Magyar Nemzet, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

A második nemzedék A közös gazdálkodás éveiről készült számvetést közöl a Társadalmi Szemle, két me­gyei első titkár tollából, a Győr-Sopron és Szolnok me­gyei termelőszövetkezetek fej­lődéséről és helyzetéről. Mind­két cikk sok országosan hasz­nosítható megfigyelést ismer­tet A termelőmunka hátte­rében, de sehol sem a »másod­rendű feladat­* hangsúlyával, mindkét megyében örvendetes haladást mutatnak az egysé­ges paraszt­osztály kialakítá­sára irányuló erőfeszítések. Lombos Ferenc a többi között ezt írja: »Az emberek gondol­kozásában végbemenő válto­zás lassúbb, mint a gazdasági alapok fejlődése, de az elért eredmények e tekintetben is biztatók. A tavalyi zárszám­adó közgyűléseken... nyílt, őszinte légkör uralkodott és még a gyenge szövetkezetben sem a közöst szidták, hanem a hibák okozóit.­* Valóban, azt már eldöntötték maguk között a parasztok, hogy a jövő a ter­melőszövetkezet, s most már mindenütt az a gond, hogy jó legyen a szövetkezet. S ebből a szempontból döntően fontos a parasztok minél teljesebb egyetértése. A közös érdek ko­hójában lassan feloldódnak, eltűnnek az egykori gazdasá­gi és társadalmi ellentétek. Az éveik is múlnak és a szövet­kezetek életében mind na­gyobb befolyáshoz jutnak a fiatalabbak, a második nem­zedék. Férfiak és nők, akik húsz—huszonöt esztendősek, vagy még fiatalabbak voltak, amikor szüleikkel a szövetke­zetekbe kerültek, átéltek sok jót és rosszat, közben azonban tehetségük, hajlamuk, egyéb tulajdonságaik mértéke sze­rint tanultak, tapasztaltak, megemberesedtek és az élet rendje szerint az első sorokba törekszenek. Kevesebb hagyo­mánnyal és romantikával, több szakmai és világismerettel, nagyobb érzékkel a technika és tudomány iránt, legtöbbje felszabadultan a régi osztály­ellentétek nyűgétől, így je­lentkezik a második nemzedék a szövetkezeti életben. Ügyel­jünk az öregekre, tiszteljük tapasztalataikat, óvjuk embe­ri méltóságuk sérthetetlensé­gét a közösségi életben, de közben már mind nagyobb fi­gyelmet fordítsunk a fiatalok­ra, támogassuk jó kezdemé­nyezéseiket, ébresztgessük am­bícióikat, évről évre több te­ret biztosítsunk érvényesülé­süknek. A föld már szinte hiányta­lanul bent van a szövetkeze­tekben. Az egykori nagygaz­dák földjeit egybeszántották a középparasztok és az egyko­ri szegények kisebb parcellái­val, s a több éves közös mű­velés már nemcsak a mezs­gyéket, hanem a korábbi mi­nőségi különbségeket is eltün­tette. De — igaza van Lombos Ferencnek — az emberek las­sabban fejlődnek, mint a ha­tár s ha az emberek töreked­nek is elkeveredni a közgyű­léseken, imitt-amott még meg­figyelhetjük közöttük a régi különbözőségek nyomait, a ré­gi nagygazdák egyike-másika sehogy se tud előbbre keve­redni a hátsó sorokból ebben a nagy dunántúli szövetkezet­ben, ahol csendes szemlélői le­hetünk a parasztok tanácsko­­zásának. A múltban és jelen­ben egyaránt járatos kalau­zunk megmutatja, magyarázza őket, s­­ azokat az egykori virilistákat is, akik valaha emezekkel együtt ültek a fő­szolgabíró kegyelmében, a ka­tolikusok mosolygó és a kál­vinisták szigorú öregistene szolgálatában az első sorban, most pedig már munkájuk ér­deme szerint megint a szövet­kezet megbecsült legjobbjai között van a helyük. Itt most már a munka, szorgalom, egyéni és közösségi tisztesség, a szövetkezet iránti hűség ad­ja a rangot az elhelyezkedési