Magyar Nemzet, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-30 / 24. szám

Kedd, 19 6*. január 36. __Nemzet. Aszódiról Jöttem... •Egyik legjobb tanítványom volt­ — mondja róla a ne­velő. Tavaly ősszel hagyta el az aszódi javítóintézetet. Két évet töltött ott, és még rom­latlan lelke jó talaj volt azok­nak a magvaknak, amelyeket a becsületes, tisztességes élet érdekében tanárai elvetettek. És akkor hazament pesti szü­leihez. Apja estéről estére ré­szegen jár haza, anyja ideg­összeroppanással kórházban feküdt, két nővére prostitú­ciót folytatott. Elhelyezkedett egy kisiparosnál, és otthon a maga módján megpróbálta a család életét becsületes útra terelni. Kinevették, lehurrog­ták. S a nővéreivel való egyik nagyobb vitája után, amikor senki nem volt otthon, a konyhában kinyitotta a gáz­csapokat. Tizenhétéves volt. S itt van egy másik típus, aki nem tud hova menni, amikor kézhez kapja a javí­tóintézet elbocsátólevelét. Vagy a tanács nem javasolja, hogy visszatérjen szüleihez, mert olyan rossz körülmények között élnek, vagy a szülők nem vállalják, nem fogadják vissza. Ilyen fiú K. J. is. Egy fejjel kimagaslik a többiek közül. Már rég elhagyhatta volna az intézetet Egyszer el is ment, de visszajött. Apja meghalt a háborúban, anyja pedig másodszor is férjhez ment és született egy öccse. A lakás egyszobás, ő már fe­lesleges otthon. — Szeretne hazamenni? — kérdem. — Persze, hogy szeretnék, de ha egyszer... Vállat von, nem akarja, vagy talán nem tudja befe­jezni a mondatot. S ekkor látom, hogy hajában ősz szá­lak csillognak. Egy másik fiatal egyszer már szintén elhagyta az inté­zetet. El akart helyezkedni, de amikor megtudták, hogy honnan lett, sehol nem kapott munkát. Egy darabig még csavargott az utcákon, aztán ellopott egy kerékpárt, de úgy, hogy nyomban rajtaér­­jek, így aztán ismét vissza­hozták Aszódra. „Elég bajunk van úgyis" Most februárban, a vizsgák befejeztével ismét negyven fiatalnak lejár a büntetése, szabadulnak. Egy részük visz­­szatér szüleihez, de mi lesz azokkal, akik árvák, akiket hozzátartozóik nem vállalnak, illetve nem vállalhatnak? Ilyenkor néhány tanár ösz­­szejön, meghányják-vetik, ki tud valami lehetőséget, kinek dolgozik ismerőse, barátja valamelyik üzemben, gazda­ságban, ahol felvennének egy vagy két fiút. Mert igen nagy az ellenállás a munka- és személyzetügyi osztályok ré­széről.­­Van nekünk úgyis elég bajunk*. Vagy: •►Neve­lésére, felügyeletére nincsenek nálunk megfelelő körülmé­nyek*, így aztán, mit tehet­nek az aszódi nevelők? Leg­többször mindegyik vállal egy-egy gyereket, hogy állást szerez neki, társadalmi mun­kában, barátok segítségével. Tavaly például Drabon Jó­zsef tanár az egyik bányavá­rosból való fiút szerette volna elhelyezni. Telefonált Petőfi­­bányára, ahol megígérték ne­ki, hogy a fiút felveszik. Ami­kor odautazott vele, mégis el­utasították felvételét. Gyön­gyösön említettek egy lehető­séget. Elmentek oda, de ott sem vették fel. Majd innen Salgótarjánba utaztak. Itt már szomorúan fordult a gye­rek a nevelőhöz: — Tanár úr, én azt mon­dom, menjünk vissza Aszód­ra, hiszen úgyis hiába... Végül