nem tanul tisz­tességesen". A kétkezi munkás múltbeli sorsa, lenézettsége él és hat még sok jóravaló ember gon­dolkodásában is. De nem is­meretlen a régi oktatási, fe­gyelmezési módszerek dicsé­rete, a mainál előbbre helyezé­­se sem. Negyven esztendeje szaba­dult fel, most az egyik nagy autójavító vállalatunknál mű­vezető régi, öreg barátom. Meg van elégedve munkájá­val, a keze alatt dolgozó fia­talok szakmai tudásával azon­ban nem minden esetben. En­nek az oka — szerinte leg­alábbis —, hogy tanulókoruk­ban nem fogják elég kemé­nyen a fiatalokat, sajnálják tőlük a jókora pofonokat, erős fülhúzásokat, nyaklevese­ket. És minden “bezzeg az én időmben" nélkül elmeséli, hogy amikor ő inas volt és rosszul csinált valamit, az el­ső segéd könyörtelenül satuba fogta a fülét. Lapátnyira da­gadt füllel járt-kelt utána há­rom napig, de azt a munka­­fogást nem felejtette el töb­bé, emlékszik vissza nem min­den meghatottság nélkül. Emlékezni különben is szí­vesen emlékezünk. Különösen, ha az kisebb vagy nagyobb (inkább nagyobb) ünnepség­gel, bankettel jár. Nem baj, ha a Claudius császár Colo­­nia Claudia-Savariájának ala­pításától számított 1900. esz­tendő már régen elmúlt, a 2000. pedig még soká lesz, megünnepeljük jelmezes fel­vonulással, nagy szeptemberi karnevállal az éppen kéznél le­vő 1920. évfordulót. A letűnt úri világ “Fenn az ernyő, nincsen kas” szemléle­tének hívei sem tűntek el tel­jesen a régi világgal. Lehet, hogy járdára, a villanyháló­zat bővítésére nagyobb szük­ség lenne egyik-másik kis községünkben, így a Tolna megyei Belecskán is, mint mutatós, a szükségesnél na­gyobb kultúrházzal. Mégis az épül meg előbb, mert hát a község és a tanácselnök re­noméját jobban emeli. Halódó hagyományaink fel­sorolásának ezzel, sajnos, még nem értünk a végére. Meg­van még, itt kísért közöttünk a más nyelvű, fajtájú embe­rek lenézése, a minden Nyu­gatról jött holmi kritika nél­küli bámulata, hogy az intri­káról, pletykálkodásról vagy akár a “szocialista összekötte­tésként" emlegetett protekció­ról ne is beszéljünk. Itt vannak, mondtuk. Saj­nos. De már kirántottuk aló­luk a gyékényt. Megváltoztat­tuk azokat a viszonyokat, amelyek szülték, táplálták őket, így kerülhettek nálunk ezek a cseppet sem tisztelet­re méltó , szokást, nézetek már a halódó hagyományok sorába. Azok jóvoltából, akik akarva, vagy akaratlanul ápol­ják őket, még élnek. De már csak rajtunk, felvilágosító szavunkon, eredményes okta­tó-nevelő munkán­kon múlik, hogy meddig. Borvendég Imre I. - Magyar Nemzet é­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Megszűnt de Gaulle teljhatalma Bejelentették a Szíriai Arab Köztársaság megalakítását A külpolitikai helyzet­ ­ A SZOMBATI GROMIKO­ RUSK TALÁLKOZÓN a két külügyminiszter folytatta az eszmecserét Németország és Nyugat-Berlin kérdéséről. Tíz napon belül ez volt a két ál­lamférfi harmadik találkozója. A szombati megbeszélés után az amerikai külügyminiszter találkozott angol kollé­gájával és tájékoztatta a legutóbbi tárgyalások eredményei­ről. Lord Home szombaton este hazaindult Londonba. Angliában általában biztatónak tartják a New York-i külügyminiszteri megbeszélések irányát. Hangsúlyozzák, hogy a legutóbbi Gromiko—Home találkozó légköre barát­ságos volt és kedvező jelnek tartják, hogy Kennedy a Fe­hér Házba szándékozik meghívni Gromikót. A Daily He­rald New York-i jelentésében hangsúlyozza, erősödik az a