rendben, s ad biztonságot a vi­tákban való részvételhez. A kívánatos egységes paraszt­­osztály körvonalait keressük a teremben, s amíg a közgyűlés aktív részvevői között nem tudnánk kimutatni a korábbi osztályhelyzetből egy éve, két éve, tíz éve ide behozott kü­lönbözőségeket, addig azt az utolsó sorokban hallgató két­tucatnyi embert — a volt nagygazdák mellett egykori középparasztokat is — ide­gennek érezzük ebben a kö­zösségben. De azután elgon­dolkoztató azonosságokat ta­lálunk a nevekben: az aktív fiatalok és a hallgatag öregek neveiben és bizonytalanná vá­lik az ítéletünk. Az apák hall­gatnak az utolsó sorokban, azonban a gazdaságban ők is elvégzik a rájuk bízott felada­tokat. Fiaikat pedig megta­láljuk azoknak a sorában akik beszámolnak, jelentést tesz­nek, kezdeményeznek, vitat­koznak. Közülük kettő éppen az elnökség, a vezetőség asz­talánál ül: egyik a növény­­termelés jelentős részlegének, másik a sertéshizlalásnak a gazdája, s kalauzunk hozzá­fűzi, hogy az utóbbinak az ap­ja a régi világban a falu leg­híresebb állattenyésztője volt. Meglepően fiatal az a veze­tőségi asztal, az elnök sincs több negyven esztendősnél. A hangulat árulja el, hogy a leg­tisztább demokrácia útján kel­lett kialakulnia ennek a fiatal vezetőségnek: az öreg parasz­tok, a középkorúak, a fiata­lok, a férfiak és a szép szám­mal szereplő nők, leányok és asszonyok közös akaratából. S ha közelebbről vizsgáljuk, kik ezek a fiatal vezetők, meg­tudjuk, honnan jöttek, szár­mazásuk a legkülönbözőbb ré­gi paraszt-kategóriákra utal, de itt már valóban nem a szü­letés, hanem az egyéni érdem szerint döntöttek róluk a köz­gyűlések, adtak kezükbe olyan hatásköröket, melyeket az apák kezében talán nem láttak volna megnyugtató helyen. Otthon mindegyik megtanulta a mezőgazdaság mesterségét, később iskolákat, tanfolyamo­kat végeztek. A szövetkezetben gyalogmunkán kezdték, nem válogattak, oda mentek, aho­vá küldték őket. Megismerték a nagyüzemi gazdálkodás gya­korlatát és elméletét. Párttit­kártól, elnöktől, fiatalok felett szívesen atyáskodó öreg kom­munistáktól és a munka mi­nősége felett el-eldohogó idő­sebb parasztoktól biztatásokat és barátságot kaptak. Munka­csapatvezetők lettek, később brigádokat és még nagyobb feladatokat adtak nekik. Me­netközben már az öregektől is mind több megbecsülést élvez­tek, s vezetői, példaképei let­tek a velük felnőtt egész ifjú nemzedéknek. Nemcsak ebben a szövetke­zetben, hanem országszerte az a tapasztalat, hogy a fejlődés­nek már igen komoly tényező­je a fiatal és idősebb nemze­dékek egyetértése, erőfeszíté­seik összhangja. Az emberek lassabban fejlődnek, mint a gazdasági alapok, azonban ahol az összhang kialakul, ott mindinkább az előtérbe lépő második nemzedék nagyobb tanultsága, tájékozottsága, vi­lágismeretének és szocialista lelkiismeretességének mértéke határozza meg a szövetkezetek fejlődésének, s az egységes pa­rasztosztály kialakulásának ütemét, s­­ ez az élet termé­szetes rendje. Dernei Kocsis László Indonéz-holland megegyezés Nyugat-Irán ügyében A mai politikai helyzet­ ­ A NEMZETKÖZI DIPLOMÁCIAI ÉLET hírei közül új -*-• fordulatot csak azok a jelentések tárnak elénk, amelyek az indonéz—holland tárgyalásokról számolnak be. Amerikai források szerint nagyjából megvan a megegyezés Nyugat- Irián kérdésében. Az egyezség alapja Bunker amerikai dip­lomata javaslata, amely Nyugat-Iriánt holland kézből átme­­menetileg