Magyar Nemzet, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-30 / 24. szám
Kedd, 19 6*. január 36. __Nemzet. Aszódiról Jöttem... •Egyik legjobb tanítványom volt — mondja róla a nevelő. Tavaly ősszel hagyta el az aszódi javítóintézetet. Két évet töltött ott, és még romlatlan lelke jó talaj volt azoknak a magvaknak, amelyeket a becsületes, tisztességes élet érdekében tanárai elvetettek. És akkor hazament pesti szüleihez. Apja estéről estére részegen jár haza, anyja idegösszeroppanással kórházban feküdt, két nővére prostitúciót folytatott. Elhelyezkedett egy kisiparosnál, és otthon a maga módján megpróbálta a család életét becsületes útra terelni. Kinevették, lehurrogták. S a nővéreivel való egyik nagyobb vitája után, amikor senki nem volt otthon, a konyhában kinyitotta a gázcsapokat. Tizenhétéves volt. S itt van egy másik típus, aki nem tud hova menni, amikor kézhez kapja a javítóintézet elbocsátólevelét. Vagy a tanács nem javasolja, hogy visszatérjen szüleihez, mert olyan rossz körülmények között élnek, vagy a szülők nem vállalják, nem fogadják vissza. Ilyen fiú K. J. is. Egy fejjel kimagaslik a többiek közül. Már rég elhagyhatta volna az intézetet Egyszer el is ment, de visszajött. Apja meghalt a háborúban, anyja pedig másodszor is férjhez ment és született egy öccse. A lakás egyszobás, ő már felesleges otthon. — Szeretne hazamenni? — kérdem. — Persze, hogy szeretnék, de ha egyszer... Vállat von, nem akarja, vagy talán nem tudja befejezni a mondatot. S ekkor látom, hogy hajában ősz szálak csillognak. Egy másik fiatal egyszer már szintén elhagyta az intézetet. El akart helyezkedni, de amikor megtudták, hogy honnan lett, sehol nem kapott munkát. Egy darabig még csavargott az utcákon, aztán ellopott egy kerékpárt, de úgy, hogy nyomban rajtaérjek, így aztán ismét visszahozták Aszódra. „Elég bajunk van úgyis" Most februárban, a vizsgák befejeztével ismét negyven fiatalnak lejár a büntetése, szabadulnak. Egy részük viszszatér szüleihez, de mi lesz azokkal, akik árvák, akiket hozzátartozóik nem vállalnak, illetve nem vállalhatnak? Ilyenkor néhány tanár öszszejön, meghányják-vetik, ki tud valami lehetőséget, kinek dolgozik ismerőse, barátja valamelyik üzemben, gazdaságban, ahol felvennének egy vagy két fiút. Mert igen nagy az ellenállás a munka- és személyzetügyi osztályok részéről.Van nekünk úgyis elég bajunk*. Vagy: •►Nevelésére, felügyeletére nincsenek nálunk megfelelő körülmények*, így aztán, mit tehetnek az aszódi nevelők? Legtöbbször mindegyik vállal egy-egy gyereket, hogy állást szerez neki, társadalmi munkában, barátok segítségével. Tavaly például Drabon József tanár az egyik bányavárosból való fiút szerette volna elhelyezni. Telefonált Petőfibányára, ahol megígérték neki, hogy a fiút felveszik. Amikor odautazott vele, mégis elutasították felvételét. Gyöngyösön említettek egy lehetőséget. Elmentek oda, de ott sem vették fel. Majd innen Salgótarjánba utaztak. Itt már szomorúan fordult a gyerek a nevelőhöz: — Tanár úr, én azt mondom, menjünk vissza Aszódra, hiszen úgyis hiába... Végül Petőfibányán sikerült mégis munkát kapnia. És ha fel is veszik őket, előfordul, hogy egy-két héten belül el is bocsátják. Ezek a fiatalok 18 éven aluliak, s mivel némelyiknek gyenge a fizikuma, nem tud a felnőttekkel egyenértékű munkát végezni. Ezért kapta nemrég ki munkakönyvét K. Tamás is, s jött vissza az intézetbe. Csökkenteni a visszaesők számát Az utcáról, kisebb-nagyobb lopások, betörések után kerülnek ide a fiatalok bírósági ítélettel. Többségük nem fejezte be az általános iskola nyolc osztályát, ezért a földeken és műhelyekben végzett gyakorlati munka mellett iskolába is járnak. Elég sok