benyomás, hogy a megbeszélések azon pont felé haladnak, amelynél kelet-nyugati külügyminiszteri értekezletet lehet majd összehívni a nyugat-berlini kérdésben. A Times ha­sonlóképpen hangsúlyozza, hogy az angol és amerikai kül­döttek véleménye szerint a megbeszélések megfelelnek cél­juknak. A New York Times washingtoni tudósítója úgy ér­tesült, hogy Kennedy a jövő héten valószínűleg személyes üzenetet intéz Hruscsov miniszterelnökhöz. A lap tudni véli továbbá, hogy a Gromikov Rush megbeszélések a jövő hé­ten Washingtonba tevődnek át. Ezekkel a megbeszélésekkel párhuzamosan tárgyalások folynak Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes és most ame­rikai ENSZ-delegátus között Hammarskjöld utódlásának kérdéséről.­­ A SZÍRIAI ESEMÉNYEKKEL összefüggésben, ameny­nyire az angol és amerikai sajtón keresztül ez lemér­hető, a két angolszász hatalom az óvatos várakozás állás­pontjára helyezkedett. Mint Londonban hangsúlyozzák, a rendszerváltozással kapcsolatos állásfoglalás előtt ismerni kellene a főbb tényezőket, így azt, hogy az új kormány ha­tályosan uralma alá vonta-e az egész területet, elnyerte-e a nép támogatását és vállalja-e az előző kormány , nemzetközi kötelezettségeit. A Daily Scetch a nyugati világ problémá­ját abban foglalja össze, hogy a gazdaságilag és politikai­lag gyenge Szíriában könnyen megerősödhetnek a baloldali befolyások. Londonban attól is tartanak, hogy Szíriában ki­újulnak a zavargások és az államcsíny-sorozatok. Ilyen hely­zet veszélyeztetné a Közép-Keletről Angliába küldött olaj­szállítmányok fontos átmenő útját. A Daily Mail attól tart, hogy a Szíriai események olajat önthetnek a Közép-Kele­ten másutt lappangó veszedelmek parazsára. Hasonlóan várakozó álláspontra helyezkedett a washing­toni külügyminisztérium is. Egy külügyminisztériumi nyilat­kozat szerint az új szíriai kormány elismerését még korai­nak tartják. Világosan felismerhető, az Egyesült Államok a diplomáciai elismeréssel nem akarja azt a látszatot kel­teni, mintha a szíriai megmozdulást támogatná Nasszerrel szemben. Az AP kommentárjában rámutat, hogy Kuzberi nyilatkozatával a szíriai mozgalom katonai jellege háttérbe szorul. Az új miniszterelnök hivatalosan eddig nem hirdette ki az ország függetlenségét, de saját zászlói "kitűzésével e hivatalos bejelentés csak formalitás már. ENSZ-körökben azt a kérdést vizsgálják, hogy a szíriai állam visszaállítása milyen politikai és jogi problémákat vethet fel a világszer­vezetben. A megfigyelők arra számítanak, hogy amennyiben Szíria ENSZ-tagságot kér, a hozzájárulás az új damaszkuszi kormány politikai álláspontjától és a diplomáciai elismeré­sek nyomán kialakuló nemzetközi státusától függ. Ami az arab országokat illeti, a libanoni kormány egyelőre megfigyelő álláspontot tanúsít. Iránban viszont a hivatalos körök nem titkolják, hogy megelégedéssel fogad­ták a damaszkuszi eseményeket. A Reuter értesülése sze­rint Irán elhatározta, hogy rövidesen elismeri az új damasz­kuszi kormányt. r Újabb Gromiko—Rusk találkozó New Yorkból jelenti az MTI. Magyar idő szerint 15 óra 30 perckor Gromiko szovjet és Rusk amerikai külügyminisz­ter újabb megbeszélésre ült össze. A három találkozó so­rán eddig nyolc és fél órát tárgyaltak már a német kér­désről és más nemzetközi problémákról. Megfigyelők szerint az eszmecsere-sorozat döntő szakaszához érkezett. Gromiko újságíróknak vála­szolva kijelentette: »Ha mind­két fél óhajtja a megegyezést, van ok a derűlátásra.