Petőfibányán sikerült mégis munkát kapnia. És ha fel is veszik őket, előfordul, hogy egy-két héten belül el is bocsátják. Ezek a fiatalok 18 éven aluliak, s mivel né­melyiknek gyenge a fizikuma, nem tud a felnőttekkel egyen­értékű munkát végezni. Ezért kapta nemrég ki munkaköny­vét K. Tamás is, s jött vissza az intézetbe. Csökkenteni a visszaesők számát Az utcáról, kisebb-nagyobb lopások, betörések után ke­rülnek ide a fiatalok bírósági ítélettel. Többségük nem fe­jezte be az általános iskola nyolc osztályát, ezért a föl­deken és műhelyekben vég­zett gyakorlati munka mellett iskolába is járnak. Elég sok analfabéta is található közöt­tük, akik az első osztályban kezdik a tanulást. »A gimna­zisták* — így hívják őket a felsősök. Az épület ajtói és a kapuk állandóan nyitva vannak, és az épületeket körülvevő fala­kon nincsenek mér üvegcse­repek. Bármelyik tanuló bár­melyik percben megszökhet. Ritkán fordul elő mégis, mert tudják, úgyis visszahozzák őket. Hát ide kell türelem és hi­vatásszeretet, hogy eredmé­nyek szülessenek a neve­lésben. Csonka József tanár azt mondja, hogy az eddigi tapasztalatok szerint száz in­tézetet elhagyó nevelt közül mintegy nyolcvan becsületes dolgozóvá válik. Ezek közül többen eljönnek ide látogató­­ba és néha két-három napot is az intézetben töltenek. Nemrég az egyik látogató elmondta, hogy az állatorvosi főiskolára jár. És a többi 20 százalék? Azok visszaesnek, tovább lop­nak, rabolnak és a börtönök­ben kötnek ki. De ennek a 20 százaléknak nagy részét is meg lehetne menteni, ha job­ban segítenénk elhelyezkedé­süket, ha volna, aki időnként megnézné, mire költik kere­setüket, hogyan élnek, hol laknak. Hiszen több fiútól hallottam, itt a javítóintézet­ben feküdtek először matra­­cos ágyban és takaróztak paplannal. Az Ikarus-gyári példa Gyakori, ha kapnak is mun­kát valamelyik üzemben, a vezetők, a dolgozók éreztetik velük, hogy honnan jöttek, figyelik, számon tartják hibái­kat. S lehet-e csodálkozni, ha az ilyen közösségből elmene­külnek. Vagy ha az első el­­botlásért drákói módon le­sújtanak rájuk. Mert ezekből az utca és a galerik vagy a cigánytelepek nevelte gyere­kekből egy-kétéves javítóinté­zettel nem lehet­­angyalokat­ faragni. Itt csak megízlelteti­k velük a tisztességes élet szép­ségeit, de ha a javítóintéze­tet elhagyva magukra marad­nak, s ismét a régi környezet hat rájuk, akkor hiábavaló volt a nevelők fáradozása. Törődni kell velük. De ho­gyan? Talán úgy, ahogy az Ikarus-gyárban tették, amikor odakerült Aszódról egy fiatal. Munkábaállása után néhány hétre lopáson érték. A mű­hely dolgozói elbocsátása mel­lett voltak, de a párt és a szakszervezeti bizalmi azt mondta, ezzel még inkább le­felé taszítanánk a lejtőn. S ettől kezdve idős munkások és KISZ-fiatalok vették párt­fogásukba a fiút, befogadták baráti körükbe. Becsületes munkás vált belőle. A fővárosban kerületenként és a járásokban vannak ugyan gyámügyi előadók a taná­csoknál, akiknek feladatuk lenne, hogy foglalkozzanak az ilyen fiatalokkal, de sajnos, ennek ritkán találni nyomát. Legtöbb esetben ezért nem is magukat a gyámügyi előadó­kat lehet hibáztatni. Annyi