az ENSZ ellenőrzése alá adná, s Indonézia az ENSZ-­től venné át a sziget feletti kormányzást, mégpedig már 1963 májusától. Ezeket a híreket hivatalosan egyelőre még nem erősítették meg. Az Algériából érkező jelentéseik változatlanul ellentmon­dásosak. A megbékélést célzó tárgyalásokat ismét megzavarta egy váratlan incidens: Budiaf helyettes miniszterelnök letar­tóztatása a Ben Bellát követő katonaság részéről. A leszerelési értekezlet kedden nem tartott plenáris ülést. Ehelyett a két társelnök tanácskozott a leszerelés első szaka­szában végrehajtandó intézkedésekről, de eltérő álláspontju­kat egyelőre nem sikerült közös nevezőre hozni. A genfi ta­nácskozás további menete szempontjából nagy érdeklődésre tarthat számot Arthur Dean-nek, az Egyesült Államok le­szerelési megbízottjának washingtoni látogatása és eszmecse­réje kormányának vezetőivel. Deant azért rendelték haza, hogy a nukleáris kísérleti robbantások ellenőrzéséről tanács­kozzanak vele. A nyugati lapok olyasmiket írnak, hogy Wa­shington­­valamire készült ezen a téren. A genfi tárgyalá­sok második szakaszának megkezdése előtt Dean kijelentette, hogy az Egyesült Államokban végzett műszeres mérésekkel sikerült pontosan regisztrálni a franciák májusi föld alatti kísérleti robbantását, tehát a nemzeti ellenőrzés valóban eléggé megbízhatónak látszik. Állítását hivatalos kormány­körök nyomban kiigazították, mondván, hogy az Egyesült Ál­lamok a robbantási tilalmat nemzetközi ellenőrzéstől teszi függővé. De Dean washingtoni útja kapcsán megszaporod­tak azok a híresztelések, hogy az Egyesült Államok esetleg hajlandó lenne elfogadni a semlegesek Indítványát, amely lényegében nemzeti ellenőrzést ajánl, egy nemzetközi fel­ügyelő testülettel párosítva. A kísérleti robbantások betiltása főként azért érdekli az amerikai politikusokat, mert ez a feltétele annak, hogy az atomfegyverek elterjedésének gátat lehessen vetni. Ebben az összefüggésben angol lapok Stramuss bonni hadügyminiszter egyik legutóbbi beszédére utalnak, amelyben sürgeti Angliát, hogy ossza meg atomismereteit a franciákkal, ezen keresztül pedig az NSZK-val, és ezért cserébe számíthat Bonn támoga­tására a Közös Piaci belépésnél. A belépés­ ellen egyébként az angol parlament mindkét oldalán jelentős erők tömörül­nek. Hugh Turton és Sir Walker-Smit­h volt miniszterek a belső tory­ ellenzékkel folytatott tanácskozás után közölték, hogy legalább 90 konzervatív képviselő támogatja harcukat a csatlakozás ellen. A Munkáspárt “Anglia és a Közös Piac” nevű parlamenti bizottságának vezetői körlevélben felhív­ják a törvényhozást és a munkásmozgalmat, hogy akadályoz­zák meg az ország jövőjének jóvátehetetlen károsítását.­­ A TŐKÉS GAZDASÁG VÁLSÁGTÜNETEIRŐL szintén érkeztek jelentések. Franciaországban a paraszti töme­gek egyre növekvő kiábrándultsággal fogadják a kormány mezőgazdasági vonatkozású újabb törvénytervezetét. A pa­rasztszövetségben azonban úgy látszik sikerül mellékvágányra terelni elégedetlenségüket. Nyugat-Németországban tartósan esnek a tőzsdei árfolyamok, amit a nyugatnémet polgári la­pok a gazdasági élet belső bajaira vezetnek vissza. Argentí­nában a gazdasági élet a teljes csőd küszöbére jutott, ami ismét megmozgatta a munkásságot. A szakszervezetek sztrájk­­felhívása jelzi, hogy az ország politikai élete a katonai pucs­­csot követő viharos időszak átmeneti lecsillapulása után nagy megrázkódtatásnak néz