« Kuzberi nyilatkozott az új szíriai kormány programjáról Londonból jelenti a TASZSZ. A Reuter hírügy­nökség jelenti: Dr. Mamut­ Kuzberi, a szíriai forradalmi parancsnokság által létreho­zott kormány vezetője szep­tember 29-én este ismertette kormányának programját és ígéretet tett arra, hogy négy hónapon belül visszaállítja az országban a közigazgatás al­kotmányos formáját. A damaszkuszi rádióban közzétett nyilatkozatában dr. Kuzberi ismertette a kormány programjának egyes pontjait: 1. Az alapvető szabadságjo­gok visszaállítása és rendkí­vüli törvények haladéktalan eltörlése. 2. A hadsereg­­tö­kéletesítése^. 3. Szakszervezeti szabadság, a munkások rész­vétele az üzemek igazgatásá­ban és részesedés a jövede­lemből. 4. A gazdasági felvi­rágzás megvalósítása a pénz és az árak stabilizációja út­ján, az életszínvonal emelé­se, a termelékenység növelé­se és a törvényes profit tisz­teletben tartása. 5. Intézkedé­sek a munkaképes államappa­rátus megteremtésére. A nyilatkozat hangoztatja, hogy Kuzberi kormánya együtt fog működni az összes arab állammal “az arabok szabad­ságon és egyenlőségen alapuló reális és teljes egységének megvalósítása céljából* A kormány támogatni fogja a Palesztinai arabok harcát, “az algériai harcot" és tisztelet­ben tartja majd az Arab Liga alapokmányát. Szíria tisztelet­ben fogja tartani a nemzet­közi szerződéseket, az ENSZ alapokmányát és arra fog törekedni, hogy “megvalósítsa kapcsolatait mindazokkal az államokkal, amelyer­ baráti kezet nyújtanak felé". Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Kuzberi tizen­öt perces rádiónyilatkozata után sajtóértekezletet tartott. Bejelentette, hogy kormánya külön sajtóügyi minisztériu­mot szándékozik felállítani. Kuzberi ezután fogadta a Da­­maszkuszban működő konzu­látusok képviselőit és kérte őket, tájékoztassák kormá­nyaikat a damaszkuszi kor­mány megalakulásáról. Az új damaszkuszi kormány érintkezésbe lépett a libanoni hatóságokkal. Engedélyt kért, hogy Libanonon keresztül visszaszállítsák Kairóba a Latakiánál elfogott százhúsz egyiptomi ejtőernyőst, enge­délyezték továbbá, hogy az a kilencven egyiptomi tisztvise­lő és tiszt, aki az EAK észa­ki tartományában teljesített szolgálatot, elhagyhassa Da­maszkuszi Ezt a lehetőséget a hírügynökségi jelentések szerint — megadják azoknak a tisztviselőknek és egyipto­mi állampolgároknak is, akik hivatalos küldetésben vagy ideiglenes tartózkodásra érkeztek Kairóból Damasz­kuszba. Mint Kairóból jelentik, az Al Ahram megerősíti, hogy a Latakiába küldött százhúsz ejtőernyős hamarosan vissza­tér. Közölte továbbá a lap, hogy Beirutban van az EAK két minisztere, akik Damasz­­kuszban tartózkodtak az ese­mények idején. Az EAK egyiptomi tarto­mányának minden mecseté­ben pénteken és szombaton a prédikátorok arra buzdítot­ták a híveket, tömörüljenek Nasszer elnök mögé. Hangoz­tatták ,az EAK fenntartása szükséges, hogy megsemmisít­hessék a szíriai tartomány népét félrevezető, az imperia­listák által pénzelt lázadó­kat". Szombaton reggel Beirutból érkező értesülések szerint a távíró- és telefonösszeköttetés reggel óta helyreállt Beirut és Damaszkusz között. Nasszer tanácsadóival tárgyal Szombaton reggel a damasz­kuszi események kirobbanása óta első ízben nagyarányú tüntetés volt Kairóban az Egyesült Arab Köztársaság mellett — jelentette a kairói rádió. A