analfabéta is található közöttük, akik az első osztályban kezdik a tanulást. »A gimnazisták* — így hívják őket a felsősök. Az épület ajtói és a kapuk állandóan nyitva vannak, és az épületeket körülvevő falakon nincsenek mér üvegcserepek. Bármelyik tanuló bármelyik percben megszökhet. Ritkán fordul elő mégis, mert tudják, úgyis visszahozzák őket. Hát ide kell türelem és hivatásszeretet, hogy eredmények szülessenek a nevelésben. Csonka József tanár azt mondja, hogy az eddigi tapasztalatok szerint száz intézetet elhagyó nevelt közül mintegy nyolcvan becsületes dolgozóvá válik. Ezek közül többen eljönnek ide látogatóba és néha két-három napot is az intézetben töltenek. Nemrég az egyik látogató elmondta, hogy az állatorvosi főiskolára jár. És a többi 20 százalék? Azok visszaesnek, tovább lopnak, rabolnak és a börtönökben kötnek ki. De ennek a 20 százaléknak nagy részét is meg lehetne menteni, ha jobban segítenénk elhelyezkedésüket, ha volna, aki időnként megnézné, mire költik keresetüket, hogyan élnek, hol laknak. Hiszen több fiútól hallottam, itt a javítóintézetben feküdtek először matracos ágyban és takaróztak paplannal. Az Ikarus-gyári példa Gyakori, ha kapnak is munkát valamelyik üzemben, a vezetők, a dolgozók éreztetik velük, hogy honnan jöttek, figyelik, számon tartják hibáikat. S lehet-e csodálkozni, ha az ilyen közösségből elmenekülnek. Vagy ha az első elbotlásért drákói módon lesújtanak rájuk. Mert ezekből az utca és a galerik vagy a cigánytelepek nevelte gyerekekből egy-kétéves javítóintézettel nem lehetangyalokat faragni. Itt csak megízleltetik velük a tisztességes élet szépségeit, de ha a javítóintézetet elhagyva magukra maradnak, s ismét a régi környezet hat rájuk, akkor hiábavaló volt a nevelők fáradozása. Törődni kell velük. De hogyan? Talán úgy, ahogy az Ikarus-gyárban tették, amikor odakerült Aszódról egy fiatal. Munkábaállása után néhány hétre lopáson érték. A műhely dolgozói elbocsátása mellett voltak, de a párt és a szakszervezeti bizalmi azt mondta, ezzel még inkább lefelé taszítanánk a lejtőn. S ettől kezdve idős munkások és KISZ-fiatalok vették pártfogásukba a fiút, befogadták baráti körükbe. Becsületes munkás vált belőle. A fővárosban kerületenként és a járásokban vannak ugyan gyámügyi előadók a tanácsoknál, akiknek feladatuk lenne, hogy foglalkozzanak az ilyen fiatalokkal, de sajnos, ennek ritkán találni nyomát. Legtöbb esetben ezért nem is magukat a gyámügyi előadókat lehet hibáztatni. Annyi egyéb tennivalóval látják el őket, hogy gyámolításra már alig jut idejük. A büntetését letöltött fiatal például egy évig még az aszódi intézethez tartozik, s hogy ez idő alatt hogyan viselkedik, a gyámügyi előadónak rendszeresen kellene tájékoztatni az intézetet. Ilyen levelek azonban csak elvétve érkeznek Aszódra. Nemes vállalás lenne most, hogy a napokban ott ültünk az intézet tanári szobájában és megoldások után kutattunk, felvetődött a KISZ szerepe. A fiatal kommunisták szervezetei, ifjúmunkásokból álló szocialista brigádok eddig is sok, züllésnek indult fiatalt térítettek becsületes útra. Milyen nagy segítséget tudnának adni egyes üzemi KISZ-szervezetek az aszódi nevelőknek, ha elvállalnának egy-egy fiatalt, akit néhányszormár akkor is meglátogatnának, míg a javítóban van. Mert van itt olyan gyerek is, akihez két év alatt még egyszer sem érkezett látogató. Leveleznének vele, és amikor szabadul, gondoskodnának elhelyezéséről. Amikor ott jártunk, azok a fiatalok, akik a közeljövőben szabadulnak, az újságok apróhirdetéseit bújták. Három fiatal éppen akkor írta ki az Óbudai Hajógyár címét, ahol munkásokat keresnek felvételre. Különösen jelentős volna az a segítség, amit a