egyéb tennivalóval látják el őket, hogy gyámolításra már alig jut idejük. A büntetését letöltött fiatal például egy évig még az aszódi intézethez tartozik, s hogy ez idő alatt hogyan viselkedik, a gyám­ügyi előadónak rendszeresen kellene tájékoztatni az inté­zetet. Ilyen levelek azonban csak elvétve érkeznek Aszód­ra. Nemes vállalás lenne­ ­ most, hogy a napokban ott ültünk az intézet tanári szobájában és megoldások után kutattunk, felvetődött a KISZ szerepe. A fiatal kom­munisták szervezetei, ifjú­munkásokból álló szocialista brigádok eddig is sok, züllés­nek indult fiatalt térítettek becsületes útra. Milyen nagy segítséget tudnának adni egyes üzemi KISZ-szervezetek az aszódi nevelőknek, ha elvál­lalnának egy-egy fiatalt, akit néhányszor­­már akkor is meg­látogatnának, míg a javító­ban van. Mert van itt olyan gyerek is, akihez két év alatt még egyszer sem érkezett lá­togató. Leveleznének vele, és amikor szabadul, gondoskod­nának elhelyezéséről. Amikor ott jártunk, azok a fiatalok, akik a közeljövő­ben szabadulnak, az újságok apróhirdetéseit bújták. Három fiatal éppen akkor írta ki az Óbudai Hajógyár címét, ahol munkásokat keresnek felvé­telre. Különösen jelentős volna az a segítség, amit a KISZ-szer­­vezetek az ilyen fiatalok úgy­nevezett utónevelésében tud­nának nyújtani. Vigyáznának rájuk, hogy ne kerüljenek rossz társaságba, és ha a szü­lők nem fogadják vissza őket, vagy otthoni körülményeik rosszak, gondoskodnának munkásszálláson való elhe­lyezésükről. Járásonként, il­letve Budapesten kerületen­ként négy-öt ilyen fiatal pat­­ronálására lenne szükség. Szép és nemes vállalása le­hetne ez számos KISZ-szer­­vezetnek, mert ezáltal sok el­esett fiatalt menthetnének meg a becsületes életnek. Keserű Ernő Új blúzanyag: a habselyem-nylon Kiállítás nyílt a Tanács körút 8. szám alatt a Hab­selyem Kötöttárugyár és a Budapesti Harisnyagyár leg­újabb termékeiből. A sajtó­bemutatón nagy sikert ara­tott az új fehérnemű- és blúzanyag, a habselyem-nylon. A belőle készült ruhadarab szellős, egészséges, kényelmes viselet. Az új divat sze­rint sok dúsan csipké­zett női fehérneműt lát­tunk. A vásárlóközönség örö­mére a második negyedévben 34 új fazonú habselyem blúz kerül üzletekbe. A kiállítás egyik darabját meg is jegyez­tük: pasztellzöld-fehér, vé­kony, hosszában csíkos anyag­ból készült, négyszögletes ki­vágással, elől két keresztbe­­csíkos paszpóllal. Banlonból 21, nylonból 35 új fazont ter­veztek. Újdonság férfiaknak a banion ingpulóver. A kiál­lítás február 10-ig tekinthető meg. A falusi népfrontbizottságok munkájáról tanácskozott a Bács-Kiskun megyei népfrontelnökség Hétfőn Kecskeméten ülést tartott a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei elnöksé­ge. Az ülésen részt vett dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront országos tanácsának főtitkára, valamint Molnár Frigyes, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és dr. Dallos Ferenc, a megyei tanács vb. elnöke. Dr. Bodóczky László, a me­gyei népfrontbizottság elnö­ke ismertette a falusi nép­frontbizottságok múlt évben végzett munkáját. Elmondotta, hogy