város élete továbbra is normálisan zajlik. Nasszer elnök szombaton újból tárgyalt a damaszkuszi fejlemények miatt előállt hely­zetről legfőbb tanácsadóival, köztük Abdel Hakim Amer marsallal. Az egyiptomi napilapok a szíriai államcsínyt az arab világot ért támadásnak minő­sítik. Az Al Gumhurija az iráni sahot és Husszein jordá­­niai királyt imperialista báb­nak nevezi és megjegyzi, hogy “nevüket nem szabad elfelej­tenünk". Az AP és a Reuter szerint a damaszkuszi rádió délben megszakította műsorát és be­jelentette, hogy minden kor­mányépületre kitűzték a “Szí­riai Arab Köztársaság" lobo­góját. A bejelentés után a rádió a szíriai köztársasági himnuszt játszotta. A 6. amerikai flotta hajói amelyek szeptember 25-e óta az isztanbuli kikötőben tar­tózkodnak, szombaton elhagy­ták a kikötőt és Beirut felé haladnak. Megalakult az új köztársaság Az új szíriai kormány szom­bat délelőtt minisztertanácsot tartott, amelyen Kuzbek­ kor­mányfő elnökölt. Az ülés után a miniszterek összehívták mi­nisztériumuk vezető hivatal­nokait és közölték velük uta­sításaikat. A minisztertanács Fateh Baker dandártábornokot kine­vezte a rendőrség parancsno­kává. Elődjét, Mohammed Zsarrah dandártábornokot el­mozdították. A damaszkuszi rádió közlése szerint új mi­niszterrel bővült a szíriai kor­mány. Musztafa Barudlt a propaganda és a tájékoztatás ügyeivel foglalkozó állammi­niszterré nevezték ki. Az új Szíriai Arab Köztár­saság külügyminisztériuma szombaton táviratot intézett az ENSZ közgyűléséhez, tájé­koztatva az ENSZ valameny­­nyi tagállamát a Szíriai Arab Köztársaság megalapításáról. A külügyminisztérium hasonló tartalmú közlést intézett az Arab Liga főtitkárságához is. Damaszkuszban továbbra is tankok és páncélkocsik cirkál­nak az utcákon és katonák őr­zik a kormányépületeket. Az élet azonban kezd visszatérni a rendes kerékvágásba, a ban­kok és üzletek szombaton nyitva voltak. A damaszkuszi rádió egész nap katonazenét és hazafias dalokat sugároz és a zenei adást megszakítva je­lenti be azokat a táviratokat, amelyek támogatásukról biz­tosítják az új kormányt és a katonai parancsnokságot. A szíriai hadsereg főhadi­szállása rendeletet adott ki, amelynek értelmében minden egyiptomi férfinak — akár katona, akár polgári személy­­, október 2-án reggel nyolc óráig jelentkeznie kell a lakó­helyén levő katonai parancs­nokságon. Az egyiptomi nők­nek és családjuknak ottho­nukban kell tartózkodniuk. Az UPI egy ammani kelte­zésű hírében idézi a bagdadi rádió bejelentését, amely sze­rint Kasszem katonai megerő­sítést küldött az iraki—szíriai határra, felkészülve az eset­leges “imperialista agresszió­ra". A kairói rádió szombat dél­utáni adásában arról számol be, hogy a kairóiak tízezrei vonultak fel Nasszer lakása elé és éltették az elnököt. A rádió szerint sok üzenet ér­kezik Nasszerhez különféle egyiptomi és külföldi arab szervezetektől, amelyek támo­gatásukról biztosítják. De Gaulle lemondott a teljhatalomról Párizsból jelenti az MTI. A francia hivatalos lapban szombaton reggel megjelent de Gaulle tábornok aláírásá­val a rendelet, amely véget vet az alkotmány 16. szakasza alkalmazásának. Mint emlé­kezetes, az áprilisi algíri ka­tonai puccsot követő napok­ban ennek a paragrafusnak alapján ragadott­­ kezébe minden hatalmat a köztársa­sági elnök. Annak idején a nemzetgyűlés többsége —■ be­leértve a szocialista pártot is — jóváhagyta az államfő­tet.­

Next