KISZ-szervezetek az ilyen fiatalok úgynevezett utónevelésében tudnának nyújtani. Vigyáznának rájuk, hogy ne kerüljenek rossz társaságba, és ha a szülők nem fogadják vissza őket, vagy otthoni körülményeik rosszak, gondoskodnának munkásszálláson való elhelyezésükről. Járásonként, illetve Budapesten kerületenként négy-öt ilyen fiatal patronálására lenne szükség. Szép és nemes vállalása lehetne ez számos KISZ-szervezetnek, mert ezáltal sok elesett fiatalt menthetnének meg a becsületes életnek. Keserű Ernő Új blúzanyag: a habselyem-nylon Kiállítás nyílt a Tanács körút 8. szám alatt a Habselyem Kötöttárugyár és a Budapesti Harisnyagyár legújabb termékeiből. A sajtóbemutatón nagy sikert aratott az új fehérnemű- és blúzanyag, a habselyem-nylon. A belőle készült ruhadarab szellős, egészséges, kényelmes viselet. Az új divat szerint sok dúsan csipkézett női fehérneműt láttunk. A vásárlóközönség örömére a második negyedévben 34 új fazonú habselyem blúz kerül üzletekbe. A kiállítás egyik darabját meg is jegyeztük: pasztellzöld-fehér, vékony, hosszában csíkos anyagból készült, négyszögletes kivágással, elől két keresztbecsíkos paszpóllal. Banlonból 21, nylonból 35 új fazont terveztek. Újdonság férfiaknak a banion ingpulóver. A kiállítás február 10-ig tekinthető meg. A falusi népfrontbizottságok munkájáról tanácskozott a Bács-Kiskun megyei népfrontelnökség Hétfőn Kecskeméten ülést tartott a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei elnöksége. Az ülésen részt vett dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront országos tanácsának főtitkára, valamint Molnár Frigyes, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és dr. Dallos Ferenc, a megyei tanács vb. elnöke. Dr. Bodóczky László, a megyei népfrontbizottság elnöke ismertette a falusi népfrontbizottságok múlt évben végzett munkáját. Elmondotta, hogy a falvak többségében a népfrontbizottságok eredményesen segítették és segítik ma is a termelőszövetkezeti gazdaságok fejlődését. Hasznosak a népfront által szervezett tapasztalatcserék a tsz-ek tagjai között. A népfront műszaki bizottságainak tagjai segítik a közös gazdaságokban az öntözés, valamint a bekötőutak műszaki terveinek előkészítését. A beszámolót követő vitában többen is megállapították: a népfront-munka azokban a falvakban a legeredményesebb, ahol a feladatokat más tömegszervezetekkel együttesen végzik. A Ranger—3 amerikai holdrakéta nem tudott felvételeket készíteni a Holdról A péntek este fellőtt Ranger—3 elnevezésű amerikai holdrakéta vasárnap éjféltájban óránként hatezer kilométeres sebességgel metszette a Hold pályáját, és körülbelül 37 ezer kilométer távolságban száguldott el az égitest mellett. A kísérletnek az volt a célja, hogy a rakéta felvételeket készítsen a Hold felszínéről és műszertartályt bocsásson le a Holdra. Minthogy a kilövésnél használt indítómű túlságosan nagy sebességet adott a rakétának, az a Holddal nem találkozhatott. Megmaradt viszont a remény, hogy a holdrakéta televíziós felvevőgépei segítségével felvételeket készíthet az égitestről, amelyeket a Földre továbbít. Ez a remény vasárnap este eloszlott: az amerikai űrhajózási hivatal közölte, hogy bár a rakétában elhelyezett televíziós kamerákat a Hold felé irányították, a rakéta antennáját nem tudták a Föld felé fordítani s ennek következtében a televíziós berendezés felvételeit a világűrbe sugározta, a Földre kivehetetlen jelek érkeztek. Az amerikai tudósok csalódását csak kis mértékben enyhíti, hogy a Ranger—3, miután elsuhant a Hold mellett, egy Nap körüli pályára tért, s ezen addig kering majd, amíg a naprendszer fennmarad. Az amerikai rakétakudarcok francia és angol sajtóvisszhangja Az amerikai