a falvak többségében a népfrontbizottságok eredmé­nyesen segítették és segítik ma is a termelőszövetkezeti gazdaságok fejlődését. Hasz­nosak a népfront által szer­vezett tapasztalatcserék a tsz-ek tagjai között. A nép­front műszaki bizottságainak tagjai segítik a közös gazda­ságokban az öntözés,­ vala­mint a bekötőutak műszaki terveinek előkészítését. A beszámolót követő vitá­ban többen is megállapítot­ták: a népfront-munka azok­ban a falvakban a legered­ményesebb, ahol a feladato­kat más tömegszervezetekkel együttesen végzik. A Ranger—3 amerikai holdrakéta nem tudott felvételeket készíteni a Holdról A péntek este fellőtt Ran­ger—3 elnevezésű amerikai holdrakéta vasárnap éjféltáj­ban óránként hatezer kilomé­teres sebességgel metszette a Hold pályáját, és körülbelül 37 ezer kilométer távolságban szá­guldott el az égitest mellett. A kísérletnek az volt a cél­ja, hogy a rakéta felvételeket készítsen a Hold felszínéről és műszertartályt bocsásson le a Holdra. Minthogy a kilö­vésnél használt indítómű túl­ságosan nagy sebességet adott a rakétának, az a Holddal nem találkozhatott. Megma­radt viszont a remény, hogy a holdrakéta televíziós felve­vőgépei segítségével felvétele­ket készíthet az égitestről, amelyeket a Földre továbbít. Ez a remény vasárnap este eloszlott: az amerikai űrhajó­zási hivatal közölte, hogy bár a rakétában elhe­lyezett televíziós kamerákat a Hold felé irányították, a ra­kéta antennáját nem tudták a Föld felé fordítani s ennek következtében a televíziós be­rendezés felvételeit a világ­űrbe sugározta, a Földre ki­­vehetetlen jelek érkeztek. Az amerikai tudósok csaló­dását csak kis mértékben enyhíti, hogy a Ranger—3, miután elsuhant a Hold mel­lett, egy Nap­ körüli pályára tért, s ezen addig kering majd, amíg a naprendszer fennmarad. Az amerikai rakétakudarcok francia és angol sajtóvisszhangja Az amerikai űrkutatás szombati kettős kudarca élénk visszhangot váltott ki a fran­cia sajtóban. A lapok egy ré­sze arra a következtetésre jut, hogy az amerikaiak megnyug­tató kísérleti eredmények hiá­nyában pusztán politikai okok­ból kockára teszik első űrha­jósuk életét. »Glenn alezredes vállalkozása, hogy megismé­telje Gagarin és Tyitov telje­sítményét, borzalmas kaland* — írja a France-Soir. A lap az emberi élet lebecsülését látja abban, hogy valakit ki­röpítenek az űrbe, noha az űrrepülést biztosító berende­zések több ízben hibásaknak bizonyultak. Az angol sajtó maró gúnnyal emeli ki az Egyesült Államok múlt heti súlyos rakétakudar­­caának sorozatát. A Sunday Times kiemeli, az Egyesült Államok űrtekinté­lye szempontjából szerencsét­len volt a múlt hét, amikor meg akarta mutatni, hogy még nem vesztette el véglege­sen a versenyt a Szovjetunió­val szemben. A People rámutat, hogy az Egyesült Államok óriási hű­hóval világgá kürtött ,űrhete kudarcba fulladt. Keservesen csalódott amerikaiak ezrei kérdik:­­*Miért tesszük ma­gunkat köznevetség tárgyává a világ szemében?