elébe. Jövő év májusában indonéz ellenőrzés alá kérni Nyugat-Irián A holland gyarmatosítók megkezdték a sziget kiürítését Nyugati hírügynökségek megbízható — de nem hiva­talos — amerikai forrásra hi­vatkozva jelentik, hogy a Nyugat-Irián sorsáról folyó holland—indonéz tárgyaláso­kon­­minden lényeges pont­ban a megegyezés jött létre. A megegyezés alapja lénye­gében a Bunker-terv, amely a Nyugat-Irián fölött gyako­rolt hatalom holland kézből Indonéziának történő átadásá­ra átmeneti időszakot javasol úgy, hogy meghatározott ideig az ENSZ-szervek ellenőriznék a hatalom gyakorlását. A tárgyalásokon Indonéziá­nak sikerült elérnie a Bun­ker-tervben javasolt lépések meggyorsítását, úgy, hogy In­donézia már 1963 májusától kezdve jelképes ellenőrzést gyakorolna Nyugat-Irián fö­lött. A TASZSZ jelentése szerint a holland gyarmatosítók egy­re nagyobb számban hagyják el Nyugat-Iriánt. Számos hol­land vállalat bezárt és augusz­tus elsejétől Hollandiában (a fővárosban) megszűnik az egyetlen holland nyelvű új­ság is. Dean Kennedy­vel tárgyalt Új ellenőrzési javaslatot készít elő Washington az atomkísérletek tárgyában ? Washingtonból jelenti az AP és az AFP. Arthur Dean, a genfi leszerelési értekezle­ten részt vevő amerikai kül­döttség vezetője, Bush kül­ügyminiszterrel és egyes ka­tonai vezetőikkel folytatott ta­nácskozás után hétfőn este a Fehér Házba ment, ahol Ken­nedy elnök fogadta. Ezen a megbeszélésen is részt vett az elnök polgári és katonai ta­nácsadóinak nagy része: Bush külügyminiszter, Mc­Namara hadügyminiszter, Foster, a leszerelési hivatal igazga­ója, Lemnitzer tábornok, vezérkari főnök, a NATO fegyveres erői­nek leendő főparancsnoka, McCone, a CIA hírszerző szolgálat igazgatója és Sea­­borg, az atomenergia-bizottság igazgatója. A megbeszélés a Fehér Ház­ban körülbelül egy és három­negyed órát tartott, hírek sze­rint a hét folyamán még több hasonló tanácskozást folytat­nak. Dean csütörtökön vagy pén­teken tér vissza Genfbe. Wa­shingtonban valószínűnek tartják, hogy a Fehér Ház nyilatkozatot ad majd ki a Dean jelenlétében megvitatott új amerikai javaslatokról, amelyeket az atomkísérletek ellenőrzésével kapcsolatban elő akarnak terjeszteni Genf­ben. ­~­ A HAZAFIAS­ NÉPFRONT LAPJA . A genfi értekezlet két társelnökének megbeszélése Genfi jelentések szerint Zo­­rin szovjet és a Washington­ban tárgyaló Deant helyette­sítő Stelle amerikai­­küldött — a tizen­kathatalmi leszerelési értekezlet két társelnöke — kedden délelőtt a leszerelés első szakaszában foglalt köte­lezettségeiket részletező cik­kely­tervezet megszövegezésé­ről tanácskozott. A két társel­nök tanácskozásába bevonták Tarabanov bolgár, Arthur Lali indiai és Padilla Nervo mexi­kói küldöttet is., A leszerelési értekezlet ed­digi plenáris ülésein nem si­került összeegyeztetni a Kelet és a Nyugat közt a leszerelés első szakaszában végrehajtan­dó intézkedésekkel kapcsolat­ban felmerült nézeteltérése­ket. A szovjet javaslat szerint a leszerelés első szakaszát 15 hónap alatt kell megvalósí­tani. A nyugati hatalmak há­rom évet javasoltak. Az­ első szakaszhoz tarto­zó leszerelési intézkedések kö­zül a leginkább vitatott a nukleáris szerkezetek célba­­juttatására alkalmas eszközök megsemmisítésének kérdése. A Szovjetunió azt indítványozta, hogy már a leszerelés első sza­kaszában semmisítsék meg az összes atomfegyver-célbajutta­­tó eszközt. A nyugati hatal­mak ezzel szemben a