űrkutatás szombati kettős kudarca élénk visszhangot váltott ki a francia sajtóban. A lapok egy része arra a következtetésre jut, hogy az amerikaiak megnyugtató kísérleti eredmények hiányában pusztán politikai okokból kockára teszik első űrhajósuk életét. »Glenn alezredes vállalkozása, hogy megismételje Gagarin és Tyitov teljesítményét, borzalmas kaland* — írja a France-Soir. A lap az emberi élet lebecsülését látja abban, hogy valakit kiröpítenek az űrbe, noha az űrrepülést biztosító berendezések több ízben hibásaknak bizonyultak. Az angol sajtó maró gúnnyal emeli ki az Egyesült Államok múlt heti súlyos rakétakudarcaának sorozatát. A Sunday Times kiemeli, az Egyesült Államok űrtekintélye szempontjából szerencsétlen volt a múlt hét, amikor meg akarta mutatni, hogy még nem vesztette el véglegesen a versenyt a Szovjetunióval szemben. A People rámutat, hogy az Egyesült Államok óriási hűhóval világgá kürtött ,űrhete kudarcba fulladt. Keservesen csalódott amerikaiak ezrei kérdik:*Miért tesszük magunkat köznevetség tárgyává a világ szemében?* A sajtó, rádió és televízió reklámharsonái öt napon át a legádázabb izgalom tetőpontjára korbácsolták a közvéleményt, s ekkor jött Glenn alezredes repülésének lefújása. SzUVeSzTeR” JANUÁR 30-ÁN ESTE a DEÁK KÁVÉHÁZBAN Vili., JÓZSEF KRT 55. Műsor: Kovács Erzsi, Koós János, Kovács Ibi, Balassa Tamás és szólistái Vacsora: Casino-tojás, vajas borjúsült rizi-bizivel, farsangi fánk, narancs Orosz hússaláta, sertéssült vegyes körettel, farsangi fánk, narancs Házi disznótoros vegyes körettel, farsangi fánk, narancs Vacsora-utalvány belépődíjjal együtt 30,5 Ft Helyfoglalás az üzletvezetőnél A Fővárosi Bíróság hétfőn kezdte meg D. Szabó József 20 éves budapesti tényező és társai bűnügyeinek tárgyalását. A vádlottak 1961. október 20-án éjszaka előre megfontolt szándékkal rablógyilkosságot kíséreltek meg Dávid Gyula taxisofőr ellen Gyál és Pestimre között, a sötét országúton. D. Szabó zsebkését a gyanútlan sofőr hátába szúrta, majd társával, Gömöri Károly 19 éves tényezővel ki akarta fosztani. A sofőr, sebesülése ellenére is hevesen védekezett, mire a merénylők elmenekültek. Dávid Gyula, a támadók visszatérésétől rettegve, utolsó erejét is összeszedte és súlyos sebesülése ellenére el tudta vezetni a kocsit a gyáli vasútállomásig, ahol öszszeesett. A rendőrség a tetteseket két nap alatt kézrekerítette. „Pénzt kellene szerezni” A vádirat szerint a múlt év október 20-án este D. Szabó József, Gömöri Károly és Gorló István, a Ganz-MÁVAG fényezői betértek a Delej utcai Kolónia-étterembe. Innen később elmentek a Borharapóba. Ittak, közben elfogyott a pénzük. D. Szabó ekkor ezt mondta: -Srácok, pénzt kellene szerezni!* Amikor társad megkérdezték hogyan gondol pénzt szerezni, elmondta tervét. — Taxit rendelünk, kivitetjük magunkat Pestimrére, én ott ismerős vagyok. Aztán elintézzük a sofőrt és elvesszük a pénzét. Ki jön velem? Gömöri vállalkozott: — Benne vagyok mindenben — mondta —, csak börtönbe ne kerüljek! — Ez tiszta munka, ezért nem lehet börtönbe kerülni — nyugtatta meg Szabó. Utána nyomban tettük végrehajtásához láttak. Gorzó ottmaradt, azzal, hogy majd megvárja őket. D. Szabó taxit rendelt, s amikor a kocsi megérkezett, a sofőr háta mögé ült. Gömöri mellette foglalt helyet. Küzdelem a gépkocsiban — Hová? — kérdezte a sofőr. — Pestimrére, az Ady Endre utcába — adta meg az utasítást D. Szabó, s közben elővette a zsebkését és kinyitotta a pengéjét. A kocsi gyorsan robogott az éjszakában, kilenc óra már elmúlt. Az úton kétszer is megállították a kocsit a merénylők, hogy végezzenek Dávid Gyulával, de mindig közbejött valami. Egyszer túl világosnak találták a környéket, aztán