* A sajtó, rádió és televízió reklám­har­sonái öt napon át a legádá­zabb izgalom tetőpontjára korbácsolták a közvéleményt, s ekkor jött Glenn alezredes repülésének lefújása. S­zUVeSzTeR” JANUÁR 30-ÁN ESTE a DEÁK KÁVÉHÁZBAN Vili., JÓZSEF KRT 55. Műsor: Kovács Erzsi, Koós János, Kovács Ibi, Balassa Tamás és szólistái Vacsora: Casino-tojás, vajas borjúsült rizi-bizivel, farsangi fánk, narancs Orosz hússaláta, sertéssült vegyes körettel, farsangi fánk, narancs Házi disznótoros vegyes körettel, farsangi fánk, narancs Vacsora-utalvány belépődíjjal együtt 30,5 Ft Helyfoglalás az üzletvezetőnél ­ A Fővárosi Bíróság hétfőn kezd­te meg D. Szabó József 20 éves budapesti tényező és társai bűnügyeinek tárgyalását. A vádlottak 1961. október 20-án éjszaka előre megfontolt szán­dékkal rablógyilkosságot kí­séreltek meg Dávid Gyula taxisofőr ellen Gyál és Pest­­imre között, a sötét ország­úton. D. Szabó zsebkését a gyanútlan sofőr hátába szúrta, majd társával, Gömöri Károly 19 éves tényezővel ki akarta fosztani. A sofőr, sebesülése ellenére is hevesen védeke­zett, mire a merénylők elme­nekültek. Dávid Gyula, a tá­madók visszatérésétől retteg­ve, utolsó erejét is összeszedte és súlyos sebesülése ellenére el tudta vezetni a kocsit a gyáli vasútállomásig, ahol ösz­­szeesett. A rendőrség a tette­seket két nap alatt kézrekerí­­tette. „Pénzt kellene szerezni” A vádirat szerint a múlt év október 20-án este D. Szabó József, Gömöri Károly és Gor­­ló István, a Ganz-MÁVAG fényezői betértek a Delej ut­cai Kolónia-étterembe. Innen később elmentek a Borhara­­póba. Ittak, közben elfogyott a pénzük. D. Szabó ekkor ezt mondta: -Srácok, pénzt kelle­ne szerezni!* Amikor társad megkérdezték hogyan gondol pénzt szerezni, elmondta tervét. — Taxit rendelünk, kivitet­jük magunkat Pestimrére, én ott ismerős vagyok. Aztán el­intézzük a sofőrt és elvesszük a pénzét. Ki jön velem? Gömöri vállalkozott: — Benne vagyok mindenben — mondta —­, csak börtönbe ne kerüljek! — Ez tiszta munka, ezért nem lehet börtönbe kerülni — nyugtatta meg Szabó. Utána nyomban tettük vég­rehajtásához láttak. Gorzó ott­maradt, azzal, hogy majd meg­várja őket. D. Szabó taxit ren­delt, s amikor a kocsi megér­kezett, a sofőr háta mögé ült. Gömöri mellette foglalt he­lyet. Küzdelem a gépkocsiban — Hová? — kérdezte a so­főr. — Pestimrére, az Ady End­re utcába — adta meg az utasítást D. Szabó, s közben elővette a zsebkését és kinyi­totta a pengéjét. A kocsi gyor­san robogott az éjszakában, kilenc óra már elmúlt. Az úton kétszer is megállí­tották a kocsit a merénylők, hogy végezzenek Dávid Gyu­lával, de mindig közbejött va­lami. Egyszer túl világosnak találták a környéket, aztán meg két kerékpárossal találkoztak. A vezető nem ismerte az utat, D. Szabó irányította. Amikor egy sötét elágazáshoz értek, a sofőr gyanút fogott — Hová vezet ez az út? — kérdezte. — Ide! — kiáltotta D. Sza­bó és kését a gépkocsivezető hátába döfte. Dávid kétségbeesetten véde­kezett. Megfordult, hátát a műszerfalnak döntötte és lá­bával védekezett. Gömöri el­kapta a lábát, D. Szabó pe­dig rugdosta a sebesültet. — Szálljunk ki, s verd fej­be valamivel! — mondta D. Szabó, mert látta, hogy így nem tudnak végezni a gépkocsive­zetővel. Amikor kiszálltak, Dávidnak sikerült bezárnia az egyik ajtót, majd a könyöké­vel