katonai egyensúly állítólagos felboru­lására hivatkozva azt szeret­nék elérni, hogy a­z első sza­kaszban mindössze 30 száza­lékkal csökkentennét­ azokat. A leszerelési értekezlet szer­dai plenáris ülésén folytatja a vitát az első szakaszban meg­valósítandó intézkedéseikről. Újabb akadály az algériai megbékélés útjában Nyugati hírügynökségek je­lentései serint az algériai po­litikai irányzat képviselői kö­zött tervezett és döntőnek ígérkező tárgyalásokat újabb esemény hátráltatja. Az egyes számú vilaya (Aures) Ben Bellát támogató katonái letartóztatták az övezet terü­letére érkezett Budiaf helyet­tes miniszterelnököt. A letar­tóztatás körülményeiről csak annyi ismeretes, hogy Budiaf megtiltotta a kíséretében levő katonáknak, hogy fegyverüket használják, öt magát és kísé­retének három tagját ismeret­len helyre szállították. Egy katonának sikerült megszök­nie és Tizi-Ouzou felé tart. Időközben visszaérkezett Algírba Khider állammimisz­­ter, Ben Bella megbízottja, hogy a Párizsban és Oranban folytatott tanácskozásai után a fővárosban folytassák a megbékélést célzó tárgyaláso­kat. Algírba készült a Tizi- Ouzou-ban alakított csoport két vezetője, Belkaszem Krím és Budiaf is. Budiaf letartóztatásával kapcsolatban a Tizi-Ouzou-ban alakult bizottság közleményt adott ki. A közlemény éles hangon elítéli a letartóztatást, mint a “válság megoldását hátráltató erőszakos tettet*. Az új helyzetben a közlemény ismét ellenállásra hívja fel az algériai népet, a “diktatóri­kus kísérletekkel” szemben. Budiaf a legutóbbi időben Belkaszem Krímmel együtt Ben Bella hajlíthatatlan ellen­felének mutatkozott Egyes megfigyelők szerint ütköző­pontot jelenthetett a megbé­kélés létrejöttében. A tárgyalások elé torlódó akadályok ellenére Mohamed Jazid tájékoztatásügyi minisz­ter Genfbe utazott, hogy az ideiglenes kormány két mi­niszterét, Dahlabot, a volt kül­ügyminisztert és Aid Ahme­det, a lemondott államminisz­tert rábírja a visszatérésre. Nyugati hírügynökségek kedd délután közölték, hogy Budiafot szabadon bocsátot­ták. Rabah Bitat katonai ügyekkel foglalkozó állammi­­niszter délután elindult Ham­­a városába, hogy Budiaffal együtt térjen vissza Algírba. A Reuter értesülése szerint­­a Budhar-incidens rendeződé­se folytán hamarosan várható a két csoport megállapodása. A megegyezés előreláthatólag teljhatalmat biztosít az FLN politikai bizottságának, meg­marad azonban az ideiglenes kormány is, hogy az általános választásokig a külföld vi­szonylatában képviselje az or­szágot." De Gaulle szeptemberben Nyugat-Németországba látogat Ny­ugat-Berlin kimarad a programból­­ Bonnból jelenti az MTI. Hivatalosan ugyan még nem közölték de Gaulle szeptem­beri nyugat-németországi lá­togatásának időpontját, a bon­ni külügyminisztériumban azonban már kidolgozták a lá­togatás részletes programját. Eszerint — ha nem jön közbe előre nem látott fejlemény — a Francia Köztársaság elnöke szeptember 4-én érkezik Bonn­ba, ahol két napot tölt és tárgyalásokat folytat Aden­­auer kancellárral, majd pedig ellátogat több nyugatnémet városba, így Kölnbe, Ham­burgba, Stuttgartba és Mün­chenbe és szeptember 9-én tér vissza Franciaországba. Nyugatnémet részről erede­tileg azt is javasolták, hogy­­de Gaulle látogasson el Nyu­­gat-Berlinbe is. Beavatott kö­rök szerint azonban francia részről aggályokat emeltek a nyugat-berlini látogatás ellen és az kimaradt de Gaulle p­rogramjából

Next