meg két kerékpárossal találkoztak. A vezető nem ismerte az utat, D. Szabó irányította. Amikor egy sötét elágazáshoz értek, a sofőr gyanút fogott — Hová vezet ez az út? — kérdezte. — Ide! — kiáltotta D. Szabó és kését a gépkocsivezető hátába döfte. Dávid kétségbeesetten védekezett. Megfordult, hátát a műszerfalnak döntötte és lábával védekezett. Gömöri elkapta a lábát, D. Szabó pedig rugdosta a sebesültet. — Szálljunk ki, s verd fejbe valamivel! — mondta D. Szabó, mert látta, hogy így nem tudnak végezni a gépkocsivezetővel. Amikor kiszálltak, Dávidnak sikerült bezárnia az egyik ajtót, majd a könyökével szaggatott vészjeleket adott le a dudával. Erre Gömöri megijedt és elfutott. D. Szabó egyedül már nem mert a kocsi közelében maradni, félt, hogy a kürtszóra figyelmesek lesznek a környéken, s ő is elmenekült. A gépkocsivezető ezután tovább vezette a kocsit a gyáli vasútállomásig, ahol összeesett. A két merénylő közben autóbusszal visszautazott Pestre, de Gorzót már nem találták a vendéglőben. Megunta a várakozást és hazament. Ki ez a sovány, sápadt fiatalember, aki lehajtott fejjel hallgatja a vádat? Apja kifutó volt, majd anyagbeszerző lett a felszabadulás után. Anyja korán meghalt, nevelőanyjával nézeteltérése támadt, s megszökött otthonról. Kisebb lopások miatt a kalocsai javítóintézetbe került, de onnan is megszökött. Ipari tanuló lett, majd élete következő állomása ismét a javítóintézet. Kiszabadulása után újból lopott, és ezért 4 hónapi börtönt kapott. 1960. júliusában Drozgyik Lajos társaságában kifosztott egy ittas embert az utcán. Ezt az ügyét is most tárgyalják. A merénylő „elveszti az önbizalmát" A Ganz-MÁVAG-ban mint fényező és címfestő 1600 forintot keresett havonta. Ebből csak hatszázat adott haza. A többit magára költötte. Szeretett szórakozni, sokat ivott Apja néha szóvátette költekező életmódját, kimaradozásait, de különben nem avatkozott az életébe. Kétszer akart disszidálni. A kést aznap vette magához, addig az öltözőben tartotta. Tagadja, hogy a sofőrt előre megfontolt szándékkal akarta megölni. — Akkor minek vitte a kést? — Csak a nyelével akartam leütni — mondja. — Szúrni nem volt szándékomban. Gondoltam arra is, hogy ököllel intézem el. Aztán, amikor oda értünk a sötét útkereszteződéshez, elvesztettem az önbizalmam. Hátha nem tudom leütni. Azért szúrtam. — Nem gondolt arra, hogy a gépkocsivezetőnek gyermekei vannak? — kérdezte a tanácselnök. — Nem gondoltam semmire. Az ügyész megkérdezte, hol szórakozott leggyakrabban társaival. — Italboltokban főleg. Moziba is szoktunk járni. Meg táncolni. —• Színházba? — Ritkán. — Tudja-e, hogy mi történik az országban? — kérdezte ismét az elnök. — Szokott-e újságot olvasni? — Nagyon ritkán. Csak ha véletlenül a kezembe került. Nem érdekelt engem, hogy mi van a világban. Izgalmas szembesítés Gömöri Károly nyúlánk fiú, fátyolos a hangja. Minden igyekezete arra irányul, hogy kimossa magát és D. Szabót. Megváltoztatja a rendőrségen és az ügyészségen tett vallomását, később belezavarodik a keresztkérdésekbe, s töredelmes beismerő vallomást tesz. — Én azt hittem eleinte, hogy csak rendes pénzszerzésről van szó — mondta a bíróságon. — Azért válaszoltam azt, hogy benne vagyok mindenben. — De ha rendes pénzszerzésről volt csak szó, akkor miért félt a börtöntől? Izgalmas szembesítés következik. D. Szabó a szemébe mondja, hogy tudott a pénzszerzés eltervezett módjáról. A bíróság délután kihallgatta még Gorzó István 19 éves tényezőt, aki részt vett Drorgyikkal az elsőrendű vádlott terhére rótt markócolásban is. Ma az orvosszakértők, Dávid Gyula taxisofőr és több más tanú kihallgatásárakerül sor. , (Illés) TAXIMERÉNYLŐK A BÍRÓSÁG ELŐTT