szaggatott vészjeleket adott le a dudával. Erre Gömöri megijedt és elfutott. D. Szabó egyedül már nem mert a ko­csi közelében maradni, félt, hogy a kürtszóra figyelmesek lesznek a környéken, s ő is elmenekült. A gépkocsivezető ezután to­vább vezette a kocsit a gyáli vasútállomásig, ahol össze­esett. A két merénylő közben autóbusszal visszautazott Pest­re, de Gorzót már nem talál­ták a vendéglőben. Megunta a várakozást és hazament. Ki ez a sovány, sápadt fia­talember, aki lehajtott fejjel hallgatja a vádat? Apja ki­futó volt, majd anyagbeszer­ző lett a felszabadulás után. Anyja korán meghalt, nevelő­anyjával nézeteltérése támadt, s megszökött otthonról. Ki­sebb lopások miatt a kalocsai javítóintézetbe került, de on­nan is megszökött. Ipari ta­nuló lett, majd élete követ­kező állomása ismét a javító­­intézet. Kiszabadulása után új­ból lopott, és ezért 4 hónapi börtönt kapott. 1960. júliusá­ban Drozgyik Lajos társasá­gában kifosztott egy ittas em­bert az utcán. Ezt az ügyét is most tárgyalják. A merénylő „elveszti az önbizalmát" A Ganz-MÁVAG-ban mint fényező és címfestő 1600 fo­rintot keresett havonta. Ebből csak hatszázat adott haza. A többit magára költötte. Sze­retett szórakozni, sokat ivott Apja néha szóvátette költe­kező életmódját, kimaradozá­­sait, de különben nem avat­kozott az életébe. Kétszer akart disszidálni. A kést az­­nap vette magához, addig az öltözőben tartotta. Tagadja, hogy a sofőrt előre megfon­tolt szándékkal akarta meg­ölni. — Akkor minek vitte a kést? — Csak a nyelével akartam leütni — mondja. — Szúrni nem volt szándékomban. Gon­doltam arra is, hogy ököllel intézem el. Aztán, amikor oda értünk a sötét útkeresztező­déshez, elvesztettem az önbi­zalmam. Hátha nem tudom leütni. Azért szúrtam. — Nem gondolt arra, hogy a gépkocsivezetőnek gyerme­kei vannak? — kérdezte a ta­nácselnök. — Nem gondoltam semmire. Az ügyész megkérdezte, hol szórakozott leggyakrabban tár­saival. — Italboltokban főleg. Mo­ziba is szoktunk járni. Meg táncolni. —• Színházba? — Ritkán. — Tudja-e, hogy mi törté­nik az országban? — kérdezte ismét az elnök. — Szokott-e újságot olvasni? — Nagyon ritkán. Csak ha véletlenül a kezembe került. Nem érdekelt engem, hogy mi van a világban. Izgalmas­ szembesítés Gömöri Károly nyúlánk fiú, fátyolos a hangja. Minden igyekezete arra irányul, hogy kimossa magát és D. Szabót. Megváltoztatja a rendőrségen és az­ ügyészségen tett vallo­mását, később belezavarodik a keresztkérdésekbe, s töre­delmes beismerő­­ vallomást tesz. — Én azt hittem eleinte, hogy csak rendes pénzszerzés­ről van szó — mondta a bíró­ságon. — Azért válaszoltam azt, hogy benne vagyok min­denben. —­ De ha rendes pénzszer­zésről volt csak szó, akkor miért félt a börtöntől? Izgalmas szembesítés követ­kezik. D. Szabó a szemébe mondja, hogy tudott a pénz­szerzés eltervezett módjáról. A bíróság délután kihallgat­ta még Gorzó István 19 éves tényezőt, aki részt vett Dror­­gyikkal az elsőrendű vádlott terhére rótt markócolásban is. Ma az orvosszakértők, Dávid Gyula taxisofőr és több más tanú kihallgatására­­kerül sor. , (Illés) TAXIMERÉNYLŐK A BÍRÓSÁG ELŐTT

Next